Magyar Nemzet, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Csütörtök, 1977. november 17.. Az élelmiszeripar mozgósítható tartaléka Az élelmiszeripartól évi hat­­százalékos termelésnövekedést várunk. A tervek — mint azt a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium egyik vezetője elmondta — nemcsak középtávra, 1990-ig írják elő ezt a fejlődési ütemet Gyor­sabbat, mint az iparban vagy a mezőgazdaság egészénél: az arány ez utóbbiaknál „mind­össze” 3,5—3,3 százalék. Mi indokolja ezt a feszített tempót? Rendelkezésre áll­­nak-e a fejlesztéshez szüksé­ges eszközök? Vannak-e az ágazatnak mozgósítható tartalé­kai? Milyen szintre juthat el élelmiszeriparunk a terveket valóra váltva? Kérdések, me­lyekre az ágazat vezetőinek, az érintett vállalatoknak már ma meg kell találniuk a választ. Feladatok és körülmények Az élelmiszeriparra a hazai igények és az exportkötelezett­­ségek egyaránt nagy terhet rónak, az életszínvonal emel­kedésével nemcsak a mennyi­ségi igények, de a minőséggel, választékkal, csomagolással kapcsolatos követelmények is nőnek. Ugyanakkor expor­tunknak nem kevesebb mint egynegyedét, tőkés kivitelünk­nek pedig 40 százalékát ennek az ágazatnak kell megtermel­nie. Sem az egyik, sem a má­sik kötelezettség teljesítése nem szorulhat háttérbe. (Alig­ha szükséges különösebben bi­zonygatnunk, hogy gazdasági fejlettségünk jelenlegi fokán alapvető élelmiszerek átmene­tileg sem válhatnak hiánycik­ké, kivitelünkben pedig ener­giahordozók, nyersanyagok el­lentételeként jutnak ugyan­ezen termékek rendkívül fon­tos szerephez.) Az ágazat jelenlegi helyze­tét értékelve néhány szám­adat. Több mint kétszáz mi­nisztériumi és tanácsi vállalat körülbelül kétezer telephelyén gyártják az élelmiszeripar ter­mékeinek 88 százalékát, a fennmaradó részt pedig nem kevesebb mint négyezer kis­üzem állítja elő. Az élelmi­szeriparral kapcsolatos első gond tehát­­ a szétaprózott­ság. A másik: a minisztérium fel­mérése szerint az állóeszkö­zöknek mintegy 40 százaléka elavult, egyre kevésbé képes kielégíteni a növekvő követel­ményeket. (Ez természetesen átlagszám, melytől az egyes részterületek adatai jelentősen eltérnek, így például a malom­iparé, ahol a gépek, épületek elavultsági fokát a szakembe­rek 62 százalékra becsülik.) Nem­ sokkal jobb a helyzet a konzerviparban sem, ahol a gépek, berendezések jelen­tős­­ része ugyancsak megérett e kiselejtezésre, s ráadásul a munkaerőhelyzet is az átla­gosnál kedvezőtlenebbül ala­kul. Évente körülbelül 900 fő­vel csökken a konzerviparban dolgozók száma, pótlásuk rend­kívül nehezen megoldható fel­adatot ad az egyes üzemek­nek, a konzervipari tröszt ve­zetőinek. És ha már az élelmiszer­ipart jellemző hátrányos kö­rülményeknél tartunk, ide kí­vánkozik, hogy — többségük­ben romlandó árukról lévén szó — a termelésben, tárolás­ban, szállításban, értékesítés­ben speciális körülményekkel kell számolni — gyorsaság és magas szintű szervezettség egyaránt követelmény. Növekvő feladatok — ked­vezőtlen körülmények. A nyil­vánvaló ellentmondás feloldá­sára 1977-ben 10 milliárd fo­rintos beruházást kapott és kap az ágazat. Ilyen nagyságú invesztíció nyilvánvalóan so­kat segít, de nem oldhat meg