Magyar Nemzet, 1984. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-01 / 282. szám
4 Magyar Nemzet ,,Vessünk, emberek, aztán egyezkedjünk/••• ” (1.) A feketeéri táblás Még nem jött a fagy, még lehetett a földeken dolgozni. Ősz volt, 1944 októbere. Sajti Ferenc és Szegedi János gépkezelők, mint más napokon, most is az uradalom hatalmas gőzekéjével foglalatoskodtak, amikor meghallották a morgást. Előbb halkan, aztán mind hangosabban. Lánctalpak csörgése. Harckocsik dübörgése hallatszott egyre közelebbről. A két ember megállt — Jönnek — állapította meg egyikük, ám azt maga sem hitte volna, hogy akikről beszél, ennyire közel értek már. Vártak, figyeltek. És kisvártatva meg is látták, amit eddig csak hallottak. A dűlő végén feltűntek a páncélosok. Ilyen tankokat sosem láttak eddig, oldalukat vörös csillag díszítette. A gépek mellett sok-sok pufajkás, géppisztolyos katona jött. Nem szaladtak, nem kiabáltak, konok elszántsággal, haladtak ... A két paraszt csak állt. S talán fel sem fogták, hogy ez a néhány perc, amíg elvonultak mellettük a vöröscsillagosok, számukra is, az ország számára is történelmi jelentőségű. Sarkad felszabadult. Hatvanhat új birtokos... A nagyközség határában a Feketeérnek nevezett területen ekkor negyven cselédlakásban éltek emberek, az üzemi központhoz tartozott még az intézői lakás, a parádés istálló, a tanítói lakást is magába foglaló iskolaépület, a kétszáz férőhelyes tehénistálló, valamint a bognárműhely. Az uradalom az Almásy-grófok tulajdona volt. Tőlük vette bérbe a Magyar Föld Részvénytársaság, s a kapitalista vállalkozás mindent elkövetett, hogy befektetett pénze busásan megtérüljön. Ezért nemcsak a cselédeknek fizetendő bért tartotta alacsonyan, hanem a lehető legmodernebb termelési módszereket is alkalmazni kezdte. Gépekkel folyt a szántás, jó vetőmag állt rendelkezésükre. Abban az évben is jól haladt a munka- a felszabadulás napjáig 20 hold be is volt vetve őszi búzával. Boros Gergely volt, aki győzködni kezdte az embereket: ha szét is osztják, hagyják együtt a földet. Indokai nagyon logikusan hangzottak. A cselédeknek semmijük sincs, igavonó állatok se, nemhogy gépek, szerszámok. Mit kezdenének tehát a földdel, azon túl, hogy örülnének végre ősi jussuknak? Hogyan művelnék meg? Az uradalomban viszont van szerszám, gőzeke. Igaz, a felszabadulás napjára egyetlenegy igavonó állat se maradt már. Boros Gergely biztatta az embereket, győzködte őket, újabb érveket hozott az ellenérvekre. Akadt, aki könnyebben hajlott a szóra, más csak a fejét csóválta némán. De volt egy mondata, amivel senki nem vitatkozott: „no jó, vessünk emberek, azután majd egyezkedünk!” Sarkad-Feketeéren így telt el az ősz. Mindenki meghányta-vetette magában, mihez is kezdhetnének, hogyan is legyen. Aztán, hogy véget értek a munkák a földeken, egész télen át folyt a vita. Legyen „kolhoz”, vagy ne legyen? Mit hozhat ez? S hogyan járnak, ha másként döntenek? Hamarosan kész volt a terv... Sarkad község határában 6787 holdat osztottak szét. Ennek java része az Almásyhitbizomány volt, ehhez jött még a község földterülete 1280 hold, a községi legeltető-társulat földje, 317 hold, a sarkadi református egyház 314 holdja, özv. Kolb Kálmánné birtoka, 142 hold... Minderre 320 gazdasági cseléd, 1520 nincstelen agrárproletár, 179 törpebirtokos földigénylő jelentkezett. Dönteni kellett. Boros Gergely a mezőgazdasági iskola egyik termébe hívta össze az embereket, hogy a végleg dűlőre vigyék a dolgot S mire véget ért az ülés, 66 új birtokos aláírásával egyhangúan megalakították a Sarkadi Földmunkás Szövetkezetet. Kétszázhetvenhat hold föld felett rendelkeztek, s újra munkához láttak. (Később Feketeéri őstermelő Szövetkezet lett a nevük.) Hosszú ideig nem volt más igavonó állatuk, mint egy beteg szamár, és egy, a romániai Biharból elbitangolt bivalytehén. E „furcsa párost” fogták aztán a fogatba, nemigen törődve vele, nevetik-e őket vagy sem. Fenn és lenn Az alapszabályt — egész télen át vitatták — ma afféle egymásközti szerződésnek nevezhetjük. Nem másolták — honnan? — kitalálták. Minden földdarab megmarad a tulajdonos nevén, csak közösen művelik. A „földmunkásokhoz” bárki csatlakozhat — de csak földdel. Három évig nincs kilépés! Aki távozni akar, egy évvel korábban bejelenti, aztán mehet, a földjét a tábla szélén kapja meg. A termelés úgy folyt, hogy mindenki megmondta, mit vet a saját „birtokán”, s az ilyen egyéni tervek alapján jött létre a közös terv, és alakultak ki a táblák. A betakarítás, a szállítás is közösen zajlott, de a termés mindenkinek a sajátja volt. Ebből ki-ki tizenöt százalékot leadott „közös költségre”. S abból a tizenötből két százalék volt a fejlesztési alap. Ma már ez megmosolyognivalóan kevésnek tűnik, ám akkor a soknál is több volt. Már az első évben tudtak venni ebből a pénzből a „közösnek” igavonó állatokat: ökröket, lovakat, bivalyt. Az emberek pedig — negyven feketeéri család — újonnan vásárolt, saját tehenet vezettek haza az első osztozkodás után ... Az elkövetkezendő néhány évben a volt uradalmi cselédek igen nagy hírnévre tettek szert, sokfelé beszélték a „feketeéri táblások” döntését. Barátokat, irigyeket és ellenségeket is szereztek. Bebizonyították, hogy érdemes együtt gazdálkodni: 1945-től 48-ig kiemelkedő gazdasági eredményeket értek el. 1948 áprilisában a termelőszövetkezetek országos termelési versenyét megnyerték. Mit tudták ők, hogy ezenközben igen éles támadások indultak el ellenük! 1947-ben Rákosi Mátyás levelet írt Bihar megye első titkárának, melyben arra utasította, hogy oszlassa fel a feketeéri szövetkezetét. Indoka az volt, hogy „a sarkadiak túlságosan előreszaladtak a politikai fejlődés terén”. A párttitkár, Szabó Lajos azonban vonakodott végrehajtani az utasítást. Hogyisne, hiszen ő maga is egyike volt azoknak, akik néhány évvel azelőtt aláírták azt a bizonyos ívet, ott az iskolateremben, s megalapították az ország első termelőszövetkezetét. Vajon mit érezhetett ez az ember? Miben csalódott? Saját eszméiben, vagy vezetőiben? És miben bízva vette magának a bátorságot, hogy az ország első emberének, „a nép bölcs tanítójának” utasítását elszabotálja? Mindenesetre várt, hoztahalasztotta a dolgot, hátha változik a helyzet. És igaza lett A feketeérsek 1949. október 1-én a Lenin Termelőszövetkezet nevet vették fel. Rákosi ekkor már látogatásával tüntette ki a sarkadiszövetkezőket Egy korabeli dokumentumban Tobai Sándor, akkori elnök így idézi fel ezt a napot: bent rakosgatta az iratokat az irodában, intézte az ügyes-bajos dolgokat, egyszer csak autózúgást hall: „kinéz az ablakon, hát majd földbegyökerezett a lába, őt látta a kocsiból kiszállni...” Részletkérdés talán, de mások egészen másként emlékeznek erre a látogatásra. Murok Lászlóné nyugdíjas, egykori tsz-alapító 1984-ben például így:— A lórévasúttal jött... — Mi az a lórévasút? — Az egy olyan kisvasút, amivel a cukorrépát hordták be az uradalmi földekről a sarkadi cukorgyárba. Azzal hozták a Rákosit. — Tudták-e maguk, hogy milyen neves vendég érkezik? — Tudtuk hát, hogyne tud- t tuk volna, előző nap délben megmondták, egész késő éjsza-káig meszeltünk. Mindennek friss fehérnek, mutatósnak kellett lenni. Kisvasút vagy gépkocsi, olyan mindegy. Tény, hogy a kommunista párt főtitkára személyesen látogatta meg a „feketeéri táblást”, s ez azt jelentette, kitüntette, elismerte a hajdani cselédek sorsváltoztató művét. Az emlékkönyv őrzi sorait: „Jövőre visszajövünk, hogy megnézzük, mennyit haladt előre a szövetkezet. Addig is sok sikert, bő termést kívánunk! Szabadság!” Dobozi Imre A feketeéri táblás című riportkönyvében, a következőket írja a látogatás kapcsán: „A magyar nép nagy fiának útmutatása világosságot gyújtott Feketeéren. Ugyanis nemcsak hogy elismeréssel adózott a termelésben elért példás eredményeknek, hanem a jövendő fejlődés érdekében megmutatta a bajokat és veszélyeket is. A látogatást követő napon már ifjúsági brigádok születek: egyetlen nap alatt kiemelték a sárbafagyott traktort és bevontatták a gépszínbe ...” Nincstelen: 5756 Egy helytörténeti kiadványban olvasom: Sarkad a nagyon szegény emberek községe volt. Vitéz Nagy István főjegyző a háború utolsó napjaiban a következőket jelentette a nagyváradi főszolgabírónak: .Sarkad lakossága 13 ezer lélek. A nincstelenek és a kereseti lehetőséggel nem rendelkezők száma: 5756.” A jelentés tartalmazza azt is, hogy pontosan negyven esztendeje, 1944 novemberében 440 lovat, 972 tehenet, 740 borjút tartottak számon Sarkadon. Talán azért kellett ilyen pontosan felmérni, mi van, hogy tudják, akiknek menekülniük kellett, mi vihető. Semmi sem maradt... S mégis, a szövetkezők az első közös betakarításkor, — egy egyébként rendkívül aszályos esztendőben — 67 mázsa cukorrépát könyvelhettek el maguknak holdanként. Igaz, ma ez a szám: 350 mázsa. De vajon érdemes-e hasonlítgatni? Mit érnénk vele, ha egymás mellé rendezgetnénk az akkori meg a mai számokat? Vajon miről beszélnének? A gépesítés hasznosságáról? A kemikáliák fontosságáról, vagy — valamiféle erőltetett mondanivaló gyanánt — a szövetkezés diadaláról? Ezeket a kérdéseket forgatom a fejemben, miközben a község központja felé ballagok. Érdeklődöm, hol találom a „feketeéri táblások” mai központját, merre van a téesziroda. A buszmegállónál többen is készségesen magyarázzák: a templom előtt kell balra fordulni. A templom ... az is szemrevaló! Mondják, egész Európában csak két ilyen épült — a másikat valahol Hollandiában csodálják —: kilenc tornya van. A főtorony és nyolc „fia”. Mi mindenről mesélhetnének ezek a tornyok! Hiszen történelmi idők óta ide látszanak a földek, a feketeéri majorból is egy darab. Azok a földek, melyek itt, ezen az erős-vizenyős tájon mindig is próbára tették a velük fáradozókat. S különös próbára teszik ma is. Kapuvári Gábor 30 ország fiataljainak szemináriuma A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Ifjúsági és Diákmozgalom az ENSZ-ért szervezet (ISMUN) rendezésében, harminc ország fiataljainak részvételével négynapos szeminárium kezdődött pénteken Gárdonyban, a Hazafias Népfront üdülőjében. Az UNESCO akcióprogramjának részeként megrendezett eszmecserén egyebek között arról tanácskoznak a résztvevők, hogy milyen szerepet játszhatnak az oktatási rendszer, a társadalmi szervezetek, a tömegtájékoztatás és a család a békére nevelésben, a kölcsönös megértés megszilárdításában, az emberi jogok érvényesítésében, a fajgyűlölet és a háborús hisztéria visszaszorításában. Megvitatják a békére nevelés és a nemzetközi békeév, a nemzetközi ifjúsági év és a 12. világifjúsági találkozó kapcsolattát is. A DIVSZ delegációját Cservény Vilmos, az ISMM küldöttségét Juan Carlos Giacosa főtitkárok vezetik. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit akar az OKTTURISZT? Új utazási iroda alakult a közelmúltban, OKTTURISZT néven. Alapítói elsősorban a diákokra gondolnak, fő feladatuknak a tanterv megkövetelte kirándulások tanulmányutak megszervezését tekintik. Hogy hogyan, arról Schatz Róbert az iroda vezetője beszél. — Megalakulásunkat egy mindenre kiterjedő felmérés előzte meg, elsősorban az olcsó szálláshelyeket és étkezési alkalmakat kutattuk. Ezután pedig az igényeket mértük fel, szándékunk ugyanis, hogy a legmesszebbmenőkig igazodjunk a megrendelőkhöz, az oktatási intézményekhez. — Mire számíthatnak Önöknél az iskolák? — Elsősorban arra, hogy igényeik szerint, jól szervezett programok várják őket a tanulmányi kirándulásokon. Tudjuk, a pedagógusok igen elfoglaltak, ezért mi nem az irodákban, a Vadász utcában várjuk az ügyfeleinket. Budapesten kilenc, vidéken negyvenegy szervezőnknek nincs más dolga, mint sorra járni az iskolákat, s ha ott tetszik amit kínálunk, az igényeik szerint megszervezzük a programot. — Milyen programokra gondolnak? — A" gondolkodás nem a mi dolgunk, természetesen segítünk, ha igénylik, ám, hogy egy adott közösség mikor, mit kíván látni, azt ott helyben, az érdekelteknek kell eldönteniük. Előkészítünk gyár- és üzemlátogatásokat, színház- és mozielőadásokat szervezünk, gondoskodunk szállásról és étkezésről. Ami a lényeg, nem előre megszervezett és kikalkulált tervekkel állunk elő, hanem a megrendelők vágyait, elképzeléseit igyekszünk megvalósítani. És nemcsak utazásokat szervezünk. A Vakok és a Gyengénlátók szövetsége a rendelkezésünkre bocsátotta háromszáz személyes színháztermét a Május 1. úton, itt a tantervi követelményekhez igazodó színielőadásokat, az oktatást segítő játékos vetélkedőket szervezünk majd. Általában: tudásunkat és lehetőségünket az oktatás szolgálatába állítjuk, ezért alakult meg az irodánk. (m. p.) Nemzetközi ifjúsági békefórum Gárdonyban Megfelelően halad a Belváros rekonstrukciója KÖZÉLETI HÍREK Pénteken véget ért a lengyel szakszervezeti aktivisták egyhónapos szemináriuma, amelyet a SZOT elnökségének szervezésében a SZOT-iskolán rendeztek. A hallgatók találkoztak Gáspár Sándorral, a SZOT elnökével. Az SZKP és az MSZMP közötti pártközi kapcsolatok keretében november 26 —30. között magyar pártmunkásküldöttség tett látogatást a Szovjetunióban, élén Boros Sándorral, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjével. A delegációt fogadta Borisz I. Sztukalin, az SZKP KB propagandaosztályának vezetője. Az Intermetall Vaskohászati Együttműködési Szervezet fennállásának 20. évfordulója alkalmából november 27-től 29-ig Budapesten ülést tartott a szervezet tanácsa. A magyar kormány nevében Kapolyi László ipari miniszter üdvözölte a résztvevőket. Az ülésen Georgij Szergejev, a Szovjetunió delegációjának vezetője elnökölt Az Intermetall 20 éves tevékenységéről Hans Eberling, az NDK küldöttségének vezetője, a tanács elnöke tartott beszámolót majd megvitatása után jóváhagyták a szervezet 1985—86-ra szóló munkatervét. Pénteken hazaérkezett Prágából a Központi Ellenőrzési Bizottság küldöttsége, amely Szakali József államtitkár, a KNEB elnöke vezetésével Frantisek Ondrich miniszternek, a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének meghívására tartózkodott Csehszlovákiában. Szakali Józsefet fogadta Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke is. Köpeczi Béla művelődési miniszter, a budapesti kulturális fórum magyar nemzeti bizottságának elnöke pénteken fogadást adott a fórumot előkészítő szakértői értekezleten részt vevő küldöttségek vezetői és tagjai tiszteletére. Az eseményen megjelent Nagy János külügyminisztériumi államtitkár is. Sarlós István előadása a honismereti diákkonferencián A IV. országos honismereti diákkonferencia pénteken megkezdődött Szekszárdon. A háromnapos tanácskozáson, amelyet a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Művelődési Minisztérium rendezett. A tanácskozáson, amelyet Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyitott meg, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese előadást tartott a hazafiság és a nemzetköziség kérdéseiről. Orvosok az atomháború ellen Hazaérkezett Torontóból dr. Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnökhelyettese, aki november 23. és 25. között részt vett a Kanadai Békekongresszus nevű szervezet által az atomháború elhárításáért, a leszerelésért, és a békéért témakörről rendezett nemzetközi tanácskozáson és a Béke-világtanács elnöki bizottságának ülésén. Dr. Sztanyik B. László Torontóban tájékoztatta a résztvevőket, hogy a nukleáris háború elhárításáért küzdő nemzetközi orvosmozgalom 1985-ben Magyarországon, Budapesten tartja soron következő V. kongresszusát. Színvonalasabb felújítási munkát várnak a lakók Az idei lakásfenntartási feladatok végrehajtásáról és a jövő évi tervekről tanácskoztak pénteken a budapesti ingatlankezelési vállalatok igazgatói, valamint a fővárosi építőipari vállalatok vezetői. A tanácskozáson Korda Árpád, a Fővárosi Tanács Ingatlankezelési és Építési Főigazó Szombat, 1984. december 1. gatóságának vezetője elmondta: az év végéig várhatóan 9600 tanácsi lakás felújításával és 10 500 korszerűsítésével készülnek el. Budapest több körzetében elvégezték a várospolitikai célkitűzésekkel összhaagban kiemelt fontosságú felújításokat. A programnak megfelelően halad a belvárosi rekonstrukció is. A főigazgató hangsúlyozta, hogy kismértékben javult ugyan a lakóházfelújítási tevékenység, de még mindig nem éri el azt a színvonalat, amelyet a lakosság elvárna. A KNEB ülése A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. A testület megtárgyalta a párhuzamos exporttevékenységről, valamint az idős korúak foglalkoztatásának helyzetéről készített jelentést. A KNEB tájékozódott a vállalati gazdasági munkaközösségekkel összefüggő tapasztalatokról is. A dokumentumokat az illetékes szervek elé terjeszti. Száz Primo a nyiitáspróbán Száz mikroszámítógépet adott át tegnap tizenkilenc megyei és fővárosi szervezetének a Neumann János Számítógéptudományi Társaság. A Primo nevű komputereket az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének „Cosy” Leányvállalata készítette, s a Tudományszervezési és Informatikai Intézet vette meg. Az utóbbi intézménynek az a terve, hogy a társaság közreműködésével alapos próbának veti alá a személyi számítógépeket Ha az eredmény kedvező, akkor az iskolai számítógépprogramhoz ilyen komputereket is alkalmazni fognak. A megyei számítógépes klubok készséggel vállalkoznak a „nyúzásra”. társasig, by_dat?s_tjr,központjában a gépeket átvevő Tolna megyei szervezet titkára, Kádár András a következőket mondta erről a munkáról: — Mi négy gépet kaptunk. A szekszárdi Munkás Művelődési Otthonban lesznek a komputerek. Bárki használhatja őket. Tervezzük, hogy tanfolyamokra kiadjuk az érdeklődőknek, sőt, haza is vihetik egy-egy hétre a fiatalok. A megyei vállalatok, intézmények — a szekszárdi kórház, a SZÜV helyi kirendeltsége, a Paksi Atomerőmű — jó partnere a tanulni vágyó, számítógépkedvelő fiataloknak. A középiskolák többsége azonban még elzárva tartja a komputereket, s csak a tanórákra veszik elő a gépeket. (1. 1.) Kitüntetések Az Elnöki Tanács Láng Istvánnak, a műszaki tudományok kandidátusának, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete tudományos főmunkatársának a szocialista társadalom építésében kifejtett több évtizedes munkássága és kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréseként — nyugállományba vonulása alkalmából — a Szocialista Magyarországért Érdemrendet; Csókán Pálnak, a műszaki tudományok doktorának, az Általános Géptervező Iroda nyugalmazott főosztályvezetőjének eredményes munkássága elismeréseként — 70. születésnapja alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia megbízott főtitkára pénteken adta át az Akadémia székházában. Az Elnöki Tanács a Belügyminisztériumban végzett több évtizedes, eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonnulása alkalmából dr. Záveczki Bertalan rendőr ezredesnek a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, Feksziné dr. Falfai Márta rendőr orvos alezredesnek és dr. Bikki Szilveszter rendőr ezredesnek a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. A kitüntetést pénteken Horváth István belügyminiszter adta át.