Magyar Nemzet, 1990. szeptember (53. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

3 döntés 50. évfordulójának kap­csán beszélt. «A bécsi diktátum az emberiség modern történelmének leggyalá­zatosabb cselekedete volt. Hitler Sztálin bűnös­­hozzájárulásával és Mussolini védnökségével, és született meg a döntés, amellyel az ország északnyugati részét a­­horthysta Magyarországhoz csa­tolták. Nem azért emlékezünk ezekre az eseményeikre, hogy egy­másra uszítsuk és gyűlöletet szít­sunk, hanem mert azt akarjuk, hogy ilyen események soha többé ne történjenek meg. Meg kell ta­lálni az utat a meg nem értés és gyanakvás felszámolásához. Vál­laljunk részt közösen egy olyan légkör megteremtésében, amely­ben lehetetlenné válnak a gyá­szos események, amelyek vérbe borították az országot és mély nyomokat hagytak nemzedékek tudatában” — jelentette ki Ion Iliescu. A továbbiakban kifejtette, hogy­­közös alternatívánk a megértés, a megbékélés és a szabadság szel­lemének ápolása". Sürgette, hogy az az ország népe járuljon hozzá a tisztelet és együttmunkálkodás kapcsolatainak kialakításához, és verjen vissza minden olyan fele­lőtlen, destabilizáló akciót, amely gyűlölködést szít. „Teremtsük meg közösen, párbeszéd útján és a szélsőséges álláspontok vissza­utasításával azt a társadalmi ke­retet, amely elengedhetetlen az ország megújulásához, a piacgaz­dálkodásra való áttéréshez, az életszínvonal javításához” — mondta. Az MTI másik jelentése: Romá­nia politikai helyzetét tanulmá­nyozza egy amerikai szenátusi küldöttség élén Robert Dole sze­nátorral, a republikánus kisebb­ség vezetőjével. A delegációt pén­teken Bukarestben fogadta Ion Iliescu, Románia elnöke és Petre Roman kormányfő. A szenátorok ezenkívül találkoztak a politikai pártok képviselőivel. Iliescu tájékoztatást adott Románia belső helyzetéről, és ki­nyilvánította, hogy Románia kész a kapcsolatok fejlesztésére az Egyesült Államokkal. Hazánkba érkezik a spanyol külügyminiszter Jeszenszky Géza külügyminisz­ter meghívására szeptember 5-én hivatalos látogatásra hazánkba Jeszenszky Géza külügyminisz­ter szeptember 2-a és 4-e között, a­­brit kormány vendégeként ki­­érkezik Francois Fernandez Or­donez, Spanyolország külügymi­nisztere hatalos látogatást tesz London­ban. i­s Jeszenszky Géza Londonba látogat Pérez de Cuellar Ammanban tárgyal Tarik Azizzal „Ha az ENSZ-főtitkár kudarcot vall, csak a katonai megoldás marad. Féres de Cuellar E­NSZ-fő­titkár és Terik Asze Iraki kül­ügyminiszter péntek délben megkezdte nagy várakozástól övezett, egyesek szerint a békés végkifejlet utolsó esélyét kíná­ló tárgyalásait az Öböl menti válságról. Az MTI jelenti: Az ENSZ fő­titkára által kezdeményezett és eredetileg csütörtökre tervezett találkozó egynapos késést szenve­dett,­ miután Tárik Aziz csak pénteken délelőtt érkezett meg a jordániai fővárosba. Az első — kétórás — találkozó után az ENSZ- és az Iraki kül­döttséggel kibővített tanácskozást tűzték ki az esti órákra. Pérez de Cuéllar szóvivője a nap folyamán cáfolta azt a korábban felröppent hírt,­­ hogy a. .főtitkár fontol­gatja egy bagdadi utazás lehető­ségét, az iraki elnökkel való sze­mélyes kapcsolatfelvételt. Az Öböl menti arab országok sajtója a békés rendezés utolsó esélyeként harangozta be a pén­teki ammani tárgyalásokat, bár ezt a formulát a médiák széles körben használták Husszein jor­dániai király­ washingtoni látoga­tására vonatkozóan, röviddel Ku­­vait