Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-05 / 285. szám
Péntek, 1980. december 5. Magyar Nemzet Egy újító kedvű szakszervezet Belépőt küldött a Győri RÁBA A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár — köznyelven, a Győri RÁBA — mindig is, de az utóbbi időben még inkább az ország érdeklődésének a középpontjában áll. Ennek okait jól ismerjük, azon túl, hogy ipari bázisaink egyik legnagyobbika (a harmadik), azt is tudjuk, hogy ebben a gyárban valósult meg elsők között a korszerű munkaerőgazdálkodás. Ez a gyár volt az első, amely élve a lehetőséggel, felmondásokkal, elbocsátásokkal , ,szűrte meg” munkaerőalapját — ezzel is növelve termelési hatékonyságát Szóbeszédek Irigyelt gyár a Rába, ugyanakkor kétes értékű szóbeszédek tárgya is. Különösen a győriek legendáinak köszönhetően. Az 1979 tavaszán végrehajtott létszámcsökkentést még ma sem felejtették el — bocsátották meg? — Győr város lakói, az elküldött munkások száma a szájhagyomány útján többszörösére nőtt, valóságos rémtörténetté kerekedett ezeknek a dolgozóknak a további sorsa. Milyen hát egészen közelről a felvázolt kép, miképpen gondolkodnak erről a gyár dolgozói, és ennek a kétségkívül megrázkódtatást okozó eseménynek milyen hatásai vannak jelenleg? A vagongyár szakszervezeti bizottságának titkárát, Bognár Pétert kérdezem, aki egyébként nagyon örül a sajtó képviselőjének, mert... — ... mert talán most újra megpróbálkozhatunk vele, hogy valósabb képet adjunk a közvéleménynek, a sok félreértést tisztázandó — mondja. — Nem vagyunk elkényeztetve, már ami a helyi sajtót illeti. Talán ez is az oka annak, amiről most megkérdezett Én is hallom a szóbeszédet, tudok a legendákról, de ezek a gyárkapun kívüliek ... Itt bent, mindannyian ismerjük azokat az adatokat és okokat, amelyek ezt a bizonyos létszámcsökkentést befolyásolták és meghatározták. Magyarán: annak idején a kiszűrt 826 dolgozó közül, 569-en vállalati felmondással mentek el tőlünk, 257-en saját akaratukból. Áthelyezéssel pedig 398 embert mozgattunk meg. Persze ezek a számok nem önmagukban vizsgálandók. Ezeknek a számoknak máig ható következményei, hatásai vannak. Nagyon jól tudjuk, hogy egy folyamat részesei lettünk. Ha nincs is szó hasonló méretű létszámcsökkentésről, minőségi munkaerő-gazdálkodással most már mindig számolnunk kell. Tehát megválunk a rosszul dolgozó emberektől... — Változott az emberek munkamorálja ? — Össze sem lehet hasonlítani a két évvel ezelőttivel. Felméréseket végeztünk a hiányzásokról, és a betegszabadságokról. Meglepő adatokhoz jutottunk! Nem számoltunk vele, de más győri vállalatok is hasznát látják ennek a munkafegyelem megszilárdításában. — Azért nézzük meg ennek a kérdésnek a másik oldalát is. Egyedül vannak a kezdeményezésükkel és a gyakorlatukkal. Hogyan vonzanak ide egy jó szakmunkást, ha létszámhiány van valamelyik üzemükben? A fegyelem nem éppen a legkecsegtetőbb vonzerő a jó szakmunkások „piacán”. — Tudja, járta itt egy mondás sokáig a munkások közt. Azt mondták: kis vállalat, nagy pénz. És el is mentek a nagy pénzért. Most ahogy mondani szokás, fordult a kocka. Most az a gyakorlat, hogy nagy vállalat nagy pénz. Hát így. Jól keresnek a dolgozóink ... — Mennyire jól? — Újra adatokat mondok: a munkások 85 százaléka háromezertől