Magyar Nemzet, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
KÖNYVSZEMLE Ifjúkori művek 1902—1918 Lukács György életmű-sorozataLukácsnak hét évtizedes pályafutása során mindig bőven akadtak kíméletlen kritikusai. A kíméletlenség sokféle külső formát öltött: hol fölényes lekezelésként, a nevetséges fantasztáknak kijáró gúnyként, hol — mint például Thomas Marin egy 20-as évekbeli, levelében — tartózkodó iróniával palástolt riadalomként, hol „balos” vagy „jobbos” ideológiai bírálatként, sőt, esetenként nyílt politikai denunciálásként nyilvánult meg. Ámde ami a kíméletlenséget illeti, Lukács György ebben alighanem összes kritikusát és ellenfelét felülmúlta. Elsősorban — bár köztudott, hogy korántsem kizárólag — önmagával, saját mindenkori tegnapi énjével szemben volt könyörtelen. Mégha tudjuk is, hogy az igazi filozófus, a nagy gondolkodó becsületességének egyik legfőbb ismérve, hogy mennyire képes — Pál apostol szavával szólva — ,,személyválogatás" nélkül intellektuális reflexió tárgyává tenni a saját korábbi fejlődését, mennyire van meg benne az erő ahhoz, hogy fejlődése minden újabb periódusának világvíziója felől felülvizsgálja, és ha kell, pozdorjává zúzza az előbbieket. Lukácsnál ez az intellektuális „önpusztító” szenvedély akkor is már-már pszichológiai rejtély. Fordulatai nem csupán megváltoztatták gondolkodását, hanem szinte fanatikus gyűlölettel fordították szembe az éppen adott fordulat előtti összes gondolkodói énjével. (S ennek egy pillanatig sem mond ellent, hogy a 30-as évektől kezdődően, egészen haláláig, meg-megújuló kísérleteket tett e szélsőségek között csapongó pálya „kiegyenesítésére”, életművének a marxizmus felé tartó következetes haladásként való értelmezésére.) S mert Lukács minden újabb periódusában az összes megelőzőt söpörte az „előtörténet" önmagukban érdektelen filozófiai kacatokkal zsúfolt lomtárába, ezért nem csoda, ha e lomtár legsötétebb, legpókhálósabb zugába éppen a legkorábbi művek kerültek. A most megjelent, közel 900 oldalas kötet (az életműsorozat újabb darabja) azokat, a kisebb írásokat teszi hozzáférhetővé Tímár Árpád szerkesztésében, szöveggondozásában, kitűnő jegyzetekkel és névmutatóval ellátva, amelyek Lukács György életének 1902 —1918 közötti szakaszában születtek. Az első szó a kötet láttán a termékenység fölötti megdöbbent ámulaté, hiszen ez az amúgy is terebélyes kötet mindössze a huszonegynéhány éves Lukács produkciójának kisebbik hányadát (kritikáit, esszéit) tartalmazza, nem foglalja tehát magában a töredékes voltában ismonumentális Heidelbergi művészetfilozófiát és az ugyancsak félbehagyott Heidelbergi esztétikát, a regény elméletét (ezek néhány éve külön kötetben láttak napvilágot), és nem fért el keretein belül a szinte kamaszfejjel írott kétkötetes nagy mű. A modern dráma fejlődésének története sem (ez az életműsorozat következő kötete). Lukács, mint köztudott, 1918-as fordulatát követően ezt az egész, terjedelmileg is, tartalmilag is jelentős teljesítményt holmi ifjúkori intellekt"ás botlások sorozataként "gadta meg. ..baloldali etika és jobboldali ismeretelmélet’' -szaros keverékeként, amelynek egyedül az ad némi viszonylagos történeti jelentőséget, hogy szerzőjük éppen rajta verekedje magát keresztül, amíg behajózott a marxizmus (békésnek számára semmiképp nem nevezhető) öblébe. Azonban a fiatal Lukács mai olvasója aligha érthet egyet az „érett” és az idős Lukácscsal. Ez esetben ugyanis — akár az idős Lukács iránti kegyelettől, akár egyéb, a műtől független megfontolásoktól hajtva — éppen az ifjúkori műveknek, mint egyetlen egységes egészként szemlélhető „filozófiai kalandregénynek” a leglényegesebb vonását hagyná figyelmen kívül: a szinte egy időben, egymás mellett hangzó gondolatszólamoknak, az egymást kizáró s ugyanakkor egyformán a legvégső következményekig végiggondolt intellektuális magatartáslehetőségeknek azt a hatalmas szimfóniáját, amelynek csupán az egyik (méghozzá gyakran nem is a legerősebben hangzó) szólama képezi Lukács későbbi marxizmusának „előretolt helyőrségét”. A fiatal Lukács két legmélyebb irodalmi élménye: Ady Endre költészete és Dosztojevszkij regényei. Adyból már igen korán. 