Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-02 / 78. szám
4 -Gytho/ BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN ANDRZEJ MARKOWSKI, a Varsói Filharmonikusok vezető karnagya szombat este az Állami Hangversenyzenekar élén vendégszerepelt. Markowski alig múlt ötven éves, művészi pályája azonban olyan jelentős, hogy méltán tekinthető a mai közép-európai „nagy öregek” egyikének. A nagy hírű lengyel zenekaroknál eltöltött esztendők (1956—59.: Sziléziai Filharmonikusok; 1959—1964.: Krakkói Filharmónia; 1965— 69.: Wroclawi Filharmonikusok) öregbítik karmesteri képességeit, amelyek — a mostani hangverseny tanúsága szerint — a betanító munka részletekbe merülő pontosságában, a zenekarral való folyamatos együttműködésben mutatkozhatnak meg elsősorban. Az ilyen karmesteralkat nehezen boldogul idegen talajon, mert megszokta és elvárja, hogy jelzéseire az ismeretlen együttes készséggel reagáljon és eleve adottnak vegyen olyan előadási utasítást is, amely a vezénylő mozdulatokból nem olvasható le. Csakis ezzel indokolhatóak e hangverseny felületesen kidolgozott részletei: nyilvánvaló, hogy Markowski ezeket a maga zenekarával réges-rég tisztázta már, így állt elő az a sajátságos helyzet, hogy a karmester koncepciója valahol a filozófia régióiban szárnyalt, a hangzás egyensúlya és az egyöntetű zenekari játék azonban a mondatfűzés, sőt, olykor a helyesírás elemi problémáival küzdött. E küzdelem a zenekari verversenymű kísérete során vált kínosan érezhetővé. Mendelssohn Hegedűversenyének fináléja Bálint Mária remek előadásában varázslatosan idézte fel a Szentivánéji álom tündéreinek és koboldjainak testetlenül könnyű, játékos kergetőzését, az együttes ziláltan széthulló szólamai és vonszolódó tempója azonban minduntalan visszarángatták szárnyalásából a hegedűszólót és arra készteth ,ték, hogy a helyzeten úrrá lenni képtelen karmester helyett révbe vezesse a produkciót. A kiváló hegedűművészilő még e kedvezőtlen körülmények között is virtuóz és ugyanakkor költői muzsikálással szerzett maradandó élményt hallgatóságának. A szólókoncert előtt Górecki három „régi stílusban” írt vonószenekari darabját, a mai lengyel zene mérsékelt irányzatú, tetszetős alkotását hallottuk, befejezésül pedig Dvorák Új világ-szimfóniája hangzott el. KORODI ANDRÁS a Filharmóniai Társaság Zenekarának első bérleti estjén Mozart-műveket vezényelt hétfőn a Zeneakadémián. Produkcióját mindvégig példás felkészültség, gondos kidolgozottság, muzsikáló kedv és lendület jellemezte. Érdekesen tűnt ki mind a B-dúr szimfónia (K. 319), mind a Jupiter-szimfónia előadásából, milyen különleges érzékkel formálja meg Kóroda menüett-tételeket. Nem elégszik meg azzal a sablonos felfogással, hogy stilizált táncot interpretál, amely a klasszikus szimfóniák tételrendjében többnyire a harmadik s mint ilyen, feloldása a — rendszerint lassú — második tételnek, egyben pedig előkészítője a mozgalmas finálénak. Kórodi — ezt nem ez alkalommal figyelhettük meg először — nemcsak abban leli kedvét, hogy megérezteti hallgatóival, milyen messze került már a bécsi mesterek menüettje a hajdani gáláns francia udvari tánctól, hanem gondja van arra is, hogy plasztikusan kidomborítsa e háromtagú forma, hangzás- és hangulatból kontrasztokra épített, sajátos jellegét. A vérbeli operakarmester dramaturgiai