Magyar Nemzet, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-17 / 270. szám
Csütörtök, 1977. november 17.. Az élelmiszeripar mozgósítható tartaléka Az élelmiszeripartól évi hatszázalékos termelésnövekedést várunk. A tervek — mint azt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyik vezetője elmondta — nemcsak középtávra, 1990-ig írják elő ezt a fejlődési ütemet Gyorsabbat, mint az iparban vagy a mezőgazdaság egészénél: az arány ez utóbbiaknál „mindössze” 3,5—3,3 százalék. Mi indokolja ezt a feszített tempót? Rendelkezésre állnak-e a fejlesztéshez szükséges eszközök? Vannak-e az ágazatnak mozgósítható tartalékai? Milyen szintre juthat el élelmiszeriparunk a terveket valóra váltva? Kérdések, melyekre az ágazat vezetőinek, az érintett vállalatoknak már ma meg kell találniuk a választ. Feladatok és körülmények Az élelmiszeriparra a hazai igények és az exportkötelezettségek egyaránt nagy terhet rónak, az életszínvonal emelkedésével nemcsak a mennyiségi igények, de a minőséggel, választékkal, csomagolással kapcsolatos követelmények is nőnek. Ugyanakkor exportunknak nem kevesebb mint egynegyedét, tőkés kivitelünknek pedig 40 százalékát ennek az ágazatnak kell megtermelnie. Sem az egyik, sem a másik kötelezettség teljesítése nem szorulhat háttérbe. (Aligha szükséges különösebben bizonygatnunk, hogy gazdasági fejlettségünk jelenlegi fokán alapvető élelmiszerek átmenetileg sem válhatnak hiánycikké, kivitelünkben pedig energiahordozók, nyersanyagok ellentételeként jutnak ugyanezen termékek rendkívül fontos szerephez.) Az ágazat jelenlegi helyzetét értékelve néhány számadat. Több mint kétszáz minisztériumi és tanácsi vállalat körülbelül kétezer telephelyén gyártják az élelmiszeripar termékeinek 88 százalékát, a fennmaradó részt pedig nem kevesebb mint négyezer kisüzem állítja elő. Az élelmiszeriparral kapcsolatos első gond tehát a szétaprózottság. A másik: a minisztérium felmérése szerint az állóeszközöknek mintegy 40 százaléka elavult, egyre kevésbé képes kielégíteni a növekvő követelményeket. (Ez természetesen átlagszám, melytől az egyes részterületek adatai jelentősen eltérnek, így például a malomiparé, ahol a gépek, épületek elavultsági fokát a szakemberek 62 százalékra becsülik.) Nem sokkal jobb a helyzet a konzerviparban sem, ahol a gépek, berendezések jelentős része ugyancsak megérett e kiselejtezésre, s ráadásul a munkaerőhelyzet is az átlagosnál kedvezőtlenebbül alakul. Évente körülbelül 900 fővel csökken a konzerviparban dolgozók száma, pótlásuk rendkívül nehezen megoldható feladatot ad az egyes üzemeknek, a konzervipari tröszt vezetőinek. És ha már az élelmiszeripart jellemző hátrányos körülményeknél tartunk, ide kívánkozik, hogy — többségükben romlandó árukról lévén szó — a termelésben, tárolásban, szállításban, értékesítésben speciális körülményekkel kell számolni — gyorsaság és magas szintű szervezettség egyaránt követelmény. Növekvő feladatok — kedvezőtlen körülmények. A nyilvánvaló ellentmondás feloldására 1977-ben 10 milliárd forintos beruházást kapott és kap az ágazat. Ilyen nagyságú invesztíció nyilvánvalóan sokat segít, de nem oldhat meg mindent. Az előrelépés útját kereső szakemberek által talán leggyakrabban emlegetett fogalom: a szervezettség szintjének emelése ... Vállalati feladat Több mint fél évtizede, hogy az élelmiszeripar szervezettségének növelésére magas szintű párt- és kormányhatározatok születtek, melyeket az évek során minisztériumi irányelvek, rendeletek sora is követett. Teljesen nyilvánvaló volt — és ma is az —, hogy a nagy értékű beruházások, rekonstrukciók megvalósítása és a rendelkezésre álló munkaerő gyors csökkenése is hatékony intézkedéseket követel, olyanokat, melyek rákényszerítik az egyes gazdálkodó egységeket tartalékaik