Magyar Nemzet, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

4 é­t FOLYÓIRATSZEMLE Állam- és Jogtudomány, Gazdaság- és Jogtudomány Az MTA Állam- és Jogtu­dományi Intézete a vállalatok állami támogatásáról folyta­tott vizsgálatokat­­ az OTH és a Pénzügyminisztérium megbízásából. A tapasztala­tokról, a feltárt tényekről szá­mol be az Állam- és Jogtu­domány legutóbbi számában Harmathy Attila. Ismerteti a közgazdasági irodalom véleke­dését az állami támogatások gyakorlatáról, melynek lénye­ge egy korábbi pénzügymi­niszteri megállapítás szerint, hogy „nagymértékben járul hozzá a nem gazdaságos termelés fenntartásához’’. A kitétel in­doka: alig van nálunk olyan vállalat, amely ne részesülne valamiféle támogatásban, rá­adásul a legtöbb segítség a folyamatos termelés fenntar­tásához szükséges. A minisz­teri megállapítás óta öt esz­tendő telt el, s mégis az 1979. évi költségvetés összeállításá­nál arról kellett beszélnie az említett tárcák vezetőjének, hogy „többet kell fordítani a költségvetésből állami támo­gatásra, mint az előző évben, ennek oka a termelés és a for­galom bővítése, azaz változat­lanul a gazdaságtalan terme­lés. A lényeg tulajdonképpen az, hogy az ár- és jövedelemsza­bályozásnak olyan bonyolult szövevénye jött létre, „amely mögött nehéz megállapítani azt, hogy melyik szervezet működik gazdaságosan, milyen tevékenység az, amely igazán nyereséges”. Az 1968-as sza­bályozásnál (ez a kiinduló­pont) a vállalati támogatások összege a nyereség 81 száza­lékát tette ki, 1979-ben az­tán már 93 százalék volt ez az érték. A gondok még a legrende­­zettebbnek tetsző területen, a beruházásoknál is jelentkez­nek. A középpontban itt min­denekelőtt a gazdaságosság áll, érvényesülése azonban kérdéses, ha azt vizsgáljuk, miért terjedtek el a beruházá­si támogatások. A szerző Deák Andreát idézi, aki szerint „a legfontosabb okok közé tarto­zik egyrészt az a körülmény, hogy egyes vállalatok műkö­dése nem gazdaságos, a gaz­daságosság elérésére beruhá­zásra van szüksége, másrészt, hogy a vállalati fejlesztési alapok nem teszik lehetővé az optimális beruházási nagy­ságot, harmadrészt az, hogy az árszabályozás következté­ben egyes vállalatok nem tud­nak hitelképessé lenni, s a szükséges fejlesztést úgy tud­ják csak megvalósítani, ha ál­lami támogatással először hi­telképessé teszik őket, negyed­részt a jövedelemszabályozás sajátosságai folytán nem kép­ződnek olyan mértékű fejlesz­tési alapok, amelyek a terv­ben előírt célkitűzések megva­lósításához szükségesek lenné­nek, s a hiányt pótolják”. Mindezekhez egy adat: beru­házási célú állami támogatás­ra 1971 és 1975 között mint­egy négyezer támogatási szerződést kötöttek. Az előzőekben is­mertetett indokok negatív kö­vetkezményeihez sorolható, hogy a beruházások állami támogatása jelentős részben nem versenyeztetés alapján kerül odaítélésre. Harmathy leszögezi, hogy „nem részterületek negatív jelenségeiről van szó, hanem olyan okok fennforgásáról, amelyek a gazdaság szerkezeti és szervezeti adottságaira ve­zetnek vissza”. A közgazdasá­gi irodalom értékelését össze­gezve a szerző megállapítja, hogy a „problémák részben gazdasági adottságokból, rész­ben a gazdasági szervezet tö­kéletlenségéből, részben a gaz­daságirányítás hibáiból adód­nak, változás tehát csak alapvető jellegű átfogó intéz­kedések eredményeként vár­ható”. A