Magyar Nemzet, 1985. október (48. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-22 / 248. szám
Kertgyógyászat Az idei nyári piac nem kényeztetett zöldséggel, gyümölccsel. Nem annyira az év eleji fagy-, vihar- és aszálykár nyomán, inkább a lánckereskedelem egyre burjánzó „eredményeként”. Panaszkodik a termelő, hogy az alacsony átvételi árak miatt számára nem üzlet a piacra hordani az árut, s panaszkodik a vevő, mivel a magas vásárlási ár igencsak megcsapolja pénztárcáját Népszerűek a kiskertek, ahol ki-ki megtermeli a télire a kamrábavalót, s az őszi természetjárás is ötvöződik a praktikummal. A túrázók szívesen gyűjtik a bogyósgyümölcsűeket vitamindús lekvárnak, s a gombákat jóízű ételnek, természetes fehérjeforrásként. Így — mivel a domesztikált természet, a nagyüzemi növényvédelem és állatgyógyászat kérdése már megoldott — a figyelem egyre inkább a kiskertek és a hétvégi kirándulók egészségvédelme felé fordul. Örömmel mondhatjuk, hogy ebben a formában Európában elsőként. Ötmillió ember Az ehető gombák vizsgálatát az idei nyáron megszigorította az Országos Gombavizsgáló Szaktanács, amely a Kertészeti Egyetem önálló egységeként, szervezetileg vigyázza a kirándulóhelyek városokba érkező betorkollásnál azokat a pontokat, ahol a „gombaveszély” még idejében kiszűrhető. Ezek az ingyenes szaktanácsot adó állomások olyan szakértők segítségével működnek, akik a víkend szerzett „zsákmányból" azonnal kiemelik a veszélyeset, a mérgezőt. Ugyanez a szakbizottság szervezett tanfolyamokat is tart, melyeken részt vehetnek mindazok, akik a gombaismeretben kívánnak elmélyedni, hiszen a termesztett gomba is egyre népszerűbb a kiskerttulajdonosok körében. Pincékben, sufnikban, régi szerszámoskamrákban, fermentált kukoricacsutkán vagy szalmán termesztik sokan a vargányát, a csiperkét, odvas farönkökön a laskagombát. Terjedőben a kertmozgalom. Olykor szokatlan módon is: van aki egyéb hely híján — ugyancsak hazai találmány révén — az erkélyen csinál magának házikertet. Noha nem vízszintes, hanem függőleges irányban. Fatörzsvastagságú fóliahengert megtöltve termőfölddel, s oldalán lyukakat vágva, akár 10-20-féle haszonnövényt is termeszthet a panelkertész, ötleteinek és hozzáértésének megfelelően. A legtöbben persze azok vannak, akik kertes házuk vagy nyaralójuk környékét hasznosítják kiskertként. Szám szerint kétmillió ilyen kert van hazánkban, ami azt jelenti, hogy ha a művelésben részt vevő családtagokét is ideszámítjuk, lakosságunknak csaknem fele, mintegy ötmillió ember vesz részt a kertészkedésben, jelentős mennyiségű élelmicikket állítva ily módon elő. Hazai zöldség- és gyümölcstermelésünknek mintegy felét, a szőlőtermelés kétharmadát, összesen évente csaknem nyolcvanmilliárd forint értékben. Háttér a nagyüzem A Hazafias Népfront szervezésében országszerte kertbarát klubok működnek. Céljuk összefogni, és a szűkebb pátria lakóközösségének kertészkedő csoportjait barátként is közel hozni egymáshoz — tapasztalatcsere és további ismeretszerzés okán. A mozgalom átfogja az ország településeit, annyira hogy az idei, budapesti nemzetközi mezőgazdasági kiállításon önálló pavilonban, saját program keretében mutatkoztak be tagjai termékeikkel, technológiákkal. Háttérbázisuk — szellemiekben is, anyagiakban is — a nagyüzem, amely szaporítóanyaggal, növényvédő szerrel, gépi műveléssel, terményszállítással és az értékesítés lehetőségével segíti a kiskertek gazdáit. Az ország mintegy 1300 termelőszövetkezetének csaknem mindegyikében önálló ágazatként működik a „háztáji”, melynek szakgárdája a vezető agronómus segítségével