mozgósítására. (Ezt a célt szolgálják egyébként a negyedévenként tartott minisztériumi vizsgálatok, a vállalatok rendelkezésére bocsátott modelltanulmányok, az élelmiszeripar üzem- és munkaszervezéséről egyre nagyobb számban megjelenő értekezések, szakkönyvek, és az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet „szervezésorientáltsága” is.) Szükség van külső segítségre, ezt senki sem vitatja. A szervezés azonban elsősorban vállalati feladat, a termeléshez, tároláshoz, szállításhoz, értékesítéshez szükséges kedvező módszereket nagyrészt ebben a szférában kell kialakítani, hasznosítani. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyébként 1978- tól további segítséget nyújt ehhez: lehetőséget biztosít külföldön kialakított és bevált módszerek magyarországi hasznosítására, százezer dolláros keretet teremtett szakemberek meghívására, előadássorozatok szervezésének, tanulmányutak lebonyolításának finanszírozására. Vállalati feladat, mondottuk. Elvégzésének egyik, talán legfontosabb előfeltétele egyfajta szemléletváltozás, az ágazaton belüli — a korábbinál magasabb szintű — együttműködés, jut egy szervező. (A szóródás területenként igen nagy: az édesiparban 263, a konzerviparban viszont 1104 dolgozó „tart el” egy-egy szervezőt.) A gond azonban a szűkös szervezőkapacitással még korántsem ér véget: gyakorlattá vált, hogy közép-, de esetenként felsőszintű vezetője utánpótlásának is a szervezőgárdát tekintik. Végsősoron érthetően, hiszen az e területen dolgozódó vállalaton belül és a gyárkapun kívül is széles körű kapcsolatokkal kell, hogy rendelkezzenek, áttekintésük van a gazdasági környezetről, a fejlesztés lehetőségeiről, esetenként a világpiacon érvényesülő tendenciákról is. „Előléptetésük” mindenképp indokolt lehet, ha az utánpótlás biztosított. (Az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet felmérése szerint egyébként öt év alatt szinte a teljes szervező gárda kicserélődött. A szakterületüket elhagyók nagy részét anyagi megfontolások vezették — a szervezők nálunk nem tartoznak a jól megfizetett alkalmazottak közé ...) A képzés jelenlegi rendszere aligha nevezhető ideálisnak: a jövő szervezői külön tanulnak technológiát, gépészetet, kémiát, egyéb szaktudományokat és külön a szervezést. Az ilyesfajta elválasztás semmiképp sem lehet helyes, már csak azon egyszerű megfontolásból kiindulva sem, hogy szervezésre a termelés, szállítás, értékesítés, fejlesztés minden területén egyformán szükség van. Hatékonyan csak az a szakember dolgozhat tehát, aki mondjuk magas szintű technológiai ismereteivel egy időbenszert tesz a szakterületének fejlesztéséhez szükséges szervezési tudnivalókra is; egy időben képes a cél érdekében ezt is, azt is hasznosítani. Az élelmiszeriparban — jónéhány más ágazathoz hasonlóan — új munkaerőre, forradalmi változásokra, az elavultat teljességgel felváltó korszerűire, a fogyasztói igények csökkenésére számítani aligha lehet. A meglevőből kell az eddiginél többet, jobbat kihozni, a fejlesztéshez rendelkezésre álló szolid eszközöket kell az eddiginél nagyobb hatékonysággal kihasználni. Ehhez azonban a vállalatoknak tudomásul kell venniük: a szervezési munka nagyobb része rájuk hárul és az ő érdekeiket is szolgálja... Puskás L. Tamás ÖN GONDTALANUL, MI GONDOSAN Parkettázás szőnyegpadlófektetés tapétázás különleges burkolatok 1067 Bp Szondi u. 27. CSAK EGY TELEFON: 122—289, 424—314 422—940 Több millió forint .,előszervezéssel• Az együttműködés fontosságára ismét csak egy példa. A Győri Baromfifeldolgozó Vállalat hosszú évek munkája után alakított ki egy, a termeléshez, a gazdasági környezethez, a fogyasztói igényekhez igazított szervezési gyakorlatot. Sikereiket nem egyszer példaként említik az ágazatban. Ennek ellenére nagyon kevesen keresték meg őket