Magyar Nemzet, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
Csütörtök, 1979. június 14.. Zöldfelület-gazdálkodás, településfejlesztés A jóléti erdő A zöldfelület-gazdálkodás és település-fejlesztés kérdéseivel foglalkozó országos szakági konferencián a városok és lakótelepek parkjainak, közkertjeinek legfőbb problémái mellett súlyához illő teret kapott az erdők, elsősorban a közjóléti erdők szerepe a zöldfelületi rendszerben. A településeket körülvevő erdőgazdasági területek nemcsak a helyi klimatikus viszonyokat befolyásolják, hanem a városlakók urbanizációs ártalmait is csökkentik, ellensúlyozzák. Vagyis egyrészt környezetvédő, környezetjavító a hatásuk, másrészt pihenési, üdülési, egészségvédelmi funkciót töltenek be. Több mint nyersanyag Az erdők szerepe a zöldfelületi rendszerekben és az üdülésben témát dr. Sáli Emil intonálta a debreceni ankéten. Kiemelten utalt arra, hogy az erdők jelentősége napjainkban egyre inkább túlnő azon, hogy belőlük csak nyersanyagot kapjunk. A hazai erdők nagyobbrészének ugyan elsődlegesen a fatermesztés a feladata, de egyidejűleg valamilyen védő funkciót is betöltenek. Az ország erdőterülete jelenleg már megközelíti az 1 millió 600 ezer hektárt, vagyis kereken 500 ezer hektárral több, mint 1945-ben volt. A mennyiségi növekedés igen jelentős, de legalább ekkora a minőségi fejlődés is: javult az erdők fafaj szerinti összetétele, kevesebb a sarjerdőnk, több a fenyőnk. Viszonylag legtöbb erdő Nógrád megyében van, a legkevesebb pedig Szolnok és Békés megyében, vagyis az Alföld közepén. Itt a jövőben is csak környezetvédő és pihenési célú erdősítéseket terveznek. Jelenleg azoknak a városoknak a körzetében a legkedvezőbb a helyzet, ahol már van erdő, s az erdészetnek az a fő feladata, hogy megfelelő gazdálkodással és a szükséges berendezések létrehozásával alkalmassá tegyék a meglevő erdőt a lakosság pihenésére, üdülésére. A zárt erdők hatása a mikroklímára egyébként már akkor is jelentős, ha területük nem haladja meg a 30—50 hektárt. Az erdei üdülés Az erdők üdülési rendeltetését az 1970. évi II. törvény így határozza meg: „Növelni kell az erdők közjóléti szerepét, a nagyobb települések melletti erdők egy részét fokozatosan alkalmassá kell tenni a kulturáltabb pihenésre.” A közjóléti erdők tervezésének és létesítésének témáját Mészöly Győző bontotta ki az országos konferencián. Abból indult ki, hogy az 1960-as években rohamosan növekvő társadalmi igénnyé vált az erdei üdülés. Ennek az igénynek a kielégítése csak tervszerű fejlesztéssel és a szükséges anyagi eszközök biztosításával valósítható meg, vagyis a társadalom közös erőfeszítésével,, az állami költségvetés rendszeres támogatásával. E felismerés jegyében hívták életre 1968-ban a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságot. A fővároshoz közvetlenül csatlakozó Pilis- és Visegrádi-hegység 30 000 hektárnyi erdőterületének nagyobb részén elsődlegesen az üdülési igények érvényesítésével folyik az erdőgazdálkodás. Azóta már országszerte kijelölték az elsődlegesen üdülési rendeltetésű erdőket. Tervezésük, méretezésük a lakosság lélekszámán alapul, sőt mivel távlati tervezés a cél, a jövőbeni igények kielégítése érdekében a 2000-re előreszámított lélekszámra épül. Az üdülőerdő különböző fajtái közül a pihenőerdők közvetlenül a városok, községek közelében, lehetőleg azokhoz csatlakozó erdőtestekben alakíthatók ki. Legfőbb céljuk, hogy a lakosság napi pihenési, felüdülési igényeinek kielégítésére álljanak rendelkezésre. Éppen ezért hálózzák be legsűrűbben sétautak; itt van a legtöbb letelepedő hely, erdei