Magyar Nemzet, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

Péntek, 1981. június 19. Bécsi ünnepi hetek ,,Kultúrturizmus Káprázatos olvasmány az idei bécsi ünepi hetek műsorfüzete, hiszen a szervezők több hónapra elegendő programot zsúfoltak az öt hétbe. Lehetetlen mindent látnia még annak is, aki mindvégig Bécsben lehet, de mit tehetne a külföldi, akinek napjai igencsak szűkre szabottak? Hihetetlen a tarkaság, itt mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt, keressen bár operai gálaelőadásokat, klasszikus és modern darabokat, patinás színtársulatok és félamatőr pinceszínpadok vendégjátékát, nemzetközi bohócfesztivált a Praterban, modern szobrokat a Hofburg udvarain a császárok emlékműveinek lábánál, hangversenyt, térzenét, bicikliversenyt a Városháza körül, Schnitzler-emlékkiállítást egy bank nagytermében, vagy Jerome Savary híres-neves Grand Magic Circusának írhatnám polgári pukkasztását. Bécs természetesen adózik „saját íróinak"’: a Burgtheater egyszerre több Nestroy-darabot is játszik, a Theater in der Josefstadt pedig az ünnepi hetek elején mutatta be a Talizmánt. Az ötven éve meghalt Arthur Schnitzler sem hiányzik, róla nemcsak kiállítás emlékezett meg, hanem az Osztrák Irodalmi Társaság nagyszabású szimpoziont rendezett az íróról és koráról a Pálffypalotában. (E hét elején Bartókképünk változásairól tanácskoznak számos nemzet tudósai az osztrák fővárosban.) Markó Iván koreográfiáit mutatta be hatalmas sikerrel a Győri Balett a patinás Theater an der Wienben. Az előadásról a bécsi újságok elragadtatott kritikákat közöltek. Markó csapata részt vett egyébként az „új zene" neves képviselője, Friedrich Cerha 24 zenészre, egy baritonra, egy magasszopránra, öt beszélőre, valamint mozgáscsoportra komponált „zeneszínház”-ának, a Hálózatnak ősbemutatóján is. A mai nyugatnémet társadalom alapvető problémáiról, az állampolgári tudat és felelősség hiányáról, a jóléti társadalom életformája mögött tátongó lélektani ürességről szól a düsseldorfi Jens Prüss groteszk komédiája, a „Kultúrturizmus Egy német házaspár véletlenül bentreked a műemlék kínzókamrában, s a félelmei okozta víziók, az elmúlt századokban ott megkínzottak kísértetei még soha meg nem élt szembenézésre kényszerítik őket önmagukkal. Igazi, maradandó élményt egy modern színházi törekvéseket megvalósító előadás adott, és egy, a klasszikus népszínház hagyományait folytató politikai komédia. A hetvenes évek értelmiségi csődjét fogalmazta meg Hans Magnus Enzensberger 33 énekből álló epikus költeményében, A Titanic pusztulásában. Azt a kudarcélményt, amikor nem marad más hátra, mint kongatni a vészharangot, hogy jön a jéghegy, amely elsüllyeszti a társadalom hajóját. A szöveget George Tábori állította színpadra a müncheni Kammerspiele társulatával. Előadásuk annak bizonyítéka, hogy nem drámai, sőt nem is okvetlenül jó alapanyagból ragyogó és izgalmas előadást lehet csinálni, ha következetes a rendező. S persze, ha van egy olyan társulat, amely az amatőr színészek teljes embert követelő intenzitását a legmagasabb szintű mesterségbeli tudással tudja ötvözni. Hiszen Tábori színháza kemény feladat elé állítja a színészeket: a színpad mintegy 40 fokosan lejt, nylon fedi, ezen olvadozó jégkockák csúszkálnak, s a szereplők rendszeresen megfürödnek egy hatalmas akváriumban, egy óriás harcsa és néhány kisebb hal társaságában, máskor meg köteleken, létrákon kell mászkálniuk, mindezt