1908-ban az egyik legfontosabb vonásként emeli ki: számára ,.nincsenek ellentmondások, nincsen különbség a ,nézetek’ között: ő minden, és mindennek az ellenkezője is egyszersmind’ (251. 1.). Valami egészen hasonló mozzanat, az egymással a „lélek síkján” szembesülő s éppen ezért egyformán hiteles, egymással nem mérhető, egymásnak alá vagy fölé nem rendelhető „tiszta tudatok” minden szociális közvetítési kiiktató gazdag polifóniája ragadja meg a legerősebben Dosztojevszkij művészetében is. S mert Lukács esetében a meglátás éppen olyan híven (sőt, gyakran hívebben) jellemzi a nézőt, mint a látványt, minden alapunk megvan arra a föltevésre, hogy „minden s mindennek az ellenkezője” legalább annyira önjellemzés (sőt, ekkor még gondolkodói program is), mint amennyire az Ady vagy a Dosztojevszkij jellemzése. A fiatal Lukács számára valóban „nincsenek különbségek a nézetek között”. Csupán egy a fontos: a „szimptomatikus életutak”, a „szimptomatikus magatartáslehetőségek” legvégső konzekvenciákig való végiggondolása, a lét által fölkínált öszszes sorslehetőség filozófiai föltérképezése. Lukács György egész 1918 előtti tevékenysége a döntés, a választás előtt álló ember erőfeszítése az egyáltalán számbajöhető választási lehetőségek teljes skálájának megismerésére. A hihetetlen sokféleség, a lehetőségek közötti, már-már szertelennek tűnő csapongás az a „szellemi kalandorság”, amelyet egy hajdani barátaival később szembefordult írónő (Ritoók Emma) utóbb az ifjú Lukácsnak és baráti körének a szemére vetett, éppen emiatt a teljes megismerésre való szenvedélyes törekvés miatt nem vált eklekticizmussá: a sorslehetőségek polifóniájában mindig ugyanaz az akarat, ugyanaz a szubjektum kereste azt az egyetlen érvényes életlehetőséget, amelyben a többi, gondolatilag már bejárt lehetőség iránti bármiféle homályos nosztalgia nélkül válthatja tettre önmagát. Aki már választott, ritkán érti meg és éli át annak a helyzetét, aki még csak kutatja a választási lehetőségek érvényességét. Ezért viszonyult 1918 után az egész további életét meghatározó döntésen már keresztülment Lukács meglehetősen értetlenül és igazságtalanul első énjéhez. Másfelől viszont ezért van ma (akár kárhozatosnak, akár üdvösnek tartjuk ezt) igazi reneszánsza a fiatal Lukácsnak: egy olyan új nemzedék próbálja megtanulni tőle saját,o*siehetőségei megismerésének módszerét, amely az előtte volt nemzedékek választásaival sokat kezdeni már nem tud. Kháidon döntésétől viszont még messze innen van. (Magvető) Könczöl Csaba A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 80.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Huffon II—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Pankezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 18—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.31 Wirtz Ádám rajza — Takáts Gyula Vitorlás a berekben című regényének illusztrációja; a kötet a Móra Kiadó gondozásában jelent meg Utazás Észak-Amerikában Bölöni Farkas Sándor kaliforniai és oxfordi közös kiadása is nincs még egy magyar úl is leírás, amely annyiszor jelent meg, mint az Utazás Észak-Amerikában. A reformkorszak valóságos bibliája lett, óriási hatása volt a XIX. század legnagyobb magyar állama férfiaira, Széchenyire, Wesselényire, Kölcseyre, Kossuthra és az 1830—1840-es évek ifjúságára. Csaknem másfél évszázadnak kellett eltelnie, míg vezető amerikai tudományos