Magyar Nemzet, 1988. november (51. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

A Malom-völgyben A pozsonyi televízió A Magyar Televízió előtt álló változások, az első és a második műsor várható elkülönülése fo­kozott érdeklődést támaszt az em­berben azok iránt a televíziós tár­saságok iránt, amelyek nagyjából egyidősek a mi tévénkkel, hozzá­vetőlegesen olyan körülmények között dolgoznak, mint a hazai televíziók de a két program szer­vezeti elkülönülését régóta gya­korolják. A pozsonyi Malom-völgyben le­vő hatalmas tévészékházba per­sze, nem csupán ez az újabb ke­letű, és budapesti indíttatású kí­váncsiság vitt el. Akinek miná­­lunk a televíziózás a szívügye, ki­csit mindig is irigykedett a po­zsonyi tévére. Irigyelte a kife­jezetten televíziós igények szá­mára tervezett és épített „tévé­várost”, meg ami a márvány-be­­ton-üveg kolosszuson belül érző­dött: a gondtalanság, a műsorké­szítési szabadság és gazdagság biztonságát Dr. Eugen Havisko igazgatóhelyettes azért is kiváló beszélgetőtárs a tévé járható út­jait, meg közép-európai megúju­lást is firtató magyar újságíró számára, mert a szlovákiai tö­megtájékoztatás első embere ő. A szolvákiai Pravda főszerkesztői székét cserélte föl a televízió irá­nyítása kedvéért jelenleg pedig a szlovákiai újságírószövetség el­nöke is. Legelőször a prágai tele­vízióval való együttműködésükről faggatom. — Nem is együttműködés az, amit mi kialakítottunk, hanem lo­gikus munkamegosztás az egy­séges csehszlovák televízión be­lül. A műsorok sugárzására egy­séges koncepciót igyekszünk megvalósítani. A csehszlovák te­levízió vezetőségében képviselve van a szlovák televízió is. Az első műsort Prága szerkeszti, ponto­san meghatározva a szlovákiai té­vé feladatait az egész műsoron belül. A második műsor ellenben itt, Pozsonyban készül, főleg nem­zeti műsorokkal. Természetesen a második műsorban is közvetí­tünk olyan programokat, amiket a prágai, a cseh nézők is nézhet­nek. A szlovákiai területen a má­sodik műsor húsz százaléka cseh műhelyekből kerül ki, nyolcvan százalék az itteniekből, és for­dítva: a cseh területen fogható második műsorban húsz száza­lékot tesznek ki a szlovákiai mű­sorok, és nyolcvan százalékot a csehek. Ezek az arányok termé­szetesen a dramati­kus művek­re érvényesek elsősorban. Műholdra várva . Ezek szerint a második program vételi lehetőségei nem egységesek az ország egész terü­letén.­­ Bizonyos vételi nehézségek csakugyan vannak, de ezek vég­ső soron nem okoznak gondot, mert egyik vagy másik összeállí­tásban mindeihez eljutnak a legfontosabb televíziós programok. A múlt évben például negyven­nyolc olyan külföldi játékfilmet sugárzott a cseh területeken ve­hető második program, amit a szlovákiai programban már ré­gebben bemutattak. 1991-re, egy­re tervezzük, hogy műhold se­gítségével közvetítjük a második programot, ezáltal mindegyik változat mindenütt nézhetővé vá­lik. Ez jelentős változást ered­ményez majd a csehszlovák tele­víziózásban. Ami eddig főleg nemzeti program volt, a második műsor, az a műholdas közvetí­tés révén csak nemzeti program lesz.