többnyire csuromvizesen. A botrány nem is maradt el, a kritikák enyhén szólva vegyesek voltak, de leginkább fanyalgók. Egészen más műfajú a Gemeindehoftheater vándortársulatának Dario Fo-darabja, a Fizetni pedig nem fogunk! Az előadás külsőségei és körülményei szervesen hozzátartoznak a színházi élményhez. Az alkalmi társulat a húszas évek óta épült városi házak udvarain, utcákon, tereken, a kerületi tanácsok anyagi támogatásával ingyen játszik, fapadokon szorongó, fagylaltot nyalogató, kutyáját, kisgyerekét is magával hozó több száz fős közönségnek. Dario Fónak a jelen Olaszországában játszódó fergeteges komédiájában a munkásosztály a szemünk láttára tudatosodik és a kizsákmányolás elleni lázadás új meg új formáit találja ki. Hogy az eszköz olykor a fosztogatás és az élelmiszer-áruházban az „uzsoraár” kifizetésének megtagadása, az más lapra tartozik, hiszen mindez abban a hitben történik, hogy eljő majd az igazságos társadalom, amely megszünteti az égbekiáltó ellentmondásokat. Mindez a commedia dell'arte szívderítően kacagtató eszköztárát fölvonultatva történik, közösséggé kovácsolva a közönséget. A langyos kora nyári este felforrósodott hangulatában a legigazibb népszínházát varázsolta egy adóhivatal barokk épületének udvarára. (Józsa) Játékszín Balatonfüreden Magyar játékszínnapokat rendeznek július 1. és 8. között Balatonfüreden az egykori Füredi Színművészeti Intézet megnyitásának 150. évfordulója alkalmából — jelentette be csütörtöki tájékoztatóján Rácz István, a balatonfüredi városi tanács elnöke. Ezzel is a magyar kultúra hagyományait, múltbeli értékeit tisztelik, ápolják. A hajdani, Kisfaludy Sándor kezdeményezésére i megalakult játékszín a Dunántúl első magyar nyelvű színháza volt, szellemi öröksége méltó arra, hogy felidézzék. A megnyitón a Veszprémi Petőfi Színház Németh László Széchenyi című művét adja elő a SZOT-szanatórium színháztermében. A további program: irodalmi est Balatonfüred és a magyar reformkor címmel. Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes ünnepi beszédével, a Budapesti Orfeum a Nemzeti Színház művészeinek az előadásában, a Radnóti Színpad Concerto című műsora. Kiállítást is rendeznek, kiemelkedő színészegyéniségek fényképeit mutatják be. Tárlata lesz Udvardi Erzsébetnek, Kéri Imrének, Jóna Jánosnak, valamint Jakab Károlynak és Kelemen Kristófnak. (Az utóbbinak ez alkalomból leplezik le Kisfaludy Sándorról készített domborművét.) A záróesten részleteket adnak elő Hunyadi László és a Bánk bán című operákból, a győri Filharmonikusok zenekarát Ferencsik János és Jancsovics Antal vezényli. ---------------------------------------------- SPORTRAJONGÓK, FIGYELEM! 1981. június 21-én, vasárnap du. 2 órakor kezdődő versenynapon kerl lefutásra a Kincsem parkban (Bp. X. Dobi I. út 6., a BNV vásárváros mellett) a hároméves telivérek legnagyobb erőpróbája, az 59. MAGYAR DERBY A nagyszerű sportélmény mellett s a szép környezetben kellemes szórakozást is nyújt a verseny. Minden sportrajongót szeretettel, vár a Magyar Lóverseny Vállalat Meghalt Lukovszky László Lukovszky László kétszeres Munkácsy-díjas festőművész ötvenkilenc éves korában meghalt. Temetése június 22-én, hétfőn, délelőtt 11 órakor lesz a diósgyőri temetőben (Kondor Béla utca) — közli a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Művészeti Alap. Magyar Nemzet Üzemmérnökképzés is Keresett szakemberek 7 Ha a népgazdaság jelenlegi felsőfokú műszaki