Magyar Nemzet, 1986. június (49. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
Ára: 1,80 forint la» Nemzet 3203 MEGYEI “ 5001 BÉKI pl 3. Hétfő 1986. janius 30. XIX. évfolyam 152. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA § A jelen történelme Tizennegyedik alkalommal rendezik meg országos akadémiájukat a honismereti mozgalom résztvevői. A tanácskozásnak ezúttal ismét Budapest ad otthont, ám nem annyira a főváros jogán, sokkal inkább azért, hogy rávilágítson azokra a jelenségekre, amelyek a nagyobb városainkban jellemzik ezt a munkát. Ha csak ezt a szempontot vennénk is figyelembe, Budapest, ahol némelyik kerület lélekszáma meghaladja más városaink össznépességét — kivéve természetesen a legnagyobbakat — mindenképp sajátos helyet, szerepet tölt be a mozgalomban. Van azonban más, sokkal fontosabb is, ami megindokolja a helyszín kiválasztását. Éspedig az, hogy programja szerint az idei akadémia nagyobb hangsúllyal foglalkozik a munkáséletmód, az üzemtörténet, a munkásmozgalom emlékeinek, hagyományainak a felkutatásával, megőrzésével,, dokumentálásával. A munkáséletmód, az üzemtörténet, sőt a tsz-történet bevonása a honismmereti kutatásokba új műfajokkal gazdagította ezt a munkát, kitágította a határait. Az sem mellékes, hogy amunkások, parasztok megnyerésével újabb rétegeket vont a hatósugarába, ezzel is gazdagítva e sokszínű, szép mozgalmat. . Minderről, az eredmények mellett a gondokról és a továbbfejlődés lehetőségeiről is Szó esik majd az akadémián, aelyet nagyszabású tapasztalatcserének is szánnak a rendezők, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Budapesti Bizottsága, az Országos Művelődési Központ, a Fővárosi Tanács és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa. A honismereti mozgalomnak immár szép hagyománya, hogy akadémiáit mindig valamely központi gondolat köré szervezi. Így van ez most is. A megelőzőkhöz képest csupán annyi a különbség és a ma kezdődő eszmecserének ez ad megkülönböztetett jelentőséget, hogy a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa után sorrendben ez az első. A kongresszusi dokumentumok megfogalmazták a honismereti munka helyét, szerepét társadalmunkban, most ezt kell alkalmazni a gyakorlatra, az akadémia ehhez ad segítséget. Az, hogy ezúttal nagyobb figyelmet szentelnek a városoknak s a városon belül a munkásságnak nem jelenti azt, hogy háttérbe szorítják a mozgalom más, hagyományosabb, régebbi s talán nagyobb eredményeket felmutató ágazatait. A kiemelés, — hogy csak néhányat soroljak fel a gazdag programból: Budapest és a peremvárosok, Tatabánya — egy munkás város, A salgótarjáni bányászkolóniák — azt az igényt jelzi, hogy a kutató, gyűjtő és feldolgozó munkának ezt a részét is olyan magas színvonalra kívánják emelni, mint például a néprajzi, nyelvjárási gyűjtést, a természet- és műemlékvédelmi tevékenységet. Hogy ez az igény mennyire jogos és megalapozott nemcsak az akadémia tematikája mutatja, hanem országszerte számos kezdeményezés is és kiolvasható, igaz, hogy közvetetten a kongresszus dokumentumából is. „A honismereti tevékenység alakulása, bővülése korántsem fejeződött be, követi a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődést.” A kiemelés tehát felzárkóztatást jelent és nem háttérbe szorítást, hisz ennek az öntevékeny mozgalomnak épp abban van az ereje, hogy benne mindenki megtalálja azt a munkát, elfoglaltságot, amelyet igazán kedvel s amelyhez társakat is lel a számtalan művelődő, kis közösségben. És miközben egyéni passziójának, is hódol, tudományos kíváncsiságát elégíti ki, értéket teremt. Olyan értéket, melynek nem az egyediségében, míves voltában van jelentősége, hanem abban, hogy velük és általuk közelebb kerül ahhoz a környezethez, közösséghez, amelyből származik. A gyűjtő, feltáró munka közben személyesen éli meg a történelmet. A