tornapálya, játékra, sportolásra alkalmas tisztás. Pihenőerdőt minden alsófokú körzetközpont és annál magasabb szintű település és üdülőhely mellett terveztek, összesen 20 000 hektárnyi pihenőerdő került kijelölésre, eddig 8 600 hektáron 155 egység kialakítása valósult meg. A sétaerdőket a legszebb, legvonzóbb erdős tájakon találhatjuk, jól megközelíthető helyeken. Gépkocsi-parkolókkal, turistaösvényekkel teszik alkalmassá fél- vagy egésznapos, de akár hosszabb hétvégi kirándulásra. Parkerdei berendezéseket ezekben a sétaerdőkben csak a nagyobb forgalmú helyeken, parkolók, kilátók, források mellett találunk. A kirándulóerdő tulajdonképpen csak turistautakkal feltárt üdülőerdő fajta, mely a természetjárás területe, minél kisebb mértékű beavatkozással. A tervezés során 60 000 hektár sétaerdő és csaknem 100 ezer hektár kirándulóerdő került kijelölésre. Ebből eddig 21 400 hektár sétaerdő kialakítása történt meg 63 egységben, és 42 000 kirándulóerdő 35 egységben. 18 millió kiránduló A zöld folyosók az erdei üdülési területeket kötik öszsze. Funkciójuk az, hogy természetes erdős keretet adjanak azoknak az útvonalaknak, amelyekben a kirándulóforgalom az erdei üdülőhelyekre vagy azok között áramlik. A távlati tervezés mintegy 500 zöld folyosót jelölt ki. Kedvelt kirándulócélpontok az erdei autós pihenők, amelyek a forgalmas közlekedési utak erdőt átszelő szakaszai mellett várják a gépkocsival érkező turistákat. Ezeken a helyeken a sétához, egészséges testmozgáshoz és letelepedéshez biztosítják a feltételeket. Csaknem 400 helyen jelöltek ki erdei autós pihenőt, s eddig kereken százat építettek meg. A hosszútávú fejlesztési tervek nyomán 1978-ig összesen 74 000 hektár üdülőerdőt alakítottak ki. Ezzel a leglátogatottabb erdős tájak, továbbá a nagyobb települések és üdülőterületek közelében levő erdők legszükségesebb közjóléti berendezése, turisztikai feltárása megtörtént. Ezeket az erdőterületeket 1978-ban mintegy 18 millió kiránduló kereste fel. A legtöbb közjóléti beruházást a Pilisi Parkerdőgazdaság végezte, ahol az elsődlegesen üdülési funkciójú erdő 1978-ban csaknem 5 millió kirándulót fogadott. A Mátrai Erdőgazdaság 10 000 hektárnyi parkerdejének az elmúlt évben ugyancsak 5 millió látogatója volt. Idegenvezető erdészek A parkerdők fenntartása és üzemeltetése kérdésegyütteséről dr. Madas László számolt be az országos konferenciának. Elmondotta, hogy a parkerdők fenntartási költségeit nem lehet fedezni a hagyományos erdőgazdálkodásból, a nyersanyagtermesztésből származó jövedelemből, hanem gondoskodni kell egyéb forrásokról is. Minél nagyobb valamely parkerdő állóeszközértéke, annál nagyobb a fenntartási költség. Az elmúlt évek számadatai szerint a gyalogos turizmus létesítményeinek éves fenntartási költsége a bruttó állóeszköz értékének 20 százaléka. Egy évtized tapasztalata alapján tehát nyilvánvaló, hogy az újabb és újabb létesítmények megvalósítását nem is annyira a beruházási lehetőségnek kell korlátoznia, mint inkább a fenntartási költségek nagyságának. A parkerdőgazdaság személyi állományában egyre bővül a speciális szakemberek köre, hiszen tömegméretű vendéglátást kell lebonyolítaniuk. Ezért vendéglátóipari szakembereket, idegenvezetőket kell beállítani a parkerdőgazdaság szervezetébe, illetve ilyen feladatok megoldására át kell képezni a személyzet arra alkalmas részét. Az erdőgazdaságok nem képesek megbirkózni a parkerdők fenntartásának és üzemeltetésének gondjaival — húzta alá nagy nyomatékkal Madas László. A hatóságok határozott támogatásával, a területen érdekelt valamennyi zöldfelületi gazdálkodó, valamint az