­­ Továbbá: három műsorsá­­vot csinál különösebb nehézsé­gek nélkül a meglevő kettőből. Még tovább gondolva a lehető­ségek­et: egészséges versenyszel­lemet alakít ki az egyes progra­mok között. Jól gondolom? — Egészséges versenyszellem most is van, főleg, ami az első műsort illeti. Az a célunk, hogy a legsikerültebb műveket min­dig az első m­or mutassa be, annak bizonyos minőségi „szű­rők", amiken, ha nem jut át egy mű, akkor csak a második mű­sorban mutatható be.. — Mi a helyzet a hírműsoraik­kal? — A híradó jellegű Aktualitá­sok című műsort teljesen önál­lóan készíti a pozsonyi tévé is, meg a prágai is. Országos ese­ményeknél természetesen átvesz­­szük a prágai tévé anyagát, és fordítva, fölkínáljuk azt, ami­ ná­lunk készül. Vannak azután olyan magazinok, amelyeket megállapodások szerint fölváltva készítünk. A hétvégék kivételé­vel, naponta jelentkező Gazda­sági jegyzeteket például a hónap három hetén a prágai televízió­sok készítik, egy hétig pedig a pozsonyiak. Ugyanezen az elven alapul a külpolitikai műsorunk is: a Huszonnégy óra a világban című. De van azután olyan köz­életi magazin is, az igen népsze­rű Szondák például, amit eddig csak a prágaiak készítettek. A jövő évtől azonban mi is készít­hetünk Szondákat. De van olyan rendszeresen jelentkező műsor is, a belügyminisztérium és a hon­védelmi minisztérium által párt­fogolt Majálé, amelyből egy év­ben húszat készítenek Prágában, huszonkettőt Pozsonyban, hár­­mat-hármat-hármat pedig a kör­zeti stúdiókban, Kassán, Eraim­ben és így tovább. Maják — Föl nem foghatom, mi köze a Majáknak a csehszlovákiai bel­­ügy­, Matae honvédelmi minisz­tériumhoz. — A Maják olyan jellegű mű­sor, mint a magyarok Kék fény cí­mű, rendszeresen jelentkező adá­sa. A cím a rendőrautók tetején látható, forgó fényre utal, és semmi köze nincs az indián nép­törzshöz. Ennek a műsornak a szerkesztése egyébként arra jó példa, hogy milyen pontos meg­állapodások szabályozzák ná­lunk a munkát, nehogy­­megtör­ténhessék, hogy ugyanazt a té­mát több stúdió is földolgozza egyszerre. Az összehangoltságról még csak annyit: a jelentősebb műsorokat, évfordulókat, ünnepi adásokat, megemlékezéseket kö­zösen készítjük. Így állt össze például a felszabadulási­­évfordu­lóra szánt, ötvenrészes Életünk krónikája — harminc részt a prágaiak forgattak, húszat mi­n de mind az ötven részt közvetí­tette mindkét nyelven mindegyik televízió. Még ha közeli is a két nyelv, a cseh és a szlovák, igyek­szünk elérni, hogy ld­ ki a saját nyelvét? hallgathassa műsorain­kat. Különös gondot fordítunk e tekintetben a gyermekműsorok­­­ra. Tizenkét éves korig mi min­den műsort csak szlovákul su­gárzunk. Ezért azután megeshet, hogy ugyanaz a mese egyszerre megy a prágai tévében és a po­zsonyiban, mindkét nyelven. Vol­taképpen ugyanezen elv szerint készülnek a 12—20 év közötti korosztálynak szánt műsorok is. — Gazdagnak mondhat­ja-e ma­gát a csehszlovák televízió? — Négyezerhatszáz műsorórát sugároz az első műsorunk, két­ezernégyszázat a második. A cseh stúdióknak évente 3400 órá­nyi programról kell gondoskod­ni, a szlovákoknak 2400 órányi­ra. Az ismétlések az összműso­­rok 24—20 százalékát teszik ki. Ezekből a számadatokból is ki­tetszik, hogy mekkora feszültség van a gyártás és a szükséglet kö­zött. Az elmúlt években vált lát­ványossá ez az ellentét, a műsor­­sugárzási lehetőségek ugyanis növekedtek, a gyártási feltételek ellenben nem. Sőt, itt, a Malom­­völgyben elkezdtek építeni tévé­stúdiókat, de ezek máig nincse­nek befejezve. Újabb központ át­adására, műhelyek, garázsok föl­építésére is volt ígéret, majd le­állt a munka. Tizenhét helyen raktározzuk kellékeinket, hetven­százalékos a technológiai elhasz­nálódása berendezéseinknek. A tizenhetedik pártkongresszus után elemezték ezt a helyzetet, és fel­újították a beruházási terveiket, így azután folytatni lehet az ab­bahagyott építkezéseket. A