Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
Vasárnap, 1980. október 26. Magyar Nemzet HATVANY LAJOS KINCSESLÁDÁJA Születése századik évfordulóján Egy báró, egy milliomos, aki élhetne gondtalanul a pénz és rang arany napjának melegében, beleártja magát az irodalomba, a politikába, a magyar nyomorúságba, mert... Mert nem érzi jól magát azon a polcon, amely a születésével szerzett előjogok szerint megilletné. Hiúság feszíti? A világhírrel kacérkodik? A mecénásszerepben vágyik tetszelegni? — Ó, a kortársak is de sokféle gyanú alá vették a Hatvany Lajos irodalmi ambícióit, töretlen munkakedvét, fáradhatatlan s tapintatos segítőkészségét. És csak kevesen ismerték el — ámbár sokan udvarolták ezzel körül —, hogy valódi írótehetség, kritikusi, szervezői véna készteti az önálló út keresésére, vállalására. Túlságosan sok volt a pénze, túl finom a gyerekszobája, túl jó a vendégmarasztaló asztala, hogy elfogultság nélkül, hátsó gondolatok nélkül keressék barátságát, fogadják el pártoló vagy elmarasztaló ítéleteit. Mindújra abba a hamis látszatba keveredett, hogy ami másnak létkérdés, az önkifejezés kényszere, a megmaradás egyetlen lehetősége — az a gazdag iparbárónak csak játék, mulattató passzió, szórakozás. Talán neki is voltak kételyei — miért épp neki ne lettek volna — tehetsége felől. De a mellékes körülmények nem vakították el, ha sikerhez segtették is, és nem bénították meg kudarcai idején. Mindenekelőtt érintetlenül hagyták esztétikai minőségérzékét. Egész irodalomtörténetünk folyamán kevés olyan műbírálóval találkozhatunk, mint amilyen ő volt: Gyulai Pál értékeinek fölmutatásától, Ady, József Attila, majd Juhász Ferenc tehetségének pártolásáig terjedt ízlése, érzéke, nyitottsága De segítette Molnár Frencet és Sértő Kálmánt is, Tóth Árpádot és Weöres Sándort is, Szabó Dezsőt és Veres Pétert is és Csinszkát és a Népszava-antológiát szerkesztő Szakasits Árpádot Mindenkit, akiben tehetséget, a jobb ügy, a közös minőségérzék jeleit fölfedezte. Úgy tetszik, hogy ..válogatás nélkül” mindenkit. Pedig Hatvany Lajos nagyon is válogatós, kényes ízlésű, érzékeny etikájú volt. A mégoly szellemes Szerb Antal magyar irodalomtörténete sem kápráztatta el, ha készen átvett, fölényesen hangoztatott passzusaihoz érkezett — Csokonairól szólva például —, s nem fáradt vitatkozni Veres Péterrel sem, ■ha úgy találta, hogy annak osztályhelyzete szűkítően hat a prózájára. Hatvany tökéletes demokratának bizonyult, mint mecénás, ám arisztokratikus ízlésű, érzékeny gondolkodónak, ha az egyetemes emberi kultúrát nem esztétikai érdekekre akarták használni. A mód, ahogy e kettőt egyesíteni tudta, szintén arról tanúskodik, hogy saját helyzete a társadalomban és az irodalomban nem tette sértődékennyé, elfogulttá. De nemcsak az irodalom hazai térségein szolgálta a kultúra és magyarság érdekeit. Kitűnő pártfogónak, népszerűsítőnek bizonyult határainkon túl is. Meggyőzően hangsúlyozza Nagy Péter a Hatvanyhoz írt levelek előszavában, hogy ítéleteinek jelentőségét, irodalmi rangját előbb tanulta meg becsülni a külföld, mint a hazai közvélemény. Mindenekelőtt német nyelven publikált méltatásai fordították a közfigyelmet Ady költészetére, általa vált teljesebbé a nyugat Petőfi-képe, s jutott kiadóhoz, filmmegbízatáshoz kortársainak többsége. Egyidejűleg Hatvany révén is gyarapodott a hazai közönség ismeretköre a külföldi kortársirodalomról, mert előbb a Nyugat, utóbb a Pesti Napló szerkesztőségében fáradozott