fórumok fölfedezték mint történelmük jelentős forrásművét. Még egy éve sincs, hogy az első amerikai tudományos akadémia, a philadelphiai American Philosophical Society kiadta, most pedig máris második, új fordítása jelent meg az Amerikai Bibliográfiai Intézet, a kaliforniai és az oxfordi egyetem közös kiadásában. Különleges értéke a fordító Kadarkay Árpád terjedelmes bevezető tanulmánya, a szerző és mű filozófiatörténeti jelentőségének eddig egyedülálló méltatása. Kadarkay Árpád 1954 -ben Esztergomban érettségizett, majd kanadai és amerikai egyetemeken folytatta tanulmányait, 1970-ben a kaliforniai Santa Barbara egyetemen doktorált Lukács Györgyből, majd utána magyar—amerikai állami csereösztöndíjasként Lukács György tanítványa volt. 1971 óta a két kaliforniai egyetem tanársegédje, lektora majd professzora. A fiatal amerikai magyar rendkívül szerencsés felkészültséggel látott neki munkájának. A legjobb bibliográfiák alapján is nehéz itthon megtalálni mindazokat a részletmunkákat,amelyekből egyegy magyar történelmi személyiség eszmerendszerének forrásvidékét föl lehet deríteni. A külföldi magyar kutatónak éppúgy ismernie kell a hazai vizsgálódások eredményeit, hogy más jellegű elméleti ellátottságával igaz összképet alakítson ki. Kadarkay Árpád a felvilágo■ sodás és a romantika kiváltképpen amerikai történeti és irodalomtörténeti műveinek ismeretében Bölöni Farkas Sándor egész életének és munkásságának középpontjába helyezi amerikai útleírását. Valamennyi előző írását, még világirodalmi fordításait, Goethe Werther-jének, Schiller Don Carlosának, Madame de Staël Corinne-jének fordításait is ide irányuló fölkészülésnek fogja föl. (Elég sajnálatos, hogy ezek a művei mindmáig kéziratban maradtak.) De üldözéséről írt naplóját is szinte teljes egészében idézi, mint könyve logikus következményét. A szerző széles világirodalmi rokonságba állítja Bölöni Farkas Sándort. Szent Ágoston, Montesquieu. Hume. Herder. Rousseau. Goethe. Heine. Coleridge. Southey. Wordsworth. Emerson, sőr Kierkegaard egyes eszméinek, vagy bizonyos lelki vonásainak nyomait fedezi föl benne. A műveiből vett idézeteket szembesíti vonatkozó szövegeikkel. Tocqueville egyidejű amerikai utazásának élményeiből keletkezett és az amerikai demokráciát arisztokrata gőggel lenéző államelméletét részletesen összeveti a magyar utazó vérbeli plebejus, jakobinus, sőt utópista szocialista irányú társadalomleírásával. De hangsúlyozza unitárius mivoltából következő hitvallásának jellemző jegyeit is. (Priestley és Ramsay eszméinek hatását.) Sorra veszi a XIX. és XX század legkiválóbb Amerikaszaksértőinek (Bancroft. Bryce. Laski. Brogan. Áron. Mordai) analíziseit, melléjük állítva Bölöni Farkas Sándort súlyban és jelentőségben. Kadarkay megállapítása szerint Bölöni Farkas az első, aki a Függetlenségi Nyilatkozatot az amerikai gondolkodás legigazabb kifejezésének tartja. Ezt Lincoln Gettysburghi szózata jóval korábbi megfogalmazásaként értékeli. az első magyar könyv Ámentikáról több mint külföldi útirajz és több mint a magyar szociológia egyik első remeke, — jelentős történetfilozófiai mű is. Bölöni Farkas több megállapítása korai felismerése az otthon is használható óceánon túli tanulságoknak, hogy az iparosítás és a művelődés nem ellenségek; a bérmunka még mindig jobb, mint a jobbágyság; a szólás- és vallásszabadság természetes következménye a jólét és a haladás. Megütközött ugyan a néger rabszolgaságon és az indiánüldözésen, de azt hitte, az indiánok a Mississippin túli területet megőrizhetik, a négerek pedig a pár éve alapított, afrikai demokrata államba, Libériába vándorolhatnak viszsza. .Jackson Amerikáját az ígéret Földjének tartotta. Ehhez hozzájárultak a megélhetés és szabad mozgás végett kivándorolt európai közösségekkel és a hazai