Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-07 / 81. szám
10 Mafflar Nemzet Lakner bácsi százéves Ma száz esztendeje született Lakner Artúr, a legendás hírű színházi mindenes, akinek a szárnyai alatt színészgenerációk cseperedtek fel egészen a halhatatlanságig. Ez alkalomból Lakner Artúr elsőszülött lánya, Lívia a Lord Kft. segítségével és dr. Steinert Ágota szerkesztői közreműködésével emlékkönyvet adott ki Lakner bácsi és száz gyereke címmel. A könyvet kedden délelőtt mutatták be Budapesten, az írók boltjában Lakner Artúr gyermekei, vér szerintiek és fogadottak: Lakner Lívia, a szerző és Kalmár Tibor rendező. Lakner bácsi alakját az utóbbi harminc-negyven évben is az emlékek őrizték, nem csak a századik születésnapján. Ruttkai Éva idézte meg személyiségét gyakorta, meg Galambos Erzsi, Ferrari Violetta, amikor már hazahazalátogathatott. Lakatos Gabriella emlegette meg Zsolnai Hédi, Örkényi Éva, Barlay Zsuzsa, Harsányi Endre s Kishegyi Árpád. Művészek, akik szinte mindent Lakner bácsinak köszönhettek. A színház szeretetét és mindennapi tudnivalóit, meg a derűt, a tartást, ami nélkül igazi művész meg nem élhet A harmincas években vált országos hírűvé Lakner bácsi Gyermekszínháza, ám mindaz, ami ekkor a pompás pedagógiai érzékkel, humorral és emberséggel fölvértezett Lakner Artúr kezei közül kikerült (előadások, színdarabok, tanórák, filmforgatókönyvek, matinék és kabarétréfák formájában), az voltaképpen évtizedek múltán is hatott Hiszen akik rövidebb-hosszabb ideig Lakner bácsi környezetében tartózkodtak - gyermekei, rokonai, tanítványai, barátai és csodálói -, olyan útravalót kaptak, amivel hosszú-hosszú időn át gazdálkodhattak. Ez a dalszövegíróként, gyártásvezetőként, gagmanként, reklámszakemberként, dramaturgként, íróként és moziigazgatóként is tevékenykedő „bácsi” ugyanis a legfontosabbat példázta mindenki előtt munkával zsúfolt és jó cselekedetekben gazdag mindennapjaival: a közönséget ki kell szolgálni. Jó előadásokkal, csattanós tréfákkal, érzelmes jelenetekkel, erkölcsi tanulságokkal és érdemesértékes ismeretekkel. Azt a fajta szolgálatkészséget, amely Lakner Artúr életének a legfőbb mozgatója volt, és aminek a lényege roppant egyszerűen így foglalható össze: a teljes emberre kell figyelni, nem az iskolázottság, pártállás, kor- és osztályhelyzet szerint rangsorolható, szeletelhető típusokra. Érdekes módon életében - ama sokat szidott, két világháború közötti Magyarországon - sokkal jobban becsülték, mint halála után. Barátja s tisztelője volt az egész művészvilág határainkon innen és túl, Lugosi Bélától Harold Loydig, Bajor Gizitől Heltai Jenőn át Paul Hörbigerig, és a legmagasabb hivatalos kitüntetések sem maradtak el mellőle: „1934. augusztus 3-án a filmszakma terén kifejtett eredményes munkásságáért Horthy Miklós kormányzótól - a mai Kossuth-díjnak megfelelő - Signum Laudist kapott.” Tán a háború előtti siker u tán a megváltozott korszellem is közrejátszott abban, hogy a háború után - bár utódai továbbvitték pedagógiai tevékenységét - nem vált Lakner Artúr neves munkássága közismertté. A nyolcvanas években - új idők új jeleként - megjelent ugyan híres-neves könyve, az Édes mostoha, ám a könyv élményét feledtették más könyvsikerek, más felfedezések, és legfőképpen a politikai változások izgalmai. A századik születésnapra kiadott emlékkönyv azonban ismét fölidézheti azt a múltat, amire feltétlenül érdemes figyelni, hiszen azt képviseli s azt tanítja meg, amivel máig hadilábon állunk: az igényes szórakoztatás mikéntjét. Lakner Lívia könyve - műfajához híven - érzelmekkel, személyes megjegyzésekkel, kedves elfogultságokkal teli. Mindezekkel: kellemes olvasmány a színházi múlttal ismerkedni vágyó embereknek. Fotóanyaga s adattára azonban jó kiindulópont lehet a színháztörténeti szakmának, hogy feldolgozza végre