Magyar Nemzet, 1985. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
4 A katonai egyensúlyt nem lehet megbontani Az Országos Béketanács állásfoglalása Az Országos Béketanács állásfoglalást tett közzé abból az alkalomból, hogy befejeződött a Béke és barátság hónapjának rendezvénysorozata. A dokumentum megállapítja: ezeket a heteket a béke ügyéért vállalt felelősségés nagyfokú cselekvőkészség, a fiatal nemzedék fokozott részvétele, a különböző kezdeményezések változatos sorozata jellemezte. Több száz gyűlésen, fórumon, beszélgetésen jutott kifejezésre, hogy hazánk békeszerető lakossága tisztában van a nukleáris háborúszörnyű veszélyeivel, s minden tőle telhetőt elkövet a pusztító világégés elhárítására. A béke fenntartásának korunkban megvannak a reális feltételei: azok a történelmileg kialakult nemzetközi erőviszonyok, amelyek a kelet—nyugati, s ezen belül mindenekelőtt a szovjet—amerikai katonai egyensúlyra alapozódnak. Ezt az egyensúlyt nem szabad és nem lehet megbontani. Messzemenő egyetértés nyilvánult meg mindazokkal a békés kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy az egyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósítsák meg és végleg felszámolják a fegyverkezési versenyt az egyenlő biztonság, a kölcsönös érdekek alapján. A magyar békemozgalom meggyőződése, be kell fejezni a fegyverkezési hajszát földünkön, s meg kell akadályozni annak kiterjesztését a világűrre. A „csillagháborús’ előkészületek fenyegetőek: az Egyesült Államok nemcsak a fegyverkezési verseny minden eddiginél költségesebb és veszélyesebb ágazatát nyitná meg, de kockáztatná a genfi tárgyalások folytatását is. Mint olyan nép, amely Európa szívében él és sok keserű történelmi tapasztalatot szerzett: síkraszállunk a felhívás megállapításai mellett, hogy a helsinki folyamatban részt vevő országok mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról, s földrészünket tisztítsák meg a nukleáris és vegyi fegyverektől.Az OBT állásfoglalása végül hangsúlyozza: a békehónap sikeres akciósorozata véget ért, de folytatódnak a békéért való kiállás és küzdelem hétköznapjai. A magyar békemozgalom a jövőben is mindent meg kíván tenni a háború elhárításáért, a békés ,viszonyok térhódításáért, valamennyi békeszerető erő cselekvő egységéért, határainkon kívül és belül. Magyar—finn testvérvárosi konferencia Vasárnap Debrecenben befejeződött a III. magyar—finn testvérvárosi konferencia kétnapos eseménysorozata. A találkozón a Hazafias Népfront, a Magyar Urbanisztikai Társaság és Debrecen város Tanácsa meghívására magyar városokkal testvéri kapcsolatokat ápoló tizennyolc finn város, Budapest és Helsinki, valamint a Finn Városok Szövetsége és a Finn-Magyar Társaság képviselői vettek részt. . A zárónapon dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke A képviseleti szervek szerepe a várospolitika alakításában címmel tartott előadást. A további előadások a történelmi városmag megóvása a várospolitikában témakörben hangzottak el. Jussi Pekka Alanen, a Finn Városok Szövetségének igazgatója a műemlékvédelem finnországi sajátosságairól, Varjú Vilmos, Eger tanácselnöke pedig történelmi településünk belvárosának az elmúlthúsz évben megvalósított nagyszabású rekonstrukciójáról beszélt. Befejeződött a közgazdász vándorgyűlés Szombaton Nyíregyházán, a Krúdy Filmszínházban rendezett záró plenáris üléssel befejezte munkáját a 24. közgazdász vándorgyűlés. A háromnapos tanácskozás tapasztalatait Csikós-Nagy Béla,, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke foglalta össze. Tudomásul kell venni — hangsúlyozta —, hogy nem lehet sem a termelés legapróbb mozzanataira lebontott, sem feszültségmentes közgazdasági elméletet, szabályozókat megalkotni. Jogos viszont az az