Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
Vasárnap, 1976. január 11. ... ..... A LAKÓTERV 455 MILLIÓJA A színvonal nem csökkenhet Néhány hete egy figyelemre méltó adat került jegyzetfüzetembe. Az egymilliomodik lakás átadása alkalmából az ÉVM-ben rendezett sajtótájékoztatón mondotta a LAKÓTERV főmérnöke: ők már javában a következő ötéves terv feladatain dolgoznak. A tervezőcsoportok, a brigádok — az MSZMP XX. kongresszusa határozatainak megfelelően — a fokozott gazdaságosságra törekedve vállalást is tettek. Ez a vállalás az állami költségvetés számára 455 millió forint megtakarítást jelent. Mutatós szám, úgy éreztük, érdemes megnézni, mi van mögötte. Mit követel a tervezőktől szaktudásban, a korszerű technológiáik, építési módok ismeretében, az épülettípusok kiválasztásában, elhelyezésében és más vonatkozásban. A jelzett összeg azonban egy másik kérdést is megfogalmazott bennünk: vajon ez a megtakarítás nem megy-e az újonnan épülő lakások rovására. Amikor leülünk Benedetti Tibor igazgatóval és Koltai Endre főmérnökkel beszélgetni, szemben velünk a falon az új kispesti és a lőrinci lakótelep makettjének a fényképe látható. Az előbbi tizenkétezer lakásos lesz, az utóbbi hatezer lakásos. Tervezője a LAKÓTERV kollektívája. Az építészek felelőssége — Vállalatunk az elmúlt másfél évtizedben — mondja az igazgató — valóban nagyszerű és páratlan feladatokat kapott, amelyeknek, úgy érzem, sikerült megfelelni. Tervezőink tudása, felelősségérzete lépést tartott azzal a változással, ami a lakásépítés iparosításában végbement. Az a tény, hogy a lakásépítés lakástermeléssé vált, hogy 20— 40 ezer lakosú városrészeket hoztunk létre, roppant megnövelte az építészek felelősségét, munkájukkal szemben nagyobb lett a minőségi követelmény. Új módon kell megfogalmazni a lakás funkcióit és igényként jelentkezett az is, hogy a házgyári technológia megismerésén túl annak továbbfejlesztésében is közreműködjenek. Úgy érzem, az építészi-tervezői munka színvonalának emelkedése lemérhető az egymás után épülő lakótelepeinken. A tizenöt éves program keretében vállalatunk százegyezer lakás kiviteli tervét készítette el, vagyis az állami vállalatok által épített minden negyedik lakást mi terveztük. A lakásépítés mennyiségi mutatóiról a közvélemény igen nagy elismeréssel beszél, de a minőség tekintetében már megoszlanak a vélemények — vetjük közbe. — Tagadhatatlan: abból a tényből, hogy a lakás ipari termékké vált, bizonyos hátrányok is adódnak. Minden családra nem lehet testre szabott lakást tervezni, építészeink az új technológiával az átlagcsalád számára építenek átlaglakásokat — a nemzetközi színvonalat tekintve is jónak mondható minőségben. Azokat a sajátos igényeket, amelyeket nem tud kielégíteni a lakótelepi lakás, a környezetnek, a telepen emelt különböző közös létesítményeknek, műhelyeknek, intézményeknek kell nyújtani — amire már gondolunk is. E kérdésnél a legfontosabbat azért soha ne tévesszük szem elől: társadalmunkban feszít a lakásigény, amelyet minél előbb ki kell elégítenünk. Ezt a feladatot pedig csak iparszerű lakástermeléssel tudjuk megoldani. Átdolgozott tervek — A jelenlegi színvonalból azonban — tekintettel arra az igazságra, hogy a jövőnek is építünk — semmiképpen sem szabad engedni. — Nem is engedünk — mondja a főmérnök. — A vállalt 455 millió megtakarítást úgy érjük el, hogy a meghatározott műszaki-gazdasági normatívákat minden vonatkozásban betartjuk. Igyekszünk a legoptimálisabb