Magyar Nemzet, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
vel nem tiltotta meg a párttagok részvételét a különböző egyházi és társadalmi szervezetek által szervezett megmozduláson. Így feltehetőleg több tízezer SPD-tag, köztük vagy egy tucat szociáldemokrata parlamenti képviselő követeli majd a százezresre tervezett tüntetésen a fegyverkezési verseny befejezését és a leszerelést. Az SPD vezetői közül különösen súlyos támadások érik Erhard Epplert, az országos vezetőség tagját, aki a béketüntetés egyik szónoka lesz. A Szabad Demokrata Párt vezetősége nevében Jürgen Möllemann szólította fel az FDP tagságát, tartsa magát távol a demonstrációtól. Hogy a felhívásának milyen hatása lesz, egyelőre nem tudni. Az viszont biztos, hogy William Borm, az FDP elnökségének tagja szónokként lép fel a megmozduláson. Növidesen összehívják a LEMP KB teljes ülését Varsóból jelenti az MTI. A fiatalok élet- és munkakörülményeiről, az ország társadalmi-gazdasági helyzetéről tanácskozott Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Elhatározták, hogy a legközelebbi jövőben összehívják a Központi Bizottság soron következő, IV. teljes ülését. Mint a szerdai lapok beszámolnak róla, az ülésen hangsúlyozták az ifjúság nevelésének, különösen a történelem oktatásának fontosságát, mint, olyan tényezőket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok megértsék a jelenlegi eseményeket és körülményeket. Az ország társadalmi-politikai helyzetéről szólva a PB megállapította, hogy továbbra is nagy nehézségek tapasztalhatók a gazdaság számos területén, s ezek érzékenyen érintik a lakosság alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátását. A helyzet megjavítását célzó intézkedések végrehajtását különféle akciók gátolják. Továbbra is fennáll a társadalmi feszültség, amelyet a Szolidaritás által folytatott, a LEMP és a kormány ellen irányuló egyre erősödő propagandakampány szít. A Szejm belkereskedelmi, kisipari és szolgáltatási bizottságának ülésén megállapították, hogy szeptemberben mintegy 15 ezer tonna hús hiányzott a jegyek árufedezetének biztosításához. Lisztből ugyanakkor javult az ellátás, s valószínűvé véli, hogy ezt a terméket a jövőben már nem jegyre adják. Nagy gondok vannak ugyanakkor a lakosság szénellátásával és a pipereszappannal is. A tervek szerint ez utóbbiból — a bányászvidékek kivételével — egy felnőtt lakosnak kéthavonta egy darab jár majd jegyre. Gdanskból jelenti az MTI. A Szolidaritás gdanski kongresszusának ötödik napján a tizenhárom témabizottság anyagainak ismertetése kezdődött meg. Ezek a bizottságok készítik elő a szervezet programtervezetének megvitatását.. Eddig több mint kétszáz felszólaló jelentkezett, a vitára. ASzolidaritás kongresszusának sajtóközpontjában szerda délelőtt közzétették a programtervezetet. A wroclawi körzeti ügyészség vádat emelt az alsó-sziléziai Szolidaritás szervezet kiadványának szerkesztője ellen — jelenti az MTI. Kornél Marawiecki azért áll bíróság elé, mert májustól szeptember közepéig az általa szerkesztett bulletinben a lengyel—szovjet szövetségesi kapcsolatok ellen irányuló propagandaanyagok jelentek meg. Lengyelországban, a sziléziai Szczyglowice szénbányában véget ért az egyhetes sztrájk, miután a körzeti bíróság úgy döntött, hogy szabadon bocsátja a bánya Szolidaritás szervezetének vezetőjét. Tadeusz Arentet azt követően vették őrizetbe, hogy megtorló akciót szervezett a bánya ágazati szakszervezetének vezetője ellen, miután az a televíziónak adott nyilatkozatában, támogatásáról biztosította a kormány rendeletét a bányászok szabad szombati munkavállalásának ösztönzéséről. Újabb — sikertelen — gépeltérítési kísérlet történt Lengyelországban. A LOT légitársaság Varsóból Szczecinbe induló gépét, Nyugat-Berlinbe akarta kényszeríteni egy 18 éves fiatalember. Szándéka még az indulás előtt kiderült, s a rendőrség különleges csoportja az utasok közreműködésével, fegyver használata nélkül, ártalmatlanná tette őt. Két hónap alatt ez volt a nyolcadik eltérítési kísérlet a lengyel légitársaság belföldi vonalain. Babrak Karmai