Magyar Nemzet, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
4 ét FOLYÓIRATSZEMLE Állam- és Jogtudomány, Gazdaság- és Jogtudomány Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete a vállalatok állami támogatásáról folytatott vizsgálatokat az OTH és a Pénzügyminisztérium megbízásából. A tapasztalatokról, a feltárt tényekről számol be az Állam- és Jogtudomány legutóbbi számában Harmathy Attila. Ismerteti a közgazdasági irodalom vélekedését az állami támogatások gyakorlatáról, melynek lényege egy korábbi pénzügyminiszteri megállapítás szerint, hogy „nagymértékben járul hozzá a nem gazdaságos termelés fenntartásához’’. A kitétel indoka: alig van nálunk olyan vállalat, amely ne részesülne valamiféle támogatásban, ráadásul a legtöbb segítség a folyamatos termelés fenntartásához szükséges. A miniszteri megállapítás óta öt esztendő telt el, s mégis az 1979. évi költségvetés összeállításánál arról kellett beszélnie az említett tárcák vezetőjének, hogy „többet kell fordítani a költségvetésből állami támogatásra, mint az előző évben, ennek oka a termelés és a forgalom bővítése, azaz változatlanul a gazdaságtalan termelés. A lényeg tulajdonképpen az, hogy az ár- és jövedelemszabályozásnak olyan bonyolult szövevénye jött létre, „amely mögött nehéz megállapítani azt, hogy melyik szervezet működik gazdaságosan, milyen tevékenység az, amely igazán nyereséges”. Az 1968-as szabályozásnál (ez a kiindulópont) a vállalati támogatások összege a nyereség 81 százalékát tette ki, 1979-ben aztán már 93 százalék volt ez az érték. A gondok még a legrendezettebbnek tetsző területen, a beruházásoknál is jelentkeznek. A középpontban itt mindenekelőtt a gazdaságosság áll, érvényesülése azonban kérdéses, ha azt vizsgáljuk, miért terjedtek el a beruházási támogatások. A szerző Deák Andreát idézi, aki szerint „a legfontosabb okok közé tartozik egyrészt az a körülmény, hogy egyes vállalatok működése nem gazdaságos, a gazdaságosság elérésére beruházásra van szüksége, másrészt, hogy a vállalati fejlesztési alapok nem teszik lehetővé az optimális beruházási nagyságot, harmadrészt az, hogy az árszabályozás következtében egyes vállalatok nem tudnak hitelképessé lenni, s a szükséges fejlesztést úgy tudják csak megvalósítani, ha állami támogatással először hitelképessé teszik őket, negyedrészt a jövedelemszabályozás sajátosságai folytán nem képződnek olyan mértékű fejlesztési alapok, amelyek a tervben előírt célkitűzések megvalósításához szükségesek lennének, s a hiányt pótolják”. Mindezekhez egy adat: beruházási célú állami támogatásra 1971 és 1975 között mintegy négyezer támogatási szerződést kötöttek. Az előzőekben ismertetett indokok negatív következményeihez sorolható, hogy a beruházások állami támogatása jelentős részben nem versenyeztetés alapján kerül odaítélésre. Harmathy leszögezi, hogy „nem részterületek negatív jelenségeiről van szó, hanem olyan okok fennforgásáról, amelyek a gazdaság szerkezeti és szervezeti adottságaira vezetnek vissza”. A közgazdasági irodalom értékelését összegezve a szerző megállapítja, hogy a „problémák részben gazdasági adottságokból, részben a gazdasági szervezet tökéletlenségéből, részben a gazdaságirányítás hibáiból adódnak, változás tehát csak alapvető jellegű átfogó intézkedések eredményeként várható”. A jogi szempontokat figyelembe véve a téma legérdekesebb területe: a döntés. A támogatások végleges elhatározásának tipikus szintje a miniszteri szint A dologhoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a támogatással kapcsolatos eljárásról, a döntés módjáról nem határoznak magas szintű jogszabályok — kevés kivételtől eltekintve. A gyakorlat elemzésénél kiderült, hogy „míg az eseti döntések közül a támogatásoknál nemegyszer a miniszteri szint fölé emelkednek az ügyek, az általános elvek és eljárás tekintetében túl tág kereteket hagynak a miniszteri döntési szintre. A támogatásokkal kapcsolatos eljárási és