kor­mánytól devizában kapunk bizo­nyos összegeket, és újabb devi­zát szeretnénk nyerni koproduk­­ciós munkák révén. Így teljesen felújíthatjuk a technológiánkat. Sürgető feladat ez, 91-re, 92-re kellene befejezni, a műholdas közvetítés beindulására. Harminc százalék — Manapság divatos kifejezés az önellátó gazdálkodás. Megva­lósíthatná ezt egy szocialista te­levízió is? — Ma a kapott pénzeknek je­lentős részét arra fordítjuk, hogy a postának kifizetjük a műsorsu­gárzási díjat Ha az állam köz­vetlenül a postának fizetné ki ezt az összeget, mindjárt könnyebben gazdálkodhatnánk. Ezt azonban egyelőre nem teszik lehetővé az érvényben levő rendeletek. Re­mélhetőleg azonban a gazdasági átépítéssel ezeket a gondokat is meg tudjuk majd oldani. — A megpezsdült gazdasági és politikai életben — úgy tűnik ■*­­szükségszerűen­­megváltozik a te­levízió jellege is. Több teret kap­nak a gazdasági és politikai jelle­gű munkák, a hírek, a szolgálta­tó adások, mint a művészfilmek. T­ervezik-e televíziójuk műsor­­arányainak változtatását? — Ha előveszem az előző né­hány év statisztikáit, azt tapasz­talom, lényegesen nem változott a műsorok aránya. Nincs előtér­ben a riportdokumentum-műfaj, az évtized elején nagyjából ugyanolyan százalékarányban su­gároztunk művészi filmeket és szórakoztató adásokat, mint most az évtized vége felé járva. A híranyag és a publicisztika mű­soraink ötvenhat százalékát teszi ki, a művészeti munkák a har­mincnégy százalékát, a sport pe­dig hét-tizenkilenc százalékot, attól függően, hogy milyen neve­■ retes sporteseményekről kell föl­tétlenül közvetíteni. Most például Szöulból összesen kétszázötven órányi közvetítést hoztunk. Ami, ha lassan is, de fokozatosan nő, az a külföldi munkák aránya a hazai programban. Évek óta bí­ráljuk ezt a jelenséget , 80-ban 24 százaléka volt az összes mű­sornak külföldi anyag, az idén majd huszonkilenc százalékra nőtt a vásárolt filmek aránya, jövőre pedig harminc százalék lesz. Ennél a számnál azonban mindenképpen szeretnénk meg­állni. Az a gond, hogy külföldi műsort venni még mindig vi­szonylag olcsóbb, mint sajátot készíteni. — Nyugat-Európában úgy igyekeznek enyhíteni ezen az el­lentmondáson, hogy megteremtik a maguk nyugat-európai televí­ziós szövetségét az olcsó tenge­rentúli portékával szemben. Erre­felé vajon miért nem lehet meg­teremteni a közép-európai tele­víziók szövetségét? — Teljes mértékben egyetér­tek abban, hogy a közös televíz­­ziós munkák színesebbé, gazda­gabbá és olcsóbbá teszik a nem­zeti programokat. Sok közös mun­kát készítünk mi is, ilyen volt például a nyugatnémet televí­ziósokkal közösen forgatott ötven­részes Pi és Pa, amely akkora sikert aratott, hogy máris elkez­dődött újabb ötven rész elkészí­tése. Vannak azután hárompart­ner­es munkáink is. Így például nyugatnémet és szovjet tévések­kel közösen készítjük el az orosz és a szovjet irodalom legkivá­lóbbjait bemutató sorozatot. A legjellegzetesebb operák televí­ziós változatait pedig az osztrák és a nyugatnémet televíziósokkal fogjuk megcsinálni. Vannak kö­zös terveink a Magyar Televízió­val is. (Megjegyzés: Jozef Lan­­caric, a pozsonyi tévé kereske­delmi osztályának igazgatója tá­jékoztatásunkra elmondta, pilla­natnyilag egyetlen közös munká­ja sincs a szlovák tévének a Ma­gyar Televízióval. Előfordul, hogy magyar rendezőt hívnak meg egyes szlovák produkciókhoz, no­vember első napjaiban például Pozsonyban forgatott meghívott vendégként Mihály­fi Imre. Ezek a művek azonban nem