jogi szempontokat figye­lembe véve a téma legérdeke­sebb területe: a döntés. A tá­mogatások végleges elhatáro­zásának tipikus szintje a mi­niszteri szint A dologhoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a támogatással kapcso­latos eljárásról, a döntés módjáról nem határoznak ma­gas szintű jogszabályok — ke­vés kivételtől eltekintve. A gyakorlat elemzésénél kide­rült, hogy „míg az eseti dön­tések közül a támogatások­nál nemegyszer a miniszteri szint fölé emelkednek az ügyek, az általános elvek és eljárás tekintetében túl tág kereteket hagynak a minisz­teri döntési szintre. A támo­gatásokkal kapcsolatos eljárási és egyéb normatív szabályok meghatározása túlzottan a mi­niszteri szintre csúszik. Ez pe­dig szükségszerűen magával hozza a bonyolult egyezteté­seket, a közös döntéseket, a bizottsági munkát és kivé­telnek hagyja az egyes mi­nisztereknek saját felelőssé­gükre történő, önálló eljárá­sát”. A támogatásról határozók és a kedvezményben részesü­lők kapcsolatánál, ha a dön­tés minisztériumi bizottságban történik, nehezen képzelhető el a kérelmező aktív közremű­ködése. A vállalat így képvi­selőket keres, s érdekei hor­dozójául önként adódik a fel­ügyeleti szerv. A közvetettség amellett, hogy értelemszerűen gyengíti az érdekek képvise­letét, bonyolultabbá teszi az eljárást. Ez a közvetettség egyébként, összes hibáival és esetleges előnyeivel együtt a támogatásból eredő jogviták eldöntésénél is jelen van, leg­alábbis, ha a téma miniszté­riumi bizottság napirendjén szerepel. A támogatások rendszere nem egységes. Az állam azzal, hogy támogat, maga is része­sévé válik a gazdasági tevé­kenységnek, ő is kockáztat. Hogy nem szívesen teszi, bi­zonyíték rá, hogy a támogatás megadásakor nem ritkán a kockázatot a vállalatra hárít­ják. A körülmények változá­sakor aztán, ha maradnak a támogatás­ eredeti feltételei, a vállalat súlyos helyzetbe ke­rülhet. Ennek elkerüléséért­­a támogatási bizottságok ál­talában módosítják a felté­teleket. Ezzel azonban az egész feltételrendszer hitele, haté­konysága kérdésessé válik”. Prugberger Tamás a gazdasági demokrácia kérdéseiről ír a Gazdaság- és Jogtudományban. A demokrá­cia fogalmának meghatározá­sánál Győrtes Antalra hivat­kozik, aki szerint „demokrá­ciáról akkor beszélhetünk, ha olyan állapot alakul ki, ahol a gazdasági életkörülmények meghatározó tényezőket egy társadalmi csoport kollektíven ellenőrizni”. Prugberger sze­rint „ez kettőt feltételez: egy­felől valóságosan létező és jogi szankciókkal garantált befolyásolási jellegű közvetett gazdaságirányítást a gazdálko­dó szervezetek irányába, amely , tiszteletben tartja a gazdálkodó szervezetek érde­keit is kifejező gazdasági döntéseket, másfelől feltétele­zi azt is, hogy a gazdasági szervezetek vezetősége a dön­téseket a dolgozói kollektíva közreműködésével alakítja ki. Nem teljes, sőt hiányos ez a gazdasági demokrácia, ha akár az egyik, akár a másik oldalon nem fogja át a stra­tégiai döntéseket. Vagyis, ha a vállalat stratégiai döntéseit a dolgozó kollektíva nélkül hozzák meg”. A demokrácia számára lé­tező jogintézményekről szólva a szerző vállalati viszonylat­ban a­, vállalatokról szóló tör­vényt elemzi. Megállapítja — paragrafusokkal bizon­yítva —, hogy napjainkban a leg­felső szintű vállalati vezetés az alapító szerv függvénye, az illetékes szakszervezet