Magyar Nemzet, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
■ Magyar Nemzet — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAI 4 Életünk és a viz „Elnézem hajnalig, félik, vagy nem félik” — így hangzik a régi sláger szállóigévé lett két sora, amelyet idén különösen sűrűn idéztünk, amikor a Duna rendkívül alacsony vízállása komoly gondokat okozott különösen a főváros lakosságának. Talán nem érdektelen, ha ezzel kapcsolatosan néhány adatot ismertetünk, amely képet ad a vízigények világszerte meggyorsult növekedésének hazai üteméről. Ez a növekedés természetes velejárója a városiasodásnak, a közműellátottság javulásának. Az Országos Vízügyi Hivatal felmérése szerint az egy lakosra jutó vízigény 1945-ben évi 115, 1970-ben 515 köbméter volt, és 1985- ben előreláthatólag 1200 köbméter lesz. A készletek és a növekvő igények közötti feszültséget jól érzékeltetik az OVH további megállapításai : hazánk hasznosítható felszíni vízkészlete — a legkritikusabb augusztusi időszakban, amikor mind az ipar, mind a lakosság fogyasztása a legmagasabb — nemzetközi megosztás nélkül másodpercenként 2380 köbméter. Ebből a mennyiségből a mederállandóság, a szennyvizek hígítása, egészségügyi követelmények miatt a mederben kell hagyni mintegy 940 köbmétert. A fennmaradó víz sem hasznosítható teljes egészében, mert tekintetbe kell vennünk a folyók mentén élő szomszédos népek jogos vízigényét is. 1970-ben az 1440 köbméteres felszíni vízkészletet kereken 250 köbméter vízigény terhelte, ezenkívül a hajózás érdekében további, másodpercenként300 köbméteres vízhozamra volt szükség. Ez elvileg csak 38 százalékos kihasználtságot mutat, de a gyakorlatban a területi megoszlás szeszélyei folytán egyes helyeken már ma is vízhiány áll fenn, ami csak vízpótló rendszerekkel elégíthető ki. 1985-re azonban a vízigény nagymérvű emelkedése már országos gondot jelent majd számunkra. Mindezt csak azért éreztem szükségesnek előrebocsátani, hogy indokoljam a vízszenynyezés elleni védekezés fontosságát, hiszen az előző adatokból kiderült, hogy a rendelkezésre álló vízkészlet teljes felhasználását többek között a szennyvizek hígításának szükségessége is korlátozza. A VITUKI két kutatója, Benedek Pál és Hock Béla egyik tanulmányában ENSZ- adatok alapján kimutatja, hogy Európa több — 10 miló lakosnál nagyobb lélek.ímű — államában a várató szaporulat, azaz a vízszennyező lakosság számának növekedése 1960 és 2000 között 46, tehát körülbelül évi 1,2 százalék. Hazánkban azonban a városiasodás üteme ennél jóval gyorsabb; a vizsgált húsz év alatt a városlakók száma 26 százalékkal gyarapodott. Ezekben az emberekben egyre nagyobb a sóvárgás a természet után, a szabadban való pihenés után, ugyanakkor az éppen ezt a célt leginkább szolgáló ,,vizes környezetet” — és itt a nagy ellentmondás — éppen ők szennyezik be. Hangsúlyozni kell azonban, hogy még az üdülőterületek megóvása sem csupán egészségügyi, pszichológiai kérdés, hanem jól felfogott gazdasági érdek is. Elég itt a Balatonnal kapcsolatos problémakörre utalni. Az ipari, mezőgazdasági és háztartási eredetű szenynyezőanyagok, hulladékok a viszonylag könnyen tisztítható városi szennyvizeket ártalmas és biológiai úton nehezen bontható vizekké alakítják át. Az említett tanulmány felhívja a figyelmet, hogy általában nem azok a szennyező anyagok a legveszedelmesebbek, amelyek feltűnően káros hatásúak és amelyek könnyen észrevehetően szennyezik vizeinket, hanem amelyeket nehéz kimutatni és — ráadásul — az algáktól az emberig minden trofikus szintű biológiai rendszerben akkumulálódhatnak. Ezek más szennyvizekkel kölcsönhatásban, felfokozva, hosszú éveken keresztül észrevétlenül károsíthatnak. Ilyen ismert példa a peszticidek közül a DDT, amely ma már az Antarktisz pingvinjeiben is kimutatható ! Hazánkban, a KGST-országok ajánlása alapján négy osztályba sorolták a felszíni vizeket: tiszta, kissé szenynyezett, szennyezett és erősen szennyezett kategóriába. Ezek szerint