tekinthe­tőek koprodukcióknak.) A nyuga­ti partnerekkel nem mindig­ elő­nyösek a megállapodásaink, anya­gilag sem, eszmeileg sem. Viszont a velük közösen készített mun­kák révén eljuthatunk oda is, ahol egyébként nem foglalkozná­nak a munkáinkkal. Anyagi ha­szon nem származik ugyan ezek­ből a közvetett bemutatókból — partnereinknek ugyanis joga van eladni oda a közös munkáinkat, ahova csak tudja és kívánja —, de az, hogy tudomást szereznek rólunk tengerentúli televízióné­zők is, mindenképpen erkölcsi ha­szonnal jár. Politikai zsákutcák­ba­­nem megyünk bele természe­tesen, de találunk mindig olyan témákat, amelyeket mindenütt szívesen fogadnak a nézők. Elvek és korlátok — Az utolsó kérdés a szlovákiai újságírószövetség elnökéhez for­dul: mennyire változtak meg a tömegtájékoztatás feltételei önök­nél az utóbbi időkben? — Elkészült A nyilvánosság tá­jékoztatása a lenini elvek alap­ján című dokumentum, amely a leggyorsabb és legrugalmasabb tájékoztatásnak kíván szabad utat nyitni. A gátak és félérnek nélküli tájékoztatásnak egyenge­ti ez az írás a terepet, és felszó­lít mindenkit, hogy nyissák meg azokat a sebeket, amelyek a tár­sadalom testén vannak. Ebből a dokumentumból kiindulva, élén­kebbé váltak a tévé politikai és riportműsorai, és az újságok ha­sábjain is észrevehető, hogy nyíl­tabban élünk és beszélünk mint azelőtt. Gyorsan és készségesen köztik a külföldről küldött hír­anyagokat, és, ha kemény gon­dok vannak a mindennapi élet­ben, a képernyőről azonnal jelzé­seket kap ezekről a közönség. Vannak még persze korlátok, amelyek nem minden esetben te­szik lehetővé, hogy az újságíró, a televíziós hozzájuthasson bizo­nyos dolgokhoz. Zsolnán például nemrégiben hatalmas közlekedé­si baleset volt, egy vonat egy autóbuszba szaladt. Jó néhány ember lelte ott halálát. A forga­tócsoportot, amelyik a baleset helyszínére ment, majdnem le­csukták. A járási ügyész lehetet­lenné tette munkájaikat. A helyi kiskirályok világába még nem ju­tottak el a nyilvánosság tájékoz­tatásáról vallott újabb elvek, és bizony van, ahol új gátakat épí­tenek. Nem általános jelenség ez, nyitott kritikával meg lehet találni a megoldás lehetőségét. Lőcsei Gabriella Elkészült és a jövő héten már kapható lesz a Mitológiai enciklo­pédia a Gondolat Kiadó ez évi legnagyobb vállalkozása. A két­kötetes munka a Szovjetunióban 1980-ban megjelent A világ né­­peinek mítoszai című könyv ma­gyar fordításaként lát napvilágot. Magyar Nemzet Hétfő, 1988. november 21. Kongresszusra készülnek a magyarországi délszlávok Középpontban az anyanyelvi oktatás Kiemelkedő eseménynek ígér­kezik a magyarországi délszlávok életében a szövetség X. kong­resszusa, amelyet Pécsett ren­­­­deznek meg december 3-án és 4- én. A kongresszus küldötteit már hónapokkal ezelőtt megválasz­tották, valamennyien ismert sze­replői, fáradhatatlan harcosai a hazánkban élő délszláv népesség kulturális felemelkedéséért vég­zett munkának. A küldöttek ösz­­szegezték a két kongresszus kö­zött eltelt időszak eredményeit, megvitatták a legfontosabb teen­dőket és ennek alapján állította össze a Magyarországi Délszlá­­­­vok Demokratikus Szövetségének országos választmánya a kong­­­resszusi beszámolót. Kétnyelvű iskolák Erről beszélgettünk dr. Marin Mandittyal, a szövetség főtitkárá­val, országgyűlési képviselővel, az Elnöki Tanács tagjával. Elmon­dotta, hogy a szövetség becsült adatai szerint Magyarországon ma 11 megyében és a fővárosban mintegy százezer horvát, szerb és szlovén