ugyan­is csupán meghallgatandó, hozzájárulása nem szükséges. Ezáltal az alapító szerv diszk­recionálisan, azaz kizárólago­san gyakorolhatja itt kineve­zési és felmentési jogait. A szövetkezeteknél — írja Prugberger — „formálisan biztosított, hogy a tagok vá­lasszák meg, mentsék fel, hív­ják vissza vagy mozdítsák el saját vezetőiket. Ez értelem­szerűen következik a tagság kollektív­­tulajdonosi mivoltá­ból ... Kutatási adatok utal­nak arra, hogy a szövetkezeti vezetők megválasztása vagy felmentése során milyen je­lentős mértékben manipulálják kívülről, jogon túli eszközökkel a tag­ság akaratát Hogy csak egy eszközt említsünk e téren, a felügyeleti szervek a megvá­lasztandó elnökre nézve, nem­csak a jogszabályilag előírt rendőrségi erkölcsi bizonyít­ványt követelik meg, amely kiállításának megvannak a törvényes kritériumai, hanem úgynevezett feddhetetlenségi bizonyítványt is, amelyre semmiféle jogszabályi alap és semmiféle jogszabályi krité­rium nincsen, így annak ki­állítása a felügyeleti hatóság szabad belátásától függ”. Az üzemi demokrácia fóru­mainak döntési jogköre álta­lában, s nemcsak a vezetők kinevezésével kapcsolatosan „mindössze saját munkakö­rülményeit érintő kérdésekben vagyis a szociális problémák területén áll fenn, itt is azon­ban a... szankcionálás hiánya mellett. Szocialista viszonyok között... az előzmények ... a kötött tervgazdálkodásban gyökereznek. A tervutasításos gazdaságirányításnak az ál­lami tulajdon egysége és az egyszemélyi vállalatvezetés fe­lelt a legjobban meg, ahol a vállalati dolgozók vezetési részvétele csak véleménynyil­vánításra szorítkozott”. A szerző külföldi — szovjet, bolgár és NDK-beli — pél­dákkal támogatja meg a ki­vezető útra tett javaslatát Szerinte „a munkahelyi közös­ség látszik a legalkalmasabb szervezeti “eszköznek, mert egyfelől — továbbfejlesztve — a mai követelményeknek meg­felelő tartalommal képes meg­tölteni a szövetkezeti demok­ráciát, másfelől — átültetve az állami vállalat viszonyai­ra — korszerű szervezeti ke­reteket tudna biztosítani a vállalati-üzemi demokrácia és a vállalati vezetésben történő együttes közreműködés részé­re. A m­unkahelyi közösség ugyanis nem egyenlő a szö­vetkezet munkaszervezeti egy­ségével, bár kiépítése azzal párhuzamos, ugyanakkor a közösségen belül az alkalma­zottak egyenjogúak a tagok­kal. Tehát ahogy a munkahe­lyi közösség a szövetkezeten belül alkalmasnak látszik ar­ra, hogy a partneri kapcsola­tot szorosabbá tegye ne csak a tagsági kollektív vezetés és az üzemi vezetés, hanem a tulajdonosi és az alkalmazot­ti részvétel között, ugyanígy hasonló partneri kapcsolat ki­építésére lenne alkalmas az állami vállalat viszonylatában az állami tulajdon és a vál­lalat tevékenységében jelent­kező munkakollektíva között”. Malonyai Péter Masar Nemzet NAPLÓ Augusztus 1 A Hazafias Népfront Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megyei bizottsága, az észak-magyar­országi írócsoport és a Nap­jaink című irodalmi és mű­velődési lap szerkesztősége augusztus 4. és 6. között ren­dezi meg az idén a tokaji író­tábort. Lakótelep, lakás, élet­mód címmel tartanak tanács­kozást és vitát, ellátogatnak lakótelepekre és fiatal építé­szek műhelyébe, szocialista brigádokkal találkoznak, em­léktáblákat koszorúznak meg, a Miskolci Galéria kertjében fölavatják Szabó Lőrinc szob­rát.