mindent. Az előrelépés útját kereső szakemberek által ta­lán leggyakrabban emlegetett fogalom: a szervezettség szint­jének emelése ... Vállalati feladat Több mint fél évtizede, hogy az élelmiszeripar szervezett­ségének növelésére magas szintű párt- és kormányhatá­rozatok születtek, melyeket az évek során minisztériumi irányelvek, rendeletek sora is követett. Teljesen nyilvánvaló volt — és ma is az —, hogy a nagy értékű beruházások, rekonstrukciók megvalósítása és a rendelkezésre álló mun­kaerő gyors csökkenése is ha­tékony intézkedéseket követel, olyanokat, melyek rákénysze­rítik az egyes gazdálkodó egy­ségeket tartalékaik mozgósí­tására. (Ezt a célt szolgálják egyébként a negyedévenként tartott minisztériumi vizsgála­tok, a vállalatok rendelkezésé­re bocsátott model­l­tan­u­l­m­á­­­nyok, az élelmiszeripar üzem- és munkaszervezéséről egyre nagyobb számban megjelenő értekezések, szakkönyvek, és az Élelmiszeripari Gazda­ságkutató Intézet „szervezés­­orientáltsága” is.) Szükség van külső segítség­re, ezt senki sem vitatja. A szervezés azonban elsősorban vállalati feladat, a termelés­hez, tároláshoz, szállításhoz, értékesítéshez szükséges ked­vező módszereket nagyrészt ebben a szférában kell kiala­kítani, hasznosítani. A Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyébként 1978- tól további segítséget nyújt ehhez: lehetőséget biztosít külföldön kialakított és bevált módszerek magyarországi hasz­nosítására, százezer dolláros keretet teremtett szakemberek meghívására, előadássorozatok szervezésének, tanulmányutak lebonyolításának finanszíro­zására. Vállalati feladat, mondottuk. Elvégzésének egyik, talán leg­fontosabb előfeltétele egyfajta szemléletváltozás, az ágazaton belüli — a korábbinál maga­sabb szintű — együttműködés, jut egy szervező. (A szóródás területenként igen nagy: az édesiparban 263, a konzerv­iparban viszont 1104 dolgozó „tart el” egy-egy szervezőt.) A gond azonban a szűkös szer­vezőkapacitással még koránt­sem ér véget: gyakorlattá vált, hogy közép-, de esetenként felsőszintű vezetője utánpótlá­sának is a szervezőgárdát te­kintik. Végsősoron érthetően, hiszen az e területen dolgozódó vállalaton belül és a gyárka­pun kívül is széles körű kap­csolatokkal kell, hogy rendel­kezzenek, áttekintésük van a gazdasági környezetről, a fej­lesztés lehetőségeiről, eseten­ként a világpiacon érvénye­sülő tendenciákról is. „Előlép­tetésük” mindenképp indokolt lehet, ha­­ az utánpótlás biz­tosított. (Az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet fel­mérése szerint egyébként öt év alatt szinte a teljes szerve­ző gárda kicserélődött. A szak­területüket elhagyók nagy ré­szét anyagi megfontolások ve­zették — a szervezők nálunk nem tartoznak a jól megfize­tett alkalmazottak közé ...) A képzés jelenlegi rendsze­re aligha nevezhető ideális­nak: a jövő szervezői külön tanulnak technológiát, gépé­szetet, kémiát, egyéb szaktu­dományokat és­­ külön a szervezést. Az ilyesfajta elvá­lasztás semmiképp sem lehet helyes, már csak azon egyszerű megfontolásból kiindulva sem, hogy szervezésre a termelés, szállítás, értékesítés, fejlesz­tés minden területén egyfor­mán szükség van. Hatékonyan csak az a szakember dolgozhat tehát, aki