Magyar Nemzet, 1988. február (51. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

Hétfő, 1968. február 22. Maaw Nomxel Egyesület vagy vállalkozás ? Felnőtt játékok — Kölyök módra Az államtitkár torkán egy pillanatra megakadt a virsli. Még az Országgyűlés téli ülésszakának egyik szünetében kérdeztem az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökétől, Deák Gábortól: „Mikor tud fogadni és tájékoztatást adni a Magyar Kölyök Hálózat Országos Egyesület tevékenységében tapasztalt zavarokról, a pénzügyi, gazdasági fegyelmezetlenségekről keringő hírekről, az ellentmondó, hol nagyon szimpatikus, hol beláthatatlanul kusza akciókról?” A hivatal vezetőjén látszott hogy kérdésem sokkal nagyobb falat annál, hogy hirtelenjében megbirkózzon vele. Megjegyezte, hogy valójában nincs sok pontos Információ a birtokában, de bizalommal fordulhatok az illetékes főosztályvezetőhöz. Passz — könyveltem el a választ Nemes célok Kölyök — épült be a köztudatba a név, amihez egyrészt tartozik egy ifjúsági magazin, másrészt az egyesület Csakhogy ők úgy állnak egymással szemben, mint két párbajozó fél. Pedig valamikor azzal a szándékkal indultak el útjukon, hogy Magyarországon is szükség van a francia Pif magazinhoz hasonló és hozzá tartozó különböző szolgáltatásokat kínáló országos hálózatra. Elképzeléseik, céljaik között külön szerepet kaptak a hátrányos helyzetű, sérült fiatalok. A nemes céloktól 1988. február 5-ig eljutott az egyesület odáig, hogy az elnökség kénytelen volt kérni az AISH-tól önkormányzata felfüggesztését és visszahívta tisztségéből Ambrus Sándor ügyvezető elnököt. Mindennek jelei már látszottak tavaly decemberben is, amikor a törvényességi felügyeletet gyakorló ÁISH előadója, Molnár Mária egy feljegyzésben megfogalmazta: „Jelenleg tényleges egyesületi működésének nyomai sem látszanak, a tevékenység az alapszabálytól eltérő, inkább ügyesen működő kisvállalatnak tűnik." De tartsuk be a sorrendet! Bognár Szabolcs, az ÁISH által kinevezett felügyelőbiztos egy táblázatot készít, amin nyomon kísérhető az egyesület múltja, és története, valamint az abban meghatározó szerepet játszó Ambrus Sándor többszöri átalakulása. , 1986. március 12-én megalakult a KISZ KB kezdeményezésére az Ifjúsági Egyesület, az Alkoholizmus Ellen, amely formailag 1987. augusztus 13-ig létezik. 1987. augusztus 13-án a korábbi egyesület átalakul és létrejön a Magyar Kölyök Hálózat Országos Egyesület, aminek ügyvezető elnökévé Ambrus Sándort választják. Fizetését 15 ezer forintban szavazzák meg. Munkakönyve átkerül a Magyar Médiától, korábbi munkahelyétől az egyesülethez. Gyakorlatilag önmaga munkáltatójává válik.És indulnak a programok, melyekről a már említett feljegyzés nem tudja eldönteni, hogy egyesületi, vagy vállalkozói tevékenységnek minősíthetők? Augusztus 20-án részt vesznek a várban a mesterségek ünnepén. Augusztus 29-én ott vannak a Népstadionban rendezett családi fesztiválon. Szeptemberben megjelennek játékaikkal a BNV pavilonjában az Interplay Expón. Októberben kiadják a vakok számára készült újságot. A neve: Kölyök-Braille. Novemberben hetente megszervezik a Budapesti Művelődési Központban a játszóházat. Decemberben Télapó-akcióban számos családhoz kopogtatnak be. Karácsonykor vendégül látnak a Planetáriumban 600 vidéki állami gondozott gyermeket. A Kölyök egyesület neve többször kerül az újságcikkek címébe, mind többször jelennek meg a legkülönbözőbb hírekben. A Kölyök neve kezd fogalommá válni. De a háttérben egyre inkább kirajzolódik egy