Magyar Nemzet, 1985. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
ára! 1.Só forintlai Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1981. augusztus 1.LVIII. évfolyam 179. szám 31egfontaltabban Névnapját ünnepelte a neves festő, sokan összeverődtek nála, amikor este megérkeztem, már a feketét hordta be a háziasszony és a férfiak egy része visszavonult kártyázni. Eléggé idegenül éreztem magam, a vendégek közül ugyanis alig ismertem valakit, félrevonultam hát. A háziasszony később megsajnált, belémkarolt és elmondta, ki kicsoda. „Nézze azt a szőkét! Nem tetszik magának? Elvált asszony. Tízéves gyermeke van, maga neveli!... Amott, az a férfi, no az is elvált, pedig csak négy éve kötött házasságot. Nem tudtak, együtt élni. Az a kis vékony csontú asszonyka is ...” Egy családi összejövetel, ahol a nyolc-tíz vendég közül három elvált. Nem túl nagy ez az arány? Olvasom a Statisztikai Szemle egyik cikkében, hogy az utóbbi években hazánkban jelentősen növekedett a válások száma. Igaz, hogy több a házasságkötés is. Dr. Kiinger András kandidátusnak, a KSH főosztályvezetőjének tanulmánya szerint a házasodási gyakoriság különösen magas volt az 1945—1960-as időszakban. Az utóbbi esztendőkben azonban csökkent és alatta maradt a második világháború előtti bármely időszakénak. Ugyanakkor a válási arány jóval meghaladja a második világháború előtti időszakban mért szinteket. A tanulmány szerint 1920 —1944 átlagában ezer lakosra még csak 0,6 válás jutott, 1945—1948 átlagában pedig évente 1,9. Az utolsó negyven év alatt 190 százalékos az emelkedés. Meghökkentően magas, bár az európai átlagot tekintve hazánkban mindig magas volt a válások száma. Mi lehet ennek az oka? Egyes szociológusok szerint az, hogy ma gyakoribbak a fiatal években kötött házasságok. Ezt mutatják a statisztikák is, a 20—24 évesek házasságkötése a korábbi 24 százalékról 33 százalékra emelkedett. Egy tapasztalt idős orvos mondta ezzel kapcsolatban: „Túl sok ma a hirtelen szeretem!" Meglátni és megszeretni valakit, régen is pillanat műve volt, a szerelem nyila elől nem véd semmiféle pajzs, orákulum, titkos szer, a fájdalmas és gyötrő sebre nincs más orvosság, csak a házasság. Vagy lenne talán? Érdemes megfontolni. A hirtelen szerelem olyan, mint a hirtelen támadt zivatar nyáron, sebbel-lábbal, nagy dörgéssel, félelmetes villámlással ránkcsap, hogy aztán fél óra múlva, ismét kiderüljön fölöttünk az ég és kiragyogjon a nap. Üdeséget hoz az ilyen zivatar a nagy, fojtó nyári kánikulában, minden fellélegzik utána. De a hirtelen támadt szerelem elvonulása éppen az ellenkezőjét eredményezi. Felbomlik a házasság. A családösszetételekben jelentős változást okoz, hogy évről-évre növekszik a válások miatt az úgynevezett „csonka” családok aránya, ahol nem a két szülő, hanem csak az egyik él együtt a gyermekével. Zömében az anyával, az apa csak tartásdíjat fizet —, ha fizet —, a gond, a küzdelem az anyáé. A gyermekeknek körülbelül 15 százaléka él manapság egyszülős családban. Fel kell figyelni arra is, hogy a válások száma napjainkban tovább emelkedik és ha a jelenlegi válási arányok változatlanok maradnak, akkor rövidesen csaknem minden második házasságkötés válással végződik, növelve ezzel az egyszülős családok számát és a gyerekek nevelési nehézségeit Hogyan lehetne elejét venni ezeknek a gondoknak? Hatósági intézkedésekkel semmiképpen. Hiszen manapság senki sem korlátozza a személyiségi jogot, az egyén szabadságát, mindenki saját belátása szerint köz házasságot. A mai fiatalok elítélően nyilatkoznak a régi szokásokról, amikor a szülők is beleszóltak a házasságokba, amelyek gyakran nem az „égben” köttettek, hanem családi megbeszélések, alapos megfontolások alapján. Ma már egyre több a házasság azok között is, akik még tanulmányaikat sem fejezték be. Mindazt azonban felmérni, hogy mi a rossz házasságok igazi oka, hoszszabb tanulmányokat igényelne, amelyekhez sok-sok adalékkal járulnának hozzá a válóperes vallomások iratai. Meggondolatlan lépésnek nevezhetünk minden olyan házasságkötést, amelynek nincs olyan erős érzelmi