megoldásokat választani az épülettípus megválasztásában, elhelyezésükben, s feltárni a kivitelezéseien rejlő tartalékokat. A békásmegyeri lakótelepen például az eredeti elképzeléstől eltérően több házat úgynevezett „füles” épülettípussal helyettesítünk, amelyek felépítése mintegy 30 százalékkal olcsóbb. Kispesten a beépítési terv eredetileg árkádosított és tízszintes épületekkel számolt. E terveket brigádjaink átdolgozták, az árkádosítást megszüntették, a szintek számát tizenegyre emelték. Ily módon hatszázzal több lakás épülhet, ami sem az alapozásnál, sem a fő közműveknél, kiszolgáló létesítményeknél lényegesebb költségtöbbletet nem eredményez. Ezzel mintegy 19 millió forintot lehet megtakarítani. Azzal, hogy a szemétledobókat máshová helyezzük — a felvonó mögé — húszmillióval csökkentjük a költségeket. Kimutattuk, hogy az épület mélysége, szélessége és ára között szoros összefüggés van. Látszólag egyszerű, kézenfekvő megoldásokról van szó, valójában azonban igen komoly erőfeszítést követeltek a tervezőktől ezek a változtatások. Nemcsak építésznek, kicsit közgazdásznak is kellett lenniük, hosszú évek óta jónak tartott szerkezeteket kellett felülvizsgálniuk, számos új statikai számítást elvégezniük és a legkisebb tételnél is keresni a költségek lefaragásának lehetőségeit. Ilyen jó eredményeknél, erőfeszítéseknél jogosan feltételeztük, hogy az anyagi ösztönzésnek is van szerepe. — Ebből a megtakarításból — mondja Benedetti Tibor — számunkra anyagilag előnynem származik, legföljebb erkölcsileg vethet ránk jó fényt, hogy a közpénzzel való takarékosságot, a lakásépítési tervek valóra váltását — sőt túlteljesítését — szívügyünknek tartjuk. Egyébként is a tervezési díj nagysága a mi esetünkben nem a bekerülési összegtől függ, mivel a lakásoknak fix ára van. Lényegében olyan lakóépülettervet ki sem adhatunk a kezünkből, amely nem fér bele a szigorú műszaki-gazdasági normatívákba. Négy férőhelyes a legtöbb Ezután a kispesti új városrész épületeit, lakásait, azok adatait vesszük közelebbről szemügyre. A számok azt mutatják: a takarékosság a lakások nagyságát nem érintette, egyetlen négyzetmétert sem faragtak le a tervezők. A második ütemben épülő mintegy 9500 lakásnak csupán 2,1 százaléka lesz egyszobás. A másfél szobásak 19,7, a kétszobásak — négy férőhelyesek — 66,9, az ennél nagyobbak mintegy 12 százalékos arányt képviselnek. — Ezek a lakások nagyságukat, berendezésüket tekintve hogyan viszonyulnak a külföldön épülő, szintén nagyobb tömegek igényeinek a kielégítésére hivatott lakásokhoz. — Franciaországi tapasztalataimat hoznám fel — mondja Koltai Endre. — Ott a lakótelepszerűen, szociális igények kielégítése céljából épült lakások felszereltsége alatta marad a mi lakásainknak. Nálunk például a konyha felszerelve, beépített bútorokkal készül, ott csak egy mosogatót kap a beköltöző lakó, a többi berendezést magának kell beszereznie. Az új francia lakások alapterülete átlagosan nagyobb, mint a magyar lakós, soké, de figyelembe kell vennünk azt a tényt: ott az átlagos családnagyság 4,5 fő, nálunk 2,98 fő. Mi a legkisebb szobanagyságot 12 négyzetméterben határozzuk meg, ott kilenc négyzetméter az alsó határ. És ami szintén nem ritka az új lakótelepi francia házak esetében: minden ötödik lépcsőházban van lift. Szóba kerül a régi vád is: a házgyári épületegyüttesek monotonitása. A vállalat vezetői szerint jelentősebb beruházások nélkül is csökkenteni lehet az egyhangúságot, a sablonos