Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
Vasárnap, 1983. május 1. Az egészséges születés emberi jog Dr. Kaposvári Júlia a gyógyítómunka feltételeiről Az MSZMP KB áprilisi határozata milyen gondolatokat ébreszt dr. Kaposvári Júliában, az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága titkárában, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettesében, aki egyben az Egészségvizsgáló Intézet vezetője is? — Munkámat közvetlenül több megállapítás is érinti. Felfigyeltem arra, hogy az egészségügyi ellátást nem szinten tartjuk, hanem fejlesztjük. Úgy gondolom, hogy ha a fejlesztésben s mindenütt másutt — rangsorolunk, úgy akkor elsőbbséget kell kapniuk a népbetegségeink visszaszorítását, illetőleg megelőzését szolgáló eljárásoknak. Kiváló szakmai programjaink vannak a keringési, az onkológiai, a mozgásszervi megbetegedések, a cukorbetegség, a balesetek megelőzésére és gyógyítására. Ezekre több pénzt kell szánnunk a tervezettnél. A fejlesztési teendők, az egyes mozzanatok logikai sorát illesszük úgy össze, mintha egy gyöngysort fűznénk fel s akkor helyükön volnának például a társadalmi mozgalmak és tömegszervezetek feladatai is. Ha az első helyre az említett programok bőségesebb finanszírozása kerülne, azt nem a tudományos kutatás és fejlesztés rovására kellene megoldani. Nem pénzkérdés — Az MSZMP Központi Bizottsága az egészségügyi ellátás színvonalának emeléséről is határozott. Ebben az évben százezer kórhái ágyunk és 32 ezer orvosunk lesz. Ez szép eredmény. — Valóban, nemzetközi elismerésre tarthat számot. A megbetegedések megoszlása és a fekvőbeteg háttér azonban nincs összhangban. Ha például összehasonlítjuk a kórházi ápolásra szoruló mozgásszervi betegek számát a reumatológiai és orthopédiai osztályok befogadóképességével, azonnal kitetszik, hogy kevés az ágy. Ily módon a viszonylagos ágyhiány elég sok gondot okoz. Nos, a kórházi ágyak összetételének a megbetegedés mértékéhez való igazítása pénzbe se kerül és a kiemelt szakmai programok teljesítésének a feltétele is. — Kórházi ágyak áthelyezésével egyik osztályról a másikra azonban nem lesz több orvos. Úgy tudom, hogy kevés a reumatológus. Hiányszakmának mondják. — Több volna, ha egy képzési megkötöttséget feloldanának. Ma ugyanis szakorvos csak olyan osztályon képezhető, amelynek fekvőbeteg háttere van. Az ágyak számához mérik a képzési normát. Feltételezzük, hogy egy osztályra öt szakorvos jut. Ha egyik például a jövő évben külföldre szerződik, a másik nyugállományba megy, akkor az utánpótlás felborul és bekövetkezik az orvoshiány. Miért kell ilyen mereven megtartani a képzési normát? Miért nem növelhetnénk a szakorvosok számát a hiányszakmákban ? Visszatérve a mozgásszervi megbetegedésekre: az abban szenvedők nagyrésze járóbeteg-ellátásban részesül. Ahhoz, hogy gondozhassák, karbantarthassák, szakorvos kell. — Mely szakmákban volna szükség a képzési normák feloldására? — A többi között orthopédszakorvos, szemész, traumatológus és kórboncnok is kevés van. Tehát a szakmákat nézve is, valamint az ország egyes területein orvoshiányról beszélhetünk. Az etikához tartozik — Az ágyszerkezet megváltoztatása és a képzési normák felülvizsgálatán kívül mit emelne ki még az egészségügyi ellátás megjavításának igen sokoldalú teendőiből? — Egy etikai kérdést. Nevezetesen: minden beteg érdekében végig kell gondolni a gyógyítást. Nem elég, ha egy műtétet technikailag kiválóan megoldanak, ha nem veszik számba emberi következményeit, a beteg rehabilitációját is. Miként térhet vissza a foglalkozásához? Ha ehhez valami segédeszközre van szüksége, azt is kapja meg időben. Ez feltétele lehet a foglalkozása folytatásának. Sok esetben takaríthatnánk meg az átképzés vagy a Rokkantlányi Ivánitás nagyon fájdalmas aggodalmakkal teli időszakát, ha a rehabilitációt az ember és a környezete egységében gondolnánk végig. A Központi Bizottság határozata egy mondatban említi az egészségkultúra növelését és a „társadalom széles rétegeit érintő ártalmak viszszaszorítását”. Feltehetően azért, mert e kulturáltság nélkül nem fejlődik ki az önvédelem képessége. — Minden ember felelősségét növelni kell saját egészsége megőrzésében s ez nemcsak a káros szenvedélyekre vonatkozik. A társadalom széles rétegeit érintő ártalmak, mint a mértéktelen alkohol-, nikotin-, gyógyszer- és kávéfogyasztás, a korszerűtlen táplálkozás és a mozgásszegény élelmek mellé a mentalhygiénés problémák is tartoznak. Ilyen „ártalom” a tolerancia, az alkalmazkodási