azon, hogy párhuzamos méltatások, összehasonlítások, műfordítások közreadásával érzékletessé váljék hazai értékeinknek helye az európai kultúrában. A magyar progresszió sorsában osztozott magánélete alakításával-alakulásával is. A Tanácsköztársaság leverése után emigrált, majd 1927-ben visszatért, börtönt szenvedett Az erősödő fasizmus 1938-ban arra kényszerítette, hogy elhagyja hazáját s végül Oxfordban vészelje át a világháború szörnyű éveit. Mihelyt egészségi állapota engedte, hazatért s mellőztetve, az irodalmi és közéletből kiszorulva, szerény viszonyok között élt Pozsonyi úti lakásában. Szegényen, betegen, öregen — mint oly sok kiválóságát a magyar szellemi életnek — sokan már el is feledték. Szerencsére azonban a tisztultabb légkörű kulturális vezetés nem! Munkásságáért 1959-ben Kossuthdíjat kapott, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A magyar irodalom fáradhatatlan, kitűnő pártolója, mecénáséltetője megélhette még, hogy munkásságát az ország nyilvánossága előtt elismerik. Európa a magyarságról latin nyelvű irodalma révén szerzett tudomást a XVIII. század végéig. A magyar humanisták tényközlése és szövegértelmezése a francia enciklopédistákig s az angol romantikusokig visszhangra talált. Voltaire és Goethe ugyan már magyar látogatókat is fogadott. A világirodalom nagyobb számú jelentős írójával és tudósával azonban csak két kivételesen kitartó és tájékozott magyarnak sikerült ismeretséget kötnie: Pulszky Ferencnek és Kertbeny Károlynak. Petőfi, Arany és Jókai a XX. század előtt jórészt csak gyöngébb fordítások révén került kevés nyugati érdeklődő kezébe. A XX. századelő két reprezentatív folyóiratának vezető elméit kezdettől fogva izgatta a kapcsolat fölvétele. A Huszadik Század első száma Herbert Spencer üdvözletét közli, Babits pedig előadásban és tanulmányban is vissza-visszatér a magyar irodalom helyére Európában. Mindkét folyóiratnak — a Huszadik Századnak és a Nyugatnak — azonban puszta létéért kellett küzdenie állandóan és nem fordíthattak anyagiakat eszmeviláguk egyidejű külföldi interpretálására. A színház világába könnyebb volt betörni, Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc nemzetközi pályája simán gördült előre. Emlékezetes, hogy Osváttal való nézeteltérése nyomán a Nyugat egyik alapítója és támogatója 1910 körül a német irodalmi világban akarta folytatni pályáját. Vészi Józseffel együtt szerkesztett, rövid életű Jung Ungarn-ja magányos kísérlet maradt. Hatvany Lajosnak azonban első német nyelvű könyve befogadást és elismerést biztosított a berlini és bécsi irodalmi, tudományos és színházi életbe. Ezek az akkor megalapozott ismeretségek és barátságok eltartottak az első világháború utáni évekig, sőt, a harmincas években még a párizsi és oxfordi emigráció közös sorsáig is. Hivatalos állami támogatásról természetesen szó sem lehetett, Hatvanyt ez egyáltalán nem zavarta abban a tevékenységében, hogy korának általa legtöbbre tartott géniuszát, Adyt kezdettől fogva ne próbálja újra meg újra lefordíttatni. Nem véletlen, hogy rögtön a Nyugat indulásakor a Masaryk-féle cseh reformmozgalom egyik későbbi legnagyobb alakja, Pavlu Bogdán hozzá fordult őszinterdeklődéssel. Ady révén került össze a legnagyobb román Ady-tisztelővel, Octavian Gogával is. Franz Werfel, akinek Ady-fordításai eddig még nem kerültek elő, Franz Kafka legjobb barátját, Robert Klopstockot ajánlotta be háziorvosának, aki viszont Babits gégesebészét, Nielsen professzort