érzékével mintázza meg a triószakasz kamarazenei szövetének finoman szőtt szólamait, a játékmester szuverén biztonságával mutat rá a rafinált dinamikai és a logikai meglepetésekre. Igaztalan volna azt állítani, hogy mindkét szimfónia előadásának a menüettek voltak kiemelkedő momentumai: ezzel megtagadnánk az elmélyült poézist a lassú tételektől és elhallgatnánk a Jupiter-finálé virtuóz megoldását. De a karmester egyéniségének többletét mégis ezek a tételek adták a sikerült interpretációhoz. A klarinétversenyt, ezt a szívbemarkoló kései remekművet Kovács Béla megrendítő egyszerűséggel, sok éves, ragyogó művészpályája csúcsára érve tolmácsolta. Szólója nem hivalkodott a hangszertudás bravúrjával: ez a bravúr merő eszköze volt csupán a rezignáció, az élet végéről tragikusan visszatekintő emlékezés fátyolos szépségének. ANTAL ISTVÁN zongoraestjének már puszta műsorlapja azt a bölcsen kialakított szimmetriát, esztétikailag is jóleső arányosságot mutatta, amely a kitűnő művész előadásában hiánytalanul megvalósult. Két Brahms-, és két Beethoven-művet játszott, mindkét szerzőtől először egy könynyedebb hangú kompozíciót, amelyet egy súlyosveretű C- dúr szonáta (Brahms 1-es opusza és Beethoven Waldsteinszonátája) követett. A remek művészi erőnlét, a mindvégig kifogástalanul megvalósult koncepció és játszi könnyedséggel legyőzött technikai nehézség elengedhetetlen feltétele ugyan a színvonalas előadásnak, mégsem ezek a vonások méltathatóak elsősorban Antal István zongorázásában, hanem az egyéniség, amely egész produkciójára jellemző, „íme, egy férfi!” — mondotta Napóleon, amikor Goethét bemutatták neki Erfurtban. Antal István leül a zongorához és már az első pillanatokban megérezteti hallgatóságával, hogy egy jelentős ember készül jelentős mondanivalóra. Magvasan zengő zongorahang, kereken és aranyosan formált kifejezés, tűéles ritmika, mintegy mellékesen, sohasem hivalkodóan megnyilatkozó virtuozitás, tűnődő, bölcs humor, a pátoszt fékezni tudó, szemérmes líra, erős kézzel és mégis gyengéden rajzolt dallamok maradandó emléke marad meg erről a nagyszerű hangversenyről. KOVÁCS DÉNES csütörtöki hegedűestjén két szólószonátát (Bach: d-moll és Bartók), valamint Schumann a-moll és Brahms d-ritoll hegedű-zongoraszonátáját hallottuk. Falvai Sándor alkalmazkodó partner, érzékeny kamaramuzsikus és — mindenekelőtt — kiváló zongorista minőségében vett részt a duószonáták megszólaltatásában. A méltatást — amely ez esetben egyenlő a legteljesebb elismeréssel — elsősorban mégis a szólóhegedű produkció, nevezetesen Bartók Szólószonátájának előadása érdemli meg. Kovács Dénes kimagaslóan nagyot alkotott ezzel, s szereplése csakugyan az előadóművészettel kapcsolatos szóhasználatban ritka „alkotás” szóval illethető. Olyan átélése, olyan magávalragadó közvetítése volt ez a bartóki remekműnek, amely méltán nevezhető alkotásnak. Körünk hegedűirodalmának ez a kiemelkedően nehéz kompozíciója Kovács Dénes kongeniális előadásában nem is sejttette a technikai problémákat; megdöbbentően drámai volt a barokk chaconne-t újraértelmező első tétel; vigasztalanul komor a Fúga; Bartók utánozhatatlan dallamosságának szivárványszíneiben tündökölt — és ugyanakkor szívbemarkolóan szomorú ének volt — a Melódia: szorongatóan hajszolt, feloldást nem ismerő finálét hallottunk a szonáta