intrijkja a Pravdában Moszkvából jelenti az MTI. Az Afganisztánnal kapcsolatos kérdésekről folytatott, bármilyen tárgyalások témája csak Afganisztán és szomszédai, elsősorban Pakisztán és Irán viszonyának rendezése lehet, de nem érintheti az ország belső -társadalmi rendjét, kormányának összetételét. Mivel a Nyugat által eddig elterjesztett minden rendezési javaslat valamilyen formában érinti a kizárólag az afgán népre tartozó kérdéseket, az afgán vezetés ezeket a terveket irreálisnak és elfogadhatatlannak tekinti — hangsúlyozta Babrak Karmai a Pravdának adott interjújában. Az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke országának békejavaslatairól szólva kifejtette: Afganisztán azt tartaná a leghasznosabbnak, ha kétoldalú tárgyalásokon rendezhetné kapcsolatait Pakisztánnal és Iránnal. Ugyanakkor, ha erre a másik két fél részéről igény mutatkozik, kész a háromoldalú tárgyalásokra is. Afganisztánnak az ellen sincs kifogása, hogy a megbeszéléseken részt vegyen az ENSZ főtitkára, vagy a titkár képviselője. Babrak Karmai hangsúlyozta, hogy a politikai rendezésnek elengedhetetlen feltételei azok a megbízható nemzetközi garanciák, amelyek szavatolják az Afganisztán elleni külső fegyveres beavatkozás végleges megszüntetését. E garanciavállalásban a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, és más, Afganisztán és szomszédai számára is elfogadható országoknak kellene részt venniük. Merénvle<soro*»< Libanonban Bejrútból jelenti az MTI. A legfrissebb adatok szerint tizennyolc halálos áldozata és hetven sebesültje van a déllibanoni Irarijében elkövetett hétfői pokolgépes merényletnek, amelyért ismét a korábbi terrorista akciókat végrehajtó csoport, a „Libanonnak az idegenektől való megszabadítására alakult front” vállalta a felelősséget. A L’Orient-Le Vonz című bejrúti laphoz eljuttatott közleményében a ,,front” bejelentette, hogy a soron következő akciókat szíriai és palesztin vezetők ellen hajtják végre. A közlemény szerzői köszönetüket nyilvánítják Mitterrand francia elnöknek, aki „bátran” állást foglalt amellett, hogy vonjanak ki minden idegen erőt Libanonból. A baloldali pártok szövetsége az izraeli titkosszolgálattal együttműködő falangistákat tette felelőssé a bombamerényletekért. A terroristák közleményének hangvétele erős rokonságot mutat a falangista politikai állásfoglalásokkal. Szidonban ismeretlen fegyveresek lelőtték az El-Fatah palesztin gerillaszervezet két tagját. Nyugat-Bejrútban négyórás tűzharcot vívtak egymással az El-Fatah és a Haladó Szocialista Párt milicistái. A palesztin biztonsági alakulat állította helyre a rendet. A déllibanoni Nabatijeh térségében ismételt összecsapások zajlottak le egyfelől a félkatonai síita szervezet, másfelől baloldali fegyveres osztagok között. Maow Nemzet Csütörtök, 1981. október 1. Üdvözlő táviratok a kínai vezetőkhöz A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Cejangot, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjet Minisztertanács a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 32. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának és a Kínai Népköztársaság államtanácsának. A távirat megállapítja: „Mély* A maga korszakában, az akkori világpolitikai körülmények között történelmi fordulat volt: a kínai népi forradalom győzelme, a szocializmus útján elindult köztársaság megalakulása. Főként a még gyarmati iga alatt sínylődött országokban ébresztett reménységeket, hogy a világ legnagyobb lélekszámú állama egyszer s mindenkorra leszámolt a kolonializmussal. Esztendőkön át a valóság igazolta is a várakozásokat. Az az időszak volt ez, amidőn a Kínai Népköztársaság a Szovjetunió és a többi szocialista ország oldalán nagy lendületű építőmunkával újjáteremtette államát, a békés egymás mellett élés elveit követve az igazságosabb nemzetközi viszonyokért küzdött. Kína bel- és külpolitikájában azóta lényeges változás következett be. A voluntarista vezetés, a mai pekingi irányítók által is elítélt „kulturális forradalomban” eltorzította a céges meggyőződésünk, hogy országaink népei valódi érdekeinek