iraki inváziója után. Az Abu Dzabiban megjelenő El-Itti­­had pénteken egyenesen azt írta, hogy ha­ az ENSZ-főtitkár ku­darcot vall, „akkor csak a kato­nai megoldás marad”. Noha az ENSZ főtitkára még Ammanba menet nagy nyoma­tékkal hangsúlyozta, hogy külde­tésének szigorú keretet szabnak az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai, a közel-keleti tér­ségben sugárzó Radio Monte- Carlo (RMC) azt jelentette pén­teken,­ hogy Pérez de Cuéllair fontos washingtoni üzenetet — kon­krét követeléseket — vitt ma­gával az iraki diplomácia veze­tőjének. A jól tájékozott ikairói forrá­sokra hivatkozó jelentés szerint az Egyesült Álamok­­három na­pot adott Iraknak a válaszadásra. Amerikai részről azt követelik Irakitól, hogy azonnal és feltétel nélkül vonuljon fel Kuvaitból, nyilvánítsa ki készségét arra, hogy biztonsági megállapodásokat ír alá, amelyek révén garanciát nyújt, miszerint nem intéz úja­bb támadást semmilyen más "arab ország ellen. A követelt garan­ciák között szerepel az iraki had­sereg létszámának csökkentése és vegyi fegyvereinek megsemmisí­tése; kötelezettségvállalás az Öböl menti­­országok bel- és külügyei­­be való be nem avatkozásra — beleértve a törvényes kuvaiti kor­mány visszatérésének lehetővé tételét; az összes ,Irakban és Ku­­vaítiban fogva tartott túsz sza­badon bocsátása. Az RMC értesülése szerint kedvező iraki válasz esetén az Egyesült Államok hajlandó meg­vizsgálni­­minden egyéb kérdést”, így az amerikai—iraki tárgyalá­sokat és a külföldi erők kivoná­sát a térségből. Az ultimátumszerű üzenet ér­telmében, ha Pérez de Cuéllar küldetése kudarccal jár, és Irak nem fogadja el a washingtoni kül­ügyminisztériumban megfogalma­zott követelményeket, akkor az Egyesült Államok „meg fogja tenni a szükséges lépéseket poli­tikájának megfelelően, hogy el­érje a nyugalom visszatérését a térségben”. Bush köztelefonja az Öböl-válság terheiről A brit külügyminiszter útipoggyászában gázálarc tápul Washingtonból jelenti az MTI. George Bush­­­gnerikai elnök pén­teken Margaret Thatcher brit kormányfővel, Francois Mitter­rand, francia elnökkel és Fahd, szaúd-arábiai urakodóval tárgyalt a közel-keleti helyzetről — adta hírül a Fehér Ház. Valamennyi telefonbeszélgetésen egyetértettek abban, hogy az érintett országok­nak folytatniuk kell közös erőfe­szítéseiket az iraki agresszióval szemben. Bush elnök kifejtette a közös teherviseléssel kapcsolatos nézeteit , amelyekkel partnerei egyetértettek. A közleményt írás­ban adták­­, miután az elnök a hét végi, amerikai háromnapos ünnepre visszatért Maine állam­beli tengerparti nyaralójába. Az MTI londoni tudósítása: Londonban Margaret Thatcher kormányfő és Husszein jordániai király eszmecseréje, illetve az Öböl menti brit katonai erők szemléjéről hazatért Tom King védelmi miniszter és az Öböl-vi­déki közlátogatásra induló Doug­las Hurd külügyminiszter staféta­botváltása jelezte pénteken a hangsúlyáthelyezést a diplomá­ciára. A katonai konfliktus válto­zatlan veszélyére és a diplomáciai mozgástér szűkösségére utaló markáns jelképnek is tekinthető azonban az a sajátos­­körülmény, hogy a brit külügyminiszter úti­poggyászába tárgyalási csomag­terv helyett ezúttal gázálarc és vegyvédelmi overall lapul. Thatcher asszony és a jordá­niai uralkodó megbeszéléseiről érdemi tájékoztatást nem adtak ugyan, de bennfentesek úgy tud­ják, hogy a brit kormányfő nem tartja elfogadható tárgyalási alapnak Husszein király