rekommendálta. Stefan Zweiggel Hatvany az Insel Verlag sorozatába tervezett Ady-kötetet 1920-ban. Ezra Pound maga jelentkezett, hogy angolra fordítaná Adyt. Romain Rolland ugyanebben az évben fejezte ki Hatvany értelmezése Testes kötet jelent meg 1967- ben: Levelek Hatvany Lajoshoz. Egy életmű dokumentumai, a benne foglalt írások, szinte mindenike arra bizonyíték, hogy Hatvany kimeríthetetlen bőkezűséggel osztotta anyagi és szellemi javait. A múlékony értékű bankszámlák, a szerteszórt ezerkorponások és szintúgy százezrekre menő pengők hol jó, hol kevésbé jó helyre kerültek. Halvány maradandó kincse a hit, hogy nemesebb célt szolgálhatott, mint saját vagyonát, s az ítélkező tisztánlátás, amely a magyar literatúra legjobb hagyományait élteti. Ez a kincs az örökségünk. Nem múlik értéke a devizapiac ingadozása szerint. Ellenkezőleg: a jó gyakorlatban gyarapodhatik. A kés nyomán nagyrabecsülését Ady iránt, Ő okot tett Hatvany a magyar klasszikusok propagálásáért és lefordításáért is. Madách két angol fordítása jelent meg az ő ajánlása révén. Virginia Woolf saját maga szedte és nyomtatta ki Az ember tragédiáid-nak azt a prózai angol fordítását, amelyet S. Saenger, Bertrand Russell barátja tolmácsolt angolul, s amely néhány éve Ausztráliában újra megjelent. Gerhart Hauptmann ajánlotta Hatvanynak Charles Henry Meltzer kiváló amerikai fordítót, akinek Az ember tragédiáját a Vájna és Bokor cég adta ki. Valósággal anekdotába illik József Attila Thomas Marni üdvözlése című híres ódájának fordítása. Maga a vers is Hatvány ösztönzésére és ötletére keletkezett. Amikor végre az előadás napjára elkészült, sürgős német fordítására volt szükség. Hatvany Lajos telefonon olvasta be a Temesvárott élő Franyó Zoltánnak a szöveget, s ő néhány óra múlva ugyancsak így szállította az ékes német fordítást. Hatvany sokféle külföldi ismeretsége és barátsága közül a legtöbb a nagy németekkel és angolokkal való. Thomas Mann és író családtagjai mellett Heinrich Mann is közel állt hozzá. De a George Körből Gundolf lánya és Ernst Bertram is ismerőse volt. A közgazdászok közül Hilferding, Lujo Brentano, a publicisták közül Theodor Wolff, Rudolf Olden, Maximilian Harden, Alfred Kerr, a nagy radikálisok közül Ernst Toller, Fritz von Unruh, Jakob Wassermann, Lion Feuchtwanger, a muzsikusok közül Cosima Wagner és Otto Klemperer tartoztak körébe. Az osztrák szellemi élet második világháború előtti nagyjai közeli ismerősei és barátai voltak: Hugó von Hoffmanstahl, Arthur Schnitzler, Rudolf Kassner, Peter Altenberg, Karl Kraus, Egon Friedell, sőt, még az ismeretlenség homályában Martin Buber és Robert Musil, Ödön von Horváth és Franz Theodor Csokor. Más nemzetek jelentős nagyjai közül olyan kivételes személyiségek, mint Lou Andréas- Salome, Nietzsche, Rilke és Freud barátnője, a spanyol Blasco Ibanez, a dán Karín Michaelis, az amerikai Dorothy Thompson, Sinclair Lewis felesége és Roosevelt bizalmasa, a cseh Hubert Ripka tették változatossá ismeretségi körét. Külön fejezet illeti meg Romain Rolland-t, akinek az első világháború után írt és magyarul soha meg nem jelent könyvét, a Das verwundete Land-ot ajánlja és aki ezt egy történelmi jelentőségű levélben köszönte meg. Thomas Mann egyik fia, Klaus Mann 1941-ben New Yorkban Decision címmel indított folyóiratot, amelynek szerkesztő bizottságában Auden, Anderson, Borgese, J. Green, Somerset Maugham és mások vettek .gyban fekvő beteg vagyok, s nincs rá módom, hogy