Magyar Nemzet, 1985. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
Ára: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ft.: pp. Hétfő tírftj. szeptember 2. XLVIII. évfolyam 205. szám Érdek védelem • A mai nappal kezdődnek meg országszerte a szakszervezeti választások. Az üzemek, a szövetkezetek, az intézmények kollektívái mintegy hatszázezer tisztségviselőre szavaznak majd a bizalmiaktól kezdve az ágazati irányító szerveken át az országos tanács megválasztásáig. Nagy országos eszmecsere veszi ezzel kezdetét, amely lehetőséget teremt arra, hogy mindenütt alapos vizsgálat alá vegyék a munkahelyi légkört, a feladatok megoldásának körülményeit. Az ötéves munka mérlege mellett azonban nyilván szó esik arról is majd, hogy az adott vállalatnál, szövetkezetnél miképpen lehetne jobban a sajátosságokhoz igazítani a szakszervezeti munkát. Akik napjainkban belépnek — vagy visszalépnek — a szakszervezetbe, rendszerint azt kérdezik: „mit ad a szakszervezet?” Közismert a szerepe a különböző szociális kedvezmények odaítélésében, az üdülési beutalók szétosztásában, a vállalati étkeztetésben, a segélyezési akciókban és hosszan sorolhatnánk. Ma sem tud többet adni, mint régebben, némelyik munkahelyen pedig még annyit se. Nem csupán a nehezebb gazdasági körülmények magyarázzák ezt, hanem az is, hogy bizonyos szociális juttatások az arra illetékes állami szervek hatáskörébe kerültek. S mivel az ilyen tennivalóktól a szakszervezetek mentesültek, ma jobban tudnak koncentrálni tevékenységük lényegére. Mert fő hivatásuk mégiscsak az, hogy a szakszervezet minden munkahelyen társadalmi erőt képviselő és bizalmat élvező közösség legyen, amely jól tudja átszeztetni az érdekeket, őrködik azon, hogy a munkavállalók, valamint a gazdasági irányítók között feszültségmentes kapcsolat alakuljon ki. A szakszervezeti munka javítását célozva gyakorta elhangzik az igény: tovább kell erősíteni önállóságukat. A törekvés helyes, amit lényegében semmi nem gátol, csupán ki kell használni a törvények, szabályozók kínálta lehetőségeket. Sok helyütt azonban nem akarnak vagy restek újítani, kezdeményezni. Bizonyos akciókba csak akkor mernek belekezdeni, ha felülről is ösztönzik őket, ha valahol már mások kitaposták az utat. Igaz, a nagyobb öntevékenység nemcsak elismerést hozhat a bizalmiaknak és más tisztségviselőknek, de több fejfájást is okozhat, konfliktusok vállalását is megkövetelik. Mert a demokrácia ebben a vonatkozásban sem egyirányú utca, ahol nagyobb önállóságcsal dolgozik a szakszervezet, ott nagyobb felelősséget is kell vállalnia. Ez az öntevékenység megnyilvánulhat például abban is, hogy a mostani választásoknál beérik-e az eddig alkalmazott módszerekkel •— már ami a jelölést, a szavazástilleti — vagy pedig alkalmazzák azt a formát, amely sikeres és mozgósító erejű volt a legutóbbi képviselő és tanácstagi választásoknál. A jelekből ítélve, sok helyütt döntenek az új forma, a többes jelölés mellett, mert ezáltal jobban felszínre hozhatók a tisztségekre akalmas, köztiszteletben álló emberek. De ebbe az irányba terel az is, hogy az anyagiak, a jövedelmek differenciálása következtében jobban eltérnek a vélemények, az értékítéletek. A bátor kiállás, az őszinte színvallás sem jellemezheti ma mindenütt az embereket, de ezúttal tekintsünk el annak taglalásától, hogy az adott helyen ez mennyiben emberi fogyatékosság, mennyiben rossz vezetői módszer, feszült munkahelyi légkör következménye. Az ilyen helyeken minden bizonnyal szívesen élnének a titkos szavazás lehetőségével. Bizonyára szó lesz a választásokon arról is, hogy a szakszervezeteknek nagyobb figyelmet kell fordítani a rétegmunkára. Jó gyakorlatnak ígérkezik, hogy bizottságokat, tagozatokat hoznak létre, amelyeknek feladatát képezi egyes rétegek, munka- és életkörülményeinek a figyelemmel kísérése Indokolt, hogy egy-egy ágazaton belül