szakemberszükségletét nézzük, akkor eléggé ellentmondásos képet kapunk. Amíg egyes ágazatokban a végzett diplomásoknak nehezen tudnak képzettségüknek megfelelő állásokat ajánlani, addig bizonyos területeken továbbra is feszültséget okoz a szakemberhiány. Az ÉVM-hez tartozó vállalatok például még mindig több ezer felsőfokú végzettségű dolgozót keresnek, nagyrészt műszaki képzettségüket. Ugyanakkor a műszaki egyetemek és főiskolák iránt az elmúlt években jelentősen csökkent az érdeklődés. Állástúlkínálás Érezni ezt a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán is, ahova az idén éppen annyi fiatal jelentkezett, ahány hely van. Vagyis a válogatásra — még ha figyelembe vesszük az átirányítottakat is — kevés lehetőség kínálkozik. Főiskolánkon tizenegy szak van és többségük iránt kielégítő az érdeklődés. A magas- és mélyépítő szakra jelentkezők közül például most is válogathatunk, a gépész szakon viszont gondjaink vannak. Mindennek szerteágazóak az okai, hogy mást ne mondjak: a műszaki pályák presztízsének a csökkenése nem magyar jelenség. A hazai okok többsége is közismert, közülük csak egyetlen lényegesre utalnék: a végzett diplomások hosszú évek után érik el a szakmunkások jövedelemszintjét és egy sor olyan kedvezményből ki vannak zárva, amelyek az otthonteremtésüket segítenék — mondja dr. Nagy Zoltán, a főiskola főigazgató-helyettese. — Felvetődik azonban a kérdés: előrelátóan vannak-e felmérve az igények, kell-e a vállalatoknak ennyi üzemmérnök? — A beiskolázásnál a helyes arányokat, szerintem, csak meg lehet közelíteni. Most amikor a tudományostechnikai forradalom időszakát éljük, amikor új ágazatok fejlődnek ki, amikor struktúraváltás megy végbe, nehezen lehet megmondani, hogy nyolc-tíz év múlva hogyan módosul a szakemberigény, pedig annak kielégítésére már az idei felvételek is hatással lesznek. Jelenleg a végzett üzemmérnökeink válogathatnak a felkínált helyek között, négy-ötszörös az állástúlkínálat. A vállalatok visszajelzései általában jók, végzett fiataljaink megállják a helyüket. Természetesen sok függ attól, képzettségüknek megfelelő beosztást, feladatokat kaptak-e, és van-e magában a fiatalban is elegendő ambíció. Sok az átfedés — Nálunk viszonylag sok szak van — kapcsolódik a beszélgetésbe Medveczky Antalné, a mélyépítési intézet (tanszék) igazgatóhelyettese — mégsem lehet a fiatalokat felkészíteni minden feladatra, amellyel kint a gyakorlati életben találkoznak. Ezért az alapképzést kell erősítenünk, amelyre ráépíthető a speciális tudás. Azt is látjuk, hogy ma még sok az átfedés az okleveles mérnök és azt nemmérnökképzésben, ezen is változtatni szükséges. — Nem okoz-e gondot, hogy a Pollack egyes szakokon szinte az egész ország számára képez szakembereket? — Bizonyos gondotjelent, főleg a nappali tagozatosoknál, mivel a többség szülőhelye Baranya, Bács megye. Ha végeznek, rendszerint a közelben szeretnének r munkát vállalni, ezért a két megye ilyen szempontból terített A felvonókhoz értő üzemmérnökökből például a főváros vár legtöbbet, a fiatalok körében azonban nincs naev tülekedés, hogy Budamestre kerüljenek. — A főiskolán 70—800 hallgató levelező úton szerez diátomát. Mit tesznek azért, hogy felkészültségben ők se maradjanak el számottevően a nappalin végzettektől? — Új módszert dolgoztunk ki a levelező hallgatók segítésére, ennek jóvoltából most inkább a lényegre tudunk összpontosítani, a fontosabb tárgyakat nem volt szükség „zanzásítani”. Még tovább lehetne emelni a színvonalat, ha szakmailag homogénebb csoportokat alakíthatnánk ki a levelevőkből. Tavaly indult egy ilyen csoportunk arpelv tenma régi rán vitákból áll tíztizenöt éves gyakorlattal és többnyire technikumi végzettséveel a hátuk mögött, igáink már tudunk támaszt-adni korábbi ismereteikre hasznos tantertplatóikra nem kell mindent elölről kezdeni. Kapcsolat a gyakorlattal A főiskolán nagy súlyt helyeznek arra, hogy az oktatók túlnyomó többségének legyen termelési gyakorlata. Erőfeszítésüket siker koronázta és ma az oktatók 85 százaléka legalább ötéves üzemi gyakorlattal rendelkezik. Ez az átlag, egy-két szakon azonban még nem ez az arány. Ezen úgy is próbálunk változtatni, hogy a fiatal oktatókat mintegy kihelyezzük a vállalatokhoz gyakorlati munkára, miközben bérüket a főiskolától kapják. Az elméleti felkészültség javítására pedig alkotó szabadságot biztosítunk oktatóinknak — mondja dr. Nagy Zoltán. — Az oktatógárdával szemben — teszi hozzá Medveczky Antalné — a főiskola vezetése magas követelményeket állít. Figyeljük és értékeljük azokat az erőfeszítéseket — legyen szó pályázatról, tudományos fokozat megcélozásáról, nyelvtanulásról —, amelyeket az oktatók ismereteik bővítéséért, felfrissítéséért tesznek. A nyelvismeretre, a szakirodalom olvasásán kívül, azért is szükség van, mert külföldi kapcsolataink is szépen fejlődnek. A tanárok igényessége önmagukkal szemben természetesen közvetlen hatással van az oktató-nevelő munkára. Ennek magas színvonalára sok minden utal: kitüntetések, pályázati díjak, meghívások. Nem utolsósorban mutatja, hogy a hallgatók által készített szakdolgozatok nagy részét a vállalatok hasznosítják, mert gyakorlati feladatokat, valós problémákat oldanak meg (ken) Tanévnyitó: szeptember 1-én A Művelődési Minisztérium közzétette az 1981—82-es tanév munkarendjét. Eszerint az általános és középiskolákban szeptember 1-én, az állami zeneiskolákban szeptember 1—5. között tartják a tanévnyitó ünnepséget. A dolgozók általános és középiskoláiban szeptember 7-én kezdődnek a foglalkozások. Az alsó- és középfokú nevelési-oktatási intézmények nappali tagozatán az első tanítási nap szeptember 2-a. A téli szünet december 21-től 1982. január 3-ig tart. Az első félév január 30-án fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1982. február 5-én közük a tanulókkal. A tavaszi szünet április 3-a és 13-a között lesz. A középiskolák végzős tanulói május 8-án tartják az utolsó órákat, ekkor lesz a ballagás. Az érettségi írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimnáziumokban május 14-én, a gimnáziumok és a szakközépiskolák nappali tagozatán május 17-én kezdődnek. Ezen iskolák esti és levelező tagozatán május 31-e az érettségi írásbeli vizsgák kezdetének a napja. Az utolsó tanítási nap az alsófokú nevelési-oktatási intézményekben, a középiskolák első-harmadik osztályaiban, a szakmunkásképző iskolákban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szakiskolák első-második osztásaiban június 12-e, a dolgozók középiskolai elő-harmadik osztályaiban május 29-e. Az ötnapos munkarend kipróbálásában részt vevő iskolákra vonatkozóan a minisztérium külön intézkedik. Szimmetrikus család A kifejezést a családszociológia szótárából kölcsönöztük. Szimmetrikus család az, amelyben — ellentétben a múltbeli családok átlagával, ahol határozottan elkülönültek a férfi és női családtagok feladatai — a feleség is kereső