befejezéseképpen. Az elemi erővel felviharozó taps, a közönség spontán reagálása szinte ötödik tétel gyanánt folytatta az elhangzott művet, jeléül annak, hogy Kovács Dénes produkciója célba talált, sikerült magával ragadnia hallgatóit a Bartókszonáta szédítő magaslatára. Pándi Marianne Munka Vörös Zászló Érdemrend a Magyar Rádió és Televízió énekkarának A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Rádió és Televízió énekkarának, magas színvonalú művészi eredményei elismeréseképpen, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki- tüntetést adományozta. A ki- tüntetést a rádió székházában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át. Magrar Nemzet Macskakörmök, kérdőjelek Tizenkét oldalas füzetet hozott a napokban a posta egy levél és egy válaszboríték kíséretében. Feladó a Tömegkommunikációs Kutatóközpont. A nyomtatott levélke tudatja, hogy a Rádió és Televízió e közös osztálya felméréseket végez a rádió- és a televízióműsorok fogadtatásáról és kérdőívek segítségével tanulmányokat készít; most épp a rádió- és televíziókritika „helyzetéről, fejlődéséről” kérdezősködik. Ezért hát a füzet, tizenkét oldalon huszonkilenc kérdéssel és egy megjegyzés rovattal. Már végeztek hasonló felméréseket 1973-ban — mondja a levél —, ám a mostani „társadalomkutatás” az „azóta bekövetkezett változások regisztrálásához elengedhetetlen”. Mindazok a kifejezések és mondatrészletek, amelyek eddig és ezután macskakörmök között találhatók, idézetek. Ezúttal tehát az idézőjelek csak azt, és pontosan azt jelzik, amire ez a kis írásjel való: a megjelölt szövegrész nem tőlem, hanem más forrásból, jelen esetben a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kérdező füzetkéjéből való. A huszonkilenc kérdésből az első aziránt érdeklődik, mióta foglalkozom — s mióta foglalkozik, persze, többi megkérdezett pályatársam — „tévé kritika” írásával. A tévé kritikát két szóba írja a nyomtatvány, bizonyára azért, mert a magyar helyesírás idevágó szabályait végiggondolva, nem tekinti együvé tartozó fogalomnak e kettőt. A második kérdés furcsa kis macskaköröm-párral lep meg: „1976. második felében hány „kritikai” írása jelentmeg a televízióról, rádióról, könyvekről, színházról” stb. Ugyan miért szorítja a kérdezősködő macskaköröm közé a kritikai szót? Kinek, minek szólhat ez? Mindenkinek, aki az elmúlt félévben kritikai írást közzétett; televízióról, színházról, könyvekről, filmről, komolyzenéről, könnyűzenéről, képzőművészetről, egyébről bírálatot írt? A kritikának szól magának, " amelyet a televízióról szólván nemlétezőnek szokás mostanában tekinteni? Azt kívánja tudtul adni a füzet, mindjárt kíváncsiskodása kezdetén, hogy a tévékritikát semmisnek, a kritika szóval nem illethető bagatellnek tartja? Miért indult akkor a felmérés, a kérdezősködés, a „helyzet regisztrálása”? Apróságokról nem szokás költséges körülményességgel felméréseket, majd tanulmányokat készíteni, lekicsinyelt jelenségek nem érdemesek a „társadalomkutatás” érdeklődésére. De szabad-e egyetlen idézőjeles kifejezés miatt ekkora hűhót csapni? Hátha gépelési hiba az a macskaköröm, kétszer félrecsúszott a gépírónő ujja a klaviatúrán! Macskaköröm több nem akad a további tizenegy oldalon s a kérdések szinte korrektek. Megkérdezik, mióta írok — írunk — („tévé kritikát”), hová, hányszor, megosztva