Magyar Nemzet, 1987. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
10 Min töpreng, professzor úr? Neutrinóvadászat, fizikusoknak Szikrázó fehérség, orkánszerű szél, fogvacogtató hideg érzete tölti be az egyébként barátságos Irodát. Szinte érezni vélem a döccenéseket, amint a terepjáró kereke át-átugrik a Bajkál-tó megfagyott hullámhegyein. Kiss Dezső akadémikus, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese igencsak érzékletesen mesél, a tavaszi expedícióról. Egy óra hosszat tartott az út a száguldó terepjáróval a tóóriás jégpáncélján, míg feltűntek a szántalpakon álló faházak és a körülöttük elszórtan fekvő áramfejlesztő generátorok — jóleshetett a forró tea, ami kijár az érkezőknek a megfigyelőállomáson. Bent, a faházakban — a környező természeti helyszínnel tökéletesen ellentétben — a csúcstechnika hivalkodó eszközei: felfelvillanó oszcilloszkóp-ernyő, pityegő számítógép, bonyolult elektronikák sora. Ideje tisztázni: milyen expedícióról van szó? Hiszen Kiss Dezső professzor fizikus, mégpedig részecskefizikus. Mi után kutat a Bajkál megfagyott vizében? — A neutrínókat, az elemi részecskék egy különleges, bizarr fajtáját kutatom, amelynek már fél évszázada megjósolták létét, de csak 25 éve sikerült kísérletileg is bebizonyítani a feltevés igazát. E parányok ugyanis elektromosan semlegesek, az eredeti elképzelés szerint nincsen tömegük, a fénysebességgel haladnak és rendkívül közömbösek az anyaggal szemben, azaz gyakorlatilag nem lépnek kölcsönhatásba semmivel. Mindez nagyon megnehezíti a megfigyelésüket. Óriási méretű, több tonnányi értékes vegyi anyagból kell észlelőműszereket építeni befogásokra, ez viszont nagy technikai nehézségekbe ütközik. Vízből van a műszer Néhány éve merült fel az az érdekes ötlet, hogy a mesterséges berendezések helyett az óceánok, illetve a mély tavak vizét lehetne felhasználni megfigyelésükre. Megvan a valószínűsége ugyanis annak, hogy a kozmikus sugárzás részeként a légkörbe jutó neutrínók a vízbe csapódva eltalálnak egyes vízmolekulákat, s energiájuk „felrobbantja" az eltalált atommagot. Az ütközés eredménye másodlagos ,elemi részecskékkeletkezése, mégpedig villamosan töltött részecskéé. A vízbel ezek a gyorsabban haladnak a fény terjedési sebességénél, s egy sajátos kékes fényfelvillanást okoznak, a fizikából ismert Cserenkov-sugárzást. Ez a fényfelvillanás természetesen szabad szemmel nem látható, de megfelelő fényérzékelővel — jelen esetben fotoelektronsokszorozóval — érzékelni lehet a neutrínók okozta villamos állapotváltozásokat a vízben. — A kísérletekhez mindenképpen nagyon mély víz kell, hogy a kozmikus sugárzás egyéb öszszetevői elnyelődjenek — mondja Kiss Dezső. — A világon két helyen próbálták meg ily módon kimutatni a neutrínókat. Az első megfigyelőállomást a Hawaiiszigetektől 20 kilométerre, mintegy 5000 méteres mélységben telepítették, de a nagy víznyomás, az áramlások, a hullámok rendre kábelszakadást okoztak, s a kísérletben leengedett műszerek többsége odaveszett a tenger mélyén. Szovjet kutatóknak jutott eszébe az a briliáns ötlet, hogy a Bajkálon kellene próbálkozni. A Szibériai tavat ugyanis az év több hónapján át jég fedi. Ha léken át engedik le az értékes műszereket, így a telepítés technikai nehézségei jórészt kiküszöbölhetőek. Ez a módszer bevált, a tóparttól mintegy négy kilométernyire vágott léken át 1300 méter mélyre engedjük le a detektorokat, a jeget a partig „felsliccelve” kivezetjük a kábeleket a bázisállomásra, így tulajdonképpen szárazföldi körülményeket teremtünk a megfigyelés számára. Márciusban szoktuk „felnézni" és újra telepíteni a műszereket, ilyenkor ugyanis a legvastagabb a jégpáncél a Bajkálon. — Mit tudunk egyáltalána neutrínókról, s mit lehet várni ezektől a vizsgálatoktól? — Sok mindent tudunk már, de ez csak annyira elegendő, hogy további