Magyar Nemzet, 1984. január (47. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-17 / 13. szám
r. A Balaton tehermentesítője Nagyobb igénybevételre készül fel a Velencei-tó Az utóbbi években a Balaton vízminőségének védelme érdekében egész sor nagy fontosságú intézkedés történt, kiegészítésükre hivatott az a szándék, hogy lehetőség szerint csökkentsék a tó igénybevételét. E célt szolgálja az üdülőkörzetben életbe léptetett építési tilalom, és az a törekvés, hogy különösen a hétvégi kiránduló tömegek egy részét más vízterületre irányítsák át. Mivel a Duna mind kevesebb helyen alkalmas fürdésre, a Balaton tehermentesítését illetően mindenekelőtt a Velencei-tó jöhetett számításba. A fővárostól alig 50 kilométerre levő üdülőkörzet nemcsak az utazási költségek növekedése miatt tett szert a korábbinál nagyobb vonzerőre, hanem amiatt is, mert másfél évtizede tartó tervszerű kiépítése révén egyre kulturáltabb strandolási, vízisportolási lehetőségeket nyújt folyton növekvő számú látogatóinak. Az elmúlt évben a Velenceitó idegenforgalma több mint 40 százalékkal nőtt, ami mutatja, hogy az üdülőkörzet a csökkentett fejlesztési lehetőségek ellenére is fokozódó mértékben tölti be funkcióját. A ránk következő nyáron a tó és tája igénybevételének további növekedésével kell számolni, ezért széles körű érdeklődésre tarthat számot, hogy az idén milyen léptekkel halad előre a nagy szerepre hivatott üdülő táj fejlesztése. Első a vízvédelem Erről a kérdésről tárgyalt hétfői plenáris ülésén a Velencei-tavi Intéző Bizottság. A fejlesztési alap 1983. évi felhasználására vonatkozó beszámoló szerint a korábbinál lényegesen kisebb lehetőségek mellett is biztosítani lehetett a vízminőség védelme érdekében végzendő feladatok — tómeder- és partszabályozás, közművesítés, környezetvédel leirt — elsődlegességét. Az intéző bizottság tevékenysége mindenekelőtt a már megkezdett beruházások befejezésére összpontosult; új beruházást az anyagi lehetőségek megszűkült határain belül csupán csekély mértékben tudtak kezdeni 1983-ban. A központi támogatás csökkenése miatt a múlt évben jelentősen növelték az úgynevezett saját forrás hozadékát, elsősorban a telekértékesítésből származó bevételeket. Főként e réven sikerült fedezni a feladattervben szereplő munkákhoz szükséges összegeket. Továbbra is elsőbbséget kaptak a vízgazdálkodási munkálatok. Megkezdődött a Velencefürdő keleti szakaszának part- és mederrendezési tervezése. Megvalósításával a legjobban igénybe vett déli parti üdülőterület előtt befejezést nyer a tómeder és a partvonal kotrása, illetve szabályozása. Folytatódott a velencei északi kanyar part- és mederrendezése, ezenkívül fenntartási munkákat végeztek a dinnyési partszakaszon, a gárdonyi Nagytisztás északi oldalán, továbbá a Szúnyog-szigettől keletre eső mederterületen. Az elmúlt évben a fejlesztési program keretében vízgazdálkodásra 3, közművesítésre 21, intézményellátásra és sportcélokra ugyancsak 21, a közlekedés fejlesztésére 16, környezet- és természetvédelemre 5 millió forintot fordítottak; sajnálatos viszont, hogy területfejlesztésre csak 3, férőhelynövelésre pedig csupán 1 millió forint jutott. A közművesítés Ami az üdülőterület ivóvízellátását illeti, elkészült a dinnyési intézményeket kiszolgáló vezeték. Pettenden és Pázmándon társulati beruházásban megépült az ivóvízhálózat. A sukorói üdülőterületen megalakult a társulat, és megkezdődött a gárdonyi 2X300*1 köbméteres ivóvíztároló medencék építése, amelyek a nyári hétvégi igények jobb kielégítését szolgálják. A szennyvízelhelyezés területén a VIB beruházásában mintegy 10 millió forintos ráfordítással elkészült Agárd déli szennyvízfőműve, Gárdony part menti területén pedig