Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-14 / 192. szám
PÉNTEK, 1992. augusztus 14. Magyar Nemzet 11 Nemzeti parkok a harmadik világban A helyi lakosságot is érdekeltté kell tenni a védelemben A tűzpárbaj elcsendesült. A magas égen már körözni kezdtek a keselyűk a zsákmány reményében. A szembenálló felek, orvvadászok és vadőrök közül jó néhányan hevertek élettelenül a szikkadt, kemény földön. Az életben maradtak, ezúttal az orvvadászok, menekültek hátrahagyva a halottaikat. A rajtaütés nem sikerült. Hanem a győztesek nem hagyták a madarak és a vadállatok prédájául elesett ellenfeleiket, ki tudja,legközelebb nem rajtuk lesz-e a sor? Az évek óta folyó küzdelem kimenetele oly bizonytalan. Korunkban az orvvadászok által hidegvérrel elkövetett gyilkosságok mutatják a legjobban azt az ellentmondást, amelyet a nemzeti parkok ügye vált ki mindenütt a harmadik világban. Az állig felfegyverzett orvvadászok nem kímélik sem a turistákat, sem az útjukba kerülő vadőröket. (Gondoljunk csak az Elza regények világhíres szerzőjére, Joy Adamsonra, akit orvvadászaton kapott saját szolgái öltek meg és férjére, akivel ugyancsak orvvadászok végeztek sok évvel később). De ebben a piszkos háborúban gyakran ők is otthagyják a fogukat. Az elmúlt év első kilenc hónapjában csak Zimbabwéban harmincnégy orvvadászt öltek meg a nemzeti parkőrök. A gyarmatosítás emlékei re a kevésbé súlyos konfliktusok is mindennaposak a világon létező 3500 nemzeti parkban és egyéb védett területen, ami azt mutatja, milyen nehéz, úgyszólván lehetetlen a természeti értékek védelme, ha nem találkozik az emberek rokonszenvével. S ezt a rokonszenvet mind nehezebb megnyerni, hisz a növekvő népesség egyre kevésbé nézi jó szemmel, hogy elzárjanak előle olyan területeket, amelyekre a saját boldogulásának zálogaként tekint. Jim Thorsell, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) nemzeti örökségekkel foglalkozó főtanácsadója szerint már az elkövetkező tíz évben is fegyveres konfliktusok tanúi lehetünk, ahogy mind több ember települ a védett térségek közelébe. A feladat tehát nem kisebb, min csökkenteni a harcok kirobbanásának esélyét és támogatást szerezni a természetvédelemnek a harmadik világban. A feladat annál is nehezebb, mert a nemzeti parkokhoz a gyarmatosítás emlékei társulnak. A gyarmati törvényhozók annak idején nagy területeket nyilvánítottak nemzeti parkokká, ahol tilos volt a halászat, a vadászat és mindennemű növénygyűjtés. Az új, független államok követték a volt gyarmati adminisztrációt és ma 124 országnak van legalább egy, de olykor több nemzeti parkja. Csakhogy a harmadik világ országaiban korántsem olyan népszerűek ezek a parkok mint a fehér emberek körében. A helyi lakosoknak nem tetszenek sem a kerítések, sem a fegyveres őrök, sem az őket sújtó bírságok. Egyáltalán rossznéven veszik a védettséget, amelyről azt tartják csak arra szolgál, hogy őket kiutasítsák azokról a területekéről, ahol korábban otthon voltak. - Nem tudjuk megfizetni a belépődíjakat - adnak hangot a véleményüknek -, s különben is a nemzeti parkokba csak autóval lehet bemenni és a legtöbb afrikainak nincs autója. Nincs mit csodálkozni azon, hogy azok a közösségek, amelyeknek a nemzeti park miatt kellett elhagyniuk legelő- és vadászterületeiket, nem adták fel a reményt, hogy egyszer majd visszaszerezhetik azokat. A nemzeti és nemzetközi szervezeteknek tehát olyan védelmi stratégiákat