Magyar Nemzet, 1991. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
■ Ma^r Nemitz ■ ■*|||^^“TM“^TM—^""^"""“*““tm"^m•^,tamm*TM—^eTM———^ 3e#l ttthescSABA Öl A legszebb magyar szavak egyike ez: öl. És egyike a legcsúfabbaknak, legveszélyesebbeknek, legborzasztóbbaknak la. S ez nem csupán nyelvtani kérdés, mivel hogy az egyik főnév, a másik ige. Igen, ott, az anyai ölben kezdődik az életünk (más kérdés, hogy azután milyen lesz ez az élet). Anyja ölében fészkelődik el a gyermek, ha biztonságban akarja érezni magát, vagy csak egyszerűen jól. Szerelmes is ölébe ülteti azt, aki szívének kedves. Fáradt vagy beteg gyermeket ölébe veszi a szülő. Valaki ölébe hajtja fejét, aki megnyugvást, örömöt, biztatást keres. Amit váratlan ajándékba kap valaki, az ölébe hull. Már nem ilyen biztos, hogy aki ölbe teszi a kezét, örömmel cselekszi. Nem is lustaságból talán. Hanem rákényszerül. Kicsi toldalékkal lehet ebből a főnévből ige, ölelni is elsősorban szeretetből szokás, bár lehet ölelés őszinteség híján, sikeredhet keményre, szorítóra, szorongatóra. Amikor Júdás csókkal árulta el a Mestert, nyilván meg is ölelte hozzá. Ha a főnév első értelmeként az életadás, az élet kezdete, keletkezése juthat az ember eszébe, az igen döbbenetes! — az élet végére emlékeztet, méghozzá erőszakos végére. Az élet kezdete lényegében egyféle, sokféle azonban az élet erőszakos vége. Ölni, szúrni, vágni, döfni s ledöfni lehet sokféleképp, méreggel pusztítani embert ugyancsak. Kis adagban, nagyban vagy jelképesen. S ez a szó is, ez az egy ily sokféleképpen, mennyire időszerű... Agyú döröghet, rakéta csapódhat, bomba rob ■ banhat, de élővilágot ölhet egyszerűen a tengerbe öntöttöntött olaj is. Találékony bizony az ember, ha ölni akar, vagy ha ölnie kell. Még ha megriad is néha. Nagy, nagyon nagy országban, nem is oly régen még megtorpant egy tank, amikor elébe állt egy ifjú ember. (Lehet, persze, hogy később megölték, talán hóhér kezére adták...) A Tienanmen tér kistestvérén, egy kicsi ország kisebb terén már eltaposott a tank valakit. Néhány nappal ezelőtt ez a kép is bejárta a világot, ölni azonban nemcsak fegyver is lehet, nemcsak rablótámadással, nemcsak háborúban, ölhet tekintet vagy szó, sőt, a ki nem mondott szó is. Létezik lassan, orvul ölő méreg, nem kell hozzá vegyi anyag sem. Amint magát öli, akit gond emészt, aki reménytelen felelősséget visel másért vagy másokért. Aki tehetetlen. Talán nem is önnön hibájából, ölhet a hiány és ölhet a birtoklás, kivált, ha mérhetetlen és mértéktelen. Hol van már az a kor, amikor öngyilkos fegyver volt a dúskálás, a dőzsölés! Film is készült róla, ez volt a címe: A nagy zabálás. A jólét rossz hatásáról szólt, arról, ha a test teli, de a lélek üres. Mire Magyarországon bemutatták, idejétmúlttá vált. Előadás időszerű mostanában. A nagy nélkülözés. A nagy koplalás. Ha nemcsak kenyérrel él az ember, nemcsak a kenyér hiányával él is, él a kilátástalanság, az igazságtalanság, a hazugság, a szeretetlenség, az értetlenség, az együttérzés hiánya, a közöny, a szelíd erőszak. Még a csalódás is ölhet. Betegek kórlapján, holtak halotti levelén, sírokon nem olvasható ilyesmi. Ölbe tett kézzel is lehet ölni. Mozdulni sem kell, hogy öles léptekkel vágtasson az emberiség önnön pusztulása, gyilkolás világuralma felé. öl: ez a szó