Magyar Nemzet, 1983. április (46. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

4 Corvina-sors Habent sua tata libelli. A könyveknek megvan a maguk sorsa. Mátyás király könyvtárának, a híres nevezete Corvinának a kötetei hányatott, kalandos sorsra jutottak. De néhányuk életébe különös fordulat köszöntött az elmúlt hetekben. A Schallaburgban tavaly bemutatott Mátyás és a magyar reneszánsz című kiállítással együtt több évszázados vándorlás, száműzetés után néhány kötet visszalátogatott eredeti otthonába, a budai várpalotába. Ez alkalomból kerestük föl a corvinakutató Csapodiné Gárdonyi Klárát és Csapodi Csabát, hogy az ötszáz esztendővel ezelőtt virágkorát élő bibliotékáról beszélgessünk. " Tudjuk-e, hogy Mátyás mikor vetette meg a gyűjtemény alapját? — A könyvtár keletkezésének időpontját nem ismerjük. Azt azonban bizonyosra vehetjük, hogy a budai várban Mátyás királlyá választása előtt is voltak könyvek, úgy nyolcvan-száz kötet. Mátyás azonban a klasszikus ókor óta megszületett irodalmi, történelmi, tudományos műveket mind-mind szellemi kincsnek tartotta; felkutatásukat, megvásárlásukat vagy lemásoltatásukat feladatának tekintette. Gyűjteménye az Alpoktól északra az első és a legnagyobb humanista uralkodói könyvtárrá fejlődött. Mi indíthatta a könyvgyűjtésre? — Mátyás egyik nevelője és rokoni barátja, Vitéz János kezdte Magyarországon a humanizmus szellemét terjeszteni. Valószínűleg Paolo Vergerio javaslatára ő hozta létre az első, több száz kötetes magyar humanista könyvtárat. A másodikat Janus Pannonius alapította. Ők ketten buzdították könyvgyűjtésre Mátyást, aki egyébként már fiatal korában is jól tudott latinul és szívesen olvasta a klasszikus szerzőket. Mi történt azután, hogy a két főpap elvesztette az uralkodó kegyét? — Mátyás kiábrándult a humanistákból, ezért néhány évig alig fejlődött a bibliotéka. Ám 1476-tól, amikor is feleségül vette Aragóniai Beatrixot, új szakasz kezdődött a könyvtár életében. Megerősödtek az olasz kapcsolatok, az udvar reneszánsz uralkodóhoz méltóvá fejlődött. A király itáliai másolókat és miniátorokat hívatott, de nem Nápolyból, hanem Firenzéből. Ez mutatja, hogy nem Beatrix személyes hatására történt a változás. A Corvina könyvtárosának, Taddeo Ugoletónak azonban jelentős szerepe volt a gyűjtemény felvirágoztatásában. S a király is ekkoriban jutott el uralkodásának arra a fokára, amikor szerette volna, hogy mindenből a legjobb, a legpompásabb legyen az övé. A kódexek tartalmi gazdagsága is figyelmet érdemel. Csillagászati, építészeti, filológiai, földrajzi, hadtudományi, irodalmi, orvostudományi, retorikai és teológiai munkák egyaránt akadtak az állományban. Mátyás nemcsak kora közkedvelt alkotásait gyűjtötte maga köré. Nem egy görög auktor munkája a Corvina-beli kötetekből került be a tudományos használatba, vagy ment veszendőbe a kódex pusztulásával. Hány kötetet számlált a Corvina-könyvtár? — Katalógus nem maradt fenn az állományról, de számításaink szerint a gyűjtemény kétezer-kétezerötszáz kötetes lehetett. Ebből napjainkra kétszáznyolc hiteles corvina maradt fenn. Vannak talán corvinahamisítványok is? — Mindössze négy-öt hamisítványról tudunk. Nemrégiben vizsgáltuk meg például azt a két székesfehérvári ősnyomtatványt, amelyekben hollós címer díszeleg, de lerí a kötetekről, hogy nem eredetiek. S olyan „corvinával” is volt már dolgunk, amelynek lapjain az ultraibolya világításnál vízjelek bukkantak fel. Mivel víznyomatot csak a papírhasználat elterjedése óta készítenek, a mű pergamenutánzatra íródott. Sokkal gyakoribb volt azonban, hogy a kódexek