munkát végez, így a férfi is részt vállal a gyermeknevelésben, háztartásszervezésben és szorosan vett háztartási tennivalókban is, a nemek szerinti szerepmegoszlás tehát mindinkább visszaszorul. Tanulmányokban, előadásokban többször elemezték ezt a kérdést (követelményt!) gyakorlati kihatásaival, a sokszínű tennivalókkal pedig folyamatosan foglalkozik a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának nőpolitikai albizottsága. Tisztelet '' August Bebel, a német szociáldemokrata párt egyik alapítója és legismertebb vezetője, A nő és a szocializmus című átfogó monográfiájában úgy látta, hogy a szocializmusban „a nő társadalmilag és gazdaságilag teljesen független, nem uralkodnak rajta, nem zsákmányolják ki: a férfi szabad, egyenlő társaként, maga tartja kezében sorsa irányítását." A ma asszonya társadalmilag és gazdaságilag valóban független. Nem uralkodnak rajta, és így nem is zsákmányolhatják ki. Maga tartja kezében sorsa irányítását. Mi is hát a probléma? Nem vállalkozom arra, hogy felsoroljam azokat az objektív és szubjektív tényezőket, amelyek még nem engedik, hogy a nő ,a férfi szabad, egyenlő társaként” éljen és érvényesüljön a családban, a társadalomban, a munkában. Azért nem vállalkozhatom erre, mert nincs e témakörben olyan teljességet igénylő felsorolás, amelyhez bárki új tényt, új szempontot, új feszültségforrást hozzá nem tehetne. Akár olyan alapállásból vizsgáljuk, hogy megvalósult-e a szimmetrikus családideál, akár abból, hogy valóban minden képességeihez mért helyet betölthet-e nő, akár abból, hogy a tanulás, illetve a kultúra befogadása terén a férfiakkal egyenlő esélyekkel rendelkezik-e. Maradjunk meg hát ezúttal a családban elfoglalt helyénél. E kérdés jelentőségét, természetesen más megközelítésben, mint a szociológusok, a Hazafias Népfront márciusi, VII. kongresszusán is méltatták. Sarlós István így fogalmazott: „Társadalmi lények vagyunk, és ezért csak az életre való sokoldalú felkészülés biztosíthatja számunkra a beilleszkedés képességét. Ehhez az szükséges, hogy a társadalomban döntő fontosságú szerepet betöltő családok belső élete, kiegyensúlyozottsága révén alkalmas legyen a nevelő feladatok ellátására ... Ha a családon belül annak egyes tagjait a kölcsönös megbecsülés és tisztelet veszi körül, akkor ez azt sugalmazza, hogy mindenkit, aki erre érdemes, hasonló tisztelettel kell övezni!’ Munkamegosztás Sokkal többről volt tehát szó a népfront kongresszusán mint arról, hogy a férfiak is használják a porszívót vagy vegyék kezükbe a bevásárlókosarat. A családi egyenlőség szociálpszichológiai kihatásáról, a nő a feleség iránti megbecsülésnek a családi otthon falain túli kisugárzásáról. A vacsora előkészítésének gondját a férfiak ne csak azért vegyék le olykor az asszony válláról, mert a fáradtságot akarják vele megosztani, azért is, hogy a gyermekeknek — és másoknak — példát mutassanak. Hogy tettekkel bizonyítsák, nincs külön női- és férfimunka, egyenlők a kenyérkeresetben, a gyermeknevelésben — és a házimunkában. Családon belüli demokrácia, egymás személyiségének megbecsülése nélkül alig valósítható meg a családon kívüli demokratikus szemlélet. A mások munkájának, véleményének, egyéniségének tisztelete ott kezdődik, hogy az otthon falain belül mindenki kapja meg — szavakban, magatartásban és tettekben — az őt megillető megbecsülést. Szó ami szó — a háztartási munkák nem tartoznak a legkellemesebb tennivalók közé. Igaz, hogy