a háború előtti színházi és filmvilágot, a minden nehézség ellenére is viruló szórakoztatóipart. (Lakner Lívia: Lakner bácsi és száz gyereke. Lord Kft., 1993. Ára: 440 Ft.) LG. Lakner bácsi és gyerekei Felvételre keresünk budapesti munkahelyre benzinkútkezelőket Azon fiatal (35 éves korig), agilis, érettségizett hölgyek és urak jelentkezését várjuk, akik megnyerő modorukkal, jó fizikai adottságukkal, kereskedelmi érzékükkel elősegítik célkitűzéseink megvalósítását. Felvételi feltétel: tiszta erkölcsi bizonyítvány. A fényképpel ellátott részletes önéletrajzokat „Vevőcentrikus H1098” jeligére kérjük a kiadó címére (Budapest 70.1443 Pf. 191.) elküldeni. A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatában jelent meg 1985-ben Reviczky Ádám Vesztes háborúk - megnyert csaták című könyve, amelyben édesapjának, Reviczky Imre ezredesnek állít emléket. Annak a hivatásos tisztnek, aki „katonai karrierje, sőt, élete kockáztatásával ezrek, zsidók és nem zsidók életét mentette meg a biztos pusztulástól." 1943 tavaszán az ukrajnai frontról visszarendelték, parancsnokságra alkalmatlannak minősítették, mert nem volt hajlandó a környékbeli falvak „megtisztítására”. 1943 májusában büntetésből Nagybányára vezényelték, hogy átvegye a X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokságát. Paradox módon a munkaszolgálat az ő parancsnoksága alatt több ezer ember számára jelentett menedéket. Behívóival az SS-különítmények kezéből ragadott ki sokakat. A háború végén elhurcolták Sopronkőhidára, de sikerült megszöknie. Pesten jelentkezett az új hadseregbe, ám 1950-ben megfosztották rangjától. Két év múlva megvonták kis nyugdíját is. Egy Tüzép-fiókban szenet lapátolt majdnem élete végéig. 1956-ban erdélyi értelmiségiek, művészek, tudósok memorandumot juttattak el a magyar hatóságokhoz, érdemeit sorolva. 1957-ben halt meg éjjeliőrként. A világon mindenütt emlékeznek rá, utcákat neveztek el róla, emléktáblákat állítottak tiszteletére. A könyvben, amelyet néhány éve héberre is lefordítottak, munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségiek vallomásait olvashatjuk róla. Reviczky Ádám könyve most jelent meg angolul Wars lost, battles wow címen, Jerry Pane fordításában, Chris Sullivan jegyzeteivel, közös magyar-angol kiadásban, a Stephen Fischer-Galati által megjelentetett East European Monographs sorozatban, amelyet a New York-i Columbia Egyetem terjeszt. A szöveget Benyhe János válogatta, a Corvina Kiadó gondozta. A szerző Elie Wiesellel is levelezett éveken keresztül az angol kiadásról, de hiába, nem sikerült kiadót találnia. Abban, hogy ez a könyv megjelenhetett angolul, Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University professzorának volt igen nagy szerepe. Annak a professzornak, aki több művében is szólt a magyar holocaust történetéről, és 1943-ban ott volt Nagybányán. Ő hívta fel Fisher-Galati figyelmét Reviczky Imrére és a rá emlékező könyvre. (Adam Reviczky: Wars lost, battles won. East European Monographs, New York Columbia University Press, 1992.) (i.m.) Reviczky ezredes emlékezete Könyvesház SZERDA, 1993. április 7. Teleki Pálról - fegyelmezett büszkeséggel Emlékbeszédek, elemzések az Occidental Press kiadványában SZERÉNY KÜLSEJŰ, nem riasztó terjedelmű, ám igen tartalmas kis kötetet tett közzé az Occidental Press a Teleki Pál Munkaközösség Alapítvány támogatásával Teleki Pál és kora címmel, amely az 1991. április 4-i emlékülés és az 1992. január 9-i vitaülés anyagát tartalmazza. A kötet szerkesztői, Csicsery-Rónay István és Vigh Károly az egykori munkaközösségnek tagjai és mindkét ülés előadói is voltak. Antall József miniszterelnök beszéde végén felidézte azt a légkört, „a szinte lúdbőrössé vált félelmet, bizonytalanságot és izgalmat”, ami 1941- ben, Teleki halálakor átjárta az országot, és amit maga