a módszerek, tapasztalatok átvételére — hasonló profilú vállalatok próbálják újra meg újra feltalálni a Győrben már rég feltalált „spanyolviaszt”. Ugyancsak szemléleti gond, hogy még a szervezeti váltást elhatározó vezetők közül is kevesen ismerték fel: nemcsak az adott termelési folyamatot, hanem mindenfajta új bevezetését is szervezéssel tehetik eredményesebbé. Magyarán: a korszerű gépsor, az új technológia megvásárlása előtt is szükség van a szervezők szakértelmének hasznosítására. (Az állítást az Élelmezésipari Tervező Vállalat közelmúltban elért sikereivel is igazolhatjuk: több millió forintos megtakarítást ,,szerveztek meg” az egyik élelmiszeripari nagyvállalatnál, mielőtt még a beruházás egyáltalán elkezdődött volna.) Szervezők és vezetők Mindezen feladatok, a tartalékok mozgósítása érdekében nyilvánvalóan jól képzett szervezőkre van szükség. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban készült satisztikát böngészve kiderült: jelenleg 616 dolgozóra. Újságjainknak nevezetes ünnepe van. Száz esztendővel ezelőtt, 1877. november 17-én indult meg hazánkban az első képes napilap, a Kossuth Lajos eszméit szolgálni kívánó „Budapest”. Ezzel új fejezet kezdődött sajtónk történetében. A korábbi lapok meglehetősen elvont stílusban írt cikkei nehezen találták meg útjukat az egyszerűbb képzettségű olvasókhoz. A „Budapest” képben és írásban éppen ezekhez akart szólni. Bajza József, a költő, aki a lap munkatársai közé tartozott, így jellemezte az indulás korának légkörét: „...a beltartók fölött német cégtáblák csúfolták a magyar nyelvet; az utcákon németül beszélő nép járt-kelt; a kávéházakban csupa német újságba temetkezett idegen alakok ültek, s az az egy pár magyar lap, mely a sajtó alól nagy szerénységgel kikerülni merészelt, olvasatlanul lógott a falakon... A magyar sajtónak a rémettel szemben nagy hátránya volt az, hogy nem tudott a néphez férkőzni... Ezen a sajnálatos állapoton kellett valamiképen segíteni.” Hasonlóan érvelt a ..Budapest” első számának beköszöntője is: „Célunk a nemzet minden sorsú polgára részére szerkeszteni lapot, melyet a műveltebb osztályok érdekkel olvassanak és a nép is megérthessen ... Kötelességünk közé tartozónak ismerjük, minden politikai pártállás kötelékeitől szabadok lévén, meggyőződésünket mindenkor függetlenül és nyíltan kimondani felfelé és lefelé egyaránt... • A népszerűséget óhajtjuk, de vadászni nem fogjuk soha.” Wodianer Fülöpnek, Kossuth Lajos egykori nyomdászának önálló nyomdájából kerül ki az új lap, eleinte nyolc oldalon és mindössze négytagú szerkesztőség munkájának eredményeképpen. Huszár Imre, az akkori idők ismert írója szerkesztette, és mindjárt induláskor nálunk szokatlan újítással lepte meg a gyorsan növekvő számú olvasókat: az első oldalon a megszokott nagy lélegzetű vezércikk helyén képet közölt. Mai szemmel nézve ezek a képek természetesen nem voltak tökéletesek, de igyekeztek mindig friss eseményhez kapcsolódni. Ami egyébként a népszerűséget illeti, néhány ezerről pár év alatt harmincezerre emelkedett az újság előfizetőinek száma. A ,,Budapest” nevéhez még két újítás fűződik, amint azt Lévai Jenő „Kossuth Lajos néplapjai” című, csaknem négy évtizeddel ezelőtt megjelent könyvében megállapítja: ez volt az első újság, amelyet — igaz, csak kivételes alkalommal — az utcán is árusítottak, és ezt a lapot állította elő az első rotációs gép is Magyarországon. Irányi Dániel, a függetlenségi párt vezére mondta a Budapestről, hogy „ez a legbecsületesebb lap Magyarországon”. A „Budapest” közölte elsőnek külön kiadásban a Turinból érkezett szomorú hírt: Kossuth Lajos halálát is. Az első magyar képes napilap cikkírói között olyanokat találunk, mint Herman Ottó, Ugron Gábor, Kossuth Ferenc, Eötvös Károly, Justh Gyula, Apponyi