elgondo­lásait. A ,kombinált arab„ENSZ megoldást” szorgalmazó uralkodó javasolta a Kuvaitot megszállva tartó iraki csapatok és az öböl menti országok védelmére kül­dött nyugati­­katonai erők párhu­zamos kivonását, illetve ez utób­biak felváltását az ENSZ égisze alá helyzendő arab békefenntar­tó erőkkel. Értesüléseik szerint Thatcher asszony egyértelműen leszögezte, hogy nincs helye egyenlőségjelnek a Kuvaitot lerohanó iraki hadse­reg és az agressziótól fenyegetett többi Öböl menti ország kérésére oda­küldött nyugati védelmi erők szerepe között, s tárgyalásról csakis a vonatkozó ENSZ-határo­zat végrehajtása, vagyis az iraki támadók távozása és Kuvait füg­getlenségének helyreállítása után lehet szó. Ugyanezt hangsúlyozta Douglas Hurd hat Öböl menti országot érintő körútjára való elindulása előtt adott nyilatkozatában is. Pénteken, a bagdadi ígéretet kö­vető harmadik napon Jordániá­ba érkezett az Irakban tartott külföldi nők és gyerekek első, olaszokból álló csoportja, sors­társaik elutazását azonban aznap is teljes bizonytalanság övezte. Magyar Nemit Gorbacsov szerint utolsó szakaszához érkezett a piacgazdálkodási tervezet A Szovjetunió növeli olajexportját Moszkvából jelenti az MTI. A válságból csak együttes erőfeszí­tésekkel, összefogással tudunk ki­lábalni — így összegezte pénteki­ sajtóértekzletén Mihail Gorbacsov azt a kétnapos tanácskozást, ame­lyet az Elnöki Tanácsadó Testület és a Föderációs Tanácsadó Testü­let tartott Moszkvában, a köz­társaságok és más autonóm köz­igazgatási egységek veztőinek részvételével. A szovjet államfő beszámolt­ arról, hogy e két nap alatt őszin­te, alapos, kritikus és gyakran ke­mény hangvételű vita bontakozott ki a piacgazdálkodásra való átté­rés kérdéseiről, és az új szövet­ségi szerződés problémáiról. Az eszmecsere végül is tükrözte azt a súlyos helyzetet, amelyben je­lenleg a Szovjetunió van, s hogy az átalakítás újabb, rendkívül ko­moly próba elé­ néz. Nem sarbad tovább halogatni a mélyreható reformokhoz szükséges intézkedé­seket — emelte ki Gorbacsov. A szovjet elnök beszámolója szerint néhány napon, valószínű­leg egy héten belül elvégzik a végleges simításokat a piacgazdál­kodásra való­­áttérés programter­vezetén. Egy kérdésre válaszolva a szov­jet vezető kifejtette, hogy orszá­ga nem mondhat le az olajexport­ból származó valutabevételről, ezért a kivitel növelésére van szükség, s vonatkozik ez más árucikkekre is. Jelenleg tanulmá­nyozzuk, hogyan bővíthetnénk exportunkat, s e téren vannak bizonyos lehetőségeink — jelen­tette ki. Gorbacsov nem tartotta idősze­rűnek, hogy a vezetés iránti bi­zalmi válság miatt jelentős struk­turális átszervezéseket, káderát­­csoportosításokat hajtsanak vég­re. Ugyanakkor nem zárta ki, hogy egyes gyakorlati megoldá­sok érdekében szerkezeti és sze­mélyi változások is szükségessé válnak. Az átmeneti időszakban valószínűleg szükség lesz az el­nöki hatalom erősítésére is — je­lentette ki végezetül. Kikiáltotta önállóságát Tatársztán Moszkvából jelenti az MTI­ Az Oroszországi Föderációhoz tarto­zó Tatár Autonóm Szovjet Szo­cialista Köztársaság törvényhozá­sa pénteken Kazanyban kikiál­totta az önálló tatár szövetséges köztársaság, Tatársztán szuvere­nitását. Az eseményről beszámolva az Izvesztyija című lap péntek esti száma emlékeztet rá, hogy évti­zedek óta napirenden van a ta­tár nép államjogi státusának kér­dése. (A tatárok alkotják a föde­ráció második legnagyobb