kezdet és vég. Melyiket válasszuk? Zay László A haarmincórás szárazföldi ütközet ellenére a szövetségesek légi fölényüket próbálják kihasználni az Öbölben Göncz Árpád találkozott az amerikai külügyminiszterrel A külpolitikai helyzet SIKERÜLT VISSZAFOGLALNI KHAFDZSI VÁROSÁT — közölték a szövetségi erők csütörtökön, nem sokkal azután, hogy Schwarzkopf tábornok még harcaikról számolt be. Katonai megfigyeléseik szerint azonban a csata helyszínétől ötvenöt kontméterre, kuvaiti területen, öt-hat hadosztálynyi iraki alakulatot vontak össze, és valószínű, hogy Szaddám Huszein már komolyabb szárazföldi támadást tervez Szaúd-Arábia ellen. Ennek ellentmond a francia katonai vezetés vélekedése, miszerint egyáltalán nincs szó arról, hogy a szárazföldi hadműveletekkiszélesednének, és a jelenlegi harcokat csupán az iraki hadsereg próbálkozásának, felderítő hadműveleteinek, és nem kis mértékben propagandaértékű akciónak tekintik. A párizsi sajtóban egyébként szaporodnak az olyan írások, amelyek kifogásolják a térségbe küldött francia alakulatok összetételét, fegyverzetét, utánpótlási rendszerét, és megjegyzik, az egységek hangulata nem jó. Mint az MTI idézi, a konzervatív Le Figaro csütörtökön terjedelmes összeállítást közölt arról, hogy a támadó hadműveletekhez nincsenek meg a kellő feltételek. A légierő Jaguár típusú gépei nem alkalmasak éjszakái bevetésre, a Gazelle típusú hercikocsi-elhárító helikopterek nem szeretik a homokot". Az utánpótlásban fontos szerepet betöltő Transall típusú szállító repülőgépek elöregedtek. Hasonló következtetésekre jut a Le Quotidien de Paris is: a francia erő nem elégséges, és a „háború a maga brutális erejével veti fel a felszerelésekre fordított összegek és a katonai költségvetés kérdését”. AZ ÖBÜL-HÁBORV ser HSZENEK elemzésére is kitérnek a katonai források, és a külügyeket elemző polgári szakértőkhöz hasonlóan, egyelőre semmiféle lehetőséget nem látnak arra, hogy a szemben álló feleik tárgyalásos úton oldják meg a válságot. Hiszen a béke akadálya Szaddám Huszein hajthatatlanséga. A hadi helyzetet érintve a katonai körök megjegyzik, a szövetségesek légierejének tömeges támadásai jelentősen meggyengítették Irak stratégiai fontosságú iparágait, így az olaj-, a vegyi, illetve az energiaipar teljesítőképességét. A bombázások nagy károkat okoztak a hadigépezet mozgatásához szükséges távközlési rendszerekben. Spanyol megítélés szerint egyelőre bevált az elv, hogy kerülik a polgári célpontok elleni, megtorlónak minősíthető akciókat; ennek köszönhetően a háború méreteihez képest minimális az iraki polgári lakosság vesztesége. E ténynek lélektani jelentősége is van, mert fékezi a térség egyes államaiban az Amerika-ellenes hangulat szélsőséges felkorbácsolását. További megállapítás: jóllehet Iraknak van plutóniuma, nem valószínű, hogy nukleáris fegyverrel is rendelkeznek. Az viszont bizonyos, hogy a bagdadi hadsereget felszerelték vegyi fegyverekkel, s annak bevetése kiélezett helyzetben nagyon is valószínű. De katonai források szerint több tény szól az alkalmazása ellen, mindenekelőtt az a körülmény, hogy a vegyi fegyver, a baktériumfegyverhez hasonlóan, az időjárás és más tényezők függvényében visszaüthet a támadóra. GORBACSOV NEM ELLENŐRZI TÖBBÉ teljes egészében a kormányt, és lényegéiben megosztja a hatalmat