megoldásokat. Csak gondosabb tervezőmunka, több tárgyi ismeret szükségeltetik hozzá. A pestlőrinci lakótelepen például nemcsak az épületek tömegével, de azok külső homlokzati megmunkálásával is igyekeznek majd egyedi jellegein ■adni a házaknak—•»A LAKÓTERV építészei nem idealizálják a mostani helyzetet, csupán a realitások talaján állnak. Az igényeket és a népgazdaság lehetőségeit csak a jelenlegi színvonalon lehet szinkronba hozni. Eddigi munkájuk sikerei — a kiváló és az élüzem címek, az Állami és az Ybl-díjak — jelzik: ha a lakásépítés a jövőben magasabb követelményeket támaszt a tervezőkkel szemben — amire számítani lehet —, képesek lesznek annak is megfelelni. Keserű Ernő Pestie nem lehet, hogy ne legyen / egy hivatal vagy egyetem / al-, jelközpont vagy szervezet / hová végül is nem vezet egy szál: — egy oldalági ős / jóvoltából friss ismerős / S birtok — per — üzleti viszony, / — vagy hát bizony — bármi viszony! / minek okán... ! — de kell ürügy? / Segíteni nemzeti ügy.” Ezt Váci Mihály írta a terjeszkedő atyafiságról. Ám van a fővárosban az egyénes és oldalági, közeli és távoli, valódi, ál- és lelkirokonoknál nagyobb, eredményekben gazdagabb szövetség is. Hangsúlyozom a fővárosban! Tagjait az illetőség tartja össze. Szorosabb a kötelék, ha egy városból valók, egy falubeliek, de kapocs a megye is. 19-ből 18. Csak egy nem, amelyet a főváros „utónevére” kereszteltek: „Te is Pest megyei vagy?” Attól nem lüktet szaporábban a pulzus. A ceglédiek, vagy a szentendreiek, ceglédi és szentendrei szolidaritást éreznek, de Pest megyeit nem. Bizonyára a város az oka, amelytől nevét kapta. Közzéteszem nyomozásom eredményét egy megyei (érdek) szövetség létezéséről. Az ember Hódmezővásárhelyről (a városnevet megváltoztattam) Budapestre költözik. Talán éppen azért, mert egy másik vásárhelyi egyengette az útját. Még otthon címeket kap: „Ezt keresd fel, azt hívd fel, majd segítségedre lesz.” Felkeresi, felhívja. A címek, a telefonszámok gyűlnek a noteszében. A melléjük írt H (Hódmezővásárhely) és Cs-betű (Csongrád megye) megkülönbözteti őket a többi bejegyzéstől. Értékmérő. Csodacsizmát láttam egy ismerősömön. Hogyan jutott hozzá? „Lejattoltam érte” magyarázta. Persze — acsarkodtam —, bizonyára egy százas volt a kezében. Még mit nem. Az eladó kanizsai. Csak úgy mint az ismerősöm. Ha a félszármazott nem játssza meg a pestit, akkor olcsóbb az élet és kevesebb a bosszúság a bürokratizmus vagy a slendriánság miatt A kanizsaiak megmutatják a kanizsaiaknak, hogy mindent a vevőért, javítani pontosan, intézni pedig érdemben és gyorsan is lehet. Bizonyára e kiváltságokért és megtalakításokért igyekeznek felköltözni Budapestre a debreceniek, a szegediek a miskolciak stb. Felismerték a fővárosban érdemes vidékinek lenni. Miskolcon például hiába hivatkozna miskolci születésére az ember, mitsem érne vele. Talán ha kazincbarcikai volna... A nagyobb vidéki városok urbanizáltsága elmetszett bizonyos kötelékeket, ott már csak a rokonság kamatoztatható ,.egy oldalági ős jóvoltából”. A kisebb városokban azonban még van összetartás. Bár lehet, hogy csak akkor, ha ellenséges hordák törnek rájuk. A karácsonyi vásár finisében éppen a nyugati határszélen tülekedtem egy kis boltban. Az egyik vevő aggályoskodott, hogy az idegenek — külföldi és hazai autós portyázók — kifosztják a városkát. Mire az eladónő lokálpatriotizmustól áthatva így szónokolt: „Itt születtem, mindenkit ismerek aki idevaló. Bennem megbízhatnak. Amit