legszebben, de mindenesetre a legáltalánosabban fogalmazta ezt meg a Széchenyi Baráti Kör tagjai nevében — és ez a kör a legnagyobb magyar nevét viselő valamennyi szocialista brigádot is magába tömöríti — a nagycenki múzeum igazgatója: „Mi olyan Széchenyi kultuszt szeretnénk, mely nem idézi őt, hanem ugyanúgy használ a hazának mint ő és kortársai.” Városokban és falvakban, üzemekben és intézményekben egyaránt. A mérce magas, mégis állítom, hogy nem elérhetetlenül az. Nem arról van szó ugyanis, hogy tetteiben, gondolataiban ki-ki Széchenyihez mérje magát, ez nyilvánvaló képtelenség, hanem arról, hogy az ő és kora példáját próbálja meg „lefordítani”, átültetni és gyakorolni saját korában és a maga helyén. Ez sem könnyű, ez kétségtelen, de előbbre jutni társadalomban, gazdaságban, politikában is csak úgy tudunk, ha van, ami húz, ha van olyan mércénk, amit el akarunk érni, átugrani is netán. Meglehet, mindez túl általánosan hangzik. Sőt az is megeshet, hogy sokakban kétséget támaszt, segíthet-e ebben egy végső soron öntevékeny tömegmozgalom. Csak szét kell nézni az országban, hogy egyértelmű és igenlő választ adhassunk a kérdésre. A számos, vonzó példa közül elég csupán a vészteieket idézni. A Csőti nemzetség monostorának megóvásával nemcsak saját környezetüket gazdagították, hanem hozzájárultak az egész ország szellemi gyarapodásához. De hasonlóképp említhetném a gyöngyösieket is, ahol nagyon szép, történelmi sétányt alakítottak ki a településfejlesztési társadalmi munka eredményeként. Az első pillanatban talán túlzásnak is tűnhet föl az efféle munka és a honismereti tevékenység együttes említése. Meggyőződésem, hogy nem az, sőt a kettő egy tőről fakad. A szűkebb pátria, az otthon, a lakókörnyezet mélyreható és alapos ismerete nélkül esetlegessé válhat minden törekvésünk a humánus fejlesztésre és ez egyaránt vonatkozik a városokra és a kistelepülésekre, ahol napjaink elsőrendű feladata az ott élők életlehetőségeinek, művelődési feltételeinek javítása. Messzire vezetne a honismeret és a településpolitika, környezetvédelem, gazdaságpolitika összefüggéseinek, egymásrautaltságának taglalása. Meszszire annak elemzése, hogy mit jelent ez a munka az egyedülélők számára a magányosság leküzdésében. Helyette a kongresszus egyik felszólalásából idézek: „A honismereti munka különböző színterein a fiatalok és a felnőttek megélhetik a politizálás élményét, a demokratikus közélet gyakorlását. A nemzeti önismeret, múltunk és jelenünk vállalása olyan biztos alap, mely képessé tesz bennünket a világban való eligazodásra, és ami nem kevésbé fontos, az előttünk álló feladatok megoldására.” A honismeret tíz és félmillió magyar együttes munkájával így írja a jelen történelmét: Sárvári Márta Wojciech Jaruzelski beszámolója a LEMP kongresszusán A fejlődési folyamatok meggyorsítása a lengyel társadalom legfontosabb feladata A vezető szervek újraválasztásával fejezte be munkáját a JKSZ tanácskozása A külpolitikai helyzet KEDVEZŐ VISSZHANGOT VÁLTOTT KI Európában és a kontinens határain túl is a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének Budapesten elfogadott felhívása — állapítja meg a Szelszkaja Zsizny minapi cikkében Jurij Kornyilov szemleíró. Az írás emlékeztet rá, hogy különböző országok kiemelkedő politikusainak és közéleti személyiségeinek egyöntetű véleménye szerint a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére vonatkozó indítványok megvalósítása világszerte javítaná a politikai légkört. Ellentétes reakciót váltottki azonban a kezdeményezés az Egyesült Államok és a többi NATO-állam katonai-ipari köreinek a képviselőiből — hangsúlyozza a cikk. Ugyancsak a legújabb javaslatokról esett szó a szovjet televízió egyik külpolitikai műsorában. Levélíróknak válaszoltak neves újságírók, s kifejtették, még mindig elképzelhető megállapodás a két