társulati beruházásban megépült a csatornahálózat. Folyamatosan halad a regionális szennyvízrendszer automatikus irányításának kiépítése. A velencei-tavi fejlesztési alap ez idei felhasználásánál mindenekelőtt az idegenforgalom alakulásában bekövetkezett változásokra kellett figyelemmel lenni. A vendégforgalom ugrásszerű növekedése néhány olyan probléma sürgős megoldását vetette fel, melyet a program — lényegesen kisebb ütemű forgalomnövekedéssel számolva — csak a későbbi tervidőszakok feladatául jelölt meg; ilyen például az ivóvízbázis és a szennyvíztisztító kapacitás bővítése, a strandok korszerűsítése és nagyobbítása. Emellett természetesen változatlanul elsőbbséget kell, hogy kapjanak a tó vízminőségének védelmével kapcsolatban szükségszerűen elvégzendő feladatok, kiterjesztve e tevékenységet a tó teljes vízgyűjtő területére. Az idei terv Az idén több mint 35 millió forintot fordítanak pártós mederrendezésre, a tó vízminőségét javító, korábban megkezdett munkák folytatására, illetve befejezésére. Az e vonatkozású beruházások közül a Velencefürdő keleti szakaszának, a Cserepes-sziget északi oldalának partfalkiépítése, továbbá az északi kanyar part- és medenceszabályozása szerepel kiemelten. A Szúnyog-szigettől keletre eső területen folytatódik a tómeder kotrása. Az agárdi hajóállomás és a csónakkikötői mólók korszerűsítésére a sétahajózás, illetve a sporthorgász igények jobb kielégítése érdekében van szükség. Fontos feladat az Ercsi— Velence II. számú ivóvízvezeték kiviteli terveinek elkészítése, hogy a VII. ötéves terv során az üdülőkörzet vízigényei teljes mértékben kielégíthetők legyenek. Az agárdi szennyvíztisztító telep kapacitásának növelése a tó vízminőség-védelme érdekében is alapvetően fontos feladat. Agárd, Gárdony, Velence és Kápolnásnyék területén megalakítandó szennyvíztársulatokat a csatornázás kiviteli terveinek elkészítésével támogatja az intéző bizottság. A termálfürdő Az agárdi termálfürdő építése már tavaly megkezdődött és jó ütemben haladt. Elkészült a hévíz távvezeték, a külső ivóvíz és az elektromos energiaellátás. A beruházást a Dunántúli Regionális Vízgazdálkodási Vállalat bonyolítja le, a szükséges anyagi fedezetek zömében a VIB, részben egyes vállalatok társadalmimunkával biztosítják. Az építés olyan előrehaladott állapotban van, hogy bizton remélhető a rendkívül fontos létesítmény — amely az elő- és utószezon lényegesen jobb kihasználását teszi lehetővé — ez évi átadása, a próbaüzem lefolytatása, majd a termálfürdőnek a közönség rendelkezésére bocsátása. Velence e vonatkozásban példát mutathat a Balatonnak, ahol Fonyód térségében az agárdi hévíznek sokszorosa áll rendelkezésre, évtizedek óta kihasználatlanul. Mivel a központi támogatások bővítésének ez évben sem lesz még lehetősége, a területelőkészítő munkát a Velencei-tó partján úgy irányítják, hogy a telekértékesítésből még a tervidőszak végén is jelentős bevétel származzék. Területelőkészítésre és intézményellátásra 1984-ben összesen 24 millió forintot irányoz elő a terv. Fontos feladat a gárdonyi és velencefürdői strandok további fejlesztése. Mindkét strandon befejeződtek a terület- és partrendezési munkák, elengedhetetlenül szükséges viszont a megnövekedett igények elfogadható szinten való kielégítése, az egészségügyi előírásoknak megfelelően. Százezrek pihenőhelye A velencei-tavi üdülőterület ez évi fejlesztési terve azért látszik jól megalapozottnak, mert a tó vízminőségét védő és javító beruházások elsődlegessége mellett számol a forgalom növekedéséből adódó, szükségszerűen elvégzendő feladatok megvalósításával is. A VIB titkárságának megállapítása szerint 1984-ben — noha szerényebb mértékben — tovább fejlődik a tó és környezte, s az üdülőtáj egyre inkább megfelel a programban megfogalmazott funkcióinak; százezrek kedvelt pihenőhelye lesz. (a. gy.)★ Pályázati felhívás Az ELEGANCIA IPARI SZÖVETKEZET BÉRBEADJA a Budapest V., Szent István körút 25. szám alatti üzletét méretes ruhakészítés, készruhák és kiegészítő divatcikkek árusításának céljára 1984. március 1-től, ötéves időtartamra. Tájékoztatás: a pályázati feltételek közlésének és a pályázatok benyújtásának helye és időpontja: Budapest V., Október 6. utca 18., központi titkárság (telefon: 323-950), hétfőn 9 órától 12 óráig, csütörtökön 14 órától 16 óráig. Az üzlethelyiség hétfői napokon, 11 és 13 óra között tekinthető meg. A pályázatok benyújtásának határideje: 1984. február 10. A versenytárgyalás 1984. február 23-án, 14 órai kezdettel lesz a szövetkezet központi titkárságán. Man Volwps A Velencei-tavi Intéző Bizottság hétfői ülésén — saját kérésére — érdemeinek elismerése mellett — felmentette tisztségéből dr. Dobrónaki Gyulát, aki ebben a tisztségében két évtizeden át rendkívül sokat tett az üdülőkörzet fejlesztéséért. A VIB új elnöke Megyeri Károly, a MÚOSZ főtitkára lett. Kedd, 1904. január 17. KÖNYVESPOLC Esszék, publicisztikák, tanulmányok Olvasónak és kritikusnak egyaránt lehetnek elfogultságai művekkel, életművekkel, alkotókkal szemben. Olyan elfogultságokra gondolok, melyek valójában nem érintik ez alkotások értékét, mégis — szinte megmagyarázhatatlanul — jobban vonzódunk az egyik műhöz, alkotóhoz, mint a másikhoz, legyenek bár egyenrangúak. Jelen sorok szerzője így elfogult a sok műfajú Illés Endre életművében az író eszszéivel, kritikáival. A négy évvel ezelőtt megjelent kétkötetes Mestereim, barátaim, szerelmeim című gyűjtemény most új kiadásban látott napvilágot, terjedelmében jelentősen kibővülve. Hatalmas anyag halmozódott immáron föl e könyvekben. Nem tehetek itt most mást, csak két fontos elemét említem meg a gyűjteménynek. Az egyik, amire szeretném felhívni a figyelmet, az a következetes esszéista magatartás, mellyel Illés Endre a magyar századvég-századelő irodalmához, prózájához fordul. Tolnai Lajostól Papp Dánielen, Gozsdu Eleken, Justh Zsigmondon át húzódik az írók sora Ambrus Zoltánig, Cholnoky Viktorig, Lövik Károlyig és mások mellett, természetesen Csáth Gézáig. Hogy Illés Endre mit tett mint esszéista és mint kiadó Csáthért, az ma már közismert. Az talán kevésbé, hogy mindkét szerepében milyen értő szeretettel és figyelemmel ébreszti a modern magyar próza, novellisztika első igazi képviselőinek emlékét. Jellemzőként emelem ki Justhról szóló írásait (Szalon és délibáb): az új kiadás ebben is több az előzőnél. Ott még csak a Justhnaplóról szóló vita esszéit olvashattuk. Ott írta: „Ha portrét rajzolnék Justhról.. .” — s itt ezen írás előtt magát a portrét is megkapjuk. A szeretet soha nem kritikátlanság Illés Endrénél: éppen a Justh-írások jelzik, hogy miközben helyesen és jogosan vette védelmibe annak idején Bóka Lászlóval szemben a Naplót, azt is látta, hogy a regények már korántsem ennyire érdekfeszítők. Illés Endre könyve egyébként is a magyar századforduló iránt érdeklődők hasznos ..kézikönyve” lehetne. Persze, nemcsak az ő számukra, hiszen eg„z magyar ..irodalomtörténetet” olvashatunk itt, színesítve néhány világirodalmi esszével. A kötet másik eleme, mely megkülönböztetett figyelmet érdemel, teljesen új az előző kiadáshoz képest. Három fejezet ez, az írók két háború közt, Elsárgult fényképek, A túlsó parton. A legérdekesebb talán a középső, legalábbis abból a szempontból, hogy olyan elfeledett írókról szól, akiknél (talán Oláh Gábor és Bibó Lajos kivételével) a feledés jogos volt. Erdős Renée, Gulácsy Irén, Kosáryné Réz Lola és a többiek emberi portréjával azonban Illés Endre azt is bizonyítja, hogy a feledést meg is kell okolni, magyarázni. A harmadik fejezet jobbára vita-esszéket közöl, többek közt a tárca műfajáról (Új zsemlye-pör), mely — olykor — a magyar irodalomból majdnem teljesen kiveszett. Illés Endre védelmébe veszi e kihalt műfajt, szépen elemezve sajátságait, erényeit (s itt megint csak a századfordulóra kell gondolnunk, hisz akkor tűnt föl nálunk ez az apró forma, a novella soha nem látott virágzását hozva meg). Mi mondható el egy rövid ismertetés keretében Illés Endre „krétarajzairól” általánosságban? Sokan elmondták már s igaz, hogy az esszéírás legjobb hagyományait folytatta, immáron maga is követendő hagyománnyá nemesedve; hogy stílusa elegáns; hogy fölidéző erejű; hogy egy-egy metaforája, hasonlata megvilágított; hosszas fejtegetéseknél; hogy közvetlen s az alkotót — akár az ismeretségen, akár egyebeken túl is — emberközelbe képes hozni. Most mégis másra helyezném a hangsúlyt: a módszerre, a szemléletre, az etikára. Kritikusaink védelmében című esszéje a címmel ellentétben a kritika kritikájával kezdődik, jogosan és pontosan sorakoztatva a kritikai élet betegségeit. Szigorú Illés Endre, de etikus. S éppen ezért elég az a néhány sor, melyet esszéje vége felé ír a védelem érdekében, mert érezni minden során, hogy ügyet szolgál, nem egyeseket, hogy soha nem elnéző, de mindig értékvédő. Ugyanez az ügyszolgálat a központi szervezőereje Fekete Gyula Sarkcsillag című könyvének, melyben az író publicisztikai munkásságából válogatott. Fekete Gyula köztudottan olyan alkotó, aki a „vízügyeket” is felvállalja — azaz publicisztikai tevékenysége igen széles skálán mozog. Könyvében így szó esik irodalomról is, de sokkal hangsúlyosabban jelen esetben általános és konkrét társadalmi gondokról: a környezetszennyezéstől a találmányok során át életmód kérdésekig. Régebbi (például, a Vita közben 1956 júniusából) és újabb írások váltogatják egymást: jól ismert viták hozzászólásai, vitazárói vagy éppen indítói, és kevésbé ismert publicisztikák, interjúk (mint például a Bibó István emlékének szentelt Szellem és hatalom). Minden ilyen jellegű gyűjteménynek egyik óhatatlanul előforduló gyengéje lehet, hogy természetszerűen találhatunk benne tartalmi átfedéseket, ismétlődéseket. Nincs ez másképp Fekete Gyula Sarkcsillagjában sem, mégis valami másról is szó van e könyben. Nevezetesen arról, hogy Fekete Gyula évek-évtizedek óta monomániásan harcol az emberi-társadalmi problémák ellen — a dolgok pedig összefüggnek: újra és újra el kell mondani ugyanazt. Ez egyfelől Fekete Gyula etikus tartása, szemlélete, másfelől a változások/változtathatóság jellemzője. A Sarkcsillag bizonyára egyik leggyakrabban előforduló szava: a kiszolgáltatottság. Ez a fogalom hordozza Fekete Gyula mondanivalójának lényegét: küzdelem mindenfajta egyéni és társadalmi kiszolgáltatottság ellen. S ez még akkor is tiszteletre méltó, ha éppen egy-egy témakörben érvelésével esetleg vitatkozni is lehet, összességükben pedig mindenképpen katalizátorként hatnak ezek az írások, ha másban nem, abban, hogy végiggondoljuk azokat a bajokat, problémákat, melyeket az író cikkeiben sokszor előre jelzett/jelez. Ha más területen és más módon is, de többek közt az emberi együttgondolkodásról, illetve az erre való serkentésről is szól Halász László könyve Az olvasás, nyomozás és felfedezés A kötetben Halász László művészetpszichológiai kérdésekkel, problémákkal foglalkozik, különös tekintettel a befogadáspszichológiára. A befogadásesztétika mint az általános esztétika speciális megközelítésmódja , hazánkban az utóbbi tíz-tizenöt évben hódított magának nagyobb teret, s körülbelül innét számítható a tüzetesebb