külön is törődjenek például a nehéz munkát végzőkkel, az értelmiségiek egyes csoportjaival a nálrakezdő fiatalokkal, a szűkösebb körülmények között élőkkel. A gazdasági demokrácia növekedésével az érdekvédelmet is szélesebb területen kell érvényre juttatni. A mozgástér-növekedés azonban nemcsak igénymegfogalmazást jelent, kívánságlistát, nemcsak gyakoribb ütközést a gazdasági vezetéssel, hanem feltételezi a szorosabb együttműködést is a közös cél érdekében. Reális érdekvédelem ugyanis a termelésben kezdődik. Az idei esztendő — népgazdasági szinten — az előzőknél is nehezebbnek ígérkezik. A félévi mérlegek figyelmeztetnek: nagy erőfeszítésre van szükség, hogy a jövőre kezdődő új ötéves tervet jó alapokról indíthassuk, s hogy az életnívót legalább tartani tudjuk. Ezért szükséges látni és láttatni, hogy a termelés, az ár, a bér milyen zárt láncolatot képez, mind a vállalatoknál, mind a népgazdaságban. A fő célt szolgálja sok helyütt az egyre gyakoribbá váló munkaerő-átcsoportosítás is. Egy nagyarányú termékszerkezet-váltás ezreket érint és követeli meg, hogy új szakmát tanuljanak vagy munkahelyet változtassanak. Ahol eddig erre sor került, a jelek szerint nem okozott különösebb emberi problémákat, elkedvetlenedést. Nálunk ugyanis mindenki lazában van azzal: a társadalmi szintű létbiztonság nem forog veszélyben. Az MSZMP legutóbbi kongresszusán a zárszóban hangzott el: „Magyarországon megvannak azok az intézményiek és fórumok, amelyek a hájban levő embereken mindja tudnak, s akarnak, segíteni és segítenek is.” Azt hiszem, a magyar szakszervezetek ebben a vonatkozásban is hivatásuk magaslatán állnak. Keserű Ernő Nincs más ii, mint a békés együttélés Mihail Korbacsov nyilatkozata a Time amerikai hetilapnak A külpolitikai helyzet AZ SZKP FŐTITKÁRA a genfi csúcstalálkozóról és általában a szovjet—amerikai viszonyról adott nyilatkozatot a Time hetilapnak. Az interjút vasárnap ismertették Moszkvában. Mihail Gorbacsov értésre adta, hogy a szovjet moratóriumjavaslatot és egyéb indítványokat követő, gyakorlatilag elutasító amerikai válaszok alapján a korábbitól eltérően immár óvatosabban ítéli meg a novemberi tárgyalások eredményességének lehetőségét. A washingtoni lépésekből ugyanis kitűnik, hogy az Egyesült Államok Genfre készülvén sem változtat a nyomás kísérletén, hogy megpróbálja sarokba szorítani a Szovjetuniót. Márpedig a csúcsmegbeszélésnek csak akkor van értelme, ha az elősegíti a kapcsolatok normalizálását és mindenekelőtt a nukleáris háború veszélyének csökkentését. A szovjet fél meggyőződése, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának megakadályozására, a maga részéről változatlanul komolyan készül a találkozóra. A vezető nyugati hírügynökségek nagy figyelmet szenteltek Mihail Gorbacsov nyilatkozatának. A Reuter kiemelte, hogy az SZKP főtitkára reménykedve tekint a találkozó elé, bár a két nagyhatalom kapcsolatainak jelenlegi állapotát aggasztónak tartja. Az AP amerikai hírügynökség azt a megfogalmazást hangsúlyozza, miszerint a szovjet vezető érdemi tárgyalásokat kíván folytatni az amerikai elnökkel. Bő terjedelemben ismertetik a hírirodák az amerikai űrfegyverkezési tervekkel kapcsolatos állásfoglalást, s kiemelik, hogy az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés megvalósítása veszélyezteti a fegyverkorlátozási tárgyalások egészét. Felhívják a figyelmet a nyilatkozat közvetlen hangnemére és emlékeztetnek arra, hogy Gorbacsov most adott első ízben interjút nyugati újságnak SZKP főtitkári minőségében. HÉTTAGÚ TÖRVÉNYHOZÓ KÜLDÖTTSÉG látogatott Washingtonból ezzel egyidőben a Szovjetunióba. Robert Byrd szenátor vasárnap az ABC televíziónak Moszkvából adott nyilatkozatában kijelentette: a novemberi csúcson (elő kell készíteni a kereteket” a fontosabb megállapodásokhoz, így mindenekelőtt a leszerelés és a fegyverzetek korlátozásának