világhatalom között, ám ha a fegyverkezési hajsza újabb fordulója megkezdődik, „már nem lesz erre lehetőség" — fejtegette az egyik szakértő. A résztvevők bírálták az Egyesült Államok vezetését, amely — az elhangzottak szerint — a feszültség növelésére törekszik. Pozitívnak nevezték a válaszolók, hogy egyre erőteljesebben igyekeznek saját irányvonal kialakítására a nyugat-európai államok, s ezzel egyidejűen bővül a közös, összeurópai érdekeknek a köre. ÖT NAPON KERESZTÜL TANÁCSKOZIK a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. A társadalom előtt álló időszerű és hoszszú távú feladatokmegoldásának a stratégiáját vitatják meg a küldötteik, s amint megfigyelők rámutatnak, akongresszus által kidolgozott és elfogadott Irányvonal meghatározó lesz az ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetének alakulásában. Jól tükrözi e várakozásokat a most befejeződött kampány hangneme: megfigyelők mintegy a közelmúlt nehéz időszakának a lezárásaként értékelik a LEMP tanácskozását. A kongresszusi palotában Wojciech Jaruzelski köszöntötte a küldötteket és az ide érkezett vendégeket, köztük Mihail Gorbacsovot, az SZKP főtitkárát. Az MSZMP delegációját Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezeti. Világszerte nagyfokú érdeklődés előzi meg a Lengyel kommunisták konferenciáját, amelyen az 1980—81-es válságontúljutott társadalom továbblépésének az útját jelölik ki, kidolgozhatják a fejlődés meggyorsításának a módozatait, alkotó légkört ,teremtvén az újabb bíráló és önkritikus szellemű lépésekhez is. A HATALMI HARC ÁLLOMÁSAKÉNT ÉRTÉKELIK római politikai körökben a mostani olasz kormányválságot A koalíciót alkotó legnagyobb csoportosulás, a kereszténydemokrata párt nemrég megtartott tanácskozása után hangsúlyossá vált az a törekvés, hogy csökkentsék a szocialistáknak az ország közéletében betöltött szerepét, s a kabinet vezetését Craxitól egy jobboldali politikus vegye át. Ma kezdi meg a tárgyalásokat az új kormány létrehozásáról Francesco Cossiga államfő. Az elnök fogadja a közélet képviselőit, köztük Pertini volt köztársasági elnököt, majd a parlamentben képviselt politikai pártok irányítóival találkozik. Az Olasz Kommunista Párt állásfoglalása szerint az ismétlődő kabinetválságok alapvető oka, hogy a kereszténydemokraták utáni második legerősebb tömörülés, az OKP nem vehet részt a vezetésben. A l’Unitá megállapítja, a jelenlegi bajokat addig nem lehet megnyugtatóan rendezni, amíg az állam irányítását nem bízzák egy, a kommunistákat is magába foglaló demokratikus többségbe. Belgrádi döntések Fiatalabb tisztségviselők a KB-ban, a szervezeti szabályzat módosítása A határozatok, valamint a kiegészített és módosított szervezeti szabályzat elfogadásával Belgrádban befejezte munkáját a JKSZ XIII. kongresszusa. A szombat délelőttiteljes ülésen a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszus hat bizottságában végzett munkáról a bizottságok elnökei által előterjesztett jelentést. A párt nemzetközi együttműködésének és Jugoszlávia külpolitikájának kérdéseivel foglalkozó bizottság javaslatára a kongresszus külön nyilatkozatot fogadott el a dél-afrikai helyzetről. A kongresszus ezután egyenként megtartott szavazással egyhangúlag elfogadta a következő határozatokat: a JKSZ feladatai a szocialista önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok és a szocialista önigazgatási demokrácia politikai rendszerének fejlesztésében; a JKSZ feladatai a gazdasági és a tudományos-technológiai fejlődésben; a JKSZ eszmei-politikai, szervezési, cselekvési és káderpolitikai felkészítése és működése; a JKSZ feladatai a világbékéért, az egyenrangú nemzetközi együttműködésért, a haladásért és a szocializmusért folyó harcban; a JKSZ feladatai az oktatás és nevelés szocialista önigazgatási átalakításának eszmei megalapozásában és minőségi előbbrevitelében; a JKSZ művelődésfejlesztési feladatai; a JKSZ feladatai a szocialista önigazgatás, a testvériség, az egység és együvétartozás fejlesztéséért Koszovóban folyó, a JKSZ által elfogadott akció politikai platformjának további érvényesítésében; az emberi és polgári szabadság, a jogok és felelősség érvényesítése a szocialista önigazgatási rendszerben; a JKSZ feladatai az ifjú nemzedéktársadalmi szerepének érvényesítésében. A kongresszus ezt követően — két ellenszavazattal — elfogadta a JKSZ szervezeti szabályzatában javasolt kiegészítéseket és módosításokat. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XIII. kongresszusán záróbeszédet mondottMilanko Renovica, akit a Bosznia-hercegovinai Kommunisták Szövetsége javasolt a JKSZ KB elnökségébe. Renovica hangoztatta, hogy atanácskozáson demokratikus és nyílt légkörben, bíráló és önkritikus módon elemezték Jugoszláviatársadalmi-politikai, gazdasági helyzetét, és felvázolták a jelenlegi nehézségekből kivezető utat. A kongresszus egységes volt abban az eltökéltségében, hogy a súlyos helyzet leküzdése határozott és gyors akciókat követel, s ebben a tevékenységben különleges felelősség hárul a Jugoszláv Kommunisták Szövetségére. A kongresszus munkájában megfogalmazódott az az egyöntetű követelés, hogy az ország dinamikusabb előrehaladása csakis a szocialista önigazgatás továbbfejlesztésén és tökéletesítésén keresztül valósítható meg. A Központi Bizottság a kongresszus befejezése után megtartott első ülésén megválasztotta elnökségét. A testületben a Bosznia-hercegovinai Kommunisták Szövetségét Iván Brigics (1936. horvát nemzetiségű); Milanko Renovica (1928, szerb); a crna gorait Marko Orlandics (1930, crna-gorai); Vidoje Zsarkovics (1927, crna-gorai); a horvátot Ivica Racsán (1943, horvát); Stipe Suvar (1936, horvát); a makedónt Milan Pancsevszki (1935, makedón); Nedelko Trajkovszki (1937, makedón); a szlovént Sztefan Korosec (1938, szlovén); Franc Setinc (1929, szlovén); a szerbet Dusan Cskrebics (1927, szerb); Radisa Gocsics (1938, szerb); a Koszovó tartományit Kole Shiroka (1922, albán); a Vajdaság tartartományit Bosko Krunics (1929, szerb) képviseli. A köztársasági és a tartományi kommunisták szövetsége elnökei, valamint a néphadsereg pártbizottságának elnöke ,tisztségénél fogva tagja a JKSZ KB elnökségének, amely így 23 tagból áll. Az elnökség átlagéletkora 10 évvel fiatalabb az előzőnél. A JKSZ KB elnökségének elnöki tisztét a szervezeti szabályzatnak a tisztségviselők rendszeres időszakonként és meghatározott sorrendben történő cseréjére vonatkozó előírása szerint a következő egy évben Milanko Benovica tölti be, titkára pedig két éven át Radisa Gacsics. Szombaton hazaérkezett Belgrádból az MSZMP küldöttsége, amely Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége kongresszusán. A delegáció tagja volt Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság elsőtitkára és Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Braniszlav Novakovics, a JSZSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Központi Bizottság értékelése A varsói elemzések lezárhatnak egy korszakot Varsóban vasárnap megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. A több mint 2,1 milliós tagságot 1776 küldött képviseli a tanácskozáson. A kongresszuson több mint száz külföldi delegáció vesz részt. Ott van Mihail Gorbacsov főtitkár vezetésével az SZKP küldöttsége, az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjainak delegációi, köztük az MSZMP küldöttsége, Grósz Károlynak, a Politikai Bizottság tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának vezetésével Ezenkívül számos szocialista, szociáldemokrata, munkáspárt, felszabadítási mozgalom és forradalmi demokrata párt küldte el képviselőit a LEMP X. kongreszszusára. A Központi Bizottság beszámolóját, amely „A párt feladatai a