készség hiánya s az önértékelési zavarok. — Talán, ha nagyobb nevelési sikereket mutathatnánk fel, akkor nem menekülnének olyan sokan a kábulatba, a konfliktusaik elöl akár az ital, akár a nyugtatók, akár mindkettő segítségével. — A fiatalok edzése lényegében akkor került napirendre, amikor megtudtuk, hogy mily sokan alkalmatlanok a katonai szolgálatra. De nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag sem eléggé edzettek. Nem tudnak mit kezdeni a konfliktusaikkal. Egy megjegyzést tennék még a káros szenvedélyekre. Azokat általában egy csokorban szoktuk átnyújtani azoknak, akiknek előadást tartunk, vagy cikket írunk. Ezért, aki több kávét iszik a kelleténél, úgy érzi, hogy ez nem reá vonatkozik. MárA következő években át kell tekinteni a szociálpolitikai intézményrendszert", mondja ki a Központi Bizottság határozata. " Azért kell áttekinteni, hogy megváltoztassuk azt. Elsősorban a rögtönzések, a párhuzamosságok megszüntetésére van szükség. Nem az a megoldás kulcsa, hogy lesz-e külön szociálpolitikai hivatal, esetleg bizottság vagy sem, hanem, hogy a szociálpolitikai koncepciót felülről lefelé és alulról fölfelé végigvigyék. A határozat szociálpolitikai szakaszának rétegre irányultsága, nevezetesen, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a gyerekes családokra, a családot alapító fiatalokra, és a nehéz körülmények között élő kisnyugdíjas idős emberekre, humánus és ésszerű. Véleményem szerint az idős embereket gondozó és gyógyító teljes intézményrendszer részesüljön előnyben. Magyarán: vannak javaslatok — amelyekkel nem értek egyet —, hogy az idős embereket ellátó intézmények minősége különböző legyen. Én azt helyeselném, hogy általánosan emeljük az ellátás színvonalát, s akinek nagyobb a nyugdíja, az többel járuljon a költségekhez. Az időskorúak szociálisintézményei közül hiányzik valamiféle átmeneti otthon, ami a járóbeteg-ellátáshoz kapcsolódhatna. Egy olyan részleg, ahol a rövidebb ideig ágyhoz kötötteket gondozhatnák. Itt volna helye társadalmi munkának! A kórházban a szakképzetlen emberek nem segíthetnek, de az otthonban vállalhatnának felügyeletet. Több életet — A határozat a népesedési helyzet alakulását nagy nemzeti és társadalompolitikai kérdésnek tekinti és kimondja, hogy „a születésszám növelése érdekében javítani kell a gyermeknevelés anyagi, szociális és egészségügyi feltételeit”. — A születések számának növelésével egyenértékű a már világrajöttek egészségének védelme. Én egyébként az emberi jogok közé iktatnám az egészséges születés jogát, hangsúlyozva a fiatal házasok felelősségét. — Az egészséges születéshez is hozzájárulhat a káros szenvedélyek elkerülése és az egészségkultúra. — Köztudomású, hogy a csecsemőhalálozás aránya esztendőről esztendőre kisebb. Ehhez hozzájárult az is, hogy szigorúan megkövetelték a halálokok számbavételét. A felnőtt korosztályoknál is ugyanolyan alaposan kellene megállapítani és elemezni a halálokokat. Van elkerülhető halál is, kivált a közlekedési munkahelyi balesetek, a mérgezések között, az öngyilkosságról nem is szólva. Ez megint visszavezet mentalhygiénés problémákhoz. Miként például egy cukorbeteg gyereket megtanítunk arra, hogy betegségével együttéljen, viszonylag kellemesen éljen, akként kellene megértetni az egészséges gyerekkel, hogy a konfliktusokat elviselje, és mire felnövekszik, kezelni is tudja azokat. Kovács Judit Wagner János rajza VIHM Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szombaton a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. Elutazott Budapestről a bolgár építésügyi delegáció Szombaton elutazott hazánkból Iván Szakajev bolgár építésügyi és építőművészeti miniszter, aki Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter meghívására delegáció élén, április 25-e és 30-a között hazánkban tartózkodott. A két miniszter tárgyalásai során a felek hangsúlyozták, hogy kölcsönösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a könnyűszerkezetes építési mód területén kialakult együttműködésnek és az együttműködés további fejlesztésének. Megállapodtak abban, hogy fokozott erőfeszítéseket tesznek a harmadik piacon való közös fellépés érdekében, felhasználják az adott országban egymás partneri jelenlétét, és konkrét lehetőségeit, kölcsönösen segítve ezzel a két ország építőipari exportját is. A bolgár delegáció különös érdeklődéssel tanulmányozta a magyar paneles lakásépítés legújabb fejlesztési eredményeit. Iván Szakajevet fogadta Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. A bolgár delegációt elutazásakor a repülőtéren Ábrahám Kálmán búcsúztatta. Jelen volt Vaszil Baev, a budapesti bolgár nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Kiváló Vállalat a Skála-Coop Ötödször érdemelte ki gazdasági eredményei alapján a Skála-Coop országos szövetkezeti beszerző- és értékesítő közös vállalat a Kiváló címet. A vállalat 1982-ben az előző évihez képest 11 százalékkal növelte árbevételét, nyeresége 17 százalékkal haladta meg az 1981 évit. Jelentős részt vállalt a lakosság megfelelő színvonalú áruellátásában, tevékenysége ösztönzőleg hatott más vállalatok kereskedelmi munkájára is. Az elmúlt évben kiépült a Skála-Coop nagykereskedelmi hálózata, emellett jelenleg már 59 Skála-áruház működik az országban. A szombaton megtartott ünnepségen a Kiváló vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelet Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Vas János, a KPVDSZ főtitkára adta át Demjén Sándor vezérigazgatónak. Százéves az egri szakmunkásképzés Alapításának századik évfordulóját ünnepelte szombaton az egri 212. számú Bornemissza Gergely Ipari Szakmunkásképző Intézet. A népkerti körcsarnokban rendezett ünnepségen Hanga Mária művelődési miniszterhelyettes méltatta az egri szakmunkásképzés történetét, fejlődését. Az egri szakmunkásképző intézetnek, több évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréséül, a Minisztertanács emléklevelet adományozott, az Elnöki Tanács pedig a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki Kameniczky Antalt, az intézet igazgatóját. Mindkét kitüntetést Markovics Ferenc, a Heves megyei tanács elnöke nyújtotta át az ünnepségen. A szakmunkásképző intézet KISZ-szervezete — ezúttal ötödik alkalommal — megkapta a KISZ központi bizottságának vörös vándorzászlaját, amelyet Köp Zászlóné, a KISZ központi bizottságának titkára adott át. Aukíciómunkával a békéért Virizlay Gyula ünnepi beszéde Május elseje előestéjén Virizlay Gyula, a SZOT titkára ünnepi rádió- és tévébeszédet mondott, a párt, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében köszöntve a nézőket, rádióhallgatókat. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együtt járó gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek. De ünnepelnek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás rendjében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először ünneptik nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az az elszántság és akarat, amellyel fölülemelkedtünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mindazokat az eredményeket, amelyeket a magunkénak mnndhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni nekünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásában haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk, a megújulásra. Éppen, mert fölismertük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfeszítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami országunkban történik, az ő értük, az érdekükben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünnepelünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dolgozó ember sem pótolható! Terveink is csak úgy valósíthatók meg, ha a maga helyén mindenki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységük, odaadásuk legyen a példaadó. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közérdeket sért. Mindennek a mindennapos összhangja biztosítja, hogy népünk min ’ den rétege megértse, magáénak érezze politikánkat Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk bízott feladatok mit jelentenek a gazdaságnak, tudjuk-e valamennyien tennivalóinkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megterveznünk és összehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel egy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenni akarók lelkesedését. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvonal, úgy az alkotómunka és a béke is feltételezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette meg az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris háború ! Minden értelmes, az értelmet és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a „korlátozott” és az „elhúzódó”, valamint a más háborús „elméletekről” érkező híreket Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — életével. Szerencsére van erő a háború és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát és megvalósíthassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához. 3