Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
Kedd, 1983. június 28. ft Pusztaszer 101-edszer Utazás közben egyre csak Ady versét mormolom: „De addig sírva, kínban, mit se várva / Mégis csak száll új szárnyakon a dal / S ha elátkozza százszor Pusztaszer, / Mégis győztes, mégis új és magyar." Fogaim alatt recseg a szó: Pusztaszer, mintha homok volna. Ellentmondásos érzésekkel várom a nemzeti emlékparkot. Elhomályosuló szemem előtt darutollas, kacagányos, mokány vitézek országot ülnek a puszta közepén, új államot teremtve-foglalva. De a sík, lapos tájban hatalmas, égő keresztet is látok, Ady keresztjét, amely magányosan világít egy halott ország lelkében. Figyelem önmagam kétkedéseit, a lelkesültséget, hogy egy lehetek egy ezeréves nemzet tagjai közül, és a lassú melankóliát, mert a jelen közönyében a múlt sem érthető. Pusztaszerre érkezve égőpiruló arccal állok meg a millenniumi Árpád-panteon előtt. Ismernem kellene történetét. De csak némán merengek. Nincs értelme a felelősöket firtatni... Magunknak is szemrehányást tehetünk, hogy elsorvadhatott bennünk a megismerés igénye. A múlt könyvekben vagyok kénylen keresgélni a múltat, hogy kibontakozzék a kép Pusztaszerről, amelyet eleink csak Szernek hívtak. Ennek okáról pedig Anonymus így ír: „A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvély-tónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek és jóembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett perékért. Egyszersmind ott a vezér, vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott öszszes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették a szerét az ország egész dolgának. Pusztaszer történelmében tovább lépve, meg kell állapítani, hogy jóval az 1233-as esztendő előtt a bencések számára megalapították a Boldogságos Szűz Mária apátságát. A terület birtokosai ez idő tájt az Ondtól származó Kalánok voltak, akik közül Nánának 1236. október 30-án IV. Béla megengedte, mivel utódai nem voltak, hogy a monostor javára, ősi és szerzett jószágairól szabadon rendelkezhessék. 1274 után okleveleink, nem szólnak az apátságról, amely valószínűleg tűz martaléka lett. Kalán nemzetsége a szeri Pósákban fiúágon kihalt, ezért e területen álló Szer mezővárost Mátyás király 1475-ben részben OrszághMihálynak, részben pedig Ungor Jánosnak adta. A mezőváros 1321-ban elpusztult, de ismét fölépült, és több birtokos között oszlott meg. 1637 táján kellett végképp elpusztulnia. Erre vall, hogy ezentúl mindig Pusztaszerként emlegették. 1669-ben kecskeméti lakosok szerezték meg, s azóta Kecskeméthez tartozott, mígnem 1726-ban — ítélet útján — a királyi kincstár foglalta el, majd III. Károly 1733. december 4-én Endrődy György grófnak adta. Ennek utódai a birtokot a rajta levő terhekkel együtt 1803. január 3-án eladták a Pallavicini őrgrófoknak. Végezetül nagyot lépve: 1945. március 29-én a koalíciós pártok elfogadott földreformrendeletének megfelelően, a volt Pallavicini-uradalom földjét ünnepélyes második honfoglalásként fölosztották a cselédek és napszámosok között. .4 bonyodalmak Az 1970-es esztendőig nehéz lett volna csak úgy Pusztaszerre látogatni." Végül is Erdei Ferencé és segítőié az érdem, hogy múltunk egy kusza emlékek .. -sikerült megvilágítani. Az történt ugyanis, hogy az itteni határban