idegenforgalommal és turizmussal foglalkozó vállalatok szoros összefogásával, s nem utolsósorban a társadalom hatékony segítségével lehet csak olyan szintre emelni a parkerdei üdültetőkultúrát, amilyent az egyre nyomasztóbb méreteket öltő hazai és külföldi vendégforgalom, a sportturizmus, de mindenekelőtt a táj védelme elvár. A zöldterület-gazdálkodási országos konferencia a településeken belüli és kívüli környezetjavítás szinte valamenynyi fontos kérdését megtárgyalta. A városi parkok és közkertek, a lakótelepeket övező védőerdők és a településekről kirajzó tömegek pihenési, üdülési igényeit kielégítő parkerdők helyzetét felmérte, meghatározva a közelebbi, s távolabbi tennivalókat. Teljes képet adott a tanácskozás zöldfelület-gazdálkodásunkról, s jól szolgálta a célt, amely az intenzív urbanizáció időszakában az ember és a természet kapcsolatának újrateremtésére irányul. (a. gy.) Megnyílik az újjáépült Kárpátia söröző Elkészült a Károlyi Mihály utca elején, a Ferenczesektemplomának szomszédságában, több mint ötven éve fennálló Kárpátia étterem restaurálása. Három évvel ezelőtt zárták be a forgalmas vendéglőt, amelynek helyreállítása azért is elodázhatatlan,m szükségessé vált, mert az alatta elvonuló metró építése során megroggyantak az épület alapfalai. Az utóbbi hónapokban meggyorsították a munkálatok tempóját és kialakult az új Kárpátia képe. Korszerű fűtőberendezést szereltek fel, és hozzákezdtek a bútorzat és a falfestések felújításához. Szakavatott restaurátorok vállalták ezt a munkát. Az eredeti freskókat és a mintázott falfestéseket Pándy Lajos festőművész alkotta. Az 1926-ban megnyílt Kárpátia éttermet Bodon Károly tanár tervezte, a berendezés kivitelezésében Reischl Károly festőművész tanár és Kollátor Henrik szobrászművész működött közre. Az újjáépítés 34 millió forintba került. Az új Kárpátia étterem a teraszokkal együtt egy időben négyszáz vendég fogadására lesz alkalmas. Az udvaron kialakított teraszt arany fóliaponyvával borítják, amely visszaveri a fényt távoltartja a tűző napsugarakat. Az ünnepélyes megnyitás napját július 16-ra tűzték ki G. J. Magyar Nemzet I * Három szobás lakás; A nappali körbepolcozva, könyvekkel teli. A hálószobában az ágyakat étekszekrény helyett magas könyvállványok fogják közre Roskadásig tele. Kis szemlélődés után könnyen kifürkészhető a rendszer, külön vannak az abc-rendbe szedett szépirodalmi munkák, külön a versek, a történelmi, a kultúrhistóriai és az irodalomtörténeti munkák. Pompás látvány. Az ember legszívesebben egyenként levenne minden kötetet, megcsodálná, belelapozna a ritkaságokba, s nem egy esetben szemlélhetné meg a ma már klasszikusnak tartott íróink kezevonását. A könyvtár csendje vesz körül. Az alacsony, süppedős fotelban J. I. cigarettára gyújt, majd a szakadat igazgatja. Alig múlt harmincéves. Az nem mondható, hogy a könyvtár párját ritkítja, mindenesetre rendkívül értékes, számos különlegességet tartalmazó, nagy szakértelemmel összeállított. — Hogy-hogy? Ilyen fiatalon? — szokták tőle kérdezni. — Persze még mindig jobb, mintha elvenné a pénzét! S hogy a kérdések magára a gyűjtés tényére, vagy eddigi eredményeire vonatkoznak, azt általában nem lehet eldönteni. Teljesség — Volt a családban előzménye, példája a gyűjtőszenvedélynek? — Egyáltalán nem. Hacsak... Állítólag a déd nagyapám kedvelte a fegyvereket, s otthonának falait kardok és puskák tucatjaival díszítette. De hogy ez mennyire volt szenvedély, azt nem tudom. Végül is festményeket is sokan vásárolnak, de többségük nem gyűjtő, hanem olyan ember, aki szereti a szépet, s ha már annyi a képe, hogy