Magyar Nemzet, 1983. április (46. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
Péntek, 1983. április 1. Miiéül Ni'llizot :* .....■■■— ii ■■ mii— ■ ■« ...................— Szándék HOL TARTOTT*1. Madridban a harminchárom európai és a két észak-amerikai ország küldöttei, amikor most újabb, háromhetes szünetet hirdettek? Befejeződik-e hamarosan a tanácskozás, mégpedig eredményesen, vagy politikai lucaszékké változik, mely azonban soha nem készül el? Két és fél esztendővel ezelőtt ültek öszsze a spanyol fővárosban, és kölcsönös jóindulattal a következő tavaszra be is fejezhették volna a munkát. Feladatuk szép, hasznos, elővenni azt a dokumentumot, amelyet még 1975-ben fogadtak el és írtak alá Helsinkiben a legmagasabb rangú vezetők, felmérni, mit végeztek azóta, és főképpen megvizsgálni, miként léphetnek az aláíró kormányok új megállapodásokkal tovább. Csak az emlékezet felfrissítésére említjük, hogy a helsinki záróokmányban — ezzel a névvel vonult be egyszer s mindenkorra a diplomácia történetében szó van a különböző társadalmi rendszerű államok politikai kapcsolatainak alapelveiről (mint a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, az emn-,kari jogok tisztelete), a nemzetközi gazdasági és tudományos együttműködés továbbfejlesztéséről, egymás kulturális értékeinek jobb megismeréséről, humanitárius kérdésekről, egészen az oktatási tapasztalatok cseréjéig. Ebből a rendkívül rövid felsorolásból is látszik (maga az okmány száz oldalt tölt meg), hogy a népek békés, alkotó kapcsolatrendszerének részletes és sok jót ígérő építéséről van szó. Olyan ajánlásokról, amelyek ugyan nem kötelezőek, de ha megfogadják őket, földrészünk új korszakba léphet. A hetvenes évek közepe táján meg is kezdődött a megvalósítás, és szép sikereket hozott. Enyhülésnek neveztük ezt az időszakot. Maga Helsinki is a kelet— nyugati kapcsolatok enyhültebb korának a terméke. Az ok és az okozat tisztázása ez esetbeni"is nagyon'fontos: a két világrendszer közötti viszony javulása, mindenekelőtt a szovjet—amerikai szerződések teremtették meg a jobb európai állapotok feltételeit és nem fordítva. Ha ellenkezőleg lenne, úgy a helsinki záróokmány léte meg is oldaná a problémákat. Csakhogy ebbe a százoldalas iratba foglalt lehetőségek valóra váltása azoktól a szándékoktól függ, amelyekkel az egyes kormányok, államcsoportok, szövetségek az okmányt kézbe veszik. Megvan a hajlandóság vagy sem? Ha igen, élettel telnek meg a sorok, ha nem, holt betűk maradnak. Mindezt előre kell bocsátani, ha meg akarjuk érteni a mostani madridi helyzetet. A HELSINKI ZÁRÓOKMÁNY előirányozza, hogy időnként üljenek össze a harmincöt állam képviselői (természetesen nem a legmagasabb szinten, hanem a napi munkát végző diplomatáik személyében), és vizsgálják meg a teendőket. Más szóval azt kutassák, miként folytatható a helsinki szellem és a helsinki gyakorlat. A feladat tehát a folyamatosság fenntartása. S 1977—78-ban — csekély sikerrel — találkoztak is Belgrádban, 1980 őszétől a spanyol fővárosban. Ez utóbbihoz meglehetős reményeket fűzött Európa, nem azért, mert a körülmények különösen kedvezőek lettek volna. Ellenkezőleg. Ekkor vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy megromlott a nemzetközi helyzet, mégpedig nemcsak rövid, átmeneti időre. Nemrég fogadta el a NATO a rakétatelepítési kettős határozatot, és hivatalba lépett a Reagan-kormány. E kedvezőtlen előjelek közepette az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó konferencia lett az egyetlen olyan fórum, amelyen egy asztalnál ült gyakorlatilag valamennyi európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada. Hátha itt allengőzt lehet adni a lehűlésnek? Talán élnek ezzel az alkalommal a földrész politikusai? Eltelt két és fél esztendő, a nemzetközi helyzet nem javult, Madridból sem érkezett megegyezési hír , de ez az értekezlet azért nem vesztette el legfőbb vonását: terep, amelyen megnyilatkozhat a szándék a békés nemzetközi együttműködés bizonyos szintjének fenntartására, a további elhidegülés megakadályozására, esetleg a helyzet javítására. Minden halasztódás és vontatottság ellenére voltak és vannak biztató jelek. Madridban is sokan őszintén törekszenek a megegyezésre, és csak nagyon kevesen örülnének a kudarcnak. Jól mutatja ezt nyolc semleges és el nem kötelezett állam (így Ausztria, Jugoszlávia, Svájc, Svédország) küldötteinek minden tiszteletet megérdemlő közvetítő munkája, kitartó igyekezete, hogy az eszmecsere végül is eredménnyel záruljon, tartalmas és kiegyensúlyozott zárónyilatkozatot fogadjanak el. Velük, e nyolc küldöttséggel, kiszélesedett azoknak a köre, akik nemcsak kívánják a sikert, hanem hajlandók érte tenni is. Szögezzük le ezt még akkor is, ha a tervezet, amelyet az asztalra tettek, nem minden részletében veszi kellően figyelembe a Szovjetunió és szövetségesei szempontjait. A KHLCSTEENDG a fegyverkezés, illetve, annak ellentétele, a katonai enyhülés megteremtése. Nyilvánvalóan ennek kellett a madridi tárgyalások középpontjába kerülni. Lényegében mindenki egyetért már abban, hogy külön üljön össze olyan konferencia, amely az európai biztonság és a bizalom erősítését szolgáló katonai jellegű intézkedésekkel és a fegyverzet korlátozásával foglalkozzék, kapjon új kiterjedést a helsinki záróokmány. De Madridban az európai együttműködés minden témakörét átfogják, a javaslatokban a gazdasági kapcsolatok szélesítésétől humanitárius kérdésekig sok, és részben már egyeztetett tétel szerepel. Ha a papírt nézzük, nincsenek messze a céltól, gyakorlatilag még minden kétséges. A most március végén lezárult tárgyalási szakaszban a semlegesek új változatot terjesztettek elő, amelyben igyekeztek kompromisszumos megoldásokat találni a még vitás kérdéseket illetően. A szocialista országok nagyra értékelték ezeket az újabb erőfeszítéseket, a NATO-tagok sajnos még nem alakították ki álláspontjukat. Mégis, érezni lehetett, hogy az európaiak hajlanak a megegyezésre. Nem örülnének a kudarcnak. Az amerikai küldöttség vezetője azonban március elején — elég gördülékenynek látszó munka közepette, váratlan beszédet mondott, merev álláspontot foglalt el, a szocialista országok számára elfogadhatatlan tételeket akart a tervezetbe foglaltatni. Mi voltaképpen az ellentétek oka? Meg kell állapodni olyan katonai jellegű, bizalomerősítő intézkedésekben, amelyek csökkentik a szembenállást Európa két fele között. Nincs kifogásuk a szocialista országoknak az emberi jogok körébe tartozó témák ellen sem készek a megállapodásra. Természetes, hogy egy-egy kormány másmás témára helyezi a hangsúlyt, az érdekek különbözőek, éppen ezeket kell az eszmecserék során kiegyenlíteni. De nincs érdekkülönbség abban, hogy földrészünknek szüksége van a kelet—nyugati együttműködésre. A feszültséget nem elsősorban a viták témája okozza. Minden tárgykörben el lehet érni megállapodást, ha a másik fél indítékai jóindulatúak, ha nem sértik a partner érdekeit, szokásait, ha nem avatkoznak be mások belügyeibe. HÁROM HÉTRE hazamentek a küldöttek, megkapják kormányuk utasításait az április 19-én kezdődő szakaszra. A szocialista országok továbbra is mindent megtesznek a sikerért, messzemenő kompromisszumkészséget tanúsítanak. Úgy tekintik a semlegesek előterjesztését, mint megfelelő alapot egy madridi zárónyilatkozathoz. Sok múlik viszont azon, hogy a szünet idején milyen politikai döntést hoznak az atlanti szövetség kormányai, milyen szándékkal érkeznek vissza diplomatáik Madridba. Tatár Imre Lakásgazdálkodási, mezőgazdasági, árellenőrzési kérdésekről tárgyalt a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén tájékoztatást kapott a lakásgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok végrehajtását, valamint a lakbérrendezés előkészítését szolgáló munkálatok menetéről és a további tennivalókról. Elfogadta