kell kidolgozniok, melyek összeegyeztethetők az ott élők jogos igényeivel és a fejlesztési tervekkel. területeknek csak akkor van jövőjük, ha együtt tudunk működni a közelükben élő emberekkel" - jelentette ki Clive Wicks, a WWF angliai szervezetének munkatársa. Épp ezért a legtöbb természetvédő szervezet másképpenkezeli a védett területek kérdését mint korábban. Azok a projektek, amelyeket a Természetvédelmi Világalap gondoz és amelyek 3000- 4000 négyzetkilométert és általában harmincnegyvenezer embert érintenek, szociális és gazdasági tanulmányokat is tartalmaznak, és azok tükrében vizsgálják a nemzeti parkok és más védett területek hatását a körzetükben élő emberekre. Minderre azért is szükség van, mert a nemzetközi természetvédelem célja még további 90 000 négyzetkilométernyi, vagyis Malawi nagyságával azonos terület védetté nyilvánítása Afrikában. Ez pedig nem lehetséges az emberek nélkül. Megnyerni viszont csak úgy lehet őket, ha megengedik például a rugalmasabb földhasználatot és egyáltalán teret engednek, bizonyos korlátok között, az emberi tevékenységnek. Az viszont egyáltalán nem lehet kétséges, hogy a földi élet és a túlélés szempontjából kiemelkedően fontos természeti értékeket mindenképpen meg kell óvni. Hogy miért? Meggyőző lehet néhány példa. A nepáli Katmandu, vagy a venezuelai Caracas víz nélkül maradna, ha nem védenék a nemzeti parkokban eredő folyóikat. Megosztott jövedelem Megegyezésre lehet-e jutni e roppant nehéz kérdéskörben? A természetvédők szerint igen, hisz ma már mind többen ismerik fel, hogy e természetes gazdagságot nem lehet úgy kezelni, mint egy magányos szigetet az óceánban. Még Kenya is kezdi tudomásul venni, hogy noha kemény kézzel óvja különleges vadállományát, a sikerhez az emberek támogatására is szüksége van. Ezért tervezi például a kenyai vadvilágszolgálat (KWS) azt, hogy megosztja a turizmusból származó jövedelmét azokkal az emberekkel, akik a nemzeti parkok közelében élnek. A kenyai Amboseli vagy a nepáli Annapurna Nemzeti Park máris osztozik az idegenforgalmi bevételeken. Azonban ezek még csak ritka példák. És különben is, a világon csak kevés nemzeti park engedheti meg magának azt a luxust, hogy a turizmusból származó jövedelemre várjon. Ez egyben azt jelenti, hogy a helyi lakosság és a természetvédelem közti ellentét csak akkor tüntethető el, ha a szigorúan védett részek közül több célra is hasznosítható területeket hagynak meg, és azok használatát egyeztetik össze az emberek igényeivel. Vannak már ilyen nemzeti parkok. Nigériában például az Air-Temere Nemzeti Természeti Rezervátum, ahol a vadászat egy meghatározott területen belül tilos, de megengedett más részeken. Egy harmadikban pedig mindennemű termelést tiltanak, viszont megengedik a turizmust. E területen megengedik a bennszülöttek letelepedését, akik begyűjthetik az elszáradt fákat, de nem vadászhatnak. Követhető példa ez is, de nem ad választ az egyik legnyomasztóbb kérdésre, az orvvadászatra. Négyszáz orchideafaj A vadorzók ugyanis nem a nemzeti parkokban, hanem a környékükön élnek. És sajnos nem tűnik fel igazán hathatós védelemnek a parkok körüli pufferzónák létesítése sem. A megoldás felé mozdíthatja el az ügyet, ha a széleskörűen korlátozott földhasználatot enyhítik, és nemcsak szociális indokból engedélyezik az ott élők számára. A kiinduló gondolat az, hogyha az embereknek megéri, hogy ne hatoljanak be a nemzeti parkok szigorúan