birtoklói nem akarták világgá kürtölni, honnan került hozzájuk a kötet, ezért a könyvből kikaparták a címert. Vagy sikerült teljesen eltüntetniük az áruló jelet, vagy maradt valami nyoma, mely a mai kutatók számára támpontul szolgál. Előfordul, hogy a régi katalógusok Mátyás könyvtárából származónak tüntetnek föl egy-egy kódexet, melyet a 18. században átkötöttek, így ma már nem dönthető el, hogy a hajdani könyvtáros hitelesen írta-e le a kódexet, vagy hibázott. Ezeket kétes corvináknak tekintjük. Téves közlések is akadnak. A modenai könyvtár nemrég megjelent kiadványa olyan kódexeket is a corvinák közé sorol, amelyek csupán szépségükben vetekszenek Mátyás egykori könyvtárának darabjaival. Hányat őrzünk Magyarországon a kétszáznyolc hiteles corvinából? — Ötvenet. A fennmaradt kötetek egyébként tizenhat ország negyvenhárom városának negyvenkilenc könyvtárában találhatók. Hogyan szóródhatott szét ennyire a gyűjtemény? — A könyvtár pusztulását általában a mohácsi csatával hozzák kapcsolatba. Igaz ugyan, hogy II. Szulejmán, miután elfoglalta Pestet és Budát, a királyi palota kincseit, így a corvinákat is magával hurcolta. De a könyvállomány akkorra már erősen megfogyatkozott. Legelőször azzal a 150 kódexszel lett szegényebb, amely Mátyás halálakor már készülőben volt Firenzében. E köteteket II. Ulászló nem tudta kifizetni, emiatt a mediciek vásárolták meg azokat. A könyvtár más példányait Corvin János vitte magával. Ulászló meg mit sem törődött a gyűjteménynyel. Mind fi, mind utóda, II. Lajos fizetség fejében szívesen ajándékozta meg könyvekkel a külföldi követeket. Végül pedig a mohácsi csata hírére Budáról elmenekülő Mária királynő apasztotta meg az állományt. És szerencse, hogy így cselekedett. Mert a Konstantinápolyba került kódexek nagyrészt megsemmisültek ... Jó állapotban vannak a ránk maradt corvinák? — Az egyik igen, a másik nem, mert a világban szétszóródott kötetekkel hol így, hol úgy bántak. Azok, amelyek megjárták Konstantinápolyt, bizony eléggé megrongálódtak. A könyv érzékeny jószág. Ha nem gondozzák, ha fűtetlen helyiségben tárolják, ha egerek, rovarok veszik körül, ha penészgombák burjánzanak a szomszédságában, akkor hamar tönkremegy. A törökök pedig azt vallották: amit Allah el akar pusztítani, azt az ember nem mentheti meg... Vajon hány kallódó corvina hollétét lehet még kideríteni? — Az elmúlt két évtized majd minden esztendejében felbukkant egy-egy kötet. Európa könyvtáraiban több a katalogizálatlan, mint a feldolgozott kódex. Ezek között bőven akadhat még corvina, Amerika pedig e tekintetben teljesen felderítetlen terület. Temérdek kincset rejthetnek az ottani bibliotékák. A második világháború zűrzavarában az emberekkel együtt valószínűleg sok értékes könyv is kivándorolt a tengerentúlra, ahol most is feltűnően sok kódexet vásárolnak. Egy árverésre került corvinát például azért nem sikerült megvennie hazánknak, mert egy amerikai gyűjtő 42 ezer angol fontot fizetett érte. A vásárló nevét nem adják ki. Fogalmunk sincs tehát róla, hogy hová került ez a példány. Néhány éve pedig egy mexikói úr kereste fel Jóború Magdát. Közölte, hogy a birtokában van egy corvina, s ezt a halála után a magyar államra hagyja. Azóta sem hallottunk felőle... Lehet, hogy soha többé egyetlen corvina sem kerül elő, de az is előfordulhat, hogy még húszra is rálelünk a közeljövőben ... Tertium non datur. Harmadik lehetőség nincs. Mátraházi Zsuzsa ManNpu IZP! A világ (túlsó) végéről Ausztrál filmhét a Toldi moziban A TAVASZI FESZTIVÁL keretében — bár inkább árnyékában — rendezték meg az ausztrál