megvenni érdemes, azt városunk lakóinak adom.” Milyen a pesti ember sora vidéken? Mindent elkövet, hogy feledtesse: bevándorló. Csak befogadják! Igazodik a helyi szokásokhoz, megtanulja a tájnyelvet, ráragad a tájszólás. Ha a többi gyüttmenttel, egykor volt fővárosival szűrné össze a levet, eljátszaná minden esélyét. Ám, ha akarná, sem tehetné, mert azok kerülik. Nem engedhetik meg maguknak,hogy együtt emlékezzenek a Körszínház egyik előadására, a gellérthegyi tűzijátékra, vagy a terézvárosi búcsúra. Bezzeg ha két szegedi Budapesten egy tömött áruházban ismerkedik meg gátlás nélkül ad le jelzéseket egymásnak. „Tisza-parti Géza, szeptemberi alkonyatkor... Krémes a Virág-cukrászdában.” Ha az egykori pesti vissza- kerül szülővárosába, a világért se szokjon le vidéken szerzett allűrjeiről, kiejtéséről, mert mindaddig amíg azt hiszik róla, hogy valódi majsai, mögötte sorakozik el az egész fővárosi kiskunság, és pártfogolják a Bács megyéből valók. Pestinek lenni Pesten nem érdemes. Nem csillan fel az ügyintéző szeme, ha közlöm vele: „Ez a város születésem helye”. Nem lágyul el a hangja, mikor megszólít: „Szintén pesti?” Nem lágyul el a hangja, mert nem is szólít meg. N Nem számítottam már kezdőiknek a pályán, amikor egy írásom címében a pesti jelző szerepelt Az árnyalatokra érzékeny főszerkesztő figyelmeztetett: ezzel megsértettem a jelzett szót. Márpedig ha nem szántszándékkal tettem, tiszteljem meg a budapestivel vagy a fővárosival. Akartam, nagyon akartam, valami közelebbi kapcsolatot találni városom szülötteivel. Talán egy kisebb területen sikerül. Amikor egy kollégám azzal büszkélkedett, hogy ligeti gyerek, felujjongtam: „Én is az vagyok!” „Ott játszottál?” „Igen.” „De nem a Csikágóból indultál el?” „Nem.” Máris kirekesztettek. Egy kortársam angyalföldi pályakezdésével dicsekedett. Úgy döntöttem, nem csatlakozom hozzá. Elvégre Angyalföld a Szabolcs és a Reitter Ferenc utca, de Angyalföld az egykori Lipótváros is. Ha pedig firtatni kezdjük, hogy ki melyik végén indult el, meglehet sohasem találkozunk. A legutóbbi próbálkozásom is rosszul végződött. Riportútamon olyan társaságba kerültem, amelynek minden tagja egy megyeszékhelyen dolgozott. Beszélgetés közben valaki elárulta magát, egy fővárosi gimnáziumot dicsért, annak is egy tanárát, akinek hivatását köszönheti. „Maga pesti?” — örvendeztem. „Nem, én budai vagyok.” Hát igen. A Szajnának is két partja van. De azt még nem hallottam, hogy ismerkedéskor, vagy fűtő beszélgetés közben egy francia állampolgár ne egész Párizst, hanem csak egyik pártját vállalja szülővárosának. Kovács Judit Magyar Nemzet____ *? IZZÓS TERVEK' A töretlen fejlődés útján — A vállalat életében mindig kiemelkedő jelentőségűek azok az időszakok, amire egyegy hosszabb periódus feladatait fogalmazzuk meg önmagunk számára. 1975-ben, sőt már előbb is megkezdtük ötödik ötéves tervünk előkészítését. Megvizsgáltuk az igényeket, számba vettük a műszaki, pénzügyi és az emberi feltételeinket, mert ezeknek összhangja biztosítja a töretlen, egyenletes fejlődést. A tervezésnél a következő szempontokat vettük figyelembe: a magas szellemi, értéket megtestesítő, korszerű gyártmányszerkezet kialakítása; konvertibilis árualap megteremtése széles piaci bázissal, különös tekintettel a vállalat növekvő exportorientáltságára; a hazai igények kielégítésére; magas technológiai színvonal és ennek eredményeként nemzetközi mércével mérten 16 gazdaságos gyártás, a nemzetközi