asztalhoz üljek, és papírra vessem Thomas Mann személyére vonatkozó sok évtizedes emlékeimet. Előttem rajzanak bécsi, müncheni, berlini képek, de az igazi emlékeim mégiscsak azok a napok, sőt hetek, amikor mi Zürichben Mannéknál, s ők Pesten nálunk laktak. A legszívesebben mégis azokra az estékre gondolok, amikor a magyarság legkülönbjeit vezethettem eléje. Magam előtt látom Bartók Bélát, amint fiatalos lelkesedéssel zongorázik Mann-nak, hallom Basilides Mária énekét, mellyel magával ragadja a legnagyszerűbb zeneértőt. Elébem nyüzsög az az este is, amelyen a magyar írók színét-javát hívtam össze, hogy tiszteleghessenek mindannyiunk nagy mestere előtt. Hol Kosztolányival beszélget, hol meg Szomoryval, Kürthyval, Heltaival és az akkori fiatalokkal, élükön József Attilával. Mégis, a sok emlék közül csak azt az egyet ragadom ki, amikor az egyik szobában Mann a Magyar Színházban tartandó fölolvasására készülődött, s a másikban József Attila lépett be hozzám, szokás szerint szinte észrevétlenül. Arra kért, hallgassam meg, és fordítsam le Mann-nak a hozzá idézett ódát, melyet még az este Thomas Mann előadása előtt, mintegy annak bevezetőjéül készült elszavalni. Mikor a verset — mely azóta oly híressé vált, megilletődve először, s tán elsőnek olvastam, besiettem Marínhoz, hogy amennyire tőlem tellett, annak hű fordítását rögtönözzem. Mann aztán meghatottan szorongatta, Attila kezét, mondván, menynyire jólesik neki a magyar fiatalságnak ily megrendítően kifejezett hódolata. Ezt az emléket, fájdalom, ki kell egészítenem egy másikkal, mely ugyanazon az estén, a Magyar Színház kulisszái mögött játszódott le. Attila reszkető ajakkal, sápadtan jelenti, hogy a rendőrség letiltotta a vers elmondását. Amikor ezt Thomas Mann tudtára adtam, akkor egyszerre világossá vált előtte, hogy a hivatalos Magyarország sima modorú reprezentánsait, kik őt oly megtévesztő udvariassággal fogadták, mily szakadék választja el attól az értelmiségtől, mely benne tisztelte a „fehérek közt az európait”. (1955) Mennyi emléket őriznek a pesti házak. Csodálatos módon a háború is épen hagyta az ódon falakat, melyek közt Kossuth, Petőfi lakott, s ahonnan kipattant a csodálatos forradalom szikrája. E régi, de ma is ép házak közül most háromnak történetét mondom el. A Hatvani utcai Horváth-ház. (Ma Kossuth Lajos u. 3.) Itt látogatta meg az ifjú Kazinczy Ráday Gedeon grófot, a költőt. A vidéken élő Berzsenyit is ebbe a házba vonszolták tisztelői, hogy egy lapszerkesztő özvegyénél adott ebéden ismertessék meg írótársaival. De Berzsenyivel törököt fogtak. Mert csak a lábát fájlalta, alig szólt, s mihelyt tehette, kereket oldott. Kossuth ifjú nejével ennek a sarokháznak első emeletén a Szép utcai frontot lakta: a Hatvani utca felé eső ablaksor a Pesti Hírlap szerkesztősége volt. A redaktor úr fiákere az épületnek régi befalazott, de a körvonalaiban még fölismerhető Szép utcai kapuja előtt állt. Amikor Csengery vette át a lap szerkesztését, akkor Petőfi járt föl a redakcióba, hogy a külföldi lapokat és folyóiratokat átlapozza. Csengerynél volt egy nap látogatóba Czakó Zsigmond, egykor híres drámaíró, aki kedélyes beszélgetés közben, egyszerre csak pisztolyt húzott elő, és agyonlőtte magát. Erről a gyászos esetről szól Petőfinek Czakó Zsigmond halálára írt verse. 