Albert, Mikszáth Kálmán, Tóth Béla, Kiss József, Reviczky Gyula — és a többiek. Nem lehet itt valamenynyieket felsorolnom. Még csak azt írom ide, hogy a „Budapest” és fiatalabb testvérlapja, a „Kis Újság” egykori munkatársai közül néhányan még itt élnek közöttünk: a már említett Lévai Jenő, valamint Pajzs Ödön, Ritter Aladár, Szánthó Dénes. De lehet, hogy ez a névsor nem teljes ... Kemény István Százéves az első magyar képes napilap Magyar Nemzet __5 A mágikus számok rejtélye 75 éve született Wigner Jenő Tagja többek között a holland, az amerikai és a göttingai tudományos akadémiának; kitüntetései között említjük a Franklin-érmet (1950), a Fermidíjat (1958), az „Atommal a békéért”-díjat (1960), a Planckérmet (1961), a Washington-érmet (1964), a Semmelweis-érmet (1965) és nem utolsósorban a fizikai Nobel-díjat (196£).Ma 75 esztendeje, Budapesten született Wigner Jenő középfokú tanulmányait az Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol osztálytársa volt Neumann János, a zseniális matematikus és Szilárd Leó, a neves fizikus. Két legjelesebb reálszakos tanáréiról se feledkezzünk meg: a fizikára Mikola Sándor, a matematikára pedig Rátz László tanította. Iskolájára, tanáraira, kollégáira mindig nagy szeretettel gondol vissza, Neumann Jánosra például így emlékezett 1973-ban:„Sok nagy tudóssal találkoztam életemben, nagyon sokkal. Einsteint ismertem, Planckot, Laue-t (szintén) fel sem tudom sorolni. Mindenkit ismertem, Dirac a sógorom és Heisenberg jó barátom. Nem ismerek senkit, aki oly gyors, éles eszű lett volna, mint Neumann János. Senkit " Középiskolai tanulmányainak befejezése után Berlinben képezte tovább magát, ahol kémiából doktorált, majd 1930-ig ott is tanított. Egy esztendőt Göttingában is töltött, első tudományos dolgozatait pedig kémiából írta. A „brain áram” nagy időszakában hívták meg az USA-ba, ahol a Princeton egyetem előadója lett. 1936-ban megnősült, de felesége a következő évben meghalt, s 1941-ben újra megházasodott. 1937-ben nyert amerikai állampolgárságot, ezt követően a Wisconsin egyetem előadója, majd professzora lett. A világháború idején a chicagói egyetemhez tartozó metallurgiai laboratóriumban a neutronsokszorosító rendszerek kérdéseit vizsgálta. Mint ismeretes, e kísérletsorozatok is alapul szolgáltak az első atomreaktor megvalósításához. Magfizikai kutatásait az Oak Ridge-i kutatólaboratórium igazgatósági tagjaként folytatta, majd visszatért a Princetonra. 1952-től az Atomenergia Bizottság tanácsadó bizottságának tagja volt. 1957—58-ban pedig vendégprofesszor Leidenben. Magyar nyelven 1947-ben jelent meg Az atomkorszak kezdetei című tanulmánya, melyekben a láncreakcióval kapcsolatos felismeréseit, továbbá az atombomba elvi alapjait írta le. E tanulmánya része annak a műnek, amelyben az Amerikai Tudósok Szövetsége tiltakozik az atombomba bevetése ellen: „Az Amerikai Természettudósok Szövetsége olyan embereket képvisel, akik a bombában, melyet megteremteni segítettek, egyaránt láttak reményt és fenyegetést. ... Egy atomháború után már nem lesz szükség jóakaratra és értelemre, mely békét hoz az életben maradottaknak. Meg fogják azt kapni városaik feldúlt romjai alatt” — olvashatjuk a memorandumban. Kétszáz tudományos publikációja és számos könyve jelent meg, s közülük több hazánkban is napvilágot látott. Agen az 1932-ben megjelent Adalékok a neutron elméletéhez, vagy az 1935-ben kiadott, A Rayleight—Schrödinger-féle perturbációelmélet egy módosításáról című munkája. 