hétezer forintig keres. Tökéletes munkával kilenc-tízezer forintot is megkereshetnek. Egyébként a kezdőkkel bajban vagyunk. A kezdő szakmunkás fizetése 3000 forint körül van. Még a szülők is zsebpénznek tekintik ezt az összeget Ezek a srácok nem nagyon törik magukat, hogy többet keressenek. Japán módszer — Beszéljünk most a szakszervezetről magáról. Úgy gondolom, egy ilyen kísérletező és újító kedvű gyárnak hasonló erényekkel rendelkező szakszervezete van. Önöknek gyakorlatilag milyen szerepük lehet a termelés folyamatában? — Örülök, hogy ezt megkérdezte. A szakszervezet nálunk most határozottan befolyásolja az egész gyár termelőmunkáját. Ezt azért hangsúlyozom, mert voltak idők, amikor a munkánk nem állt másból, mint hogy a dolgozók kifejezetten szociális problémáival foglalkozhattunk, bár mondanom sem kell, ez is éppen elég gonddal jár. De éreztük, s a gyár vezetése is jól látta hogy szervezetünk bekapcsolása a tényleges gazdasági munkába mindenképpen jót tesz, ahogyan mondani szoktuk, a közös ügynek. — Min dolgoznak jelenleg? — Japán módszernek hívjuk azt a termelési módot, amit most nálunk is szeretnénk bevezetni. Úgynevezett minőségi ellenőrző köröket hoznánk létre, amelynek a lényege sokkal egyszerűbb, mint a neve. A munkások önmeózást végeznének; a fellelt, s az előző fázisból származó hibákat lejegyeznék, hogy pontos információkat adhassanak: hol kell korrigálni például a méreteket. Ez így, első hallásra talán jelentéktelennek tűnik, mégis igen fontos, mert például egy Csepelről érkező félkész anyag, ha hibás méretű, végérvényesen eldöntheti a termék további sorsát. A szakszervezet tehát ezeknek a „jegyzeteknek” a birtokában felveszi a kapcsolatot — a páldánál maradva — a csepeliekkel, hogy megfelelően tájékoztassa és egyúttal kérje őket a hiba kijavítására. Önök tehát mintegy öszszekötőkapocsként vesznek részt ebben a folyamatban és egyúttal talán meg is gyorsítják az ilyen esetekben is létező nehézkes ügyintézést. Kérdésem azonban az: a munkás vajon érdekelt-e abban, hogy, az ön szavával élve, jegyzeteljen? Hiszen ez egy plusz feladat, esetleg gátolja a folyamatos munkavégzést, esetleg éppen az időkiesés miatt csökken a termelés? — Természetesen érdekelt ... Egész brigádok kereshetnek kevesebbet, amenynyiben rossz minőségű munkát végeznek. — Beszéljünk érdekvédelmi kérdésekről is. Meddig terjed önöknél egy szakszervezeti bizalmi jogköre? Kérem, hogy egy példával is illusztrálja ! A bizalmiak szerepének a fontosságáról azért nekünk is meg kellett győzni a gazdasági vezetést! Egészen friss a példám, elmondom. Nemrég kértek minket, mennénk ki egyik üzemünkbe, mert problémák vannak. A bizalmi és a KISZ-titkár panaszkodott: nem tájékoztatják őket a bérezésről, és az egyéb juttatások elosztásáról sorki tudnak. Tisztáztuk az ügyet, igazuk volt. De előfordult már, hogy vezetőt kellett elküldenünk, mert nem volt alkalmas a feladatára. Mindentudó „gombák" — Fehér overallos munkásokat láttam az imént, amint ebédelni mentek. Egy vadonatúj, kívül-belül márvánnyal borított épületbe, hatalmas ebédlővel, ruhatárral. Lehet ezt még fokozni? — Ne is mondja! A műmárványért úgyis eleget hallgattunk. Flancos, mondták az emberek. Aztán, amikor először ebédeltek ebben az étteremben, a harag egy csapásra örömmé