Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

Kedd, 1983. június 28. ft Pusztaszer 101-edszer Utazás közben egyre csak Ady versét mormolom: „De ad­dig sírva, kínban, mit se vár­va / Mégis csak száll új szár­nyakon a dal / S ha elátkozza százszor Pusztaszer, / Mégis győztes, mégis új és magyar." Fogaim alatt recseg a szó: Pusztaszer, mintha homok volna. Ellentmondásos érzé­sekkel várom a nemzeti em­lékparkot. Elhomályosuló sze­mem előtt darutollas, kacagá­­nyos, mokány vitézek or­szágot ülnek a puszta közepén, új államot teremtve-foglalva. De a sík, lapos tájban hatal­mas, égő keresztet is látok, Ady keresztjét, amely magá­nyosan világít egy halott or­szág­­ lelkében. Figyelem ön­magam kétkedéseit, a lelke­­sültséget, hogy egy lehetek egy ezeréves nemzet tagjai kö­zül, és a lassú melankóliát, mert a jelen közönyében a múlt sem érthető. Pusztaszerre érkezve égő­piruló arccal állok meg a mil­lenniumi Árpád-panteon előtt. Ismernem kellene történetét. De csak némán merengek. Nincs értelme a felelősöket firtatni... Magunknak is szemrehányást tehetünk, hogy elsorvadhatott bennünk a megismerés igénye. A múlt könyvekben vagyok kény­len keresgélni a múltat, hogy kibontakozzék a kép Puszta­szerről, amelyet eleink csak Szernek hívtak. Ennek okáról pedig Anonymus így ír: „A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, me­lyet Körtvély-tónak monda­nak, s ott maradtak a Gyü­­mölcsény-erdő mellett har­mincnégy napig. Azon a he­lyen a vezér és nemesei el­rendezték az országnak min­den szokástörvényét meg va­lamennyi jogát is, hogy mi­képpen szolgáljanak a vezér­nek és jóembereinek, vagy mi­képpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett perékért. Egyszersmind ott a vezér, vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott ösz­­szes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elren­dezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert­ ott ejtették a szerét az ország egész dolgának. Pusztaszer történelmében tovább lépve, meg kell állapí­tani, hogy jóval az 1233­-as esztendő előtt a bencések szá­mára megalapították a Bol­­dogságos Szűz Mária apátsá­gát. A terület birtokosai ez idő tájt az Ondtól származó Kalánok voltak, akik közül Nánának 1236. október 30-án IV. Béla megengedte, mivel utódai nem voltak, hogy a mo­nostor javára, ősi és szerzett jószágairól szabadon rendel­kezhessék. 1274 után okleve­leink, nem szólnak az apátság­ról, amely valószínűleg tűz martaléka lett. Kalán nemzet­sége a szeri Pósákban fiúágon kihalt, ezért e területen ál­ló Szer mezővárost Mátyás király 1475-ben részben Or­­szágh­­Mihálynak, részben pe­­dig Ungor Jánosnak adta. A mezőváros­­ 1321­-ban elpusz­tult, de ismét fölépült, és több birtokos között oszlott meg. 1637 táján kellett végképp el­pusztulnia. Erre vall, hogy ezentúl mindig Pusztaszerként emlegették. 1669-ben kecske­méti lakosok szerezték meg, s azóta Kecskeméthez tartozott, mígnem 1726-ban — ítélet út­ján — a királyi kincstár fog­lalta el, majd III. Károly 1733. december 4-én Endrődy György grófnak adta. Ennek utódai a birtokot a rajta levő terhek­kel együtt 1803. január 3-án eladták a Pallavicini őrgró­foknak. Végezetül nagyot lép­ve: 1945. március 29-én a koa­líciós pártok elfogadott föld­reformrendeletének megfele­lően, a volt Pallavicini-urada­­lom földjét ünnepélyes máso­dik honfoglalásként fölosz­tották a cselédek és napszámo­sok között. .4 bonyodalmak Az 