kérdéseket tegyünk fel. Kiderült például — természetesen nemcsak a mi vizsgálataink eredményeként —, hogy a neutrínóknak három típusuk is van, s mindegyiküknek egy-egy antirésze. Születhetik a Napban, de a reaktorok működése közben spontán módon is, és „előállíthatók” a napenergiájú részecskegyorsítókban. Tudjuk róla, hogy kizárólag a gyenge kölcsönhatásokban vesz részt, s tulajdonképpen ez az egyik legfontosabb jellemzője a kutatás szempontjából, hiszen a legtöbb elemi részecske egyidejűleg több folyamat részese is lehet, a gravitáció, a gyenge, az elektromágneses vagy az erős kölcsönhatások következtében. A neutrínó viszont — minthogy csak egyetlen gyenge kölcsönhatást létesít — egyszerűbb eszköz a világ törvényszerűségeinek feltárására. — Eddig egy mérést fejeztünk be, amely a bomló protonelmélet valószínűsítéséhez adhat támpontokat. Naponta néhány — Mennyi időnként érkeznek neutrínók bolygónkra? — Pontos gyakoriságot nem mondhatok, az észlelés nyilván függ a telepített műszerek menynyiségétől is. A mi méréseink napi néhány neutrínót jeleznek. A kozmikus sugárzás intenzitása — ennek része a neutrínó is — azonban függ a világegyetemi történésektől. Ez év februárjában például a csillagászok jeleztek egy szupernova-robbanást (Kopernikusz óta az elsőt), mégpedig viszonylag közel, 170 ezer fényévnyire. De mielőtt a csillagászok észlelhették volna a felvillanást, a néhány létező földi , neutrínómérő berendezés érzékelte a jóval gyakoribb részecskebecsapódást. Mi sajnos lemaradtunk e rendkívüli lehetőségről, mert a szupernova-robbanás éppen a karbantartás idejére esett. De tulajdonképpen a neutrínó-vizsgálatok az Univerzumban zajló események megfigyelésére is alkalmasak. — Persze, mondhatnék olyan, ma még, tudományos-fantasztikus elbeszélésekbe illő elképzeléseket, hogy a mesterségesen előállított neutrinónyalábokkal pontosan feltérképezhető lenne bolygónk belső szerkezete, s ez a nyersanyaglelőhelyek felkutatásának gyakorlati hasznával járhatna, — de ettől még nagyon messze járunk. A neutrinókutatás ma alapkutatásnak számít, persze megfigyeléseiből fontos következtetések vonhatók le. A világegyetem hiányzó tömege — Nem lezárt kérdés még például, hogy az elméletileg nulla tömegűnek számított neutrínónak nincs-e mégis valamennyi tömege. Egyes kísérletek és számítások arra vallanak, hogy a kozmológiai elméletekben leírt „hiányzó tömeg” — amely a csillagok mozgáspályájánakmegfigyelt törvényszerűségeit igazolhatná — részben a neutrínók tömegével magyarázható. — Említette, hogy a neutrínóbecsapódás meglehetősen ritka jelenség. Észlelésük nem kecsegtet túl gyakori sikerrel, s látványos eredményekkel, ön miért választotta éppen ezt a tudományágat? ■ — Az első indíttatás felidézéséhez a debreceni gimnáziumi évekig kell visszamenni. Szalai Sándor professzor egyetemi atomfizikaóráira ugyanis belógtunk néhányan, s a professzor úr nagy megdöbbenésére év végén még kollokviumra is jelentkeztünk. Pestre kerülvén Jánossy profeszszornál aspiráltam kozmikus sugárzásból, majd a KFKI atomreaktorának beindulásával kezdődően a magfizikával kacérkodtam. Megmondom őszintén, meguntam ezt a témát, s 1970-ben a részecskefizikára tértem át. A kívülállónak talán ezen nagyon rokon témakörnek tűnnek, de a szakembernek mindegyik külön-külön meghódítandó birodalom. Nem valószínű, hogy én még egy témaválasztásra elszánnám magam, már csak azért sem, mert úgy érzem, hogy a legfundamentálisabb kérdések a részecskefizika területén dőlnek el. A neutrínó tömegével kapcsolatos feltevésekre, már utaltam, a következtetések végigvezethetők egészen az Univerzum keletkezését és fejlődését taglaló elméletekig, vagy az atomok oszthatóságának kérdésköréig, ami végeredményben ismeretelméleti probléma is. Amíg az atomot magra és elektronhéjra, a magot protonokra és neutronokra