Magyar Nemzet, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-13 / 36. szám
IV Illyés Gyula és a magyar sorsproblémák Kerekasztal-beszélgetés a Kossuth Klubban A Múzeum utcai Kossuth Klub emeleti termének befogadóképessége, összevetve azt a hatalmas érdeklődéssel, szűknek bizonyult. Már fél hatkor megtelt s még igen sokan várakoztak a bejuthatásra a lépcsőkön, a földszinten és a ruhatár előtt. Végül még az ajtónyílásokban is álltak az emberek, meg oldalt birtokba vették a színpadi emelvényt. Hat óra után néhány perccel tűnt föl a teremben Illyés Gyula, akit megható köszöntés, a termen perceken át végigtüremlő taps fogadott. A kerekasztalnál, amely ebben az esetben hosszúkás és téglalap alakú volt, Domokos Mátyás, Köpeczi Béla, Keresztúris Dezső, Király István és a vitavezető Béládi Miklós foglalt helyet, hogy Illyés Gyula és a magyar sorsproblémák címmel beszélgetést és vitát folytassanak az illyési életműről, különös tekintettel az életműben legutóbb fölmerülő sorskérdésekről. Az estet a Magyar Rádió irodalmi osztálya és a TIT József Attila Szabadegyeteme rendezte, s a vita anyaga bizonyára hallható lesz majd a rádióban is, s remélhetően megjelenik a folyóiratban. Az est bevezetőjeként Mádi Szabó Gábor részletet olvasott föl Illyés Gyula Szakvizsgám nacionalizmusból című tanulmányából, amely a Jelenkor hasábjain jelenik majd meg. E részletből is csak részleteket ragadhat ki az újságtudósítás: Illyés tanulmányában elbeszéli, hogy valaha a nemzeti lét kérdései alig foglalkoztatták. Végül a keserves valóság riasztotta rá a tényekre. Az embernek ember által való kizsákmányolását a szocializmus eszméi és társadalmai megszüntették vagy megszüntetik. Ugyanakkor fölmerült a kizsákmányolás egy másik formája, mikor az embert arcszíne, nemzeti hovatartozása, vallása, nemzetisége, anyanyelve miatt szorítják hátrányos helyzetbe. A szolgasorsba törés dölyfe hatalmi túltengés. S aki a nemzeti, nemzetiségi kérdést demagógiának nézi és véli, jócskán elmaradt az időtől. A nemzeti kérdés, a nemzeti érzések nagyon is időszerűek. Ebbe a tanulmányba is bekerült az illyési tétel, amely a nemzeti tudat zavarai és a kérdés kuszáltsága idején és korában igyekszik világosságot teremteni a fogalmak körül. Nemzeti, aki jogot véd, nacionalista, aki jogot sért, bárhol és bármikor. A vitavezető Béládi is mindenekelőtt ezt hangsúlyozta: Illyés Gyula világosságot akar szavakban és gondolatokban. Legyen rend e fogalmak körül: nemzet, nemzetiség, nacionalizmus, patriotizmus. Elő kell mozdítani a nemzeti tudat helyes működését. A magyar anyanyelv a legszétszórtabb egész Európában. A kinti magyar ajkúak ügye a mi ügyünk is. Keresztury Dezső a sorskérdés szavával szállt vitába: akár Illyés, ő sem szereti ezt a szót; kissé idealistának tartja, s a herderi korszak egyik örökségének. De nem szavakon áll vagy bukik a kérdés. Keresztury nagy hangsúllyal szólt arról, hogy a közösségi gondokat, a nép nagy kérdéseit, ha a politika felületén azokról szólni nem lehetett, mindig a nagy költők fogalmazták meg — s már Zrínyi óta. Köpeczi Béla is fenntartással fogadta e szót — sorsprobléma —, s a Sors bona, nihil aliud-ot idézve, megemlítette, hogy a sors szerencsét jelent. Nem akarja csökkenteni, úgymond, a nemzeti kérdés jelentőségét, de mi hajlamosak vagyunk a sorsproblémát leszűkíteni a nemzet létkérdéseire. Király István, miközben a klasszikussá vált Koszorú című költeményt és legutóbbi illyési művet, az életrajzi fogantatású Beatrice apródjai-t idézte, az illyési alapélményt kereste. Melyik évhez kötődik ez, s milyen emlékhez? Ezerkilencszázhuszonhatot jelölte meg, s forrásként a hazatért Illyésben kialakult, Párizs és a haza, Párizs és Cece közti feszültséget. Hogyan fogalmazható meg ez az alapélmény? Illyés rádöbbent arra, hogy vannak mostohái a történelemnek, s fölmerült benne a magyar nép szétszóródásának roppant veszedelme. Ezt a gondolatot a kerekasztalbeszélgetés során Domokos Mátyás fejtegette-bontogatta tovább. Megjegyezte ugyan azt, hogy a nemzetnek