egyéb normatív szabályok meghatározása túlzottan a miniszteri szintre csúszik. Ez pedig szükségszerűen magával hozza a bonyolult egyeztetéseket, a közös döntéseket, a bizottsági munkát és kivételnek hagyja az egyes minisztereknek saját felelősségükre történő, önálló eljárását”. A támogatásról határozók és a kedvezményben részesülők kapcsolatánál, ha a döntés minisztériumi bizottságban történik, nehezen képzelhető el a kérelmező aktív közreműködése. A vállalat így képviselőket keres, s érdekei hordozójául önként adódik a felügyeleti szerv. A közvetettség amellett, hogy értelemszerűen gyengíti az érdekek képviseletét, bonyolultabbá teszi az eljárást. Ez a közvetettség egyébként, összes hibáival és esetleges előnyeivel együtt a támogatásból eredő jogviták eldöntésénél is jelen van, legalábbis, ha a téma minisztériumi bizottság napirendjén szerepel. A támogatások rendszere nem egységes. Az állam azzal, hogy támogat, maga is részesévé válik a gazdasági tevékenységnek, ő is kockáztat. Hogy nem szívesen teszi, bizonyíték rá, hogy a támogatás megadásakor nem ritkán a kockázatot a vállalatra hárítják. A körülmények változásakor aztán, ha maradnak a támogatás eredeti feltételei, a vállalat súlyos helyzetbe kerülhet. Ennek elkerüléséérta támogatási bizottságok általában módosítják a feltételeket. Ezzel azonban az egész feltételrendszer hitele, hatékonysága kérdésessé válik”. Prugberger Tamás a gazdasági demokrácia kérdéseiről ír a Gazdaság- és Jogtudományban. A demokrácia fogalmának meghatározásánál Győrtes Antalra hivatkozik, aki szerint „demokráciáról akkor beszélhetünk, ha olyan állapot alakul ki, ahol a gazdasági életkörülmények meghatározó tényezőket egy társadalmi csoport kollektíven ellenőrizni”. Prugberger szerint „ez kettőt feltételez: egyfelől valóságosan létező és jogi szankciókkal garantált befolyásolási jellegű közvetett gazdaságirányítást a gazdálkodó szervezetek irányába, amely , tiszteletben tartja a gazdálkodó szervezetek érdekeit is kifejező gazdasági döntéseket, másfelől feltételezi azt is, hogy a gazdasági szervezetek vezetősége a döntéseket a dolgozói kollektíva közreműködésével alakítja ki. Nem teljes, sőt hiányos ez a gazdasági demokrácia, ha akár az egyik, akár a másik oldalon nem fogja át a stratégiai döntéseket. Vagyis, ha a vállalat stratégiai döntéseit a dolgozó kollektíva nélkül hozzák meg”. A demokrácia számára létező jogintézményekről szólva a szerző vállalati viszonylatban a, vállalatokról szóló törvényt elemzi. Megállapítja — paragrafusokkal bizonyítva —, hogy napjainkban a legfelső szintű vállalati vezetés az alapító szerv függvénye, az illetékes szakszervezet ugyanis csupán meghallgatandó, hozzájárulása nem szükséges. Ezáltal az alapító szerv diszkrecionálisan, azaz kizárólagosan gyakorolhatja itt kinevezési és felmentési jogait. A szövetkezeteknél — írja Prugberger — „formálisan biztosított, hogy a tagok válasszák meg, mentsék fel, hívják vissza vagy mozdítsák el saját vezetőiket. Ez értelemszerűen következik a tagság kollektívtulajdonosi mivoltából ... Kutatási adatok utalnak arra, hogy a szövetkezeti vezetők megválasztása vagy felmentése során milyen jelentős mértékben manipulálják kívülről, jogon túli eszközökkel a tagság akaratát Hogy csak egy eszközt említsünk e téren, a felügyeleti szervek a megválasztandó elnökre nézve, nemcsak a jogszabályilag előírt rendőrségi erkölcsi bizonyítványt követelik meg, amely kiállításának megvannak a törvényes kritériumai, hanem úgynevezett feddhetetlenségi bizonyítványt is, amelyre semmiféle jogszabályi alap és semmiféle jogszabályi kritérium nincsen, így annak kiállítása a felügyeleti hatóság szabad belátásától függ”. Az üzemi demokrácia fórumainak döntési jogköre általában, s nemcsak a vezetők kinevezésével kapcsolatosan „mindössze saját munkakörülményeit érintő kérdésekben vagyis a szociális problémák területén áll fenn, itt is azonban a... szankcionálás hiánya