elvárás, hogy a termelés apró mozzanatait is figyelembe véve a közgazdasági tudomány választ adjon arra, hogyan enyhíthetők a feszültségek. Csikós-Nagy Béla összefoglalója után dr. Tisza László, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács elnöke zárta be a tanácskozást bejelentve, hogy a vándorgyűlés teljes anyagát a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatáspedagógiai főosztálya videokazettára felvette, és a kópiákat az érdeklődők rendelkezésére bocsátja. Aratják az őszi árpát Első ízben terítettek a határban az aratók vasárnapi ebédjéhez a hét végén. Bár terméskilátások kedvezőek, az utóbbi hetek időjárása éppen a betakarítást késleltette: a hűvös, esős idő miatt a szokottnál mintegy két héttel később foghatnak csak a búza aratásához, s így az idén Péter-Pál, a hagyományos aratóünnep, csupán azőszi'árpa betakarításának a'kezdetét hozhatta meg. Baranyában több ezer ember dolgozott a gabonatáblákon: aratták az őszi árpát, szállították a terményt, gyűjtötték a szalmát, hántották a tarlót. A nyár eleji viharok, felhőszakadások és jégverések sok helyütt megtépázták a vetéseket;a 12 ezer hektárnyi őszi árpának több mint a fele megdőlt, ami megnehezíti, lassítja a kombájnok mozgását. Szolnok megyében, az ország második legnagyobb gabonatermő vidékén tizenhét és fél ezer hektárnyi őszi árpás területen látták a munkához a kombájnok. Csongrád megyében, a Duna—Tisza közi homokföldeken, valamint Makó és Hódmezővásárhely körzetében a felszikkadt területeken mintegy 200 arató-cséplő berendezés látott munkához. Nemzet Vándor Éva Tóth Manóisága Találkoztam Tóth Manóival. Mi ebben a különös? Az égvilágon semmi. És mégis. Valahogy nem így képzeltem az egészet. Bennem, úgy élt, ahogyan még Szép Ernő a „Lila, a các”-ban megteremtette: ül a századfordulóbeli ligeti padon, és fruskás pimaszsággal jól odamondogat a Bizonyos nagyságos asszonyért epekedő, csakugyan Csacsinszky Palinak. . . Most viszont hófehér ejtőernyős farmerban, rózsaszín blúzban lépegetett, érdeklődve pásztázta a belvárosi forgatagot, pont úgy festett, akár egy ízig-vérig „flaszteron termett’’ fiatal lány. Mintha semmi köze sem volna Tóth Mancihoz. Mintha nem is ő keltette volna életre a Népszínház színpadán Szép Ernő talán legvonzóbb, legköltőibb nőalakját. Mit ,.nőalakját''? Szemtelen csitrijét, oroszlánkörmeit fölvillantó ..ledéz” lokáltáncosnőjét, akiben groteszk mód ott él a külvárosi cselédmadonna a maga hihetetlennek tetsző, tiszta érzésvilágával. De nincs mit Tóth Mancit magyaráznom, ő ugyanis születése óta valóság és valószínűtlenség, érzés és érzelmesség határmezsgyéjén billeg, képtelenség megérteni és megértetni: nem csoda, hogy az 1983-as ésszerűségeken nevelkedett ember azonnal belegabalyodik. Még jó, hogy Tóth Manci ’85, született Vándor Éva. Irányi utcai lakos mindebből mit sem sejtve válaszolt — remélhetőleg számára nem Csacsinszky Palit idéző — kérdéseimre. — Mondja, mi a névtelenségének a titka? Az egészen szűkkörű szakmai közvéleményt leszámítva, jószerivel azt sem tudják, hogy a világon van. Még ha rossz színésznő volna! Ám a Népszínházban — magam győződtem meg róla — több darabban is főszerepet játszik. Nem hőkölök, hogyan. Most kezdte a pályát? — Dehogyis most! 1976-ban végeztem a főiskolát. Kecskeméten, Miskolcon, Debrecenben összesen nyolc évet töltöttem, s csak ezután kerültem a Népszínházhoz. — Tóth Manósnak? — Ne vicceljen. Soroljam a szerepeimet? Nem sorolja. S igaza van: nekem illenék tudnom róluk. Csakúgy, mint arról, hogy például a múlt évad végén — titkos szavazással — neki ítélték az év legjobb népszínházi színészének járó gyűrűt. Igaz, ezt nem tőle tudom, hanem Miszlay István igazgatótól, aki fölhívta rá a figyelmem: nem árt, ha az igen tisztelt