azokat az irányelveket, melyek alapul szolgálnak a lakásépítés és -fenntartás helyi támogatási rendszerének véglegesítéséhez. A kormány elfogadta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését, amelyben számot adott az 1983. évi feladatokra való felkészülésről. Megállapította, hogy az időben és jó minőségben elvégzett őszi és tavaszi munkák, valamint a rendelkezésre álló anyagi-műszaki eszközök — átlagos időjárással számolva — megfelelő induló feltételeket biztosítanak a termelési előirányzatok teljesítéséhez. A kormány felhívta az irányító szerveket, hogy a mezőgazdaság előtt álló további feladatok végrehajtásához adják meg a szükséges támogatást A Minisztertanács megtárgyalta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének jelentését a termelői és a fogyasztói árak ellenőrzésének 1982. évi tapasztalatairól. Megállapította, hogy az előző évekhez viszonyítva a helyzet javult, de tovább kell erősíteni az árak ellenőrzését és nagyobb szigorral kell fellépni a szabályok megsértőivel szemben. A tapasztalatokat az árrendszer továbbfejlesztésében is hasznosítani kell. A kormány megerősítette az Állami Tervbizottság állásfoglalását, amely feladatul tűzi ki, hogy a számítástechnikai központi fejlesztési program végrehajtásának menetében az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a számítástechnika alkalmazását, különösen a mikroszámítógépek tömeges elterjedését segítő társadalmi, műszaki és gazdasági feltételek összehangolt fejlesztésére, mára is elérhetővé teszi ezt a technikát. A műszaki fejlődés következtében — elsősorban a mikroelektronika hatására — a számítástechnikai módszerek általánossá válnak a társadalmi és gazdasági élet különböző területein. Ezzel összefüggésben szükségessé vált a számítástechnikai program továbbfejlesztése, a társadalmi koordináció szélesítése, elsősorban a mikroelektronika, az automatizálás, a távközlés és a számítástechnika integrációjának megvalósítása terén. .. 1. Nyolcvanötezer vizsgálat javult a vállalatok és a szövetkezetek ármunkája, s a korábbi évekhez képest nagyobb az árfegyelem, bár még sok kisebb szabálytalanság fordul elő — állapította meg az Országos Anyag- és Árhivatalnak az 1982. évi jelentése, melyet a Minisztertanács csütörtöki ülésén tárgyalt meg és fogadott el. Az Árhivatal, az ágazati minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és a helyi árhatóságok, valamint, az Országos Kereskedelmi Felügyelőség a múlt évben több mint 85 ezer árellenőrzést tartott a vállalatoknál, szövetkezeteknél, a kereskedelemben és a szolgáltatóhelyeken. A vizsgálatok 16 ezer esetben tártak fel szabálytalanságot, ezek egy része szigorúbb felelősségre vonással járt, a hatóságok több esetben bűnvádi eljárást kezdeményeztek, illetve gazdasági bírságot róttak ki. Az árellenőrzések azt igazolják, hogy a vállalatok és egyéb gazdálkodó szervezetek döntő többségénél az ármunka megfelel az 1980-ban bevezetett ármechanizmus követelményeinek. Tavaly — az árreform első két esztendejéhez képest — ritkábban módosultak a termelői árak. A külkereskedelmi árakhoz igazodva úgynevezett kompetitív árképzéssel dolgozó 663 ipari vállalatnak mintegy 60 százalékánál 378 ellenőrzést tartottak, ezek legfontosabb tapasztalata: az árfegyelem e területen az átlagosnál jobb. Súlyosabb szabálytalanság a vállalatoknak csak 5 százalékánál fordult elő, az árképzési szabályok kisebb súlyú megsértését azonban tizennyolc százalékuknál derítették fel. Az esetek többségében ezek az új árrendszer alkalmazásának kezdeti nehézségeiből adódtak. Az árellenőrzések kiterjedtek a nem kompetitív, a hagyományos árképzést alkalmazó ipari termelő vállalatokra és szövetkezetekre is. Ezek 32 százalékánál az ármunka belső szabályozottságában, s 20 százalékánál állapították meg a jogszabályok megsértését. Megállapították azt is, hogy bár ezeknek a vállalatoknak erre a korábbiaknál nagyobb lehetőségük lenne, áraik kialakításánál még nem elég széles körben veszik figyelembe a piac értékítéletét, a kereslet-kínálat alakulását. Nagyobb hangsúlyt a számítástechnikára A lépések nagyok és gyorsak. 