gazdasági, pénzügyi és szervezeti káosz képe, amiről sem a tagság, sem az elnökség nem sejt semmit. Gyanú és vizsgálat „Az AISH szükségesnekdtja elsősorban az egyesület céljainak megvalósítása során az egyesülettel kapcsolatba került szervek és a tagság jelzései alapján —, hogy a Magyar Kölyök Hálózat Országos Egyesületnél célvizsgálatot végezzen el, mely alapvetően az alapszabályszerű működésre és a pénzgazdálkodás szabályainak betartására terjed ki" — értesítette Molnár István igazgatási és jogi főosztályvezető Ambrus Sándort december 10-én. A gyanút követően megindult a vizsgálat. Az 1988. január 5-én fogalmazott jelentésben a revizorok — többek között — megállapították: „Az egyesület tevékenysége a vizsgált időszakban nem volt megfelelően szabályozott, a gazdálkodás gyakorlata nem felelt meg a vonatkozó előírásoknak." A további részletezés között található, hogy a tagok nem fizetnek tagdíjat. Nincs jóváhagyott költségvetés és béralap. A naplófőkönyvet nem hitelesítették. Nem a tényleges (bankszámla egyenleg szerinti) pénzkészlet volt a nyitó tétel. A tételek nem időrendi sorrendben következtek. Január elejére a vizsgálat számos formai kifogását korrigálták, de a hatezer forintért dolgozó alkalmazottak közül ketten is egyre kellemetlenebbül érezték magukat — Féltünk — mondja szinte egyszerre Kardosilé Juhász Nagy Ágnes és Rónyainé Tuka Jusztina. — Szinte semmit nem lehetett követni, semmit nem lehetett ellenőrizni. Sanyi nem engedte, hogy bármit is átlássunk. Úgy bánt az egyesülettel, annak pénzével, mint a saját hitbizományával. — Amikor egyszer megjegyeztem, hogy nem mindig neki kellene fizetni a presszókban, meg itt-ott, dühösen letorkolt Még az OTP átutalási betétszámláját is megmutatta. Van neki pénze, ne gondoljam, hogy az egyesületét herdálja. Az tény, hogy korábban, időnként kölcsön kért, de miután elnök lett mindenkinek zsebből fizetett. Igaz ugyan, hogy a vizsgálat által kimutatott több mint 43 ezer forint hiányt valahogy sikerült megszüntetnie, de nem véletlen, hogy végül, amikor az elnökség leváltotta, nem adta át a dokumentumok nagyobb részét a hivatalnak. Egy nagy szatyorban elvitt belőlük valamennyit az ügyvédhez, de biztos, van még nála más is. Amikor az ügyvéd a felügyelőbiztosnak, az alkalmazottak jelenlétében, leltár szerint átadja az iratokat, dokumentumokat, számlákat, találkozót beszélek meg Ambrus Sándorral. — Ez egy koncepciós per — minősíti a helyzetet megegyezésünkkor. Jó szándék és düh — Rajtam kérnek számon különböző formai dolgokat —, fogad a lakásán —, amikor a jogelődünk, amit a KISZ KB szült meg, semmiféle törvényességi, jogi szabályozásnak nem felelt meg. Az Ifjúsági Egyesület az Alkoholizmus Ellen Varga Sabján Lászlónak, meg a KISZ-nek csak arra kellett, hogy Moszkvában villogjanak. Jópontot akartak szerezni. Ehhez kerestek olyan díszpintyeket, mint Mizsér Attila öttusázót, Móczán Pétert az East együttes vezetőjét, Arató Andrást, a diszkóst, Déri Jánost, a tévést, Csendes Lászlót, a Belügyminisztériumból. De ők semmit nem csináltak. — Én meg közben, ahol csak lehetett, mindenhol szorgalmaztam a veszélyeztetett fiatalok védelmét A munkahelyemen, a Magyar Médiánál 42 javaslatot tettem le az asztalra. Választ sem kaptam. Amikor a Kölyök Magazint megalapítottam, akkor is ezeket a jó szándékú ötleteimet akartam végigvinni. De ott is olyan helyzetet teremtettek, aminek csak hátat lehetett fordítani. — Közben — szerencsére — kialakult az új egyesület lehetősége. Ebben volt fantázia. Ide át lehetett hozni az