állandóan rendelkezésére áll a kerttulajdonosnak. Mondhatnánk: könnyű ott, ahol az agrártermelésnek olyan hagyományai vannak, mint hazánkban, ahol a nagyüzemi mezőgazdaság évenként ostromolja eredményeivel a világranglista élét, s négy agráregyetem, valamint főiskolák sokasága ontja évente a diplomás szakembereket. Akadhat ott értő kéz és képzett szellem a legkisebb településen is ahhoz, hogy a kertészkedők gondjain könnyítsenek. Tulajdonképpen ez így igaz, noha eddig szervezetten csak a termesztés folyt A „növénydoktorálás” kisüzemi méretekben: alip. Most „fedezték fel” ennek jelentőségét, s indították el a kiskertek növényeinek gyógyítására alkalmas körzeti ambulanciákat. Azokat a gyógysegélyhelyeket, ahová a kerttulajdonos akkor fordul, amikor hiába permetezett, a gomba- vagy a rovarkár mégis pusztítja gyümölcsfáit, hiába vetett hüvelyes után gyökérzöldséget abban a reményben, hogy előzőleg kellően feldúsította, termőbbé tette a talajt, mégis csak satnyára sikeredett a másodvetemény. A kertek orvosai ezután a mezőgazdasági tárca kebelében működő Növényvédelmi és Agrokémiai Központ szervezésében, országos hálózat keretében dolgoznak. Eddig mintegy négy és fél millió forint értékben alakítottak ki „növény-ambulanciákat”, s a tervek szerint rövidesen a megyeközpontokban is létesül egy-egy. Jelenleg a fővárosban, a XI. kerületben található ilyen „szakrendelés”, ahol egész nap folyik a munka, a gyógyítás, akárcsak más orvosi segélyhelyen. Viszik is a megbetegedett gallyakat, leveleket, gyümölcsöket, virágokat , s a szakember a jól felszerelt vizsgálóban nemcsak szemrevételezi azokat, hanem diagnosztikai műszerek segítségével kórképet is ad róluk. Ezt követi a terápia. Receptet kap a „páciens” — pontosabban: a tulajdonos —, amit a legközelebbi növénypatikában kiválthat. A hálózatot ugyanis igyekeznek úgy megszervezni, hogy a rendelők közelében legyen a farmakológus, akinél a növénygyógyszer beváltható. Patika, klinika... Mindez persze nincs ingyen, a beteg növények vizsgálatáért, gyógyításért fizetni kell, noha nem nagy összeget, hol húsz, hol ötven forintot. Ami az idei nyár piaci árait tekintve, körülbelül egykilónyi gyümölcs értékének felel meg. Ám az így meggyógyított cseresznyefa vagy borsóágyás több tízkilónyi terméshozammal fizeti vissza a gondoskodást. Érthető tehát az érdeklődés a kertgyógyászat iránt; olykor százan is nyitják az ajtót rendelési idő alatt. S e tapasztalat nyomán született az ötlet: a főváros egyik piacánál, a Garay téren, jövőre megnyitják háromszáz négyzetméteren azt a szaktanácsadással összekapcsolt növénypatikát, ahol a gyógyszerek mellett a kiskertekben használatos vegyszereket, kisgépeket is meg lehet majd vásárolni. Bízzunk benne: a mainál olcsóbb áron ... S míg a „kertgyógyász-hálózat" kiépülőben, máris tervezik az illetékesek az úgynevezett növényklinika létrehozását. Ebben a kórházban pedig legyengült házi „kedvenceiket”, a mozdítható, cserepes dísznövényeket gyógyítják majd szakértő kezek. Bedő Ildikó MÁV-tájékoztató Kirakatlan vagonok, belső szervezetlenség Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója. hétfőn tájékoztatta az újságírókat az őszi szállítási feladatokról. Elmondotta,hogy gondokkal terhes időszakhoz érkezett a vasút, az őszi fuvarozási csúcsigények, valamint a MÁV belső eszközellátásának problémái miatt nehéz hónapok várnak a vasutasokra. Ebben az évben 120 millió tonna áru elszállítását tervezte a vasút, ám ezt időközben — az áruszállítási igények erőteljes mérséklődése miatt — 118 millióra módosították. Szeptember végéig azonban csak 