1848. március 15-én éri meg ez a ház a maga nagy napját, amikor a márciusi ifjak Heckenast és Landerer nyomdájában (a mai nagykereskedés helyiségében) kinyomtatták a cenzúramentes sajtó első termékeit: a Talpra Magyart és a Tizenkét Pontot. Innét beszélt 1848 áprilisában az első magyar felelős minisztérium három vezérfia: Kossuth Batthyány és Deák. Mire eltelik tizenhárom hónap, a kurucból labanccá lett Jókai békepárti Esti Lapokjának szerkesztősége költözik a Pesti Hírlap egykori helyiségeibe. Az ötvenes évek folyamán, mint ennek a háznak elborult elméjű lakója, leheli ki lelkét Bajza József. Aztán egy emeletet húznak a házra, melynek homlokzatát is kitatarozzák, s ezzel a jelképes művelettel véget ér történelmi emlékeinek változatos sora. Mintha csak tegnap lett volna, pedig idestova ötvenöt éve, hogy nagyanyám fölmutatott a Nádor utca 18-as számú ház erkélyére, s azt mondta: „Ládd, fiacskám, ott állt Kossuth... én meg itt hallgattam az Arany János utca sarkán!” Nekem, ki még akkor az éveim csekély számához mértem az időt, a forradalom óta eltelt fél század oly legendás messzeségbe vezetett, hogy a 48-as szabadságharc története úgy hatott rám, mint valami ősrege, melynek hősei nem lakhattak házakban. Ez a gyermekkori kétely fogott el mindannyiszor, ahányszor a ház előtt elhaladva, inkább a nagymamám, mint Kossuth kedvéért egy-egy pillantást vetettem a balkonra. A minap azonban a magyar szabadságharcnak Vargyasféle, egykor népszerű története akadt a kezembe, melynek frázisai közül halásztam ki a Buda ostroma után, Debrecenből hazatérő Kossuth diadalútjának hiteles leírását: „A menet a Színház (mai Vörösmarty) téren s a Dorottya utcán keresztül egész azon Szép utcai lakásig, Kossuth előbbi lakásáig, hol a kormányzó édesanyja már várt a nap hősére — éljenzés és örömujjongás közt vonult el.” Nagyanyámnak tehát igaza volt. S ezért nem ajánlhatom eléggé a Fővárosi Múzeumnak, hogy szerezze meg az emlékezetes balkon rácsát s a korabeli kaput, melynek melles-hegyes, faragványos sellői egykor Kossuthtal néztek farkasszemet. A Lövész utca 391., ma Királyi Pál utca 18. Petőfi 1848 nyarán már úgy kiesett a márciusi népszerűségből, hogy a mai Dolgozók Világlapja házának telkén álló, egykori Schiller-házban való szerény lakása bérét sem bírta többé fizetni. Ezért költözik szüleivel és várandós feleségével augusztus 1-én a Lövész utcai, még szerényebb háromszobás lakásba. Egy bizonyos Bathó Ignác, aki Petőfiéket meglátogatta, azt szokta volt előadni, hogy a házaspár kopott, régi festésű, keskeny két szobát lakott, csak a legszükségesebb bútorokkal. Amint Bathó a hálószobán átvonult, a vetetten ágyra esett tekintete — Petőfiné sápadt, beesett arccal, sárga és kék virágos piros színű pongyolában fogadta. Petőfi a politikai viszonyokról panaszkodik, az aszszony házi mizériákról. A házra a múlt század második felében két emeletet húztak, de kapuja, kútja, lépcsőháza, annak karfája s a folyosó rácsai még a régiek. Megérdemelnék a gondos megőrzést. Utóirat: Babits, Tóth Árpád, Karinthy, Somlyó Zoltán hajdani lakásait emléktábla jelzi. Illett volna, hogy Petőfi és Kossuth lakását is megjelölje a centenáris kegyelet. (Ady halálának harmincéves fordulójakor senkinek sem jutott eszébe, a Veres Pálné utca 4. szám alatti utolsó lakása?) Talán e szerény sorok felhívják illetékesek figyelmét e mulasztásra. (1949) Magyarország ismeretlen dicsőségeiről részt. A szerkesztő Hatvanytól A jövő dolga felkutatni Hat„Magyarország ismeretlen divany külföldön megjelent írácsőségeiről”, a haladó magyar fajt irodalomról kért tanulmányt. —1 —a Szemelvények írásaiból 11 Filmfesztivál a szovjet kultúra napjain Georgij Danyelija őszi maratott című színes, magyarul beszélő tragikomédiájának díszelőadásával október 31-én, pénteken megkezdődik a szovjet filmek fesztiválja. Ezen mutatják be Magyarországon Mihalkov—Koncsalovszkij Szibériádáját, Tarkovszkij két művét, a Tükört és a kétrészes Stalkert, Eizenstein Viva Mexico.'