változott. Meglepetésekről kérdez. Most elviszem egy olyan üzemünkbe, amilyennel még nem találkozott Magyarországon. Meg kell néznie, hogy minket is „jól lásson”. A látvány: a „67-es” futómű-alkatrészeket gyártó üzem valóban páratlan. Hasonlatokkal sem lehet leírni méreteit, finoman zümmögő csarnokait, az üzemet kiszolgáló épületegységek praktikumát. „Étkezőgombák” — így hívják azokat a gyártócsarnokon belül felépített — minek is nevezhető? — narancsszínű „szigeteket”, amelyek a munkások étkezési, pihenési igényeit hivatottak ellátni. Ezek a gombák „mindent tudnak”, még azt is, amit egyelőre tanulnunk kell, tehát, hogy miképpen élhet egy munkás a munkahelyén. A gombában vízcsapok sora csillog, az automatákban kávé, édesség, a hűtőszekrényekben hazai harapnivaló. A látvány tehát nem mindennapi. A gyártógépeken elhelyezett táblák pedig egészen szokatlan dolgokat mondanak a gazdáknak. Tudatják velük, hogy hány ezer dolláros masinát kezelnek, s ha valaki rossz fejszámoló, leolvashatja a gondosan kiszámolt forintértéket is ... Belépőt kaptam a RÁBÁ- ba, és sok-sok jegyzetelnivaló információt. A felét is lehetetlen egyetlen riportba foglalni... Gaál Piroska Az állóvíz megmozdult Állóvíz. Azt mondják ilyenkor. Meg azt: langyos. Akármelyiket is, egyik sem hízelgő. Ez a gyár szép csendesen évekig meghúzódott a hegyek tövében. Kevés hír érkezett felőle, az itteniek nem sokat szorgoskodtak, hogy tetteiket szárnyára kapja a hír. Éldegéltek, dolgozgattak szépen, nyugodtan. Nem voltak látványos fejlesztések, kiugró eredmények. És amíg mindenki a vegyipar fellegvárainak újabb és újabb eredményeire figyelt, amíg szinte naponta jött híradás arról, hogy most éppen mit csinál a BVK, a TVK, vagy hogyan gazdálkodnak a pétiek, addig — a szakma szűk körén túl — ennek a gyárnak a neve szinte feledésbe merült. Tudtuk, hogy létezik, de a legutolsó esemény, ami ráirányította figyelmünket, egy gyári robbanás volt — évekkel ezelőtt. Mivel foglalkozik? Benne van a nevében: Északmagyarországi Vegyiművek, de talán ez volt minden, amit feljegyeztünk róla. Nem valami sok. S most ismét érdemes rá figyelni: az állóvíz megmozdult. A vegyipar fejlődésére az egész világon ezt a jelzőt használják: dinamikus. Hazánkban különösen az volt az elmúlt években. S ha az ágazat gyarapszik, logikus, hogy egyetlen vállalata sem vonhatja ki ebből magát. Az Északmagyarországi Vegyiművek sem. A feltételek Az igazgatónak van egy axiómája a fejlődésről. „A gyorsan változó világban ostobaság stabilitásra törekedni. Olyan vállalati stabilitásra van szükség, amelyet folyamatos instabilitással lehet biztosítani!” Ez így, első hallásra, olvasásra talán kissé bonyolultnak hangzik, pedig voltaképpen egyszerű a tétel: a változáshoz való folyamatos és gyors alkalmazkodásra van szükség, a vállalati gazdálkodás lényege tehát a folyamatos változás. Jó, jó, mondja most az olvasó, de hát az igazgató eddig ezt nem tudta? Tudta. De csak mostanában lett igazgató Sajóbábonyban: Szőke Béla két esztendeje még a Borsodi Vegyikombinát beruházási igazgatója volt. Hogy idekerült, előbb tájékozódott, aztán nekilátott ... Sajóbábonyban szép lassan kicserélődik a termékszerkezet. 