ügyeket, a reményeket. És itt társakra találtam. Milyen emberekben? Olyanokban, akikkel ebben a társadalomban nem úgy törődnek, ahogy megérdemlik, ahogy kell. Igen, vállalom, hogy narkósok, csövesek, hátrányos helyzetűek, sőt még bűnözéssel is megvádolt emberek álltak mellém. De én is melléjük. Még olyan embert is magam mellé vettem, aki valamikor hóhér akart lenni. — Dolgoztunk. Rengeteget dolgoztunk és eredményeink vannak. A rendezvényeinktől volt hangos a Népstadion, a művelődési központ. Olyanok álltak mellénk, mint Papp Laci, Szűcs Judit, és mások. Társunk volt a Z’Zi Labortól az Országos Egészségnevelési Intézetig nagyon sokféle szervezet, szövetség, gyár, szövetkezet. Mindenki segíteni akart. De már az úttörőszövetségnek, meg a Budapesti Ifjúsági és Sporthivatalnak nem kellettünk a parlamenti fenyőfa ünnepségre. Miért? Mert én, aki tizenkét éven át, mint újságíró láttam, hogy oda bérletük van a funkcionáriusok gyermekeinek, most vidéki, állami gondozottakat akartam bevinni. Ez már nem tetszett, nem volt elegáns. — Mégis megcsináltuk a mi fenyőfa ünnepünket a Planetáriumban. Tized annyi pénzből, mint ők. És a gyerekeket, meg néhány őket kisérő nevelőt az AERO-taxik vitték haza. Ingyen! December 24-én, akkor, amikor a taxisoknak állt a világ. És most befejeztek. Ki téríti meg a kárt? Ki fizeti ezt ki? Naponta 100—150 ezer forint veszteség éri az egyesületet ... És hosszan sorolja a terveket. A családi tej akciót. A szolnoki színház Zsivágó előadására tervezett kirándulásokat. Egy szovjet —magyar vegyes vállalat ötletét, amiben a társával megalkotott játékot is gyártanák. Szóba kerül a világhírű Mörklin-cég neve is, amelynek a budapesti Bányász moziban csinált volna reklámot. Érvénytelen alapszabály — De Itt van ez — teszi elém a Braille írásos Kölyök újságot, amit vak gyermekek számára készítettek. — Táncos Lajosék tervezték a gépet hozzá. Ő, aki vakon többet lát a világból, mint sok látó ember. Egy műszaki zseni. Járt Amerikában, az NSZK- ban. Odaáll egy gép mellé és mesél neked róla. Olyanokat lát, amit te soha. Nélküle nem készült volna el a négyszáz darab újság, amit Ingyen osztottunk szét a világtalan gyermekek között De nekünk nincs tagdíjunk, nincs könyvelési fegyelmünk, nincs időnk az országot egyébként is megfojtó bürokráciával foglalkozni? Tehát bűnösök vagyunk. Úgy szerepel a nevem abban a kommünikében, mint egy börtöntölteléké. De ellenem lázították az elnökséget is — és elém teszi a február 5-i ülés jegyzőkönyvét A huszonkét oldalas dokumentum sistereg az indulatoktól. Nyilvánvaló a hosszú vitából: az elnökség tagjai — akik egyébként a találkozó előtt két nappal Ambrus Sándortól táviratot kaptak az ülés elmaradásáról — ott azon a napon kezdték megérezni, átlátni, hogy az egyesület életéről addig szinte semmit nem tudtak. Ebben mennyire volt hibás az ÁISH? Erre a kérdésre Bojtár László, a szabadidős és egészségvédelmi főosztály vezetője így válaszol: — Már az átalakuló közgyűlésen láttuk, hogy az egyesület létrejötte nem felel meg a törvényesség követelményeinek. Mégsem akadályoztuk meg. Féltettük a már majdnem kész programot és bíztunk abban, hogy ez jó ügy. Nem akartunk formai kérdésekben fennakadni, mert tartalmában sok szimpatikus, támogatandó ötletet láttunk az egyesületben, de magában Ambrus Sándorban is. Az is igaz, hogy soha nem hagytuk jóvá az alapszabályt. Aminek negyedik változatában most szerepel egy pont a vállalkozás létesítéséről, a gazdasági és személyi jellegű szolgáltatásokról. Ambrus most erre az