írunk vagy egy szál magunk, milyen szabályok szerint történik az írás, az ismeretek továbbfejlesztésével-e, megbeszélve-e a tévé-élményeket másokkal, összejőve-e más lapok tévékritikusaival? Segít-e a televízió (informative), olvas-e a televízió és olvas-e az olvasó? A megkérdezettek iskolai végzettsége, szakképzettsége, életkora és jelenlegi foglalkozása! Végezetül megkérdezi a füzet: miben látom a kritika szerepét a társadalomban? Sem a kritika, sem a társadalom nincs macskaköröm között: itt a macskakörmöt a válasznak hagyott hely, öt rövid gépelt sorra elegendő négyzetecske jelenti, öt töredéksornyi terjedelemben szabatosan kifejteni, amiért az ember dolgozik! Bizonyára papírtakarékossági megfontolásokból elmaradtak a listáról a kritikusi tevékenység megítéléséhez múlhatatlanul fontos kérdések. Nem kérdi tőlem a Tömegkommunikációs Központ, hogy kényelmes karosszékből nézem-e a tévéműsort, vagy hánccsal, dróttal, szögekkel éberségre ösztökélő tévékritikusi ülőkéről. Nem tudakolják, vacsorázom-e közben vagy sem. S ha igen, mit? Alkoholt fogyasztok-e? Beleszól-e munkámba a családom, értekezem-e tévéügyekben a szomszéddal, s milyen járművel közlekedem a munkahelyemre: személygépkocsin vagy zsúfolt közjárművön, mert míg az előbbi hermetikus zártságot biztosít a tévékritikusi eszméknek, az utóbbin a közönség ítélete is meghallgatható. Megannyi perdöntő kérdés hiányzik tehát a füzetkéből, és hiánya miatt pontosan azok az adatok maradnak ki a felmérésből, amelyek e munka macskaköröm nélküli megítéléséhez elengedhetetlenül fontosak: meghatározók, behatárolók stb. Egyébként a füzet huszonkilenc kérdésére a válasz kiolvasható a televíziókritikákból. Valamennyi napi- és hetilap és valamennyi folyóirat tévékritikájából. Vágjam ki 1973 óta megjelent, a televízióról szóló valamennyi írásomat, gyömöszöljem be a füzethez mellékelt válaszborítékba és küldjem el a Tömegkommunikációs Kutatóközpont címére? Külön borítékban mindenesetre mellékelek néhány tucat macskakörmöt. Lőcsei Gabriella HÚSVÉTRA kedves ajándék a játék! MI KERÜLJÖN A NYUSZI KOSARÁBA? Varázskocka, kombi tricikli, bűvészrács, PVC- és gumilabdák, sakkok, fékkel felszerelt roller, Polikresz I—II. Kreszdoftilnó. A játékokhoz sok örömet kíván a TRIAL. Egy év alatt alakul ki a Népszínház A héten jelentették be, hogy a 25. Színház és az Állami Déryné Színház összevonásával Népszínház néven új színházat hoz létre a Kulturális Minisztérium. Ennek indokáról, az új színház működéséről Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyilatkozott. — Mindenképpen formát kellett találni a negyedszázados Déryné Színház felfrissítésére, korszerűsítésére, mert ehhez a színház saját ereje nem elegendő — mondotta. — Legfiatalabb színházunk, a 25. Színház tartalmi és formai igényessége sikeresen teremtett újszerű kapcsolatokat színház és közönség között, de hiányosak voltak tevékenységének működési feltételei. Így a két színház összevonása mutatkozott a legoptimálisabb megoldásnak. Az új színház megszületése elvben a két színház megszűnését is jelenti. Lényeges hangsúlyozni, hogy egyik színház sem kebelezi be a másikat. Az összevonás alapján új színház születik, új névvel, új társulattal. Ez az új színház folytatja az alapjául szolgáló két színház bevált tevékenységét, művészeti törekvéseit, így tehát