sajtó nem csupán a „nagy nevek” nyilatkozataihoz ragaszkodik, de azokat sem átallja megszólaltatni, akik „csak” tehetségesek ... — Nem tudom elkerülni a világ legsablonosabb kérdését: hogyan adta a fejét erre a pályára? — Nem tudom elkerülni a világ legsablonosabb válaszát: nyolc-kilenc éves lehettem, amikor a nővéremmel együtt elmentem a Pesti Színházba megnézni a „Muzsikus Péter”-t. Csodálatos volt. Ha behunyom a szemem, most is látom az akkori Váci utcát, a színházzal persze, kicsit furcsa mód barnább színben, mint a valóságban, s a képpel együtt az élményt is szinte ugyanolyan élesen érzem. — Emlékszik a szereplőkre? — Sajnos, nem. — Nem gondolja, hogy sajátos a memóriája? — Miért? — Csak a szerepre emlékszik, a színészre nem. Hogyhogy mégis színész lett? — Hát nem az a lényeg, ami a színpadon lejátszódik? Amit a színész életre kelt? Fordítva el sem tudom képzelni: saját magamat helyezni a szerep elé? Már főiskolás koromban a közösségi színház híve voltam. S ma sem hiszem másként, egy előadás közösségi alkotás, minden egyes szereplőnek egyaránt fontos része van benne. Amikor végeztem, azért mentem Kecskemétre, bár nem ide, hanem két másik színházhoz hívtak, mert itt reméltem megtalálni a közösségi helyemet. De ez sajnos, nekem nem jött be. — Miért? — Nehéz ezt megmagyarázni. — Megpróbálná? — Mindenekelőtt naiv voltam. Azt hittem, nincs semmi élettapasztalatom ahhoz, hogy igazán mély alakításra legyek képes. Ezért nem maradtam Pesten. — Most már tapasztaltnak érzi magát? — Ajjajjh — Ez kesernyésen hangzik■ Sok kudarc érte? — Miből gondolja? — Acsupa sikerből is lehet valamit tanulni? — Alkalomadtán majd megmondom. — Itt az alkalom: kívánhat a népszínházbeli két événél jobbat? — Tulajdonképpen azt kellene felelnem, hogy nem. Mégsem így volna igaz. Nem a színház és nem a kritika miatt. Egyikre sem szólhatok egy szót sem. Tudja, számtalanszor előfordult velem, hogy egy-egy jelenetet próbálva mind kényelmetlenebbül éreztem magam. Egyre inkább erősödött bennem a fölismerés: valami hiányzik a játékomból, egy szó, egy gesztus vagy más, amiről sejtelmem sincs. Ilyenkor nem ritkán éjszaka is fölriadok, mondom a szerepem, de a saját hamis hangomat még álmomban sem vagyok képes elviselni. Gyönyörűen hangzana, ha hozzátehetném, micsoda megkönnyebbülés ezek után rádöbbenni arra a bizonyos mozdulatra. Csakhogy ez korántsem mindig sikerül. Az a gyanúm, színészként is még azt a bizonyos szót keresem ... Veszprémi Miklós és Magyar Nemzet megkérdezte: Mivel foglalkozik a Városépítés Kiskönyvtára? Új sorozat indult útjára a napokban a Városépítés című folyóirat, a Magyar Urbanisztikai Társaság, valamint a megyei, városi és községi tanácsok összefogásával Városépítés Kiskönyvtára címmel. — Mi a céljuk a sorozatban megjelenő, szép kiállítású kiadványokkal? — kérdezzük a szerkesztőt, Dóczi Imrét. — Olyan közérdekű témákat „járunk bennük körül”, amelyekről folyóiratunkban is olvashatnak, de a cikkeket további új információkkal egészítjük ki, és a témába vágó törvényeket, rendeleteket, jogszabályokat is ismertetjük. Ily módon a tanácsokmég jobb tájékoztatását szeretnénk szolgálni, amelyre a helyi önállóság növekedésével egyre nagyobb szükségük lesz. Az első szám a termálvíz hasznosításával kapcsolatos legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkozik. Évente hány kiadványt terveznek, és milyen további témákat elemeznek majd bennük? — Évi egy-két kiadványnál többre nemigen futja, hacsak nem kapunk valahonnan soron kívüli támogatást. Ez a számunk is a Csongrád megyei Tanács segítségével jelent meg, s mivel termálvíz-ügyben ők igencsak érdekeltek, kiadványunkat reprezentációs célokra is hasznosítják. Ami a további témákat illeti, a tervezés új módszereivel, lehetőségeivel és az építésigazgatás különféle kérdéseivel mindenképpen önálló kiadványban szeretnénk foglalkozni. További fontos feladatunknak érezzük, hogy a kisebb települések, különösen pedig az elöljáróságok sajátos tennivalóival kapcsolatosan közzétegyük az eddigi tapasztalatokat és a további elképzeléseket, lehetőségeket. Ez bizonyára némi segítséget nyújt az új érdekeltségi viszonyok és az átalakulóban levő közigazgatás megváltozott körülményei között végzendő munkához. — Hol vásárolhatók meg a kiadványok és mennyiért? — Egyelőre nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, ezért áruk sincs. A kiadványokat ingyen juttatjuk el a tanácsokhoz, mintegy viszonzásul azért a támogatásért, amelyet a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Városépítés című folyóirat munkájához nyújtanak. K. V. Hétfő, 1985. július 1. Debrecen, Kőszeg, Mogersdorf A társadalomtudomány műveltségért Debrecen, Kőszeg, Mogersdorf — e három helység nevét a társadalomtudományok művelőinek találkozói kötik össze a mai napon. A Magyar Történelmi Társulat, az Országos Pedagógiai Intézet és a Hajdú-Bihar megyei Tanács e héten rendezi meg — immáron másodszor — a társadalomtudományok oktatásának nyári akadémiáját Debrecenben; Kőszegen pedig ugyancsak ma délután kezdődik a 16. ..Mogersdorf” netezetközi kultúratörténeti szimpozion. Számtalan példa bizonyítja, milyen óriási szakadék tátong a tudomány legújabb eredményei és az oktatás között, hosszú időnek kell eltelnie, amíg a friss tudományos felismerések eljutnak az iskolai tananyagba vagy akárcsak kellő hatással vannak a tanárok szemléletére. Vonatkozik ez természetesen a természettudományokra csakúgy, mint a társadalomtudományokra. Ezért is felbecsülhetetlen hasznú az a kezdeményezés, amely a társadalomtudományok oktatásának nyári akadémiája néven kétévenként fórumot teremt a tudósok és a tanárok számára. Az akadémia célja, hogy segítsen felkészíteni a pedagógusokat a szélesebb társadalomtudományos műveltséget nyújtó oktatási feladatokra, s egyben hozzájáruljon napjaink oktatásának annyira szükséges korszerűsítéséhez is. Ennek érdekében a különböző társadalomtudományok jeles művelői nyújtanak információgazdag és szemléletformáló tájékoztatást a kutatások legújabb eredményeiről, s adnak konzultációs lehetőséget a mintegy 120 részvevőnek. Alapítóinak szándéka szerint a nyári akadémia mindig egyegy téma köré összpontoszta programját. A két esztendővel ezelőtti első alkalommal az állampolgári felkészítés állt a középpontban, az idén korunk égető kérdéseit:'Kívánja ‘ körüljárni, feldolgozni,' megvitatni az akadémia. Ilyen sürgető fontosságú kérdést tárgyal mindjárt a nyitó előadás: Ferge Zsuzsa a szegénység és az egyenlőtlenség problematikájáról beszél. A továbbiakban Bokorné Szegő Hanna a nemzetközi szervezetek helyéről és szerepéről, Rakonczai Kálmán a környezetvédelemről, Losonczi Ágnes az emberi élet veszélyeztetettségéről, Arday Lajos a nemzeti és nemzetiségi problémákról, Nagy Bálint a világ élelmezési helyzetéről és nehézségeiről szól. A kérdések nemzetközi áttekintéséhez külhoni előadók járulnak hozzá. Angliából, az NSZK-ból és Csehszlovákiából érkezik egy-egy professzor, ők a kortörténet kutatásának és oktatásának hazájukbeli helyzetét ismertetik. A tudományos előadásokat módszertaniak követik. Történészek a részvevői annak a tanácskozásnak, amelyet ma délután nyit meg Sarlós István, az országgyűlés elnöke Kőszegen, a Gyógypedagógiai Intézetben. Mogersdorfról, egy kis burgenlandi helységről kapta a nevét, ahol az ötlet is született. 1964-ben a szentgotthárd—mogersdorfi csata 300. évfordulóján nemzetközi ülésszakot rendeztek itt, s ekkor merült föl a rendszeres együttműködés gondolata. három ország — Ausztria, Jugoszlávia és hazánk — népeinek találkozópontján .■— a ..hármashatáron” — évente szimpozionokat rendeznek, amelyeken az osztrák, magyar, horvát ,és szlovén tudósok egymást kölcsönösen érdeklő témákat vitatnak meg. E „hármashatár szimpozionokon” a közös múlt kutatásának az eredményeit megismerve, közösen átgondolva és továbbgondolva az, itt élő népek jelenének jobb megértéséhez, egymásra találásának elősegítéséhez is sikerül hozzájárulni. A mogersdorfi nemzetközi kultúratörténeti szimpozion — amint azt tavalyi megnyitó beszédében dr. Rudolf Kirchschlager osztrák köztársasági elnök is hangsúlyozta — regionális jellegén messze túlmutató vállalkozás. Az eddigi ülésszakokon a részlettémák előadása és megvitatása nyomán a táj történetének körvonalai kezdenek kibontakozni. A térség négy itt élő nép, a magyar, a horvát, a szlovén és a burgenlandi, illetve stájerországi osztrák találkozásának a területe. Népnévvel való jelölése éppen ezért lehetetlen: a szimpozion szóhasználatában az elmúlt másfél évtizedben uralkodóvá vált a „pannon térség ", ez viszont kifejezetten, szerencsésnek mondható, mert maga is földrajzi hagyományt idéző, valameny*, nyi ma itt'élő nép számára elfogadható 'elnevezés. Ha e pannon térség az új és legújabb korban mindenekelőtt a gazdaság- és társadalomtörténeti összehasonlítás eredményeként nem tekinthető is a közép- és kelet-európai térség egyik egységes alrégiójának, az itt élő népek mind gazdaság- és társadalom-, mind politikai és művelődéstörténete hordoz számos olyan közös vonást, amelyet történettudományaink változatlan szorgalommal és gondossággal kutathatnak és hozhatnak nyilvánosságra. J. Gy. Környei kísérlet Különjutalom a legjobbaknak Egy éven át minden hónapban ezer forinttal több fizetést kapnak a Környei Mezőgazdasági Kombinátban azok a fizikai dolgozók, akik az 1984-ben meghirdetett újszerű munkaversenyben a többszáz résztvevő közül az első száz helyen végeztek. A kétezer dolgozót foglalkoztató Komárom megyei mezőgazdasági nagyüzemben tavaly kísérletképpen vezették be a fizikai munkások körében az úgynevezett egyéni komplex munkaversenyt. Ebben a versenyben csak azok vehetnek részt, akik legalább két éve a kombinátban dolgoznak, s nem terheli őket büntetés, fegyelmi eljárás. Kiesnek a versenyből azok, akik megsértik a biztonsági, tűzvédelmi előírásokat, s akik méltatlanul viselkednek munkahelyükön. Az elbírálásnál elsősorban a munka minőségét mérlegelik. A múlt évben 426-an vettek részt a kísérleti egyéni munkaversenyben, s közülük százan kapnak az idén minden hónapban 1000 forint külön jutalmat. A verseny ebben az évben tovább szélesedett. Most már 650-en jelentkeztek és vállalták a szigorú feltételek teljesítését. Az idei eredmények alapján jövőre már a 120 legjobb teljesítményt nyújtó munkás havi fizetését növelik ezer forinttal. Minél több hasonló kísérletet, minél több helyen, tehetnénk hozzá kívánságképpen. Már tudniillik, ha kísérletnek számít az, hogy anyagi elismerés járhat anyagtakarékosságért, azért,hogy ki-ki valóban a képességei szerint dolgozzék munkaidőben. Jól tudjuk persze, hogy ilyen esetben az sem elhanyagolható, milyenek a munkafeltételek? Vajon menynyi jár azoknak, akik kiválóan gondoskodnak erről, a kitűnő műszakiaknak, a szorgalmas mérnököknek, kutatóknak például? Mondhatnánk még azt is, hogy lám, a helyi gyakorlat szerint egy kalapba kerül a társadalmi munka az üzemivel, vagyis az ezer forint különjutalomért nem elég helytállni a földeken, a műhelyben. Ám tiszteltük a gyakorlatot, ha beválik, márpedig itt erről van szó. Hiszen 650-en jelentkeztek és vállalják a szigorúbb feltételeket. S ne mondjuk azt, hogy ezer forint nélkül is imitálni kell, mert ezt diktálja a piac, e saját érdekük... t. e.