mondjuk magas szintű technológiai ismeretei­vel egy időben­­szert tesz a szakterületének fejlesztéséhez szükséges szervezési tudni­valókra is; egy időben képes a cél érdekében ezt is, azt is hasznosítani. Az élelmiszeriparban — jó­­néhány más ágazathoz hason­lóan — új munkaerőre, forra­dalmi változásokra, az elavultat teljességgel felváltó korszerűire, a fogyasztói igények csökkené­sére számítani aligha lehet. A meglevőből kell az eddiginél többet, jobbat kihozni, a fej­lesztéshez rendelkezésre álló szolid eszközöket kell az eddi­ginél nagyobb hatékonysággal kihasználni. Ehhez azonban a vállalatoknak tudomásul kell venniük: a szervezési munka nagyobb része rájuk hárul és­­ az ő érdekeiket is szolgálja... Puskás L. Tamás ÖN GONDTALANUL, MI GONDOSAN Parkettázás szőnyegpadló­fektetés tapétázás különleges burkolatok 1067 Bp Szondi u. 27. CSAK EGY TELEFON: 122—289, 424—314 422—940 Több millió forint .­­,előszervezéssel• Az együttműködés fontossá­gára ismét csak egy példa. A Győri Baromfifeldolgozó Vál­lalat hosszú évek munkája után alakított ki egy, a ter­meléshez, a gazdasági környe­zethez, a fogyasztói igények­hez igazított szervezési gya­korlatot. Sikereiket nem egy­szer példaként említik az ága­zatban. Ennek ellenére na­gyon kevesen keresték meg őket a módszerek, tapasztala­tok átvételére — hasonló profi­­lú vállalatok próbálják újra meg újra feltalálni a Győrben már rég feltalált „spanyol­­viaszt”. Ugyancsak szemléleti gond, hogy még a szervezeti váltást elhatározó vezetők közül is kevesen ismerték fel: nem­csak az adott termelési folya­matot, hanem mindenfajta új bevezetését is szervezéssel te­hetik eredményesebbé. Ma­gyarán: a korszerű gépsor, az új technológia megvásár­lása előtt is szükség van a szervezők szakértelmének hasznosítására. (Az állítást az Élelmezési­pari Tervező Válla­lat közelmúltban elért sikerei­vel is igazolhatjuk: több mil­lió forintos megtakarítást ,,szerveztek meg”­ az egyik élelmiszeripari nagyvállalat­nál, mielőtt még a beruházás egyáltalán elkezdődött volna.) Szervezők és vezetők Mindezen feladatok, a tar­talékok mozgósítása érdeké­ben nyilvánvalóan jól képzett szervezőkre van szükség. A Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumban készült s­atisztikát böngészve kide­rült: jelenleg 616 dolgozóra. Újságjainknak nevezetes ün­nepe van. Száz esztendővel ez­előtt, 1877. november 17-én in­dult meg hazánkban az első képes napilap, a Kossuth La­jos eszméit szolgálni kívánó „Budapest”. Ezzel új fejezet kezdődött sajtónk történeté­ben. A korábbi lapok meglehe­tősen elvont stílusban írt cik­kei nehezen találták meg útju­kat az egyszerűbb képzettségű olvasókhoz. A „Budapest” kép­ben és írásban éppen ezekhez akart szólni. Bajza József, a költő, aki a lap munkatársai közé tartozott, így jellemezte az indulás ko­rának légkörét: „...a beltar­tók fölött német cégtáblák csúfolták a magyar nyelvet; az utcákon németül beszélő nép járt-kelt; a kávéházakban csu­pa német újságba temetkezett idegen alakok ültek, s az az egy pár magyar lap, mely a sajtó alól nagy szerénységgel kikerülni merészelt, olvasat­lan­ul lógott a falakon... A magyar sajtónak a rémettel szemben nagy hátránya volt az, hogy nem