1969- ben az Akadémiai Kiadó jelentette meg „Az atommag szerkezete” című könyvét, Györgyi Géza mintaszerű fordításában. Igen sikeres volt a Gondolat Kiadó remek sorozatában, a Válogatott tanulmányokban napvilágot látott munkája, a „Szimmetriák és reflexiók” (1972). Wigner Jenő korunk egyik legjelesebb elméleti fizikusa. Alapvető felismeréseket tett a magfizikában, a részecskefizikában, a kvantumelméletben és a neutronfizikában. Behatóan foglalkozott a relativitáselmélettel, és a szilárd testek fizikájával, továbbá a termodinamikával és a számítógépek elméletével. Dolgozatai mintegy harmadát társszerzőkkel írta, akik között olyan jeles tudósokat találunk, mint a kétszeres Nobel-díjas Bardeen, továbbá Bethe és ’Breit, a magyarok között pedig Neumann János, Szilárd Leó és Polányi Mihály. Felismerte a szimmetria- és invariancia elvek néhány fontosabbját, foglalkozott az atom- és molekula-színképekben fellépő szabályosságokkal, s alapvető csoportelméleti munkát publikált. E csoportelmélet segítségével nagy részben sikerült magyaráznia az atommagok kötési energiáját és a gerjesztett állapotokat. Kimutatta, hogy a magerők rövid hatótávolságúak és töltésfüggetlenek. A magfizikusok felismerték, hogy a legnagyobb kötési energiával furcsa módon épp a 2, 8, 20, 28, 82 stb. protont tartalmazó elemek bírnak. Ezek azután amolyan mágikus számok lettek, melyeknek persze a mágiához kevés közük volt. És épp e mágiától közelített a valósághoz Wigner legfontosabb magfizikai felismeréseivel , melyekért később fizikat Nobeldíjat kapott. Ezek a következők voltak: 1927-ben bevezette a paritás fogalmát és felismerte a paritás-megmaradás tételét. 1933-ban a magerő közelítő erősségét és hatótávolságát írta le, három évre rá pedig Breittel együtt, de Bohrtól függetlenül fejtette ki a közbenső mag fogalmát. 1937- ben egy fontos fogalmat, az izospín fogalmát vezette be. Végezetül hadd illusztráljak a magyar származású Wigner Jenő, az atomfizika egyik legjelesebb humanista szaktekintélye, előremutató gondolattárát alábbi soraival: „Minden tudós, s minden ember számára lehangoló, ha arraa következtetésre kell jutnia, hogy az ő vagy kora vezérlő gondolata nem marad fenn örökre. Az emberiség céljai és eszményei azonban többször változtak már ismert történelmünk folyamán. Azon felül, büszkeséggel kell hogy eltöltsön bennünket az a tudat, hogy a tudomány hősi korszakában élünk, abban a korban, amelyben az egyén elvont tudása a természetről és — reméljük — önmagáról is, gyorsabban növekszik és talán magasabb szintre, mint bármikor ezelőtt növekedett, vagy ezután fog. Keserű gondolat, hogy eszményeink el fognak múlni, amint a Kerek Asztal illúziói is eltűntek. Mi magunk mégis ezeknek az eszményeknek a hőskorát éljük.” Ifj. Gazda István AJÁNDÉKOZZON KÖNYVET! IDEGEN NYELVŰ MŰVÉSZETI KIADVÁNYOK ... pld. BUDAPESTI MÚZEUMOK orosz nyelven 274.— Ft ..... pld. Dercsényi Dezső: ROMÁN KORI MŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON angol, német nyelven 224.— Ft . .. pld. Domokos Nagy Imre: VADÁSZAT A FESTÉSZETBEN német nyelven 98.— Ft ... pld. Fehér Géza: TÖRÖK KORI IPARMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK angol, francia, német nyelven 141,— Ft ..... pld. Fehér Géza: TÖRÖK MINIATÚRÁK német, nyelven 400,— Ft ... pld. H. Kolba Judit—T. Németh Annamária: ÖTVÖSMŰVEK angol, francia, német nyelven 120,— Ft ... pld. Korniss Péter: ELINDULTAM VILÁG ÚTJÁN angol, francia, német nyelven 130,— Ft ... pld. Kovács Éva: ÁRPÁD-KORI ÖTVÖSSÉG angol, francia, német nyelven 72,— Ft ... pld. B. Sey Katalin—Gedai István: ÉREMKINCSEK angol, német nyelven 95,— Ft A felsorolt kötetek egyenként is megrendelhetők Postán utánvéttel szállítunk, magánszemélyeknek 200,— Ft felett portamentesen Kérjük, szíveskedjék a megrendelőszelvényt kitölteni és címünkre borítékban elküldeni címünk: Állami könyvterjesztő vállalat KÖNYVET — POSTÁN 1364 Budapest, 4. PL 103. A MEGRENDELŐ NEVE: ............ PONTOS CÍME (irányítószámmal): saját kezű aláírás KERESSE FEL A KÖNYVESBOLTOKAT. GAZDAG VÁLASZTÉKKAL VÁRJÁK VÁSÁRLÓIKAT!