mellett. Szocialista viszonyok között... az előzmények ... a kötött tervgazdálkodásban gyökereznek. A tervutasításos gazdaságirányításnak az állami tulajdon egysége és az egyszemélyi vállalatvezetés felelt a legjobban meg, ahol a vállalati dolgozók vezetési részvétele csak véleménynyilvánításra szorítkozott”. A szerző külföldi — szovjet, bolgár és NDK-beli — példákkal támogatja meg a kivezető útra tett javaslatát Szerinte „a munkahelyi közösség látszik a legalkalmasabb szervezeti “eszköznek, mert egyfelől — továbbfejlesztve — a mai követelményeknek megfelelő tartalommal képes megtölteni a szövetkezeti demokráciát, másfelől — átültetve az állami vállalat viszonyaira — korszerű szervezeti kereteket tudna biztosítani a vállalati-üzemi demokrácia és a vállalati vezetésben történő együttes közreműködés részére. A munkahelyi közösség ugyanis nem egyenlő a szövetkezet munkaszervezeti egységével, bár kiépítése azzal párhuzamos, ugyanakkor a közösségen belül az alkalmazottak egyenjogúak a tagokkal. Tehát ahogy a munkahelyi közösség a szövetkezeten belül alkalmasnak látszik arra, hogy a partneri kapcsolatot szorosabbá tegye ne csak a tagsági kollektív vezetés és az üzemi vezetés, hanem a tulajdonosi és az alkalmazotti részvétel között, ugyanígy hasonló partneri kapcsolat kiépítésére lenne alkalmas az állami vállalat viszonylatában az állami tulajdon és a vállalat tevékenységében jelentkező munkakollektíva között”. Malonyai Péter Masar Nemzet NAPLÓ Augusztus 1 A Hazafias Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottsága, az észak-magyarországi írócsoport és a Napjaink című irodalmi és művelődési lap szerkesztősége augusztus 4. és 6. között rendezi meg az idén a tokaji írótábort. Lakótelep, lakás, életmód címmel tartanak tanácskozást és vitát, ellátogatnak lakótelepekre és fiatal építészek műhelyébe, szocialista brigádokkal találkoznak, emléktáblákat koszorúznak meg, a Miskolci Galéria kertjében fölavatják Szabó Lőrinc szobrát. Nemzetközi filmfesztivált rendeznek augusztus 17. és 30. között a skóciai Edinboroughben. A versenyben részt vesz Ember Judit Fagyöngyök című filmje.♦ Elírás folytán tévesen jelent meg tegnapi számunkban Petőfi Sándor halálának dátuma. A hősi halál százharmincegy esztendeje, azaz 1849. július 31-én következett be. Augusztus elején hazánkban vendégszerepel a japán Musashino vegyes kar, Beethoven- és Capella-műveket ad elő Kobajasi Kenicsiro vezényletével. Gyászhír adta tudtul György Endréné halálát. A 81 éves korában eltávozott Boriska asszony — „Bocska” — nemcsak a néhány éve elhunyt kiváló újságíró, György Endre felesége volt félszáz éven át, nemcsak édesanyja György Ágnes dramaturgnak és anyósa Várady György rendezőnek, hanem sok éven át maga köré gyűjtött újságírókból, írókból, muzsikusokból értékes és érdekes társaságot. Mind a két fivére kitűnő muzsikus volt, ő maga is kiváló zenei érzékkel bírt, s csak azért maradt „rendhagyó” háziasszony, hogy nehéz időkben is derűs lélekkel szolgálja családját, bátorítsa barátait. (a.) Vándorszínházak országos találkozóját rendezik meg Tatán. Kemény Henrik bábszínháza, a Komárom megyei Vándorszínház, a szegedi Kisopera és a kecskeméti Tanyaszínház részvételével. ♦ A napokban, Párizsban elhunyt Hatvany Bertalan egyike volt a legkiválóbb magyar orientalistáknak. Például a harmincas évek közepén megjelent „Ázsia lelke” című könyvében — amint József Attila is rámutatott — nem elégedett meg a filológia, a régészet és a lélektan korabeli eredményeivel, hanem szociológiai és történelmi szempontból is sok fontosat állapított meg. Hozzátehetjük több olyat is, amit az elmúlt évtizedek fejleményei igazolni látszanak. Sokoldalúsága és társadalmi-történelmi érdeklődése — s nem pusztán „mecénási” tevékenysége — szerezte meg számára József Attila barátságát is. Mint unokabátyja, Hatvany Lajos, ő is kötelezőnek érezte, hogy — amíg tehette — anyagilag is támogassa a haladó