­ Nemzetközi filmfesztivált rendeznek augusztus 17. és 30. között a skóciai Edinborough­­ben. A versenyben részt vesz Ember Judit Fagyöngyök cí­mű filmje.♦ Elírás folytán tévesen je­lent meg tegnapi számunkban Petőfi Sándor halálának dá­tuma. A hősi halál százhar­mincegy esztendeje, azaz 1849. július 31-én következett be.­­ Augusztus elején hazánkban vendégszerepel a japán Mu­­sashino vegyes kar, Beethoven- és Capella-műveket ad elő Kobajasi Kenicsiro vezényle­tével.­ Gyászhír adta tudtul György Endréné halálát. A 81 éves korában eltávozott Boriska asszony — „Bocska” — nemcsak a néhány éve el­hunyt kiváló újságíró, György Endre felesége volt félszáz éven át, nemcsak éd­esanyja György Ágnes dramaturgnak és anyósa Várady György rendezőnek, hanem sok éven át maga köré gyűjtött újság­írókból, írókból, muzsikusok­ból értékes és érdekes társa­ságot. Mind a két fivére ki­tűnő muzsikus volt, ő maga is kiváló zenei érzékkel bírt, s csak azért maradt „rendha­gyó” háziasszony, hogy nehéz időkben is derűs lélekkel szolgálja családját, bátorítsa barátait. (a.) Vándor­színházak országos találkozóját rendezik meg Tatán. Kemény Henrik báb­színháza, a Komárom megyei Vándorszínház, a szegedi Kis­opera és a kecskeméti Tanya­színház részvételével. ♦ A napokban, Párizsban elhunyt Hatvany Bertalan egyike volt a legkiválóbb magyar orientalisták­nak. Például a harmincas évek közepén megjelent „Ázsia lelke” című könyvében — amint József Attila is rámutatott — nem elége­dett meg a filológia, a régészet és a lélektan korabeli eredmé­nyeivel, hanem szociológiai és tör­ténelmi szempontból is sok fon­tosat állapított meg. Hozzátehet­jük­­ több olyat is, amit az elmúlt évtizedek fejleményei igazolni lát­szanak. Sokoldalúsága és társa­dalmi-történelmi érdeklődése —­ s nem pusztán „mecénási” tevé­kenysége — szerezte meg számá­ra József Attila barátságát is. Mint unokabátyja, Hatvany La­jos, ő is kötelezőnek érezte, hogy — amíg tehette — anyagilag is tá­mogassa a haladó magyar irodal­mat, ugyanakkor Hatvany Berta­lan nem egyszerűen támogatója, de értékes munkatársa is volt a József Attila és Ignotus Pál szer­kesztette Szép Szónak, és a költő halála után is, saját haláláig hű maradt a költőhöz, akit egyik ké­sei esszéjében „a XX. század ma­gyar megidézőjé”-nek nevezett. Azon kevesek közé tartozott, akik részt vettek József Attila szárszói — első — temetésén. Nemcsak József Attila már jelzett recenzió­ja, de Hatvanyhoz és Hatvanyról szóló levelei is bizonyítják: a ma­gyar proletariátus nagy költője őszintén tisztelte a polgári hala­dás tudós képviselőjét, a most, 80 éves korában meghalt Hatvany Bertalant. (a 1 1.) Fafaragó-kiállítás nyílt meg csütörtökön Miskolcon, a­­ vá­rosi művelődési központ ifjú­sági házában, Észak-Magyar­­ország pásztor­művészete címmel pedig több múzeum népművészeti gyűjteményei­nek legszebb darabjai látha­tók. A kiállítással egy idő­ben négynapos országos fafa­ragó-tanácskozás is kezdődött. Szép szó a tévében Októbertől kéthavonta új irodalmi műsor jelenik meg a képernyőn, a Szép szó. Az új műsor hetven percben mu­tatja be a mai magyar iro­dalom friss termését. A terv szerint minden számban he­lyet kap egy-egy egyfelvoná­­sos, illetve dramatizált novel­la, továbbá költemények, va­lamint irodalmi beszélgetések is. Az első adás rendezőjét Ela­dó Gyula lesz. Szerepel ben­ne Tatay