írják elő egyegy szennyvíz-bebocsátó részére a kötelező tisztítási teendőket. Napjainkban az ipar által kibocsátott használt víz több mint egynegyede szennyezett. Arra törekszünk hát, hogy a szennyvizek tisztítása az ipar gyártástechnológiájához kapcsolódjék, annak befejező műveletévé váljék. Mivel ebben az üzemek korábban nem voltak érdekeltek, a szennyvízbírság-törvény bevezetésével gyorsítottuk meg a feltétlenül szükséges, halaszthatatlan folyamatot. Az előirányzatok szerint 1976-ig minden üzemnek meg kell építenie saját szennyvíztisztító-berendezését. A vizek tisztaságának védelme fontos társadalmi feladat, amelynek elvégzésére nem elég csupán rendeletekkel, anyagi eszközökkel, bírságokkal ösztönözni. A védelemben tekintélyes szerepet kell játszania valamennyi gazdasági, politikai és társadalmi szervnek, különösképpen pedig a lakosság minden rétegét képviselő népfrontmozgalomnak. A népfrontmozgalom — mint tudjuk — éppen az ötödik kongresszus szellemében most hozza létre azokat a környezetvédelmi célokat szolgáló közösségeket, amelyeknek a levegő tisztasága mellett a vizek tisztasága szigorú őreivé is kell válniuk. Olyan lelkiismereti kötelességük lesz ez — a társadalom minden rendű és rangú tagjával szoros együttműködésben —, amelynek teljesítése vagy elhanyagolása a jövő generációk életét, egészségét is alapvetően befolyásolja, ezért jelentősége a civilizáció eredményeinek, az emberi élet, a természeti környezet védelme szolgálatában szinte felbecsülhetetlen. Komor Vilma Megkezdődtek a magyar—mongol kormányfői megbeszélések • külpolitikai helyzet A NYUGATNÉMET—FRANCIA CSÚCSTALÁLKOZÓ hétfőn igen intenzív tárgyalásokkal kezdődött meg. Pompidou és Brandt két alkalommal is négyszemközt tanácskozott, majd sor került a két kibővített küldöttség eszmecseréjére. A francia lapok reggel, tehát a csúcstalálkozót megelőzően optimista hangnemben írtak. A Figaro szerint az utóbbi napokban jelentős közeledés volt tapasztalható a nyugati pénzügyi élet megítélésében, holott korábban éppen Párizs és Bonn jelentette a két szélsőséges álláspontot. Az októberre tervezett közös piaci csúcstalálkozó előtt a két fél a gazdasági és pénzügyi unió létrehozására összpontosít a politikai kérdésekkel szemben. A Combat szerint ez a francia törekvés sikerét jelenti. A lap úgy véli, hogy az NSZK „kezd jobban hallgatni Franciaországra”, mert Brandtnak is szüksége van Párizs barátságára, hogy választási hadjáratában bebizonyítsa: „nem áldoz fel mindent a keleti politika oltárán”. A gaulleista Nation is átfogóbb keretbe helyezi a gazdasági és pénzügyi unió létrehozását, mint a nyugat-európai építés kulcsát. A párizsi diplomáciai mozgás másik eseménye Debre nemzetvédelmi államminiszter egyhetes washingtoni látogatása. A szűkszavú hivatalos bejelentés mellett az MTI tudósítója párizsi lapvéleményekre hivatkozva jelenti, hogy Debré elsősorban a kölcsönös csapatcsökkentési tárgyalások kilátásairól akar puhatolózni az amerikai fővárosban, minthogy ez a téma nyugtalanítja Párizst. A francia kormány közismerten kifogásolja a tervet, mert a tárgyalások — véleményük szerint — „katonai tömbök között folynának”. A franciáknak az a dilemmájuk, hogy — miként Pompidou mostani bonni látogatása is jelzi —, Nyugat-Európát az eddiginél önállóbb politikára kívánják ösztökélni, elsősorban pénzügyi és gazdasági téren, viszont nem nélkülözhetik az Egyesült Államok „stratégiai pajzsát”. A nyugat-európai országok az utóbbi időben fokozott érdeklődést tanúsítanak az arab világ, s különösen Egyiptom iránt. Ezt bizonyítja a holland külügyminiszternek mostani kairói látogatása, de említhető, hogy a közelmúltban a Közös Piac prefenciális egyezménytkötött, az ■ EAK-kal, jelentős hitelt kapott Kairó olajvezeték építésére. E lépések mögött az egyik fontos mozgató rugó a közel-keleti olaj, amely döntő szerepet játszik Nyugat-Európa energia-ellátásában. Ezekkel a kezdeményezésekkel párhuzamosan az Egyesült Államok is fokozott