alapja, megértő emberi kapcsolata, amely kihat egy egész életre, kihathat és kovászává válhat egy békés otthonteremtésnek, új nemzedékek felnevelésének. Mert a házassági kapcsolat végső célja csak ez lehet, s nem pedig csupán ideig-óráig tartó „szórakozás”, amolyan hétvégi kiruccanás az életbe. Még a meggondoltan kötött, szép emberi érzelmekkel átszőtt emberi kapcsolatokat is fenyegetheti veszély, még ilyen házasságok is felborulhatnak bizonyos körülmények kényszerítő hatására, nem a „hirtelen” szerelmek fellobbanásával létrejött frigyek. Minden válás lelki sérüléssel jár. S lehet, hogy ezek a sebek a házastársaknál behegednek idővel, de a gyermek életében maradandó nyomot hagynak. Még akkor is, ha a csonka családból ismét „egész” válik úgy, hogy a mamának új férje lesz, vagy a papa hoz másik asszonyt a házhoz. Sok gyermek lelkében a csonkaság nem szűnik meg és az apátlanság, vagy anyátlanság kihathat egész életére. A csonka családok életének megkönnyítésére számos intézkedés született eddig is, államunk igyekszik segíteni a gyermeküket egyedül nevelő szülőket és szociális kedvezményeket biztosít számukra. Ez azonban nem oldja meg a problémát. A válások, számát kellene csökkenteni talán azzal is, hogy alaposabb megfontolás előzze meg a házasságkötést. Illés Sándor Három órán át tárgyalt Sevardnadze és Olmirz A két külügyminiszter előkészítette a genfi csúcstalálkozót A külpolitikai helyzet VEZETŐ HELYEN foglalkozik a világsajtó a helsinki ünnepségekkel. A hírmagyarázatok kiemelik, hogy igen nagy érdeklődés előzte meg Sevardnadze felszólalását. A szovjet külügyminiszter első külföldi fellépéséről a lapok egyöntetűen megállapítják, hogy bemutatkozása igen kedvező benyomást keltett. Figyelemre méltónak tartották, hogy beszéde nagyon tárgyszerű, és egyúttal mértéktartó összefoglalása volt a Szovjetunió külpolitikai elveinek. Rámutattak ugyancsak, hogy nyomatékosan hangsúlyozta a békés egymás mellett élés szükségességét. A finn újságok a hozzászólásból két új elemre hívják fel a figyelmet. Egyrészt, hogy megerősítette a KGST és a Közös Piac közeledésére tett ajánlatot, s ezt — húzzák alá a megfigyelők — most e tekintélyes nemzetközi fórum előtt ismételte meg. Másrészt újdonságnak ítélték meg, hogy a helsinki ajánlások közül a kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködésre vonatkozóak megvalósítására szólított fel. Schultz beszédéről a lapok megállapítják, hogy az amerikai külügyminiszter éles támadásokat intézett a Szovjetunió ellen. A szakírók szerint durvának minősített fellépéseazzal magyarázható, hogy nem az értekezlet részvevőihez, hanem inkább az amerikai állampolgárokhoz szólt az üzenete. Ezzel valószínűleg honi bírálóit óhajtotta kiengesztelni, akik az utóbbi időben mind gyakrabban vádolták azzal, hogy túlságosan megértő álláspontra helyezkedett. A Finlandia-palotában a megnyitón elhangzottakból a Helsingin Sanomat, a legtekintélyesebb finn lap szintén biztató elemekről tesz említést. Kiemeli: a szovjet és az amerikai külügyminiszter egyaránt bizakodón szólt a novemberre tervezett Gorbacsov—Reagan genfi csúcstalálkozóról. Valamennyi hozzászóló hangoztatta ugyanakkor a budapesti kulturális fórum és a bécsi tanácskozások jelentőségét. A tudósítás megállapította, mivel inkább tapasztalható, hogy erősödik a készség Keleten és Nyugaton egyaránt a tartalmas megbeszélésekre. KEDVEZŐ FOGADTATÁSRA talált a világ haladó köreiben a nukleáris kísérleti robbantások szüneteltetéséről bejelentett szovjet javaslat. A moratóriumra Washingtonban nemet mondtak. A Szocialista Internacionálé leszerelési, bizottságának titkára azonban rámutatott, a moszkvai kezdeményezésre az Egyesült Államoknak hasonlóan pozitív módon kellene reagálnia. Walter Hacker hangoztatta, e kísérletek megszüntetése fontos intézkedés lenne a fegyverkezési verseny megfékezésére. Hamisnak mondotta azt az amerikai érvelést, hogy a felfüggesztés megvalósítását nem lehetne ellenőrizni. Aggodalmát fejezte ki, hogy e szovjet javaslatot ismét meggondolatlanul utasítják el a korábbi rakétatelepítési moratórium