kérdéseiről. Byrd közölte,levelet hozott Reagan elnöktől Mihail Gorbacsovnak, de annak tartalmáról nem szólt. Az SZKP főtitkára várhatóan kedden fogadja az amerikai törvényhozókat, akik egyébként tárgyalnak a Legfelső Tanács képviselőivel és több minisztériumban is folytatnak megbeszéléseket. Vasárnap, látogatását befejezve, elutazott a Szovjetunióból John Block mezőgazdasági miniszter, aki kedvezően értékelte a napokban az agrár-együttműködésről aláírt jegyzőkönyvet. Az újabb űrkísérletek hátteréről számolt be a The Washington Post. A lap megállapítása szerint a Pentagon és a Fehér Ház polgári tisztségviselői erőszakolták ki az ismételt próbát s nem a légierők szakértői. A döntéscélja az volt, hogy egyaránt bizonyítsák a Szovjetuniónak és a kongresszusnak a kormány határozott szándékát a fejlesztések folytatásáról. Szintén fontosnak ítélték, hogy a műholdelhárító fegyver kísérletére még a genfi csúcstalálkozó előtt kerüljön sor. Figyelemre méltó, hogy a próba katonai szempontból kevéssé értékes, s ez ugyancsak a politikai meggondolásokat támasztja alá — szögezi le a cikk. A genfi csúcstalálkozó értelme a nukleáris veszély csökkentése Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet—amerikai kapcsolatokról, ezen belül a novemberre Genfbe tervezett csúcstalálkozóról, valamint a nukleáris és űrfegyverkezés megállításával kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott a Time amerikai hetilapnak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A Moszkvában vasárnap este nyilvánosságra hozott válaszaiban Gorbacsov bonyolultnak, feszültnek, sőt robbanásveszélyesnek nevezte a nemzetközi helyzetet, s mint mondotta, ez az állapot még tovább romlik. A genfi szovjet—amerikai tárgyalások megkezdése és a szovjet— amerikai csúcstalálkozóról létrejött megállapodás ellenére a fegyverkezési hajsza folytatódik, a háborús veszély nem csökken. Rendkívül felelősségteljes időszak ez, hiszen az idő múlik, s a vonat lassan elmegy, ha nem cselekszünk elég gyorsan. Ezért össze kell szedni a politikai bátorságot, meg kell állítani az egyre élőbbre tartó fenyegető folyamatot. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, meg kell kezdeni a leszerelést és a kapcsolatok javítását. A Szovjetunió — folytatta nem pusztán szorgalmazza a kapcsolatok javítását, hanem egészen konkrét javaslatokat és gyakorlati lépéseket is tesz ennek érdekében. Ezt szolgálja többek között a nukleáris robbantásokra meghirdetett szovjet moratórium, s az a javaslat, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon e moratóriumhoz és újítsák fel a nukleáris kísérletek teljes tilalmáról folytatott tárgyalásokat. E cél érdekében született a világűr békés hasznosításában való együttműködésről és az űrfegyverkezési hajsza megállításáról szóló indítvány is. A felelős amerikai vezetőknél azonban nyílt ellenállásra találtak a szovjet javaslatok, amelyeket megpróbálnak csupán propagandafogásnak feltüntetni. Miért nem alkalmazza ehelyett az Egyesült Államok a viszonosság elvét? A Szovjetunió beszüntette a nukleáris robbantásokat. Megtorlásként tegyék ugyanezt az amerikaiak is. Sőt, ha leállítanák egyik új hadászati rakétájuk fejlesztési programját, a Szovjetunió erre ugyanilyen lépéssel válaszolna, s ez a ,,propagandaversengés” végül is mindenkinek javára válna. Természetesen nem helyettesíthetné az átfogó fegyverzetkorlátozási megállapodást, de feltétlenül fontos lépés lenne annak elérése terén. " Javaslataink mögött a legkomolyabb szándékok és nem valamiféle, a közhangulat befolyásolására irányuló törekvés húzódik meg — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Minden lényeges, a nukleáris fegyverek korlátozását szolgáló erőfeszítés a kísérletek betiltásával kezdődött — mondotta, s utalt az 1963-as szerződésre. A nukleáris kísérletek teljes megszüntetése a legveszedelmesebb területen, a minőségi fejlesztés terén állítaná meg a fegyverkezési hajszát. Az Egyesült Államok kormányzata a szovjet moratóriumra kihívó módon azzal válaszolt, hogy sietve végrehajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig azzal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első harci körülmények közötti kipróbálását. Ezen felül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovejtunió ellen. A washingtoni srprsek megítélése Ezek az intézkedések egyrészt arról tanúskodnak, hogy valamiféle zavar, bizonytalanság uralkodik Washingtonban. Ennek okát abban a nyugtalanságban látom, amit azért éreznek, mert a szovjet kezdeményezések megingathatják a Szovjetunióról, mint ,,a rossz birodalmáról”, és az általános veszély forrásáról terjesztett ama állítások hitelét, amelyekre az egész fegyverkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a világ sorsa iránt. Ez pedig újból felveti számunkra a kérdést: lehet-e egyáltalán ilyen légkörben normális viszonyt fenntartani, ésszerű államközi kapcsolatokat ápolni. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kérdés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetni azzal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, s készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés elképzelésekben gondolkodni és cselekedni. Amerikában úgy mondják, hogy élni és élni hagyni. Mi szovjet részről békés egymás mellett élésről szoktunk beszélni, s a Szovjetunió az előbb felvetett kérdésre egyértelmű igennel válaszol, fő . A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt amegközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokbaszorításunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk mindenféle halálos bűnt a fegyverkezési hajsza erőltetésétől kezdve a „közel-keleti agreszszióig”, az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ármánykodásunkig. Ilecsuklcs párbeszédd Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásáról, s az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink, s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják. A veszekedésből, a kölcsönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet ki. Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. Becsületes, előítéletektől mentes párbeszédet szeretnék, amelyben jelen van a nukleáris katasztrófa veszélyétől való eltávolodás szándéka. Nem tévhiteket és sztereotípiákat kell megvitatnunk, amelyből már mindenkinek elege van, hanem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jövőnket, s az egész nemzetközi közösség jövőjét. A jelekből ítélve az amerikai fél egyelőre nem erre készül. Úgy tűnik, politikai ,,szupergladiátorok'’ párharcára számít, s csak arra gondol, hogyan tud minél ügyesebben sebet ejteni partnerén, miként tud pontelőnyre szert tenni ebben a „mérkőzésben”. Mi értelme van az erőfitogtatásnak, a teátrális színjátéknak, miért kell a belső politikai harc módszereit két nukleáris hatalom kapcsolataira átvetíteni. E kapcsolatokban hatástalan és veszélyes is, ha valaki az erő nyelvén próbál meg beszélni. A csúcstalálkozóig azonban még van idő, és sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy e találkozó alkotó és hasznos legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget, s így módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. De nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, algotasan vámálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Innen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egyesült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr mill. tarizálását, ha nem sikerül elhárítani az űrfegverke.,*«,, hajszál, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk, ez szilárd álláspontunk. Mi készek vagyunk a tárgyalások»-^ (se nem az űrfegyverekről, nem arról, hog*y e fegyvereknek müven faltért lehet a világűrbe telepíteni.