védett területeire, akkor nem fognak ott halászni és vadászni. Kimondani is jó, van már erre is példa, néhány percnyi autózásra Panamavárostól, a Soberaína Nemzeti Parkban. Ez a csodálatosan gazdag terület éppúgy szenvedett a felelőtlen emberi beavatkozástól mint világszerte a többi társa. Ráadásul a Soberaína egyike az amerikai kontinens legkönnyebben megközelíthető trópusi esőerdőjének. Hogy megmenthesse ezt a természeti csodát, ahol csak az orchideáknak négyszáz faja él, az Amcon, Panama vezető természetvédelmi szervezete ötszáz parasztnak ad segítséget a területhez alkalmazkodó, speciális gazdálkodási forma megteremtésében. Az Amcon tudósai és a parasztok most közösen dolgoznak a hagyományos és az új, nagy hozamú gabonaféléket és gyorsan növő fafajokat is meghonosító eljárás kombinációján, hogy az emberek elegendő kenyérnek valóhoz, tűzifához és építőanyaghoz jussanak, és ne kelljen eltávolítani őket a Soberaínából. Sajnos azonban e ritka példákon kívül csak kevés helyen tapasztalható törekvés arra, hogy a természetvédelmet összehangolják az emberek igényeivel, a gazdasági és a szociális fejlődéssel. Az említettek mellett csak a kameruni Korup és a Costa Rica-i Boscosa Nemzeti Park hozható fel, mint olyan terület, ahol a tervekbe már beépítették a közösségek igényeit. Mégis ezek, a csupán kezdetinek mondható lépések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy leküzdjék évtizedek bizalmatlanságát és gyűlölségét a nemzeti parkok iránt. A természetvédelem és az emberi gondolkodás közelítése egymáshoz még hosszabb időt és főként új törvényeket sürget. Legfőképp pedig türelmet és folyamatos támogatást kíván a vadállományban gazdag, de gazdaságilag szegény országok számára. Sárvári Márta Vadorzókat vesznek őrizetbe a nepáli Chilwan Nemzeti Parkban Alapítvány a természet szolgálatában A természet szolgálatában alapítványt létesített a „Somogy” természetvédelmi szervezet. Az alapítvány célja az ökológiai egyensúly fenntartását szolgáló kiemelkedő tevékenység ösztönzése, a biodverzitás és a természet szempontjából fontos, veszélyeztetett területek megvásárlása és fenntartása; gyakorlati állat- és növényfajvédelem, ahol lehetséges a kipusztult fajok visszatelepítése; a természetkímélő gazdálkodási módok ösztönzése; a természetkímélő, úgynevezett lágy turizmus támogatása; a természetvédelmi szemlélet formálása a többi között népszerűsítő rendezvényekkel. Miként az alapító okiratban írják: „Mindannyian felelősek vagyunk! Felelősek a Föld jövőjéért, az ajándékba kapott hegyekért, vizekért, erdőkért, az ott élő gazdag élővilágért, mert ezek együttese biztosítja létünket. Ezt a felelősséget kívánja erősíteni és szolgálni A természet szolgálatában alapítvány”. s.m. . A legnagyobb szárazság nyolcvan év óta Éhínség fenyegeti Zimbabwét Fonnyadt vetések, elhullott állatok, rettegő farmerek, fáradt és éhes emberek - ez a kép jellemzi ma Zimbabwét, egykor Afrika egyik legnagyobb éléskamráját. Akinek van még reménye és energiája az égre emeli a tekintetét, hogyha késve is, vajon megjön-e a várva várt, megmentő eső. Ám az ég csatornái zárva. Zimbabwét nyolcvan éve nem látott szárazság sújtja, és hacsak sürgős segítség nem érkezik, az ország tízmillónyi lakosa közül sokan nem élik túl a természeti katasztrófát. A kormány megtesz mindent,, amit egyáltalán megtehet, de ez édeskevés. Máshonnan pedig, leg- alábbis eddig, nehezen mozdulnak a