Magyar Nemzet, 1993. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

4 Magyar Nemzet Hazai tudósítások KEDD, 1993. június 1. HÍREK SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke hétfőn hazaérkezett Argentíná­ból. Megbeszéléseket folytatott a Ma­gyarország és Brazília, Chile, Argentí­na közötti együttműködés lehetőségei­ről. A házelnököt fogadta Itamar Fran­co, a Brazil Köztársaság elnöke, Chilé­ben az elnöki funkciót ideiglenesen el­látó Enrique Krauss alelnök. SÁRA SÁNDOR doni katasztrófát bemu­tató dokumentumfilnvalkotásainak ítélték oda az Ullein-Reviczky díjat. Az elisme­rést Göncz Árpád köztársasági elnök adta át hétfőn, a Zeneakadémián. A dí­jat Jevicze Mária Ullein-Reviczky alapí­totta, aki a díjjal apjának állít emléket.­­ A kétévente átadásra kerülő díjjal olyan személyiséget jutalmaznak, aki tevé­kenységével vagy művészi alkotásával a legtöbbet tette Magyarország demok­ratikus átalakulásáért. A SZÁRLIGETEN szombaton lezajlott népszavazás arra utal, hogy a lakos­ság többségét nem érdekli, hogy tele­pülése Komárom-Esztergom megyé­hez, vagy pedig továbbra is Fejér megyéhez tartozzon. A vitát eldön­tendő írták ki a szombati népszava­zást, amely azonban eredménytele­nül zárult. A szavazásra jogosultak­nak ugyanis csak 47,8 százaléka já­rult az urnákhoz, a törvényben előírt 50,1 százalékos részvételi arány he­lyett. A voksukat leadók többsége a Komárom-Esztergom megyéhez való csatlakozásra szavazott. A CSERNOBILI atomerőmű-katasztrófa során egészségkárosodást szenvedett gyermekek segítésére több magyar és ukrán vállalat, bank és társadalmi szervezet alapítványt hozott létre szombaton. Az alapítók reményei szerint a rehabilitációs központ már 34 hónap múlva száz ukrán gyerek befogadására lesz alkalmas, de egy év múlva ezer gyerek gyógykezelését is tudják vállalni. A négymillió forint tőkével rendelkező alapítvány elnö­kévé Kupa Mihályt választották. SKINHEADÜGYBEN emelt vádat a Fővárosi Főügyészség. Társtettesként elkövetett nemzeti, népi, faji vagy val­lási csoport elleni bűntettel vádolják a fiatalkorú Sz. Rajmondot és Sz. Istvánt. A vádlottak 1992. november 13-án Budapesten a bőre színe miatt bántal­maztak egy ecuadori állampolgárt. Az ügy sajátossága, hogy amikor a bűn­­cselekmény történt, a két bőrfejű ép­pen a 48 skinhead által elkövetett bűn­ügy tárgyalásáról - amelyben vádlot­tak voltak - igyekezett hazafelé. A bí­róság akkor aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottakat. Sz. Rajmon­dot kétévi és két hónapi, fiatalkorúak börtönében, Sz. Istvánt pedig egyévi és hat hónapi, fiatalkorúak fogházá­ban letöltendő büntetésre ítélte. Lemondott a MÚOSZ elnöke Bodor Pál lemondott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnö­ki tisztéről és kilépett elnökségéből - derül ki az MTI-hez eljuttatott nyilat­kozatából. Indoklásában kifejti: sze­rinte elsősorban az ő felelőssége is, hogy nem tisztázták idejében a jobb működés kulcskérdéseit, például az elnökség és a főtitkár viszonyát. Fő­képp ezért sem sikerült a szükséges mértékben megerősíteni a tekintélyes szövetség szervező, kezdeményező, szellemi szerepét, ütőképességét, szorosabbra fonni a helyi, főleg vidé­ki és közszolgálati médiákban műkö­dő szervezetei és a vezető testületek viszonyát. Elsősorban magát tartja fe­lelősnek azért is, hogy az elnökség nem mindig töltötte be kellőképpen a feladatokat megszabó, a végrehajtá­sokat erélyesen számon kérő szere­pét. A MÚOSZ teljesítményei ezért sincsenek mindig arányban nagy szellemi erejével, sok ezer tagja szak­mai-erkölcsi súlyával, létfontosságú igényeivel. Ezért sem lehetett elég hatékony a MÚOSZ az érdekvéde­lemben, a kiszolgáltatottságot enyhí­tő feltételek megteremtésében, a köz­­szolgálati médiák függetlenségének védelmezésében, az együttműködés­ben a sajtótanáccsal, a hazai és hatá­ron túli magyar rokonszervezetekkel. Nézete szerint egyébként súlyos felelősség terheli azokat az állami és nem állami