együttműködés és kooperáció előnyeinek jobb kihasználása. Horváth Pál, az Egyesült Izzó vezérigazgató-helyettese dióhéjban így foglalta össze azt a széles körű és rendkívül alapos felmérő-elemző munkát, amelyet az ország második legnagyobb vállalatánál hosszú hónapokon át végeztek, s amelynek eredményeként a kidolgozott tervdokumentációik jól illeszkednek a népgazdaság általános gazdaságpolitikájába. Milliárdos fejlesztés A Tungsram márkát a legjobbak között jegyzik a világpiacon, a vállalatnak tehát gazdasági szükségszerűsége az export dinamikus növelése. Ez a tendencia eddig is erős volt, 1970-ben az összes értékesítés 57 százaléka, 1975-ben 70 százaléka exporttermék volt. Az új tervidőszakban várhatóan tovább emelkedik ez a szám, s eléri a 75—30 százalékot. Ez természetesennem jelenti azt, hogy a belföldi-eladás mértéke csökken, a hazai piac növekvő igényeinek is eleget tesznek. Népgazdasági és vállalati érdek is, hogy az export — főként a dollár elszámolású kivitel a belföldi értékesítésnél jobban növekedjék, s 1980-ra a jelenleginek több mint kétszerese legyen. — Mennyivel nő a vállalat termelési értéke a következő öt évben? — összesen 85 százalékkal, de az egyes ágazatokban eltérő jelleggel és arányokkal. A legnagyobb mértékű növekedést a félvezető ágazatban tervezzük, valamint a fényforrásgyártásban. Az elektroncsövek gyártásánál mindössze 20 százalékos termelésnövekedést tervezünk, mert a jelenleg készített hagyományos vevő-erősítő csövek iránti kereslet csökken. A gépgyártási ágazatban öt év alatt 50 százalékos termelésnövekedést szeretnénk elérni, ezen belül azonban különösen a tőkés piacra szánt gépexportot fokozzuk, a jelenlegi mennyiség háromszorosára. A tervkoncepcióban szerepel az alktrészgyártó bázis jelentős fejlesztése is, hiszen jó néhány országba szállítunk összeszerelő gépsorokat, sőt komplett gyárakat is, s ezek igénylik a folyamatos alkatrészellátást. Céljaink megvalósításához több milliárd forintos beruházásra lesz szükség, amely a vállalatnak szinte minden telephelyét érinti, ha nem is egyforma mértékben. Ilyen óriási méretű beruházáshoz a vállalat ir meglevő, illetve képződő fejlesztési alapja nem elegendő, állami hitelek igénybevételével tudjuk végrehajtani. Új gyártmányok Az Egyesült Izzó néhány éve saját kutatóintézettel rendelkezik, amelynek feladata a technológiákra, illetve átfogó témákra orientált kutatás. A feladatok, követelmények az intézet dolgozói számára is magasabbak lesznek, többek között a nagyvákuumtechnika és a vákuumeszközök fejlesztésénél, a mikrohullámú technika tökéletesítésében, a fénycsövek ritkaföldfém alapú fényporainak kutatási munkáiban várnak tőlük sokat. Emellett természetesen számítanak rájuk a legfontosabb fejlesztési feladatok megoldásában is. A termelési és exportterv megszabja a feladatokat a fejlesztési tevékenység számára is. Míg 1975-ben a ■ termelésnek 14—15 százaléka volt úgynevezett „új gyártmány”. 1980- ban már 50 százaléknak kell lenni azon termékek arányának, amelyek a negyedik, illetve ötödik ötéves tévidőszak alatt ..születtek”, illetve új technológiával készítik őket. 1975-ben a dollárbevétel 24 százalékát ..hozták” az új gyártmányok. 