1970-es esztendőig nehéz lett volna csak úgy Pusztaszer­re látogatni." Végül is Erdei Ferencé és segítőié az érdem, hogy múltunk egy kusza em­lékek .. -sikerült megvilágíta­ni. Az történt ugyanis, hogy az itteni határban elte­rülő egész nagy pusztaság a Pusztaszer nevet viselte. Mint említettük, Felső-Pusztaszer sokáig Kecskemét városához tartozott, míg Alsó-Puszta­szer Szeged birtoka volt A millennium idejében Kecske­mét Árpád-halmon „ellenem­lékművet” emelt. Pallavicini őrgróf pedig Szer város föld­jén községet szervezett Sö­vényháza néven, 1894-ben. A kegyelemdöfést az 1934-es esz­tendőben adták meg, amikor a volt kecskeméti birtokrészen községet hoznak létre, amelyet Pusztaszernek neveztek el. Így ír erről Erdei Ferenc: „Ezzel teljes lett a komédia: a szeri helyszín nevét az őr­gróf kedve szerint meghamisí­tották, az igazi nevet pedig át­vitték egy másik területre, ahol Kecskemét felállította a maga ellen-emlékművét, évente növekvő tízezrek előtt válik nyilvánvalóvá a zavar: tulajdonképpen hol és mire kell emlékeznünk?” Erdei Ferenc sürgető köve­telésére az Árpád-ligeti pan­teon területének nevét Ópusz­taszerre változtatták. Nemzeti bizottság alakult az Elnöki Ta­nács elnökének vezetésével, s az lett a­ feladata, hogy ki­dolgozza és megvalósítsa a Nemzeti Emlékpark gondola­tát, előteremtse az ehhez szük­séges anyagi eszközöket, így feledteti a múlt bonyodalmait napjaink Ópusztaszere. Az emlékpark Sétálva az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark árnyas­ fái alatt, szívesen elkalandozik gondolatban az ember. A múlt árnyain és dicsőségein mereng, beleképzeli magát letűnt ko­rok díszletei közé. De magával viszi baljós érzéseit is: vajon nemzeti öntudatunk milyen mélyre ereszthet gyökeret a múlt talajában? Mennyire érezhetjük a sajátunkénak a századok történelmét? Miként tapasztalhatjuk bőrünkön, s mennyire érezhetjük át fele­lősségének súlyát lelkünkben, ha a bemagoltatott elemista tananyagot sem igazán ismer­jük. Talán ez az emlékpark nyúj­totta élmény pótolja valahogy a mulasztásokat. Ópusztasze­­ri kalauzom Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Mú­zeum igazgatója. Először csen­desen ellépdelünk a Kallós Ede által épített millenniumi panteon előtt. Aszfaltút vezet Árpád klasszicista hajlékáig; oroszlánok vigyázzák nyugal­mát. — A közhit úgy tartotta — mondja Trogmayer Ottó —, hogy itt volt a vérszerződés. De ez mese. Ha elolvassuk Anonymus idevágó passzusait, szó sincs erről, hiszen ő sem tesz ilyesmiről említést. Ez olyan romantikus elképzelés, amelynek semmilyen történel­mi alapja sincs. Az újabb történeti kutatások azt bizo­nyítják, hogy a honfoglalás sem egyidőben történt, egy hosszabb folyamat eredménye lehetett a vezérek szert or­­száglása. Az emlékműtől füves,, me­redek kaptató vezet a kilá­tódombra. Innen, a magasból kivehetők a volt bencés ko­lostor-monostor épületegyüttes falmarad­ványai. — A monostor romjaitól néhány száz méterre — foly­tatja Trogmayer — egységes rendet alkotó sírokra bukkan­tak. Az egyik csontváz lábá­nál lókoponya és lábszárcson­tok feküdtek, a koponya két oldalán arany varkocskariká­­kat leltek. Ez a honfoglaló magyarok temetője, talán az első betelepülő generációé, ta­lán azoké, akik a Szerhez fű­ződő hagyományt megterem­tették. De érdemes a templom rom­jainál egy keveset még el­időzni. A képzelet hirtelen fa­lakat emel leomlottak helyé­be, boltozatot, tetőzetet ácsol, freskókat fest, szobrokat fa­rag, hogy végül is teljes pom­pájában kibontakozhassék a templom.­­ Ez a kolostor-monostor együttes Szent László korá­ból való, vagyis XI. száza­di. Az ásatások során feltűnt, hogy alaprajza mennyire ha­sonlatos a Szent Galleni tí­­pusú templom m­­­k orvon alál­hoz. Ez az építési mód Kö­zép-Európában igen elterjedt volt, de hazánkban egyedül­álló. Nem lehet kétséges, hogy ezt a templomot a Közép- Európába betelepülő bencé­sek építették. Egyik legjobb párhuzama a gernrodei kolos­tor temploma, Kelet-Európá­­ban pedig Lengyelország te­rületén egyedülálló túrni templom, amelynek elődjében a hazai történelmünkben is fontos szerepet játszó Aszt­­rik apát is megfordult. Vagy­is a tervrajzok tanulmányo­zása azt mutatta, hogy ez a kolostor-monostor a Szent Galleni templom felére kicsi­nyített mása. Úgy tervezzük, ha teljesen befejezzük az ása­tásokat, akkor a tervrajznak megfelelően a kertbe is azo­kat a növényeket ültetjük, mint amelyeket eredendően Szent Gallenben is voltak. A skanzen A kilátódombról leeresz­kedve, a szabadtéri néprajzi múzeum épületei tűnnek föl. Először egy makói hagyma­termelő háza. Az eredeti por­tát kövekre szedték, és úgy szállították át Ópusztaszerre. Vele szemben áll egy csong­rádi halászház. De megtalál­ható itt kovács- és bognár­műhely, szentesi tanya, tanyai olvasóköri épület kuglipályá­val, egy Szeged környéki ta­nya épületei és egy tanyai iskola háza is. — Még néhány épület, és készen leszünk ezzel a kis skanzennal. Érdekessége, hogy mindegyik épületét más és más város építtette. Sikerült vállalkozásnak tartjuk, amit az is bizonyít, hogy az ide­látogató turisták közül már nem egy akarta megvenni az épületeket. Ennek a skanzen­­nak az a nagy előnye, hogy itt egy helyen látható az, amit egyébként csak elszórva le­hetne megfigyelni. Természe­tesen az épületek berendezé­se eredeti, valamennyi mú­zeumi tárgy Az emlékpark bejáratától nem messze érdekes­ formá­jú, kör alaprajzú épület te­tőszerkezetét ácsolják. Az­ öles fák és dús bokrok között­ har­monikusan illeszkedik a táj­ba. — Jövőre készülnek el ve­le — mondja Trogmayer Ot­tó. — Kettős célú felhaszná­lást szántunk neki. Itt kap helyet a Feszty-körkép és ki­állítás is lesz benne. A Feszty-körkép egy múlt századbeli romantikus stílus­­irányzat darabja. Annak ide­jén ilyen látványos „attrak­cióval” illusztráltak történel­mi eseményeket. — Európában ugyan nem egyedülálló alkotás ez, de mindenképpen jelentős mű. Hasonló elképzelés alapján született Waterlooban körkép, de említhetnék más példákat a Szovjetunióból is. Feszty Árpád munkáját ere­detileg Budapesten, a Város­ligetben állították ki. Milliók láthatták. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy itt, Ópusz­­taszeren méltó helye lesz-e? — Meggyőződésem, hogy azért, mert valami értékes, ritkaságszámba menő alkotás, annak még nem kell feltét­lenül Pestre kerülnie. Az eg­ri várat sem szállították Pest­re, Egerben a helye. Azt hi­szem, az emlékparkban na­gyon jó és főleg méltó he­lye lesz a körképnek. Arról pedig nem beszélve, hogy év­ről évre több és több láto­gató érkezik Ópusztaszerre. Egy idény alatt hozzávetőle­gesen mintegy százezer ember fordul itt meg. Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark területén megte­kinthető még egy mezőgazda­­sági gépgyűjtemény, és a ter­vek szerint nemsokára elké­szül a huszonhét méter ma­gas felszabadulási és földosz­tási emlékmű is. A lassú-lassú­ sétában kelle­mesen elfárad az ember. A múlt faggatása végső soron kedvvel, lelkesü­ltséggel tölt el. Hiszen csak úgy találhat magára ember és nemzet, ha merít a múlt tiszta forrásá­ból, hogy jelene, és jövője is megtisztuljék. Boros István MiiW Nonizot i Illés Sándor TALÁLT PÉNZ­ T. Később ismét villantak rá, tudta, a céhések­­igyekeznek átadni az üzenetet. Nincs ösz­­szetartóbb társaság a taxisok­nál, annyi bizonyos. Sosem gondolta volna, hogy ennyi a szolidaritás bennük. A maszek taxisok éppúgy segítik , egy­mást, mint a Volánosok vagy a Főtaxisok. Neki is elkelne egy cébé rádió, de egyelőre nincs rá pénze. Csivitelő lányok­ rakodtak be a hátsó ülésre, egyikük szatyrában borosüvegek, a má­sik szendvicseket cipelt, érezte a felvágottak illatát. Az En­gels térre mentek, nagyon ki volt világítva az egyik ház el­ső emeleti ablaka, kihallat­szott a zene brummogása is. Ezek most óriási hangerőre állítják a lemezjátszót és rop­ják a táncot reggelig. Egye­temistáknak nézte őket. Olyan idősek lehetnek, mint Vicus. Mi lenne, ha egyszer egy ilyen üde lányokból álló társaság őt is meghívná? Egy, idős néni kalitkával szállt be, a letakart papagáj néha nagyot rikkantott­. Kele­men segített neki­ kirakni ■ a csomagot és a ház bejáratáig vitte a kalitkát a madárral. Zsebe már dagadozott a­ bank­jegyektől. , Jó volna megszá­molni. De nincs rá ideje, eh­hez meg kellene állnia. Majd otthon. Nem is akart több fu­vart vállalni. Hazafelé meg­tölti még a tartályt, hogy ne kelljen holnap, mert már tel­jesen kiürült, ég a piros jel­zőlámpa a műszerfalon. El­használta a tíz liter benzint, de még a tartalék felét is ta­lán. Csendes volt a benzinkút környéke. Félreállt, bement a Keleti peronjára és vásárolt egy esti lapot, majd utána megtörölgette a szélvédőt, s megnézte, zárva vannak-e az ajtók? Akkor vette észre a kis csomagot. A kocsi jobb sarkában, a hátsó ülésért, egészen a sarok­ba szorulva egy nylonzacskó sarka villant elő. Lehet, hogy valamelyik utas üresen oda­gyűrte. Vagy ottfelejtette? Ki­nyitotta az ajtót és megtapo­gatta. Nem akart hinni a szemé­nek, bankjegyek voltak a zcskóban. Sok-sok bankjegy. Mennyi lehet? Izgatottan ült be a kocsi hátsó ülésére, ne­hogy valaki észrevegye, mit művel. Óvatosan kibontotta a zacskót, s megszámolta a pénzt. Negyvenezer forint volt, ötszázas bankjegyekben. Gyor­san a belső zsebébe süllyesz­tette. ■ Előbb elöntötte a forróság, aztán a hideg rázta, de jól­­esően, kiabálni szeretett vol­na örömében. Úristen! Negy­venezer forint. Ha ezt hozzá­teszik ahhoz, amit Vicus gyűj­tött, akkor már vásárolhatnak bútort, meg szőnyeget, széppé varázsolhatják a lakásukat. Mit szól ehhez Vicus? Lete­szi majd észrevétlenül az­ asz­tal sarkára, míg a felesége ke­nyeret szel. „Hát ez micsoda?” -.­ ..kérdezi, majd meglepetés­sel. „Ez?.- Kerestem.- Ma este kerestem!'’ Vica persze nem hiszi­­ el­,­ hogyan lehet össze­taxizni egy délután negyven­ezret? Képtelenség. Csak talál­hatta! Valahol találta, micso­da szerencse! Vagy lottón nyerte? De hisz nem is, lottó­zik János. . ' ' Kihűl közben a rakott bur­gonya a tűzálló tálban,­­mert ők annyira izgatottak lesznek, hogy megfeledkeznek a vacso­ráról is. Vicus előszedi a saját pénzét, s aztán tervezgetni­­ kezdenek. Lehet, hogy már holnap­­ megvásárolják az új bútort. Holnap nem megy ta­xizni, annyi­ bizonyos. Vicát hordozza majd üzletről üzlet­re. Megengedhetik­ maguknak. Aztán arra­ gondolt, hogy vajon ki hagyhatta a kocsiban a pénzt? És­ elszégyellte ma­gát. Lehet, hogy már értesí­tette is az illető a rendőrséget. Talán keresik őt, s azért vil­logtak­ rá a kollégák. Már tud­ják, hogy nála a pénz. Lehet, hogy otthon két rendőr várja. És valamiielyik utasa, aki az­óta is sír. Talán az az öreg néni vesztette el, aki a lányá­hoz jött látogatóba? Honnan is? Esztárról. „Hajdúszobosz­lón jobbra kell letérni, s az az út­ vezet Derecskére... Ná­lunk már hetek óta nem volt eső... — hallotta a hangját, mintha­ itt ülne most mellette. Ő hozta talán a pénzt a lányá­nak­ .Ela­dott valamit. A házát, vagy a kertjét, a tehénkéjét. És azóta kétségbeesetten sír, nem tudják megvigasztalni, az ő takarékos, példás életének, szorgalmának a gyümölcse volt ez a negyvenezer forint, ho­­gyan is lehetne megvigasztal­ni? De hátha az a gyanús kül­sejű két fiatalember felejtette a kocsiban a pénzt? Lehet, hogy a pénz lopásból szárma­­zik, valakinek összes vagyon­kája volt. Vagy talán a mű­vésznő hagyta a kocsiban? Já­ték közben, amíg Otello fojtol­gattá a széles házastársi ágyon: eszébe juthatott a negyvenezer forint, és azért volt olyan kétségbeesetten kö­nyörgő a hangja. Kelemen Já­nos ismerte a darabot, szeret­te is Shakespeare-t: Vicussal hetenként elmennek színház­ba, kétszer még moziba, mert a felesége is imádja a művé­szetet és ennyit a takarékos­kodás mellett­ is megengedhet­nek maguknak. A művésznőt különben fényképről ismeri már évek óta, játszani még nem látta.­­ Óvatosan becsukta a kocsi ajtaját, s jobb karját szorosan a melléhez szorította, hogy érezze a ban­kjegyköteget a zsebében. Azért meg kell ezt alaposan gondolni, lehet, hogy sosem jönnek rá, hol veszett el a pénz, s nála senki sem keresi. Akkor minek adná vissza? Nincs neki rá égetően szüksége? Gyermekkorában Patajon, ahová Ilonka néni­hez járt a vakáció idején, azt kiáltozták a gyerekek, nem azé a veréb, akitől elszállt, hanem aki megfogta. Ezt arra értet­ték, hogy az elgurult, bozót körül előhalászott labda, vagy más apró játéktárgy azt illette meg, aki megtalálta. Legjobb volna most szépen hazagurulni,­ letenni a kocsit, s a csomagot is visszahelyez­ni az ülés sarkába. Ha reggel bep­örgetnének hozzá, hogy éb­redjen, s adja elő a pénzt, ak­kor megjátszaná a csodálkozó, értelmetlen embert. „Pénz? Milyen talált pénzről beszél­nek, kérem? Én nem találtam pénzt, egész estig fuvaroz­tam .. . Hogy a­ kocsiban? Le­hetetlen !. . Aztán lemenne a rendőrök­kel, mérgelődne közben, hüny­­ü­ vögne, hajtogatná, hogy mit képzelnek, meg hogy ő becsü­letes ember, s aztán ő mutat­na legnagyobb meglepetést, amikor rátalálnának a nylon­csomagba burkolt pénzköteg­­re. Tétován kószáló tekintettel mondaná: „Nahát, ha én ezt tudom, egész biztos, hogy ki­veszem és biztonsága helye­­zem! Éppen ennyire volna szükségem!” — nevetne, de nevetnének a rendőrök is, amiért zavarták és meggyanú­­síto­tták, de hát ilyen az élet. Ha pedig reggelig nem jön­ne senki a pénzért, akkor már nem keresnék később. Elrejte­né. De hová? A lakásban? Az nem jó. Vica hazautazhatna vele Szakmárra. Ott aztán sen­ki nem keresné. És megkér­deznék tőle: „Miért utazott a felesége pont másnap Szak­­márra?” „Kérem, beteg az édesanyja, már régebben is panaszkodott és Vica nyugta­lan volt nagyon. Mondtam ne­ki, menjen, látogassa meg őket...” Lám, a becsület­es emberből is ravasz­­ bűnöző Válhat pil­lanatok alatt, ötlött fel benne a gondolat, amint így gyötrő­dött. Képes nyakatekert dolgo­kat­ is kiagyalni, hogy mente­gesse magát. Legfőképpen ön­maga előtt. Mert ezt a harcot önmagával kell megvívnia. Csak ne volna ilyen nehéz ez a harc! Persze, ha nem kel­lene a pénz, ha volna belőle bőven, s jutna mindenre, ak­kor fel sem merülne benne ilyen aljas gondolat. Beült a kocsiba, felpergette a motort, mérgesen, dühösen, sok gázt adott, csikorogtak a tömlők az aszfalton. Haza­megy,­persze hogy ha­za, hová is menne ilyenkor, fáradt, de most ezt érzi a leg­kevésbé, tele van elektromos­sággal, vibrál minden porciká­­ja. „Nézd, Vica, mit hoztam!” — képzeli el a jelenetet. ___ ..(Folytatjuk) . .... ­ Újabb szénlelőhely az ajkai medencében Jelentős szénkészleteket tár­tak fel a kutatók az ajkai me­dence kifogyófélben lévő szén­vagyonának­ pótlására. A több mint 30 ezer méternyi kutató­fúrással feltárt szén elemzé­sébe, a földtani kutató szak­emberek mellett, bekapcsoló­dott a Veszprémi Vegyipari Egyetem, valamint a Veszpré­mi Akadémiai Bizottság szi­lárd ásványbányászati mun­kabizottsága is. Így rövidesen nemcsak a szénkészlet geoló­giai elhelyezkedéséről, de an­nak kémiai fizikai tulajdonsá­gairól is részletes információk­kal rendelkeznek. Eredményér­vyel biztatnak a Dudar környé­ki kutatások is, ahol ugyan­csak szükség van az ismert szénvagyon növelésére. 9 Magyar—svéd közös biológiai üzem Az elmúlt évtizedben világ­szerte megnőtt az érdeklődés és a kereslet a természetes mikrobiológiai készítmények, a tömegtakarmányok, silók tar­tósítószereinek alapanyagául, valamint állati takarmányki­egészítőként szolgáló hasznos baktériumok iránt. Ezek elő­állítására alapított közös vál­lalatot a Monori Állami Gaz­daság, a Medimpex Külkeres­kedelmi Vállalat jogutódja, a Pharmatrade és a­­svéd Me­­dipharm. A biológiai üzemet hétfőn avatta fel Budapesten Magyar Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­­lyettes. A közös vállalat alapítótő­­kéjének 51 százalékát a­ ma­gyar, 49 százalékát a svéd part­ner adta. A Medipharm a tech­nológiát és a svéd gyártmányú berendezéseket szállította az üzemhez, a Monori Állami Gaz­­­daság a termelési háttérről és az üzemelés feltételeiről gon­doskodott. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a biológiai üzem termékei iránt máris nagy a kereslet. Teljesítménye lehetővé teszi a hazai ellátás teljes körű meg­oldását, működésével mintegy húszmillió forint, értékű im­portáru behozatala válik feles­legessé. Igen nagy a külföldi érdeklődés is, az elképzelések szerint a készítményeket ké­sőbb Ausztriába, Belgiumba és Olaszországba exportálják. i / Aratási ügyelet Az aratás csúcsszezonja ugyan országosan csak egy hét múlva kezdődik meg, a mező­­gazdaság kiszolgálásában ér­dekelt vállalatok, üzemek azon­ban a legtöbb helyen már megnyitották az ügyeleti szol­gálatot. A Gabona Tröszt vállalatai az esti órákban is átveszik a búzát, szükség esetén szomba­ton késő estig és vasárnap­­ is nyitva tartanak. A gépeket, al­katrészeket forgalmazó keres­kedelmi telepek, az agrotek­­hálózat kirendeltségei szintén meghosszabbították a félfoga­dási időt. Az Áfor-kutaknál­ ugyancsak felkészültek a me­zőgazdasági üzemek kiszolgá­lására. A Mezőgép Tröszt is megszervezte a nyári aratási ügyeletet, a hazai üzemekben gyártott gépek, felszerelések al­katrészeit, fő egységeit szükség esetén raktárról közvetlenül szállítják a gazdaságokba.

Next