üldözések elől kimenekült egyénekkel való eszmecseréi. Kadarkay professzor tanulmánya valósággal kollektív mű. Az előszóban 18 amerikai tudósnak mond köszönetet a kiadványához igénybe vett konzultációkért. Az utolsó évek hazai Bölöni Farkas-vizsgálatait már nem tudta fölhasználni, írása azonban így is a legjelentősebb és legrészletesebb értekezés Bölöni Farkas Sándor egész, életművéről. Ez a szép kiállítású, de nem csekély árú (19 $) kötet az USA. Kanada, Anglia és Ausztrália tudós köreihez el fog jutni az ABC Clio egyetemi kézikönyvsorozat tagjaként. Kadarkay Árpád terjedelmes és fontos bevezetője megérdemelne egy hazai kiadást is magyar nyelven. Gál István Az európai irodalom olvasókönyve Töredék és vázlat Babits Mihály hagyatékából Művelődéstörténetünknek kell majd válaszolnia arra a kérdésre, hogy mivel magyarázható két világháború közti időszak olvasóközönségének fölfokozott érdeklődése az irodalomtörténeti esszé iránt. Németh Lászlónak, Szerb Antalnak, az „esszéíró nemzedéknek” és persze magának Babits Mihálynak a magyar irodalomtörténeti témákkal aratott sikerét még összekapcsolhatjuk a nemzeti kultúra kérdéseinek előterébe kerülésével. A harmincas évek közepén azonban majdnem egyszerre jelent meg és aratott meglepően nagy sikert Szerb Antal nevezetes műve, a Hétköznapok és csodák, meg Babitsé, Az európai irodalom története. A változás azért föltűnő, mert Babitsnak a tízes években írott — és számos elődének nem kevésbé kiváló — irodalomtörténeti esszéi csak egészen szűk kör érdeklődését keltették föl. Most pedig írók sora választotta fő kifejezési formájának e műfajt, a közönség pedig szomjas érdeklődéssel fogadta műveiket. Ha ezen belül a világirodalmi témák iránti figyelem okát találgatjuk, gondolnunk kell — például — a görög tanításának a kiszorulására a középiskolák jelentős részének tantervéből és — mindenekelőtt — a nyelvtudás csökkenésére. Noha Az európai irodalom története — hasonlóan Babits többi irodalomtörténeti esszéjéhez — elsődlegesen a maga művészi kérdéseivel vívódó költő írása, a közönséget feltehetőleg inkább a tanítás ragadta meg. A világirodalom útvesztőiben el-eltévedő olvasó világos, könnyen áttekinthető, lebilincselően olvasmányos kalauzt kapott a poéta doctustól. Egyetlen kötetbe sűrítve minden nagy névhez rövid és megelevenítő erejű jellemzést talált, s az egyes életművek a szeme láttára szerveződtek irodalmi folyamatokká. Babits azonban úgy érezte, hogy keveset tudott csak viszszaadni a lényegből, a tárgyalt művekből. A művek megismertetésének szándéka ösztönözte hatalmas arányú vállalkozásának. Az európai irodalom olvasókönyvének a tervét. A maga erejét kevesellve hívta segítségül a hozzá ízlésben közel álló, nagy tudású Halász Gábort. Babits halálos betegsége azonban megakadályozta az ,,olvasókönyv” megvalósítását Csak a görög irodalom szemléltetésének az első része készült el, és Babits vázlata, illetve Halász Gábor ezzel kapcsolatos levelei maradtak fenn. Ezt az anyagot adta most ki Gál István — bepillantást engedve a nagy költő műhelyébe. E kötet azonban ezenkívül is igen érdekes és tanulságos olvasmány. A mai ember számára Babits könyvében a görög fordítások gyengesége okozza a legnagyobb meglepetést. Okkal szögezhette le a Könyvvilágban nagy megelégedettséggel Somlyó György: „alig négy évtized alatt micsoda elmaradást hozott be a magyar verses általában irodalmi fordítás, és micsoda magas színvonalon!” Igen, e felkiáltás igazságát szépen bizonyítja e kötet. Ne feledjük azonban azt, hogy ennek a fejlődésnek az elindításában jelentős szerepe volt Babitsnak, s talán az „olvasókönyv” összeállításában jelentős szerepe volt Babitsnak s talán az „olvasókönyv” összeállítása közben megismert nehézségeknek is. Az elsők között ismerte föl azt a tényt, hogy egyre