bejelentéséhez hasonlóan. Ezért a válaszadás újbóli megfontolására szólít fel az osztrák politikus. A Nemzetközi Orvosmozgalom táviratban szólította fel Reagan elnököt, hogy az Egyesült Államok kövesse a szovjet példát. Vezércikkben üdvözölte a Berliner Zeitung a moszkvai lépést, amely újabb bizonyítéka annak, hogy az ottani vezetés továbbra is komolyan törekszik a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítésére, és ezzel az atomháború veszélyének elkerülésére. Munkatársunk telefonjelentése Lépés az egyetértés felé Helsinki, július 31. Hasznos találkozó volt, jó lépés egy olyan csúcselőkészítésére, amelyet amerikai részről amúgy általában „termékenynek” remélnek, míg a szovjet fél nyomatékkal ezt várja tőle, hogy „érdemben javítja” a két nagyhatalom viszonyát és a nemzetközi helyzetet. Szerda délután — párhuzamosan a Finlandiapalotában egymást követő diplomáciai értékelésekkel — a fő figyelem Helsinkiben Eduard Sevardnadze és George Schultz háromórás tárgyalására irányult. Amint rögvest utána tudatták, a szovjet és az amerikai külügyminiszter szeptemberben az EJVS£-ülésszak alkalmából New Yorkban újfent találkozik a csúcs további előkészítésére, és a vendégek távozását követően rövid nyilatkozatot tevő Schultz azt is közölte, hogy Eduard Sevardnadzet Washingtonba várják a Fehér Házba is. (Ezek szerint felújítják a korábbi évek oly hasznos gyakorlatát, amely 1980-tól esztendőkön át szünetelt, egészen Andrej Gromiko tavalyi látogatásáig.) Ezúttal a helsinki amerikai nagykövetség volt a találkozó színhelye; legutóbb , Bécsben nem a szovjet külképviseleten tárgyalt egymással a két külügyminiszter. Újításként bevezették a szimultán tolmácsolást (a fordítók egy másik szobában tartózkodtak), amivel utóbb mindkét fél elégedett volt, hiszen sok időt nyer,tek, a három óra ekként hat- nak felelt meg. A Schultz-cal először találkozó Sevardnadze kocsikaravánja a megszokott pontossággal délután kettőkor gördült az amerikai nagyköveti rezidencia vöröstéglás épülete elé, ahol a két diplomáciai vezető ismét hosszan fotóztatta mosolygós kézrázását: az esti híradókban, a reggeli lapokban felvillantott képek is egyfajta, nyilvánvalóan tudatos üzenetet jelentenek a világ lakosságának. A zöldposztós tárgyalóasztal két oldalán a külügyminiszterek kíséretében, azok a magas rangú szakértők foglaltak helyet, akiknek döntő szerepük van mind a kétoldalú kapcsolatok gyakorlati alakításában, mind a folyó fegyvertárgyalások szempontjából: Dobrinyin nagykövet, Kompletov külügyminiszter-helyettes, Csernyisev, Taraszenkoés a teremben jelen volt a genfi tárgyaló Kvicinszkij is. Amerikai részről Hartman, Kam pelman, Maplock, Nitze és az új illetékes külügyminiszterhelyettes, Ridgway asszony, akit, mint nőt Sevardnadze külön udvariassággal üdvözölt. Valamennyi megfigyelő jelentőséget tulajdonított a részvevők személyének, hiszen a sajtótájékoztatókon is a párbeszéd kulcstémájaként említették a folyó fegyvercsökkentési tárgyalásokat. Őszinteség A megbeszélés után adott pár szavas nyilatkozatával Chultz mintha belerekesztette volna a szót a sajtót tájékoztató munkatársaiba, akik a világért sem mondtak volna többet főnöküknél, s csak azt ismételgették, hogy a lezajlott eszmecsere beleillett a folyamatos szovjet—amerikai párbeszédbe, miként a moszkvai külpolitika folyamatossága is megnyilvánult. Maga Schultz viszont csupán lakonikusan utalt rá, hogy „lényeges nézeteltérések” vannak a két fél álláspontjában, bár „némi előrehaladást is elkönyvelhetünk”, de mindezt — tehát a vitákat is — „realistán, vagyis összefüggéseikben kell felfognunk”. Azért használta ő is, amint Lomejko, szovjet szóvivő is, az „őszinte” jelzőt, ami a viták diplomáciai kódszava. Vlagyimir Lomejko sajtótájékoztatóján kétségkívül jobban kielégítették a népes újságírósereg kíváncsiságát. A szovjet fél egyértelművé tette, hogy a csúcs előkészítésének középpontjában a biztonsági kérdések állnak, amint Lomejko idézte Sevardnadze megfogalmazását: „A fegyverkezési hajsza megállítása a világűrben, és megszüntetése a földön.” A szovjet külügyminiszter a tárgyalás során hangsúlyozta, hogy nem szabad fokozni a konfrontációt és kiterjeszteni a fegyverkezési versenyt újabb közegekre. Mintegy válaszolva George Schultz keddi beszédére, a szovjet diplomácia vezetője azt is hangoztatta, hogy nem engedhető meg a beavatkozás más országok belügyeibe. Lomejko ehelyütt a „mértéktartás” fontosságát ajánlotta mindenki figyelmébe a nemzetközi porondon — a szovjet reagálás akár rögvest példát is szolgáltat rá. Az egyenlőség elve Élénk feltűnést keltett a Finlandia-palota sajtófolyosóin az a határozottság, amelylyel Lomejko hangsúlyozta a mérvadó moszkvai véleményt: a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozónak, de már előkészítésének is „politikai impulzust” kell adnia a szovjet— amerikai kapcsolatok javítására, „az egyenlőség, a be nem avatkozás és a jogos érdekek tiszteletben tartása alapján"’. Sevardnadze remélte, hogy az új szovjet atomkísérleti moratóriumjavaslatot az Egyesült Államok kormánya megfontolja, mely esetben január elseje után is szünetelhetnének a földalatti nukleáris robbantások, vagyis teljes lehetne az atomcsend. . Mindkét sajtótájékoztatón óhatatlanul felvetődött a két külügyminiszter most kialakított személyes kapcsolatának kérdése. Amerikai részről hangsúlyozták Eduard Sevardnadze „kopetenciáját”, míg Dobrinyin washingtoni nagykövet azt hangsúlyozta, hogy a szovjet diplomácia új vezetője megteremtette a további munkához szükséges személyes viszonyt amerikai kollégájával, olyan kapcsolatot, amely alkalmas lesz a csúcs előkészítésére. Ez a munka egyébként most diplomáciai csatornákon át folytatódik a két főváros között — tudatták a szovjet tájékoztatón. Egyébként mindkét fél közölte még, hogy a külügyminiszterek tárgyalási terítékén a fegyverkorlátozás témája mellett a kétoldalú kapcsolatok és regionális ügyek szerepeltek, amerikai részről immár obligát módon hozzávették még az emberi jogok kérdését is. Kézfogás Mindeközben a Finlandiapalotában szerdán reggel és délután is folytatódott az évfordulós értekezlet, amelynek eddigi szónokai általában — noha eltérő hangsúlyokkal — hitet tettek Helsinki elvei mellett,és legtöbbjük sürgette a biztonsági folyamat „felélesztését” — mintha ez vált volna a kulcsszóvá a tanácskozás második napjára. Aligha bánta bárki is, hogy a két világhatalom külügyminiszterének találkozója kiemelkedő figyelmet váltott ki a számtalan magas szintű diplomáciai randevú sorában. Hiszen nemcsak az átlagnézőknek, de alighanem a külpolitika hivatásosainak is reményt keltők az olyasfajta képek, mint Sevardnadze és Schultz szándékosan ismételt kézfogás-fotói, avagy szerda este a rövid jelenet a finn televízióban a minisztertanács fogadásáról, amelyen ők ketten pohárral a kezükben barátságosan csevegtek egymással. Az évfordulós tanácskozás egyaránt alkalmat kínál az effajta valóban hasznos párbeszédekre, és egyben arra is, hogy az érdekelt államok külképviselői nyilvánosan kifejtsék azt amit Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerdai felszólalásában találóan így fogalmazott: „Mindenki aláhúzta a biztonsági folyamat jelentőségét és szükségességét.” A jelenlegi helsinki politikai kavalkádból talán egy nem diplomáciai eseményt érdemes még ma megemlíteni szerdán adták át az értekezlet részvevőinek azt a közös levelet, amelyet — a szervezők felkérésére — száznál több neves művész intézett a tanácskozó kormányokhoz a kulturális együttműködés és csere fejlesztésének fontosságát hangsúlyozva, ja, szervezők némelyike jelen lesz a budapesti fórumon is.) A finn kezdeményezők sajtóértekezleten tették közzé a levelet, amely ,,kulturális hidak” építését szorgalmazza, egvott a biztonság megerősítésére teendő további lépésekkel. A szervezők okkal büszkék az aláírók listájéra, hiszen a névsorban ott található a többi közt Csingiz Aitmatov, Ingmar Bergman, Woody Allen, Simone de Bauvoir, Dürrenmatt és Jevtusenko, William Gordon és Jaroszláv Sejfert, Moravia és Norman Mailer szignója. A levelet , a magyar művészeti és irodai- frrri élet több tagja is aláírta. Avar János '