aktivitást fejt ki, legalábbis a térség néhány államában. Rogers amerikai külügyminiszter, aki hétfőn Bahrein kis olajállamban folytatott megbeszéléseket, előzőleg a Jemeni Arab Köztársaságban járt, ahol helyreállították az 1967-es válság után megszakadt diplomáciai kapcsolatokat. Az egyiptomi lapok elmarasztalták Jement és Szudánt, amely ugyan csak bejelentette, hogy hasonló lépésre készül. Az Al Gumhurija kommentárjában kénytelen megállapítani, hogy ezek a fejlemények nem voltak teljesen váratlanok, hiszen a politikai állásponttól függetlenül a 67-es háború óta növekedtek az amerikai beruházások a térségben. Fock Jenő megérkezett Mongóliába A Mongol Népköztársaságba utazó Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és felesége hétfőn a kora reggeli órákban Irkutszkból tovább folytatta útját Ulánbátorba. Vele tartott Érdembileg mongol külügyminiszter-helyettes, aki a magyar vendégek elé utazott Irkutszkba. Fock Jenő és kísérete hivatalos baráti látogatásra megérkezett a mongol fővárosba. A magyar vendégeket Ulánbátor repülőterén Jumzsagij Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a mongol minisztertanács elnöke, valamint a mongol párt és kormány több más vezetője fogadta. Fock Jenő hétfőn látogatást tett Jumzsagij Cedenbalnál, s beszélgetést folytatott vele. A beszélgetésen részt vett Luvszan, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Kurálja Elnökségének első elnökhelyettese. A magyar miniszterelnök koszorút helyezett el a Szuhe Bátor és Csojbalszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol népi állam két megalapítójának síremlékén. Jumzsagim Cedenbal hétfőn vacsorát adott Fock Jenő tiszteletére. A testvéri barátság és szívélyesség légkörében eltelt vacsorán Jumzsagim Cedenbal és Fock Jenő mondott pohárköszöntőt. Fock Jenőné hétfőn látogatást tett az Ulánbátor képzőművészeti múzeumban. 4 bölus piaci csúcs sorsáról dönthet Brandt és Pompidou bonni tanácskozása Bonnból jelenti az MTI. Hétfőn Pompidou elnök két négyszemközti megbeszélést tartott Brandt kancellárral a félévenkénti hagyományos francia—nyugatnémet konzultációk keretében. Mint von Wechmar, a bonni kormány szóvivője délután sajtókonferencián közölte, a két államférfi tanácskozásai az időszerű valutapolitikai kérésekről, a nyugat-európai gazdasági és valutaunió létrehozásáról, a politikai együttes működésről, a közös piaci országok külkapcsolatairól és a „tizek” tervezett csúcsértekezletéről folynak. A konzultációk gyors előrehaladására utal, hogy Brandt és Pompidou hétfői második eszmecseréjébe bevonta a pénzügy-, illetve külügyminisztereket is. A nyugatnémet kancellár ebédet adott Pompidou tiszteletére. Brandt pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy a mostani konzultációknak különös jelentőségük van. Pompidou válaszában csatlakozott a kancellárhoz a találkozó jelentőségének megítélésében, mondván, hogy a francia nyugatnémet együttműködés „alapja az európai egységnek”. A mostani megbeszélések jelentősége elsősorban nyugatnémet szemszögből, pontosabban a Brandt -kormány szemszögéből nézve igen nagy. A kormánykoalíciónak számottevő belpolitikai érdeke fűződik ahhoz, hogy miután sikerült keresztülvinnie a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálását, most bizonyítsa külpolitikájának életképességét a Nyugattal való hagyományos barátság ápolásában is. Ezért szorgalmazza Brandt olyan erősen, hogy a „tízek” — a Közös Piac mai és leendő tagállamai a párizsi csücskönferenciáját az eredetileg tervezett időpontban, ez év októberében tartsák meg A csehszlovák külügyminiszter Budapesten Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására július 3-án Budapestre érkezett Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. A két miniszter között hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország közötti kapcsolatokról, valamint az aktuális nemzetközi kérdésekről. A tárgyalásokon részt vettek a két ország külügyminisztériumának vezető