jóval több sorskérdése van, mint amennyit Illyés vet föl — ilyen például napjaink gazdasági kérdése. Az egyik ilyen sorskérdés, az Ady által megjósolt szétszóródás, ránk szakadt, bekövetkezett, s félő, hogy már a szellemi haza is veszélyben van. A sorsprobléma, sorskérdés szavát elemezve tovább, Köpeczi Béla a Beatrice apródjai-t említette, s a regényt „egy sorsforduló nouveau roman-jának” nevezte. Tehát nem a sorsproblémák foglalatának csak, hanem egyenesen egy történelmi fordulat új regényének. Köpeczi fölvetette a kérdések lényegét is: hogyan találja meg a magyar nemzet önmagát a szocializmusban? Mert itt már nem egyedül rólunk van szó, ez a kérdés öszszefügg a szomszédos népek szocializmusával, az egész Duna völgyével. Ehhez Keresztury Dezső azt fűzte hozzá, hogy az elmúlt fél évezredben a politikusok nem tudták kimondani a létkérdéseket, a magyar létkérdéseket a költők mondták volt ki. Már ez a nemzeti örökség is arra int, hogy a politika emberei jól figyeljenek oda a költői üzenetekre. Király István szögezte le végül azt, hogy Illyésnél a nemzeti tudat ügye kulcskérdés, s a legutóbbi mű, a Beatrice apródjai történeti könyv is. A zsúfolt teremben, a tapsokkal megszakított kerekasztal-beszélgetés során az utolsó felszólaló Béládi Miklós volt, aki Janics Kálmán A hontalanság évei című történeti munkájának Illyés írta előszavából és az ünnepelt lakitelki nyári beszédéből idézett. Az elhangzott felszólalásokra Illyés Gyula, miután fölkérték erre, jó ízekkel telten, derűsen, kedvesen és humorosan válaszolt. Megilletődött a felszólalásoktól, s úgy érezte magát, mintha élve boncolnák őt, pontosabban a múltját. Megjegyezte, hogy professzorokról, akadémikusokról nem mindig volt jó a véleménye, s azt valódi sorsfordulatnak nevezte, hogy ilyen tekintélyes emberek szóltak róla. Végül feszesebbre húzva a mondanivaló szálait, megjegyezte, hogy „a magyarság összességének a sorsa megvizsgálandó tény", a magyar szellemi élet eddig nem teljesítette feladatát, s ami a jövőt illeti, mindenki találhat benne szerepet e kérdések vizsgálatára, szolgálatára. A tapsvihar csak akkor ült el, mikor Illyés Gyula a Beatrice apródjai könyvhalmai előtt dedikálni kezdett. Ez az est pedig bizonyság volt arra, hogy Illyés Gyula küzdelme a helyes nemzeti tudat aalakulásáért nem hiábavaló. Ruffy Péter Szerda, 1980. február 13.. Az 1980-as salzburgi ünnepi játékok július 26-i ünnepélyes megnyitóján Offenbach Hoffmann meséi című daljátékát mutatják be Jean-Pierre Ponnelle rendezésében, James Levin vezényletével. * A Dimenzió kvartett, négy fiatal dzsesszzenész, Baló István dobos, Bencze Gábor bőgős, Dés László szaxofonos és ifj. Rátonyi Róbert zongorista együttese lép fel a Magyar Zeneművészek Szövetségének 5. bemutató hangversenyén, február 15-én, hat órakor a Vigadó Vörösmarty téri épületében.♦ Irány az Ezeregyéjszaka címmel február 16-án új gyermekműsort mutat be a Bábszínház. Magyar Nemzet Jugoszláv pártküldöttség látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására — Boriszláv Milosevicsnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnöksége végrehajtó titkárhelyettesének vezetésével — február 11— 12-én jugoszláv pártküldöttség tartózkodott hazánkban. A delegációt fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Berecz János, a KB osztályvezetője megbeszéléseket folytatott a küldöttséggel a magyar—jugoszláv kapcsolatok, a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, s egyeztették az MSZMP KB és a JKSZ KB kétéves együttműködési munkatervét. A megbeszéléseken részt vett Varga István, az MSZMP KB osz-ttályvezető-helyettese és Milán Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete. Új közúti létesítmények a fővárosban Több új közúti létesítmény készül el az idén a fővárosban, s a munkálatok miatt további forgalomterelésekre is lehet számítani. Hónapokkal a tervezett határidő előtt, előreláthatólag már májusban birtokukba vehetik az autósok a felújított Petőfi-hidat. A korábbinál jóval több járművet „bír el” majd a