elterülő egész nagy pusztaság a Pusztaszer nevet viselte. Mint említettük, Felső-Pusztaszer sokáig Kecskemét városához tartozott, míg Alsó-Pusztaszer Szeged birtoka volt A millennium idejében Kecskemét Árpád-halmon „ellenemlékművet” emelt. Pallavicini őrgróf pedig Szer város földjén községet szervezett Sövényháza néven, 1894-ben. A kegyelemdöfést az 1934-es esztendőben adták meg, amikor a volt kecskeméti birtokrészen községet hoznak létre, amelyet Pusztaszernek neveztek el. Így ír erről Erdei Ferenc: „Ezzel teljes lett a komédia: a szeri helyszín nevét az őrgróf kedve szerint meghamisították, az igazi nevet pedig átvitték egy másik területre, ahol Kecskemét felállította a maga ellen-emlékművét, évente növekvő tízezrek előtt válik nyilvánvalóvá a zavar: tulajdonképpen hol és mire kell emlékeznünk?” Erdei Ferenc sürgető követelésére az Árpád-ligeti panteon területének nevét Ópusztaszerre változtatták. Nemzeti bizottság alakult az Elnöki Tanács elnökének vezetésével, s az lett a feladata, hogy kidolgozza és megvalósítsa a Nemzeti Emlékpark gondolatát, előteremtse az ehhez szükséges anyagi eszközöket, így feledteti a múlt bonyodalmait napjaink Ópusztaszere. Az emlékpark Sétálva az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark árnyas fái alatt, szívesen elkalandozik gondolatban az ember. A múlt árnyain és dicsőségein mereng, beleképzeli magát letűnt korok díszletei közé. De magával viszi baljós érzéseit is: vajon nemzeti öntudatunk milyen mélyre ereszthet gyökeret a múlt talajában? Mennyire érezhetjük a sajátunkénak a századok történelmét? Miként tapasztalhatjuk bőrünkön, s mennyire érezhetjük át felelősségének súlyát lelkünkben, ha a bemagoltatott elemista tananyagot sem igazán ismerjük. Talán ez az emlékpark nyújtotta élmény pótolja valahogy a mulasztásokat. Ópusztaszeri kalauzom Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója. Először csendesen ellépdelünk a Kallós Ede által épített millenniumi panteon előtt. Aszfaltút vezet Árpád klasszicista hajlékáig; oroszlánok vigyázzák nyugalmát. — A közhit úgy tartotta — mondja Trogmayer Ottó —, hogy itt volt a vérszerződés. De ez mese. Ha elolvassuk Anonymus idevágó passzusait, szó sincs erről, hiszen ő sem tesz ilyesmiről említést. Ez olyan romantikus elképzelés, amelynek semmilyen történelmi alapja sincs. Az újabb történeti kutatások azt bizonyítják, hogy a honfoglalás sem egyidőben történt, egy hosszabb folyamat eredménye lehetett a vezérek szert országlása. Az emlékműtől füves,, meredek kaptató vezet a kilátódombra. Innen, a magasból kivehetők a volt bencés kolostor-monostor épületegyüttes falmaradványai. — A monostor romjaitól néhány száz méterre — folytatja Trogmayer — egységes rendet alkotó sírokra bukkantak. Az egyik csontváz lábánál lókoponya és lábszárcsontok feküdtek, a koponya két oldalán arany varkocskarikákat leltek. Ez a honfoglaló magyarok temetője, talán az első betelepülő generációé, talán azoké, akik a Szerhez fűződő hagyományt megteremtették. De érdemes a templom romjainál egy keveset még elidőzni. A képzelet hirtelen falakat emel leomlottak helyébe, boltozatot, tetőzetet ácsol, freskókat fest, szobrokat farag, hogy végül is teljes pompájában kibontakozhassék a templom. Ez a kolostor-monostor együttes Szent László korából való, vagyis XI. századi. Az ásatások során feltűnt, hogy alaprajza mennyire hasonlatos a Szent Galleni típusú templom mk orvon alálhoz. Ez az építési mód Közép-Európában igen elterjedt volt, de hazánkban egyedülálló. Nem lehet kétséges, hogy ezt a templomot a Közép- Európába betelepülő bencések építették. Egyik legjobb párhuzama a gernrodei kolostor temploma, Kelet-Európában pedig Lengyelország területén egyedülálló túrni templom, amelynek elődjében a hazai történelmünkben is fontos szerepet játszó Asztrik apát is megfordult. Vagyis a tervrajzok tanulmányozása azt mutatta, hogy ez a kolostor-monostor a Szent Galleni templom felére kicsinyített mása. Úgy tervezzük, ha teljesen befejezzük az ásatásokat, akkor a tervrajznak megfelelően a kertbe is azokat a növényeket ültetjük, mint amelyeket eredendően Szent Gallenben is voltak. A skanzen A kilátódombról leereszkedve, a szabadtéri néprajzi múzeum épületei tűnnek föl. Először egy makói hagymatermelő háza. Az eredeti portát kövekre szedték, és úgy szállították át Ópusztaszerre. Vele szemben áll egy csongrádi halászház. De megtalálható itt kovács- és bognárműhely, szentesi tanya, tanyai olvasóköri épület kuglipályával, egy Szeged környéki tanya épületei és egy tanyai iskola háza is. — Még néhány épület, és készen leszünk ezzel a kis skanzennal. Érdekessége, hogy mindegyik épületét más és más város építtette. Sikerült vállalkozásnak tartjuk, amit az is bizonyít, hogy az idelátogató turisták közül már nem egy akarta megvenni az épületeket. Ennek a skanzennak az a nagy előnye, hogy itt egy helyen látható az, amit egyébként csak elszórva lehetne megfigyelni. Természetesen az épületek berendezése eredeti, valamennyi múzeumi tárgy Az emlékpark bejáratától nem messze érdekes formájú, kör alaprajzú épület tetőszerkezetét ácsolják. Az öles fák és dús bokrok között harmonikusan illeszkedik a tájba. — Jövőre készülnek el vele — mondja Trogmayer Ottó. — Kettős célú felhasználást szántunk neki. Itt kap helyet a Feszty-körkép és kiállítás is lesz benne. A Feszty-körkép egy múlt századbeli romantikus stílusirányzat darabja. Annak idején ilyen látványos „attrakcióval” illusztráltak történelmi eseményeket. — Európában ugyan nem egyedülálló alkotás ez, de mindenképpen jelentős mű. Hasonló elképzelés alapján született Waterlooban körkép, de említhetnék más példákat a Szovjetunióból is. Feszty Árpád munkáját eredetileg Budapesten, a Városligetben állították ki. Milliók láthatták. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy itt, Ópusztaszeren méltó helye lesz-e? — Meggyőződésem, hogy azért, mert valami értékes, ritkaságszámba menő alkotás, annak még nem kell feltétlenül Pestre kerülnie. Az egri várat sem szállították Pestre, Egerben a helye. Azt hiszem, az emlékparkban nagyon jó és főleg méltó helye lesz a körképnek. Arról pedig nem beszélve, hogy évről évre több és több látogató érkezik Ópusztaszerre. Egy idény alatt hozzávetőlegesen mintegy százezer ember fordul itt meg. Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark területén megtekinthető még egy mezőgazdasági gépgyűjtemény, és a tervek szerint nemsokára elkészül a huszonhét méter magas felszabadulási és földosztási emlékmű is. A lassú-lassú sétában kellemesen elfárad az ember. A múlt faggatása végső soron kedvvel, lelkesültséggel tölt el. Hiszen csak úgy találhat magára ember és nemzet, ha merít a múlt tiszta forrásából, hogy jelene, és jövője is megtisztuljék. Boros István MiiW Nonizot i Illés Sándor TALÁLT PÉNZ T. Később ismét villantak rá, tudta, a céhésekigyekeznek átadni az üzenetet. Nincs öszszetartóbb társaság a taxisoknál, annyi bizonyos. Sosem gondolta volna, hogy ennyi a szolidaritás bennük. A maszek taxisok éppúgy segítik , egymást, mint a Volánosok vagy a Főtaxisok. Neki is elkelne egy cébé rádió, de egyelőre nincs rá pénze. Csivitelő lányok rakodtak be a hátsó ülésre, egyikük szatyrában borosüvegek, a másik szendvicseket cipelt, érezte a felvágottak illatát. Az Engels térre mentek, nagyon ki volt világítva az egyik ház első emeleti ablaka, kihallatszott a zene brummogása is. Ezek most óriási hangerőre állítják a lemezjátszót és ropják a táncot reggelig. Egyetemistáknak nézte őket. Olyan idősek lehetnek, mint Vicus. Mi lenne, ha egyszer egy ilyen üde lányokból álló társaság őt is meghívná? Egy, idős néni kalitkával szállt be, a letakart papagáj néha nagyot rikkantott. Kelemen segített neki kirakni ■ a csomagot és a ház bejáratáig vitte a kalitkát a madárral. Zsebe már dagadozott a bankjegyektől. , Jó volna megszámolni. De nincs rá ideje, ehhez meg kellene állnia. Majd otthon. Nem is akart több fuvart vállalni. Hazafelé megtölti még a tartályt, hogy ne kelljen holnap, mert már teljesen kiürült, ég a piros jelzőlámpa a műszerfalon. Elhasználta a tíz liter benzint, de még a tartalék felét is talán. Csendes volt a benzinkút környéke. Félreállt, bement a Keleti peronjára és vásárolt egy esti lapot, majd utána megtörölgette a szélvédőt, s megnézte, zárva vannak-e az ajtók? Akkor vette észre a kis csomagot. A kocsi jobb sarkában, a hátsó ülésért, egészen a sarokba szorulva egy nylonzacskó sarka villant elő. Lehet, hogy valamelyik utas üresen odagyűrte. Vagy ottfelejtette? Kinyitotta az ajtót és megtapogatta. Nem akart hinni a szemének, bankjegyek voltak a zcskóban. Sok-sok bankjegy. Mennyi lehet? Izgatottan ült be a kocsi hátsó ülésére, nehogy valaki észrevegye, mit művel. Óvatosan kibontotta a zacskót, s megszámolta a pénzt. Negyvenezer forint volt, ötszázas bankjegyekben. Gyorsan a belső zsebébe süllyesztette. ■ Előbb elöntötte a forróság, aztán a hideg rázta, de jólesően, kiabálni szeretett volna örömében. Úristen! Negyvenezer forint. Ha ezt hozzáteszik ahhoz, amit Vicus gyűjtött, akkor már vásárolhatnak bútort, meg szőnyeget, széppé varázsolhatják a lakásukat. Mit szól ehhez Vicus? Leteszi majd észrevétlenül az asztal sarkára, míg a felesége kenyeret szel. „Hát ez micsoda?” -. ..kérdezi, majd meglepetéssel. „Ez?.- Kerestem.- Ma este kerestem!'’ Vica persze nem hiszi el, hogyan lehet összetaxizni egy délután negyvenezret? Képtelenség. Csak találhatta! Valahol találta, micsoda szerencse! Vagy lottón nyerte? De hisz nem is, lottózik János. . ' ' Kihűl közben a rakott burgonya a tűzálló tálban,mert ők annyira izgatottak lesznek, hogy megfeledkeznek a vacsoráról is. Vicus előszedi a saját pénzét, s aztán tervezgetni kezdenek. Lehet, hogy már holnap megvásárolják az új bútort. Holnap nem megy taxizni, annyi bizonyos. Vicát hordozza majd üzletről üzletre. Megengedhetik maguknak. Aztán arra gondolt, hogy vajon ki hagyhatta a kocsiban a pénzt? És elszégyellte magát. Lehet, hogy már értesítette is az illető a rendőrséget. Talán keresik őt, s azért villogtak rá a kollégák. Már tudják, hogy nála a pénz. Lehet, hogy otthon két rendőr várja. És valamiielyik utasa, aki azóta is sír. Talán az az öreg néni vesztette el, aki a lányához jött látogatóba? Honnan is? Esztárról. „Hajdúszoboszlón jobbra kell letérni, s az az út vezet Derecskére... Nálunk már hetek óta nem volt eső... — hallotta a hangját, mintha itt ülne most mellette. Ő hozta talán a pénzt a lányának .Eladott valamit. A házát, vagy a kertjét, a tehénkéjét. És azóta kétségbeesetten sír, nem tudják megvigasztalni, az ő takarékos, példás életének, szorgalmának a gyümölcse volt ez a negyvenezer forint, hogyan is lehetne megvigasztalni? De hátha az a gyanús külsejű két fiatalember felejtette a kocsiban a pénzt? Lehet, hogy a pénz lopásból származik, valakinek összes vagyonkája volt. Vagy talán a művésznő hagyta a kocsiban? Játék közben, amíg Otello fojtolgattá a széles házastársi ágyon: eszébe juthatott a negyvenezer forint, és azért volt olyan kétségbeesetten könyörgő a hangja. Kelemen János ismerte a darabot, szerette is Shakespeare-t: Vicussal hetenként elmennek színházba, kétszer még moziba, mert a felesége is imádja a művészetet és ennyit a takarékoskodás mellett is megengedhetnek maguknak. A művésznőt különben fényképről ismeri már évek óta, játszani még nem látta. Óvatosan becsukta a kocsi ajtaját, s jobb karját szorosan a melléhez szorította, hogy érezze a bankjegyköteget a zsebében. Azért meg kell ezt alaposan gondolni, lehet, hogy sosem jönnek rá, hol veszett el a pénz, s nála senki sem keresi. Akkor minek adná vissza? Nincs neki rá égetően szüksége? Gyermekkorában Patajon, ahová Ilonka nénihez járt a vakáció idején, azt kiáltozták a gyerekek, nem azé a veréb, akitől elszállt, hanem aki megfogta. Ezt arra értették, hogy az elgurult, bozót körül előhalászott labda, vagy más apró játéktárgy azt illette meg, aki megtalálta. Legjobb volna most szépen hazagurulni, letenni a kocsit, s a csomagot is visszahelyezni az ülés sarkába. Ha reggel bepörgetnének hozzá, hogy ébredjen, s adja elő a pénzt, akkor megjátszaná a csodálkozó, értelmetlen embert. „Pénz? Milyen talált pénzről beszélnek, kérem? Én nem találtam pénzt, egész estig fuvaroztam .. . Hogy a kocsiban? Lehetetlen !. . Aztán lemenne a rendőrökkel, mérgelődne közben, hünyü vögne, hajtogatná, hogy mit képzelnek, meg hogy ő becsületes ember, s aztán ő mutatna legnagyobb meglepetést, amikor rátalálnának a nyloncsomagba burkolt pénzkötegre. Tétován kószáló tekintettel mondaná: „Nahát, ha én ezt tudom, egész biztos, hogy kiveszem és biztonsága helyezem! Éppen ennyire volna szükségem!” — nevetne, de nevetnének a rendőrök is, amiért zavarták és meggyanúsították, de hát ilyen az élet. Ha pedig reggelig nem jönne senki a pénzért, akkor már nem keresnék később. Elrejtené. De hová? A lakásban? Az nem jó. Vica hazautazhatna vele Szakmárra. Ott aztán senki nem keresné. És megkérdeznék tőle: „Miért utazott a felesége pont másnap Szakmárra?” „Kérem, beteg az édesanyja, már régebben is panaszkodott és Vica nyugtalan volt nagyon. Mondtam neki, menjen, látogassa meg őket...” Lám, a becsületes emberből is ravasz bűnöző Válhat pillanatok alatt, ötlött fel benne a gondolat, amint így gyötrődött. Képes nyakatekert dolgokat is kiagyalni, hogy mentegesse magát. Legfőképpen önmaga előtt. Mert ezt a harcot önmagával kell megvívnia. Csak ne volna ilyen nehéz ez a harc! Persze, ha nem kellene a pénz, ha volna belőle bőven, s jutna mindenre, akkor fel sem merülne benne ilyen aljas gondolat. Beült a kocsiba, felpergette a motort, mérgesen, dühösen, sok gázt adott, csikorogtak a tömlők az aszfalton. Hazamegy,persze hogy haza, hová is menne ilyenkor, fáradt, de most ezt érzi a legkevésbé, tele van elektromossággal, vibrál minden porcikája. „Nézd, Vica, mit hoztam!” — képzeli el a jelenetet. ___ ..(Folytatjuk) . .... Újabb szénlelőhely az ajkai medencében Jelentős szénkészleteket tártak fel a kutatók az ajkai medence kifogyófélben lévő szénvagyonának pótlására. A több mint 30 ezer méternyi kutatófúrással feltárt szén elemzésébe, a földtani kutató szakemberek mellett, bekapcsolódott a Veszprémi Vegyipari Egyetem, valamint a Veszprémi Akadémiai Bizottság szilárd ásványbányászati munkabizottsága is. Így rövidesen nemcsak a szénkészlet geológiai elhelyezkedéséről, de annak kémiai fizikai tulajdonságairól is részletes információkkal rendelkeznek. Eredményérvyel biztatnak a Dudar környéki kutatások is, ahol ugyancsak szükség van az ismert szénvagyon növelésére. 9 Magyar—svéd közös biológiai üzem Az elmúlt évtizedben világszerte megnőtt az érdeklődés és a kereslet a természetes mikrobiológiai készítmények, a tömegtakarmányok, silók tartósítószereinek alapanyagául, valamint állati takarmánykiegészítőként szolgáló hasznos baktériumok iránt. Ezek előállítására alapított közös vállalatot a Monori Állami Gazdaság, a Medimpex Külkereskedelmi Vállalat jogutódja, a Pharmatrade és asvéd Medipharm. A biológiai üzemet hétfőn avatta fel Budapesten Magyar Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A közös vállalat alapítótőkéjének 51 százalékát a magyar, 49 százalékát a svéd partner adta. A Medipharm a technológiát és a svéd gyártmányú berendezéseket szállította az üzemhez, a Monori Állami Gazdaság a termelési háttérről és az üzemelés feltételeiről gondoskodott. Az eddigi tapasztalatok szerint a biológiai üzem termékei iránt máris nagy a kereslet. Teljesítménye lehetővé teszi a hazai ellátás teljes körű megoldását, működésével mintegy húszmillió forint, értékű importáru behozatala válik feleslegessé. Igen nagy a külföldi érdeklődés is, az elképzelések szerint a készítményeket később Ausztriába, Belgiumba és Olaszországba exportálják. i / Aratási ügyelet Az aratás csúcsszezonja ugyan országosan csak egy hét múlva kezdődik meg, a mezőgazdaság kiszolgálásában érdekelt vállalatok, üzemek azonban a legtöbb helyen már megnyitották az ügyeleti szolgálatot. A Gabona Tröszt vállalatai az esti órákban is átveszik a búzát, szükség esetén szombaton késő estig és vasárnap is nyitva tartanak. A gépeket, alkatrészeket forgalmazó kereskedelmi telepek, az agrotekhálózat kirendeltségei szintén meghosszabbították a félfogadási időt. Az Áfor-kutaknál ugyancsak felkészültek a mezőgazdasági üzemek kiszolgálására. A Mezőgép Tröszt is megszervezte a nyári aratási ügyeletet, a hazai üzemekben gyártott gépek, felszerelések alkatrészeit, fő egységeit szükség esetén raktárról közvetlenül szállítják a gazdaságokba.