65 millió tonnányi árut szállítottak el a tehervagonok, 250 ezer tonnával kevesebbet, mint amennyit a terv szerint kellett volna, így az év hátralevő részében még mintegy 33 millió tonna áru vár elszállításra. Valamelyest enyhített az őszi szállítási csúcsidőszak lebonyolításának nehézségein, hogy 130 millió forintos gyorssegélyt utaltak ki vasúti fenntartási célokra a költségvetésből. Ennek köszönhetően 15 további mozdony állhatott forgalomba, s így alig egyharmadára csökkent az úgynevezett gépre várások száma. Továbbra is igen nagy gondja a vasútnak, hogy a fuvaroztatók nem rakodnak ütemesen: éjjel, valamint szombaton és vasárnap töredékére csökkent a kirakodás. Ez a legsúlyosabb akadálya annak, hogy a vasút folyamatosan kielégíthesse a szállításokhoz szükséges kocsiigényeket. A becslések szerint a ki nem állított kocsik 60 százaléka azért nem bocsátható a fuvaroztatók rendelkezésére, mert más fuvaroztatók nem rakodtak ki az előző hét végén. A nehézségeket az is fokozza, hogy jelenleg még nincs a kívánt színvonalon a vasútnál a mozdony- és eszközgazdálkodás, emiatt nem mindig hatékony a munka. Sokszor a belső szervezetlenség okoz fennakadásokat. Ez javarészt abból fakad, hogy nagy a MÁV-nál a fluktuáció. Magyar Nemzet A RÁDIÓ MELLETT „Gyerekeknek is lehet írni zseniálisat akár” — fogalmazta meg egyszer Kormos István, s meg is valósította jelmondatát. Számos mesét, mesejátékot köszönhetünk neki, s azt — miként a múlt heti rádióújságból megtudhattuk —, hogy a gyermekirodalom művelésére csábította a kiváló költőt, Csukás Istvánt, akinek viszont a többi között a Süsüt, a sárkányt, a Mirr-Murr, a kandúrt, Pom-pomot és a Keménykalap és krumpliorr hőseit köszönhetjük. Más kérdés persze, hogy bizony nem volt szerencsés a nagyközönség számára idézni azt a mondatot, amellyel Kormos annak idején Csukást győzködte, aligha szánta a rádióújság olvasóinak... Csukás István amúgy sem a küldetéstudat, a „sok dilettáns” terepről való leszorítása vitte a gyermekirodalomhoz, hanem a „gazdasági kényszer”, mint elmondta: „Szonettekből nemigen lehet megélni, otthont sem teremthet az ember versek által.” Kutyánszky Kázraér neve is Kormos leleményét dicséri, a derék eb élete, életfilozófiája és a mese „morálja” viszont épp az előző mondat ellenkezőjét bizonyítja, legalábbis részben: ha otthont teremteni nem is, barátot szerezni, barátnak örömöt, boldogságot szerezni igenis lehet versek által. Amolyan Micimackó-szerű bölcs ez a verselő kedvű Kázmér kutya, aki kicsit szédül, meg egy kis mocorgást érez „inkább a fejében, mint a hasában", midőn rímeit faragja. Gazdája Bonifác, a postás, aki megbízza, nyomozza ki, kinek érkezhetett az az ajánlottlevél-küldemény, amelyről a név lemaradt, csupán a cím, a Csülök utca szerepel rajta. A mesében az ilyen levelet nem küldik vissza pillanatnyi gondolkodás nélkül, hanem a címzett keresésére indulnak. Kázmér kutya is fejébe csapja gazdájának tartalék-postássapkáját és keresztkérdések özönét zúdítja a mit sem sejtő Csülök utcaiakra. Ők szerencsére örülnek a derék házőrzőnek, mert költeményeivel mindnyájukat megörvendezteti. A zöldségest példának okáért, akinek ilyen verseket költ Kázmér: „Ez a finom retek, / amit én szeretek", avagy „Vaddisznón a sörte, / kosárban a körte”, ami természetesen föllendíti a forgalmat. (Megboldogult Schwartz Béla juthat eszünkbe, a Szentkirályi utca nevezetes zöldség-gyümölcs kereskedője, akinek Karinthy Ferenc állított emléket paródiájában, ő kínálta ilyen remek rigmusokkal portékáját, s az ő ars poeticáját — ,from vers, ahogy jön" — Kutyánszky Kázmér is