híd, hiszen kisegítő harmadik sávként a villamosvágányokra is ráhajthatnak az autók. A munkálatok során kiszélesítették a csatlakozó úttesteket a Ferenc körúton, az Irinyi József utcában és a Schönherz Zoltán utcában is. 1981-től már az Árpád-híd szélesítése és a Flórián tér átépítése várja a szakembereket. Idejekorán előkészítik az ehhez szükséges forgalomtereléseket, egyebek között meghosszabbítják a budai alsó rakpartot a Zsigmond tértől a Mozaik utcáig, így az év végétől a Flórián tér elkerülésével közvetlenül a Szentendrei útra juthatnak a gépjárművek. „Az észak—déli metróvonal Élmunkás tér—Róbert Károly körút közötti szakaszának építése miatt — a tervek szerint tavasszal — lezárják a Váci útnak a Dózsa György út és a Róbert Károly körút közötti szakaszát; a forgalom az újpesti alsó rakpart felől a Népfürdő utcán és a Vizafogó utcán keresztül; a Hegedűs Gyula utca, illetve a Rudas László utca felől pedig a Dózsa György úton, a Kassák Lajos utcán, a Gidófalvy utcán és a Róbert Károly körúton keresztül haladhat Vác irányába, és ezeken az útvonalakon közelíthetők meg Budapest belső kerületei is. A metró Nagyvárad tér és Kispest-Kőbánya vasútállomás közötti szakaszának átadásával egy időben új létesítményt vehetnek birtokukba az autósok is: megnyitják az Üllői utat a Ferihegyi gyorsforgalmi úttal összekötő felüljárót. Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kezdődött Az Egyesült Nemzetek Szervezete célul tűzte ki, hogy a különböző országok vízgazdálkodási eredményeit más népek szakemberei is megismerhessék és hasznosíthassák. 1965-ben született a döntés, s az UNESCO felkérésére Magyarország vállalta a vízgazdálkodási szakemberek nemzetközi továbbképzését, tanfolyamainak megszervezését és megtartását. Az elmúlt másfél évtizedben tíz ilyen tanfolyam zajlott le hazánkban, 37 országból érkeztek a különböző szakemberek . Kedd délelőtt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ kongresszusi termében megkezdődött a XI. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam. A megnyitó ünnepségen dr. Stelczer Károly, a tanfolyam igazgatója mondott üdvözlő beszédet. Vincze József, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese elemezte a magyar vízrajzi helyzetet, vízgazdálkodásunk sajátosságait és eredményeit. Az első előadást dr. Kovács György, a VITUKI főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja tartotta a nagyméretű síkvidéki vízgyűjtők hidrológiai sajátosságairól. Az elméleti és gyakorlati hidrológus továbbképzésben részt vevő hallgatók tizennégy országból érkeztek és közülük sokan olyan földrajzi körülmények között dolgoznak majd tovább — mint például Indiában, Irakban, Nigériában —, ahol nagy szükség lesz a tanfolyam elméleti, gyakorlati óráinak, terep- és laboratóriumi gyakorlatainak hatszáz óráján megszerzett, magas szintű tudásra. (kgi) Üdülőkörzetek fejlesztéséről tárgyalt a Zala megyei tanács A megyében levő üdülőkörzetek — Hévíz és Zalakaros, továbbá a Balaton zalai partszakaszának rövid- és középtávú üdülőkörzeti fejlesztési tervéről tárgyalt keddi ülésén a Zala megyei tanács végrehajtó bizottsága. A testület állásfoglalása szerint az üdülőkörzeti fejlesztést szolgáló erőforrásokat az üdülés, gyógykezelés szempontjából legjelentősebb településekre kell összpontosítani. 1985-ig 24 településre készítenek új általános rendezési tervet, köztük a Balaton tehermentesítésére kijelölt úgynevezett háttér községekre. A Balatonpart, Hévíz és Zalakaros térségében levő települések közül több üdülőfalu szerepkört kap. A komplex intézkedési programban foglalkozik az olyan jellegű gazdasági kérdésekkel is, amelyek a Zala folyó, közvetlenül pedig a Balaton vízvédelmét szolgálják. Ezek közé tartozik az állattartó telepek és ipari üzemek vízszennyező hatásának megszüntetése, a nagyüzemi szőlőtelepítések felülvizsgálata. A zaj- és környezetszennyezés csökkentése érdekében vizsgálják a Keszthely—Hévíz közötti trolibusz-közlekedés bevezetésének lehetőségét. A levegőtisztaság fokozott védelmét is