kutatások megindulása is: párhuzamosan a lukácsi Esztétikum eredményeinek feldolgozásával. Halász László legújabb könyve is ehhez járul hozzá sajátos szempontjaival, következtetéseivel. Tanulmányokat, esszészerűségeket olvashatunk itt, bár a kötet valójában összefüggő egész, még akkor is, ha egyes írások önállóan is élvezetesek, gondolatgazdagok. A módszer szempontjából mégis fontos hangsúlyozni a gyűjtemény tagolódását: az első részben — lévén Halász László az irodalomra koncentrál — tizenegy magyar és külföldi novellát, illetve ezek alkotáslélektani elemzését találhatjuk. Csak néhány nevet említve: Móricz, Kosztolányi, Maunassant, Akutagawa és Kafka szerepel itt mások mellett. A második rész pedig már általánosabb szinten fejtegeti az olvasással összefüggő befogadási — információs értelmezési, emlékezeti — problémákat. E részben több kísérleti helyzet — például a Maunassantnovella kapcsán — feldolgozását is nyomon követhetjük. Mindkét rész azt mutatja tehát, hogy Halász László módszere rokonszenvesen induktív: általános észrevételei, eredményei konkrét. ..gyakorlati” kérdések vizsgálataiéi indulnak ki, azokon alapulnak. Kitűnő novellaelemzéseket kapunk így egyfelől (E. A. Poe: Az ellopott levél; Akutaanwa: A cserjésben), másfelől az iodalmi műalkotás befogadásmechanizmusához új szempontokat. S egyben azt is bizonyítja Halász László, hogy az irodalmi szövegek befogadása műven bonyolult áttételeken keresztül érvényesül, ha egyáltalán érvényesül (emlékezetes ebből a szempontból A műértékelés buktatói és a Gazdagodás és elszegényítés című fejezetek). Előszavában szól arról, hogy mind a könynyed ismeretterjesztést, mind a ..tudományos unalmat” el akarta kerülni. Könyve éppen ezért lett egyszerre olvasmányos és mégis tudományos értékű, melyet nemcsak szakmabelied forgathatnak érdeklődéssel. Dérczy Péter ÚJ KÖNYVEK EURÓPA KIADÓ: Abrahams, Péter: Ékesítse koszorú Abramov, Fjodor: A ház Buura, Augustin: Az éjszaka hangjai Csehov, Anton: Négy színmű Hardy, Thomas: Egy tiszta nő Honda, Karél: A fehér paripa (Madách) Kerouac, Jack: Úton Korda, Michael: A szerencse fiai Lorbeer, Hans: A wittenbergai menyegző Puskin: Anyegin Sararu, Dinu: Rókavadászat (Kriterion) Shakespeare: Téli rege Shelby, Graham: A Sátán széttörte láncát — Farkas a kertek alatt Shelby, Graham: Sötét lovagok — Hiú királyok Villa, Lauri: A végtelen bennünk van MÓRA KIADÓ: Czvrtek, Václav: Hogyan kereste az ördög a pokol nyílását Az elmúlástól tettenérten (Kozmosz) Gyurkovics Tibor—Schéner Mihály: Az apai mézesbábos Kovács István* Így élt Bem József Mai magyar elbeszélők M’mne, A : Holnemvolt Nádor Tamás? HóDerentív Romhányi József: Szamárfül Szávai Géza: Kóka Samuék vándorútja (Ion Creanea, Bukarest) Szentmihály Szabó Péter: A tökéletes változat A tükör és a maszk — Művésznovellák (Kozmosz) Wojtyszko, Maciej: A hosszú álom SZÉPIRODALMI KIADÓ: Albert Gábor: Emelt fővel Berczeli A. Károly: Kamaszok Béládi Miklós: Válaszutak Bertha Bulcsú: Medvetáncoltatás Czakó Gábor: Eufémia utolsó heteinek hiteles története Czigány György: Álmok Ninivéből Grandpierre Lajos: öten voltak Gyurkovics Tibor: Boszorkányok pedig vannak Hermann István: Veszélyek viszonyok Illyés Gyula: A Semmi közelít Kemény Zsigmond: Korkívánatok Kisfaludy Sándor: A kesergő szerelem Kolozsvári Papp László: Halálugrás kezdőknek és haladóknak Móricz Virág: Illúzió Pázmány Péter művei Péterfy Jenő válogatott művei Sásdi Sándor: Tél hozta, tavasa vitte Siklós László: Gyerekek veszélyben Varga Katalin: Gyász és gyönyör Zrínyi Miklós: a török áfium ellen való orvosság TANKÖNYVKIADÓ: Dr. Kerékgyártó Imre: A nevelés tudatosan vállalt vakmerőség Kunoss Judit: Fogalmazástanítás az alsó tagozatban