fölvállalhatná.) A zöldséges azonban nem lehet a vélelmezett címzett, tiszta volt ugyanis a tekintete, mint a forrás vagy a zománcozott lavór, állapítja meg a keresztkérdésekkel „vallató” pótpostás eb, így folytatja a nyomozást. Ír még néhány verset a hentesnek is, Dögölve Hugónak (sajnos ő sem címzett), s megkísérli megfékezni Feliciánt, a kandúrt, aki úgy dönt, átveszi a tejhatalmat, tudniillik a tejboltban, miután kijelenti, hogy „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam!" Nos, végül kiderül a címzett személye, igaz a levéltitok megsértése árán: felbontják az ominózus küldeményt, s a megszólítás nem másnak szól, mint Kutyánszky Kázmérnak, meghívó a Rádió költői versenyére. A meghatott eb frissiben szerzett balladáját nevezi, amelyben Felicián sanyarú sorsát énekli meg.) Minden jóra fordul tehát, s mindezen nyomozás során tanúi lehetünk Kázmér kutya és Kristóf macska barátsága elmélyülésének is, utóbbi hozzácsapódik Kutyánszkyhoz, s követi mindenhová. Még soha nem volt barátja, s nemhogy írni, még olvasni sem olvasott neki senki költeményeket, pedig az igen jó dolog. Remek egy órát tölthetett a Százszorszép Színház valamennyi hallgatója a készülék előtt, Kutyánszky Kázmér méltó társa Süsünek és Pom-pomnak. Bodrogi Gyula, Incze József, Harsányi Gábor, Kibédi Ervin, Kovács János, Vass Éva, Agárdi Gábor és a mesélő Buss Gyula érezhető szeretettel formálták meg Csukás alakjait, Csajági János rendező vezérlete alatt. Remélhetőleg találkozunk még a Csülök utca lakóival, akár ötvenkétszer, mint Mirr-Murral... Ugyancsak a budapesti művészeti hetek jegyében hangzott el az Ifjúsági Rádió Vasárnap délelőtti bemutatója, Börösök Mária hangjátéka, Rómeó és Júlia, avagy ti sem vagytok jobbak címmel. Talán van esély rá, hogy kilenc órakor nem egy család a reggeli mellett együtt hallgatta és utána — mondjuk séta közben — megvitatta. Rendkívül életszerű és sajnos számtalan családban, csonka családbanélő problémát mutatott be Börcsök Mária. A modern Júlia elvált aszszonya, alig túl a harmincon, egyedül neveli tizenéves lányát, Dórit. . A dolog szemlátomást rosszul van „bejáratva", Júlia teljes mértékben aláveti magát lánya akaratának, hétköznapi és ízlésbeli terrorjának, ő nem öltözködik, hiszen Dóri szerint minek is neki már, s valósággal mentegetőzni kezd, amikor a lánya tetten éri, amint klasszikus zenét hallgat... A bonyodalmat Rómeó Róbert megjelenése okozza, aki azonnal fölkelti Dóri vad és féktelen féltékenységét. Nem mintha annyira szeretné különélő apját, akitől a tartásdíjon kívül időnkint dugipénzt kap nevelésmegváltásul, hanem csak, azaz nagyon is józan, bár tudatalatti aggodalomból, hogy ezután nem ő lesz a minden, a központ, s anyja szeretete és figyelme megoszlik egy másik lény miatt. Ijesztő ez a kamaszönzés, de példa akad rá bőven, akárcsak arra az anyagiasság körül forgó világképre, amely Dórit jellemzi. Szeretet, féltékenység, újrakezdés, új szerelem — megannyi olyan kérdés, amelyen való elgondolkodáshoz Indíttatást adott ez a hangjáték. A végkifejlet nyitva marad, hiszen Dóri magába száll, beismeri igazságtalanságát és megbánja önzését, csínyje jóvátételét fogadja, de az esetleges, fölsejlő jövő, az élet folytatása négyesben — tudniillik Júlia és Rómeó, valamint Dóri és nem minden szülői szívet megdobogtató nevű barátja, Csöves — nem éppen konfliktusmentességet ígér. Negyven percbe sikerült belesűríteni a történetet az írónak, Szabó Éva dramaturgnak és Varsányi Anikó rendezőnek. Csomós Mari és Papp Zoltán kiváló Júliát és Rómeót alakított, ígéretes rádiós színész Létai Dóra is (az osztálytársát játszó Nagy Tímea már lényegesen haloványabb volt.) A zsúrjelenet kommentáló „félre”-megjegyzései különösen szórakoztató perceket szereztek, úgy érezhettük, mintha mi is ott ennénk a tortát Júliánál. Mind,ez a már említett életközeliségnek köszönhető, amely soha nem jelentett valamiféle „valósághoz” való tapadást, s a legkiválóbb ifjúsági hangjátékok közé emelte Börcsök Mária művét. Annál nagyobb csalódást okozott a ... volt egy feketém... című összeállítás. A pest-budai kávéházak vidám siratását, a kávé és a kávémesterség történetét az elmúlt jó fél évezredből Bevilagyva Borsody Béla és Mazsáry Béla könyvéből Soós András és Révész Pál mazsolázta ki. Valóban elhangzott nem egy érdekesség, az első kávéházak működését engedélyező okirat szövege például (a kávéház szót egyébként Mikes Kelemen írta le először magyar nyelven), megannyi dicséret és szidalom, amellyel valaha a „szellem korát”, a „bölcsek tejét”, a „fekete abrakot” vagy éppen az „értelmesek italát” illették. Szó esett az első pesti kávésról, akit a borkorcsmárosok vertek agyon boros üveggel saját kávéháza kellős közepén még a török időkben, aztán hallhattuk Pest szabad királyi város 1796-i rendszabályát a kávémérések működéséről. Csokonai csúfost írt a pesti kávéházi életről, a jurátusok naphosszat a kávéházban hörpölik a kávét — panaszolta —, pipáznak, a promenádén pipiskednek, az ott hivalkodó lotyókat nézegetve ... Aztán megemlítették az évtizedek óta (?) dúló napóleoni háborúkat és devalvációt meg egy bécsi békét (?), amely csak súlyosbította a helyzetet, mivel 1816 telén fölment a kávé ára... A műsor nagy részében szerencsére nem a történelem íródott át, hanem régi kávéházak emlékét idézték, az Orczyt és a régi lipótvárosi Mokkát, amely arról volt nevezetes, hogy este 8-kor becsukták, meg a Filmét, amelyet viszont sose csuktak be, míg a Café Favorit éjfélkor nyitotta ajtaját és reggel nyolckor zárta be... És persze a jó öreg New Yorkot... Ma már hihetetlen, hogy nyolcvan-száz évvel ezelőtti kollégáink, szerkesztők és hírlapírók egy-egy kávéházban éjjel megvárhatták a reggeli lapokat, hiszen ma már nincsen éjjeli kávéház (sem), reggeli lapokat meg, ugye ... Mindez azonban mérhetetlenül , vontatottan, vérszegényen csordogált a Karinthy Színpadon. A poénok nem jöttek be, még a stúdió közönsége sem nagyon kuncogott, s a hallgatót is csak az tartotta a készülék előtt, hátha mégis jön valami jó. Nem jött. Pedig a hajdanvolt kávéházak szolgáltak volna jobb történetekkel. (Józsa) Kedd, 1985. október 22. Táncdalfesztivál '66 A szolnoki Szigligeti Színház bemutatója MINTHA LILIP ÚTBAN lennénk. Békaperspektívából nézve, a házak szinte az utcára dőlni látszanak. Pöttöm közlekedési lámpa irányítja a forgalmat, a már ómódi járművecskéket. A szabálytalankodó gyalogosokat sípszó utasítja rendre minduntalan. Az aprózó léptű óriási, azazhogy embernyi járókelők sorra büntetést fizetnek a sarki rendőrbábunak. Valahonnan a tévéhíradó szignálja hallik: a polgárok hanyatt-homlok rohannak haza. A közelmúltat idéző utcaképbe belibeg kisestélyiben egy hölgy — a tüstént megsokszorozódó, pontosan megháromszorozódó bemondónői bűbáj —, aki turbékolva, csicseregve bekonferálja a televízió első táncdalfesztiválját. Már az égszínkék drapériákkal körülvett, csupa ezüst dobogót látni, ahol felhangzanak a versengő szerzemények. Az énekes sztárok alakja más televíziós csillagokéval mosódik eggyé: Vámosi János a krimik szuperhősének angyali glóriája alatt triumphál, vagy Kate János a kémfilmsorozat főhősévé változik. A nemzetközi zsűri tagjai pedig hol egykori parlamenti képviselőkként, hol egy világhatalmi konferencia nagyságaiként voksolnak. AZ A „TÁRSADALMI SHOW", amelyet Táncdalfesztivál ’66 címmel, több esztendei előkészület után, Schwajda György és Szikora János írt, a minap a szolnoki Szigligeti Színházban vendégként Szikora János meg is rendezett, több síkot tesz egymás mellé, ha úgy tetszik, egymás mögé. Az egyiken a hatvanas évek hétköznapjairól sorakoznak pillanatfelvételek. Nemmcsak divatfotók op-artot viselő, halásznadrágban vagy éppen fodros bikiniben illegő-billegő leányzókról, hanem családi képek is unott férjekről, kereplő feleségekről, elnadrágolt gyerekekről, szeretetotthonba dugott nagyszülőkről, és szinte dokumentumfelvételek is az akkoriban orkánkabáttal üzletelő kisemberről, a villamosmegállóban toporgó munkásokról, a vétlen áldozatokat összerugdaló huligánokról. A másik síkon pedig a fesztivál csillogó művilága, megannyi televíziós álomvilág. Mintha tudatzavar tehetne róla, a képek mindinkább egymásra kopírozódnak. Eleinte a versenyszámok főképp a divatjamúlt tánczenei-előadói stílusok paródiájával szolgálnak. Majd a dalok már túlmutatnak magukon. Előbb csak úgy, hogy szövegükkel ironikusan ellenpontozzák a látottakat. A valóság szétzilálja a fesztivált: a Hacshangulat ellenállásra sarkall — ugrásnyira vagyunk a 68-as diákmozgalmaktól —, ahol a tájlövedékekre és ge-golyókra gumibotok felelnek. EGYRE TÖMÖREBB lesz a kezdetben mozaikos szerkezet, mindinkább a konfliktus pólusai köré rendeződnek a kockák. Ez a fajta dramaturgia jól illik Szikora János rendezői attitűdjéhez, aki már színiiskolai vizsgamunkájában is, jóval később is, de a‘ legszembeszökőbben mégis Az óriáscsecsemőben, a nagysikerű Déry Tibor-színjátékban tanúsította szimultán képalkotó tehetségét. Más tekintetben is visszautal a Táncdalfesztivál '66 e debütáns remekére, egyáltalán a kezdeti pályaszakasz nem egy művére. Akkoriban nyersebb, kopárabb, karcosabb munkásságot ismertünk meg, csupán A perben, a Kafka-színiváltozatban csillant meg a hajlandóság a szépségre. Aki viszont a Nyári kalandozások, a Goldoni-színielőadás fordulata után találkozott csak e rendezővel, az a Figaro házasságának vagy a Romeo és Júliának színrevivőjét a tökélyig csiszolt esztétikum hívének vélheti. Akik már aggódtak, hogy az utóbbi időkben, így a Karamazov-testvérek láttán is, hogy e „klasszicizáló”, napjaink-tegnapjaink helyett az „örök emberihez” forduló magatartás mégsem igazán a sajátja, azok most e csupairónia munkáját nézve, valamelyest megnyugodhatnak. NEM TELJES a megnyugvás, mert a tökéletességtől messze esik e színielőadás. A rendező kitűnő munkatársakra lelt Lábas Zoltán díszlet- és Békés Rozi jelmeztervező személyében, nem utolsósorban Darvas Ferencben és Mártha Istvánban, akik szükség szerint áthangszerelték, átritmizálták a versenydalokat, sőt még a zümmögőkórust is. Kevesebb segítséget kapott a rendező másoktól. Az apró kockákból építkező dramaturgiából adódóan, a Táncdalfesztivál ’66-nak nincs főszereplője. Egyszersmind csaknem annyi főszereplője van, ahányan megfordulnak a színen. Hiszen a maga jelenetében mindenki abszolút középpontját alkotja a színieseményeknek. Ezzel szemben a szereposztás — az évadvégen újabb vérveszteséget szenvedő szolnoki társulatból választva — kénytelen volt olyan színészekre, segédszínészekre is hagyatkozni, akik még sem személyiségük súlyával, sem szakmai eszközeikkel nem képesek megteremteni a figyelemkeltő jelenlétet. Fel kell jegyezni ezt akkor is, ha sokan tulajdon helyzetükhöz képest előreléptek. Például a Szörényi Leventét adó