szolgálja Keszthely város földgázhálózatba való bekapcsolása is. Rendelet a reprezentációs költségek csökkentéséről A pénzügyminiszter — a kormány általános takarékossági intézkedéseivel összhangban — rendeletet adott ki a reprezentációs költségek csökkentéséről. Ennek alapján a költségvetési intézményeknek, a vállalatoknak és más gazdálkodó szervezeteknek 25 százalékkal kell csökkenteniük reprezentációs költségeiket az 1979. évi felhasználáshoz képest. Egyidejűleg módosultak a külföldiek és a belföldiek vendéglátására vonatkozó előírások is. A rendelet lehetőséget ad arra, hogy a felügyeletet ellátó szervek egyes intézményeik, vállalataik körében — azok nemzetközi, illetőleg külpiaci kapcsolatai, tevékenységi köre és feladatai mérlegelése alapján — a reprezentációs keretet átcsoportosíthassák. A rendelkezés az állami és más közösségi pénzeszközökkel való körültekintőbb gazdákodást, a gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt szükséges takarékosság ésszerű követelményeinek érvényesítését szolgálja. A rendelet a Magyar Közlöny ez idei 10. számában jelent meg. • A NYOLCVANAS ÉVEK KÜSZÖBÉN Beruházások Lapunk hasábjain mind többször adunk hírt a közvélemény álláspontjáról a társadalmi célokkal, a párthatározatokkal, a Minisztertanács döntéseivel, a minisztériumok, a vállalatok elhatározásaival és teljesítéseivel összefüggésben. Dolgozó tömegek, munkások, műszakiak, irodai beosztásúak mondanak őszinte véleményt a közelgő XII. pártkongresszust megelőző tanácskozásokon. Az eltelt öt esztendő és az ötödik ötéves népgazdasági terv eredményeit, tapasztalatait teszik mérlegre és a teendőket a kongresszusi irányelvek alapján sorakoztatják fel. Merre tart szocialista társadalmunk — merült fel a kérdés munkásgyűléseken, a tervismertető megbeszéléseken, a szocialista brigádok találkozóin. „Jó irányban haladunk’’ — állapították meg több alkalommal, de hozzátették: „nehezebb körülmények között, éppen ezért többet kell tennie mindenkinek és az alkotókészséget, a tenniakarást szükséges még jobban kihasználni!” HELYESLÉS Népgazdaságunk idei tervének fő teendői között szerepel a kilenc nagy beruházás befejezése. Ezekre a feladatokra a szükséges pénzeszközök rendelkezésre állnak és az lenne a kívánatos, hogy ezek a fejlesztések a kitűzött határidőre befejeződjenek. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat deáki üzeméből a jelek szerint több bauxit; a leninvárosi Tiszai Kőolajfinomítóból a szükséges vegyipari benzin; az új Bélapátfalvai Cementgyárból az előírt hatszázezer tonna cement kikerüljön — hogy csak néhányat említsünk a „kilenc nagy” fejlesztésből. A takarékosság napjaink kulcsfeladata és a beruházásokra is érvényes. Emlékezhetünk: az elmúlt években több jutott a fejlesztésekre. Most már jobban mérlegelik, mire használják fel a költségvetésből juttatott pénzeket, az állami hiteleket. A napokban született döntés arról, hogy kétszáz beruházást felülvizsgálnak, amelyeknek költsége meghaladja a kétszázmillió forintot és — szaknyelven szólva — „készültségi fokuk” nem éri el a nyolcvan százalékot. Ez a felülvizsgálat nem vonatkozik a komplex lakótelepek beruházásaira, amelyből kitetszik, hogy a lakásépítést — különösen Budapesten, ahol a legnagyobb a lakáshiány és a legtöbb lakásigénylő — változatlanul az egyik legfontosabb feladatnak tekintik továbbra is! Hogyan reagál a közvélemény ezekre az elhatározásokra? Helyesléssel. Az egyik nagyvállalati tanácskozáson fejtették ki szocialista brigádvezetők, mérnökök, közgazdászok egybehangzóan: ideje, hogy a kormány a beruházásoknál szelektál, a társadalmi szempontokat előtérbe helyezve mérlegeli és engedélyezi a fejlesztéseket, a pillanatnyilag kevésbé fontos — noha szükséges — elhatározásokat lassítja, esetleg szünetelteti. Nem újak ezek az elhatározások. Nyilvánosságra kerültek a beruházási takarékossági, szelektálási célok a Központi Bizottság december 6-i ülésén, ezt követően az országgyűlés 1980. évi költségvetési tanácskozásán. A szocialista szektor beruházási