intézményeket, pénzinté­zeteket, szervezeteket, alapítványo­kat is, amelyek teljes közönyt mutat­tak a demokratikus nyilvánosságot védelmező, pártpolitikailag el nem kötelezett MÚOSZ iránt; olykor egyenesen szabotálták, illetve elle­nében, az országot káosszal fenyege­tő szélsőséges csoportosulásokat tá­mogatták. Indokolt a szabálysértési határozatok felülvizsgálata is A közigazgatási bíráskodás ne váljon a politika játékszerévé A közelmúltban alakult meg a Magyar Közigazgatási Bírák Egye­sülete. Lomnici Zoltán ügyvezető el­nöktől kérdeztük: - Az egyesület megalakulása te­kinthető-e a szervezetileg elkülönült közigazgatási bíróságok kiépítése irányában tett első lépésnek? - A közigazgatási bíróságok kiépí­tésének anyagi és személyi feltételei ma még hiányoznak. Kétségtelen, hogy a történelmi hagyományok az önálló közigazgatási bírósági szerve­zet létrehozása mellett szólnak. Az 1896-ban megszervezett Magyar Ki­rályi Közigazgatási Bíróság eredmé­nyesen működött az 1949-ben történt megszüntetéséig. Ezt követően a bíró­ságok csak korlátozott hatáskörben vizsgálhatták a közigazgatási határo­zatok törvényességét. Döntő fordula­tot hozott a rendszerváltozás után ha­tályba lépett 1991. évi XXVI. törvény, amely kiterjesztette a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát Ettől kezdve a közigazgatási döntések túlnyomó többsége bíróság előtt meg­támadható.­­ Mivel az elmúlt évtizedekben a közigazgatási bíráskodás marginális szerepet játszott, nem alakulhatott ki erre a tevékenységre specializálódott bírói réteg. A bíráknak teljesen isme­retlen közigazgatási szakterületek joganyagát kell rövid idő alatt elsajá­títaniuk. Nem szabad megfeledkezni a kérdés pénzügyi vonzatáról sem. Te­kintetbe kell venni azt is, hogy a köz­­igazgatási bíráskodás kiterjesztése kö­vetkeztében a bírák országos és helyi szintű politikai érdekeket érintő ügyekben is döntenek, és emiatt gyak­ran ki vannak téve különböző termé­szetű támadásoknak. Elég, ha a párt­os választási ügyekre, valamint a gyü­lekezési jog gyakorlásával kapcsola­tos bírósági eljárásokra utalok. Az említett támadásokkal szemben haté­konyan tud fellépni egy egységes bí­rósági szervezet, és így a közigazgatá­si bíráskodás nem válhat a politika­­játékszerévé”.. - A közigazgatási bíráskodás je­lentősége tehát várhatóan tovább nő? - Feltétlenül. A demokrácia kon­szolidációjának egyik legbiztosabb jele a valóban hatékony és széles kö­rű bírósági felülvizsgálat. A hatáskör további bővülése várható, hiszen a szabálysértési ügyekben is indokolt a határozatok bírósági felülvizsgálata. - Az egyesület hogyan tudja segí­teni a közigazgatási bírák munkáját? - Részt kívánunk venni a bírókat és munkájukat érintő jogszabályok előkészítésében, szakmai konferen­ciákat szervezünk tagjaink számára. Lehetőségeinkhez és erőnkhöz mér­ten biztosítani szeretnénk a szakszerű és nyugodt ítélkezési munka feltéte­leit Cselekvően képviseljük a köz­igazgatási bírák szalonai érdekeit, és fellépünk a kollégáinkat érintő esetle­ges - alaptalan - támadások ellen. Baranyó György Bázisunk a civil társadalom Kinek „kedvesek” a központi alapítványok? Abban mind a hat parlamenti párt egyetért, hogy civil szer­vezetek nélkül nincs jól műkö­dő demokrácia, de e szervező­dések gyakorlati működtetésé­ről, támogatásáról már meg­oszlik a pártvéleményük - hangsúlyozták a Bázisunk a ci­vil társadalom címmel vasár­nap Debrecenben rendezett or­szágos tanácskozást követő sajtótájékoztatón, amelyről az MTI tudósított. Az eszmecserét rendező szocia­lista párt álláspontját tolmácsolva Vitányi Iván választmányi elnök ki­fejtette: a civil társadalom szerveze­tei még nem fejlődtek ki hazánkban annyira, hogy egy erős demokrácia alapját képezzék. Bírálta a civil szer­vezeteket támogató elosztási rend­szert, és sürgette, hogy a nagy köz­ponti alapítványok helyett a Civil társadalom önkormányzatai dönt­hessenek az elosztásról. Hága Antó­nia, az SZDSZ országgyűlési