folytonosságot biztosít a többi között a Déryné Színház operatagozatának is. Az összevonás alatt — a befejezési határidő 1978. július 1. — a Déryné és a 25. Színház teljesíti jelenleg érvényes szerződéses kötelezettségeit. — A két színház összevonása teljes; kiterjed a személyi állományra, az anyagi, gazdasági eszközökre, jogi vonatkozásokra. Ez azt is jelenti, hogy a társulatok jelenlegi személyi összetételén, ennek arányain és az anyagi, gazdasági eszközök elosztási, felhasználási szerkezetén is változtatni kell. A személyi kérdések rendezése első lépéseként — mint mindenütt az országban — megújítják avagy egyeseknél nem hoszszabbítják meg a szerződéseket. Jelenleg tehát megkezdődött az összevonás, amelynek megszervezésével Gyurkó Lászlót, a 25. Színház igazgatóját bíztuk meg. — Ez alatt az időszak alatt a Kulturális Minisztérium az összes érdekelt bevonásával kialakítja az új színház elvi, tartalmi koncepcióját. Jelenleg csak hipotézisek vannak a Népszínház jellegéről. Az átszervezési időszak befejeztével alakul ki a végleges társulat, válik el, ki lesz az igazgató, művészeti vezető. Elképzeléseink szerint az új színház jelen lenne a fővárosi életben is, és megújítva folytatná a Déryné Színháznak eredeti, hivatása szerinti munkáját: elmenne mindenüvé az országban, ahol szükség van fellépésére. A színvonalemelés egyik feltétele, bizonyos mennyiségű redukció, de azt hiszem, hogy ez a mennyiségi veszteség megtérül majd a tartalmi frisseségen. — Az új színház egyik bázisa — várhatóan — a ma még épülő Várszínház, másik székhelye pedig a Kulich Gyula téri épület lesz. — A Népszínház szó talán legtalálóbban fejezi ki a feladatról, szerepről, tartalomról meglevő elképzeléseket. A magyar színháztörténetben is hagyománya van már ennek a névnek, a nemzetközi színházi életben is honos ez a fogalom. A Kulturális Minisztérium meggyőződése, hogy az összevonás alapján létrejövő Népszínház az egész magyar színházművészetnek hasznára, javára válik. NAPLÓ Pénteken hazaérkezett Szófiából dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes. Az általa vezetett magyar küldöttség részt vett március 28—31. között a magyar—bolgár kulturális együttműködési vegyes bizottság negyedik ülésszakán. Az ülésszak jegyzőkönyv aláírásával fejezőim be. A Kulturális Minisztérium színház-, zene- és táncművészeti főosztálya dicséretben és jutalomban részesítette Hacsaturjánt Garai Gábor: Hősök emlékezete című kantátájának magas színvonalú bemutatásáért Moldován Stefániát, Bánffy Györgyöt, Pödör Bélát, Görgei Györgyöt, valamint a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének ének- és zenekarát. Befejeződött a Viennále, az egyhetes bécsi filmfesztivál. A magyar filmművészetet Ranódy László műve, az Árvácska képviselte a szemlén. Magyar filmhetet tartanak — hazánk felszabadulása 32. évfordulója tiszteletére — április 4. és 15. között a Szovjetunió több városában. Ünnepi filmbemutatók lesznek az NDK-ban, Berlinben és Erfurtban, valamint a lengyel fővárosban is. A filmbemutatókra filmművész-delegációk utaznak a Szovjetunióba, az NDK-ba és Lengyelországba. Kanadai filmhetet rendez április 5. és 10. között a Filmmúzeum. Az 1976-ban Kanadában megrendezett magyar filmnapok viszonzásaként a Filmtudományi Intézet mozija négy kanadai játékfilmet és egy-egy dokumentum- illetve animációs filmet mutat be. A milánói Piccolo Teatro művészeti vezetője, Giorgio Strehler rendezi Hamburgban Brecht Szecsuáni jóember című drámáját. 