Magyar Nemzet, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1978. szeptember XXXIV. évfölyam * 206. szám Eltöveált turistáik A Furka-hágón, tündöklő fény-, hó- és jégmagasban, félórája ültünk, amikor megállt még egy magyar autó, s kiszálltak az utasai. Idegenben, távol hazulról kürttel, reflektor-villogással, szóval üdvözlik egymást a magyarok — jelenlétük egy svájci hágón, egy Loire menti francia kastély parkolójában, Bretagne valamelyik bretonul hangzó nevű városkájában ma még bizony ritkább, mint más népek turistáié —, s így tudtuk meg, hogy honfitársaink reggel Luganóból indultak, átjöttek a Szent Gotthárdon, s most átmennek a Furkán, aztán a Grimsel-hágón, s délutánra Luzernban lesznek, ott kell lenniük. „Megcsinálunk három hágót, aztán gyerünk Luzernbe”, mondta a velemkoró magyar autós turista, én pedig eltűnődtem ezen. Miután ők már el is rohantak. Júniusban Európában járt ismerősöm, akinek elmondtam — dehogy elmondtam: látványokkal eltöltekezve, egy kicsit bódultan-ittasan elregéltem —, hol jártambarangoltam, pompás diapozitív sorozata azonnali levetítésével válaszolt, és a sorozatban világhírű és legvilághírűbb épületek, templomok, múzeumkapuk, szobrok, műemlékek képeit tartana, ismerősöm feleségét a Milói Vénusz előtt állva is, jól sikerült képen, őt a genfi Népszövetségi Palota előtt állva, szintén jól sikerült képen. És tájat, természetet, képes levelezőlapra kevéssé illő utcát, egy autópálya -széli parkolóban lustálkodó családot, egy padon szunyókáló párizsi clochard-t, egy ügyetlenkeserde magánpillanat-képet nem láttam. És ezen ismét el kellett tűnődnöm. A világturizmus jó, szép, szükséges. A világturizmus világméretű művelődés is, sőt, világméretű nemzetköziség-gyakorlat is — azt is merném mondani, hogy politikai iskola, de főleg a békekövetelés magán- és csoport-iskolája: a turizmust okkal, értelemmel iktatta egyezményrendszerébe Helsinki —, de a világturizmus némely tekintetben (vagy sokban?) beteg. Lázas. Rohannak az expreszszek, repülnek a repülőgépek, gurulnak az autók, robognak a légkondicionált, vécével és tévével fölszerelt panorámabuszok, nevezetes helyről nevezetes helyre, látványtól látványig, hadarják az idegenvezetők a nevezetességek adatait — évszám: méter, tonna. Napóleon: világháborúk, halottak szánta, torony magassága, Guise herceg megöletésének helyszíni és időrendje, éjjeli mulatók meztelenségkínálata —, s lázasan rohan a világturista, liheg, fényképezőgépe esetten, csattog, zoom-kamerája surrog, autóbuszából kiterelik, autóbuszába beterelik, kocsijából kipattan, kocsijába beugrik, és nincs elereszkedése, nincs kedves megülése, nincs egyebe, csak a hajszolt turizmusteljesítmény. Naplójában egyetlen nap három svájci hágó — a volánt forgatók szerpentin-teljesit mérve — diapozitívjein katedrálisok levelezőlapképei, felesége meg a Milói Vénusz, ő meg a Népszövetségi Palota, és az útitervének margóján a pipák meg a pipák; ez is megvolt, ez is megvolt, minden megvolt (s ,,ha kedd, akkor ez Belgium”), és a párizsi Rodin-múzeum kertjében már a magyar turista is mind odaül a Gondolkodó szobrának talapzatára, s lefényképezteti magát családtagjával, útitársával, gondolkodó pózban, mint mindenki, mindenki, amerikai, japán, német, színes és fehér, turista meg turista. Igaz persze, hogy mi ma még viszonylag ritkán utazunk, s okkal lehetünk mohók, telhetetlenek, okkal — vagy menthetően — akarhatunk mindent megnézni, látni. S igaz, hogy két hetünk van, vagy legföljebb harminc napunk, és az is igaz, hogy ennek a rövid időnek szinte óránként mérhetően nagy összegű a költsége. Tehát rohanhatnék vesz erőt rajtunk. De nagy kár, hogy ez vesz rajtunk erőt. Sok az eltévedt-megtévedt turista, sok a lázas, meghajszolt és önmagát hajszoló. Sok az, aki tipikus világturistává válik, a maga szépség- és nemzetköziségélménynek alkalmas, tartalma szerint kultúrának, pihenésnek és békepolitikának rendélt útján a futószalag-turizmus típusává válik. S azon tűnődöm, hogy az épp említett okok és mentségek talán a legalkalmatlanabb mentség-okok, és hogy épp nekünk nem helyes nyolc—tíz óra alatt három svájci hágót rekordteljesítenünk, műemlékről műemlékre vágtatnunk, útikönyv szerint ..három csillagos” megnézendőket tízesével kipipálnunk. Nem jó a világturizmus-sablonhoz igazodni. Mit tenni? Hát, biztosan nem dacosan (és merev nyakszirttel, megideologizáltan) merőben mást csinálni, mint a Louvre-ban három tekercs fényképet elkattintgató japán turisták, vagy a Pigalle-on programszerű kóválygással mulatóról mulatóra botladozó, bajor buszból kiborított sörreklám-férfiak, ám biztosan mégis mást csinálni. Nem túlzsúfolni a szokvány-kínálattal a társasutazás-programokat, nem ugyanígy túlterhelni a magánutazás-útiterveket. Kevesebbel beérni? Dehogy, másképp csinálni. Egy kis emberközelséget keresni, lehetőleg sok tájközelséget keresni, minél több emberméretet keresni. Szabadnak lenni, azaz, ha úgy tetszik, bevallani, hogy a svájci hegyóriások félelmesek voltak. Párizs pedig talán nem ,,az álmok városa", hanem egy (minekünk) nyomasztó méretű metropolis, amelynek egyetlen stílusbélyege van talán, s az a XIX. századi újgazdagságé. Szabadnak lenni, megülni ott, ahol mindennapos élet és mindig jelenlevő szépség érinti meg az embert. Elmulasztani eztazt, nem megnézni sok „három csillagosat”. Ismétlem: nem dacból. Emberségből, emberméret-vágyból. Vigyázzunk a mi turizmusunk emberségtartalmára. Ne tévedjünk el, ne tévedjünk meg. Bor Ambrus Sjemben befejeződött a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka A külpolitikai helyzet RÉSZLETEIBEN még egyszer megvizsgálták a Biztonsági Tanács tagállamai azokat a javaslatokat, amelyeket a BT együttes ülése elé terjesztettek a namíbiai rendezésről. A ténymegállapító bizottságnak a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján olyan elképzelés körvonalazódik, hogy Délnyugat- Afrikában esetleg még az év vége előtt megtarthatnák a választásokat, majd azt követően néhány hónap múlva, előreláthatóan jövő májusban egészében átadnák a hatalmat a fekete többségű lakosságnak. Afrika déli részének másik válságpontján, Rhodesiában mind szembetűnőbbek az ellentétek Smith és a három afrikai társelnök között. Az angol—amerikai erőfeszítések, hogy a hatalomváltás mikéntjét újabb kerekasztal-konferencián vitassák meg, gyorsítani látszanak az úgynevezett belső megállapodás kudarcát. Hiszen míg Smith folytatni próbálja manőverezéseit, a három afrikai vezető láthatóan elzárkózik attól, hogy a hazafias fronttal tanácskozóasztalhoz üljenek. Szándékaiban Smith sem áll távol az újabb elutasítástól, de taktikája az, hogy időt nyerjen addig, amíg a rhodesiai rezsimmel szemben — szerinte — engedékenyebb konzervatívok esetleg ismét kormányra kerülnek Angliában. A két közvetítőt, Valice amerikai és Owen brit külügyminisztert mindenesetre hajlandó fogadni, de kijelentette: a konferencia aligha jöhet létre a közeljövőben. Új KAIRÓBAN véglegesítették azt a tervezetet, amellyel Szadat elutazik a Camp David-i háromoldalú találkozóra. Az egyiptomi államfő mindenképpen azt szeretné, ha sikerülne megállapodniuk egy olyan formulában, amely világosan lefektetné az általános rendezés elveit, s alapot találnának a további tárgyalásokhoz. Ehhez a későbbiekben próbálná megnyerni Jordániát is, amely eddig ahhoz a feltételhez kötötte a tanácskozásokban való részvételét, hogy Izrael kötelezze magát az összes arab területről való kivonulásra és ismerje el a palesztinok önrendelkezési jogát. Megfigyelők szerint Szadat elképzeléseihez meglehetősen közel áll az amerikai elképzelés, elsősorban abban, hogy a palesztin problémát „minden vonatkozásban” meg kell oldani. Kairó egyébként biztatást érez abból, hogy Carter teljes jogú partnerként kíván részt venni a Camp David-i tárgyalásokon. Egyiptom mindenesetre reméli, hogy az Egyesült Államok elnöke már csak presztízsének védelmében is esetleg nyomást gyakorol Beginre e kérdés elfogadtatása érdekében. A Camp David-i „csúccsal” is összefügg, hogy izraeli biztatásra korlátozott megállapodást kötött a libanoni jobboldal és szavatolta, hogy a rendfenntartó ENSZ-erők újabb kilenc megfigyelőpontot átvehessenek az ország déli területén. Megfigyelők szerint Tel Aviv ezt bizalomkeltő gesztusnak szánja, vagy legalábbis ily módon fejezi ki, hogy egyelőre félretette a libanoni kérdést. A közvetítés lehetőségét fontolgatja az Egyesült Államok a nicaraguai fejlemények hatására. Noha a tájékoztatások ellentmondanak egymásnak, annyi bizonyos, hogy Somoza hadserege Matagalpa városát, ahol több száz diák barikádozta el magát, nehézfegyverekkel támadta. Ez derül ki abból a tiltakozásból is, amelyet az emberi jogok nemzetközi ligája és a demokráciáért küzdő Amerika-közi társaság juttatott el Waldheim ENSZ-főtitkárhoz. Franciaország bejelentette: ■Januártól részt vesz a fegyverek eltiltásával foglalkozó tanácskozáson Génfből jelenti a UPI. Géniben befejeződött a 30 ország képviselői részvételével folyó leszerelési értekezlet nyolchetes nyári ülésszaka. A tanácskozást januárig elnapolták. Az értekezlet kezdete, 1962. március 14-e óta a résztvevők összesen 805 ülést tartottak. Kezdetben 17 állam képviseltette magát, majd ez a szám 23-ra, később pedig 30-ra emelkedett. A UPI amerikai hírügynökség értesülése szerint elképzelhető, hogy Franciaország és Kína, amely eddig soha nem vett részt az értekezleten, januártól kezdve képviselteti magát. Az ENSZ közgyűlésének tavasszal megtartott rendkívüli leszerelési ülésszakán a résztvevők határozatot fogadtak el, hogy a genfi értekezleten részt vevő államok számát 40-re emelik. Franciaország jelezte, hogy részt vesz a kibővített fórumon, Kína azonban még nem jelezte csatlakozási szándékát. A genfi értekezlet az elmúlt 16 év során közreműködött az atomsorompó-szerződés, a világűrben és a tengerfenéken folytatott atomkísérletek betiltásáról szóló egyezmény, az 1963. évi részleges atomcsendegyezmény kidolgozásában, és Genfben született határozat a Moszkva és Washington közötti „forró drót” létesítéséről is. Az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról és a vegyi fegyverek eltiltásáról azonban mind ez ideig nem született megállapodás. Koszigin és Kladdam megbeszélése Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet-szíriai kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről, köztük a közel-keleti rendezésről volt Szó Alekszej Koszigin és Abdel Halim Khaddam csütörtöki moszkvai megbeszélésén. . Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Kremlben fogadta az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének tagját, a Szíriai Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A tárgyszerű, baráti légkörű találkozón mindkét fél megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és Szíria közötti kapcsolatokat illetően. Rámutat- tak, hogy a szüntelenül fejlődő szovjet—szíriai baráti együttműködés megfelel mindkét ország népei érdekeinek, és az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtését szolgálja. A legutóbbi közel-keleti fejlemények megvitatásakor hangsúlyozták, hogy az arab népek megosztására és az Izraelt és az őt támogató imperialista erőket kielégítő feltételek kierőszakolására irányuló mesterkedések csak fokozzák a feszültséget a térségben. A Szovjetunió és Szíria, elvetve a részleges különmegállapodások útját, a jövőben is következetesen az izraeli agresszió következményeinek felszámolására, a közel-keleti probléma olyan alapvető, átfogó rendezésére törekszik, amely megfelel a térség minden népe törvényes érdekeinek. ENSZ-metnigolitpontok átadásáról korlátosan metiálláspótlás jött létre Ibanonban Korlátozott értékű megállapodás jött létre szerdán az ENSZ libanoni ideiglenes erői és a dél-libanoni területeket ellenőrzésük alatt tartó jobboldali keresztény fegyveresek között. A megállapodásban — amely izraeli közvetítéssel jött létre — a jobboldali fegyveresek parancsnoksága hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ- katonák teljes mozgásszabadságot élvezzenek a dél-libanoni keresztények ellenőrizte körülzárt körzetek területén, és 9 újabb megfigyelőállást foglaljanak el. A „kéksisakosok” ugyanakkor csak megfigyelőként és fegyvertelenül mozoghatnak a most átengedett térségben, így olyan fontos stratégiai pontokon is, mint mint Dzsbeil és Mardzsajun. Az Unifil és a jobboldali milíciák közötti szembenállás oldódásaként értékelt egyezségről tájékoztató források egyúttal hangsúlyozzák, hogy az izraeli határ övezete továbbra is a keresztény jobboldali erők teljes ellenőrzése alatt maradt. Libanon déli része Izrael agressziós támadása után került a jobboldali keresztény fegyveresek ellenőrzése alá, amikor Tel Aviv a Biztonsági Tanács határozatával ellentétben nem az ENSZ-csapatoknak, hanem a milíciáknak engedte át az általa kiürített területeket. Tel Aviv-i katonai körökből származó értesülés szerint Szaad Haddad, a déllibanoni milíciák parancsnoka most izraeli nyomásnak engedve tett engedményeket Izraeli körökben azt hangoztatják, hogy Libanonban jelenleg „Szíria jelenti a legfőbb veszélyt”, másrészt kedvezőbb színben kívánnak feltűnni a Camp David-i csúcstalálkozó küszöbén. Dajan külügyminiszter nyíltan kijelentette: jóllehet Izraelt foglalkoztatja és súlyosan aggasztja a libanoni helyzet, de az egyiptomi—izraeliamerikai csúcstalálkozó előtt nem vállalkozik katonai akcióra a libanoni jobboldal mellett. Jelentések szerint a Dél-Libanont ellenőrzésük alatt tartó jobboldali milicisták csütörtök reggel tüzet nyitottak a körzetben állomásozó ENSZ- erők norvég katonáira — adták hírül a délutáni órákban a helyszínen dolgozó sajtótudósítók. A Rasaja Al-Fukharban állomásozó „kéksisakosok” viszonozták a tüzet, s a tűzpárbaj másfél órán át tartott két polgári személyt megsebesítettek a jobboldali milicisták golyói. A Camp David-i találkozót megelőzően Szadat ismertette tárgyalási feltételeit Kairóból jelenti a Reuter. Anvar Szadat elnökletével az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács szerdán este Iszmailiában megvitatta a Camp David-i hármas tárgyalásokon képviselendő kairói álláspontot. Az ülésről hiányzott a testület egyik tagja, Hoszni Mubarak alelnök, aki egy órával a tanácskozás előtt meglepetésszerűen a szaúd-arábiai Dzsiddába utazott. Látogatásának céljáról nem adtak tájékoztatást; a MENA egyiptomi hírügynökség csak Dzsiddába történ megérkezéséről és arról számolt be, hogy az egyiptomi politikus ellátogat Mekka szent városába is. A nemzetbiztonsági tanács háromórás üléséről kiadott rövid közlemény két pontban foglalta össze Szadat elnök — előre láthatóan elérhetetlen — Camp David-i célkitűzéseit: általános átfogó rendezés, ami egyben mindenfajta részleges, illetve kétoldalú megállapodás elutasítását is jelenti; tartós és igazságos megoldás, ami egyben elutasítása mindenfajta idegilenes vagya átmeneti megoldásnak. A közlemény szerint a testület részleteiben is megvizsgált olyan kérdéseket, mint „az izraeliek kivonulása a megszállt területekről, a Palesztinai nép törvényes jogai, önrendelkezése. Szó esett arról milyen jogállást kapjon Jeruzsálem a végleges békemegállapodás keretében, s megvitatták annak várható következményeit is, hogy ezen a tanácskozáson Washington nem csupán közvetítőként, hanem teljes jogú részvevőként lesz jelen. Hangoztatták azt is, hogy ,,a térség valamenynyi országának joga van békében élni saját biztonságos határai között”. Az Egyyesült Államok nicaraguai közvetítést tervez Hírügynökségi jelentések szerint a nicaraguai Matagalpát megszállva tartó több mint 500 diák a várost „szabad területnek” nyilvánította. Könnyűfegyverekkel, házi készítésű bombákkal folytatják a védekezést a nemzeti gárda egyre megújuló támadásai ellen. A nicaraguai polgárháborús eseménysorozat keddi csatájában legkevesebb 5 személy vesztette életét, s mintegy 200 sebesültet szállítottak a város kórházaiba. A lakosok nyílt támogatást nyújtanak a felkelést vezető diákoknak, ellátják őket élelemmel, vízzel és a szükséges felszerelésekkel. Migeal Obando Bravo, Managua katolikus érseke — aki a politikai foglyokat kiszabdsdító sandinista gerillaakció során közvetítőként szerepelt a j