képvi­selője is úgy vélte, hogy a civil társa­dalomra szüksége van a demokráciá­nak, de elhibázottnak minősítette a kormány jelenlegi elosztási rendsze­rét. Wotsch Péter, a Fidesz ifjúság­­politikai szakértője szerint a költség­­vetési támogatások rendszerét „ren­detlenség” jellemzi, így érvényesül­het a protekcionizmus, a kamarilla­­jelleg és az érdekképviseletek kiszo­rítása. A vezető kormánypárt képvisele­tében jelen levő Nyakas Miklós, az MDF Hajdú-Bihar megyei elnöke cáfolta, hogy bármilyen előnyt is je­lentene a támogatásban az úgyneve­zett „hatalomközelség”. Szerinte is olyan megfelelő anyagi bázissal ren­delkező civil szféra kialakítása a cél, amely nem függ a mindenkori hata­lomtól. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a most oly sokat bírált közpon­ti elosztó­ alapítványokat még a Né­­met A-kormányban Glatz Ferenc ak­kori művelődésügyi miniszter hozta létre. Wetsch Péter (Fidesz) erre úgy reagált: az alapítványokért felelős jogutód Antall-kormány bármikor megszüntethette volna azokat, „ha nem lennének oly kedvesek neki”. Gáli Ákos kereszténydemokrata országgyűlési képviselő úgy ítélte: a politikai szféra viszont ne telepedjen rá a civil társadalomra, szerepe csak a működést biztosító jogi és támoga­tási rendszer megteremtésére korlá­tozódjék. Kapronczi Mihály, a Füg­getlen Kisgazdapárt Hajdú-Bihar megyei elnöke azt hangsúlyozta: a civil szervezetek működése csak a gazdaság megerősödésén alapulhat. Ma­ tüntetnek a közalkalmazottak Ma délután 3 órakor a Roosevelt téren gyülekeznek azok a közalkal­mazottak és szimpatizánsaik, akik részt vesznek a Pedagógusok Szak­­szervezete, a Pedagógusok Demok­ratikus Szakszervezete, valamint a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete által ren­dezett tüntetésen - tájékoztatta la­punkat Vadász János, az utóbbi szakszervezet országos titkára. Az itt felállított színpadon gyakorló szakemberek szólalnak fel, ismer­tetve területük gondjait, majd a Pe­­dagógusinternacionálé küldötte, Mark-Allen Barbera üdvözli a je­lenlevőket. Ezután a Parlament elé vonul a tüntető menet, ahol körülbe­lül fél 5-től a három szakágevezet szónokai hallhatók: Szőllősi István­ná a PSZ, Pokorni Zoltán a PDSZ és Vadász János a KKDSZ képvisele­tében. Ezután felolvassák a petíciót, amelyet átadnak Szabad György­nek, az Országgyűlés elnökének. A tüntetéssel - mint Vadász János elmondta - pozícióikat szeretnék erő­síteni azokon a tárgyalásokon, ame­lyeket a közalkalmazotti bértábla be­vezetésének elhalasztása ellen, a köz­­művelődési intézmények pótlólagos költségvetési támogatása érdekében és a közalkalmazotti minimálbér (nyolc­ezer forint) legalább ezer forinttal tör­ténő megemelése érdekében szorgal­maznak. Mint hozzátette, körülbelül 15-30 ezer résztvevőre számítanak. (­vg) Új katolikus egyházmegyék A magyar katolikus egyház szervezeti felépítésének meg­változtatásáról döntött pün­kösd ünnepén kelt bullájával II. János Pál pápa. A szentszé­ki rendelkezést egy időben - május 31-én délben - hozták nyilvánosságra Vatikánváros­­ban és Budapesten. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága által az MTI- hez eljuttatott közlemény szerint a pápa a hazánkban eddig meglévő há­rom érsekség számát (Esztergom, Kalocsa, Eger) növelve, új érsekség­gé, valamint metropolitai székhellyé emelte az eddigi Veszprémi Püspök­séget. Az új érsekség első érsekévé dr. Szénás József veszprémi megyés püspököt nevezte ki. A pápai döntés nyomán a Dunán­túlon a Veszprémi egyházmegyéből létrejön a Kaposvári egyházmegye, a Tiszántúlon pedig Szabolcs-Szat­­már-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket magában foglalva megalakul a Deb­recen-nyíregyházi egyházmegye. A szentatya kaposvári megyés püspök­ké Balás Béla eddigi veszprémi se­gédpüspököt, debrecen-nyíregyházi megyés püspökké pedig Bosák Nán­dor egri hittudományi főiskolai rek­tort nevezte ki. A jövőben Budapest főváros egész közigazgatási területe, Csepel