alapszabályra hivatkozik. De ez nem érvényes. Nincs záradéka! Nincs rajta semmiféle pecsét... — Többször kísérletet tettünk az ügyek tisztázására — teszi hozzá Havas Éva, a család- és egészségvédelmi osztály vezetője. — Leveleztünk, tárgyaltunk. Olyan dolgokról beszélt Ambrus, aminek a tizedrésze sem valósult meg. Sorolta-sorolta az ötleteit, mintha azok már tények lennének. Vádak, pontokban Dr. Bognár Szabolcs felügyelőbiztos tizenöt tételből álló fegyelmi eljárást kezdeményezett Ezek között szerepel a valótlan dolgok állításától, az egyesület vagyonának hanyag kezeléséig többféle vádpont Miközben olvasom a feltárt hiányosságokat újabb iratokat, tesz elém a jogász. Beszedési megbízás a Csepel Művek Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalatától. Eltűnt biciklikért 41 ezer 140 forintot követelnek. A Fővárosi Nyomdaipari Vállalat 84 ezer 700 forint mielőbbi átutalását kéri. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kétezer forintot vár. A Délker Shop átvételi elismervénye szerint 87 ezer 500 forint elszámolásával még december óta adós az egyesület. — De nem fizetett a Mikulás szerepet vállaló alkalmazottainak sem Ambrus — mutatja a listát a felügyelőbiztos. Ha most írnám a fegyelmi tárgyalás indítványát, újabb tizenöt pontot tehetnék hozzá. Az egyesület pecsétjét csak augusztus 25-én vette át Vannak korábbi dátumú taxiszámlák, amit ezzel a pecséttel igazolt. Nem utazó kollégák nevére fizetett ki utazási számlákat. A jogszabály által engedélyezett reprezentációs költségeket tízszeresen túllépte. Kimutatható a mérleghiány. Nincs gazdasági zárszámadás. Külföldi cégekkel gazdasági tárgyalásokba kezdett amire nem volt joga. A vezetőség jóváhagyása nélkül kötött szerződéseket. Százezer forintos megállapodása van egy önreklámozó híradófilmre, amit bemutattak a mozik. Nem tudom, honnan fizeti ki? Miként azt sem tudom, hogy mit mondhatok Táncos Lajosnak, aki valóban fantasztikus gépet produkált a Braille-újság nyomásához. Neki jogosan jár a pénz. De miből? Honnan? Az egyesület egyszámláján tizenegyezer forint van. Ha figyelembe veszem az elnökségi jegyzőkönyvben rögzített vádakat, akkor nekem meg kell állapítanom, hogy hűtlen, vagy hanyag kezelés vétkében marasztalható-e el Ambrus Sándor. Alapos vizsgálatot szeretnénk lezárni. . Eltűntek a gyerekek Ambrus Sándor lakásán naplók, jegyzetek, dokumentumok sokaságát néztem át. Az ÁISH-ban, majd a felügyelőbiztos lakásán éjszakába nyúló tanakodás közben vaskos aktákat lapoztunk végig. Az innen is, onnan is kölcsön kapott dokumentumokkal tele a táskám. Még mindig bizonytalan vagyok, hogy vajon túljutottam-e a dolgok felszínén. Keresem Mizsér Attila volt elnököt. Külföldre utazott. Hívom a felügyelőbizottság tagját, a szegedi dr. Komáromi Zoltánt. — Maga már többet tud, mint mi. Hozzánk nem jutottak el ez információk. Fel kellett tennem a kérdést: ki kártyázik itt hamisan? Pedig végtelenül szimpatikus ötletek záporát eresztette ránk Ambrus Sanyi. De ez így képtelenség. Visszaélt mindennel, amivel csak lehet. A munkatársaival, az elnökségi tagok bizalmával, az egész egyesületi mozgalomban rejlő demokratikus lehetőségekkel. Megrendült a hitem benne, s Még egy kísérletet teszek. Arató András diszkós köszön a vonal másik végén: — Sajnos, olyan ez, mint az S. O. S.