szocializmus fejlesztésében és a " Lengyel Népköztársaság megszilárdításában" címet viselte, Wojciech Jaruzelski ismertette. A LEMP KB első titkára négyórás beszédének bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy öt évvel korábban ugyanezek között a falak között, rendkívüli körülmények között, rendkívüli kongresszusát tartotta a párt. A mostani tanácskozás — mondta — semmilyen unatkozásban sem nevezhető rendkívülinek, éppen ellenkezőleg, és már önmagában ez is sokat mond az 1981 óta eltelt időszak eredményeiről, azokról a nagy jelentőségű változásokról, amelyek azóta álltak be az ország életében. A X. kongreszszus bár nem rendkívüli, mégis különleges jelentőségű, mert egy rendkívül nehéz korszakot zár le és egy feladatokban gazdag, reményteli új korszakot nyit meg. A lemaradás behozása 1980—1981-ben — emlékeztetett Wojciech Jaruzelski — a hetvenes években elkövetett politikai hibák a munkásosztály tiltakozását váltották ki. Az így kialakult társadalmi-gazdasági válsághelyzetben az államnak az ország alapvető létérdekeinek megvédése érdekében kellett a rendkívüli eszközökhöz nyúlnia. Ez semmi, esetre sem azért történt, hogy visszaállítsák a korábbi időszak elhibázott politikai irányvonalát és gyakorlatát, hanem azért, hogy lehetővé váljon a társadalmi újjászületés, út nyíljon a szocialista megújulás felé. A IX. kongresszus óta eltelt, öt év alatt — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára — számtalan nagy jelentőségű pozitív folyamat indult meg az ország politikai és gazdasági életében. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy igen sok területen vannak még lemaradások, késnek a meggyőző eredmények. Ugyanakkor megítélésünk szerint megvan a kellő erőnk ahhoz, hogy a fennálló nehézségeken úrrá legyünk, sőt képesnek érezzük magunkat arra is, hogy tovább lépjünk az intenzív társadalmigazdasági fejlődés irányába. A lengyel társadalom előtt álló legfontosabb feladat ma — húzta alá — a fejlődési folyamatok meggyorsítása, az elvesztegetett idő pótlása, a műszaki-technikai haladás terén elszenvedett lemaradás behozása. E bonyolult feladat megoldásához minőségileg új, mély változásokra van szükség az élet minden területén. Az anyagi szférákban ugyanúgy, mint az emberek tudatában. Az előttünk álló feladatok nagysága és összetettsége ellenére optimisták vagyunk. Optimizmusunk a lengyel munkásosztály és parasztság szövetségének erejében és tartósságában, a lengyel értelmiség iránt megnyilvánuló bizalmunkban gyökerezik. A lengyel munkásosztály a legelkeserítőbb időszakokban is hű maradt a szocializmus eszméihez. Az emberiség történelmének döntő szakaszához érkezett — mondotta Wojciech Jaruzelski. — A felhalmozódott problémák mindegyikére egyedül a szocialista társadalmi rendszer képes végleges és pozitív választ adni. Kiválóan bizonyítja ezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa, amely a tömegek aktivitására támaszkodva három alapvető, egymással összefüggő kérdésben, a társadalmi haladás, a műszaki-technikai forradalom és a béke kérdésében is képes volt pozitív választ kidolgozni. Pártunk — mondotta a LEMP KB első titkára — teljes egészében támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini, újító politikáját, valamint Mihail Gorbacsov alkotó és következetes tevékenységét. A szocializmusnak az SZKP által felvázolt jövőbe vezető útjában bízunk mi is, és ennek szellemében valósítjuk meg a IX. kongresszus által elfogadott szocialista megújulási politikánkat. Ebben az irányban látjuk a lehetőségét annak, hogy társadalmunk anyagi és szellemi terén egyaránt gazdagodjon. Ezt az irányvonalat erősítették meg a testvérpártok kongresszusai is. Javaid ellátó« A beszámoló további részében a Központi Bizottság első titkára részletesen szólt arról, hogy az ország gazdasági egyensúlyának helyreállítási, a» fejlődés