Sándor novellája. Weöres Sándor-verscsokor és Szakonyi Károly: Három do­bás hat forint című hangjá­­tékának tévéváltozata. Bartók-lemezek a centenáriumra Korabeli felvételekről saját műveit maga Bartók tolmá­csolja azon a nyolc lemezből álló sorozaton, amelyet Kocsis Zoltán és Somfai Zoltán szer­kesztésében jövőre, Bartók születésének centenáriumán jelentet meg a Hungaroton. A „Bartók a zongoránál’’ című összeállításban egy-egy mű több változatban is elhang­zik majd. Zenei csemege a háromlemezes „Bartók-mo­­zaik” is, amely Török Sophie — Babits Mihály özvegye — hagyatékából került az Or­szágos Széchényi Könyvtár birtokába: az egyszerű tech­nikával készült házi felvéte­leken Bach, Mozart és Kodály darabjait zongorázza Bartók Béla. Már az idén ősszel megje­lenik a Bartók összkiadás is és a századik születésnapig még számos új felvétel készül a zeneszerző műveiből. -P­é­n­t­e­k, 1980. augusztus 1. Udvardi Erzsébet képei­­ a keszthelyi Balatoni Múzeumban A Balaton nyári programjá­nak meglehetősen gyér képzőművészeti kínálatából magasan kiemelkedik Udvardi Erzsébet új tárlata. Egyszerre két okból is. Nincs szerencsé­sebb ötlet ugyanis, mint — például Keszthelyen — olyan műveket tenni közszemlére, melyek szemlátomást a magyar tenger ihletésére születtek, vagy leg­alábbis annak fény­sugarát sejtetik, és a Bada­csonytomajon munkálkodó festő képei ilyenek. Másod­szor pedig: Udvardi Erzsébet művei egyúttal, ráadásul más minőségbe is ragadják ezt a balatoni, vagy­­- ha úgy tet­szik — pannon ihletést, felül­emelkednek tehát az egysze­rű tematikai kötöttségen az általánosabb emberi monda­nivaló felé. És ha motívum­kincsük jórésze a víztükör, a nádas, a hegykoszorú világé­ból való is, mintegy szó­tára ez most már egyetemesebb érvényű mondatoknak, • Jele­sül: életfilozófiai összegzé­seknek. Aki visszagondol korábbi munkáira, már a szőlőkötö­zők, virágcsodálók, tájon és emberen merengők megjele­nítésén is felfedezhette Udvar­di Erzsébet hajlamát az álta­la látott és képbe formált világ érzelmi felfűtésére. Alakjainak tartásában, moz­dulatrendjében gyakran volt valami angyalos áhítat, egy­ként jele a stilizáció igényé­nek és a szentimentális értel­mezésnek. E mögött a szép­séget jóságban kereső világ­­szemlélet dolgozhatott. Ud­vardi Erzsébet ezt vonta ki v és tette mindent meghatáro­zóvá képein, s ezt a táj csak­ugyan sugallta is: a nyugal­mat, az öröklétet, békés együttélését embernek, bogár­nak s mindenféle halaknak, kéklő égboltozat alatt Időközben azonban ez a lí­rai egység, melyben ember és táj Egrynél annyi diadallal és ragyogással, mintegy a világ­­egyetem fény párájában, oly részegítően mutatkozik (s megérdemelné végre a maga állandó kiállítását az egyenet­len programmal vergődő Ti­hanyban), nyilvánvalóan meg­­­­bomlott Az ember és a ter­mészet viszonya itt is átala­kulóban van, a halacskák — megesik — ezüst hasukkal ég felé fordulva, élettelenül rin­­ganak a vízen, s az égboltoza­tot légrobbanások remegte­­tik. A táj korántsem idilli többé, vagy legalábbis más­ként az, romantikája helyett dinamikájával fordul felénk, felbolydult has, kicsiny és nagy gyönyörök kertje, min­dent elárasztó rajokkal; és ez a szüntelen mozgás egyszerűen­­szertefoszlatta korábbi — már imádságos, s könnyen il­­­luzórikus — képzeteinket. A 'á ttett értelemben szólva, s most már nemcsak