1971-ben, tizenkét évvel ezelőtt készült el a hazai számításteamma bölcsője, akitőr hirdették meg a központi fejlesztési programot. És azóta talán többé is fejlődött, mint egy hagyományos iparág: egyre kevésbé lehet megnézni a határvonalait, hiszen meganynyi más területtel is összefonódik, szervesen beleilleszkedik. Március közepén tárgyalt minderről az Állami Tervbizottság. S az akkori előterjesztést felhasználva vizsgálta meg csütörtökön a kormány a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program teljesítését, illetve foglalt állást a további feladatokról. 1975-ben lényegében befejeződtek azok a termelő beruházások, melyek a számítástechnikai eszközök gyártásának alapjait jelentették. Azóta az alkalmazásra helyeződött a hangsúly. Arra, hogy létrejöjjön a számítástechnikai kultúra az országban. Most már mind szélesebb körben veszik igénybe termelésirányítási, készletgazdálkodási, műszaki tervezési célokra. Technológiai folyamatok vezérlését, gazdálkodási folyamatok megoldását „bízzák” a számítástechnikára, sőt, az irodai, pénzintézeti munkát is korszerűsítik már vele számos helyen. A múlt évben már legalább háromezer vállalat, intézmény vette igénybe a számítástechnikát. S mintegy hatvan üzem állít elő, illetve használ gyártmányaihoz ilyen eszközöket. A nyolcvanas években már mind nagyobb teret kap a mikroelektronika, mikro-szármtastecmnista, integrálódna a számítástechnikával, a távközléssel, az elektronikával. Ma már azt kell vizsgálni, hogy a népgazdaság, mint a fejlődését nagyban befolyásoló tényezőre, nagyon reagál erre a technikára. Bát, társadalmi hatásait is elemezni, tervezni célszerű, hiszen életünk mind több területén jelenik meg, fejti ki hatását. Már a legutóbbi években is nagy lendületet kapott a mikroszámítógépek elterjedése. Az iskola-számítógépek, mikroprocesszoros vezérlő, adatgyűjtő számítógépek állománya ezres nagyságrendben gyarapszik. A postai vonalak alkalmasságától függően terjed a számítógép-hálózat, egyre több területen jönnek létre az úgynevezett decentralizált feldolgozási, távadatátviteli lendiszerek. Mind a hazai számítástechnikai kutatás, fejlesztés, gyártás, mind pedig az alkalmazás szempontjából alapvető jelentőségű a nemzetközi együttműködés. Magyarországon a számítástechnika jelentős minőségi változások előtt áll. A legújabb technikai fejlődés lehetővé teszi olyan hazai hardware és software eszközök előállítását, amelyekkel — elsősorban mikroszámítógépek segítségével — az eddiginél lényegesen olcsóbban oldhatók meg a honi alkalmazási feladatok, ami a kisvállalatok, szövetkezetek, vállalati egységek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek szá Várkonyi Péter fogadta Najef Havaimeht Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön fogadta Najef Havaimeht, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért szervezet főtitkárát, aki küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi politika aktuális kérdéseiről, különös tekintettel a közel-keleti helyzet legutóbbi eseményeire. Az MSZMP képviselője megerősítette a magyar kép szolidaritását a Palesztina arab nép igazságos harcával, amelyet a PFSZ vezetésével folytat. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Szaid Abdul Hádi, a front központi bizottságának tagja. Újságírók kitüntetése Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából újságírókat tüntettek ki csütörtökön a Parlament Vadásztermében. Kimagasló újságírói munkája elismeréseként Rózsa Ferenc-díjat kapott: Bánkuti Gábor, a Magyar Rádió főmunkatársa; Bernáth Llászló, az Esti Hírlap rovatvezetője; Gömöri Endre, a Magyarország rovatvezetője; Iglói Zoltán, a Magyar Távirati Iroda pécsi szerkesztőségének vezetője; Máriássy Judit, az Élet és Irodalom rovatvezetője; Nemes János, a Budapester Rundschau főszerkesztője; Sági Ágnes, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője; Szabó L. István, a Népszabadság rovatvezető-helyettese. Ugyancsak a sajtóban végzett eredményes tevékenységükért huszonnyolcan a Munka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, húszon■ ketten pedig a kiváló munkáért kitüntetést vették át. A kitüntetéseket Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese adta át. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztályvezetője. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Falvai Rezsőnek, a Magyar Rádió főosztályvezetőjének több évtizedes kiemelkedő munkája, zeneművészeti tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából és Dobos Istvánnak, a Magyar Televízió főosztályvezető-helyettesének több évtizedes, kiemelkedő munkája elismeréseként nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket ugyancsak csütörtökön adta át a Parlamentben Németh Jenő. Ünnepségek országszerte április 4. tiszteletére Országszerte megkezdődtek a megemlékezések hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából. Budapesten és vidéken koszorúzási ünnepségeken adóztak a felszabadító harcok hősei, áldozatai emlékének, nagygyűlésen idézték fel a magyar nép történelmének kiemelkedő jelentőségű eseményét. Minisztériumokban, főhatóságoknál is rendeztek ünnepségeket, amelyeken kitüntetéseket vehettek át a legjobb dolgozók. Budapesten a VI. és a VIII. kerületiek a Mező Imre úti temetőben a kegyelet virágaival borították a szabadságunkért életüket áldozott szovjet hősök emlékművét. A kőbányaiak a Pataky István téri, a XII. kerületiek pedig a Csörsz parkban emelt felszabadulási emlékműnél tartottak koszorúzási ünnepséget. A Magyar Úttörők Szövetségének ünnepségén két személy a Munka Érdemrend ezüst, egy pedig a bronz fokozatát vette át. Huszonöten kapták meg a Gyermekekért Érdemérmet, harmincketten pedig különböző úttörővezetői kitüntetésben részesültek. A Belkereskedelmi Minisztériumban Juhár Zoltán miniszter a kereskedelem 61 dolgozójának nyújtott át kitüntetéseket eredményes gazdasági és társadalmi munkájuk elismeréséül.. Az Igazságügyi Minisztérium ünnepségén Markója Imre igazságügy-miniszter, az Ipari Minisztériumban tartott megemlékezést követően Méhes Lajos ipari miniszter nyújtott át kitüntetéseket. A Külkereskedelmi Minisztériumban Török István államtitkár, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban Váncsa Jenő miniszter nyújtott át kitüntetéseket. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának székházában Lehoczki Mihály főtitkárhelyettes a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban végzett sokéves kimagasló tevékenységükért — az Elnöki Tanács megbízásából — két szövetkezeti dolgozónak a Munka Érdemrend arany, háromnak ezüst, illetve egynek bronz fokozatát adta át. Kiváló termelőszövetkezeti munkáért kitüntetést ötvenheten kaptak. Pest megye dolgozóinak zsámbéki ünnepségén Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet, ezt követően átadták a Pest megyéért kitüntetéseket azoknak, akik az elmúlt időszakban a legtöbbet tették a megye gazdasági és politikai feladatainak megvalósításáért. Aranykoszorús jelvény szovjet személyiségeknek Hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából csütörtökön kitüntetéseket adtak át Moszkvában a magyar nagykövetségen a szovjet—magyar kapcsolatok fejlesztése és bővítése terén kifejtett kimagasló tevékenységért több szovjet személyiségnek. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét Vladlen Puntusznak, az SZKP KB titkára tanácsadójának, Alekszandr Szorokinnak, az SZKP KB alosztályvezetőjének, Igor Szavolszkijnak, az SZKP KB munkatársának és Iván Aboimovnak, a külügyminisztérium alosztályvezető-helyettesének Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagyköváta nyújtotta át.