tudott a néphez férkőzni... Ezen a sajnálatos állapoton kellett valamiképen segíteni.” Hasonlóan érvelt a ..Buda­pest” első számának beköszön­tője is: „Célunk a nemzet minden sorsú polgára részére szerkesz­teni lapot, melyet a műveltebb osztályok érdekkel olvassanak és a nép is megérthessen ... Kötelességünk közé tartozónak ismerjük, minden politikai pártállás kötelékeitől szabadok lévén, meggyőződésünket min­denkor függetlenül és nyíltan kimondani felfelé és lefelé egyaránt... • A népszerűséget óhajtjuk, de vadászni nem fogjuk soha.” Wodianer Fülöpnek, Kossuth Lajos egykori nyomdászának önálló nyomdájából kerül ki az új lap, eleinte nyolc oldalon és mindössze négytagú szerkesz­tőség munkájának eredménye­képpen. Huszár Imre, az akko­ri idők ismert írója szerkesz­tette, és mindjárt induláskor nálunk szokatlan újítással lep­te meg a gyorsan növekvő szá­mú olvasókat: az első oldalon a megszokott nagy lélegzetű vezércikk helyén képet közölt. Mai szemmel nézve ezek a ké­pek természetesen nem voltak tökéletesek, de igyekeztek mindig friss eseményhez kap­csolódni. Ami egyébként a népszerűséget illeti, néhány ezerről pár év alatt harminc­­eze­rre emelkedett az újság elő­fizetőinek száma. A ,,Budapest” nevéhez még két újítás fűződik, amint azt Lévai Jenő „Kossuth Lajos néplapjai” című, csaknem négy évtizeddel ezelőtt meg­jelent könyvében megállapít­ja: ez volt az első újság, ame­lyet — igaz, csak kivételes al­kalommal — az utcán is áru­sítottak, és ezt a lapot állította elő az első rotációs gép is Ma­gyarországon. Irányi Dániel, a függetlensé­gi párt vezére mondta a Buda­pestről, hogy „ez a leg­becsü­letesebb lap Magyarországon”. A „Budapest” közölte elsőnek külön kiadásban a Turinból érkezett szomorú hírt: Kossuth Lajos halálát is. Az első magyar képes napi­lap cikkírói között olyanokat találunk, mint Herman Ottó, Ugron Gábor, Kossuth Ferenc, Eötvös Károly, Justh Gyula, Apponyi Albert, Mikszáth Kál­mán, Tóth Béla, Kiss József, Reviczky Gyula — és a töb­biek. Nem lehet itt valameny­­nyieket felsorolnom. Még csak azt írom ide, hogy a „Buda­pest” és fiatalabb testvérlap­ja, a „Kis Újság” egykori mun­katársai közül néhányan még itt élnek közöttünk: a már em­lített Lévai Jenő, valamint Pajzs Ödön, Ritter Aladár, Szánthó Dénes. De lehet, hogy ez a névsor nem teljes ... Kemény István Százéves az első magyar képes napilap Magyar Nemzet __5 A mágikus számok rejtélye 75 éve született Wigner Jenő Tagja többek között a hol­­land, az amerikai és a göttingai tudományos akadémiának; ki­tüntetései között említjük a Franklin-érmet (1950), a Fermi­­díjat (1958), az „Atommal a békéért”-d­íjat (1960), a Planck­­érmet (1961), a Washington-ér­­met (1964), a Semmelweis-érmet (1965) és nem utolsósorban a fizikai Nobel-díjat (196£).M­a 75 esztendeje, Budapes­ten született Wigner Jenő középfokú tanulmányait az Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol osztálytársa volt Neumann János, a zseniális matematikus és Szilárd Leó, a neves fizikus. Két legjele­sebb reálszakos tanáréiról se feledkezzünk meg: a fizikára Mikola Sándor, a matemati­kára pedig Rátz László taní­totta. Iskolájára, tanáraira, kollé­gáira mindig nagy szeretettel gondol