1978-ban meglehetősen sokprofilú volt a gyár, előállítottak itt növényvédő szereket, különféle műanyagokat, intermediereket, de készült borderítő, még hőálló zsír is. Az igazgató egy táblázatot vesz elő, azon mutatja. — A fejlesztést azzal kezdtük, hogy felülvizsgáltuk a termékeket. Nagyon komolyan vettük — és vesszük — ezt a munkát. Szakembereket hívtunk a Nehézipari Minisztériumból és dr. Kindler József docens vezetésével a Budapesti Műszaki Egyetem ipari üzemgazdasági tanszéke is segített. A termékeknek tíz fő- és negyven alkritériumnak kellett megfelelniük. Ennek a „rangsorolásnak” az első felével 1979 tavaszára készültünk el. Azokat a termékeket, amelyek a listán hátulra kerültek, elhagytuk, illetve mint például a borderítőt is, átadtuk olyan cégnek, ahol kedvezőbb feltételek mellett lehet folytatni a gyártását. Nézzük a kritériumokat. Olyanok vannak köztük, mint például a gyártmány korszerűsége, piaci perspektívája, gazdaságossága, a termelés anyag- és energiaigényessége. Vagy hogy milyen mértékben biztosítható a gyártmány előállításához szükséges, megfelelelő képzettségű munkaerő, mekkora a szervezési igény? És mivel minden kritériumhoz úgynevezett vállalati igény vizsgálatokat is hozzárendeltek — szép kis füzet méretűvé nőtt ez a táblázat, összeszámoltál: száznegyvenkét (!), egyenként is fontos kérdésre kellett választ adnia egy terméknek ahhoz, hogy életképesnek tartsák. — Itt persze nem lehetett megállni. — folytatja az igazgató. — Ezekkel a vizsgálatokkal párhuzamosan tíz évre előre kidolgoztunk egy stratégiai tervet is. Három fő irányba folytatjuk a fejlesztést: növényvédő szereket, intermediereket és műanyagokat fogunk termelni. Mindegyikből volt már itt gyártás. A felfuttatásra elkészültek már a konkrét fejlesztési programok is. — Közös céljaink valóraváltásához meg kell találni a legmegfelelőbb embereket, függetlenül attól, hogy előzőleg milyen pozícióban dolgoztak. Nem biztos még, de lehet, hogy a közeljövőben ismét lesz egy személyi változás. Akiről szó van, nagyon becsületes, tisztességes, jó szakember, csak éppen nem vezetőtípus. .. Az Északmagyarországi Vegyiművekben háromezren dolgoznak. Bár a termelésnövekedés üteme évente húszszázalékos, s ezt a „tempót” kívánják tartani a jövőben is, mégsem terveznek létszámemelést. Technológiai modernizálással, belső átcsoportosítással akarják vállalt feladataikat megoldani. Mégis, ennek ellenére komoly munkaerőgondokról beszél az igazgató. Ezek azonban nem létszámgondok: a szervezetlenségből, a munkaintenzitás elégtelenségéből, az időkihasználás gyengeségeiből adódó problémák ... Mindezeket olyan hangsúllyal említi, hogy érződik: legközelebbi feladataiknak ezeket tekinti. A termék Reggel, amikor Hegedűs István kereskedelmi főosztályvezetővel jöttünk Miskolcról Bábonyba, hamar megtanultam egy szót: eptám. Még nem tudtam, de éreztem, hogy olyan termék, ami döntően befolyásolhatja a gyár sorsát A kereskedelmi főosztályvezető fiatalember, és mivel egy vegyszerről van szó, számomra, a laikus számára, szinte érthetetlen szeretettel ecsetelte előnyeit, tulajdonságait. Az igazgatóval a lehetőségeket is számba vesszük. Elsősorban hazai igényeket szeretnénk kielégíteni, olyanokat, amelyekkel importot lehet helyettesíteni. Kukorica-növényvédő szert például tízmilliós nagyságrendben importáltunk. Elkészült az optám, ma már ott tart a gyártás, hogy a hazai igényeket csaknem ki tudjuk elégíteni, mondjuk úgy, hogy három dollárból kettőt már megtakarítottunk. A következő lépés, hogy a kiinduló alapanyagok gyártását hazai vállalatoknál meg tudjuk oldani. Sikeresen tárgyalunk ez ügyben vegyipari és olajipari vállalatokkal is. Az eptám története három évre tekint vissza. A saját eljárásban kikísérletezett terméket 1977-ben kezdték el gyártani, persze akkor még csak kísérleti jelleggel, néhány tonnát. 