magyar irodalmat, ugyanakkor Hatvany Bertalan nem egyszerűen támogatója, de értékes munkatársa is volt a József Attila és Ignotus Pál szerkesztette Szép Szónak, és a költő halála után is, saját haláláig hű maradt a költőhöz, akit egyik kései esszéjében „a XX. század magyar megidézőjé”-nek nevezett. Azon kevesek közé tartozott, akik részt vettek József Attila szárszói — első — temetésén. Nemcsak József Attila már jelzett recenziója, de Hatvanyhoz és Hatvanyról szóló levelei is bizonyítják: a magyar proletariátus nagy költője őszintén tisztelte a polgári haladás tudós képviselőjét, a most, 80 éves korában meghalt Hatvany Bertalant. (a 1 1.) Fafaragó-kiállítás nyílt meg csütörtökön Miskolcon, a városi művelődési központ ifjúsági házában, Észak-Magyarország pásztorművészete címmel pedig több múzeum népművészeti gyűjteményeinek legszebb darabjai láthatók. A kiállítással egy időben négynapos országos fafaragó-tanácskozás is kezdődött. Szép szó a tévében Októbertől kéthavonta új irodalmi műsor jelenik meg a képernyőn, a Szép szó. Az új műsor hetven percben mutatja be a mai magyar irodalom friss termését. A terv szerint minden számban helyet kap egy-egy egyfelvonásos, illetve dramatizált novella, továbbá költemények, valamint irodalmi beszélgetések is. Az első adás rendezőjét Eladó Gyula lesz. Szerepel benne Tatay Sándor novellája. Weöres Sándor-verscsokor és Szakonyi Károly: Három dobás hat forint című hangjátékának tévéváltozata. Bartók-lemezek a centenáriumra Korabeli felvételekről saját műveit maga Bartók tolmácsolja azon a nyolc lemezből álló sorozaton, amelyet Kocsis Zoltán és Somfai Zoltán szerkesztésében jövőre, Bartók születésének centenáriumán jelentet meg a Hungaroton. A „Bartók a zongoránál’’ című összeállításban egy-egy mű több változatban is elhangzik majd. Zenei csemege a háromlemezes „Bartók-mozaik” is, amely Török Sophie — Babits Mihály özvegye — hagyatékából került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába: az egyszerű technikával készült házi felvételeken Bach, Mozart és Kodály darabjait zongorázza Bartók Béla. Már az idén ősszel megjelenik a Bartók összkiadás is és a századik születésnapig még számos új felvétel készül a zeneszerző műveiből. -Péntek, 1980. augusztus 1. Udvardi Erzsébet képei a keszthelyi Balatoni Múzeumban A Balaton nyári programjának meglehetősen gyér képzőművészeti kínálatából magasan kiemelkedik Udvardi Erzsébet új tárlata. Egyszerre két okból is. Nincs szerencsésebb ötlet ugyanis, mint — például Keszthelyen — olyan műveket tenni közszemlére, melyek szemlátomást a magyar tenger ihletésére születtek, vagy legalábbis annak fénysugarát sejtetik, és a Badacsonytomajon munkálkodó festő képei ilyenek. Másodszor pedig: Udvardi Erzsébet művei egyúttal, ráadásul más minőségbe is ragadják ezt a balatoni, vagy- ha úgy tetszik — pannon ihletést, felülemelkednek tehát az egyszerű tematikai kötöttségen az általánosabb emberi mondanivaló felé. És ha motívumkincsük jórésze a víztükör, a nádas, a hegykoszorú világéból való is, mintegy szótára ez most már egyetemesebb érvényű mondatoknak, • Jelesül: életfilozófiai összegzéseknek. Aki visszagondol korábbi munkáira, már a szőlőkötözők, virágcsodálók, tájon és emberen merengők megjelenítésén is felfedezhette Udvardi Erzsébet hajlamát az általa látott és képbe formált világ érzelmi felfűtésére. Alakjainak tartásában, mozdulatrendjében gyakran volt valami angyalos áhítat, egyként jele a stilizáció igényének és a szentimentális értelmezésnek. E mögött a szépséget jóságban kereső világszemlélet dolgozhatott. Udvardi Erzsébet ezt vonta ki v és tette mindent meghatározóvá képein, s ezt a táj csakugyan sugallta is: a nyugalmat, az öröklétet, békés együttélését embernek, bogárnak s mindenféle halaknak, kéklő égboltozat alatt Időközben azonban ez a lírai egység, melyben ember és táj Egrynél annyi diadallal és ragyogással, mintegy a világegyetem fény párájában, oly