filmművészet szemléjét a budapesti Toldi stúdiómoziban. A földrésznyi ország filmjeiből viszonylag kevés jut el hozzánk, a hírükből sem sok, pedig az elmúlt évtizedben nagy fellendülésről olvashattunk tudósításokat — dehát a film nézve az igazi. Tizenöt művet láthatott e tizenhárom napos filmhéten a vasszorgalmú érdeklődő, s ha ki is hagyott egy-egy alkotást — például a már bemutatottakat —, meggyőződhetett róla, hogy „odalent” csakugyan történik valami: sokszínű, sok műfajú filmművészet, virágzik. A nevezetes Gallipoli kívánkozik az élre, nem véletlenül vetítették az első napon, miként bizonyára nem véletlenül kapott egy sor díjat, köztük a tavalyi manilai fesztivál sasmadarát. A cím arra a félszigetre utal, amelyet hónapokig ostromoltak az antant csapatok 1915-ben, hogy megvessék lábukat Törökországban, mintha ezzel a győzelemmel térdre kényszeríthették volna a központi hatalmakat. Churchill volt a véres kaland kiagyalója — bele is bukott, mint tengerészetügyi miniszter —, de azt a sokezer brit, új-zélandi, francia és ausztrál katonát, aki értelmetlen halálát lelte a Dardanellák sziklás partján, ez aligha vigasztalta. Egy értelmetlen háború még értelmetlenebb mellékcsatájának bizonyult Gallipoli megrohamozása. Magán viselte az első világháború valamennyi jegyét: anyagcsata volt, hatalmas haditengerészeti bombázásokkal, állóháború, annak minden gyilkos unalmával. Végül, de elsősorban: végrehajtóinak és megszenvedőinek, a baktáknak aligha volt több közük kormányaik háborús céljaihoz, mint Przemyslben, a Marne vagy az Isonzó partján. S éppen ez Peter Weir Hímjének gyengéje, erről az értelmetlenségről nem tanúskodik. Főhősei, a nagy háborút kalandnak tekintő ausztrál fiatalemberek, két folyton versenyző futó; őket ismerjük meg a hosszadalmas expozíció folyamán, ők kerülnek Gallipoli poklába, ahol a pusztulás vár rájuk. Ám zászlóaljuk elvérzése — mesteri kimerevítéssel fényképezve — nem úgy rendít meg, ahogy kellene, ezek a katonák nem azért halnak meg, mert egy felelőtlen hadvezetés áldozatul dobja oda őket egy imperialista politika presztízscéljaiért; azért pusztul el annyi ember a film végén, mert elszakad a telefonvonal és elkésik a futár ... És ha a műszakiak ügyesebbek, ha (a gyorsabb) Archy fut parancsért? Akkor e véletlen folytán megváltozik-e bármi — vagy csak még hosszabb lesz a film? AZ ELSŐ játékfilmjével, a Caddie-vel már nálunk is bemutatkozott Donald Crombienak ezúttal két művét is láthattuk. Az ír férfi igen finoman ábrázol emberi és társadalmi konfliktusokat egy lovashoz ragaszkodó, ám a motorizációval szembesülni kénytelen fuvaros és környezete bemutatásával. A mában játszódik a másik, a (nem krimi) Angyal utcai gyilkosság, amely az eszközeiben nem válogatós telekspekuláció és áldozatai világába nyújt bepillantást, jelezve, hogy a rendező az elmúlt években sem vesztette el szociális érzékenységét. Egy könyvkereskedő és egy kábítószerre szokott utcalány (pontosabban: prostituálttá süllyedt narkós lány) furcsa viszonyáról szól John Duigan filmje, az Álmaink tele. A kitűnő színészekkel, Judy Davisszel és Bryan Szótannal dolgozó rendező elénk tárja a ma Ausztráliájának napos és árnyas oldalát, sajátságos emberi viszonyokat ábrázolva. NEM HIÁNYOZTAK a regényfeldolgozások sem, mint Bruce Beresford leányneveldei története, Az élet iskolája és Gillian Armstrong szintén századeleji művön alapuló Ragyogó karrierem című filmje, melynek vontatottságát a már említett és tehetségét ismét megcsillogtató Judy Davis ragyogó játéka sem tudta enyhíteni. Tasmániába kalauzol John Honey dokumentumértékű