1978-ban százkétszáz tonnára emelkedett a termelés, 1979-ben pedig már ezer tonnás volt a nagyságrend. Az idén a gyártókapacitást teljesen saját erőből megnövelték, s már négyezer tonna készül ebből a szerből És itt még nincs vége. Az opzám előtt hatalmas karrier áll: a szovjet—magyar agrokémiai egyezménybe is bekerült, sok ezer tonnára lesz szükség belőle. Új üzem kell, technológiai továbbfejlesztés és ehhez — hitel. A szakemberek azt mondják, ma még szinte „beláthatatlan” lehetőségek előtt állnak. Főleg a világpiacon, hiszen még ők is, akik bíztak a termék sikerében, szinte elképedtek az érdeklődés nagyságán. Közben kiderült, hogy nemcsak a végtermék, de a közbülső fázistermékek is jól értékesíthetők. Bizakodón mondják Sajóbábonyban: erről a termékről még fogunk hallani. Az idén a gyár összes termékértékének a fele növényvédő szer volt. A termelési érték 2,3 milliárd forint volt. Úgy tervezik, hogy a VI. ötéves terv végére termékeinknek négyötödét adja majd a növényvédő szer, s át szeretnék lépni a hatmilliárd forintos határt. Az igazgató így fogalmaz : „ A nehezén túl vagyunk. Be kellett bizonyítani, hogy létezünk, szavahihetőkké kellett válnunk. És ezt csak így lehetett megcsinálni. „A nehezén túl vagyunk.” Az igazgató szavait egy fizikai tétel is alátámasztja: állóhelyzetéből kimozdítani egy tárgyat nehezebb, mint tovább gördíteni a már mozgót Az sem könnyű. De ezt a sajóbábonyiak is tudják. Kapuvári Gábor Vanyarci rangsorolás ,Szembesítés” a falugyűlésen Magyar és szlovák nyelvű helységnévtábla fogadott a község határában, s ez a „külsőség” már sejtette is a vanyarci falugyűlés egyik témáját. Hugyecz Andrásné tanácselnök azonban mindenekelőtt a közelmúlt fontos eseménysorozatát, a választásokat megelőző jelölő gyűlések tapasztalatait idézte fel. Oly módon, hogy sorra vette az elhangzott — elsősorban az alapellátást érintő — javaslatokat. Az akkori kérésekés a mai tények „szembesítése” nemcsak azt bizonyította szemléletes módon, hogy rangja van a közéleti fórumokon tett észrevételeknek, hanem arról is szólt, hogy a vanyarciak magukénak érzik lakhelyüket. A tanácselnök ugyanis csaknem minden valóra vált javaslathoz hozzátette: ezt és ezt végeztük el társadalmi munkában. Az öszszefogásra természetesen szükség lesz ezután is, talán inkább, mint bármikor. A jövő évben végre megkezdődhet az általános iskola építése, s ez a nagy munka teendőt ad a falu aprajának és nagyjának. A bejelentéshez hozzátartozott más is. A jókora összeget felemésztő — de halaszthatatlan — építkezés azzal jár, hogy a legjobb igyekezet ellenére is halasztást szenved más teendő. Így várni kell az egészséges ivóvízellátást megteremtő törpevízműre is, pedig ezt igen sürgetőnek vélte a falugyűlés. S ha már itt tartunk, éppen a vélemények közelítése, az igények és lehetőségek nyílt