a lakást kellőképpen ,,feldobja”, hát nem vásárol többet. Visszatérve a magam dolgára: sok nagy magánkönyvtárat ismerek, s mindig irigység fog el, ha az enyémmel körülbelül azonos színvonalú gyűjteményt látok, melyről azonban kiderül, hogy a felét, de legalábbis az alapjait örökölte a tulajdonosa. Nyilvánvaló, hogy továbbfejleszteni könnyebb és persze látványosabb is, mint élőbről kezdeni. Ha úgy tetszik lépéselőny, de mindenképpen anyagi előny. Aki a semmiről indul, annak tudnia kell, hogy sok év eltelik, míg valahová eljut. Ha van pénze, akkor is. — Mit ért az alatt, valahová eljut? — A teljesség közelítésére gondolok. Végül is ez a gyűjtés célja, legalábbis részben. Sokat gondolkodtam már ezen. Véleményem szerint egy nagyon fontos szempont minden gyűjtési ágban megtalálható, ez pedig a rendszer, s ezen belül a teljesség. Egy ritka bélyegsorozat sem ér annyit, ha egy darab hiányzik belőle. Ha valaki a könyvek szerelmese, akaratlanul is maga jelöli meg munkája nehézségi fokát. Erre is mondok példát. Tegyük fel, hogy valaki elhatározza: összegyűjti az Európa Zsebkönyvek minden kötetét. Ez nagyon tiszteletre méltó, minden további nélkül sikerülhet. Mégis kérdés, hogy ez mennyire gyűjtés? Tévedés ne essék, magam is azt vallom: a gyűjtemény értékének nem kizárólagos fokmérője az, hogy hány forintot ér. Annál inkább az, hogy a kulturális értékek felhalmozása mennyi munka befektetésével járt, s a gyűjtemény megteremtése milyen szintű ismereteket kívánt, tehát a kollekció mennyire ritka, vagy különleges. Gondoljuk meg: az is gyűjtő, aki Petőfi Sándor idegen nyelven megjelent köteteire vadászik, vagy megpróbálta nohaira helyezni a Tanácsköztársaság utáni bécsi emigrációban élő magyar írók Ausztriában megjelent könyveit, amelyek többsége itthon tiltott és üldözött irodalom volt. Azért itt a teljesség közelítése is nagyobb értéket képvisel, mint az Európa Zsebkönyvek minden kötete. Hangsúlyozom, gyűjtői és nem irodalmi szempontból Tudomásul kell venni, hogy vannak a könyvgyűjtésnek olyan területei, ahol remény is alig van a teljességre. Ritkaságok ? — ön például hogyan kezdte a gyűjtést, s milyen úton jutott el erre a fokra? — Semmi rendkívüli nincs benne. Mindig is vonzalmat éreztem az irodalom iránt, s gyerekként is szerettem a könyveket. Gimnazista koromban is volt kis könyvtáram, nem gyűjtemény, csak éppen kedves regényeimmel vettem körül magam. Később az ember olvasni kezd olyan írókat is, akik az ifjúkorban szóba sem kerülnek. Én is így voltam ezzel, de később sem tudtam elszakadni tőlük, sőt, ahhoz lett kedvem, hogy eredetiben olvassam őket. Olyan könyveket, amelyeket még ők rendeztek sajtó alá. Ha jól megnézném, a könyvtáramban talán három olyan kötet akadna, amely már tíz évvel ezelőtt is megvolt. — Most már aktuális a kérdés: mit gyűjt? Nagyon sokfélét. Ahogy jobban és jobban elmerültem a könyvek szeretetébe és szépségeibe, mindig szélesítettem az érdeklődési területemet. Jelenleg négyezer könyvem van, ezek között több száz dedikált példány. Itt vannak, egyelőre még teljesen Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Ady Endre, Radnóti Miklós, Vajda János, Nagy Lajos, Weöres Sándor, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Déry Tibor, Molnár Ferenc és Remenyik Zsigmond első kiadású könyvei; mellettük gyűjtöm az érdekesebb történelmi munkákat és a kultúrtörténettel foglalkozó köteteket. Beszélgetésünk előtt végignéztük a könyvtárat. Láttam, hogy a Krúdy-művek négy polcot is megtöltenek. Itt például mennyi hiányzik a teljességhez? — Legalább hetven kötet. Krúdy első kiadásokat gyűjteni