vissza, Neumann Já­nosra például így emlékezett 1973-ban:­­„Sok nagy tudóssal találkoztam életemben, nagyon sokkal. Einsteint ismertem, Planckot, Laue-t (szintén) f­el sem tudom sorolni. Minden­kit ismertem, Dirac a sógorom és Heisenberg jó barátom. Nem ismerek senkit, aki oly gyors, éles eszű lett volna, mint Neumann János. Senkit " Középiskolai tanulmányai­nak befejezése után Berlinben képezte tovább magát, ahol kémiából doktorált, majd 1930-ig ott is tanított. Egy esz­tendőt Göttingában is töltött, első tudományos dolgozatait pedig kémiából írta. A „brain áram­” nagy időszakában hív­ták meg az USA-ba, ahol a Princeton egyetem előadója lett. 1936-ban megnősült, de felesége a következő évben meghalt, s 1941-ben újra meg­házasodott. 1937-ben nyert amerikai ál­lampolgárságot, ezt követően a Wisconsin egyetem előadója, majd professzora lett. A világ­háború idején a chicagói egye­temhez tartozó metallurgiai laboratóriumban a neutron­­sokszorosító rendszerek kérdé­seit vizsgálta. Mint ismeretes, e kísérletsorozatok is alapul szolgáltak az első atomreak­tor megvalósításához. Magfizikai kutatásait az Oak Ridge-i kutatólaboratórium igazgatósági tagjaként folytat­ta, majd visszatért a Prince­tonra. 1952-től az Atomenergia Bizottság tanácsadó bizottsá­gának tagja volt. 1957—58-ban pedig vendégprofesszor Lei­denben. Magyar nyelven 1947-ben jelent meg Az atomkorszak kezdetei című tanulmánya, melyekben a láncreakcióval kapcsolatos felismeréseit,­ to­vábbá az atombomba elvi alapjait írta le. E tanulmánya része annak a műnek, amely­ben az Amerikai Tudósok Szö­vetsége tiltakozik az atom­bomba bevetése ellen: „Az Amerikai Természettudósok Szövetsége olyan embereket képvisel, akik a bombában, melyet megteremteni segítet­tek, egyaránt láttak reményt és fenyegetést. ... Egy atom­háború után már nem lesz szükség jóakaratra és értelem­re, mely békét hoz az életben maradottaknak. Meg fogják azt­ kapni városaik feldúlt romjai alatt” — olvashatjuk a memorandumban. K­étszáz tudományos publiká­ciója és számos könyve je­lent meg, s közülük több ha­zánkban is napvilágot látott. Agen az 1932-ben megjelent Adalékok a neutron elméleté­hez, vagy az 1935-ben kiadott, A Rayleight—Schrödinger-féle perturbációelmélet egy módo­sításáról című munkája. 1969- ben az Akadémiai Kiadó je­lentette meg „Az atommag szerkezete” című könyvét, Györgyi Géza mintaszer­ű for­dításában. Igen sikeres volt a Gondolat Kiadó remek soro­zatában, a Válogatott tanul­mányokban napvilágot látott munkája, a „Szimmetriák és reflexiók” (1972). Wigner Jenő korunk egyik legjelesebb elméleti fizikusa. Alapvető felismeréseket tett a magfizikában, a részecske­­fizikában, a kvantumelmélet­ben és a neutronfizikában. Be­hatóan foglalkozott a relativi­táselmélettel, és a szilárd tes­tek fizikájával, továbbá a ter­modinamikával és a számító­gépek elméletével. Dolgozatai mintegy harmadát társszer­zőkkel írta, akik között olyan jeles tudósokat találunk, mint a kétszeres Nobel-díjas Bardeen, továbbá Bethe és ’Breit, a magyarok között pe­dig Neumann János, Szilárd Leó és Polányi Mihály. Fel­ismerte a szimmetria- és inva­riancia elvek néhány fonto­­sabbját, foglalkozott az atom- és molekula-színképekben