osztottuk, viszonylag könnyű volt „összerakni" a világot. Ma viszont legalább harminc elemi részecskét ismerünk, s felsejlik a még mélyebbszint, a kvarkok birodalma. Sokkal nehezebb már e bonyolult, egymást kölcsönösen feltételező és egymásra épülő elemeket rendszerbe illeszteni, s megmagyarázni általuk a világot. Mindez filozófiáikig is izgató probléma, fizikusként viszont kísérletezni kell. A többit meglátjuk. — Professzor úr a napokban ismét útra kel. Hova utazik? — Dubnába, egy tudományos tanácsülésre, ahol az ezredfordulóig terjedő kutatási programok egyeztetéséről lesz szó. Ez az utazás persze egészen más jellegű, de hasonlóan izgalmas feladat, mint a Bajkál-expedíció. (montskó) TUDOMÁNY .SCIENTIFIC OSEKHAN ...mindenről, amiről érdemes— mimfankink, akinek fontos! A kreacionizmus kérdőjelei Vita az eredetről |DARWIN a Fajok eredetecímű műve fordulópontot jelentett a biológiában. Kemény vitákban szerezte meg létjogosultságát és vívta ki széles körű elismertségét. ■Napjainkban is folynak persze [evolúciós viták, hiszen a darwini elmélet nem ad választ minden kérdésre. Érdekes ellentmondás viszont, hogy a tudományos ismeretek gyarapodásával nemcsak a szakmai kérdések értelmezéséről élesednek az eszmecserék, hanem az antidarwinista nézetek között kimondottan evolúcióellenesek is terjednek. Ezeket összefoglalóan kreacionizmusnak hívják. Képviselői szerint az evolúció „vicc”, „humbug”, „mese" vagy legjobb esetben munkahipotézis. Visszatértek a Biblia szó szerinti értelmezéséhez, a hatnapos teremtéstörténethez, a Föld ötezer éves korához, a 40 napos vízözönhöz, amelynek ugyanúgy tanúi a több ezer méter vastag üledékes kőzetek,mint a rétegekbe zárt valamennyi ősmaradvány (fosszilia). • Állításaik igazolására hamisítványokkal, illetve hamis interpretációkkal szolgálnak. Bemutattak például olyan kövületet, amelyben együtt volt a több tízmillió évvel ezelőtt kihalt dinoszaurusz lábnyom emberi lábnyommal, vagy egy még régebben élt háromkaréjú ősráknyomát, amelyet mintha emberi saru taposott volna el. Persze, e kövületek hitelét nem bizonyítják alapos vizsgálatok, de az „új” tanok követőit mintha nem is érdekelné a bizonyítás. Egy kevésbé felkészült kutatót — persze — maga a természet is meg tud téveszteni. Erre jó példa a kreacionisták „ordoviciumi kalapácsa”. Az ordovicium a földtörténeti ókornak egy 440—500 millió évvel ezelőtti periódusa. Egy ilyen idős kőzetben találtak egy kalapácsot. Ez azt jelenthetné, hogy az egész kőzet mégsem olyan idős, vagy azt, hogy az ember már az ordoviciumban is létezett. Nos az igazság az, hogy a kőzetanyag bizonyíthatóan több száz (!) millió éves, de maga a burok, ami a kalapácsot körülveszi és ebből az idős kőzetanyagból áll, csak a XIX. században keletkezett. (Az ehhez hasonló gyors kőzetképződésre sok egyéb példát is lehetne hozni.) MEGDÖBBENTŐ, hogy ezek a nézetek ma is talajt találnak, s hátráltatják a tudomány fejlődését. Hiszen, aki az evolúciót tagadja, az lényegében a biológiát tagadja és hosszú távon a természettudományt, a technikát, a civilizációt és mindent, amit az emberiség alkotott a skolasztika óta. S mindezek ellenére a kreacionizmus mégis divat! A darwinizmus már csaknem 130 éves, egyes „tudósok” szívesen eljátszanak a gondolattal: mi lenne, ha helyére valami új kerülne? Nyugaton sok híve van a kreacionizmusnak. A rádió, a televízió, a sajtó egy része már csak üzleti megfontolásokból is mögöttük áll. Szerveztek például tévévitákat a kreacionisták és darwinisták között, ahol a természetes kiválogatódás bizonyos, egyelőre még megoldatlan kérdéseit és a különböző evolúciós iskolák közötti nézeteltéréseket kihasználva a kreacionisták eleve védekezésre kényszerítették az evolúció híveit, miközben a teremtést kinyilatkoztatásként kezelték. Mivel a kreacionista magabiztos, a természettudós pedig nagyon