anyanyelvű, illetve nem­zetiségű magyar állampolgár él. A beszámoló kitér majd arra is, hogy az asszimilációt a dél­szláv lakosság körében nagyon meggyorsította a városiasodás, a szülőfaluból történő elvándorlás, a vegyes házasságok, és termé­szetesen az anyanyelvoktatás ked­vezőtlen helyzete. Szerepet ját­szik ebben a folyamatban az is, hogy „a deklarált nemzetiségi jo­gokkal való élés gyakorlati fel­tételei csak részben biztosítot­tak ... Ennek egyenes következ­ménye a lakosság egy részénél a nemzetiségi tudat gyengülése, elvesztése..." Milyen célok megvalósítását te­kintette feladatának a délszláv szövetség a két kongresszus kö­zött? A választ így foglalja össze az elnökség beszámolója: „A szo­cialista tudat és ezen belül a szocialista nemzetiségi tudat fej­lesztése, az anyanyelv és anya­nyelvi kultúra ápolása, a kétnyel­vű iskolahálózat kibővítésének szorgalmazása, a nemzetiségi ká­derutánpótlás, valamint a szocia­lista demokrácia fejlesztése a szövetség munkájában." A feladatok megoldásának elő­mozdítására alakított­­bizottságok eredményesen működtek, bár meg kell vallani, hogy feladataikat nem mindenben sikerült megva­­lósítaniuk.­­ Az azonosságtudatot meg­alapozó műveltség fejlesztése te­rén az oktatásnak meghatározó szerepe van. Ezért kapott ez ki­emelt helyet a múlt kongresszus határozatában. A cél a kétnyelvű óvodai és iskolai hálózat kibőví­tése és megszilárdítása volt. És az eredmények? — Elmondhatom, hogy igen szerények— vallja a főtitkár, de ugyanez áll a kongresszusi beszá­molóiban is, az ok pedig: „Az egy­séges kétnyelvű oktatás feltéte­leinek hiánya, pedagógushiány, egyes helyi és megyei szervek ■ képviselőinek helytelen szemléle­te, a szülők határozatlansága és közömbössége." Ezért vált a kongresszusi ha­tározat irreálissá és ezért maradt az oktatás továbbra is a délszláv nemzetiségi politika legkritiku­sabb pontja. Egyedül az óvodai ellátás oldó­dott meg, itt elegendő a pedagó­gusok száma is. Néhány helyen azonban gondot okoz az óvónők gyenge nyelvtudása. A szlovén óvodák egy részében szlovén nyel­vű képesítés nélkül működnek az óvónők. Az általános iskolákban a dél­szláv nyelvoktatás kétféle isko­latípusban folyik. A kétnyelvű is­kolák tanulóllétszáma alacsony Lóréven, Deszken és Battonyán, megfelelőek viszont a pécsi és a budapesti iskolák, bennük leg­hatékonyabb­­a nyelv elsajátítá­sa, a nyelvi kultúra ápolása. A főtitkár véleménye szerint a kétnyelvű iskolatípushoz közelítő átállást több horvátlakta község­ben megkezdték már, de ehhez szükség lesz újabb szakos neve­lők munkába állítására. (A törté­nelem-, a földrajz-, az ének-zene és a biol­ógia sza­kos tanárok hiá­nyoznak!) Továbbképzés Jugoszláviában — Az egyedüli megoldás a nem­zetiségi önismeret megalapozásá­hoz, a nyelv elsajátításához a kétnyelvű, illetve anyanyelvű ok­tatás bevezetése — véli Marin Mandity főtitkár, s ezt fejti majd ki a kongresszusi beszámolójá­ban is. — Ehhez persze szükség van a személyi és tárgyi felté­telek biztosítására. És még vala­mi: arra is, hogy a történelemok­tatásnál az anyag a hazai nem­zetiségtörténettel és a jugoszláv népek történelmével egészüljön ki. Örvendetes jelenségnek tartja a kongresszusi jelentés, hogy az ál­talános iskolák délszláv növendé­keinek többsége aktívan ápolja a nemzetiségi hagyományokat, a nagyobb iskolákban tánc-, kórus- és zenekari foglalkozásokat tar­tanak rendszeresen. Jelentős a délszláv nemzetiségű tanulók részvétele az olvasótáborokban is, ahol alkalmuk nyílik