a Balatonról, Udvardi Erzsé­bet költészete szerencsére szinte törvényszerűen észlelte és követte ezeket a változá­sokat. Tájképe s vele ember­képe így már távol van ko­rábbi állomásaitól, mégha ter­mészetesen őrzi is legfőbb jellemzőjét, az érzelmi fűtött­séget; művészi programját vi­szont mind elvontabb, majd­hogynem­­ „történelmiesített” példázatokba kezdi átmenteni. A Natura színvilága s vele az ábrázolt látványszelet egye­­disége megszűnt; cserébe, á­l­­fémszínek, az arany, az ezüst absztrakt „földöntúliságában” majdhogynem jelekké alakult. ... sejtelmes utalással vízre,­­ hegyre, holdra, akárha egy űrhajóról tekintetnénk alá. A hétköznapok kavargása, ben-.. - zingőre, a vízbe rohanó kis- . gyerekek ricsaja és öröme ki­­ van szűrve; távolságot vet-' tünk a hajdanvolt idilltől, •, legfeljebb némi nosztalgiával, , nézünk vissza rá. S ebben­­ a nyelvezet-átalakulásban ugyanilyen stilizált formát­, öltöttek a figurák is, mese­­alakok lettek, vagy varázsla­­tos és időtlen történetek sze­replői. Szent Antal (vagy in-­­­kább Ferenc?) prédikál most a tóparton a halacskáknak, a, színen Saul tűnik fel, hogy­­ megvilágosodásának hatására , már mint Pál mondhassa el: "1. , „és ha... szeretet pedig nin­­csen énbennem, semmi , vag ' gyök”, s a kultuszát koráb­ban éppen Keszthelyen őrző Lisieuxi Szent Teréz halálá­­nak finom barnái közül, íme, , egy moralista alkotó arcképe " sejlik föL Udvardi Erzsébet túllépett „e mai kocsmán”, kirepítette képzeletét a köz­napok igencsak szeretetre vá­gyó köreiből, elvont példáza­tokba sűríti tanítását, ennél- . fogva minden korábbi fázisá­nál szabadabban írja át a vi­­­­lágot, részben talán M. S. mester, atellációjának' tőré- ''' kény nőalakjait (s fejfedőjü-­­ két) idézve, részben — meg-­­ lehet — a sienai iskola őszin­te hitének áramkörében. S így­;' új mitológiát talál érzelmei­­­nek, mondandójához, esetünk-­­ ben nyugodtan fogalmazhat­­juk így is: üzenetéhez, mely-' ben a megértés, a gyöngéd ' elnézés, a sors (és benne a ' halál) puha, majdhogynem - alázatos elfogadása a legfon­­­­tosabb.­­K­étségkívül szép költői prog­­­­ram, mégha érzelmessége a képeken szembeötlő is... dráma (vagyis egy úgyszintén­ fontos emberi momentum) HF­SJ­ján pedig kissé panaszos, ke­serű, néhol erőtlen. Vannak pillanatok, amikor így szinte a Szépelgést súrolja meg, bár humánus melegsége mindig­ vitathatatlan. Feltehetően két- fő felé vezet az út ebből a kor-­, szakból, vagy a mutatványos­ság irányába, ahol a tartalom mind laposabb és didaktiku­sabb lesz, és a programadás erkölcsnemesítő igyekezete köz­vetlenül jut érvényre, vagy —­e ebben reménykedjünk — az elmélyültség felé, ahol ezek az érzemények legalább úgy­­ megtalálják a maguk szemé­,­lyes, megszenvedett hitelét,'' mint Lisieuxi Teréz végórájá­nak torkot szorító megjelení­tésében. Szabó György ■ A színházak pénteki műsora Mátyás-templom: Kistétényi Me­linda Liszt-estje. (8) — Körszính­ázi Thyl Ulenspiegel (191­8) — P­udyi Parkszínpad: Koncz Zsuzsa műsor­ra (8) — Fővárosi Nagycirkusz­: Egész nyáron Cirkusz (du. fél 1­ és este fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Dexion-Salgó raktári állványok, polcrendszerek építésére gyors kivitelezési határidővel vállalkozik a F­ŐVÁROSI JAVÍTÓ SZERELŐ VÁLLALAT Megrendelhető: Bp. X. Kőbányai út 43/b. Telefon: 142-285 Szabadkapacitás!

Next