a hadsereggel — állította csütörtökön egy magas beosztású tisztségviselőkkel folytatott beszélgetése alapján az AP amerikai hírügynökség. Ugyanazon a napon, amikor Moszkvában összeült az SZKP Központi Bizottsága. Ez utóbbiról szakíróik megjegyzik: a kiépülő elnöki hatalmi rendszerben mindinkább konzultációs fórummá változó KB talán éppen a korábbi hatalmának elvesztése felett sajnálkozik, és ki tudja, hány testületi tag nyomására olyan döntések felé terelheti a főtitkár-államfőt, amely ismét háttérbe szorítja a demokráciát, és nagyobb teret ad az egy központból érkező direktíváiknak. Az idézett AP-anyag viszont arra utal, hogy egyik forrása kijelentette, Gorbacsov nem tud egyedül döntéseket hozni, és nem számíthat arra, hogy azokat végrehajtsák. A Kremlen belüli eseményeket megfigyelni tudó nyilatkozó szerint „a hadsereg legfelső vezetése olyan nyomást gyakorol Gorbacsovra, hogy a válság sújtotta országban nemzeti méretben folytassa a rend helyreállítását”. Más információk szerint a Kreml számára a legfontosabb a szövetség megőrzése, s a jelenlegi helyzet a legkritikusabb az ország elmúlt százéves történetében. A szövetség a szétesés állapotában van a szeparatista erők nyomása, a jog és a törvényesség összeomlása következtében. Ide tartozik, hogy a centristának tartott Izvesztyija című lap, amelyben éppen sztrájkot kezdtek a munkatársak a főszerkesztő-helyettes lemondatásának hírére figyelmeztették a Gorbacsov távozását követelő radikálisokat, hogy a kemény vonaliak előretörése közepette az ő helyére csak valami szélsőjobboldali figura kerülhet. géges légierő a nap folyamán végrehajtott 2600 bevetés során nem szenvedett veszteséget, és nem is lőtt le ellenséges gépet. Közben — mint Tom King brit védelmi miniszter a londoni parlamentben bejelentette — Nagy- Britannia hozzájárult ahhoz, hogy az öböl-háborúban részt vevő amerikai B—52-esek ideiglenesen egy angliai támaszponton állomásozzanak. Közölte azt is, hogy brit helikopterek is közreműködtek a tengeri hadműveletekben, amelyek során tucatnyi iraki naszádot elsüllyesztettek, és 25 további vízi járművön súlyos károkat okoztak. Az IRNA Iráni hírügynökség csütörtökön bejelentette, hogy az öböl-válsággal kapcsolatos tárgyalásokra magas rangú küldöttségeket várnak Irakból, Franciaországból, Jemenből és Algériából. Párizsi értesülések szerint Francois Scheer, a francia külügyminisztérium főtitkára már Teheránban tárgyal. Csütörtök este a Szaadun Hammadi miniszterelnök-helyettes vezette Iraki delegáció is megérkezett, hogy átadja az iráni államfőnek Szaddám Huszein üzenetét. Az üzenetéből egyelőre semmi sem ismeretes, de a teheráni televízió szerint Iránban azt várják a bagdadi miniszterelnök-helyettestől, hogy „magyarázatot adjon az iraki gépek Iránba érkezésére, ami heves tiltakozást váltott ki Teheránban”. Csütörtöki sajtójelentések egyébként először számoltak be arról, hogy politikai menedékjogot kért az iráni hatóságoktól egy iraki pilóta, aki a háború kirobbanásának másnapján érkezett utasszállító gépével. Khaidzsi város közelében folytatódnak az összecsapások ••A sátán térdre kényszerítésének kezdete” Khaidzsi város és a pár kilométernyire levő kuvaiti határ között folytatódtak csütörtökön az összecsapások, miután a szövetségesek kiszorították az Irakiakat a kikötővárosból — jelentették be amerikai katonai szóvivők. Mint közölték, a khaidzsi csatározásokban 100 ellenséges katonát foglyul ejtettek, viszont az irakiak elfogták egy amerikai hadtápalakulat két tagját, akiknek egyike katonanő. A bagdadi tájékoztatási minisztérium „számos amerikai katona, köztük több nő” fogságba ejtését adta tudtul. A bagdadi hadvezetés 32. számú közleménye „a sátán térdre kényszerítésének kezdeteként" dicsőítette a khaidzsi „diadalt”. A közlemény szerint Bush hiába „próbálta elkerülni a szárazföldi csatát, s csupán a technika eszközeivel véghez vinni agresszióját”, az iraki erők „bebizonyították az ellenség gyengeségét”. A bagdadi hadvezetés azt is hírül adta, hogy szerda este óta tíz szövetséges repülőgépet, illetve rakétát semmisítettek meg. A CBS televízió jelentése szerint az irakiak lelőttek egy C—130 típusú elektronikus felderítő gépet, amely 18—20 fős személyzettel, különleges feladatot teljesített. Rijádban az amerikai szóvivő nem erősítette meg a hírt, hanem azt közölte, hogy a szövetsé Washingtoni tudósítónk felexjelentése Kudarcra kárhoztatták Bagdad csatakezdő próbálkozását, il magyarázgatják a Fehér itassal „meglepő** Baker—Bessamertnih közleményt Washingon, január 31. Teljes léd fölénye birtokában, a koalíció nem akarja, hogy Bagdad a kelleténél korábban rántsa be a szárazföldi háborúba, mint a hardzsi csatával próbálta. Washingtonban közben a keddi „meglepetést" is magyarázgatni kellett, bár némelyek üdvözlik is a „résnyi ajtónyitást" a nagyhatalmi közvéleményben. Szomorú szerdai szenzáció volt az első komolyabb szárazföldi összecsapástucatnál több amerikai áldozata, ám Schwarzkopf tábornok, seregparancsnok a csütörtök reggeli tévéhíradókban határozottan cáfolta abagdadi beállítást, s „meghiúsult propaganda puccsnak” minősítette az iraki csatanyerési híresztelést. Az Iraki egységek behatolását friss határ menti csatározásnak” nevezte, s miként már szerdai lapzártánk táján tartott rijádi tájékoztatóján is, megint egyértelművé tette, hogy a hangsúlytovábbra is a már megszerzett „teljes légi fölény” maximális kihasználásán van. Tehát Washington nem hagyja magát berántani az átfogó szárazföldi háborúba, amit Bagdad láthatóan újabb akciókkal szeretne elérni. Hiszeneddig voltaiképpen csak iraki fogságba esett, vagy „harcban eltűntnek” nyilvánított pilótákról kellett Schwarzkopfnak számot adni, most viszont megkezdődött az „igazi” — és a vietnami kudarc óta kormánykörökben annyira rettegve várt — "hullaszámlálás", annak kiszámíthatatlan következményeivel az egyelőre majdnem egységes hátországra. A vezénylő tábornok a CNS tévében hangoztatta, hogy — katonák lévén — természetesen számítottak az elkerülhetetlen áldozatokra, ám az iraki fél veszteségei összehasonlíthatatlanul nagyobbak, s pusztán katonai alapon teljesen értelmetlenek. Találgatják is elemzők a bagdadi szándékot. Pentagoni tisztviselők több magyarázattal is szolgálnak: műholdak és egyéb igazán korszerű hírszerzési eszközök híján, az iraki parancsnokok csupán a hagyományos módon, próba támadásokkal képesek felmérni a szemben álló erőket, s egyúttal igyekeznének azokat elhamarkodott akcióra csábítani a maguk jól kiépített védelmi állásai ellen. Hiszen Bagdad egyetlen reménye, minél több emberveszteséget okozni Amerikának. Szaddám Huszein már