a főzés — újabban — divattá lett, olykor férfiak is készséggel űzik, de más fajtái, még ha a legjobb gépeket is hívják segítségül, bizony, lélekölőek. Ferge Zsuzsa egyik tanulmányában — Az életmód szocialista kialakításának néhány feltétele — felvet több változatot: hogyan lehetne szocialista viszonyok között olyan munkamegosztást megvalósítani, amely a robot jellegű (nagy fizikai erőt igénylő, vagy nagyon mechanikus munkát kiküszöböli vagy jelentőségét csökkenti. Most a munkák közül csak azokkal foglalkozzunk, amelyek a háztartás keretében merülnek fel , de éppen annyira szükségesek és bizonyos mértékig kiküszöbölhetetlenek, mint a termelés szintjén előforduló tevékenységek. Az összes megoldási módozatot felesleges lenne ebben az összefüggésben megemlíteni. A feltett kérdés: társadalmi szinten ugyan pazarlás az, ha valaki alacsonyabb kvalifikációs igényű munkát lát el, mint amennyire képzettsége alkalmassá teszi, mégis szükség van valamilyen megoldásra, ha nem nyugszunk bele abba, hogy egyes emberek vagy csoportok ne végezzenek egész életükben mechanikus, lélekölő munkát. Éppen a magasan kvalifikált nők példája, akik hivatásuk mellett egyben a házimunka és a háztartás szervezésének gyakran oroszlánrészét veszik magukra, mutatja, hogy „nem illúzió és nem irreális a munkamegosztás vázolt irányú átszervezése: igenis lehet különböző szintű munkákat kombinálni.” Adottságok Tény és való: az egyenlő családi teherviselés még csak egyes társadalmi rétegekben — főleg fiatal értelmiségi családokban — valósult meg. Hiszen a tudományos életben, a politikai vezetésben, felelősségteljes posztokon ma még sokkal kevesebb a nő, mint amennyire akár egy eredményes nőpolitika következtében, akár a nők készségét, lehetőségeit felmérve, a társadalom igényt tarthatna. Szemléletváltoztatást sürgetünk, és ha e tekintetben valóban sok vonatkozásban már számot is adhatunk annak megváltozásáról, egyes tennivalókat — vagy tennivalócsokrokat — nem vehetünk le a napirendről. Éppen a nő megváltozott — és folyamatosan változó — szerepe a családban teszi szükségessé, hogy ne csak saját személyük fokozott megbecsülésén keresztül legyenek zászlóvivői egy új, magasabb értékrendnek, egy demokratikusabb, humánusabb közszellemnek, hanem aktívan is segítsék egy magasabb erkölcsi szint megvalósulását. Ez éppen úgy jelenti a környezet védelmét, a lakóhelyi gondok szemmeltartását, mint a kiszolgáltatottabb, nehezebb helyzetben levő rétegek problémáival való azonosulást. Nem azért kérik ezt éppen a nőktől, mert az asszonyi lélek, mint régen mondották, gyengéd és érzékeny, hanem azért, mert a nőknek — természetes adottságaiknál és anyai státusuknál fogva — nagyobb a kisugárzásuk, messzebbre, hatnak és szavuk legtöbbször másokénál nagyobb erejű. Társadalmunk nőpolitikája számos fontos kérdést utal a nők hatáskörébe: segítsenek megoldani. De azért nem felejtették el, hogy számos más kérdésben kell viszont a nők segítségére lenni. Hogy előrejuthasson, aki arra érdemes. Hogy megkapja azt a fizetést, amit megérdemel. (Még akkor is, ha kivette a gyest.) Hogy családi szerepétől függetlenül, megbecsüljék munkájában és a társadalomban. Hogy az értékteremtő dolgozót, és a gyermeket nevelő anyát is megbecsüljék benne, egyszerre — és egymástól függetlenül is. Hogy minél szélesebb körben és harmonikusan valósuljon meg a szocialista társadalom egyik fontos eszménye, a szimmetrikus család. Köves Rózsa .