anyanyelvi ismereteik bővítésére. Szélesed­nek és erősödnek a jugoszláviai iskolákkal tartott kapcsolatok, amelyek lehetőséget adnak egy­más jobb megismerése mellett ar­ra is, hogy a tanulók fejlesszék nyelvi készségüket. Középfokú anyanyelvi képzés horvát-szerb nyelven jelenleg két gimnáziumban folyik, Budapes­ten és Pécsett. Mindkét iskolában kétnyelvű az oktatás, m­indkét is­kola ápol jugoszláviai kapcsola­tokat, s szó van arról is, hogy a jövőben jugoszláv vendégtaná­rokat alkalmaznak majd az okta­tás színvonalának emelésére. A két gimnázium kiemelkedő szere­pet tölt be a délszláv nemzetisé­gi kultúra és hagyomány ápolásá­ban és terjesztésében. Szlovén nyelvterületen, Szentgotthárdon, a gimnáziumi fakultatív nyelvok­tatás tanulóinak száma igen ala­csony. Néptánccentrumot A délszláv nemzetiségi kultúra leglátványosabb ága hazánkban a néptánc. Ezért arra lenne szük­ség, hogy létesüljön egy délszláv nép­tánccentrum. Ez már a múlt kongresszuson is felmerült. A táncegyütteseiknek nincs gazdá­juk, többségük alapvető gondok­kal küzd. Újabban több együttes jugoszláviai vendégszereplésére került sor. Az anyanemzettől ka­pott ez irányú segítség nagymér­tékben növeli az együttesek szak­mai színvonalát. Marin Mandity, a szövetség főtitkára ezzel kap­csolatban kiemeli, hogy örömmel fogadják minden téren az anya­nemzet segítségét és erre a jö­vőben is számítanak. Szólni kell az anyanyelven írott szóról, a rádió- és tévéadásokról, a könyvkiadásról. A Narodne no­­vine című hetilapnak a szerbhor­­vát mellett (latin és cirill betűs írásikóddal) szlovén rovata is van. A Szövetség évente négy-öt könyvet ad ki. Ezek terjesztéséről ez áll a kongresszusi beszámoló­ban: „Egyes könyvek megjelen­tetésüket követően egyszerűen el­tűnnek a Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat raktáraiban.” A legnépszerűbb délszáv kiadvány az évenként megjelenő Kalendár. Ami a rádió- és tévéműsorokat illeti, hangot kap a kongresszu­son az a vélemény, hogy „a Ma­gyarországon élő horvát, szerb és szlovén lakosság többsége csak nagyon ritkán és nagyon rövid anyanyelvű műsorokat hallgathat a hazai rádióadók hullámhosszán. A tévéadások ideje sem elégíti ki a reális igényeket..." . Az anyanemzet segítsége igen jelentős, jugoszláv színházak ven­dégszerepelnek hazánkban, írók tartanak találkozót délszláv ol­vasókkal, magyarországi együtte­sek látogatnak el Jugoszláviába, itteni délszláv tanulóik mennek jugoszláv táborozásra, évenként 15 pedagógus vesz részt jugo­szláviai továbbképzésen, közös kiadásban jelent meg a hazai köl­tők horvát-szerb antológiája. Így válik az itt élő s a Jugoszlá­viában élő magyar nemzetiség szi­lárd híddá a két nemzet között, erősítve a két ország közötti jó­szomszédi viszonyt ülés Sándor A színházak heti műsora Operaházi K. Ca: A bolygó hollan­di (Székely M. béri. 3. ea., Cs: Palló I. béri. 3. ea. 7) — Szó: Figaro házas­sága (Bérletszünet. 7) — P: Boleyn Anna (Gyurkovics béri. 2. ea. 7) — Szó: A nürnbergi mesterdalnokok (Bérletszünet. du. 5) — V: Bohémélet (Failoni béri. 3. ea. de. fél 12), Albert Herring (Basilides bért 2. ea. 7) Erkel Színház: H: Jövő H: A Neo­­ton Família koncertje (7) — K: A va­rázsfuvola (Főisk. bért. X. sor. 2. ea. 7) — Sze: Parasztbecsület — Bajazzók (Főisk. bért XI. sor. 2. ea. 7) — Cs: Háry János (Bérletszünet. 6) — P: Já­nos vitéz (Klemperer bért 2. ea. 7) — V: Carmen (12. bért 3. ea. 7) Nemzeti Színház: Η, K: István, a király (7) — Sze: Bánk bán (7) — Cs: Advent a Hargitán (7) — P: Megma­radni (7) — Szó, V: Az ember tra­gédiája (7, V: de. 11) — Jövő H: Légy jó mindhalálig (7) Várszínház: H: Macska a forró bá­dogtetőn (7) — K: Lélekbúvár (7) — Sze: Galilei (7) — Cs: Sze: Romanov és Júlia (7) — P: Jövő H: Tüzet vi­szek (7) — V: Tartuffe (7) — a kamarateremben: Sze: Tasso (fél 8) — P: Cserefának, füstje, virá­ga (fél 8) — V: Jövő H: Barátaim! Kannibálok! (fél 8) Katona József Színház: K: Három nővér (7) — K: A revizor (7) — Szó: Catullus (7) — Cs: Három lány, kék­ben (7) — P: Coriolanus (7) — Szó: Esküvő (7) — V: Budapest-Orfeum (du. fél 3), Az apa (8) — Jövő H: A Mizantróp (7) Madách Színház: H: Az ördög (7) — K: Tévedések vígjátéka (7) — Szó: Cyrano (7) — Cs. P: Szó: Doktor Herz (7* Szó: du. fél 3 is!) — V: Maude és Harold (du. fél 3 és 7) — Jövő H: Macskák (8) Madách Kamara: K: Páratlan pá­ros (7) — K: Jövő H: Az érseki palo­ta .. . (7) — Szó, Cs, Szó: Szénaláz (7) — P: Édes fiaim (7) — V: A női part­­őrség ... (du. fél 3 és 7) — Cs, P, Szó: Életem bére (éjjel fél 11) Vígszínház: K: Az öngyilkos (a ka­posvári Ceiky G. Színház vendégjáté­ka, 7) — K, V: Csókos asszony (7, V: fél 8) — Szó, P: A vágy villamosa (7) — Cs: A padlás (Lenkei bért 1. ea. 7) — Szó: Éjjeli menedékhely (Bárdi bért 1. ea. 7) — V: A nadrág (du. fél 3) — Jövő H: A nyomorultak (7) Pesti Színház: H: Veszedelmes vi­szonyok (7) — K: Jövő H: Arzén és levendula (7). — Szó: P: Fekvőtámasz (7) — Cs, Szó: Viktor... (7, Cs: XIX. bért 1. ea.) — V: Edith és Marlene (du. fél 3), Különóra — Kopasz éne­kesnő (fél 8) Fővárosi Operettszínház: H: Tánc­fórum (7) — K, Szó: Hegedűs a ház­tetőn (Ábrahám bért 2. ea. 7, Szó: Bársony R. bért 2. ea. du. fél 3) — Szó, Cs: A víg özvegy (7) — P: Tánc­cal a zene birodalmában (7) — Szó: Szép primadonna (7) — V: Robin Hood (du. fél 3 és 7) — Jövő H: Én a millióból egy vagyok. Csongrádi Kata műsora (7) — a Zsebszínházban: P, Szó, V: Love Story (fél 8) Thália Színház: H, Szó, Jövő H: Doktor úr (7) — K, Cs, V: Csak egy tánc volt (7) — Szó: Gömböc úr (7) — Cs: Lóvá tett lovagok (7) — P: Antigoné — Gazdagság (7) — Szó: Szerelmi történet fele... (du. 3 és 7) — V: Családi ágy (7) Thália Stúdió: H: Mese habbal (fél 8) — Szó, V: Velem mindig történik valami (du. fél 3 és fél 5) József Attila Színház: H, K, Sze, Cs: Me and my girl (7) — P: A csá­szár messze van (E­l­­bert 7) — Szó: Bolond vasárnap (du. 3 és 7) — Jö­vő H: A hölgy fecseg... (7) — a Stúdiószínpadon: P: Szerelmi gyászmise.* József Attila-est (tél 8) Mikroszkóp Színpad: K, K, Sze, Cs, V: Felettünk a béka (tél 8, H: 6) — P: Szó, Jövő K: Az állam is felko­pik ... (fél 8) — Jövő H: Banyatanya (de. fél 10) Vidám Színpad: H: Szó: Hol a ha­tár (7) — K: Van aki forrón szereti (7) — Cs, Jövő K: Kabos-show (7) — P, V: Szeretem a feleségem (7, V: du. fél 3) — Szó: Az ördög nem al­szik (7) — V: Szexbogyó (7) — a Kis Színházban: H, P: Good bye, Charlie! (fél 8) — Szó: Anna csak egy van! (du. 3) — V: Hívtak, jöt­tem! (du. 3) Radnóti Miklós Színpad: H, Cs: Radnóti naplója (7, Cs: du. 5 is!) — H: Felolvasó színpad — Ottlik Géza: A valencia rejtély (este 0) — K: Úrj divat (7) — Szó: A hetvenkedő ka­tona (7) — P: Jövő H: Szerelőnk bo­londja (7) — Szó: V: Mesélő kert­(de. 11) — Szó: Andrássy út 60. (7) — V: Szingapúr, végállomás (7­ 3. a Várkonyi Gy. Úttörőházban) Arany János Színház — a Patak­y L Műv. Központban: H: Jövő H: Úrhat­nám polgár (du. .3) — K: Csillcsala csodája (du. 3) — Szó: Emil és a, de­tektívek (du. 3) — Cs: Pacsuli