is átélt, amikor kilencéves gyerekként részt vett a gyászmisén. Ez a beszéd is jelzi, mennyire időszerű volt az emlékév és ez a kötet, hogy legalább a történeti érdeklődésű honfitársainknak segítsen Teleki Pál megismerésében és értékelésében. Az előadások, illetve tanulmányok szerzőinek nagy része az egykori Teleki Pál Munkaközösség tagja volt. Erről a munkaközösségről írja Varga József Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós? című összefoglaló könyvében, hogy „a harmincas évek közepén, főképpen volt piarista diákokból alakult értelmiségi csoport volt", amelynek tagjai azt a célt tűzték maguk elé, hogy „a magyar társadalom problémáiról és szellemi, kulturális életéről átfogó és sokszínű képet nyerjenek”. A kötetben Lukács Gyula foglalta össze e munkaközösség rövid történetét, amely nélkül nem lehet teljes képet alkotni és összefüggéseiben megérteni sem a harmincas években indult és a szovjet hódítással megsemmisített, „félbemaradt reformkort”, sem az 1945- 1948 közötti - sajnos eleve bukásra ítélt - politikai küzdelmet a demokratikus megújhodásért. Lukács Gyula idézi cselekvési programjuk kritikus megállapításait a korabeli magyar értelmiségről. Nem szorul magyarázatra, miért érezhetjük ezt fél évszázad után még időszerűbbnek. Megfélemlített, elszokott a bátor véleménynyilvánítástól és a gondolat szabadságától ez az értelmiség. A kezdeményezés kiveszett belőle. Látóköre beszűkült, egyoldalú tájékozódáshoz szoktatták. Magyarságtudata hiányos volt. Többek között ilyeneket olvashatunk az idézett tízpontos programban. A politikai gondolkodás magyar módjának fejlesztését tartották feladatuknak, és e valóban Teleki örökségéhez méltó munka ismét előttünk áll. Mely szellemi műhelyek és milyen intézmények vállalják? A kötet persze nem vállalkozott arra, hogy kimerítő feldolgozását nyújtsa Teleki Pál életművének. Fügedi Erik bevezető szavai szerint „nem elbizakodottan, de fegyelmezett büszkeséggel" akarta feleleveníteni Teleki Pál munkásságát. Éppen Antall József volt az, aki emlékbeszédében világosan kifejezte: „Teleki Pál politikai tévedéseivel, esetleg rosszul felmért helyzetmegítéléseivel, a klasszikus jogállamiságtól eltérő jogalkotásokban való részvételével nem vállalunk közösséget.” Ugyanakkor rámutatott Teleki erkölcsi hitelére, amelylyel meg akarta mutatni, hogy „Magyarország ragaszkodik a politika hagyományos erkölcsi normáihoz. Politika és erkölcs nem ugyanúgy jelentkezik, mint a hétköznapi életben, de vannak alaptételek, vannak alapeszmék, amelyekben nem lehet különbség politikában és a hétköznapi érzésekben, erkölcsi vonatkozásban." A kötet végén közölt Teleki Pálbibliográfia - Trautmann Györgyné munkája - 329 tételt tartalmaz 1896- 1941 között, ez országgyűlési beszédeinek kétkötetnyi anyagát csupán egyetlen tételként tartalmazza. Amit a bibliográfia is tükröz, azt jelenítik meg a tanulmányok, miként alapozta meg Teleki államférfiúi tevékenységét tudományos munkássága, a gazdasági és politikai földrajz körében végzett kutató- és tanítótevékenysége. Ez nemcsak ifjúkorában és nemcsak az 1919-1920-ban vállalt politikai szerepe után volt menhelye, hanem inkább egységes egésszé forrt egyéniségében „geográfikum és politikum”. Hajdú Zoltán vázolja fel a földrajztudóst, Papp-Váry Árpád a kartográfust, Kemenes Egon pedig Teleki Pál gazdaságpolitikai nézeteiről írt. Neki is súlyos konfliktusok közepette kellett küzdenie azért, hogy érvényesíthesse, amennyire lehetett, a magyar gazdaság és társadalom alakítására irányuló gondolatait és szándékait - írja Kemenes, és hozzáfűzi, hogy e szándékok és gondolatok között is sok időszerűt találhatunk. AZ ÉLETMŰ ÁLLAMFÉRFIÚI FEJEZETEIRŐL természetesen többet olvashatunk a kötetben. Külpolitikájáról Juhász Gyula akadémikus rajzol átfogó képet, Csicsery-Rónay István pedig arról