1980-ban ez a szám 56 százalékra emelkedik. Nem érdektelen az sem, hogy a fényforrások fejlesztése kiemelt népgazdasági érdek, hiszen a magyar fényforrásgyártás a világ termelésének értékben 4 százalékát jelenti. A termékek korszerűsége teszi lehetővé ennek az igen nagy mennyiségnek a külföldi piacokon történő értékesítését. Éppen ezért a Tungsram ötéves terve kötelező érvénnyel írja elő valamennyi gyáregysége számára, hogy ezeknek a termékeknek választéka és minősége 1980-ban is megfeleljen az akkori legmagasabb színvonalnak. Ennek érdekében, a fényforrásgyártás teljes technológiáját korszerűsítik. Tovább növelik például az általános világítási izzólámpák gyártássorainak teljesítményét és a lehetőséghez mérten szinte teljesen automatizálják. Korszerű módszerekkel gépesítik az anyagmozgatást, a csomagolást és az ellenőrzést is. Nagy teljesítményű gyártóvonalakon készítik majd az úgynevezett törpelámpákat, a kétfonalú autólámpákat, s gépesítik a halogén fényszórólármpák gyártását is. Megvalósítják a sajtolt üvegburájú lámpák gyártását és bővítik a magasnyomású gázkisülő típusok családját. — Az ötödik ötéves tervidőszakban „előretörnek” a félvezetők. Ez azt jelenti — mondotta a vezérigazgató-helyettes —, hogy a vállalatunknál korábban kifejlesztett germánium alapú típusok és ezek gyártósorán ma már nem korszerűek, ezért átálltunk a szilíciumbázisú félvezetők készítésére. 1976-ban tervezzük a legkorszerűbb integrált áramkörök gyártásának megindítását, majd 1973-ban megkezdjük a központi elemgyártás új üzemének felépítését, amely egyaránt szolgálja az integrált áramkörök valamint az egyéb félvezető eszközök tömeggyártását. Ezeknek a fejlesztési feladatoknak a végrehajtásához szükségesnek tartjuk külföldi licencek, know-how-ok és egyes berendezések vásárlását. " ,t1. díJA Szellemi erőforrások — Milyen feladatok várnak az Egyesült Izzó dolgozóira az elektroncső-ágazat fejlesztésénél? — Ezen a területen a jelenlegi termékszerkezet átalakítása a fő tennivalónk. Csak egy példát említek: felméréseink szerint népgazdaságilag is jelentős, korszerű vákuumtechnikai termék a röntgenképerősítő cső. Ennek a csőnek a használata a röntgentechnikában lehetővé teszi, hogy a beteg a vizsgálat alatt az eddiginél jóval kisebb sugárdózist, az orvos pedig a megjelenő képben több információt kapjon. Ezt a terméket a Medicor Művekkel együttműködve, licenc- és know-how-vásárlással tervezzük gyártani. S bízunk abban, hogy a hazai orvoselektronikai ipar fejlődése mellett a népgazdaság megtalálja számításait az ilyen csövekkel felszerelt berendezések exportjában is. Mindezeken kívül még nagyon sokrétű, bonyolult tennivaló megoldását tervezik az izzások, közöttük az alkatrészgyártás előállítási technikájának korszerűsítését, például az üveggyártás, wolframgyártás területén, valamint a gépgyártás fejlesztését. A nagyvállalatnál a gépfejlesztési munka kettős célt szolgál: egyrészt saját gyárait kell ellátnia korszerű technológiai berendezésekkel, másrészt a tervben rögzített gépexportnak kell eleget tenni. Legfőbb törekvésünk, hogy a fényforrásszerelő gépisorokat, valamint a kiegészítő technológiai berendezéseket olyan minőségben készítsék, hogy teljes technológiai rendszereket, adott esetben egész gyárakat tudjanak exportálni. Szerepel az ötéves programban a műszaki fejlesztéshez szükséges szakemberek kiképzése is, valamint különböző szervezési intézkedések egész sora, a műszaki dokumentáció rendjének továbbfejlesztése. Horváth Pál vezérigazgatóhelyettes szerint azonban mindennél fontosabb: „a szellemi erőforrások koncentrálása és gyarapítása, hogy a fejlesztéssel foglalkozó szakembergárda ura leeves mindazoknak a feladatoknak, amelyet a most kezdődő ötéves terv ró rájuk”. Rácz Judit