lélek­számú csoportját az orosz után. Számuk meghaladja a három és fél milliót.) A pénteken­ elfogadott nyilat­­kozat szerint Tatársztán a Szov­jetunió része akar maradni, de saját sorsát illetően nagyobb füg­getlenséget igényel magának. Az örmény Nemzeti Hadsereg önként beszolgáltatja a fegyvereket Moszkvából jelenti az MTI. Fokozatosan normalizálódik a helyzet Örményországban, folyik a törvényen kívül helyezett ör­mény Nemzeti Hadsereg (ÖNH) egységeinek önkéntes feloszlása, fegyvereinek begyűjtése. A kaukázusontúli köztársaság parlamentjét pénteken tájékoz­tatta a helyzetről a belügymi­nisztérium vezetésével megbízott politikus, aki elmondta, hogy a rendkívüli állapot bevezetése után némi javulás tapasztalható. Az ÖNH fegyveresei általában önként beszolgáltatják fegyverei­ket és a náluk levő hadianyago­kat, s már több mint­ egy tucat osztagot feloszlattak. Felfedték az ÖNH titkos -,­­élelmiszerraktárát, ahol csaknem egymillió rubelt érő készlet volt felhalmozva. A jereváni törvényhozás alel­­nöke indítványozta, hogy dolgoz­zanak ki egy nyilatkozatot a Ka­­rabah-hegyvidéken és az egyik azerbajdzsáni járásban kialakult helyzetről. E helyeken az alelnök szerint „az örmény lakosságot el­nyomják az azerbajdzsán szer­vek”. Az örmény parlament munká­ját pénteken megszakította, s a folytatást szombatra halasztotta, azért, hogy a képviselők részt vehessenek két napja meggyilkolt társuk és annak kísérője teme­tésén. A képviselő és kísérője életét éppen akkor oltotta ki­­or­gyilkos lövés, amikor a politikus az ÖNH főhadiszállására érkezett tárgyalásokra. A merénylet nyo­mán hirdették ki a köztársaság­ban a rendkívüli állapotot. .Gdanskban megemlékeztek a Szolidaritás tíz évéről Varsóból jelenti az MTI. Tíz évvel ezelőtt elkezdett forra­dalmunk még nem ért véget — mondotta Lech Walesa a gdanski hajógyár nagytermében a Szoli­daritás létrejöttének tizedik éve­ fordulóján tartott ünnepi gyűlé­sen. Az ünnepségen megjelentek az egy évtizeddel ezelőtti események főszereplői — Walesa, az akkori üzemközi sztrájkbizottság veze­tője és a bizottság tagjai, Mie­­czyslaw Jagielski egykori minisz­terelnök-helyettes, aki a kormány tárgyaló küldöttségét vezette és végül aláírta a megállapodást a sztrájkolók követeléseinek tel­jesítéséről, valamint Tadeusz Ma­zowiecki, aki a munkások tanács­adójaként vett részt a megbe­szélésen. Mazowieczki miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy tíz évvel ezelőtt e teremben a sztrájkolók példát adtak arra, hogy az állam­­polgári rendszerváltást békés úton hajtsák végre. A Szolidaritás politikai széttagolódásának szük­ségességét elismerve a kormány­fő arra hívta fel az egykori har­costársakat, ne feledjék közös múltjukat, és politikai ellenfelek­ként se tekintsék egymást ellen­ségnek. Az évforduló alkalmából ren­dezett szabadtéri misén Józef Glemp bíboros, a lengyel kato­likus egyházfő szentbeszédében hangoztatta: a legnagyobb elis­merés illeti meg azokat, akik ki­harcolták a szabadságot.