műve, az A tűz gyermekei amely egy elveszett fehér kislány és egy kihalt törzse múltját, gyökereit kutató „utolsó mohikán”, Manganimnje néhány napját meséli el. S természetesen szükség volt akciófilmre is, ilyen a Piszkos munka, Russel Hagg műve, aranyásókkal, rablókkal, bérgyilkosokkal, vad lövöldözésekkel és soványka mondanivalóval. (j. gy.) NAPLÓ Babits Mihály lírája az utóbbi esztendőkben mintha kiszorult volna az előadói pódiumokról. Most, hogy közeledik 1983. november 26., a lírikus születésének századik évfordulója, bizonnyal megtörik a rosszakaratú varázs. Az első emlékműsort szerdán a Vigadóban mutattákbe. Szentpál Mónika és Kürti Papp László előadóestje időrendben követte nyomon a Babits-életművet. Ezen belül öt gondolatkörre tagolódott az összeállítás. Az elefántcsonttoronyba zárkózott költő fájdalmait, filozofikus kérdéseit ötvözte magába az első, a szerelem témakörével foglalkozott a második rész. Az első világháború vérontása ellen kiáltva tiltakozó verseket a halálos beteg költő békéért, szeretetért, életért könyörgő költeményei követték. Végül a Jónás könyvének részlete és a Jónás imája csendül föl. Az összeállítók a közismert és a ritkábban hallható verseket egyaránt műsorra tűzték. A hangulati és gondolati hasonlóságokon túl, híven Babits költészetéhez, még az egymás után következő versek azonos szavaival, szókapcsolataival is eljátszottak. A Fortissimo „süket föld”je A jóság dalában ismétlődik; a Húnyt szemmel gyöngyös takarója az Esti kérdésben fekete, sima bársonytakaróvá finomul ... A műsor fénypontja a Mozgófénykép újszerű, már-már bravúros előadása volt, Szentpál Mónika tolmácsolásában. Kürti Papp László pedig a Balázsolás című költeménnyel remekelt. „Ne mondjátok, hogy semmi a vers!” — írja egy helyütt Babits. A költő igazát az előadóest sikere is bizonyította. S reméljük, bizonyítja még mindenütt, ahol a műsor a közeljövőben bemutatásra kerül. (s zi)♦ Rendkívüli társulati ülést tartottak szerdán a kecskeméti Katona József Színházban. Az ülésen részt vett Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, aki bejelentette, hogy április 15-től új vezetőség áll a színház élén. Az igazgató változatlanul Komáromi Attila marad, a társulat új művészeti vezetője Hernádi Gyula, főrendezője Jancsó Miklós, vezető dramaturgja Gyurkó László lesz. Az ország első történeti hangdokumentációját hozták létre Pécsett. Megörökítették a gazdaság, a tudomány, a kultúra és a politika nevezetes személyeinek hangját. A magas technikai színvonalon rögzített hangfelvételeket kiegészítették a rájuk vonatkozó írásos és képi dokumentumokkal. Az adattár a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának keretében működik. színházak pénteki műsora Erkel Színház: Rigoletto (D. bér. 6. ea., 7) — Nemzeti Színház: Rómeó és Júlia (bemutató, 7) — Várszínház: Kísértetek (7) — Katona József Színház: Frontátvonulás (du. 5 és 7) — Madách Színház: Isten, császár, paraszt (7) — Madách Kamara: Öt este (7), Hotella (éjjel fél il) — Vígszínház: Popfesztivál (7) — Pesti Színház: Equus (7) — Thália Színház: Az évszázadnál hosszabb ez a nap (bemutató: 7) — József Attila Színház: A régi nyár (Karinthy béri. 4. ea., 7) — Fővárosi Operettszínház: Szerdán tavasz lesz (K. béri. 4. ea., 7) — Radnóti Miklós Színpad: Wiener Walzer — Ünnepi ügyelet (7) — Vidám Színpad: Szomorú vasárnap (7) — Játékszín: Négykezes (7) — Józsefvárosi Színház: Férfiaknak tilos (7) — Budapesti Gyermekszínház: A kincses sziget (du. 3) — Állami Bábszínház a Népköztársaság útján: Misi mókus vándorúton (de. 10) — a Jókai téren: Berzsián és Dideki (de. 10) — Multimedia Stúdió: Lézerock (fél 8). — Zeneakadémia: A MÁV szimfonikusok hangversenye (MÁV-bérlet 7. fél 8) — Kisterem: A Bakfark Consort koncertje (Tavaszi kamaraestek 4. fél 8) — Pesti Vigadó: A Corelli Kamarazenekar koncertje (Kamarazenekarok muzsikálnak 3, fél 8) — Kálvin téri református templom: Máté János orgonaestje (8) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkuszvarázs (du. fél 4 és fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban található. Péntek, 1983. április 8. Manfred Manin a Sportosatokban NEM ERRŐL a Manfred Mann-ről akartam írni. Egy másikról. Arról, aki eszmélő gyermekkorunkban, úgy 18— 20 éve bezenélte magát sokunk szívébe. Arról a muzsikusról, aki a szinte mindent elsöprő Beatles-láz idején is meg tudott szólalni úgy, hogy hangja, dallamai máig hangzanak. Most mégis egy másik zenészről írok, noha a személy ugyanaz. A Budapest Sportcsarnokban három estén át szórakoztatta az alkalmanként összesereglett tíz-tizenkétezer kíváncsit a Manfred Mann's Earth Band. Nagyszerűen. Precíz, tökéletesen kidolgozott és színpadra állított műsort mutattak be, amelynek természetesen csak a külsőségeiről lehet a teljesség igényével szólni. Azt hiszem, igaza lehet annak, aki azt állítja: zenéről beszélni, körülbelül annyi, mint egy futballmeccset lerajzolni. Ezen az állításon, persze lehet vitatkozni, de az Earth Band esetében kétségkívül érvényes. Sikerük, hatásuk összetevői talán mégis sorra vehetők. Először is: tökéletesen használták erősítő berendezéseiket. (Figyeltem a teremben ácsorgó honi zenészek arcát, ugyancsak elkerekedett a szemük.) Ezúttal elmaradtak a már-már hagyományos hangfalhegyek a színpad két oldaláról, hiányoztak a fenyegetően tornyosuló acéltölcsérek. Egy viszonylag kis berendezés sugározta a hangokat, mégis a kellő erővel, s ugyanakkor tisztán, egymáshoz képest ideális arányban szólaltak meg a hangszerek. (Az énekerősítésről már nem mondható el ugyanez, azon lehetett volna még javítani.) A MUZSIKUSOK mesterei. Jól tudják, hol, mit kell játszani, hol enged egy kicsit „elfutni”, játszani a kompozíció és hol kell szolgaian „dolgozni”. A magukkal ragadó dallamok s a színes hangszerelés mellett talán ez a fegyelem a zenekar legnagyobb ereje. Sosem tévesztik össze a hatáskeltő játékot az üres bohóckodással. Ettől (is) profik. A gitárosok improvizációs készsége, technikai felkészültsége nem marad alatta Mann billentyűs játékának, őt pedig a legjobbak között emlegetik. A Manfred Mann's Earth Band különféle show-elemekkel egészíti ki játékát. Petárdák robbantak a színpadon — „dramaturgiailag”, ritmikailag pontosan meghatározott helyen és időben. Az elsőrangúan alkalmazott világítás hol vakító fehérbe, hol égővörösbe, hol bágyadt lilánba burkolta a színpadot. A zenészek mögötti vászonra különböző filmeket vetítettek az előadás alatt. Volt ezek között olyan is, amely több volt, mint egyszerű illusztráció. Például az Afrika-szvit képmontázsai, ez a kompozíció szimpatikus politikai állásfoglalás volt a zeneszerzőtől, a dél-afrikai származású Manfred Mann-től. Akadt olyan rajzfilm, amely nem akart mást, mint mindenféle gondolkodtatás helyett: pusztán szórakoztatni (például a humoros rajzfilm, a „konyhakész” szexkonzerv túlzott fogyasztásának veszélyeiről). És volt olyan, amelyik — akárha ne is lett volna (sztriptízimitáció). Látványban tehát nem volt hiány. Még akkor sem, ha az előadás legnagyobb szenzációjának beígért érdekessége — blöffnek bizonyult. A híradások két, a színpadon mozgó robotról szóltak, ehelyett mindössze egyetlen valamiféle