Váry Károly, aki szinte felveheti a versenyt Zala Márk őszülő, pocakosodó, megszelídült „Szörényi Leventéjével" is. Többen énekelnek tisztesen, kinek-kinek feladata szerint, karikatúrának beillőn Philippovich Tamás, tudálékosan Téli Márta, operettesen Takács Gyula, vigasztalón Tóth Tamás és szomorúan Leviczki Klára. Annak mégis inkább lehet örülni — bármennyire is „zenés” a darab —, ha mások játékukkal tűnnek ki jobban, mint a szokatlanul felszabadult Nagy Sándor Tamás, a megint érdekes Bajcsay Mária és a mindinkább jelentékeny Tóth József. Arendezés beállíthat ötleteket, bizonyos mozgásformákat is, így a bemondónői „hármasikreknek”: Roczkó Zsuzsa molettebb, Réz Judit soványkább és Mucsi Zoltán „travesztita” Takács Mariikéinak is. De hogy mi a különbség aközött, ha a szereplők végrehajtanak rendezői kívánalmakat, vagy ha valaki a maga talentumából is remekbeszabott miniatűrt készít, azt akkor lehet fényesen tapasztalni, amikor például Major Tamás hangján megszólal egy fáradt, öreg villamos (és nem a slágerekre, hanem e „prózai” jelenetre csattan fel a taps), vagy amikor Vallai Péter „kihirdeti az eredményt”. Cseppet alacsonyabbra csavarták a mikrofont, úgy, hogy az elegáns fesztiváltitkárnak kissé meg kell hajolnia: a mozdulat puha, a hang nyájas, bársonyos, mesemondó. „A gyerekek ágyban vannak már.” Megvetették az ágyat. Hálóingre, pizsamára vetkőztek. Párnák, takarók közt várják a díjkiosztást. A helyezést elért dalok foszlányai, az örömködések, a berzenkedések egyre vadabb kakofóniába sűrűsödnek. A fődíjas dalt mindannyian előrelépve éneklik: „Nem! Nemi Soha nemi Nemi Nemi Én nem leszek sohasem a játékszered !” Amíg csak — akár Az óriáscsecsemő lakókra szögezett falai — rájuk nem ereszkednek a házak__ Megint eleven az a magatartás, amely Szikora Jánosra kezdettől fogva jellemző. A fanyar, szellemes, intellektuális hűvösséget egyszer csak szívszorító sajgás itatja át. Még így vázlatkészítés közben is. Bogácsi Erzsébet Búcsú Szabó Sipos Tamástól Mindnyájunk jó ismerőse volt egy ősz hajú, kopasz úr, nagy szemüveggel, fehér köpenyben, mindig megnyerően mosolyogva. Doktor így 1968-ban lépett be életünkbe, Tomanek Nándor hangján magyarázva először a mechanizmust. Úttörő munkát vállalt Szabó Sipos Tamás, a Pannónia Rajzfilmstúdió rendezője, hiszen akkoriban még nem öntött el mindent a közgazdasági cikkek áradata, hazánk fiai még korántsem voltak olyan tapasztaltak az ökonómia terén, mint manapság. Az elsőnek számított doktor így azok között, akik a közgazdasági gondolkodás elterjesztésére, egy új szemlélet népszerűsítésére vállalkoztak. Tette mindezt szemléletesen, közérthetően, ám nagy szakszerűséggel, sok humorral és iróniával (nemkevés öniróniával), rendkívül rokonszenves szellemben. A siker nem is maradt el, hamarosan folytatás született, a Magyarázom... sorozat fogalommá vált. A mechanizmust a Magyarázom a jövőt követte, aztán magunkat kezdte doktor így magyarázni, végül a magyarázatainkat. A magyar rajzfilmművészet egyik magányos alakja távozott vele fájdalmasan fiatalon, 48 évesen. Hiányozni fognak eredeti ötletei, az animációs műfajban páratlan sorozatai, melyek őrizni fogják emlékét. Az Országos Filharmónia közli, hogy október 22-én, a Zeneakadémián, a Liszt Ferenc emlékére rendezett ünnepi koncerten Antonio Barbosa brazil zongoraművész helyett Ránki Dezső lép fel. Lengyelországi vendégszereplésre utazott hétfőn a debreceni Csokonai Színház társulata. Az együttes Lublinban, Debrecen testvérvárosában mutatja be kétkét előadáson Goldoni Két úr szolgája, és Queneau Stílusgyakorlat című színművét.