részegítően mutatkozik (s megérdemelné végre a maga állandó kiállítását az egyenetlen programmal vergődő Tihanyban), nyilvánvalóan megbomlott Az ember és a természet viszonya itt is átalakulóban van, a halacskák — megesik — ezüst hasukkal ég felé fordulva, élettelenül ringanak a vízen, s az égboltozatot légrobbanások remegtetik. A táj korántsem idilli többé, vagy legalábbis másként az, romantikája helyett dinamikájával fordul felénk, felbolydult has, kicsiny és nagy gyönyörök kertje, mindent elárasztó rajokkal; és ez a szüntelen mozgás egyszerűenszertefoszlatta korábbi — már imádságos, s könnyen illuzórikus — képzeteinket. A 'á ttett értelemben szólva, s most már nemcsak a Balatonról, Udvardi Erzsébet költészete szerencsére szinte törvényszerűen észlelte és követte ezeket a változásokat. Tájképe s vele emberképe így már távol van korábbi állomásaitól, mégha természetesen őrzi is legfőbb jellemzőjét, az érzelmi fűtöttséget; művészi programját viszont mind elvontabb, majdhogynem „történelmiesített” példázatokba kezdi átmenteni. A Natura színvilága s vele az ábrázolt látványszelet egyedisége megszűnt; cserébe, álfémszínek, az arany, az ezüst absztrakt „földöntúliságában” majdhogynem jelekké alakult. ... sejtelmes utalással vízre, hegyre, holdra, akárha egy űrhajóról tekintetnénk alá. A hétköznapok kavargása, ben-.. - zingőre, a vízbe rohanó kis- . gyerekek ricsaja és öröme ki van szűrve; távolságot vet-' tünk a hajdanvolt idilltől, •, legfeljebb némi nosztalgiával, , nézünk vissza rá. S ebben a nyelvezet-átalakulásban ugyanilyen stilizált formát, öltöttek a figurák is, mesealakok lettek, vagy varázslatos és időtlen történetek szereplői. Szent Antal (vagy in-kább Ferenc?) prédikál most a tóparton a halacskáknak, a, színen Saul tűnik fel, hogy megvilágosodásának hatására , már mint Pál mondhassa el: "1. , „és ha... szeretet pedig nincsen énbennem, semmi , vag ' gyök”, s a kultuszát korábban éppen Keszthelyen őrző Lisieuxi Szent Teréz halálának finom barnái közül, íme, , egy moralista alkotó arcképe " sejlik föL Udvardi Erzsébet túllépett „e mai kocsmán”, kirepítette képzeletét a köznapok igencsak szeretetre vágyó köreiből, elvont példázatokba sűríti tanítását, ennél- . fogva minden korábbi fázisánál szabadabban írja át a világot, részben talán M. S. mester, atellációjának' tőré- ''' kény nőalakjait (s fejfedőjü- két) idézve, részben — meg- lehet — a sienai iskola őszinte hitének áramkörében. S így;' új mitológiát talál érzelmeinek, mondandójához, esetünk- ben nyugodtan fogalmazhatjuk így is: üzenetéhez, mely-' ben a megértés, a gyöngéd ' elnézés, a sors (és benne a ' halál) puha, majdhogynem - alázatos elfogadása a legfontosabb.Kétségkívül szép költői program, mégha érzelmessége a képeken szembeötlő is... dráma (vagyis egy úgyszintén fontos emberi momentum) HFSJján pedig kissé panaszos, keserű, néhol erőtlen. Vannak pillanatok, amikor így szinte a Szépelgést súrolja meg, bár humánus melegsége mindig vitathatatlan. Feltehetően két- fő felé vezet az út ebből a kor-, szakból, vagy a mutatványosság irányába, ahol a tartalom mind laposabb és didaktikusabb lesz, és a programadás erkölcsnemesítő igyekezete közvetlenül jut érvényre, vagy —e ebben reménykedjünk — az elmélyültség felé, ahol ezek az érzemények legalább úgy megtalálják a maguk szemé,lyes, megszenvedett hitelét,'' mint Lisieuxi Teréz végórájának torkot szorító megjelenítésében. Szabó György ■ A színházak pénteki műsora Mátyás-templom: Kistétényi Melinda Liszt-estje. (8) — Körszínházi Thyl Ulenspiegel (1918) — Pudyi Parkszínpad: Koncz Zsuzsa műsorra (8) — Fővárosi Nagycirkusz: Egész nyáron Cirkusz (du. fél 1 és este fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Dexion-Salgó raktári állványok, polcrendszerek építésére gyors kivitelezési határidővel vállalkozik a FŐVÁROSI JAVÍTÓ SZERELŐ VÁLLALAT Megrendelhető: Bp. X. Kőbányai út 43/b. Telefon: 142-285 Szabadkapacitás!