­­Emlé­keztetett arra, hogy a sztrájko­lók tíz évvel ezlőtt a közjóért szálltak harcba, és méltatta a Szo­lidaritás érdemeit. Hangsúlyozta, hogy a Szolidaritásra mint szer­vezetre és mint erkölcsi erőre változatlanul szüksége van Len­gyelországnak. Vietnam üdvözölte a Biztonsági Tanács Kambodzsa-tervét Szihanuk herceg lehetne az elnak New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kambodzsai béketervében azt ja­vasolja, hogy Norodom Szihanuk herceget válasszák az ország ve­zetőjévé addig, amíg a szabad választásokat meg nem tartják — derül ki abból a dokumentum­ból, amely csütörtökön jutott a Reuter brit hírügynökség birto­kába. „A Biztonsági Tanács öt állan­dó tagja üdvözölné, ha az átme­neti időszakban kormányzó Leg­felső Nemzeti Tanács Norodom Szihanuk herceget választaná el­nökévé” — áll az okmányban. Az AFP hanoi értesülése sze­rint a kambodzsai ellenzéki frak­ciók és a Phnom Penh-i kormány kedvező reagálását követően pén­teken a vietnami kormány is üd­­■ közölte és támogatásáról bizto­sította az ENSZ BT öt állandó tagjának kambodzsai rendezési tervét. Lezárult az olasz—osztrák kamionháború Brü­mérl közvetített Rómából jelenti, az MTI. Egy­heti lezárás után pénteken dél­ben megnyitották a közúti át­kelőket Olaszországban Ausztria felé és felől a kamionok előtt Ezzel lezárult az újabb olasz— osztrák kamionháború, amelyet az váltott ki, hogy az osztrák kormány­­ — környezetvédelmi okokból — korlátozza kamio­nok áthaladó forgalmát­­­la­sz­­ország és az NSZK között. Vála­szul Carlo Bernini olasz közle­kedési miniszter egy héttel ez­előtt lezárta az olasz határt az osztrák áruszállítók előtt. A Brenner-hágón és Tarvisio­­nál (a két fő átkelőhelyen) több kilométer hosszú kamionoszlopok várakoztak a forgalom megindu­lására, és lassú karavánként vo­nulta­k megszakítatlan oszlopok­ban mindkét irányba. A vita megoldását brüsszeli ú­ tárgyalásokon érték el a két fél, illetékesei, a brüsszeli főbizott­j­­ság­­közvetítésével! Szombat, 1990. szeptember 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Hullámvasút Washington, augusztus 31. Stílszerű volt, hogy éppen egy nő mondja ki: Margaret Tutchler, a State Department szóvivője je­gyezte meg vádlón, hogy Bag­dad a túszokkal packázva napon­ta ülteti „érzelmi hullámvasútra" a világot. S ennek korántsem csak a több ezer Irakban és Ku­­vaitban rekedt hozzátartozójáért reszkető amerikai családtag a megmondhatója, hanem az egész lakosság, amely sajnos túl sok tapasztalatot szerezhetett már az elmúlt évtizedekben arról a macs­ka—egér játszmáról, amelyet az emberrablók folytatnak ártatlan áldozataikkal. Több itteni tévé­kritikus is megállapította, hogy az újabban előszeretettel kame­rák elé álló Szaddám Huszein­­nek — mint minden diktátornak — felettébb­­hiányoznak a tele­kommunikációs szakértők. Már­mint olyanok, akik meg is mer­nék neki mondani, hogy éppen az ellenkező hatást éri el a macskamosolyával. Legalábbis George Bushnál bi­zonyosan. Azon a napon, amikor kiderült, hogy Bagdad szerdai ígérete ellenére „eljárási okok­ból” halasztódnak a kiutazások, az amerikai elnök sajtóértekezle­tén jószerivel ultimátumot adott Szaddám Huszeinnek: a Fehér Ház döntéseit nem lehet a túszok sorsával befolyásolni. Ahogyan a csütörtök esti tévéhíradók egybe­hangzóan értelmezték az elnöki szavakat, eszerint az amerikai lé­péseket csakis a politikai és ka­tonai megfontolások határozzák meg, magyarán Bush nem hagy­ja magát megzsarolni. Éjszaka az ABC tévében egyébként még egy érdekelt családtag is elismerte, hogy sajnos, ezt kell az elnöknek tennie, hiszen máskülönben ame­rikaiak milliói juthatnak az Irak­ban és Kuvaitban veszélybe ke­rült ezrek sorsára. Tehát az „élő pajzsok" taktikájával hiába is próbálná Bagdad a „sivatagi pajzs” nevet kapott amerikai hadműveletet céljától eltéríteni Biztos hátország­ a pénteken a State Department értésre adta, hogy jogászai nem­csak a vegyi fegyver esetleges iraki bevetését minősítik a nem­zetközi jog megszegésének, ha­nem a hadiövezetbe véletlenül kerültekkel való túszejtő bánás­mód is háborús bűnnek számít, mivel a bátor CBS-­műsorvezető, Dan Rather szerdai tévéinterjú­jában szemtől szemben emlékez­tette Szaddám Huszeint, hogy Hitlerhez is hasonlítják, a nürn­bergi per árnyéka­­máris rávetül Bagdadra. A hullámvasút kezelő­je továbbá emlékezhet egy köze­lebbi példára is, hiszen hasonló amerikai vádirat következménye­ként ül a miami börtönben Pana­ma exdiktátora, Manuel Norie­ga... S ha a túsztartók elsődleges célja a megzsarolt főváros meg­ingatása, akkor sok jót nem je­lenthet haza Irak washingtoni nagykövete, aki pedig­­ annak a hullámvasútnak egyik kezelője, hiszen többször is az ő nyilat­kozatai tápláltak új reményeket. A kennebunkporti nyaralásából a kongresszus tájékoztatására a Fehér Házba rándult elnök egységes hátországot tudhat ma­ga mögött. Olyannyira, hogy egy különben politikáját teljes mér­tékben helyeslő közíró aggódva állapította meg: ilyen egyhangú­lág az amerikai közéletben a vietnami háború — és a hozzá vezető „tonkini”, 98:2 arányú, szenátusi határozat — óta nem volt. A demokrata vezérek is csu­pán arra ügyeltek, hogy ne ad­janak „kitöltetlen” csekket Bushi­nak, tehát ne kötelezzék el ma­gukat bármi esetre. Mert bár a Pentagon értésre adta, hogy e válságot nem fogják „vietnami módra” kezelni, és a tábornoko­kat nem korlátozzák majd a poli­tikusok, az Indokína trauma em­léke még kísért Washingtonban. E hét derekán mindenesetre­ fel­tűntek a Busht támadó első kis csoportok, igyekezvén stílusuk­ban is felidézni a vietnami hábo­rú elleni tiltakozásokat, miként feltűntek megőszülve és megko­paszodva a hajdani sztárok, Ram­sey Clark és Daniel Eisberg. E nosztalgiatúrákból azonban alig­ha lesz népmozgalom, ha George Bushnak továbbra is úgy sikerül kézben tartania a válságot, mint eddig. Holott az elnök makacsul „va­kációzik”. Csak azért sem hagy­ja abba a mindennapi — gon­dosan filmezett — golfozását, sőt a benzinzabáló motorcsónakján is körbejár a kennebunkporti vize­ken, hogy a part menti sziklák előtt álló tévériporterek mesés háttérrel jelentkezhessenek nap­­ponta sokszor. Tudatos játszma ez, éppen a bagdadi hullámvasút­­taktika hatásának cáfolatára. Bush nem hagyja magát (mint egykor Carter a teheráni túszvál­ságban) kizökkenteni, ő sem a reménykedés magaslatába nem lendül, sem az elkeseredés mély­ségébe nem zuhan. A maine-i helyszínhez illő hűvös számítás­sal tartja kezében a dolgokat, és amikor a tőzsde lelkendezik a békeesélyekre, az elnök tudat­ja, hogy ő nem lát jelet a biza­kodásra, s ha Bagdad „jelzése­ket" küldözget, George Bush köz­li, nem köt kompromisszumot. S amúgy mellékesen odaveti a tu­dósítóknak, őt igazán „nem áb­rándítaná ki", ha valaki iraki megszabadítaná országát és a vi­lágot a diktátortól... Szaddám Huszein, lám, ezt a választ kapta szerdai ajánlkozására, hogy Bush, Thatcher meg ő üljön le — per­sze terve előtt — „megvitatni" a válságot. „Az én székem minden­esetre üresen marad" — Vonta meg vállát az amerikai elnök, ahogy itt mondják, „a test nyel­vével” is érzékeltetve, mit tart a bagdadi „erős emberről". Wilsont erények Ki hitte volna a választási kampány kezdetén még „nyám­nyilának” becézett George Bush­­ról, hogy ekkora eltökéltséggel és vezetői erényekkel irányítja el­nöksége legnagyobb és