a békére és a jószomszédi kapcsolatokra épülő politika felel meg. A Szovjetunió éppen ebben a szellemben, a békés egymás mellett élés elveinek alapján kívánja építeni kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal. A Szovjetuniónak ez az álláspontja kifejeződik a Kínával való kapcsolatok rendezésére tett számos, ma is érvényes szovjet javaslatban” — hangsúlyozza a távirat belső társadalmi viszonyokat, de különösképpen világpolitikai tevékenységében fordult el a kezdeti hagyományoktól. Ami korábban elképzelhetetlen volt, bekövetkezett: Kína támadó háborút indított a szocialista Vietnam ellen, ma pedig Földünk válságos térségeiben objektív politikai, néha katonai szövetségese az Egyesült Államoknak. Ebből az irányvonalból következik, hogy beszűkültek Peking és a szocialista országok együttműködési lehetőségei. A mi részünkről változatlanul megvan a szándék, hogy az államközi kapcsolatokban a lehetőségeken belül rendeződjenek a viszonyok, a kooperáció érvényesüljön. Ezt kívánnák meg a kínai forradalom hagyományai is. Ebben a szellemben kíván a magyar nép Kína népeinek nemzeti ünnepükön sikereket belső fejlődésükben, abban a reményben, hogy a pillanatnyi ellentéteket elmossa az idő. Vietnam, Laosi és Kambodzsa átfogó rendezési javaslata Hanoiból jelenti az MTI. Újabb átfogó rendezési javaslatot tett a három indokínai ország, Vietnam, Laosz és Kambodzsa a délkelet-ázsiai térség békéje, biztonsága megteremtésére. A tervezet, amelyet Phome Sipraseuth laoszi külügyminiszter terjesztett az ENSZ-közgyűlés elé, az indokínai államok hasonló jellegű korábbi javaslatain alapul, kibővítve, konkrétabbá téve azokat. A hétpontos tervezet alapgondolata, hogy az öt ASEAN- tagállamnak és az indokínai országoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás függetlenségét, területi sérthetetlenségét, társadalmi és politikai rendszerét, jogos érdekeit, s az esetleges nézeteltéréseket tárgyalásos úton kell rendezniük, külső beavatkozás nélkül. A szóban forgó országok szuverén joga, hogy bel- és külpolitikájukat saját maguk alakítsák az el nem kötelezettség elveinek és az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően — húzza alá az első pont. A továbbiakban a gazdasági, tudományos együttműködés alapelveit rögzítik, kitérve arra is, hogy a Délkínai-tenger gazdasági, halászati övezeteinek kijelöléséről, a szigetek hovatartozásáról folyó vitát ugyancsak tárgyalásos úton kell eldönteni. Az ötödik pont a térség békéjét, biztonságát fenyegető országoknak, kimondatlanul mindenekelőtt Kínának szól, hangsúlyozva, hogy véget kell vetni mindenfajta külső nyomásnak, fenyegetésnek, ami feszültséget kelt a térség országai között. A szóban forgó országok készek együttműködni más államokkal, nemzetközi szervezetekkel, fogadni segélyeiket, amennyiben azokat nem kötik politikai feltételekhez — hangoztatja a dokumentum. A tervezet elismeri a szóban forgó országok jogát közös védelmi rendszerekben való részvételre, feltéve, hogy ez nem irányul más, térségbeli államok ellen. A brit Munkáspár leszerelési határozatai Brightonból jelenti az MTI. A brit Munkáspárt országos kongresszusa szerdán Brightonban határozatot hozott az ország nukleáris erejének egyoldalú leszereléséről. A döntés értelmében ennek a határozatnak szerepelnie kell az ellenzékben levő párt legközelebbi választási kiáltványaian. A kongresszus állást foglalt valamennyi brit területen vagy felségvízen levő brit, illetve amerikai nukleáris támaszpont bezárása, atomfegyvermentes , európai övezetek létrehozása, valamint a brit katonai költségvetés „jelentős mértékű” — más nyugat-európai országok átlagához igazodó — csökkentése mellett. A kongresszus elutasította a cirkáló szárnyas rakéták (robotrepülőgépek), illetve a neutronfegyver gyártását, rendszerbe helyezését. Ugyancsak feltétel nélkül utasította el a kongresszus a brit Polaris-rakétaerőnek Trident-rakétákkal való felváltását, amire a Thatcher-kormány tízmilliárd dollárt kíván költeni. A külpolitika hírei (Moszkva, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev táviratban