segítő kezek. A világ számos részén várakoznak az elesettek, a háborúktól, éhínségtől, glóbu-szunk megannyi nyavajásától sújtottak a támogatásra, s a szándék és a cselekvés között gyakran túl hosszú, és rögös az út. Zimbabwe mindenesetre nemcsak úgy általában várja az adományokat, hanem hivatalosan is megfogalmazva: 1,7 millió tonna kukoricát és 300 000 tonna búzát kér. Hogy megkapja-e, csak remélni lehet. Mert nemcsak a búzászsákot megoldó kéz mozdul nehezen, hanem - a keserves tapasztalatok ezt igazolják - túl sokan vannak azok is, akik a nélkülözők elől elorozzák a segítséget. A tragédia azonban nemcsak az embereket, hanem az ország egész, gazdag élővilágát sújtja, a legjobban a legszárazabb dél-keleti területeken. A Mozambikkal határos Gonarezhou Nemzeti Parkban például a vízilóállományt fenyegeti a kipusztulás veszélye. És ez még mindig nem a teljes valóság. Dr. David Cumming, az ország faunájának és flórájának sokféleségét megőrizni hivatott Természetvédelmi Világalap (WWF) programvezetője szerint, a nemzeti parkok minisztériuma kétségbeesett lépésre készül, a hatezres elefántállományt kétezerrel csökkentené, hogy enyhítse az élelem- és vízhiánnyal küszködő állatvilágra nehezedő nyomást. A hivatal ezenkívül további ezer elefánt áttelepítését is tervezi. De nemcsak az ormányosok, hanem például a fehér rinocéroszok, a sable és nyala antilopok is veszélyben forognak. A természetvédők a farmerekkel összefogva azon fáradoznak, hogy ezeket az állatokat is áttelepítsék az - egyelőre - még zöldebb vidékekre. Csakhogy ehhez rendkívüli anyagi források és technikai eszközök kellenek. A WWF mindenesetre felhívással fordult a tagszervezeteihez. S hogy sikerrel jár-e? Bízzunk benne. S ha meg is érkezne a szükséges anyagi és technikai segítség, lehet-e tenni valamit is a megélhetésükért és az állataikért aggódó emberek ellenében, akik behatolnak azokra a védett területekre, amelyeket egyébként a száj- és körömfájás elterjedése ellen vettek körül kerítéssel? Egyáltalán, megvan-e az erkölcsi alap a fellépésre? A szárazság és az éhínség a legnagyobb úr, és háttérbe szoríthat minden olyan megfontolást, amely kevésbé ínséges időkben magától értetődő lenne, hogy tudniillik a vadakról a marhákra átterjedő vész komoly anyagi nehézségeket okozna a marhahúsexporttól oly igen függő országban. A parasztoknak nincs sok választásuk. Marháik már amúgy is csordákban hullanak el és hullanak a vadak is a rezervátumokban - száj- és körömfájástól-, vagy csak a szárazságtól, majdnem mindegy. Csakhogy az a természeti csapás, amely elsősorban Zimbabwét sújtja, bennünket is érint, hisz minden egyes eltűnő fajjal az egész emberiség lesz szegényebb. Földünk amúgy is törékeny ökoszisztémája lesz még sérülékenyebb. Ezt öntötte szavakba nemrég egy hágai konferencián Robert Mugabe elnök, amikor azt mondta: „Reméljük, hogy a fejlett országok meghallják a kérésünket, hogy megmenthessük közös otthonunkat. Az a segítség, amit kapunk, még távolról sem elég ahhoz, hogy leküzdjük e csapást”. (sárvári) A kiszáradt folyómederben hiába keresnek vizet ZÖLD JELZÉS A SAVASODÁS Európa háromnegyed részében meghaladja azt a kritikus terhelést, amelyet az ökoszisztéma még lényeges károsodás nélkül kibír, állapították meg a társadalmi környezetvédő szervezetek legutóbbi, göteborgi szemináriumukon, amely a légszennyezéssel foglalkozott. A savasodást a kén-dioxin és a nitrogén-oxidok okozzák. Az