4* Szilágyi György „Hányás Vágy” című monológját április 19-től a Radnóti Színpad műsorán előadja Keres Emil. Új Rjepin-múzeumot építenek a nagy orosz festőművész egykori lakóhelyén, a Leningrádtól negyven kilométerre fekvő Rjepinóban. ♦ Meghalt Osza Hajnal bábkészítő művész, pedagógus, a Népművészet Mestere. Szülőfalujában, Alpáron helyezték örök nyugalomra. Aprilis 2 Díszdoktorrá avatta a chicagói Conservatory College Ferencsik Jánost, a Magyar Állami Hangversenyzenekar főzeneigazgatóját a 70. születésnapja tiszteletére. Az egyetem díszdoktorai között korábban olyan neves muzsikusok szerepeltek, mint Pablo Casals és Kodály Zoltán. 4* A Szenkár családban mindenki muzsikált: Ferdinand, az apa, három fia: Jenő, Mihály, Dezső. Az apa orgonista, a három fiú karmester-zeneszerző. Ma már csak múlt időben szólhatunk mindhármukról: a legismertebb Szenkár Jenő 86 éves korában meghalt. Az utóbbi időben egyaránt szállása volt Düsseldorf és Lugano, halálhírét mindkét helyről megerősítették. 1911-től a budapesti Operaház korrepetitora volt, majd külföldön is kapcsolatban maradt a magyar zeneművészettel, a magyar zeneszerzőkkel. Megmondotta Bartók Béla. A csodálatos mandarin előbb kerül színre külföldön, mint idehaza. Így is történt : Szenkár Jenő 1926 novemberében mutatta be Kölnben, nem csekély ellenállást leküzdve. 1942- ben Ferencsik János mutatta be Milánóban — Milloss Auréllal a címszerepben, s csak ezután következett a budapesti bemutató — 1945 decemberében. Élete túlnyomó részét Szenkár Jenő külföldön élte le, s brazil állampolgárságot szerzett. 1950-ben tért vissza korábbi működése színhelyére. Legutóbb dísztagjává választotta a nemzetközi Mahlertársaság. (S. V.) .Szombat, 1977. április 2. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaház: A varázsfuvola (E. bér. 7. ea.) (7) — Erkel Színház: Pikk dáma (bérletszünet) (7) — Nemzeti Színház: Bánk bán (este 6) — Madách Színház: Csillag a máglyán (7)*■ Madách Kamara Színház: Vássza Zseleznova (II/l. bérl.) (7) — Vígszínház: Harmincéves vagyok (de. fél 11); Fej vagy írás (7) — Pesti Színház: A kör négyszögesítése (7) — Thália Színház: A Prométheusz-rejtély (7) — József Attila Színház: Kálvária (M. bér. 5.) (7) — Huszonötödik Színház: Cserepes Margit házassága (fél 8) — Fővárosi Operettszínház: Cigányszerelem (du. fél 3); A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (7) — Mikroszkóp Színpad: Ki fog gólt lőni? (fél 9) — Állami Déryné Színház: Akik élni akarnak (du. fél 4) — Egyetemi Szinpad: Ludas Matyi (rajzfilm bemutató) (du. 4) — Radnóti Miklós Színpad: „Sem emlék, sem varázslat” (du. 4); Mikszáth különös házassága (8) — Vidám Színpad: Egy király Párizsban (fél 8) — Zeneakadémia: Kurtág Márta zongoraestje (Tavaszi zongorabérlet 7.) (fél 8) (Kisterem) — Budapesti Gyermekszínház: Messze még a holnap (de. 10. ifj. ea. és du. 3. ifj. ea.) — Állami Bábszínház: (Jókai tér 10.); János vitéz (du. fél 3); (Népköztársaság útja 69.); Az elvarázsolt egérkisasszony (du. 4) — Kamara Varieté: Nincsett múzsa tövis nélkül (du. 3. fél fi. 8) — Fővárosi Nagycirkusz: Moszkva csillagai (du. fél 4. fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban.