Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
sinjiyar Nemzet gr.i _________________ __________________________________' IcA-e*__________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA fisszírszá nnifilus Félelmetes ragadozó a farkas, az egyszer szent. De hát már kipusztult, nagy ritkán bukkan fel, akkor sem nálunk, úgy hogy félelmetessége itthon csaknem hitelét vesztette. így tehát az, hogy jön a farkas, közhellyé sekélyesedett, elengedjük a fülünk mellett. Pedig, ha egyszer uram bocsá’ mégis csak jönni talál az a farkas.... A víz sötétzöld volt, érintése szúrós. A próbálkozók ijedten kapták ki a kezüket. Békakuruttyolás, nádsusogás, szúnyogok és más, effajta területeket kedvelő bogarak milliárdjai. A természet az élet illúzióját keltette. Pedig halott volt már minden. A látogatók buszaikhoz hátráltak, csupán a vezetőjük mélázott az öböl egyik kiszögellésén. Emlékezett. Gyerekkorában járt errefelé. Akkor még fürödtek, csónakáztak, vitorláztak az emberek, minden nyáron annyian érkeztek, hogy el sem fértek. A Balaton valamikor Közép- Európa egyik legkedveltebb nyaralóhelyének számított. Igaz, egyre-másra jelentek meg a vésztjósló híradások, riogatták a népet, sorra alakultak bizottságok, de a sok bába közt elveszett a gyerek. Vízió. Egyelőre. Hogy mennyi időnk van az eszmélésre, a cselekvésre, kérdéses. Hiszen akadnak, akik indokolatlannak, túlzónak tartják az aggodalmaskodást, s vannak, akik már hallani vélik a lélekharangot. Bármennyire is igyekszem mérsékletes maradni, ez esetben mégis csak az utóbbiakhoz húzok. Hiszen ha másból nem, a puszta tapasztalatból elégséges okom van rá, hogy félni kezdjek. Az ember általában nem a tó egészéről szerez benyomást, inkább csak egy bizonyos pontjáról, apró szeletéről. A diagnózishoz gyakran elég az is. Mert a rész ez esetben hű tükre az egésznek. Csakhogy az egész is már egyre inkább torzkép. Lehet, hogy a látszat csal, de a tények általában kérlelhetetlenek. Tudósok szerint a Balatonnak 10—12 éve van még. A betegnek ugyan adnak rémi esélyt, de ehhez abba kellene hagyni a látszatkészségeskedéseket, a fontoskodásokat és mielőbb kimódolni a terápiát. Tíz-tizenkét év iszonyúan rövid idő, s olyan tételekkel kell számot vetnünk, amelyek jelen pillanatban, úgy tűnik, kivédhetetlenek. A Balatonban 1300 algafaj él, egyes fajai bőrbetegségeket okoznak. Egy köbméter vízben húsz milligramm alga már zöldes színt ad, kétszáz milligramm fölött le kell mondanunk a fürdésről. A minták az idén átlag hatvan-nyolcvanas értéket mutattak, de egyes helyeken 350 milligrammot is elértek. A kutatások alapján az algák mennyisége négyévenként megduplázódik. Okát abban látják, hogy sok a vízbe jutó és ott felhalmozódó foszfortápanyag. Ami belekerül, ott is marad, az időnkénti leeresztéssel alig távozik valami. A mély tavaknál a partra vagy a fenékre húzódik, de itt elég egy közepes vihar és a foszfor újra mobilizálódik. Ez a folyamat szinte visszafordíthatatlan. Reális a veszély, hogy az 1990-es évek elejére a tóban nem lesz tanácsos fürödni. De féktelenül terjed a kolokán nevű hínár is, sok helyütt akadályozva a hajózást. Mindez nem pusztán laikus képzelgés, hanem vízügyi szakembereknek, biológusoknak, a tóért aggódó tudósoknak a következtetése. Egy évben húsz vagon napolaj, s több száz szippantókocsi rakománya megy a vízbe. Szippant a maszek, a téesz, hét vállalat foglalkozik szemétgyűjtéssel anélkül, hogy valaha is kijelöltek volna egy állandó lerakodóhelyet. Így tehát az élelmes sofőrök a nádasokban szabadulnak meg rakományuktól. Ügyesen benzint és időt takarítanak meg. Talán még jutalmat is kapnak érte. A vízgyűjtőterületen száz fölött van az állattartó telepek száma. Igaz, a tisztított szennyvízzel sem mennének sokra, mert az kifejezetten kedvez az algáknak. Be vagyunk kerítve. Megoldás lenne körcsatorna építése. Erre viszont külföldi szakemberek is rákezdtek: ilyen gazdag Magyarország? A Balatont divat írta kutatni. Kutatja például a tihanyi biológiai intézet tíz munkatársa. Ez kevés. Külföldön egy tenyérnyi víz mellé is telepítenek korszerű limnológiai intézetet, itt ezt büszkén megtakarítottuk. Az országban 35 kutatóhely 60 kutatási témában foglalkozik a tó állapotával. Sokan, sokfelé, jelentős seregek, vezér nélkül. Biztos csatavesztés. Aztán az a rengeteg nép, amely itt él, tiporja egymást, az északi parton a szőlő már a nádasba lóg, történelmi borvidékein nagy területek maradnak parlagon, a présházakból nyaralók lettek. A turizmusnak húsz, az idegenforgalmi bevételnek negyven százaléka a Balatoné. Lemondhatunk-e róla? De hát ha majd fürödni, horgászni sem lehet, miért jöjjenek ide? Szerény számítások szerint a mentéshez sok milliárd forintra lenne szükség. Ennyit elkölteni pedig ugyancsak időbe telik. Vajon lesz-e elég időnk rá? Mert minden, ami eddig történt, afféle elsősegély, legfeljebb biztató kezdeményezés, s még az sem vigasztaló, hogy a feladatok egy része nem pénz, hanem hatósági intézkedések kérdése. De a hatóságok nem hatnak. Hatástalanok. Mindemellett vitathatatlan az ott élők, a nyaranta visszatérők felelőssége. Érezniük, éreznünk kell, ha magunk is nem nyújtunk segítő kezet, önmagunk előtt csukjuk be a kaput. S akkor pedig semmit sem ér a telek, a nyaraló, a kiadható szoba. Legyen mindez most már „éles” riadó mindazon társadalmi szervezeteknek is, amelyeknek feladatuk a lelkiismeret ébrentartása. A Balatonról még lehet jelen időben írni. De megkezdődött a visszaszámlálás. A láthatáron már feltűnt a farkas. Sőt. Tátja a száját... Szényi Gábor Gromiko találkozója Carter elnökkel A külpolitikai helyzet A VILÁGSZERVEZET közgyűlésével párhuzamosan New Yorkban Andrej Gromiko ismételten találkozott már az amerikai külügyminiszterrel, és elsősorban a hadászati fegyverzetkorlátozás kérdéseiről tárgyalt vele. Ugyanebből a célból utazott a hét végére Washingtonba a szovjet külügyminiszter Carter amerikai elnökkel szombaton négy óra hosszat tárgyalt. Ma Washingtonban folytatódnak a szovjet—amerikai külügyminiszteri eszmecserék, míg Carter elnök Floridában az ENSZ-főtitkárral találkozik. Fontossági sorrendben az új SALT-megállapodás után az atomfegyver-kísérletek általános betiltásáról intézkedő szerződés kérdése következik — állapítja meg a TASZSZ abban a jelentésében, amelyben a Washington Post szombati szerkesztőségi cikkét idézi. A hírügynökség kiemeli, hogy a lap ennek az egyezménynek a mielőbbi megkötése mellett foglal állást. A Washington Post szerint bizonyos amerikai körök megpróbálnak nyomást gyakorolni az elnökre, hogy a tilalmi egyezmény időtartama ne legyen három évnél hosszabb, mivel így a kísérleteket később még fel lehetne újítani. A lap — írja a TASZSZ — annak a reményének ad hangot, hogy az elnök ellenáll ennek a nyomásnak, mert „a rövid időre szóló szerződés megkérdőjelezné Carternak az atomkísérletek betiltására tett minden ígéretét”. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta a Waldheim főtitkár által kidolgozott namíbiai rendezési tervezetet. Ezzel a legmélyebbé vált a szakadék a világszervezet és Dél-Afrika között azóta, hogy a BT öt nyugati tagállama megkezdte közvetítő kísérleteit a délnyugat-afrikai terület helyzetének a megoldása érdekében. A most elfogadott határozat megerősíti, hogy Namíbiában ENSZ-ellenőrzéssel, polgári és katonai személyekből álló nemzetközi biztonsági kontingens felvonultatásával kell választásokat rendezni. A BT döntése semmisnek nyilvánítja mindazokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyeket a pretoriai rendszer próbál Namíbiára kényszeríteni. Ez egyértelműen válasz a leköszönt Vorster utolsó intézkedésére, „ aeiy .dzáz...-a „ D*..A inkárítás megk.elő iétéseivel, egyoldalúan kíván „függetlenséget” adni Namíbiának. New Yorkban most arra a kérdésre várnak választ, hogy az új pretoriai miniszterelnök — aki egyben hadügyminiszter is — megmarad-e a vorsteri döntésnél, avagy módosít azon. Kétségtelen, hogy reális esélye csak az előbbi változatnak van. Ebbe az irányba mutat a dél-afrikai belső ellenállásnak, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak Lusakában most közzétett állásfoglalása is, amely egyebek között idézi a héten miniszterelnökké választott Pieter Bothának azt a korábbi nyilatkozatát, miszerint szükség esetén a Dél-afrikai Köztársaság „az Egyenlítőig terjeszti ki hadműveletei határait”. Változatlanul két fő vágányon futnak a közel-keleti diplomáciai vonatok: az egyik sínpáron azok utaznak, akik a Camp David-i megegyezés végrehajtását szorgalmazzák, míg a másikon azok, akik ennek az ellenkezőjén fáradoznak. Alfred Atherton amerikai utazó nagykövet szombaton Szadat egyiptomi elnökkel tárgyalt, előkészítendő az újabb egyiptomi— izraeli közvetlen érintkezést. Ezt megelőzően — Vance külügyminisztert követve, egy sor arab országban járt, ahol azonban a jelentések szerint csak a Camp Dávid ellen szóló érveket hallhatta. Atherton látogatásaival párhuzamosan útnak indult Husszein jordániai uralkodó is, hogy a közel-keleti fejleményekről Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és a kisebb arab olajállamokban folytasson megbeszéléseket. Ennek az országcsoportnak vitathatatlanul fenntartásai vannak Camp Daviddel szemben amiatt, hogy az ottani megállapodások figyelmen kívül hagyják a palesztinokat megillető jogokat. Brezsnyev részvét távirat a Villát vatikáni államtitkárhoz Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a következő táviratot küldte Jean Villot bíborosnak, vatikáni államtitkárnak: „Fogadja őszinte részvétemet. János Pál elhunyta alkalmából”. Szovjet—amerikai eszmecsere Washingtonban Washingtonból jelenti a TASZSZ: Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter pénteken Washingtonba érkezett Szombaton Washingtonban megkezdődött Andrej Gromiko találkozója James Carterral, az Egyesült Államok elnökével. A találkozón részt vesz Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere. Az MTI jelentése szerint Carter amerikai elnök és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton csaknem négy órán át tárgyalt az új SALT-megállapodásról és a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseiről. A tárgyalások Andrej Gromiko és amerikai kollégája, Cyrus Vance között nemcsak szombaton, hanem — az eredeti tervekkel ellentétben — vasárnap is folytatódnak. A találkozót követően az amerikai külügyminiszter kijelentette: „a jó, építő légkörben megtartott tárgyalások haladást hoztak”. A megbeszéléseket még szombaton, az elnök által adott ebéden folytatták. Andrej Gromiko a Fehér Házból távozóban újságíróknak elmondotta: a Carter elnökkel megtartott tárgyalásokon foglalkoztak a szovjet— amerikai kapcsolatokkal, érintettek néhány nemzetközi kérdést — de „a fő figyelmet a támadó hadászati fegyverzetek korlátozásáról kötendő új megállapodás lehetőségére fordítottuk”. „A haladás bizonyos jelei mutatkoznak néhány olyan kérdésben, amelyekben korábban nem értünk el részleges vagy teljes egyetértést” — jelentette ki a szó. jet külügyminiszter. Gromiko, akárcsak a hét közepén Vance-szel New Yorkban tartott tárgyalásai után, ezúttal is aláhúzta: „Az új SALT-megállapodásról a tárgyalások olyan szakaszban vannak, amikor egyes kérdések megoldása összefügg más, még függőben levő kérdésekkel”. A Biztonsági Tanács megszavazta Wahlheim namíbiai tervezetét New Yorkból jelenti az AFP és a DPA. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken megszavazta azt a Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár által korábban kidolgozott tervezetet, amely a namíbiai rendezést célozza. A határozat a világszervezet felügyelete mellett megtartandó választásokat irányoz elő Namíbiában és semmisnek nyilvánítja mindazokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyeket Dél-Afrika próbál Namíbiára rákényszeríteni. A pénteki szavazáson döntöttek arról is, hogy egy polgári és katonai személyekből álló ENSZ-kontingenst küldenek Namíbiába, amely az átmeneti időszak békés jellegéről gondoskodik, és ellenőrzi a választások törvényességét. A Biztonsági Tanács 12 tagállama szavazta meg a határozattervezetet, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselője tartózkodott, Kína pedig nem vett részt a szavazásban. „Vorsternek köztársasági elnökké, illetve Pieter Bothának miniszterelnökké történt megválasztása a rendszer ellenzőinek még keményebb elnyomásához vezet” — állapítja meg az Afrikai Nemzeti Kongresszus Lusakában közzétett nyilatkozata. A nyilatkozat kiemeli, hogy e két személy vezetése alatt a Dél-afrikai Köztársaságban békés lakosok ezreit ölték meg, fegyveres intervenciót hajtottak végre Angola ellen, támogatták Izraelt az arab népekkel szemben, és pártfogolták a rhodesiai fajüldöző rendszert. Küszöbön áll a hadsereg felszerelése atomfegyverekkel, és Botha —még mint hadügyminiszter — azzal fenyegetett, hogy a Délafrikai Köztársaság „az Egyenlítőig terjeszti ki hadműveleti határait”. HVfújuIluk u. iiarvitk .\icarai;uulian Managuából jelenti a Reuter. A nicaraguai fővárosban és az ország Costa Rica-i határának szomszédságában kiújultak a harcok. Managuában több pokolgép robbant. A keleti határ mentén fekvő San Carlos városából érkező jelentések a nemzeti garda egységei és a sandinista partizánok közötti összecsapásokról szólnak. Somoza elnök rádióbeszédben jelentette be, hogy az Egyesült Államok, Guatemala és a Dominikai Köztársaság közvetítésével hajlandó tárgyalásokat kezdeni az ellenzéki erőikkel. Ismételten hangoztatta azonban, hogy nem mond le, de kilátásba helyezte, hogy az Amerikai Államok Szervezetének felügyelete mellett kész választásokat rendezni az országban, ezeknek az időpontját azonban nem határozta meg. Az országában lejátszódó „katasztrofális eseményekért” a felelősséget a Costa Rica-i, a panamai, a venezuelai és a kubai kormányra hárította, mondván: ezek lázították fel ellene a felkelőiket. Mint a TASZSZ jelenti, pénteken Panamavárosban megnyílt a latin-amerikai országoknak a nicaraguai néppel való szolidaritási konferenciája. A konferencia résztvevői követelik, hogy alakítsanak nemzetközi bíróságot Somoza bűncselekményeinek kivizsgálására és szakítsanak meg minden kapcsolatot a nicaraguai diktatúrával. „A Béke-világtanács figyelemmel kíséri a nicaraguai eseményeket és tiltakozik a Somoza-rezsim által elkövetett bűncselekmények és a népirtás ellen” — mondotta Panamavárosban Viktor Volszkij, a Béke-világtanács alelnöke, a szovjet tudományos akadémia latinamerikai intézetének igazgatója. Szadat—Alberton megbeszélés az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalások előkészítésére Kairóból jelenti az MTI. Több arab országban és Izraelben tett látogatása után Egyiptomba érkezett szombaton Alfred Alberton, az Egyesült Államok közel-keleti utazó nagykövete. Szadat államfő fogadta az amerikai diplomatát. Atherton útja — akárcsak Vance külügyminiszteré — az arab államokban csupán a Camp David-i egyezmény elleni kifogásokat rögzíthette. Érdemi tárgyalásokat — Egyiptomon kívül — csupán Izraelben folytathatott. „A felvilágosító és magyarázó” útból, ahogy a sajtó Atherton küldetését nevezte, előkészítő útja lett az egyiptomi—izraeli közvetlen tárgyalásoknak. A Szadat—Atherton találkozón megvizsgálták a különmegbeszélések időpontjának és helyének a kérdését. Az izraeli kormány ugyanis azt közölte Athertonnal, hogy a zsidó vallás újéve miatt október 10. helyett október 12. felelne meg számára inkább és pillanatnyilag nem állapodtak meg véglegesen a helyszínben sem. Egyiptom Iszmailiában, Izrael Bir Sebában (amely félúton van a megszállt gázai övezet és a nyugati part között) kívánja azokat tartani. Atherton ugyanakkor azokról az amerikai elképzelésekről tájékoztatta Szadatot, hogy a megszállt területeken élő palesztinok képviselőiből meg kell alakítani egy olyan szervezetet, amely hajlandó az amerikai—egyiptomi—izraeli tervek szellemében tevékenykedni. A szervezet neve „nemzeti autonóm tanács” lenne. Atherton Izraelben felvette a kapcsolatot azokkal a palesztin személyiségekkel, akik előzetes elképzelések szerint vállalnák a tanácsbeli tagságot. Atherton arról is tájékoztatta Szadatot, hogy az Egyesült Államok gyors és hatékony segítséget nyújt Izraelnek ahhoz, hogy határai mögött, a Negev sivatagban a lehető legrövidebb idő alatt fölépítsen két légibázist, a Sínai-félszigeten kiürítendők pótlására. Az Egyesült Államok tudomásul veszi — mondta Atherton —, hogy Izrael mindaddig nem kezdheti meg a visszavonulását, amíg „a biztonságához