egyeztetése volt Vanyarc közéleti fórumának az egyik haszna. A falu gondjainak megoldásába mások is bekapcsolódnak. Még útban a falugyűlésre, a gépkocsiban jegyezte meg Becze Lajos, a pásztói járási hivatal munkatársa, rámutatva egy parkoló autóbuszra. — Ügyesek a vanyarciak. Ha a sportegyesület megy valahová, nem kerül pénzbe. Elviszi őket a hétközben eljáró munkásokat szállító autóbusz. A falugyűlésen e konkrét példa — másutt is követendő — háttere is megfogalmazódott: — Újabb együttműködési szerződéseket szeretnénk kötni a kijáró munkásokat nagy számban foglalkoztató vállalatokkal. Már eddig is bebizonyosodott, hogy az ilyen kapcsolat eredményesen szolgálja a közösségpolitikai célok megvalósítását. Sajátos eszközeivel jól segíti mindezt a Hazafias Népfront bizottsága is. Lászka Pál alelnök bevezetőjében így fogalmazott : — A népfrontmunka egyre nagyobb szerepet tölt be a község életében. Érvényes ez a lakóhelyi politika céljainak kijelölésére, de a megvalósításra is. Oda-vissza alapon történő informálás, munkaterv szerinti, de a napi teendőkhöz rugalmasan idomított tevékenység c íme kettő a népfrontbizottság munkamódszerei közül. S visszatérve a helységnévtáblához: a népfrontbizottság számvitele súlyának megfelelően foglalkozott a nemzetiségi lakossággal, a hagyományápolással, a hírnevet szerzett nemzetiségi népdalkör tevékenységével, a honismereti munka elmélyítését szolgáló kezdeményezéssel. Igaz, Lászka Pál nemcsak a jó és örömteli tényekről beszélt. Nem hallgatta el például ezt sem, hogy a vanyarci népfrontbizottságeddig még nem tudta „eredményesen aktivizálni a fiatalokat”. Erről, még a sokrétű vita számos megállapításáról is szó esett az újjáválasztott népfrontbizottság első megbeszélésén, amelynek elnöke — immár huszonnegyedik esztendeje — Kollár Pál, a titkára pedig Ellesik Sándorné lett. Az első eszmecsere színhelye a kultúrházból nyíló könyvtár volt, s a krónikásnak feltűnt, milyen hatalmas menynyiségű szlovák nyelvű irodalom sorakozik a hosszú polcokon. Hugyecz Andrásné, a népfronttitkárból lett tanácselnök természetesen nemcsak a „mennyiséget” látja. — Az anyanyelv ápolásának legszebb bizonysága az olvasás. Csak az a baj . .. nem viszik annyian a könyveket, mint szeretnénk. A megállapodásra többen is rábólintottak. Mintegy jeleként: a nagyobb igény felkeltése egyik fontos célkitűzése lesz az új népfrontbizottságnak. (Kelemen) ÜVEG-, FA-, BRONZ-, STYLCSILLÁROK vétele, eladása, régi csillárját FELÚJÍTJUK, megjavítjuk ELEKTROMOS SZÖVETKEZET Bp. VI., Népköztársaság útja 13. Telefon: 426-992 /Sjt A személyek ban azért itt még valami, amin változtatni kellett. Ez a gyár évekig nem mozdult. Hogy most mindenben az új elképzeléseknek megfelelően működjön — ehhez új emberekre is szükség van. A gyár vezetői csaknem mind újak, jóllehet mindössze két új vezető érkezett kívülről — egyikük az igazgató. Milyen egyszerű mondat: Szőke Béla lecserélte a gyári vezető gárdát. És milyen bonyolult folyamat, nehéz cselekvés. A leváltottak mit szóltak ehhez? — A többség vagy egyetért vagy megérti... Egyébként az új vezetők szinte kivétel nélkül itt dolgoztak eddig is, más beosztásban. Az erő tehát megvolt eddig is ebben a vállalatban. — Igaz, hogy a saját maga által kiválasztott vezetőket is lecseréli? 7