hónapokkal előbb azt fejtegette, hogy George Bush belpolitikailag „nem képes elviselni” az irakinak tizedét kitevő áldozatot sem. A rá jellemző cinikus, a saját embereit nem kímélő taktikájával azonban ezúttal aligha éri el az Iraki diktátor, hogy megzavarta a Pentagon köreit. Schwarzkopf értésre adta: a változatlan erejű légi csapásokkal „módszeresen” folyik Bagdad „puriítána". Valóban nincs értelme kapkodásba kezdeni, hiszen, amint egy interjúban Horner tábornok, légiparancsnok megállapította, alaposan ki kell és lehet is használni, hogy a szövetséges repülőgépek a légitér korlátlan urai, s szó szerint menekülnek előlük az iraki gépek, némelyiket immár polgári lakóhelyeken próbálnak elrejteni, mert azokat a szövetségesek igyekeznek kímélni. Mi több, némely elemzők azt vélik kiolvasni Schwarzkopf szavaiból, hogy a végén akár el is kerülhető lenne az átfogó szárazföldi támadás indítása, annyira sikerül szétzilálni az iraki sereget amelynek e „puhításáról” a vezénylő tábornok először adott igazán részletes tájékoztatást, különösen a B-52-es hadászati bombázók csapásainak hatását ecsetelve. A seregparancsnok viszont óva intett az újabb túlzó várakozásoktól: még nincs jele az iraki kapitulációnak, bár több szakértő a próbálkozó támadást is kétségbeesett, ,,moráljavító" lépésnek minősítette Szaddám részéről. Pentagoni értesülések arra vallanak, hogy Washington tartani kívánja magát az eredetileg is három-négyhetesre tervezett légi háborúhoz, s így a szórványos tüzérségi összetűzések, a kedd- szerdaihoz hasonló kisebb csaták valóban nem jelentik a szárazföldi háború kezdetét. Persze máris annyi váratlan fejleményre került sor, hogy kizárni semmit sem szabad, miként arról sem megfeledkezni, hogy a támadás esetleges megindítását nem fogják előre nagydobra verni. De azt, hogy a „puhítás” eredményétől teszik függővé, azt bízvást lefogadhatjuk. Egy névtelen pentagoni magas rangú úgy nyilatkozott, hogy a cél az Iraki sereg fegyverkészlete és utánpótlása ötven százalékának megsemmisítése bármi érdemi szárazföldi akció előtt. A „szuperhatalmi" tűzszünet ajánlattal Bagdadnak, amúgy is sikerült a diplomáciai fronton is meglepetést okozni. Szerdán egész napos mentőmanőverbe bonyolódott a Bush-kormányzat, amely kénytelen volt elhitetni, hogy kivételesen fabatkát sem ért a különben óraműpontosságú egyezte- A SZÁRAZFÖLDI hadszíntér JCUVKMTCjlYj I Aromát Gölte MÜ MKraSAK* AI Khafji rx rx , Contrattacco alleato · v.O NEM A MEGGAZDAGODÁS nagy lehetősége a könyvkiadás, hanem szolgálat — tartja a nyolcvanéves Püskl Sándor, aki Amerikában is, Idehaza is, kiadványaival szehet magyarnak megmaradni szétszóródott hazánkfiait. (Aki könyvekből épített templomot — 4. oldal) KÖRBEHORDOZOTT TEHÉNTEJ figyelmeztetett és emlékeztetett tegnap délelőtt a Parlament előtt arra, hogy fél esztendeje eredménytelen tárgyalások folynak a tejtermelők és tehéntartók, valamint a kormány között a túltermelési válság megoldására. (Élet, erő, szegénység — 5. oldal) BÍRÓSÁGHOZ FORDULHAT a köztársasági megbízott, ha törvényellenesnek véli az önkormányzati testület határozatát. (A jogszabály írott szövege alapján döntöttünk — 5. oldal) A MODERN BŰNÖZŐNEK közgazdasági ismeretei vannak, de a mellékszereplők naivitása is feltűnő. (Korunk divatos bűnözője a szélhámos — 7. oldal)