beosztású munkatársai, továbbá Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai és Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A két miniszter tárgyalásai ma folytatódnak. Megállapodás Simlában India és Pakisztán lemondott az erőszak alkalmazásáról Egyelőre függőben a hadifogolycsere Simlából jelenti az AP és a Reuter. Elvi nyilatkozattal felérő megállapodást írt alá vasárnap késő este az indiai Simlában Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök. A megállapodás talán legfontosabb pontja kimondja, hogy a konfliktus alapvető okait, amelyek az elmúlt 25 évben megrontották a két ország kapcsolatait, békés eszközökkel szüntetik meg. A két ázsiai ország vezetői azt is kinyilvánították, hogy mindig tiszteletben fogják tartani a másik országának nemzeti egységét, területi integritását, politikai függetlenségét és szuverén egyenlőségét. Leszögezték, hogy egyikük sem tesz egyoldalúan lépéseket a fennálló helyzet megváltoztatására, és egymáshoz való viszonyukban lemondanak az erőszakról, illetve a vele való fenyegetésről, és lépéseket tesznek az egymás ellen uszító propaganda megfékezésére. A megállapodás további pontjai már felvázolják az együttműködés felújítását, és fejlesztésének irányait is. Kimondják, hogy a szubkontinens két nagy országa fejleszti a kereskedelmet és a gazdasági együttműködést, felújítja a postai és távíró-összeköttetést, a szárazföldi, tengeri és légi forgalmat, valamint a polgári személyek kölcsönös látogatásait. A nyugati hírügynökségek értékelése szerint India és Pakisztán lerakta a kasmíri konfliktus végleges rendezésének alapkövét azzal, hogy a simlai csúcstalálkozón aláírt megállapodásban kilátásba helyezte a két ország csapatainak kölcsönös visszavonását Kasmír és Jammu nagy területeiről a fegyverszüneti vonalak mögé. A két ország megállapodott abban, hogy véglegesen rendezi a kasmíri problémát, s folytatja tárgyalásait a tartós béke, az indiai—pakisztáni viszony rendezése, a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása és a mintegy 90 000 pakisztáni hadifogoly és internált hazatelepítése érdekében. Símiából repülőgépen Laboréba érkezve Bhutto megszakította útját és sajtóértekezletet tartott. Kijelentette: a símiai csúcstalálkozón két fő kérdésről volt szó: a csapatok visszavonásáról és a hadifoglyok repatriálásáról. Kifejtette, hogy az első problémát sikeresen megoldották, a hadifogolykérdésről azonban homályosan nyilatkozott. Fogalmazása szerint ezt „népi együttműködéssel fogják megoldani”. Hozzáfűzte: mindaddig nem fog nyugodni, amíg nem telepítik haza a pakisztáni foglyokat. Talán a nagyobb hatás kedvéért erősítgette, hogy indiai tartózkodása alatt nem aludt ágyban, tudva azt, hogy a foglyok a földön alszanak. A pakisztáni államfő lahorei kijelentései sejtetni engedik, hogy a hadifoglyok repatriálása ügyében nem érte el azt az eredményt, amelyre számított — állapítja meg a Reuter. Bhutto közölte még, hogy egy hét múlva, július 10-én rendkívüli ülésre hívja össze a pakisztáni nemzetgyűlést az egyezmény ratifikálása végett. A ratifikálástól számított 30 napon belül az egyezmény szerint mindkét ország visszavonja csapatait arról a területről, amelyet a decemberi háborúban foglalt el, kivéve Kasmírban, ahol a terület végleges rendezéséig nem állítják vissza a vitatott tűzszüneti vonalat. Bhutto pakisztáni látogatásra hívta meg Indira Gandhit, hogy számára megfelelő időben folytathassák az eszmecserét A bánat rádió jelentette! Az amerikai légierő ismét bombázta a VDK gátrendszereit Az amerikai légierő szombat déltől hétfő reggelig több hullámban támadta Hanoi elővárosait és a VDK más sűrűn lakott területeit jelentette helyszíni tudósításában az AFP hanoi tudósítója. A demokratikus Vietnam lóvárosában több alkalommal volt légiriadó, az ellenséges repülőgépek mintegy 50 kilométere megközelítették Hanoit. A hanoi rádió közlése szerint a VDK légvédelme vasárnap Hanoi és Haiphong légiterében lelőtt két amerikai