is tisztában van saját ismereteinek határaival és korlátaival, érthető, ha ezek a vitaműsorok a kreacionisták látványos, de kétes értékű sikereivel zárultak. Népszerűségükre hivatkozva néhol már az oktatás megosztását követelik: a diákok választhassanak a darwinizmus és a kreacionizmus között, fele-fele legyen az oktatók létszáma, az oktatásra szánt idő, de legfőképpen a kutatásnak nyújtott állami támogatás. Persze az egésznek tulajdonképpen politikai töltete van: Reagan 1980-ban — a választási hadjárata idején — mondott beszédében még egyetértett azzal, hogy a kreacionizmust is tanítani kell, hiszen a Biblián alapul, míg az evolúció csak munkahipotézis. 1981-ben a georgiai bíróság Darwin „majom mitológiáját” tette felelőssé a kábítószerélvezés, a perverzitás, az abortusz, a környezetszennyezés és minden földi bűnök terjedéséért. CSAK LÁTSZÓLAG „nevetségesek” az ilyen feltevéseken alapuló vádak. Az utóbbi időben megfigyelhető a kreacionizmus beszivárgása hozzánk. Főleg a természettudományosan képzetlen tömegek és a fiatalok körében található táptalajra ez az áramlat. Az evolúció megértése — lévén összetett történeti folyamat — komoly tudást igényel a genetika, az ökológia, a geológia és pateontológia terén. Az esélyek tehát meglehetősen eltérőek, már ami a népszerűséget illeti. Akik ezt kihasználják, ügyesen taktikáznak. És ez nem egészen veszélytelen tendencia. Viszkok János Magyar Nemzet M... lett örömest vesztő, hogy korán nemzete nyerjen *’• Siklósi harangok Lapunk márciusi számában tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a Siklósi Vár-és Múzeumbarát Kör kezdeményezésére március 10-én hazánk konzuli képviselőjének jelenlétében exhumálták gróf Batthyány Kázmér hamvait a párizsi Montmartre-i temetőben és 11-én repülővel szállították haza. Az ügyben intézkedő operatív bizottság döntése szerint a búcsúztatást ma tartják Siklóson. A középkori vár udvarán ravatalozzák fel kettős, fém- és fakoporsóban az első független magyar kormány külügyminiszterének földi maradványait. A Várbaráti Kör tagjai díszőrségetállnak, majd Péter János, az Országgyűlés alelnöke emlékezik meg az államférfi szerepéről. A város és a szomszédos települések harangjainak zúgása közben helyezik örök nyugalomra a siklósi vár gótíves kápolnájának padozatába, sírját kőtáblával jelölik meg. Pénteken az eseményhez kapcsolódó tudományos konferenciát is rendeztek, ahol neves történészek méltatták Batthyány Kázmér politikai tevékenységét. Batthyány Kázmér gróf a Batthyány nemzetség hercegi ágához tartozott, így neveltetése révén kezdetben — mint a főnemesség általában! — nem gondolt arra, hogy a hazának, melynek földjét birtokolta és jövedelmét élvezte, szolgálatokat is tegyen. Ám, kivételes egyéniségek a főnemesek között is akadtak. Széchenyi István, Festetich György, Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós, Teleki László, Andrássy Gyula — hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az ő „iskolájukhoz” csatlakozva Batthyány Kázmér is hamar szakított az „Ubi bene, ibi patria” jelszavát hirdető kozmopolita magyar urakkal. Életéről nem sok dokumentum maradt fenn, mivel korai halála megakadályozta emlékiratai kiadásában, elvhűsége miatt saját osztálya, bíráló hangneme miatt a szabadságharc bukása utáni emigráció is megtagadta. Az utóbbi években Füzes Miklós történész több tanulmányban foglalkozott a méltatlanul elfeledett hazafi életével és politikai pályafutásával. A Széchenyi és barátai által elindított reformmozgalomhoz csatlakozva az 1839—1840-es országgyűlésen már nyíltan a liberális ellenzékhez csatlakozott. Nemzeti érzéseinek föltámadásával egy időben bontakozott ki közéleti tevékenysége is. Nagy szerepet játszott életében a tudós polihisztor barát Nagy Károly, a Magyar Tudós Társaság tagja, aki a Batthyány-birtokok bicskei központjában telepedett le, mint Batthyány Kázmér pénzügyi tanácsosa. A tudós barát közgazdasági képzettsége sokat segített a fiatal gróf ilyen irányú érdeklődésének felkeltésében. Tevékenysége nyomán a siklósi uradalom is jövedelmezővé vált A harkányi gyógyvíz hasznosítására fürdőszállót építtetett, Rohoncon gazdasági iskolát alapított, ahol több ezer kötetes könyvtárat rendezett be. A vasútépítő társaság és a Védegylet elnökévé választották. Vörösmarty Mihályt igen sokra tartotta, szoros barátság fűzte őket össze. Több versét kívülről tudta, sőt anyagilag is támogatta a költőt, aki verseiben megemlékezett barátjáról. Batthyány Lajos kormányalakítása után baranyai főispánnak nevezték ki. E minőségében is folytatta a liberális ellenzék korábban elkezdett megszervezését. 1849 februárjától már Dél-Magyarország kormánybiztosa. Rátermettségével és határozottságával megalapozta Perczel Móric tábornok bácskai harctéri sikereit „Gróf Batthyányi vagyok, úr még síromban is: engem Nem verhet le vihar, meg nem nyithat idő. Én uraságomat a nép közt osztom meg egyenlőn. Amit adok, örök és trónom alapja marad.” Személye és tevékenysége méltán szolgálhat példaként a mai kornak is. Ha a nemzet érdekei úgy kívánták, saját elvein is túltette magát, európai méretekben gondolkodott. A sokat emlegetett nemzeti konszenzus megteremtésének korai előfutára volt, ésa A dézsma és a robot káros hatásának bemutatására pályázatot hirdetett már 1843-ban, amelyek közül az első hármat nyomtatásban is kiadta. Korát messze megelőzve önként felszabadította jobbágyait. Az 1849. május 1-jén megalakult Szemere-kormányban — Kossuth kérésére — elvállalta a külügyminiszteri tárcát. Feladata volt a független magyar állam elismertetése, ennek elősegítésére követeket nevezett ki több nyugati államban, sőt az Amerikai Egyesült Államokba is. Külügyminiszteri működésének legnehezebb és legmegalázóbb részét a cári csapatokkal való kapcsolatteremtés kísérlete közben élte át. Ezt kieszközlendő Görgey táborába ment, de Pöltenberg Ernővel küldött levelére Paskievics tábornoktól még választ sem kapott. A szabadságharc bukása után követte Kossuthot az emigrációba. Szemere Bertalan emlékirataiból ismeretes, hogy ők hagyták el utoljára az országot. Előtte még megpróbálták összeszedni a szétzilálódott seregeket, sőt Görgeyvel is keresték a kapcsolatot, de ő nem foglalkozott velük. A törökországi Vidinben, Sum- rában és Kitahiában tartózkodott, majd amikor Kossuth elfogadta az amerikai meghívást, ő több társával együtt 1851-ben Párizsban telepedett le. Távollétében halálra ítélték, az ítéletet 1851. szeptember 22-én jelképesen végrehajtották. Néhány év múlva, 1854. július 12-én hunyt el Párizsban. Halálának oka és körülményei máig tisztázatlanok. Nekrológját Szemere Bertalan, sírversét Vörösmarty Mihály írta. tán kevesen tudják, hogy a világ első nemzetiségi törvényének megalkotóját is Batthyány Kázmér személyében tisztelhetjük. A siklósi harangok zúgása mellett az utolsó független magyar kormány külügyminisztere végre megtért hazájába. Hankó Ildikó Szombat, 1987. június 6. A határ két oldalán Interetnikus vizsgálatok Baranyában Magyarországon talán még kissé szokatlan, hogy könyvtár kutatóműhely is egyben. Az Állami Gorkij Könyvtárban 1982 óta folynak átfogó nemzetiségi kutatások. Az elmúlt évben Baranyában kezdtek vizsgálatokat. Verseghi György főigazgató-helyettest a helyszínválasztás okairól kérdezem: "— Baranya nemzetiségi összetételét tekintve, országunk legváltozatosabb képet mutató megyéje. A magyar lakosság mellett délszlávok és németek élnek itt együtt. A többnemzetiségű településhálózat, a kiépített oktatásiközművelődési rendszer és az infrastruktúra miatt választottuk éppen Baranyát. A megyei tanács itt különös gondot fordít a nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépítésére. Több községben működik nemzetiségi óvoda, Pécsett pedig a német gimnáziumot említeném. — Milyen intézményeket vontak be a munkába, kikkel működnek együtt? — Figyelembe vettük a kutatás előzményeit is. Az MTA Déldunántúli Intézete korábban már végzett itt vizsgálatokat, az 1980- as népszámlálás kapcsán pedig dr. Hoóz István foglalkozott részletesebben a baranyai nemzetiségek történeti-demográfiai adataival. (A témát feldolgozó tanulmánykötet egyébként az MTA pécsi regionális központja és könyvtárunk közös kiadásában jelent meg.) »— A mostani kutatás — eltérően a korábbi, egy-egy nemzetiségre összpontosító vizsgálatoktól — a német—délszláv környezetben élő magyar csoportok népi érintkezéstipológiai tanulmányozása is egyben. — A történeti dokumentumok bázisintézménye a megyei levéltár. A kutatócsoportot könyvtárunk nemzetiségi osztályának munkatársai mellett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történettudományi és Nemzetiségi Intézete (német, délszláv és történelem tanszék) biztosítja. A munkába bekapcsolódik még több más helyi intézmény is, például a Baranya Megyei Könyvtár, mint nemzetiségi báziskönyvtár. — Jelenleg hol tart a kutatás? — Az elmúlt hetekben fejeződött be az 1300-as nagyságrendű (10 százalékos) mintavétel. Ilyen nagyléptékű mintavétel a nemzetiségi kutatásban Kelet-Közép- Európában egyedülálló. — A német, horvát és szerb nyelvű kérdőívek egy korábbi, felsőszölnöki magyar—szlovén közös kutatás alapján készültek. A történelmi, szociológiai, néprajziés nyelvészeti adatok gyűjtése mellett felmérjük az interetnikus kapcsolatokat és a tudati jellemzőket is. . . Tizenhét községre terjed ki a vizsgálat. A terepmunka szervezését és a tanácsi intélémények koordinációját a megyei levéltári nemzetiségi kutatócsoport látja el. Az adatgyűjtők, felmérők a terepet jól ismerő délszláv, illetve német szakos egyetemi hallgatók, oktatási-művelődési dolgozók. A kérdőívek feldolgozása könyvtárunk számítógépes elemzőrendszerével történik. Az első szakaszban hétszáz táblázatot nyomtatunk ki, és a feltöltött adatbázist mágneslemezen adjuk át a kutatásban részt vevő intézményeknek. — A kutatás a határon túli területekre is kiterjed? — A baranyai vizsgálat voltaképpen előszondázás. A felmérést szeretnénk az ország többi nemzetiséglakta megyéjére is kiterjeszteni, létrehozva ezzel egy nemzetiségi „adatbankot”. Ezt is hasznosítva indítjuk meg a zágrábi Migráció- és Nemzetiségkutató Központtal közös kutatásunkat. — A magyar—horvát nemzetiségszociológiai vizsgálat célja a két nemzetiség történetének, jelenlegi életkörülményeinek és megmaradásuk esélyeinek interdiszciplináris, komplex vizsgálata. A várhatóan három hazai megyére kiterjedő felmérés a határ jugoszláviai oldalán, Szlavóniában, a baranyai háromszögben, valamint Bjelovár környékén folytatódik. — Kik vesznek részt ebben a kutatásban? — A múlt hónapban aláírt megállapodás értelmében az Állami Gorkij Könyvtár és a szakterületek legkiválóbb kutatóit felvonultató OSZK Magyarságkutató Csoportja működik együtt a zágrábi Migráció- és Nemzetiségkutató Intézettel. — A munkamegosztás és a gyűjtés az intézmények szakterülete szerint történik. A kérdőívek kidolgozására nyáron várjuk a zágrábi javaslatokat. Az első hazai tereppróbákat októberre tervezzük, ezeket a horvát kutatócsoport tagjai végzik majd. A háromévesre tervezett tudományos munka szinte példa nélküli a magyar nemzetiségvizsgálatok történetében. Az elmúlt években a ljubljanai Nemzetiségi Intézettel folyatott kutatás egyegy községre kiterjedő vizsgálata mellett a több települést feldolgozó, sokszempontú tudományos munka eredménye nemcsak a közgyűjtemények anyagát gazdagítja majd, hanem minden bizonnyal gyakorlati haszna is lesz: eredménye, tanulsága beépül a nemzetiségi közművelődésbe és oktatásba. Rojkó Annamária