-falu, meg a magyar Live Aid-koncert ügye. A jóhiszeműség vámszedői ott is taroltak. És mit szól a másik Kölyök? A magazin? Csukás István író, a szerkesztőség tagja hangjában szánalom. Az ellendrukker kárörvendőségének nyoma sincs: — Bármennyire is pazarnak tűntek Ambrus Sanyi ötletei, el kellett határolnunk magunkat tőle. Ezt később nyomatékosan hangsúlyoztuk is. Ő kihasználta, hogy tetszetős ügy az ifjúság gondjait felvállalni. Ha újjászületik és korrekten folytatja a munkáját az egyesület, mi nagyon szívesen újra egyeztetjük velük a közös célokat. A gyermekek érdekében. Végül rábukkanok az elnökségi ülés jegyzőkönyvében ugyanerre a gondolatra. Kovács Annamária neve mellett olvasom: — Ezt a tevékenységet teljesen tisztán kell folytatni, hiszen gyermekekről van szó. És milyen a helyzet iróniája? Ambrus Sándor fogalmazza meg a gépelt szöveg mellé írt széljegyzetében az igazságot: „Itt már sehol nincsenek a gyerekek.” Szendrei Lőrinc A Magyar Nemzet megkérdezte: És-e Mathiász János öröksége? Európai hírű szőlőnemesítőnk, Mathiász János 150 éve született Ez alkalomból a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Központjában, a Kecskemét melletti Kisfái parkban, valamint a MÉM galériájában a mezőgazdasági kultúra nagyjai között megkoszorúzzák szobrát szerdán pedig a kecskeméti tanácsháza dísztermében emlékülést rendeznek életművéről. Megkérdeztük dr. Kozma Pál professzort, az emlékbizottság elnökét: napjainkban mit hasznosítanak a Mathiász János nemesítői munkája során kialakított mintegy háromezer hibridszőlőből . — Mathiász János jelentőségét elsősorban az adja, hogy a múlt században megteremtette a jó minőségű, igényes csemegeszőlőtermesztés alapjait Magyarországon. Addig ugyanis csak néhány — nem túl igényes — csemegeszőlő-fajtánk volt mint például a kecskecsecs, vagy a saszla, ellentétben az ismert nagy fürtül, szép bogyójú, ropogó húsú ázsiai és közel-keleti fajtákkal. Azokon a vidékeken ugyanis a népi nemesítés és az iszlám kultúra évezredes hagyományai igazi gyümölcsértékű fajtákat eredményeztek. — Mathiász mintegy ezer fajtából álló fajtagyűjteményt — ma úgy mondhatnánk, génbankot — gyűjtött össze, s ezek céltudatos keresztezésével az ázsiai fajták minőségéhez hasonló, de igen korán és korán érő csemegeszőlő-fajtákat nemesített ki. Első bejelentett fajtája, amit nagy tudású tanító öccsével közösen tervezett, éppen százéves. Az „Ezeréves Magyarország emlékét” egyes házi kertekben még ma is termesztik. — Nagyüzemi termesztésben milyen fajtáit használják ma is? — A leghíresebb Mathiász-féle fajta a Szőlőskertek királynője, de emellett jelentős még a Mathiász Jánosné muskotály, a Cegléd szépe, a Szauter Gusztávné muskotály, valamint a Thallócy Lajos muskotály. A legnagyobb karriert a Szőlőskertek királynője érte el, jelenleg is tíz országban termesztik nagy területen, Olaszországban például 2500 hektáron. De a közvetlen termesztésen kívül Kaliforniától Japánig mindenhol ismerik a szőlőnemesítők, hiszen a Mathiász Jánosné muskotállyal együtt újabb, nagy értékű csemegeszőlő-fajták nemesítésében keresztezési partnerként használják. A hazai házi kertek mellett a nemzetközi génbankokban nyilván akkor is meglesz majd a helyük, amikor — a természet rendje szerint — e fajtáknak is lejár az idejük, s a nagyüzemi termesztésben újabb, korszerűbb fajták váltják majd fel őket. — S a jelenlegi hazai termesztés? — Sajnos, korántsem olyan mértékű, mint amit e fajták kiváló minőségük alapján megérdemelnének. m. é. Állami cég, miért ne ? Megalakult a vállalkozók szövetsége Megalakult és rögvest átkeresztelkedett a Vállalkozók Országos Szövetsége. Szombaton tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Gazdasági Kamara kisvállalkozói tagozatából önálló