Magyar Nemzet, 1986. június (49. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-30 / 152. szám

Ára: 1,80 forint la» Nemzet 3203 MEGYEI “ 5001 BÉKI pl 3. Hétfő 1986. jan­ius 30. XIX. évfolyam 152. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA § A­ jelen történelme Tizennegyedik alkalommal rendezik meg országos akadé­miájukat a honismereti moz­galom résztvevői. A tanácsko­zásnak ezúttal ismét Budapest ad otthont, ám nem annyira a főváros jogán, sokkal inkább azért, hogy rávilágítson azokra a jelenségekre, amelyek a na­gyobb városainkban jellemzik ezt a munkát. Ha csak ezt a szempontot vennénk is figye­lembe, Budapest, ahol néme­lyik kerület lélekszáma meg­haladja más városaink összné­­pességét — kivéve természete­sen a legnagyobbakat — min­denképp sajátos helyet, szere­pet tölt be a mozgalomban. Van azonban más, sokkal fontosabb is, ami megindokol­ja a helyszín kiválasztását. És­pedig az, hogy programja sze­rint az idei akadémia nagyobb hangsúllyal foglalkozik a mun­káséletmód, az üzemtörténet, a munkásmozgalom emlékei­nek, hagyományainak a felku­tatásával, megőrzésével,, doku­mentálásával. A munkásélet­mód, az üzemtörténet, sőt a tsz-történet bevonása a honis­­m­mereti kutatásokba új műfa­jokkal gazdagította ezt a mun­kát,­­ kitágította a határait. Az sem mellékes, hogy a­­munká­sok, parasztok megnyerésével újabb rétegeket vont a ható­sugarába, ezzel is gazdagítva e sokszínű, szép mozgalmat. . Minderről, az eredmények mellett a gondokról és a to­vábbfejlődés lehetőségeiről is Szó esik majd az akadémián, a­elyet nagyszabású tapaszta­latcserének is szánnak a ren­dezők, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Buda­pesti Bizottsága, az Országos Művelődési Központ, a Fővá­rosi Tanács és a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa. A honismereti mozgalomnak immár szép hagyománya, hogy akadémiáit mindig valamely központi gondolat köré szer­vezi. Így van ez most is. A megelőzőkhöz képest csupán annyi a különbség és a ma kezdődő eszmecserének ez ad megkülönböztetett jelentősé­get, hogy a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa után sor­rendben ez az első. A kong­resszusi dokumentumok meg­fogalmazták a honismereti munka helyét, szerepét társa­dalmunkban, most ezt kell al­kalmazni a gyakorlatra, az akadémia ehhez ad segítséget. Az, hogy ezúttal nagyobb fi­gyelmet szentelnek a városok­nak s a városon belül a mun­kásságnak nem jelenti azt, hogy háttérbe szorítják a moz­galom más, hagyományosabb, régebbi s talán nagyobb ered­ményeket felmutató ágazatait. A kiemelés, — hogy csak né­hányat soroljak fel a gazdag programból: Budapest és a pe­remvárosok, Tatabánya — egy munkás város, A salgótarjáni bányászkolóniák — azt az igényt jelzi, hogy a kutató, gyűjtő és feldolgozó munká­nak ezt a részét is olyan ma­gas színvonalra kívánják emel­ni, mint például a néprajzi, nyelvjárási gyűjtést, a termé­szet- és műemlékvédelmi te­vékenységet. Hogy ez az igény mennyire jogos és megalapozott nem­csak az akadémia tematikája mutatja, hanem országszerte számos kezdeményezés is és kiolvasható, igaz, hogy közve­tetten a kongresszus doku­mentumából is. „A honisme­reti tevékenység alakulása, bő­vülése­ korántsem fejeződött be, követi a gazdasági, társa­dalmi és politikai fejlődést.” A kiemelés tehát felzárkóz­tatást jelent és nem háttérbe szorítást, hisz ennek az önte­vékeny mozgalomnak épp ab­ban van az ereje, hogy benne mindenki megtalálja azt a munkát, elfoglaltságot, ame­lyet igazán kedvel s amelyhez társakat is lel a számtalan művelődő, kis közösségben. És miközben egyéni passziójának, is hódol, tudományos kíván­csiságát elégíti ki, értéket te­remt. Olyan értéket, melynek nem az egyediségében, míves voltában van jelentősége, ha­nem abban, hogy velük és ál­taluk közelebb kerül ahhoz a környezethez, közösséghez, amelyből származik. A gyűj­tő, feltáró munka közben sze­mélyesen éli meg a történel­met. A legszebben, de