-ját, valamint két ifjúsági kalandfilmet, A negyedik akadályt és A versenyló elrablását Pakson vetítik le még a Legénység című film eredeti változatát. A fesztiválra szovjet filmművész-delegáció is érkezik hazánkba. NAPLÓ 1 október 26 Splitben folytatott megbeszélések eredményeként aláírták a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a zágrábi jugoszláv, továbbá a szerb, s a szlovén tudományos és művészeti akadémiák 1981—1985. évi együttműködési munkatervét. Az okmányt magyar részről Szentágothai János, az MTA elnöke, jugoszláv részről pedig Jakov Szirotkovics, Pavle Szavics és Janez Milcsinszki akadémiai elnökök látták el kézjegyükkel ? Az UNESCO kezdeményezésére megrendezték a gyermekköltők első nemzetközi találkozóját Párizsban. Mintegy egymillió gyermek a világb7 belga, vietnami, japáni és Fülöp-szigeteki gyermekek kerültek. Az első díjat Odina Batnag13 éves manilai kislány nyerte. Tegnap Egerben Gáli Istvánnak, Thiery Árpádnak, Zsombok Tímár Györgynek és Ördögh Szilveszternek átadták a Honvédelmi Minisztérium idei irodalmi nívódíjait A Fészek-esték sorozatában október 30-án csütörtökön nyolc órakor Monyók Ildikó sanzonokat énekel Fáy András és Fux László közreműködésével, 31-én, pénteken nyolckor pedig Ránki Dezső Beethoven- és Schumann-szonátákat zongorázik. oo Harmincéves fennállását ünnepli az ország első ének-zenei általános iskolája Kecskeméten. Kodály Zoltán irányításával, zenepedagógiai módszereivel 1950-ben itt kezdték e módszerek szerint a tanítást Az azóta világhírűvé vált gimnáziummal kibővített intézményben ma 600 gyermek tanul. A jubileumon, vasárnap a volt növendékek hangversenyt adnak. Az Édes anyanyelvűnk országos vetélkedő szombaton a szóbeli versennyel folytatódott Sátoraljaújhelyen. A díjakat Széphalmon, a Kazinczy Ferenc mauzóleumánál tartandó záróünnepélyen adják át. és Megkerültek a franciaországi St. Antoine de l’Abbaye múzeumából eltűnt Rodin-szobrok, melyeket tizennégy értékes festménnyel együtt április 19-én loptak el. Most jelentkezett a rendőrségen egy volt múzeumi őr és közölte, hogy ő a tolvaj. A műkincsek sértetlenek.A Telekes Béla-emlékestet rendez a Hazafias Népfront 11. kerületi Bizottsága október 28-án, öt órakor székházában (Keleti Károly utca 22.). Közreműködik Szeghalmi Elemér irodalomtörténész és Raksányi Gellért színművész. és A Vígszínház igazgatósága tudatja, hogy Róna László, a színház nyugalmazott gazdasági igazgatója október 24-én hosszas szenvedés után meghalt. Róna Lászlót a Vígszín- ház saját halottjának tekinti és temetéséről később intézkedik. A Budapesti Művészeti Hetek mai és hétfői műsora. Zeneakadémia — 11.00: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye. Vezényel Lehel György. 19.30: A Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart-estje. Közreműködik : Ránki Dezső, Szőkefalvi Nagy Katalin, Ella István. Kossuth rádió — 11.05: Közvetítés a Zeneakadémia hangversenyéről. Rádió 3. műsor — 8.08: A Wilanow vonósnégyes október 10-i hangversenyének felvétele a Zeneakadémián. * Erkel Színház — 19.30: A Wiener Symphoniker hangversenye. Vezényel Wolfgang Sawalsch.