távlatilag sorsdöntő válságát? — álmélko­­dik a pénteki The Washington Post több cikkírója is. Egyikőjük megjegyzi, hogy ha sikeres is lesz az elnök, akkor Ronald Rea­gant lefokozza­­majd a történe­lemkönyvekbe „George Bush előd­jének” ... Bush ugyanis egy elemző szerint most valójában „egy új Internacionalizmus” alap­jait veti meg, a legjobb Woodrow Wilson-i módra. Kennebunkporti üdülése inkább volt látszat, mint valóság, hiszen a személyes dip­lomáciát imádó elnök (miként persze a Wyomingban vakációzó Baker külügyminiszter is) hosz­­szú órákat ült a telefonon. S ösz­­sze is verbuválták 1945 óta párat­lan világkoalíciót Bagdad meg­fékezésére. Bush csütörtöki fel­hívása a gazdagok klubjához a „közteherviselésre” és a szank­cióhoz csatlakozók kárának fe­dezésére mellőzhetetlen eleme a képletnek, kiegészíti a kollektív katonai felvonulás megszervezé­sét. Nemcsak arról van szó, hogy az öböltérség­ olajának javát Európa és Japán kapja, nem Amerika (ez érv is az újrajelent­kező elszigetelődési irányzat hang­adóinál), hanem magának az Egyesült Államoknak a költség­­vetési gondjairól. Bush nem óhajt „hadiadót” kivetni,­ viszont az Öbölbe vezényelt erők számláját valakinek állnia kell. Szórakoz­tató módon, akadnak, akik ber­zenkednek a külföldiek bevoná­sától, csak nem leszünk a világ zsoldosai — mondják, miközben Elsbergék felújították bírálatukat Amerika „világrendőri” szerep­lése ellen (Colin Powell vezérkari főnök azonban ezt büszkén vál­lalta: ,­hát kit hívnak, ha bár­hol baj van?” — tette fel a szó­noki kérdést a háborús veterá­noknak). Tanktúszok Egyre inkább úgy tűnik, in­kább George Bush ültette hul­lámvasútra Szaddám Huszeint Az iraki diktátor legfeljebb a védtelen „vendégeivel” játszhatja a macska szerepét, óvatos egér­ként immár az ő hajói hunyász­­kodnak meg, s kerülik nagy óva­tosan repülőgépei — mint arról pénteken a The New York Times amerikai tábornokokat idézve be­számol — az amerikaiakkal va­ló véletlen találkozást is, nem akarván, vagy inkább, mervén ürügyet adni a lecsapásra. Hiszen az Evan­ Novak riporterpáros (Ugyancsak pénteki­­beszámolója szerint erősen valószínűsíthető, hogy az izraelinél is korszerűbb amerikai repülőflotta az 1967-es hatnapos háborúhoz hasonlóan bánna el Irakkal, szétzúzva légi­erejét és támaszpontjait, s utá­na tankjait, igen, túszul ejtve a sivatagban. A Bush tájékoztató­járól távozó törvényhozók több­sége magánbeszélgetésben éppen­séggel erre a forgatókönyvre es­küdött. Márpedig az a Bagdad­nak kínált hullámvasút a hajdani tőzsdeügynök tréfájára emlékez­tetne: olyan, mint a lavina, egy­szer le, egyszer fel. Avar János­­ (Harbin, TASZSZ) Az észak­kínai Harbinba érkezett pénteken Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter és megkezdte tár­gyalásait Csien Csi-csen kínai külügyminiszterrel. 0 (Luanda, Reuter) Hivatalos közlemény közzététele nélkül ért véget az angolai kormány és az UNIT­A ellenzéki szervezet kép­viselői közötti lisszaboni tárgya­lások harmadik fordulója. 0 (Szófia, MTI) Andrej Luka­­nov, akit Zseljo Zselev államel­nök javaslatára az új bolgár kor­mány összeállításával csütörtökön bízott meg a Nagy Nemzetgyűlés, már megkezdte konzultációit a miniszterek kiválasztása ügyében.­­ (Buenos Aires, MTI) Tizen­kilenc esztendővel Chile alkotmá­nyos elnökévé választása után szeptember 4-én, a teljes chilei kormány je­lnlétében, nagy­néni részvéttel újra temetik Salvador Allaidét.

Next