fogy a világirodalmat eredetiben olvasók száma Korábban ugyanis minden magyar értelmiségi tudott latinul és németül, az igényesebbek görögül és franciául, sőt a reformkortól angolul és olaszul is olvastak. Ezeken a nyelveken pedig hozzáfértek gyakorlatilag minden figyelemre érdemes könyvhöz. A fordítás művelődésügyi fontosságát a nyelvtudásnak az első világháború körül kezdődött csökkenése helyezte előtérbe. Ma kitűnő fordításokban áll rendelkezésünkre — többek között — a görög irodalom, de a középiskolások alig néhány órában foglalkoznak vele, s az érettségizettek többségének csak igen halvány fogalmai vannak nagyjairól. Babits Mihály könyve a régi fordításokat bírálva akaratlanul is fölhívja a figyelmet, hogy menynyivel nagyobb részt kapott az antik kultúra a múlt századi magyar műveltségben, mint a maiban. Főleg még Kölcsey Ferenc korában — noha az e különlegesen erős görögség-élménye akkor is ritkaságszámba ment. Az európai irodalom olvasókönyvében található remek kis Babits-esszék nemcsak összefoglalják a választott művek tartalmát, de a költő arra is magyarázatot ad, miért tartanak bennük egy-egy részt — például — a „fenségesség” iskolapéldájának. Olvasókönyvet szerkeszt, hogy műveket szemléltethessen. Ezért kínlódik és bosszankodik a rendelkezésére álló rossz fordítások idézgetésével, de így nyer alkalmat, hogy a különböző megoldásokat elemezve izgalmas összefüggésekre hívja föl a figyelmet. A nagy klasszikus példák utóéletét fejtegetve pedig a világirodalom kapcsolathálóját rajzolja föl. Homérosz magyarázatából — s ez foglalja el a karcsú kötet mintegy felét — természetesen lép át Hésiodoshoz (akivel — azt hiszem — kicsit igazságtalan), majd Vergiliuson és Tasson keresztül Zrínyihez és Csokonaihoz jut el. És ez izgatja a legjobban: Zrínyi, Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady görög irodalmi élménye, és ennek tükröződése műveikben. Vonzóan és érdekesen ír Goethéről vagy Shelleyről is, de legfőbb törekvése az, hogy a maga görögségélményét nagy költő elődein keresztül kapcsolja az élő magyar kultúra vérkeringésébe. Ily módon válik személyes és lírai mondanivalója lebilincselő tanítássá, a mai olvasó számára is élménnyé. A könyv — címe szerint is — töredék és vázlat csupán, ami természetesen nem hagyható számításon kívül. Egy-egy kiérlelt rész azonban — a homérosi költészet hazai gyökerekhez kötése vagy a Pindarostól Goethe Prometheusán keresztül Aiskhalosig ívelő eszmefutatás — a magyar irodalomtörténeti esszé máig fölül nem múlt mesterének mutatja Babits Mihályt. Gál István kitűnő szolgálatot tett a közművelődés ügyének, amikor kiásta a feledés porából Babits kísérletének elkészült részeit. Olyan olvasmányt adott kezünkbe, amely fogyatékosságaival is arra ösztönöz, hogy olvassuk a görög irodalom nagy műveit. Olvassuk Babits könyve mellé. Bizonyosra vehetjük, hogy ő is ezt akarta elsődlegesen. (Magvető.) Taxner-Tóth Ernő ÚJ KÖNYVEK KOSSUTH KIADÓ: P. H. Freyer: Viharmadarak (Népszerű történelem) Gallai Ervin: Viharzóna Dr. Simai Mihály: A fejlődő országok szerepe napjaink nemzetközi osztályharcában Stark Antal: A vállalati tervezés rendszere Tilkovszky Lóránt: Ez volt a Volksbund Lenin: Egy lépés előre, két lépés hátra. AKADÉMIA KIADÓ: II. Rákóczi Ferenc emlékiratai Gulyás Pál: Magyar írói álnévlexikon Gunila Béla: Bátky Zsigmond Gulya János: Gyarmathi Sámuel Mann Miklós: Trefort Ágoston Szénássy Barna: Bolyai János Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Ilosvay Lajos MEDICINA KIADÓ: A gyermekek egészségnevelése (Szerk.: Kern Ágnes dr.) GONDOLAT KIADÓ: Székely István: Hyppolittól a Lila ákácig Életünk történelem (Szerk.: Bajor Nagy Ernő) Gábori Miklós: Alá Tau— Ararát — Régészeti utazások Charles Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete