Magyar Nemzet, 1984. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

4 Magyar Nemzet ,,Vessünk, emberek, aztán egyezkedjünk/••• ” (1.) A feketeéri táblás Még nem jött a fagy, még lehetett a földeken dolgozni. Ősz volt, 1944 októbere. Sajti Ferenc és Szegedi János gép­kezelők, mint más napokon, most is az uradalom hatalmas gőzekéjével foglalatoskodtak, amikor meghallották a mor­gást. Előbb halkan, aztán mind hangosabban. Lánctalpak csör­gése. Harckocsik dübörgése hallatszott egyre közelebbről. A két ember megállt — Jönnek — állapította meg egyikük, ám azt maga sem hit­te volna, hogy akikről beszél, ennyire közel értek már. Vár­tak, figyeltek. És kisvártatva meg is látták, amit eddig csak hallottak. A dűlő végén fel­tűntek a páncélosok. Ilyen tankokat sosem láttak eddig, oldalukat vörös csillag díszí­tette. A gépek mellett sok-sok pufajkás, géppisztolyos katona jött. Nem szaladtak, nem kia­báltak, konok elszántsággal, haladtak ... A két paraszt csak állt. S ta­lán fel sem fogták, hogy ez a néhány perc, amíg elvonultak mellettük a vöröscsillagosok, számukra is, az ország számá­ra is történelmi jelentőségű. Sarkad felszabadult. Hatvanhat új birtokos... A nagyközség határában a Feketeérnek nevezett terüle­ten ekkor negyven cseléd­lakásban éltek emberek, az üzemi központhoz tartozott még az intézői lakás, a pará­dés istálló, a tanítói lakást is magába foglaló iskolaépület, a kétszáz férőhelyes tehénistálló, valamint a bognárműhely. Az uradalom az Almásy-grófok tulajdona volt. Tőlük vette bérbe a Magyar Föld Rész­vénytársaság, s a kapitalista vállalkozás mindent elköve­tett, hogy befektetett pénze busásan megtérüljön. Ezért nemcsak a cselédeknek fize­tendő bért tartotta alacsonyan, hanem a lehető legmodernebb termelési módszereket is al­kalmazni kezdte. Gépekkel folyt a szántás, jó vetőmag állt rendelkezésükre. Abban az évben is jól haladt a mun­ka- a felszabadulás napjáig 20­ hold be is volt vetve őszi búzával. Boros Gergely volt, aki győzködni kezdte az embere­ket: ha szét is osztják, hagy­ják együtt a földet. Indokai nagyon logikusan hangzottak. A cselédeknek semmijük sincs, igavonó állatok se, nemhogy gépek, szerszámok. Mit kezde­nének tehát a földdel, azon túl, hogy örülnének végre ősi jussuknak? Hogyan művelnék meg? Az uradalomban viszont van szerszám, gőzeke. Igaz, a felszabadulás napjára egyet­lenegy igavonó állat se maradt már. Boros Gergely biztatta az embereket, győzködte őket, újabb érveket hozott az ellen­érvekre. Akadt, aki könnyeb­ben hajlott a szóra, más csak a fejét csóválta némán. De volt egy mondata, amivel sen­ki nem vitatkozott: „no jó, vessünk emberek, azután majd egyezkedünk!” Sarkad-Feketeéren így telt el az ősz. Mindenki meghány­­ta-vetette magában, mihez is kezdhetnének, hogyan is le­gyen. Aztán, hogy véget értek a munkák a földeken, egész télen át folyt a vita. Legyen „kolhoz”, vagy ne legyen? Mit hozhat ez? S hogyan jár­nak, ha másként döntenek? Hamarosan kész volt a terv... Sarkad község határában 6787 holdat osztottak szét. Ennek java része az Almásy­­hitbizomány volt, ehhez jött még a község földterülete 1280 hold, a községi legeltető-tár­­sulat földje, 317 hold, a sar­­kadi református egyház 314 holdja, özv. Kolb Kálmánné birtoka, 142 hold... Minderre 320 gazdasági cseléd, 1520 nincstelen agrárproletár, 179 törpebirtokos földigénylő je­lentkezett. Dönteni kellett. Boros Gergely a mezőgazda­­sági iskola egyik termébe hív­ta össze az embereket, hogy a végleg dűlőre vigyék a dol­got S mire véget ért az ülés, 66 új birtokos aláírásával egy­hangúan megalakították a Sarkad­i Földmunkás Szövet­kezet­et. Kétszázhetvenhat hold föld felett rendelkeztek, s újra munkához láttak. (Később Feketeéri őstermelő Szövetke­zet lett a nevük.) Hosszú ideig nem volt más igavonó állatuk, mint egy be­teg szamár, és egy, a romániai Biharból elbitangolt bivaly­tehén. E „furcsa párost” fog­ták aztán a fogatba, nemigen törődve vele, nevetik-e őket vagy sem. Fenn és lenn Az alapszabályt — egész té­len át vitatták — ma afféle egymásközti szerződésnek ne­vezhetjük. Nem másolták — honnan? — kitalálták. Minden földdarab megmarad a tulaj­donos nevén, csak közösen művelik. A „földmunkások­hoz” bárki csatlakozhat — de csak földdel. Három évig nincs kilépés! Aki távozni akar, egy évvel korábban be­jelenti, aztán mehet, a földjét a tábla szélén kapja meg. A termelés úgy folyt, hogy mindenki megmondta, mit vet a saját „birtokán”, s az ilyen egyéni tervek alapján jött lét­re a közös terv, és alakultak ki a táblák. A betakarítás, a szállítás is közösen zajlott, de a termés mindenkinek a sa­játja volt. Ebből ki-ki ti­zenöt százalékot leadott „kö­zös költségre”. S abból a ti­zenötből két százalék volt a fejlesztési alap. Ma már ez megmosolyognivalóan kevés­nek tűnik, ám akkor a soknál is több volt. Már az első évben tudtak venni ebből a pénzből a „közösnek” igavonó állato­kat: ökröket, lovakat, bivalyt. Az emberek pedig — negyven feketeéri család — újonnan vásárolt, saját tehenet vezet­tek haza az első osztozkodás után ... Az elkövetkezendő néhány évben a volt uradalmi cselé­dek igen nagy hírnévre tettek szert, sokfelé beszélték a „fe­keteéri táblások” döntését. Barátokat, irigyeket és ellen­ségeket is szereztek. Bebizo­nyították, hogy érdemes együtt gazdálkodni: 1945-től 48-ig kiemelkedő gazdasági eredmé­­­nyeket értek el. 1948 áprili­sában a termelőszövetkezetek országos termelési versenyét megnyerték. Mit tudták ők, hogy ezenközben igen éles támadások indultak el elle­nük! 1947-ben Rákosi Má­tyás levelet írt Bihar megye első titkárának, melyben arra utasította, hogy oszlassa fel a feketeéri szövetkezetét. Indo­ka az volt, hogy „a sarkadiak túlságosan előreszaladtak a politikai fejlődés terén”. A párttitkár, Szabó Lajos azon­ban vonakodott végrehajtani az utasítást. Hogyisne, hiszen ő maga is egyike volt azok­nak, akik néhány évvel azelőtt aláírták azt a bizonyos ívet, ott az iskolateremben, s meg­alapították az ország első ter­melőszövetkezetét. Vajon mit érezhetett ez az ember? Mi­ben csalódott? Saját eszméi­ben, vagy vezetőiben? És mi­ben bízva vette magának a bátorságot, hogy az ország első emberének, „a nép bölcs taní­­tójának” utasítását elszabo­tálja? Mindenesetre várt, hozta­­halasztotta a dolgot, hátha változik a helyzet. És igaza lett A feketeérsek 1949. október 1-én a Lenin Termelőszövet­kezet nevet vették fel. Rákosi ekkor már látogatásával tün­tette ki a sarkadi­szövetkező­ket Egy korabeli dokumen­tumban Tobai Sándor, akkori elnök így idézi fel ezt a napot: bent rakosgatta az ira­tokat az irodában, intézte az ügyes-bajos dolgokat, egyszer csak autózúgást hall: „kinéz az ablakon, hát majd földbe­gyökerezett a lába, őt látta a kocsiból kiszállni...” Részletkérdés talán, de má­sok egészen másként emlékez­nek erre a látogatásra. Murok Lászlóné nyugdíjas, egykori tsz-alapító 1984-ben például így:— A lórévasúttal jött... — Mi az a lórévasút? — Az egy olyan kisvasút, amivel a cukorrépát hordták be az uradalmi földekről a sarkadi cukorgyárba. Azzal hozták a Rákosit. — Tudták-e maguk, hogy­­ milyen neves vendég érkezik? — Tudtuk hát, hogyne tud- t tuk volna, előző nap délben­­ megmondták, egész késő éjsza-­­­káig meszeltünk. Mindennek friss fehérnek, mutatósnak kellett lenni. Kisvasút vagy gépkocsi, olyan mindegy. Tény, hogy a kommunista párt főtitkára személyesen látogatta meg a „feketeéri táblást”, s ez azt jelentette, kitüntette, elismer­te a hajdani cselédek sorsvál­toztató művét. Az emlékkönyv őrzi sorait: „Jövőre vissza­jövünk, hogy megnézzük, mennyit haladt előre a szövet­kezet. Addig is sok sikert, bő termést kívánunk! Szabad­ság!” Dobozi Imre A feketeéri táblás című riportkönyvében, a következőket írja a látoga­tás kapcsán: „A magyar nép nagy fiának útmutatása vilá­gosságot gyújtott Feketeéren. Ugyanis nemcsak hogy elisme­réssel adózott a termelésben elért példás eredményeknek, hanem a jövendő fejlődés ér­dekében megmutatta a bajo­kat és veszélyeket is. A láto­gatást követő napon már ifjú­sági brigádok születek: egyet­len nap alatt kiemelték a sár­­bafagyott traktort és bevon­tatták a gépszínbe ...” Nincstelen: 5756 Egy helytörténeti kiadvány­ban olvasom: Sarkad a nagyon szegény emberek községe volt. Vitéz Nagy István főjegyző a háború utolsó napjaiban a következőket jelentette a nagy­váradi főszolgabírónak: .Sar­kad lakossága 13 ezer lélek. A nincstelenek és a kereseti lehetőséggel nem rendelkezők száma: 5756.” A jelentés tar­talmazza azt is, hogy pontosan negyven esztendeje, 1944 no­vemberében 440 lovat, 972 te­henet, 740 borjút tartottak számon Sarkadon. Talán azért kellett ilyen pontosan felmér­ni, mi van, hogy tudják, akik­nek menekülniük kellett, mi vihető. Semmi sem maradt... S mégis, a szövetkezők az első közös betakarításkor, — egy egyébként rendkívül aszá­lyos esztendőben — 67 mázsa cukorrépát­ könyvelhettek el maguknak holdanként. Igaz, ma ez a szám: 350 mázsa. De vajon érdemes-e hasonlítgat­­ni? Mit érnénk vele, ha egy­más mellé rendezgetnénk az akkori meg a mai számokat? Vajon miről beszélnének? A gépesítés hasznosságáról? A kemikáliák fontosságáról, vagy — valamiféle erőltetett mon­danivaló gyanánt — a szövet­kezés diadaláról? Ezeket a kérdéseket forga­tom a fejemben, miközben a község központja felé balla­gok. Érdeklődöm, hol találom a „feketeéri táblások” mai központját, merre van a téesz­­iroda. A buszmegállónál töb­ben is készségesen magyaráz­zák: a templom előtt kell bal­ra fordulni. A templom ... az is szemre­­való! Mondják, egész Európá­ban csak két ilyen épült — a másikat valahol Hollandiában csodálják —: kilenc tornya van. A főtorony és nyolc „fia”. Mi mindenről mesélhetnének ezek a tornyok! Hiszen törté­nelmi idők óta ide látszanak a földek, a feketeéri majorból is egy darab. Azok a földek, melyek itt, ezen az erős-vize­nyős tájon mindig is próbára tették a velük fáradozókat. S különös próbára teszik ma is. Kapuvári Gábor 30 ország fiataljainak szemináriuma A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség és a Nemzetközi Ifjúsági és Diákmozgalom az ENSZ-ért szervezet (ISMUN) rendezésében, harminc ország fiataljainak részvételével négy­napos szeminárium kezdődött pénteken Gárdonyban, a Haza­fias Népfront üdülőjében. Az UNESCO akcióprogramjának részeként megrendezett esz­mecserén egyebek között arról tanácskoznak a résztvevők, hogy milyen szerepet játszhat­nak az oktatási rendszer, a társadalmi szervezetek, a tö­megtájékoztatás és a család a békére nevelésben, a kölcsö­nös megértés megszilárdításá­ban, az emberi jogok érvénye­sítésében, a fajgyűlölet és a háborús hisztéria visszaszorí­tásában. Megvitatják a béké­re nevelés és a nemzetközi bé­keév, a nemzetközi ifjúsági év és a 12. világifjúsági találkozó kapcsolattát is. A DIVSZ de­legációját Cservény Vilmos, az ISMM­ küldöttségét Juan Carlos Giacosa főtitkárok ve­zetik. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit akar az OKTTURISZT? Új utazási iroda alakult a közelmúltban, OKTTURISZT néven. Alapítói elsősorban a diákokra gondolnak, fő felada­tuknak a tanterv megkövetel­te kirándulások tanulmány­utak megszervezését tekintik. Hogy hogyan, arról Schatz Róbert az iroda vezetője be­szél. — Megalakulásunkat egy mindenre kiterjedő felmérés előzte meg, elsősorban az olcsó szálláshelyeket és étkezési al­kalmakat kutattuk. Ezután pe­dig az igényeket mértük fel, szándékunk ugyanis, hogy a legmesszebbmenőkig igazod­junk a megrendelőkhöz, az ok­tatási intézményekhez. — Mire számíthatnak Önök­nél az iskolák? — Elsősorban arra, hogy igényeik szerint, jól szervezett programok várják őket a ta­nulmányi kirándulásokon. Tudjuk, a pedagógusok igen elfoglaltak, ezért mi nem az irodákban, a Vadász utcában várjuk az ügyfeleinket. Bu­dapesten kilenc, vidéken negy­venegy szervezőnknek nincs más dolga, mint sorra járni az iskolákat, s ha ott tetszik amit kínálunk, az igényeik szerint megszervezzük a prog­ramot. — Milyen programokra gon­dolnak? — A" gondolkodás nem a mi dolgunk, természetesen segí­tünk, ha igénylik, ám, hogy egy adott közösség mikor, mit kíván látni, azt ott helyben, az érdekelteknek kell eldönte­niük. Előkészítünk gyár- és üzemlátogatásokat, színház- és mozielőadásokat szerve­zünk, gondoskodunk szállás­ról és étkezésről. Ami a lé­nyeg, nem előre megszervezett és kikalkulált tervekkel ál­lunk elő, hanem a megrende­lők vágyait, elképzeléseit igyekszünk megvalósítani. És nemcsak utazásokat szerve­zünk. A Vakok és a Gyengén­­látók szövetsége a rendelke­zésünkre bocsátotta három­száz személyes színháztermét a Május 1. úton, itt a tan­tervi követelményekhez igazo­dó színielőadásokat, az okta­tást segítő játékos vetélkedő­ket szervezünk majd. Általá­ban: tudásunkat és lehetősé­günket az oktatás szolgálatába állítjuk, ezért alakult meg az irodánk. (m. p.) Nemzetközi ifjúsági békefórum Gárdonyban Megfelelően halad a Belváros rekonstrukciója KÖZÉLETI HÍREK Pénteken véget­­ ért a len­gyel szakszervezeti aktivis­ták egyhónapos szemináriu­ma, amelyet a SZOT elnök­ségének szervezésében a SZOT-iskolán rendeztek. A hallgatók találkoztak Gás­pár Sándorral, a SZOT el­nökével. Az SZKP és az MSZMP közötti pártközi kapcsola­tok keretében november 26 —30. között magyar párt­munkásküldöttség tett láto­gatást a Szovjetunióban, élén Boros Sándorral, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának he­lyettes vezetőjével. A dele­gációt fogadta Borisz I. Sztukalin, az SZKP KB propagandaosztályának ve­zetője. Az Intermetall Vaskohá­szati Együttműködési Szer­vezet fennállásának 20. év­fordulója alkalmából novem­ber 27-től 29-ig Budapesten ülést tartott a szervezet ta­nácsa. A magyar kormány nevében Kapolyi László ipa­ri miniszter üdvözölte a résztvevőket. Az ülésen Georgij Szergejev, a Szov­jetunió delegációjának veze­tője elnökölt Az Intermetall 20 éves tevékenységéről Hans Eberling, az NDK kül­döttségének vezetője, a ta­nács elnöke tartott beszámo­lót majd megvitatása után jóváhagyták a szervezet 1985—86-ra szóló munkater­vét. Pénteken hazaérkezett Prágából a Központi Ellen­őrzési Bizottság küldöttsé­ge, amely Szakali József ál­lamtitkár, a KNEB elnöke vezetésével Frantisek Ond­­rich miniszternek, a Cseh­szlovák Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökének meghívá­sára tartózkodott Csehszlo­vákiában. Szakali Józsefet fogadta Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnöke is. Köpeczi Béla művelődési miniszter, a budapesti kul­turális fórum magyar nem­zeti bizottságának elnöke pénteken fogadást adott a fórumot előkészítő szakértői értekezleten részt vevő kül­döttségek vezetői és tagjai tiszteletére. Az eseményen megjelent Nagy János kül­­ügyminisztériumi államtit­kár is. Sarlós István előadása a honismereti diákkonferencián A IV. országos honismereti diákkonferencia pénteken megkezdődött Szekszárdon. A háromnapos tanácskozáson, amelyet a KISZ Központi Bi­zottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Műve­lődési Minisztérium rende­zett. A tanácskozáson, amelyet Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra nyitott meg, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese előadást tartott a hazafiság és a nem­zetköziség kérdéseiről. Orvosok az atomháború ellen Hazaérkezett Torontóból dr. Sztanyik B. László, az Orszá­gos Béketanács elnökhelyette­se, aki november 23. és 25. között részt vett a Kanadai Békekongresszus nevű szerve­zet által az atomháború elhá­rításáért, a leszerelésért, és a békéért témakörről rendezett nemzetközi tanácskozáson és a Béke-világtanács elnöki bi­zottságának ülésén. Dr. Sztanyik B. László Torontóban tájékoztatta a résztvevőket, hogy a nukleá­ris háború elhárításáért küz­dő nemzetközi orvosmozga­lom 1985-ben Magyarorszá­gon, Budapesten tartja soron következő V. kongresszusát. Színvonalasabb felújítási munkát várnak a lakók Az idei lakásfenntartási fel­adatok végrehajtásáról és a jö­vő évi tervekről tanácskoztak pénteken a budapesti ingatlan­­kezelési vállalatok igazgatói, valamint a fővárosi építőipari vállalatok vezetői. A tanácskozáson Korda Ár­pád, a Fővárosi Tanács Ingat­lankezelési és Építési Főigazó Szombat, 1984. december 1. gatóságának vezetője elmond­ta: az év végéig várhatóan 9600 tanácsi lakás felújításával és 10 500 korszerűsítésével