szövetséggé nőtt érdekközösség: több mint ezer ember — saját jogán, illetve gmk-ját, kisszövetkezetét, szakcsoportját, pjt-jét képviselve — tanácskozott, szavazott, választott tisztségviselőket a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házában. A létrejött új szövetség célja tagsága vállalkozásainak segítése, együttműködésük előmozdítása, gazdasági beilleszkedésüktámogatása, működésük és működési feltételeik fejlesztése. Programja, hogy mint érdekképviseleti szerv is tevékenykedjen, ám ehhez ma még nincs joga a szövetségnek. De már most, a megalakulást követően is olyan fóruma lett tagságának, amelyik részt kíván venni a kormányzat őket érintő döntéseinek előkészítésében, s jelezni kívánja mikor, milyen problémák keletkeznek, keletkezhetnek a szabályozás pontatlanságai miatt Az ellenértékadó megszüntetése érdekében már mint a kamara tagozata is aktívan fellépett a kisvállalkozók fóruma. Az eredeti javaslat úgy szólt hogy kisüzemi vállalkozók szövetsége néven alakuljanak meg, de Vállalkozók Országos Szövetsége elnevezést indítványozta az egyik résztvevő — sikerrel. Látszólag formaság az elnevezés megváltoztatása, mégis tartalmi kérdések megvitatásához vezetett Tanulságos eszmecseréhez, hiszen az állami vállalatok belépését így még akár szorgalmazza is a cégér. A Texo Kisszövetkezet elnöke meghívta a nem magántulajdonú cégeket is, így: „Nálunk tavaly egy főre egymillió forint tiszta nyereség jutott — ha egy állami nagyvállalat is felmutat ilyet itt a helye közöttünk, hiszen akkor a szó legnemesebb értelmében vállalkozó, mi pedig a vállalkozást akarjuk képviselni a szövetségünkkel ...” Vita alakult ki még abban, hogy a szövetség a tagdíjakból befolyt pénzből miként is gazdálkodjon. A Moditip győri kisszövetkezet vezetője kiszámolta: tizenháromezer forintos átlagbér illetné meg a vezérkart, ennyiért azonban nagyon keményen meg kellene dolgozni ... Kiderült az elnökség n£m fizetett alkalmazottakból áll majd, valamennyien társadalmi munkában végzik teendőiket „fizetésüket” saját kisvállalkozásukban keresik meg. Talán ez a tényező a legfőbb garancia, hogy ne váljon hivatallá, hivatalnokok intézményévé a szövetség. Tervezik a kiadói, nyomdai tevékenység megszervezését is. Igaz, ezzel létre is hozhatják saját lapjuknak, az ötlet mellékleteként megjelenő Kisvállalkozók Magazinjának a konkurenciáját. Az alakuló gyűlésen megválasztották a 15 tagú elnökséget és a felügyelőbizottságot, legvégül pedig az elnököt Simsa Péter személyében. (J.L) 3 TABI LÁSZLÓ Valamiről valamit 1. Hány esztendős korában mondhatjuk el valakiről, hogy benőtt a feje lágya? Hát az, aki kenyere javát megette, milyen idős? Élete delén, mikor van a férfiember? És főleg: hány éves korban éri el valaki a pátriárkák korát? Tudnillik a pátriárkák korán tűnődtem el valamelyik nap, egy hetilapunk munkatársának cikkét olvasván. Egy világhírű publicistáról szólt a cikkecske, aki — úgymond — „hetven és nyolcvan között van, tehát a pátriárkák korát éli." Én ezen nagyon meglepődtem. Reggelente, amikor borotválkozom, még sohasem gondoltam, hogy egy pátriárka néz vissza rám a tükörből, holott a fentebb idézett korhatárokból inkább az utóbbihoz, mint az előbbihez állok közelebb. Mindig is úgy találtam, hogy a tükörből egy idős, kissé borostás arcú férfiú néz rám, akinek tekintetéből látszik, hogy e férfiú sok élettapasztalattal rendelkezik, továbbá, hogy meglehetősen intelligens és bizonyos fokig rokonszenves, de semmiképpen sem pátriárka. Vagy csakugyan a pátriárkák korát éli, aki — teszem azt — hetvenöt éves? — így tűnődtem és mihamarább rájöttem, hogy az életkornak efféle meghatározásaival baj van: nem tartottak lépést a civilizáció és a tudomány fejlődésével. Tartom szerencsémnek, hogy e kérdést firtatni és tisztáz- ni engem szemelt ki a sors. Két-háromszáz évvel ezelőtt, amikor az átlagos emberi életkor negyven esztendő körül mozgott, talán joggal minősült pátriárkának a hetvenöt éves férfi, bár a pátriárkák pontos életkoráról semmilyen forrásból sem kaptam hitelt érdemlő útmutatást. Ma azonban, amikor a férfiak átlagos életkoramegközelíti a hetven évet, egy hetvenöt éves ember még pátriárkainasnak is fiatal. Ezek után elmélyült megfontolás alapján megalkottam azt a kor- és ranglétrát, ami meggyőződésem szerint jobban megfelel az emberi életkor mai szintjének. Újszülött, csecsemő, csecsszopó, kisded, kölyök, gyerkőc, gyerek, kamasz, siheder, süvölvény, ifjú — mindezt ugorjuk át, s kezdjük a „fiatalember”-rel. Húsztól harmincéves korig nyugodtan használható. Harmincéves korától már érett férfi az illető, s ezen felül negyvennél már benőtt a feje lágya, ötvennél már élete delén jár, hatvannál megette a kenyere javát. A hetvenévesnél már jogos az „öreg” jelző és érvényben van kilencvenéves koráig. A kilencvenéves férfi már nem veheti zokon, ha aggastyánnak minősül (ha valaminő okból nem kedveljük: vén), és százéves korában, de egy perccel sem előbb, elérte a pátriárkák korát. Száztíztől felfelé Matuzsálem, egészen száznegyvenig. Onnan kezdve szenilis, aki nem emlékszik rá, hogy mikor született Nézetem szerint ezt a rangsort kellene érvényesnek tekintenünk mindaddig, amíg a férfiak átlagos életkora a hetvenötöt el nem éri. Onnan kezdve az egész egy lépéssel, vagyis tíz évvel előbbre rukkol. Ámde mi legyen a nőkkel? Sajátságos tény, hogy noha átlagos életkoruk évekkel hosszabb, mint a férfiaké, az ő korukra vonatkozó szólásformák sokkal szűkösebbek. Asszony lesz a lányból és kész. Nem nő be a feje lágya, nem jár élete delén, még azt sem igen mondjuk rá, hogy kenyere javát megette. Asszony marad mindaddig, amíg meg nem adja magát az időnek, s attól fogva öregasszony. Ha pedig nagyon öreg és még büszke is rá, akkor matróna. Az egyenjogúság ezen a téren még nem érvényesült. Pátriárka és Matuzsálem asszonyból sohasem lehet. Ez a két titulus csak minket, férfiakat illethet Kinn vagyunk vele a vízből. 2. Mit tesz a véletlen! Alig hogy pontot tettem fentebb közölt eszmefuttatásom végére, s belefogtam egy másik újság tanulmányozásába, mitolvasok? Ezt: „Élt Pesten egy idős asszony, szomorú magányban. Már ötvenedik éve felé járt...” — így kezdődik a riport,melynek olvastán az a meggyőződés alakult ki bennem nem először, hogy az a cikkíró, aki közleményében mások életkorára utaló jelzőt használ, lábjegyzetben közölhetné a saját életkorát. Hány éves a hajóskapitány, akarom mondani a riporter, akinek az ötvenedik éve felé járó asszony „idős”? Nyilván ifjú ember, s azért nevezi idősnek a még nem egészen ötvenéves asszonyt, mert az ő saját édesanyja is fiatalabb annál. Fentebb vázolt jaaslatom illusztrálására hadd szolgáljak néhány egyszerű mintával: „Élt Pesten egy idős asszony, sokáig egyedül, szomorú magányban. Már ötvenedik éve felé járt... (A riporter 21 évet). -i. r- „Élt Pesten egy asszony, élete virágjában, szomorú magányban stb. (A cikk írója 52 éves.) „Élt Pesten egy tűzről pattant menyecske, szomorú magányban ...” (A cikk írója 76 éves.) „Élt Pesten egy nénike, szomorú magányában stb.” (A riporter 1 éves.)