reménytelen dolog. Meglepő amit mondok, de tudunk olyan könyveiről is, amelyek biztosan megjelentek, de még mutatóban sincs belőlük. Aki a teljességre törekszik, annak általában egy-két olyan könyvvel kell számolnia, amelyek megszerzése csak nagy szerencsével lehetséges. — Például? — Mutatok négyet. Szabó Lőrincnek megjelent egy munkája, a Reggeltől estig, amelyet 1937-ben rendkívül kis példányszámban, névre szólóan nyomva adtak ki. Vagy: Karinthy Frigyesnek két kis füzete is napvilágot látott a tízes években futott Mozgó Könyvtár sorozatban. Ezek kisebbek voltak, mint egy iskolai ellenőrző könyv. A sorozat elnevezése onnan származik, hogy a vonatokon és az állomásokon árulták, megvette az utas, elolvasta benne azt az egy novellát, vagy a két kabaréjelenetet, aztán egyszerűen eldobta, mint egy újságot. Ebben a sorozatban jelent meg füzete Krúdynak, Gábor Andornak, Molnár Ferencnek és Kosztolányi Dezsőnek is. Gondolhatja mennyi maradt meg ezekből! Vagy itt van Illyés Gyulának Rend a romokban című verseskönyve, amelyet 1938-ban betiltottak, s a bíróság ítélete értelmében megsemmisítették a 125. lapot, ahol a ..közerkölcsiséget gyalázó” Megjelenik című vers volt. A birtokomban levő példány olyan kötet, amelybe visszaragasztottak egy másik lapot, ám a 125. oldala üres a másikra pedig újra nyomták A havazásban című költeményt. Pénztárca — Miképpen lehet napjainkban beszerezni ezeket a ritkaságokat? — Elsősorban az antikváriumokban, de akkor is szerencse és ismeretség kell hozzá. Figyelem az újságok apróhirdetéseit, vagy ha valakitől megtudom, hogy valahol könyveket adnak el, már megyek is. Sok-sok türelemre van szükség, hiszen néha hónapok telnek el, míg sikerül zsákmányra szert tenni. Tudom, úgy tartják számon, hogy a könyvgyűjtés költséges szenvedély. Igaz, hogy Petőfi, vagy Széchenyi István első kiadású munkáiért több ezer forintot is elkérhetnek, így ezek összegyűjtését nem mindenki engedheti meg magának. A két világháború közötti klasszikus magyar írók művei is ritkák, de többségük ma még átlagosan nyolcvan-száz forintba kerül. Az árak lassan emelkednek, hiszen ami ma mondjuk 120 forint, az öt éve még harminc volt. Végül is az a véleményem, hogy a könyvgyűjtés nem tartozik a legköltségesebb szenvedélyek közé. Én havonta körülbelül hétszáz forintot fordítok a könyvtárra. A festmények, a porcelánok, vagy a pénzérmék barátai gondolom sokkal mélyebben kénytelenek a bukszájukba nyúlni. — Sok gyűjtő foglalkozik kutatómunkával. Mennyire lehetséges ez a könyvek esetében? — Úgy gondolom, ez megint csak az érdeklődés mélységére vet fényt. Felfigyeltem arra, hogy egyes első kiadások annak idején különböző formában jelentek meg, többféle kiadói vászonkötésben, különböző sorozatok részeként, sőt, a fűzött változatok között is akadnak eltérő borítékrajzok. Szeretnék az általam gyűjtött írók műveiről egy olyan bibliográfiát készíteni, amely az összes kötés- és borítékváltozatot jelöli. Tudom, hogy nem nagy dolog ez, de szórakoztató, kiváló időtöltés, s hiszem, nem is olyan haszontalan. — S végül hadd kérdezzem meg: „Hogyhogy? Ilyen fiatalon?” Mosolyog és megrándítja avállát. Fehér Béla Szenvedélyes emberek Ilyen fiatalon? ÁJONSÁG Az ókorban szent volt, a középkorban máglyára került, a XVIII. században rehabilitálták A MACSKÁT! Hol a helye ma az ember környezetében? Fotelban? Pincében? Laboratóriumokban ? Elhagyatott parkokban? A MACSKA a témája az ÁLLATVILÁG júniusi számának A tartalomból: Doromboló szépségek Macskaélet — macskaképek Píszpárnán vagy szabadon? Bársonyléptű, csíkos Herkules A MACSKÁK VILÁGA AZ ÁLLATVILÁGBAN!