ráfordításai 184 milliárd forintot tehetnek ki és a beruházási színvonal csökkenése — hangsúlyozta Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára a debreceni tanácskozáson — az állami és a vállalati beruházásokat egyaránt érinti. Nem vonatkozik a beruházási korlátozás a versenyképes, exportbővítő fejlesztésekre; az importhelyettesítő, az energiafelhasználást ésszerűsítő, a halaszthatatlan társadalompolitikai feladatokat ellátó beruházásokra. Ezek pénzügyi ellátásáról továbbra is kiemelten gondoskodnak. A társadalompolitikai igények alapján a kórházépítéseket, a vasúti járművek beszerzését, a vízkárok megelőzését érintő fejlesztéseket rendre megvalósítják. Csökken a fejlesztéseknél az állami támogatás aránya és növelni kell a saját pénzügyi részesedést. HITELEK Röviden ismertettük a napokban a Magyar Nemzeti Bank elmúlt évi tevékenységét, valamint idei hitelpolitikája főbb irányait. Tavaly a Magyar Nemzeti Bank több jelentős beruházási hitelszerződést írt alá. Említést érdemel: osztrák—magyar konstrukció keretében a Hungária Szálloda és Étterem Vállalatnak — HungarHotels — az Eötvös téren a Fórum Szálloda építésére, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnak és a MALÉV-nek egy további Duna-parti szálloda építésére folyósított hitel Szerepel a jelentősebb beruházási hitelszerződések között a Borsodi Vegyi Kombinát műanyagfeldolgozó kapacitásának a bővítésére, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat PVC-csőgyártó kapacitásának a bővítésére, a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer gépbeszerzésére, a VOLÁN Trösztnek áruszállító járművek beszerzésére nyújtott bankhitel. Az elmúlt években, így tavaly is a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan ellenőrizte az üzembe helyezett beruházások gazdaságosságát, a megvalósítás tervszerűségét. Az ellenőrzésről kialakított összkép kedvezőnek mondható. A beruházások egy részénél azonban késedelem, minőségi és értékesítési problémák adódtak. Népgazdaságunk ez idei tervével összhangban a vállalatok és a szövetkezetek részére nyújtható beruházási hitelek kerete az előző évinél mérsékeltebb, mintegy húszmilliárd forint. EGYENSÚLYJAVÍTÁS Az 1980. évi népgazdasági terv fő célja a népgazdasági egyensúly további javítása és a cél szolgálatában a termelés hatékonyságának a növelése, a termelési szerkezet gyorsabb ütemű változtatása. Fokozni kell a takarékosságot az energiával és az anyaggal, javítani szükséges a készletgazdálkodást. A tervben megfogalmazott feladatok megvalósítását szolgálja a januárban életbe lépett szabályozók módosítása, amelyre annak figyelembevételével került sor, hogy 1980. egyben a hatodik ötéves terv előkészítésének az éve is. A Magyar Nemzeti Bank ösztönzi a vállalatokat a beruházások gyorsabb megvalósítására, ezért beruházási hitelt — a folyamatos üzemelés mellett megvalósuló, illetve a rekonstrukciós jellegű fejlesztéseket kivéve — csak olyan beruházásokra nyújt, ahol a kivitelezési idő nem haladja meg a 36 hónapot. E beruházási kifizetésekhez — a beruházás szerződés szerinti befejezési időpontja után — hitelt nem folyósít, ezután a vállalatnak a saját pénzéből kell a beruházási számlákat kiegyenlítenie. A beruházásokban szereplő tervező, beruházó és kivitelező szervezetek számára „kemény lecke” a bank előírása, de mindenképpen helyeselhető, hiszen összhangban van azzal a törekvéssel, hogy zárkózzunk fel a nemzetközi színvonalhoz. A kongresszusi irányelvek gazdasági építőmunka feladatai fejezetében szerepel. ,,A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközileg versenyképes, gazdaságos termelés dinamikusan fejlődjön. Gyorsuljon a műszaki és tudományos eredmények hasznosítása, az új korszerű technológiák bevezetése, s javuljon a termékek minősége, javítani kell a termékszerkezetet.” Az erősödő nemzetközi versenyben csak a jó terméknek van és lesz piaca, a „szakállas” cikk előállítását meg kell szüntetni. A Magyar Nemzeti Bank hitelpolitikája a versenyképes termékek előállítását támogatja. Vig István: