Magyar Nemzet, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
Kádár János fogadta a francia külügyminisztert Közlemény a budapesti tárgyalásokról A külpolitikai helyzet A VILÁGSZERVEZET palesztin vitájában hozott határozatra mintegy válaszul döntés született az izraeli parlamentben. Eszerint Jeruzsálem ezentúl „hivatalosan" is az ország „mindörökre oszthatatlan fővárosa”. A knesszetnek ez a lépése vegyes nemzetközi fogadtatásra talált. A State Department szóvivője egyelőre tartózkodott mindenfajta véleménynyilvánítástól, s csupán annyit mondott, hogy az amerikai kormány megvizsgálja az izraeli parlament döntését. Emlékeztetett viszont Washington, korábbi álláspontjára, amely szerint Jeruzsálem kérdéséről tárgyalásokon kell határozni. A holland kabinet viszont élesen elítélte a Begin-kormány magatartását, de cáfolta azokat a híreszteléseket is, hogy esetleg Tel Avivba kívánná áthelyezni izraelii nagykövetségét, amely jelenleg Jeruzsálem nyugati részén van. Aziszlám konferencia tagországai az esemény nyomán külön megbeszélést tartottak az ENSZ székhelyén. New York-i források elképzelhetőnek vélik, hogy az említett államok a Biztonsági Tanács összehívását kérik. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet tiltakozó memorandumot nyújtott át a klednek libanoni nagyköveteinek, utalva ebben a Közös Piac júniusi velencei állásfoglalására. A hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy a kairói Mena Houseban továbbra is folytatódnak a palesztin autonómia megteremtésének egyes kérdéseivel foglalkozó egyiptomi—izraeli vegyes bizottság megbeszélései. Megtartotta első beszámolóját a képviselőház külügyi bizottsága előtt Edmund Muskie. Két kérdést elemzett részletesebben: a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokat és a közel-keleti összefüggéseket boncolgatta. Megállapította, hogy jelenleg katonai egyensúly van az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, s Washington nem akarja, hogy újabb forduló kezdődjék a fegyverkezési versenyben. Az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséggel kapcsolatban, ugyanakkor ismét „kemény hangot” ütött meg. A Közel-Kelettel foglalkozva szembehelyezkedett az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán elfogadott határozattal, s azt „részrehajlónak” nevezte. A külügyminiszter jelezte, hogy augusztus közepe táján ismét találkozik az amerikai, az izraeli és az egyiptomi tárgyaló fél. Részletesen foglalkoznak a francia lapok a világszervezet határozatával, s az azt semmibe vevő knesszeti döntéssel. A l’Humanité egyebek közt megállapítja, hogy a közgyűlési szavazás megerősítette Tel Aviv elszigetelődését és ismét bizonyította a PFSZ tekintélyének a növekedését A Liberation úgy véli, az izraeli parlament szavazása ugyan csak jelképes jelentőségű, de nem szabad elfelejteni, hogy az arab államok többségében Jeruzsálem státusa központi kérdés. A Le Quotidien de Paris viszont provokációnak minősíti e határozatot, s csupán azt tartja „vígasztalónak”, hogy az izraeli parlament valamennyi vallási felekezetnek biztosította Jeruzsálem szent helyeinek a megközelítését Jean Francois-Poncet csütörtöki programja Az MTI jelenti: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Jean Francois-Poncet francia külügyminisztert A megbeszélés során áttekintették a két ország közötti kapcsolatokat, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese számon délelőtt az Országházban fogadta a francia külügyminisztert A szívélyes légkörű találkozón részt vett Pója Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Bényi József, hazánk párizsi nagykövete, és Jacques Lecompt, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. Jean Francois Poncet csütörtökön délelőtt megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét a Hősök terén. A koszorúzáson jelent volt Bényi József, Jacques Lecompt és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. Ezután a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában Pója Frigyes külügyminiszter és Jean Francois Poncet magyar—francia jogsegély- és kiadatási szerződést írt alá. Az eseményen jelen volt a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Bényi József és Jacques Lecompt. Ezt követően folytatódtak Puja Frigyes és Jean Francois Poncet hivatalos tárgyalásai. Teljes készség az együtműködés elmélyítésére A megbeszéléseket követően hivatalos közleményt adtak ki Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter magyarországi látogatásáról. Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügyminisztere Puja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1980. július 30-án és 31-én hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A francia külügyminisztert fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Tárgyszerű, szívélyes légkörben folytatott megbeszélésükön a külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit Különös figyelmet fordítottak az európai biztonsággal összefüggő kérdésekre. Mindkét fél hangsúlyozta az enyhülés szükségességét. Egyetértettek abban, hogy békés tárgyalások útján kell megtalálni a jelenlegi feszültség feloldásához, a vitás kérdések Itt iia:a herhu hamna vagy közösség ? Embertömegeket, csoportosulásokat, társadalmat vizsgáló szociológusok érdekesen és okosan meg szoktak határozni mindenféle emberformációt. Olyasmit mint halmaz, véletlen halmaz, aminek (mondjuk) egy város egy főutcája egy szakaszán egy véletlen pillanatban egy hirtelen kikanyarító , mozdulattal kikanyarítható közlekedő tömeg tekinthető. Senkinek semmi köze egymáshoz, mindenki másfelé igyekszik, más-más gonddal vagy jókedvében. Aztán olyasmit is meghatároznak, mint csoport, amilyen (mondjuk) egy mozi előcsarnokában a tömeg, amelyet már valamilyen közös cél gyűjt ugyanoda, terel valamilyen igénykielégítés felé. És így tovább: az érdekes (olykor meggyőző, olykor ellenkezésre ösztökélő) kategorizálások felsőbb szintjein vannak az érdekcsoportok, a társadalmi rétegek, osztályok. Akkor jut ez (vagy efféle) az ember eszébe, amikor riporterek amolyan véletlen riportokat készítenek véletlen interjúalanyokkal, amikor „az utca emberét” kérdezik, szája elé nyomva az elektronikus mikrofonkobra fejét. Vagy akkor, ha föltűnik, hogy milyen sok a sajtóban, az elektronikus tömeghíradásban az „ellesett” beszélgetés és véleménynyilvánítás, aminek a színhelye autóbusz, áruház, közért, esetleg egy sínylődő parkocska nyolc betonpanelház között. Miért foglalkozunk olyan sokat a tömegközlekedő emberrel? A tolongókkal? A közértviselkedéssel? Miért azzal a véletlen telefonálóval, aki a játékmester telefonkapcsolása után minden kérdésre jól kapcsol és megnyeri a szerény nagydíj pénzt, vagy miért azzal, aki vidám játéklehetőség harmadútján óvatosan megáll, és azt mondja, hogy kis halacska is jó halacska, jobb ma egy veréb, mint a következő kérdésnél egy elröpült túzok? Miért érdekes az, hogy milyen átlagos, tipikus vagy szélsőséges magatartásokat tanúsítanak a magánbádogkonténerükbe bezárt autósok? Milyet a tömeg- vagy az egyedi (vagy éppen a „deviáns” kamaszok reggel a villamoson? A véletlen tömegeit nyugtalan meg- és körültapogatását észleli az ember, és szükségszerűen tűnődik el azon, hogy hol is vannak a közösségek. Nem kell nyugtalankodni, megvannak. Csak egy kicsit kell nyugtalankodni: az ilyen zilált alkalmi tömeg- és egyéntapogatások ösztönös kapcsolatkeresést jeleznek abban az urbanizálódó társadalomban, amely nem nyugtalankodik eléggé (tudatosan és okosan) amiatt, hogy közösségi kapcsolatai lazulnak, szétzilálódnak. Nem új fölfedezés, hogy az urbanizálódó ember közösségi, nyilvános élete egyáltalán nem bővül, hanem szűkül — csak amíg az eleven közösség emberméretű, kisvárosi életformájából be nem szorult a nagyvárosi vagy metropoliséletformába, addig hitte, hogy a metropolisban több lesz az emberi kapcsolata, mint korábban volt —, de hiányzik a tűnődés azon, hogy mit kellene az embernek tennie, hogy társadalmi helyzete ne „halmaz’állapot legyen. Az sem új fölfedezés, hogy az ember, minél nagyobb sokaságban él, annál könnyebben eshet meg vele, hogy elmagányosodik. Elégtelenül elégíti ki viszont az információigényt és a közösségi kapcsolatigényt, aki egyre inkább beéri véletlen embergyülekezetekben ellesett magatartásokkal, közértháborgásokkal, a közvélemény legapróbb-legcseprőbb megnyilvánulásaival. Világos végül, és csak megváltáspatentokat kereső-föltaláló együgyűkhöz illő csatakiáltásoknak jó az ellenkezője annak, hogy az ember nem határozhatja el, holnaptól kezdve pedig csak azért is közösségi ember lesz. Hadjárathirdetés ez a nagyvárosi kapcsolatvesztés-jelenség ellen, hadjáratot pedig általában kár indítani, mert a hadjáratokból kampányok szoktak lenni, azokból pedig semmi sem kerekedik ki. Elég figyelni. Elég szép és szerény méretben védekezni. Legelőször az elég, ha minden rendű-rangú riporter nem tíz véletlen járókelőtől kér tíz-tíz másodperces álnyilatkozatot valamilyen közügyben, hanem egész embereket mutat be több köz- és magánügyével együtt. Vannak ennek szép példái már, csak épp sokkal több kellene. Kevesebb sablonhang, közhelyhang, géphang. A kapcsolatkereső ember mohón csap le bármire, amiben egy-egy eleven és egész ember jelentkezik, akár rendkívüli az az ember, akár rendes (a rendes közember is egyetlen egyénné válik, amint több lehet egy közérthangnál, mozielőcsarnok- vagy sportpálya-hangnál). A kapcsolatok dolgában ínséges átlagembernek a maga útjánmódján is egész és eleven embereket kellene keresnie maga köré, élet- és élményanyagába, nem beérnie közértsablonokkal és közhelytöredékekkel. Közösséget nem arctalanokból, futólag fölbukkanókból és loholva eltűnőkből teremthet maga köré az ember, hanem árnyalt aralakból. Közeli ismerősökre van szüksége az embernek, és nem is valami sokra (kevés az ember kapcsolatkapacitása, nagyon kevés a kapcsolata annak, akinek „millió ismerőse van”): ha figyel, társadalommal veheti körül magát, nem válik jellegtelen halmazmolekulává egy halmazállapotban. Bor Ambrus rendezéséhez vezető utat. A miniszterek állást foglaltak amellett is, hogy a jelenlegi világhelyzetben a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása az egyetlen észszerű alternatíva. Ennek érdekében különös fontossága van annak, hogy az enyhülést katonai térre is kiterjesszék és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával megfelelő előrehaladás történjék a leszerelés, a fegyverzet csökkentése területén. Nagy fontosságot tulajdonítva a madridi találkozó előkészületeinek, a miniszterek kifejezték regényüket, hogy ez a találkozó eredményesen fogja szolgálni a részt vevő országok együttműködését kontinensünk békéjének és biztonságának a megszilárdítása érdekében. A külügyminiszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai az elmúlt időszakban számos területen örvendetesen fejlődtek. Mindkét fél teljes készségét nyilvánította a magyar— francia együttműködés továbbfejlesztésére. A látogatás során Jean Francois Poncet és Puja Frigyes aláírta a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság jogsegélyegyezményét. A francia külügyminiszter viszontlátogatásra hívta meg a magyar külügyminisztert, aki a meghívást elfogadta. I 66016Atévr-i-- -s''./.' ■ T*»h?fon: 12* ^.Magyar Nemzet is§ A HAZAFIAS ÍNÉP FRO N T LAPJA • ft Aguai d’Orsay vezetőjének sajtóértekezlete Jelentős politikai fejlődés a két ország kapcsolataiban (Tudósítónktól) Hivatalos tárgyalásainak és látogatásainak végeztével, Jean Francois Poncet francia külügyminiszter csütörtökön délután sajtóértekezletet tartott a Hilton-szálló Anjou-termében. Dr. Bányász Rezsőnek, a Külügyminisztérium sajtófőosztálya vezetőjének a megnyitó szavai után, a Quai d’Orsay irányítója meleg hangon emlékezett meg budapesti fogadtatásáról. Különösen a Kádár Jánossal folytatott eszmecserét mondotta gazdagítónak. Közölte, hogy megállapodás született a magyar vezetőkkel. Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök budapesti viszontlátogatásának az időpontját a nyarat követően, az esztendő második fele és 1981 között diplomáciai úton rögzítik. A Pója Frigyes külügyminiszterrel aláírt magyar—francia jogsegélyegyezményt úgy üdvözölte, mint az első ilyen jellegű megállapodást, amit Franciaország szocialista állammal köt. A tárgyalásairól Francois Poncet elmondotta, hogy természetesen alaposan szemügyre vették a nemzetközi kérdéseket, a jelenlegi feszültség okait, az európai enyhülés lehetőségeit, a madridi találkozó előkészületeit, a leszerelés kérdéseit, és szó volt Közép- és Közel-Keletről is. A kétoldalú viszonyról a két tárgyaló fél közösen állapította meg, hogy különösen politikailag az utóbbi időben sokat fejlődött. Mindazonáltal sem a gazdasági, sem a kulturális kapcsolatok nincsenek azon a színvonalon, ami a kölcsönös rokonszenvnek megfelelne. Franciaország Magyarország vásárlói között a tizedik helyen áll, az eladási ranglistán pedig a kilencedik helyen. Ez mutatja azt az utat, amelyet végig kell járni, hogy e kapcsolatok is kielégítőek legyenek. A kétoldalú szándék a fejlesztésre önmagában is lényeges haladást jelent. A budapesti tárgyalásokon megállapodtak, hogy a francia államfő magyarországi viszontlátogatásáig mindkét fél megteszi a szükséges intézkedéseket. A kulturális kapcsolatok viszonylatában Francois Poncet mindenekelőtt a magyarországi francia nyelvoktatásról szólott. A történelmi hagyományokat figyelembe véve — mondotta — nem lehet mellőzni, hogy az orosz, a német és az angol nyelv tanítása megelőzi a franciát. De a kölcsönös érdeklődés itt is előrevihet. Vitatta a francia külügyminiszter, hogy Franciaországban nem volna elégséges figyelem a magyar kultúra teljesítményei iránt. Példának idézte, hogy a párizsi Pompidou kulturális központban tizenötezren tekintették meg az ott levetített magyar filmeket Ha arról nem is beszélhetünk, hogy a magyar nyelv Franciaországban nagy érdeklődést kelt de a filmkultúrában és a muzsikában a magyar művészet jelenléte kézzelfogható valóság. Bartók Béla születésének a századik évfordulójáról Franciaországban úgy emlékeznek meg, hogy vendégszereplésre hívták meg a Szajna partjára, a hírneves Garnierpalotába a budapesti Operaház együttesét. Tény, a gazdasági viszonylatok mellett a kultúra előnyt élvez, hogy a kétoldalú kapcsolatok még szorosabbá váljanak. Végezetül azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Valéry Giscard d’Estaing budapesti látogatása újabb láncszem, jelentőségteljes szakasz lesz az ígéretes előzmények után. A két ország történelmében ez lesz az első államfői látogatás — jegyezte meg a Francia Köztársaság külügyminisztere, derültség közepette hozzátéve: leszámítva Napóleon hívatlan magyarországi vizitét. A tudósítók kérdése-re válaszolva Francois Poncet különösen részletesen beszélt a madridi találkozó előkészületeiről. A tapasztalt diplomaták óvakodnak attól — mondotta —, hogy előre nyilatkozzanak valamiről, ami még nem ért véget, de ő nyugodtan elmondhatja: Párizs nagy jelentőséget tulajdonít általában Helsinkinek, a záróokmány egészének. Vagyis a számára egyenlő fontossága van minden kosárnak. Úgy véli, Madridban megtárgyalják azt a francia javaslatot is, hogy hívjanak össze európai leszerelési értekezletet. Párizs szerint az enyhülés oszthatatlan folyamat. Éppen ezért, a madridi biztonsági találkozó összeüléséig azt várja hogy pozitív gesztusok történnek majd a feszültség csökkentésére, így a spanyol fővárosban a küldöttek jobb légkörben, sikerrel végezhetik majd el a munkájukat. A francia külügyminiszter sajtóértekezletének végeztével Puja Frigyes kíséretében a Ferihegyi repülőtérre ment, ahol a délutáni órákban elbúcsúzott Budapesttől. Hivatalos programja szerint pénteken délelőtt, az Elysée-palotában fogadja őt Giscard t d’Estaing köztársasági elnök, T. T.