minden­esetre a legáltalánosabban fo­galmazta ezt meg a Széchenyi Baráti Kör tagjai nevében — és ez a kör a legnagyobb ma­gyar nevét viselő valamennyi szocialista brigádot is magá­ba tömöríti — a nagycenki múzeum igazgatója: „Mi olyan Széchenyi kultuszt szeretnénk, mely nem idézi őt, hanem ugyanúgy használ a hazának mint ő és kortársai.” Városok­ban és falvakban, üzemekben és intézményekben egyaránt. A mérce magas, mégis állí­tom, hogy nem elérhetetlenül az. Nem arról van szó ugyan­is, hogy tetteiben, gondolatai­ban ki-ki Széchenyihez mérje magát, ez nyilvánvaló képte­lenség, hanem arról, hogy az ő és kora példáját próbálja meg „lefordítani”, átültetni és gyakorolni saját korában és a maga helyén. Ez sem könnyű, ez kétségtelen, de előbbre jut­ni társadalomban, gazdaság­ban, politikában is csak úgy tudunk, ha van, ami húz, ha van olyan mércénk, amit el akarunk érni, átugrani is ne­tán. Meglehet, mindez túl általá­nosan hangzik. Sőt az is meg­eshet, hogy sokakban kétséget támaszt, segíthet-e ebben egy végső soron öntevékeny tö­megmozgalom. Csak szét kell nézni az országban, hogy egy­értelmű és igenlő választ ad­hassunk a kérdésre. A számos, vonzó példa közül elég csupán a vészteieket idézni. A Csőti nemzetség monostorának meg­óvásával nemcsak saját kör­nyezetüket gazdagították, ha­nem hozzájárultak az egész ország szellemi gyarapodásá­hoz. De hasonlóképp említhet­ném a gyöngyösieket is, ahol nagyon szép, történelmi sé­tányt alakítottak ki a telepü­lésfejlesztési társadalmi mun­ka eredményeként. Az első pillanatban talán túlzásnak is tűnhet föl az ef­féle munka és a honismereti tevékenység együttes említése. Meggyőződésem, hogy nem az, sőt a kettő egy tőről fakad. A szűkebb pátria, az otthon, a lakókörnyezet mélyreható és alapos ismerete nélkül esetle­gessé válhat minden törekvé­sünk a humánus fejlesztésre és ez egyaránt vonatkozik a vá­rosokra és a kistelepülésekre, ahol napjaink elsőrendű fel­adata az ott élők életlehetősé­geinek, művelődési feltételei­nek javítása. Messzire vezetne a honisme­ret és a településpolitika, kör­nyezetvédelem, gazdaságpoliti­ka összefüggéseinek, egymás­rautaltságának taglalása. Mesz­­szire annak elemzése, hogy mit jelent ez a munka az egye­­dülélők számára a magányos­ság leküzdésében. Helyette a kongresszus egyik felszólalá­sából idézek: „A honismereti munka különböző színterein a fiatalok és a felnőttek megél­hetik a politizálás élményét, a demokratikus közélet gyakor­lását. A nemzeti önismeret, múltunk és jelenünk vállalása olyan biztos alap, mely képes­sé tesz bennünket a világban való eligazodásra, és ami nem kevésbé fontos, az előttünk álló feladatok megoldására.” A honismeret tíz és félmil­lió magyar együttes munkájá­val így írja a jelen történel­mét: Sárvári Márta Wojciech Jaruzelski beszámolója a LEMP kongresszusán A fejlődési folyamatok meggyorsítása a lengyel társadalom legfontosabb feladata A vezető szervek új­ra­válasz­tásával fejezte be munkáját a JKSZ tanácskozása A külpolitikai helyzet KEDVEZŐ VISSZHANGOT VÁLTOTT KI Európában és a konti­nens ha­tárain túl is a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle­tének Budapesten elfogadott felhívása — állapítja meg a Szelszkaja Zsizny minapi cikkében Jurij Kornyilov szemleíró. Az írás emlékeztet rá, hogy különböző országok kiemelkedő politikusainak és közéleti személyiségeinek egyöntetű véleménye szerint a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére vonatkozó indítványok megvalósítása világszerte javítaná a politikai légkört. Ellentétes reak­ciót váltott­­ki azonban a kezdeményezés az Egyesült Államok és a többi NATO-állam katonai-ipari köreinek a képviselőiből — hang­súlyozza a cikk. Ugyancsak a legújabb javaslatokról esett szó a szovjet televízió egyik külpolitikai műsorában. Levélíróknak válaszoltak neves újság­írók, s kifejtették, még mindig elképzelhető megállapodás a két világ­­hatalom között, á­m ha a fegyverkezési hajsza újabb fordulója meg­kezdődik, „már nem lesz erre lehetőség" — fejtegette az egyik szak­értő. A résztvevők bírálták az Egyesült Államok vezetését, amely — az elhangzottak szerint — a feszültség növelésére törekszik. Pozitív­nak nevezték a válaszolók, hogy egyre erőteljesebben igyekeznek saját irányvonal kialakítására a nyugat-európai államok, s ezzel egy­idejűen bővül a közös, összeurópai érdekeknek a köre. ÖT NAPON KERESZTÜL TANÁCSKOZIK a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. A társadalom elő­tt álló időszerű és hosz­­szú távú feladatok­­megoldásának a stratégiáját vitatják meg a kül­dötteik, s amint megfigyelők rámutatnak, a­­kongresszus által kidol­gozott és elfogadott Irányvonal meghatározó lesz az ország belső fej­lődésében és nemzetközi helyzetének alakulásában. Jól tükrözi e vá­rakozásokat a most befejeződött kampány hangneme: megfigyelők mintegy a közelmúlt nehéz időszakának a lezárásaként értékelik a LEMP tanácskozását. A kongresszusi palotában Wojciech Jaruzelski köszöntötte a küldötteket és az i­de érkezett vendégeket, köztük Mihail Gorbacsovot, az SZKP főtitkárát. Az MSZMP delegációját Grósz Ká­roly, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezeti. Világszerte nagyfokú érdeklődés előzi meg a Lengyel kommu­nisták konferenciáját, amelyen az 1980—81-es válságon­­túljutott tár­sadalom továbblépésének az útját jelölik ki, kidolgozhatják a fejlő­dés meggyorsításának a módozatait, alkotó légkört ,teremtvén az újabb bíráló és önkritikus szellemű lépésekhez is. A HATALMI HARC ÁLLOMÁSAKÉNT ÉRTÉKELIK római poli­tikai körökben a mostani olasz kormányválságot A koalíciót alkotó legnagyobb csoportosulás, a kereszténydemokrata párt nemrég meg­tartott tanácskozása után hangsúlyossá vált az a törekvés, hogy csök­kentsék a szocialistáknak az ország közéletében betöltött szerepét, s a kabinet vezetését Craxitól egy jobboldali politikus vegye át. Ma kezdi meg a tárgyalásokat az új kormány létrehozásáról Francesco Cossiga államfő. Az elnök fogadja a közélet képviselőit, köztük Pertini volt köztársasági elnököt, majd a parlamentben képviselt politikai pártok irányítóival találkozik. Az Olasz Kommunista Párt állásfog­lalása szerint az ismétlődő kabinetválságok alapvető oka, hogy a ke­reszténydemokraták utáni második legerősebb tömörülés, az OKP nem vehet részt a vezetésben. A l’Unitá megállapítja, a jelenlegi bajo­kat addig nem lehet megnyugtatóan rendezni, amíg az állam irányí­tását nem bízzák egy, a kommunistákat is magába foglaló demokra­tikus többségbe. Belgrádi döntések Fiatalabb tisztségviselők a KB-ban, a szervezeti szabályzat módosítása A határozatok, valamint a ki­egészített és módosított szerve­zeti szabályzat elfogadásával Belgrádban befejezte munkáját a JKSZ XIII. kongresszusa. A szombat délelőtti­­teljes ülé­sen a küldöttek egyhangúlag el­fogadták a kongresszus hat bi­zottságában végzett munkáról a bizottságok elnökei által előter­jesztett jelentést. A párt nemzet­közi együttműködésének és Jugo­szlávia külpolitikájának kérdé­seivel foglalkozó bizottság javas­latára a kongresszus külön nyi­latkozatot fogadott el a dél-afri­kai helyzetről. A kongresszus ezután egyen­ként megtartott szavazással egy­hangúlag elfogadta a következő határozatokat: a JKSZ feladatai a szocialista önigazgatási társa­dalmi-gazdasági viszonyok és a szocialista önigazgatási demokrá­cia politikai rendszerének fej­lesztésében; a JKSZ feladatai a gazdasági és a tudományos-tech­nológiai fejlődésben; a JKSZ eszmei-politikai, szervezési, cse­lekvési és káderpolitikai felké­szítése és működése; a JKSZ fel­adatai a világbékéért, az egyen­rangú nemzetközi együttműködé­sért, a haladásért és a szocializ­musért folyó harcban; a JKSZ feladatai az oktatás és nevelés szocialista önigazgatási átalakí­tásának eszmei megalapozásában és minőségi előbbrevitelében; a JKSZ művelődésfejlesztési fel­adatai; a JKSZ feladatai a szo­cialista önigazgatás, a testvéri­ség, az egység és együvétartozás fejlesztéséért Koszovóban folyó, a JKSZ által elfogadott akció po­litikai platformjának további ér­vényesítésében; az emberi és pol­gári szabadság, a jogok és fele­lősség érvényesítése a szocialista önigazgatási rendszerben; a JKSZ feladatai az ifjú nemzedék­­tár­sadalmi szerepének érvényesíté­sében. A kongresszus ezt követően — két ellenszavazattal — elfogadta a JKSZ szervezeti szabályzatá­ban javasolt kiegészítéseket és módosításokat. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének XIII. kongresszusán záróbeszédet mondott­­Milanko Renovica, akit a Bosznia-her­cegovinai Kommunisták Szövet­sége javasolt a JKSZ KB elnök­ségébe. Renovica hangoztatta, hogy a­­tanácskozáson demokra­tikus és nyílt légkörben, bíráló és önkritikus módon elemezték Jugoszlávia­­társadalmi-politikai, gazdasági helyzetét, és felvázol­ták a jelenlegi nehézségekből ki­vezető utat. A kongresszus egysé­ges volt abban az eltökéltségé­ben, hogy a súlyos helyzet leküz­dése határozott és gyors akció­kat követel, s ebben a tevékeny­ségben különleges felelősség há­rul a Jugoszláv Kommunisták Szövetségére. A kongresszus mun­kájában megfogalmazódott az az egyöntetű követelés, hogy az or­szág dinamikusabb előrehaladá­sa csakis a szocialista önigazga­tás továbbfejlesztésén és tökéle­tesítésén keresztül valósítható meg. A Központi Bizottság a kong­resszus befejezése után megtar­tott első ülésén megválasztotta elnökségét. A testületben a Bosz­nia-hercegovinai Kommunisták Szövetségét Iván Brigics (1936. horvát nemzetiségű); Milanko Renovica (1928, szerb); a crna gorait Marko Orlandics (1930, crna-gorai); Vidoje Z­sarkovics (1927, crna-gorai); a horvátot Ivica Racsán (1943, horvát); Stipe Suvar (1936, horvát); a makedónt Milan Pancsevszki (1935, make­dón); Nedelko Trajkovszki (1937, makedón); a szlovént Sztefan Korosec (1938, szlovén); Franc Setinc (1929, szlovén); a szerbet Dusan Cskrebics (1927, szerb); Radisa Gocsics (1938, szerb); a Koszovó tartományit Kole Shiro­­ka (1922, albán); a Vajdaság tar­­tartományit Bosko Krunics (1929, szerb) képviseli. A köztársasági és a tartományi kommunisták szövetsége elnökei, valamint a néphadsereg pártbi­zottságának elnöke ,tisztségénél fogva tagja a JKSZ KB elnöksé­gének, amely így 23 tagból áll. Az elnökség átlagéletkora 10 évvel fiatalabb az előzőnél. A JKSZ KB elnökségének el­nöki tisztét a szervezeti szabály­zatnak a tisztségviselők rendsze­res időszakonként és meghatáro­zott sorrendben történő cseréjére vonatkozó előírása szerint a kö­vetkező egy évben Milanko Be­novica tölti be, titkára pedig két éven át Radisa Gacsics. Szombaton hazaérkezett Belg­­rádból az MSZMP küldöttsége, amely Havasi Ferencnek, a Poli­tikai Bizottság tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának veze­tésével részt vett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége kong­resszusán. A delegáció tagja volt Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első­­titkára és Györke Sándor, hazánk belgrádi nagykövete. A küldöttség fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Braniszlav Novakovics, a JSZSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Központi Bizottság értékelése A varsói elemzések lezárhatnak egy korszakot Varsóban vasárnap megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. A több mint 2,1 milliós tagságot 1776 küldött képviseli a tanácskozáson. A kongresszuson több mint száz külföldi delegáció vesz részt. Ott van Mihail Gorbacsov fő­titkár vezetésével az SZKP kül­döttsége, az európai szocialista országok kommunista és munkás­pártjainak delegációi, köztük az MSZMP küldöttsége, Grósz Ká­rolyn­a­k, a Politikai Bizottság tag­jának, a budapesti pártbizottság első titkárának vezetésével Ezenkívül számos szocialista, szo­ciáldemokrata, munkáspárt, fel­­szabadítási mozgalom és forra­dalmi demokrata párt küldte el képviselőit a LEMP X. kongresz­­szusára. A Központi Bizottság beszá­molóját, amely „A párt felada­tai a szocializmus fejlesztésében és a " Lengyel Népköztársaság megszilárdításában" címet visel­te, Wojciech Jaruzelski ismer­tette. A LEMP KB első titkára négyórás beszédének bevezetőjé­ben emlékeztetett arra, hogy öt évvel korábban ugyanezek között a falak között, rendkívüli körül­mények között, rendkívüli kong­resszusát tartotta a párt. A mos­tani tanácskozás — mondta — semmilyen unatkozásban sem nevezhető rendkívülinek, éppen ellenkezőleg, és már önmagában ez is sokat mond az 1981 óta el­telt időszak eredményeiről, azok­ról a nagy jelentőségű változá­sokról, amelyek azóta álltak be az ország életében. A X. kongresz­­szus bár nem rendkívüli, mégis különleges jelentőségű, mert egy rendkívül nehéz korszakot zár le és egy feladatokban gazdag, reményteli új korszakot nyit meg. A lemaradás behozása 1980—1981-ben — emlékeztetett Wojciech Jaruzelski — a hetve­nes években elkövetett politikai hibák a munkásosztály tiltako­zását váltották ki. Az így kiala­kult társadalmi-gazdasági válság­­helyzetben az államnak az ország alapvető létérdekeinek megvédé­se érdekében kellett a rendkívüli eszközökhöz nyúlnia. Ez semmi, esetre sem azért történt, hogy visszaállítsák a korábbi időszak elhibázott politikai irányvonalát és gyakorlatát, hanem azért, hogy lehetővé váljon a társadal­mi újjászületés, út nyíljon a szo­cialista megújulás felé. A IX. kongresszus óta eltelt, öt év alatt — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára — szám­talan nagy jelentőségű pozitív fo­lyamat indult meg az ország po­litikai és gazdasági életében. Tisztában vagyunk azonban az­zal, hogy igen sok területen van­nak még lemaradások, késnek a meggyőző eredmények. Ugyanak­kor megítélésünk szerint meg­van a kellő erőnk ahhoz, hogy a fennálló nehézségeken úrrá­ le­gyünk, sőt képesnek érezzük ma­gunkat arra is, hogy tovább lép­jünk az intenzív társadalmi­gazdasági fejlődés irányába. A lengyel társadalom előtt álló leg­fontosabb feladat ma — húzta alá — a fejlődési folyamatok meg­gyorsítása, az elvesztegetett idő pótlása, a műszaki-technikai ha­ladás terén elszenvedett lema­radás behozása. E­ bonyolult fel­adat megoldásához minőségileg új, mély változásokra van szük­ség az élet minden területén. Az anyagi szférákban ugyanúgy, m­int az emberek tudatában. Az előttünk álló feladatok nagysága és összetettsége ellenére optimisták vagyunk. Optimizmu­sunk a lengyel munkásosztály és parasztság szövetségének erejé­ben és tartósságában, a lengyel értelmiség iránt megnyilvánuló bizalmunkban gyökerezik. A len­gyel munkásosztály a legelkese­­rítőbb időszakokban is hű maradt a szocializmus eszméihez. Az emberiség történelmének döntő szakaszához érkezett — mondotta Wojciech Jaruzelski. — A felhalmozódott problémák mindegyikére egyedül a szocia­lista társadalmi rendszer képes végleges és pozitív választ adni. Kiválóan bizonyítja ezt a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa, amely a tömegek aktivitására támaszkod­va három alapvető, egymással összefüggő kérdésben, a társa­dalmi haladás, a műszaki-techni­kai forradalom és a béke kérdé­sében is képes volt pozitív vá­laszt kidolgozni. Pártunk — mon­dotta a LEMP KB első titkára — teljes egészében támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak lenini, újító politikáját, va­lamint Mihail Gorbacsov alkotó és következetes tevékenységét. A szocializmusnak az SZKP által felvázolt jövőbe vezető útjában bízunk mi is, és ennek szellemé­ben valósítjuk meg a IX. kong­resszus által elfogadott szocialis­ta megújulási politikánkat. Eb­ben az irányban látjuk a lehető­ségét annak, hogy társadalmunk anyagi és szellemi terén egyaránt gazdagodjon. Ezt az irányvonalat erősítették meg a testvérpártok kongresszusai is. Javaid ellátó« A beszámoló további részében a Központi Bizottság első titká­ra részletesen szólt arról, hogy az ország gazdasági egyensúlyá­nak helyreállítási, a» fejlődés

Next