marionettfigura támolygott idétlenül ide-oda vagy egy percig. Annyi baj legyen, így is nagyszerű előadás volt, a legjobb azok közül a rockrendezvények közül, amit a Budapest Sportcsarnokban eddig láthattunk. Harmincezer ember győződhetett meg róla, hogy joggal tartják számon a Manfred Mann’s Earth Band-et a világ progresszív rockmuzsikát játszó csoportjainak éllovasai között. AZOKNAK SEM kellett csalódniuk, akik a régi Manfred Mannből kívántak titkon visszahallani valamit. A tizenöt évvel ezelőtti slágert, a Mighty Quinn-t ezren és ezren énekelték együtt a zenekarral ... Az emlék másfél évtizedes, a kíséret viszont már 1983-as. K. G. Száz éve született Supka Géza Száz esztendeje, 1883. április 8-án született Supka Géza régész, műtörténész, akadémikus és közíró. Egyetemi tanulmányait a budapesti, párizsi és grazi egyetemen végezte, Kolozsvárott szerzett doktorátust. A Nemzeti Múzeum Régiségtárának tisztviselője lett 1904-ben, 1918-ban igazgatóőre. Ez időt tájt számos tanulmányát adta közre a szakkiadványokban. A bécsi egyetem meghívott régészműtörténész tanára 1916-tól, de Róma, Lipcse, Köln, Kiel, Berlin és Stockholm egyetemein is tartott előadásokat. A Károlyi-kormány 1918-ban rendkívüli követként Prágába küldte. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrált, hazatérése után, 1921- ben, a forradalomban vállalt szerepe miatt múzeumi állásától megfosztották. Már az első világháború kitörése előtt dolgozótársa volt a Világ című napilapnak, s azután, hogy tudományos pályájáról kirekesztették, újságíróként kereste meg kenyerét: az akkori Magyar Hírlap és a Pester Lloyd munkatársa volt. 1926-ban megindította és szerkesztette a Literatura című irodalmi és kritikai folyóiratot, 1939-ig, s a lap betiltásáig. 1938-ban jelent meg — Cserépfalvi Imre kiadásában — a Márciusi Front (és az antifasiszta népfront) gondolatát szolgáló, fontos könyve, az 1848. A harmincasnegyvenes években a Széchenyi Könyvtárban dolgozott könyvtárosként, s a háború idején részt vállalt az ellenállási mozgalomban. 1945-ben a Nemzeti Múzeum elnökévé nevezték ki. Ekkor lett főszerkesztője a polgári beállítottságú Világ című napilapnak, amely az általa alapított Polgári Demokrata Párt Szócsöveként jelent meg. Pártjának országgyűlési képviselője volt, ugyanakkor a magyarországi szabadkőművespáholy nagymesteri tisztségét is viselte. Régész-műtörténész szemléletére jellemző, hogy a Róma középpontú irányzattal szemben különös érdeklődéssel fordult a keleti világ emlékeihez. Korai felismeréseit a tudomány mai kutatási eredményei is igazolják. Az első világháború idején, majd a Horthy-korszakban közíróként a polgári radikalizmus eszméivel állt síkra; a felszabadulást követő években ugyanakkor a polgári demokratizmus szellemében tevékenykedett. Hírlapíróként ő teremtette meg az irodalmi igényű, tudományos-ismeretterjesztő riport műfaját. Számos könyvet és tanulmányt adott közre. Supka Géza hervadhatatlan érdeme még, hogy javaslatára és kezdeményezésére, a magyar írók támogatása érdekében, 1927-ben megrendezték az első könyvnapot. K.K. Volksballaden — Népballadák címmel Szabó T. Ádám szerkesztésében és Siemers fiva német fordításában moldvai csángó és erdélyi népballadákat adott közre az Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja. A kötet anyagát Kallós Zoltán gyűjtéseiből válogatták. ♦ A Magyar Történelmi Társulat Győr-Sopron megyei csoportja csütörtökön megalakult Győrött. Ez a hetedik megyei csoport az országban, amely az elfogadott program szerint elsősorban munkásmozgalmi és üzemtörténeti kutatásokat folytat majd.