előbbiek nagyrészt a hőerőművekből, míg az utóbbiak a gépjárművektől származnak. A szennyezettség csökkentése a kritikus terhelés szintjére e gázok kibocsátásának azonnali 90 százalékos mérséklését igényelné. Magyarországon a savasodás elsősorban a Dunántúlt és az Északi-középhegység vidékét érinti, míg a síkságokon a nitrátosodás okoz súlyos károkat - írja a Lélegzet. AUGUSZTUS 29-ig tart az országos kerékpáros túrasorozat, melyet ez év májusában indítottak el a szervezők. Az egyes túrák helyéről és időpontjáról folyamatosan adnak hírt a Danubius Rádió Hungarosprint híradójában, valamint a napilapokban. A rendezvényen bárki részt vehet, akinek a Kresz előírásoknak megfelelő kerékpárja van. Minimális követelmény 100 kilométeres távolság megtétele. A benevezéshez szükséges kerékpártúra-igazolvány a helyi önkormányzatoknál igényelhető. BUDAPESTI KERÉKPÁROS ÉS TURISTATÉRKÉP szerkesztését tervezi az Ökoszolgálat. Keresi azok segítségét, akik kerületüket, vagy annak egy kisebb részét jól ismerik és közreműködnének a kerékpározható utcák feltérképezésében. (Jelentkezés Nagy Andreánál, Ökoszolgálat, 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 7. V. em. Telefon: 111-7855/. MEGTILTJA AZ AUTÓK egyes helyeken való áthaladását egy új törvényre hivatkozva a hollandiai Enschede város önkormányzata. Meg kívánják védeni a környezetüket, ezért egyes utakat lezárnak, másokat pedig földutakká alakítanak vissza. Az állatok számára speciális alagutakat is kialakítanak, így remélve, hogy a kipusztulófélben lévő borzok újra megjelennek a környező mezőkön - tudósít a Monatora hivatkozva a Levegő munkacsoport hírlevele. AZ ELSŐ IRÁNYVONAT, mely Budapestről Prágán és Hamburgon keresztül jut el Brémáig ez év áprilisában indult el. A kombinált fuvarozásnak ez a módja, mely lehetővé teszi, hogy az egyébként kamionnal szállított áru az út egy részét vonaton tegye meg, környezetkímélő és gazdaságos. Az egyelőre hetente háromszor közlekedő irányvonat abból a szempontból is új, hogy egyszerre szállít konténert, félpótkocsit és csereszekrényt, vagyis a tehergépkocsi alsóvázyáról levehető felépítményt. Reméljük, hogy az első irányvonalat más vonalakon több is fogja követni. ALÁBECSÜUK a dízelmotorokból kibocsátott korom veszélyességét - állítja Susanne Hippelt, a müncheni Botanikai és Mikrobiológiai Kutatóintézet tudományos munkatársa, aki úgy találta, hogy a kén-dioxid tíz-hússzorosára fokozza a korom rákkeltő hatását. A dízelkorom két éve szerepel a rákkeltő anyagoknak azon a listáján, amelyet a Német Kutatók Egyesülete ad ki - tudósít a Bild der Wissenschaftra hivatkozva a Lélegzet. A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS és a gyermekek egészsége közti összefüggést vizsgálta dr. Cathy Read, aki egyebek közt a következőket állapította meg: az elmúlt évtizedben 30- 60 százalékkal emelkedett az öt-harmincnégy éves korosztály asztma miatti elhalálozása Ausztráliában, Franciaországban, Angliában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Bár az asztma soktényezős betegség, a világon sok orvos meg van győződve arról, hogy a levegőszennyezés hozzájárul e betegség kifejlődéséhez. AZ ELSŐ OLAJVÁLSÁG ELŐTT, 1973- ban a fejlett ipari országokban a közutak forgalma a teljes olajfelhasználás kevesebb mint 41 százlékát tette ki. 1989-ben ez az érték csaknem 60 százalékra emelkedett - közli a Britain's Road to Environmental Ruin és a Greenpeace.