üdvözölte Ali Abdullah Szaleh ezredest, a Jemeni Arab Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe, a szeptember 26-i forradalom tizenkilencedik évfordulója alkalmából. (Kairó, MTI) Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök ma Washingtonba utazik, hogy Anvar Szadat „fontos üzenetét” átadja Ronald Reagan amerikai elnöknek — jelentették be Kairóban. Az egyiptomi alelnök három napot tölt az amerikai fővárosban, s fogadja őt Alexander Haig külügyminiszter, valamint Caspar , Weinberger hadügyminiszter is. (Moszkva, MTI) Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter szerdán Moszkvában megbeszélést folytatott Seely Lodwick amerikai mezőgazdasági miniszterhelyettessel, aki a szovjet— amerikai gabonaegyezménnyel kapcsolatos konzultációkon tartózkodik a szovjet fővárosban. (Düsseldorf, DPA) A Mannesmann nyugatnémet cég és a szovjet külkereskedelem képviselői 2,2 milliárd márkás szerződést írtak alá 22 kompresszorállomás Szovjetunióba történő szállításáról. A szerződés a szovjet—nyugatnémet földgázcső üzlet első részmegállapodása. A hírt a nyugatnémet cég jelentette be. Kanadai csata A hírközlési technika főszerepet kapott e héten Kanadában, ahol hétfőn megkezdődött, vagy egészen pontosan újra kezdődött a parlamenti vita az alkotmány módosításáról. A honatyák forró hangulatú tanácskozásáról azonban hiányzik a változtatás gondolatának az elindítója, Pierre Billiot Trudeau miniszterelnök. A kormányfőt diplomáciai kötelezettségek szólították el éppen e kritikus napokban, részt kell vennie a Nemzetközösség-tagok Ausztráliában szerdán megnyílt ülésén. Így a beköszöntőt sem volt módjában elmondani, s az első hangulatjelentéseket is csak a műholdak közvetítésével kaphatta meg, elsőként Dél- Koreában, ahol rövid időre megállt. A nagy ábránd A hírtovábbítás segítségével továbbra is mintegy jelen lesz Ottawában, ígérte Trudeau, a kérdésben érintettek azonban ezt inkább fenyegetésnek értelmezték, semmint megnyugtatásnak. A felállás ugyanis olyan csatarendre emlékeztet, amelyben a vezér kidolgozta a haditervet, az igazi ellenségei azonban nem a szemben levő dombon elhelyezkedők, hanem a mögötte hadrendben állók. Ebből következően nem a másik oldaltól tart. A saját embereiben nem bízik. Meggyőzni tehát őket kell elsősorban. Trudeau ezzel kísérletezik másfél éve, s kellően makacs lévén, nem enged a nagy ábrándjából, hogy a kormányzása alatt végérvényesen függetlenné teszi Kanadát. Jogilag is, miután ötven évvel ezelőtt, 1931-ben kimondták az elszakadás elvét Nagy-Britanniától a gyakorlatban, mégha formálisan is, azonban az észak-amerikaiállam napjainkban is koronagyarmat. A főkormányzói hatalmat II. Erzsébet királynő megbízottja érvényesíti, s például őoszlathatja fel a parlamentet. Ezen túlmenően sok beleszólása nincs a mindennapi ügyek vitelébe, legfeljebb amolyan „falubírói” szerepe lehet az egyes tartományok vitájában. A történelmi fejlődéséből adódó egyenetlenségek miatt erre időnként szükség is van Kanadában, amely korántsem egységes állam. A területileg a világ második legnagyobb országában a francia nyelvű Québec közelebb érzi magát Párizshoz, mint Montrealhoz, s a nyugati partvidék Kaliforniához, semmint Ottawához.. A tagoltságnak ezek a szembetűnő jegyei vezették Trudeaut arra a gondolatra, hogy úgyis mint gyakorlott miniszterelnök — a vezető nyugati államokban jelenleg ő tölti be a legrégebben ezt a tisztséget —, s úgyis, mint Kanada jövőjéét felelős politikus és hazafi megteremtse az egységet. A gondolkozás, a mentalitás megváltoztatása roppant hosszú folyamat, ezt ő is tudja. A társadalmi ellentéteket részben meghatározó gazdasági adottságok átalakítása úgyszintén. Ezért először a törvényes formákat kell megteremteni, hogy majd annak a keretében valósítsák meg az álmát. Ha nem ő, hát az utána következő nemzedékek. Londoni döntés A dédelgetett, tervhez Trudeau megkapta a politikai feltételeket, újjáválasztották a miniszterelnökségben, s biztos többsége van a parlamentben. Úgy lehetne vélni, mi sem egyszerűbb annál, hogy egy múlt századi törvény módosítását