fel­lépő szabályosságokkal, s alap­vető csoportelméleti munkát publikált. E csoportelmélet se­gítségével nagy részben sike­rült magyaráznia az atomma­gok kötési energiáját és a gerjesztett állapotokat. Kimu­tatta, hogy a magerők rövid hatótávolságúak és töltésfüg­getlenek. A magfizikusok felismer­ték, hogy a legnagyobb kö­tési energiával furcsa mó­don épp a 2, 8, 20, 28, 82 stb. protont tartalmazó elemek bír­nak. Ezek azután amolyan mágikus számok lettek, me­lyeknek per­sze a mágiához kevés közük volt. És épp e mágiától közelített a valóság­hoz Wigner legfontosabb mag­fizikai felismeréseivel , me­lyekért később fizikat Nobel­­dí­jat kapott. Ezek a követke­zők voltak: 1927-ben bevezet­te a paritás fogalmát és felis­merte a paritás-megmaradás tételét. 1933-ban a magerő közelítő erősségét és hatótá­volságát írta le, három évre rá pedig Breittel együtt, de Bohr­tól függetlenül fejtette ki a közbenső mag fogalmát. 1937- ben egy fontos fogalmat, az izospín fogalmát vezette be. V­égezetül hadd illusztráljak a magyar származású Wigner­ Jenő, az atomfizika egyik legjelesebb humanista szaktekintélye, előremutató gondolattárát alábbi soraival: „Minden tudós, s minden ember számára lehangoló, ha arra­­a következtetésre kell jutnia, hogy az ő vagy kora vezérlő gondolata nem marad fenn örökre. Az emberiség céljai és eszményei azonban többször változtak már ismert történelmünk folyamán. Azon felül, büszkeséggel kell hogy eltöltsön bennünket az a tudat, hogy a tudomány hősi korsza­kában élünk, abban a korban, amelyben az egyén elvont tu­dása a természetről és — re­méljük — önmagáról is, gyor­sabban növekszik és talán ma­gasabb szintre, mint bármi­kor ezelőtt növekedett, vagy ez­után fog. Keserű gondolat, hogy eszményeink el fognak múlni, amint a Kerek Asztal illúziói is eltűntek. Mi magunk mégis ezeknek az eszmények­nek a hőskorát éljük.” Ifj. Gazda István AJÁNDÉKOZZON KÖNYVET! IDEGEN NYELVŰ MŰVÉSZETI KIADVÁNYOK ... pld. BUDAPESTI MÚZEUMOK orosz nyelven 274.— Ft ..... pld. Dercsényi Dezső: ROMÁN KORI MŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON angol, német nyelven 224.— Ft . .. pld. Domokos Nagy Imre: VADÁSZAT A FESTÉSZETBEN német nyelven 98.— Ft ... pld. Fehér Géza: TÖRÖK KORI IPARMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK angol, francia, német nyelven 141,— Ft ..... pld. Fehér Géza: TÖRÖK MINIATÚRÁK német, nyelven 400,— Ft ... pld. H. Kolba Judit—T. Németh Annamária: ÖTVÖSMŰVEK angol, francia, német nyelven 120,— Ft ... pld. Korniss Péter: ELINDULTAM VILÁG ÚTJÁN angol, francia, német nyelven 130,— Ft ... pld. Kovács Éva: ÁRPÁD-KORI ÖTVÖSSÉG angol, francia, német nyelven 72,— Ft ... pld. B. Sey Katalin—Gedai István: ÉREMKINCSEK­­ angol, német nyelven 95,— Ft A felsorolt kötetek egyenként is megrendelhetők Postán utánvéttel szállítunk, magánszemélyeknek 200,— Ft felett portamentesen Kérjük, szíveskedjék a megrendelőszelvényt kitölteni és címünkre borítékban elküldeni címünk: Állami könyvterjesztő vállalat KÖNYVET — POSTÁN 1364 Budapest, 4. PL 103. A MEGRENDELŐ NEVE: ............ PONTOS CÍME (irányítószámmal): saját kezű aláírás KERESSE FEL A KÖNYVESBOLTOKAT. GAZDAG VÁLASZTÉKKAL VÁRJÁK VÁSÁRLÓIKAT!

Next