ír, miként próbálta érvényesíteni 1945- től a koalíciós kormány e külpolitikai örökséget, és mennyire időszerű az napjainkban is. Diószegi István Teleki nemzetiségi politikáját mutatja be, nem kisebb mai tanulságokkal. De politikai részletkérdések is szóba kerülnek. Ezek - bármily vázlatos is e kis terjedelmű tanulmánykötet Teleki-képe - mégis bizonyos tekintetben pontosítják e portrét. Vigh Károly Teleki és Bajcsy-Zsilinszky Endre kapcsolatáról, politikusok között ritkán létrejövő barátságáról értekezik, másik tanulmánya pedig azt mutatja be részletesen, amiről Antall József is szólt korábban: miként magasodott számos európai politikus kortársa fölé látókörben és főleg erkölcsiségben. Teleki szenvedett a „középszerűség feltörése és kultusza miatt”, amely azóta is kísért közel és távol a világpolitikában. Varga József Széchenyi István és Teleki Pál reformeszméit hozza párhuzamba, egészen hivatás- és felelősségtudatukból fakadó személyes tragédiájukig. NEM MARADHATOTT KI a könyvből Teleki Pál és a magyar cserkészmozgalom kapcsolata sem, hiszen az Telekinek haláláig fontos volt. Számára valóban nem csupán diákköri emlék volt, hanem az „emberebb ember, magyarabb magyar" életre szóló programja a cserkésznevelés egésze. Cserenyey Géza egyenesen arra mutatott rá, hogy Teleki gondolkodásának alapköve, hazafiasságának józan alapeszméje a cserkészettől származik. Mert „a cserkészeten belül Teleki állandóan hangsúlyozta az egyéni és a nemzeti önvizsgálás fontosságát". Teleki Pál élete (1879-1941) - amint arra a történész és politikus Antall József rámutatott - a dualizmus korának virágzó korszakában indult, amikor már elindult a XX. század életét meghatározó technikai fejlődés és a tudomány modern kibontakozása. Ugyanakkor olyan időszakban kellett vállalnia a politikusi hivatást, amikor az ország elvesztette területének kétharmadát, valamint lakosságának felét, és az idegen hatalom nyomasztó árnyékában kellett a kompromisszumok útját keresni. „Teleki Pálban tiszteljük azt a nagy elődöt, aki kompromisszumok árán, kompromisszumok kudarcából nem egyszerű alkotmányjogi, hanem példamutató politikai következtetéseket vont le. Tiszteljük ezt a nagy államférfit, aki oly kevés nagy külpolitikus között a magyar külpolitikának megvetette alapjait, és tudományos alapra helyezte egész külpolitikai tájékozódási rendszerünket. Végül tiszteljük benne azt az államférfit, aki felismerte, hogy egy nemzetnek szüksége van elkötelezett szellemi, politikai elitre, önfeláldozó vezetőrétegre, de csak akkor működik egy ország, ha vertikálisan, az egész társadalom mélyen le, egészen a gyökerekig ki van építve." Antall József szavai ezek, amelyekhez méltán fűzte nézik, amit a nagyszerű kis kötet olvasója is érez: „A nélkül a hit nélkül, ami Teleki Pált az átalakításban vezéreltt]megfifisodásban, mi sem fogunk soha sikert elérni." Ezt a hitet táplálja bennünk Teleki életművének minél mélyebb megismerése is. (Teleki Pál és kora. A Teleki Pál-emlékév előadásai. Occidental Press, Budapest, 1992. Ára: 350 Ft.) Rosdy Pál Ordacsehiben: régi magtár, lóistálló, romos istálló, belterületi telkek, ingatlanok. Fonyódon: lóistálló, belterületi telkek és telep kialakítására alkalmas ingatlanok. Érdeklődni munkaidőben a 85/51-050 telefonszámon, vagy személyesen Tavaszi József szövetkezeti elnöknél az Ordacsehi, Fő u. 150. sz. alatti irodában. Külföldi részvétellel működő részvénytársaság kontírozó könyvelő munkatársat keres. Követelmények: - mérlegképes szakvizsga, - új számviteli törvény előírásainak ismerete, - lelkiismeretes és pontos munka. Jövedelmi lehetőség: megállapodás szerint. A jelentkezést levélben, szakmai önéletrajzzal „kontírozó könyvelő" jeligére kérjük az alábbi címre: Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság munkaügyi vezető 1392 Budapest Pf. 276.