keresztülvigye. Mégpedig egy olyan jogi formulának a megszüntetését, amelyet az idegennek tekinthető Londonban fogalmaztak meg 1867- ben. Az ellentmondás azonban éppen az, hogy bár az úgynevezett brit észak-amerikai törvényt csak az angol alsóház semmisítheti meg, Trudeau gondfelhői nem ebből az irányból tornyosulnak, hattem a honi égbolton. A parlamenti támogatói e témában ugyanúgy szembeszegülnek vele, mint az ellenzéke, s a tíz kanadai tartományból csupán kettő, Ontario és New Brunswick tart ki mellette. A csatát tehát otthon és e kellemetlen harcmodorban kell megvívnia, noha London sem örül túlságosan annak, hogy Trudeau a brit parlamentnek föladta a leckét. Margaret Thatcher miniszterelnök sértődötten szemére is vetette kanadai kollégájának, hogy úgymond előkészületlenül érte őket a függetlenségi procedúra. A hangsúly azonban az eljáráson és az abból fakadó kényelmetlenségen van, s nem az elvi megfontoláson. A londoni lebonyolításról, és az alsóházi döntés meggyorsításáról valószínűleg szót ejtenek ezekben a napokban a nemzetközösségi tanácskozáson is. Az ausztráliai találkozónak a rutinjellegen kívül ilyesfajta ügyeknek a tisztázása is a feladata. A kanadai kormányfő azonban a legrosszabb esetben is esare valamelyes késedelemmel kaphatja meg a választ Londonból, de az más nem lehet, mint igen. Nagy-Britanniának viszont van egy feltétele, a függetlenséget Kanadának egyhangúlag, vagy nagy szavazattöbbséggel kell kérnie. Lehet, hogy ezt valamikor a szigetországi törvényhozók csapdának szánták, remélve e jelentős területnek a folyamatos birtoklását. Napjainkra azonban, amikorra a tartalom megszűnt, az üres formula köti a jószándékú kezdeményezést. Hományi szűklátókörűség il hozza a reformátor Tudeaut. A provinciális gondolkodás nem terjed túl a kilométerkövek által jelzett közigazgatási határokon, és a saját tál lencséjüket féltve, az ország egyes részein nem képesek azonosulni az egységes Kanada eszméjével. Az olaj háború ! A sokféle bevándorlóból azonos érzelmű nemzetet fór- smálni nem könnyű. Trudeau elképzelése viszont, az, ha valakinek megadatott, hogy e gazdag és szép országban letelepedhetett, annak kincse, értéke mindenkit boldogítson, ne csak azokat a szerencséseket, akiknek jobb adottságú föld, netán kőolajtelep jutott.. A gyorsan meggazdagodni vágyókra ezzel szemben még mindig érvényes a vadnyugati mentalitás: az az enyém, amit megszerzek, most és egyedül birtokolok. Emellett az olyan kitételek, hogy nemzeti érdek, netán nemzeti kultúra bizony elhalkulnak, s Trudeau-hoz hasonlóan megszállottnak kell lennie annak, aki ragaszkodik, hozzá, tűzzel-vassal, de keresztülviszi az elhatározását. Az első menet ez év tavaszán kifulladt Az előrejelzések ugyanis már nyár elejére várták a végső döntést. Azután az idő múlt, a parlamenti szünet megkezdődött, s a képviselők úgy széledtek szét pihenőre, hogy majd szeptemberben folytatják. Közben azonban a politika malmai őröltek, Trudeau is stratégiát változtatott. Engedett a nyomásnak, s kompromisszumos megoldást talált az alkotmányozó vitát is befolyásoló olajkérdésben. Megállapodott a nagy termelőkkel, hogy lazít a kőolajtilalmon, amely lehetetlenné tette a világárszínvonal változásainak a követését. A szövetségi kormány évekkel ezelőtt maximálta az újabban jelentőssé vált természeti kincs eladását, így Kanada az OPEC-tagokhoz viszonyítva jócskán lemaradt. Ennek az észak-amerikai államnak az olaja felébe kerül a közel-keleti országokhoz viszonyítva. Nem sokat kezdhettek az olcsóságuk miatt feltételezhető előnyökből sem, mert Ottóivá korlátozta a kivitelt. Az intézkedéseket az a belpolitikai szempont ,határozta meg, hogy a hazai ipar olcsón és a nemzetközi hisztérikus áremelések kellemetlen következményei nélkül jusson e nyersanyaghoz. Az olajháború „fegyverszüneti” egyezménye szerint az olajtermelők — akik ellenintézkedésként csökkentették a bányászatot — fokozatosan emelhetik az árakat. Trudeau ezzel leszerelni is igyekezett az alkotmányozó csata legfőbb harcosait. De nem tudni, ez elegendő lesz-e a győzelemhez Zsigovits Edit „f