palo­ta (du. 3) — a József A. Műv. Központban: K, Cs: Csizmás kandúr (de. 10, Cs. du. 3) — Sze, Szó: Az ördög három aranyhajszála (du. 3) — a József A. Színházban: V: Oli­ver (de. tél 11), A kőszívű ember fiai (du. 3) Józsefvárosi Színház: H: Erkölcsös szerelem (7) — K: Villámfénynél (7)­ — Cs. fin én a kisöcsém (7) — K: Egerek és emberek (7) — Sző: Bubo­rékok (7) — V: Sándor, József, Bene­dek (de. fél 11 és du. fél 3) — Jö­vő H: A szabin nők elrablása (7) — az Asbóth utcai Kisszínpadon: K: Mészárszék (7) — H: Az ennivaló nagynéni (7) Jurta Színház: H: Pillanatnyi pénzzavar (Nyugdíjas béri. 2. ea. du. 3) — K: Széke homokozója... (7) — Cs. P: Pengettem az igét (7) — Szó: Jézusfaragó ember (Arany J. béri. 2. ea. du. 3), Megtörténhetett?! (7) — Szó: Ha az álmot boltban árulnák ... (de. 11) — Jövő H: A kistarcsai bün­tetőtábor ~ dokumentumműsor (6) Vers és dal a Várban: Sze: Marczis Demeter és Kertész Lajos Kodály est­je (fél 8) — V. Kincses Kolozsvár— Jancsó Adrienne műsora (du. 6) Rock Színház — a Thália Stúdióban: Szó: Szerep nem szerep? — Szom­­bathy Gyula műsora (du. 4) Vaklárma— Odry Színpad: Szó: Színház (du. fél 3) Állami Bábszínház a Jókai téren: p^'/18' f. Szó: V: A három kis­s'“'?0 Me. 10. Ezo: du. fél 3 és fél 5. V. de. fél. 10 és fél 12) — a Népköztársaság Híján: H. M­Y0 H: A vihar (felnőtt ea. fél 1) — ?50* Cs, P: Terülj, terülj asztalkám S'du* 4)_ SZ0' V: p^*er Me. 11 . ~ Vendégjátékok: K: Ezüstfurulya (A Budakeszi Műv. Házban: de. 10) — Szó: A kacsalaki rejtély (A Mo­solygó A. Műv. Házban: du. 2) Eperemi Színpad: Ca: A Stendal Trió dzsesszkoncertje (7) — p. pink S1.0^? - A végső vágás (7) — Szó: Ké­pálfy Margit Kondor Béla estje IV. ~ íüv° H: Nyugati magyar köl­­tők estje (7) Bartók Emlékház: Cs. Szabadi Vil­mos, Gulyás Márta és Onczay Csaba estje (Bécsi Mesterek — bérleti soro­zat, 7) Budapest Kongresszusi Központ: K Sze: A Szovjetunió Állami Kis Szim­fonikus Zenekarának hangversenye (Téli bérlet A/3., Sze: Téli bérlet B/3. fél 8) — Szó: „Az élet egy... musi­cal” (du. 3 és este 8) Korona Pódium: H: A Romain Gary Ügy (7) — K: A Szabó család (7) Zeneakadémia: H: Jövő H: Az Al­ba Regia Szimfonikus Zenekar hang­versenye (Esti muzsika A/2., Jövő H: B/2. 7) — Cs: Alföldy-Boruss Csilla orgonaestje (ifj. orgonabérlet B/2. fél 8) — P: Jandó Jenő zongoraestje (Zongorabérlet 4. fél 8) — V: A Scho­la Hungarica hangversenye (fél 8) — Szó: V: Mesélő muzsika (IX. bérl./l. ea. de. fél 11, X. bérl./I. ea. du. 4, V: XI. bérl. (l. ea. du. 4) — a Kisteremben: P: A Magyar Barokk Trió hangversenye (fél 8) — Szó: Erdélyi László zongoraestje (Fiatal zongoraművésze 4. fél 8) — V : Baranyai László zongoraestje (Schubert—Schumann zongoraestek 3. fél 8) Pesti Vigadó hangversenyterem: H: Hamari Júlia hangversenye (fél 8) — K: Sze: A Liszt Ferenc Kamaraze­nekar hangversenye (fél 8) — Cs: Magyar operettgála (fél 8) — P: A MÁV Szimfonikusok hangversenye (fél 8) — Szó: Nehéz a boldogságtól búcsút venni... (du. 3) — V: Az In­diai népi együttes műsora (fél 8) — Jövő H: A Budapest Ragtime Band koncertje (fél 8) — a kamarateremben: H: Gőzben (7) — K: Szó: New York körbe-körbe (7) — Cs: A TALENTUM Kortárs Művé­szet Fórum rendezvénye (7) — P: Fehér éjszakák (7) — Szó: Libikóka (7) — V: Veronica szobája (7) — Jö­vő H: Furcsa pár (7) Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Cirkuszkarnevál (du. 3, Szó, P, Szó: este 7 is, Szó, V: de 10 is!) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található.

Next