ké­szülnek el. Budapest­­ több körzeté­ben elvégezték a várospoliti­kai célkitűzésekkel összhaag­­ban kiemelt fontosságú felújí­tásokat. A programnak megfe­lelően halad a belvárosi re­konstrukció is. A főigazgató hangsúlyozta, hogy kismértékben javult ugyan a lakóházfelújítási te­vékenység, de még mindig nem éri el azt a színvonalat, amelyet a lakosság elvárna. A KNEB ülése A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tar­tott. A testület megtárgyalta a párhuzamos exporttevékeny­ségről, valamint az idős ko­rúak foglalkoztatásának hely­zetéről készített jelentést. A KNEB tájékozódott a vállala­ti gazdasági munkaközössé­gekkel összefüggő tapasztala­tokról is. A dokumentumokat az illetékes szervek elé terjesz­ti. Száz Primo a nyiitáspróbán Száz mikroszámítógépet adott át tegnap tizenkilenc megyei és fővárosi szervezeté­nek a Neumann János Számí­tógéptudományi Társaság. A Primo nevű komputereket az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intéze­tének „Cosy” Leányvállalata készítette, s a Tudományszer­vezési és Informatikai Inté­zet vette meg. Az utóbbi in­tézménynek az a terve, hogy a társaság közreműködésével alapos próbának veti alá a sze­mélyi számítógépeket Ha az eredmény kedvező, akkor az iskolai számítógépprogramhoz ilyen komputereket is alkal­mazni fognak. A megyei szá­mítógépes klubok készséggel vállalkoznak a „nyúzásra”. társasig, by_dat?s_tjr,központjá­ban a gépeket átvevő Tolna megyei szervezet titkára, Ká­dár András a következőket mondta erről a munkáról: — Mi négy gépet kaptunk. A szekszárdi Munkás Művelő­dési Otthonban lesznek a kom­puterek. Bárki használhatja őket. Tervezzük, hogy tanfo­lyamokra kiadjuk az érdeklő­dőknek, sőt, haza is vihetik egy-egy hétre a fiatalok. A megyei vállalatok, intézmé­nyek — a szekszárdi kórház, a SZÜV helyi kirendeltsége, a Paksi Atomerőmű — jó part­nere a tanulni vágyó, számító­gépkedvelő fiataloknak. A kö­zépiskolák többsége azonban még elzárva tartja a kompute­reket, s csak a tanórákra ve­szik elő a gépeket. (1. 1.) Kitüntetések Az Elnöki Tanács Láng Ist­vánnak, a műszaki tudomá­nyok kandidátusának, az MTA Központi Fizikai Kutató Inté­zete tudományos főmunkatár­sának a szocialista társadalom építésében kifejtett több évti­zedes munkássága és kiemel­kedő tudományos tevékenysége elismeréseként — nyugállo­mányba vonulása alkalmából — a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrendet; Csókán Pálnak, a műszaki tudományok doktorának, az Általános Gép­tervező Iroda nyugalmazott főosztályvezetőjének eredmé­nyes munkássága elismerése­ként — 70. születésnapja al­kalmából — a Munka Érdem­rend arany fokozata kitünte­tést adományozta. A kitünte­téseket Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia meg­bízott főtitkára pénteken adta át az Akadémia székházában. Az Elnöki Tanács a Belügy­minisztériumban végzett több évtizedes, eredményes munká­ja elismeréséül, nyugállomány­ba vonnulása alkalmából dr. Záveczki Bertalan rendőr ez­redesnek a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet, Feksziné dr. Falfai Márta rendőr orvos alezredesnek és dr. Bikki Szilveszter rendőr ezredesnek a Vörös Csillag Ér­demrendet adományozta. A ki­tüntetést pénteken Horváth István belügyminiszter adta át.

Next