kivételével, az Esztergomi főegyház­megyéhez tartozik, amelynek új el­nevezése „Esztergom-budapesti fő­egyházmegye” lesz. A szentatya arról is rendelkezett, hogy a Kalocsai főegyházmegye el­nevezése „Kalocsa-kecskeméti fő­egyházmegye" legyen, és az érsekség vegye át a Váci egyházmegyétől egész Bács-Kiskun megyét, beleértve Kecskemét városát is. A fenti terület­­rendezés intézkedik a legtöbb ma­gyarországi katolikus egyházmegye határainak módosításáról is. A bulla végrehajtásával II. János Pál pápa Angelo Acerbi érseket, apostoli nun­­ciust bízta meg, aki annak hatálybalé­péséről is intézkedik. Szendi József 1920. október 31-én született Székesfehérvárott. A Páz­mány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán szerzett teológiai doktorá­tust. 1944. december 24-én szentelték pappá. 1963-ban az esztergomi Érse­ki Papnevelő Intézet lelki igazgatója lett, és egyben az Érseki Hittudományi Főiskola tanára. 1982. április 5-én II. János Pál pápa stephaniacumi cím­zetes püspökké nevezte ki. 1983. december 7-i veszprémi megyés püspöki ki­nevezésével sorrendben ő lett az egyházmegye 100. püspöke. Balás Béla 1941. március 15-én született Budapesten. Teológiai tanul­mányait az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán végezte, 1965-ben szentelték pappá. Lelkipásztori szolgálata kezdetén hosszú éveken át segéd­lelkészként működött, először Nagymaroson, azután más településeken. 1977- ben kapott plébánosi kinevezést Bajótra, ahol az általa felépített plébánia az ifjúság lelki központjává vált. 1992. augusztus 10-én II. János Pál pápa Fara di Maggiore-i címzetes püspökké, s egyben veszprémi segédpüspökké nevezte ki. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1992. december 10-én az Országos Ifjú­sági Lelkipásztori Bizottság elnökévé választotta. Bosák Nándor 1939. december 28-án született a Pozsony megyei Tak­­sonyfalván. Teológiai tanulmányait a Központi Papnevelő Intézet növendé­keként a budapesti Hittudományi Akadémián kezdte meg. 1959-ben állami nyomásra a központi szeminárium növendékeinek döntő többsége a papne­velő intézet elhagyására kényszerült. Főpásztora ekkor visszarendelte az eg­ri Érseki Hittudományi Főiskolára, ahol tanulmányait befejezhette. 1963. jú­nius 13-án szentelték pappá az egri székesegyházban. 1977 szeptemberétől az egri Érseki Hittudományi Főiskola tanára, 1990-től mostanáig rektora. Határon túli magyar színházak fesztiválja (Munkatársunktól) Az idén már nemcsak az erdé­lyi, a felvidéki, a délvidéki és a kár­pátaljai magyar színjátszásból kap­nak ízelítőt a kisvárdai színházi fesztiválra látogatók, hiszen bemu­tatkozik a torontói Magyar Szín­ház, valamint egy Ausztriában élő magyar művész is. A határon túli magyar színházak május 29-én kez­dődött találkozója egyúttal a sza­bolcsi kisváros színházi évadjának kezdetét is jelenti. A fesztivál - amellyel a rendezők azt szeretnék bizonyítani, hogy így is lehet tenni valamit a határon túliakért - egy hétig tart. A szombat esti megnyitón megje­lent Göncz Árpádné, a köztársasági el­nök felesége is, aki köszöntőjében re­ményét fejezte ki, hogy a magyar nyel­vű színházak találkozója hozzásegít a népek közötti ellentétek elsimításához. A fesztivál keretén belül, kihasz­nálva a hármas határ ölelését, a szín­­társulatok nemcsak Kisvárdán mutat­koznak be, hanem a határon túli ma­gyarlakta településeken, Kassán, Ungváron, Beregszászon és Szat­márnémetiben is. Józsa Fábián: Erősebb polgármesterek és jegyzők kellenek „Az önkormányzatok talán túlzottan is önállóak” Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy az önkormányzatok műkö­­dése akadozik, s az önkormányzati tör­vény - amely a feladatokat meghatá­rozza - is változtatásra szorulna. Józsa Fábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára a változtatás időszerűségé­ről, a jegyzők jogállásának esetleges változtatásáról , más aktuális kérdések­ről nyilatkozott lapunknak. -Józsa úr, ön korábban kijelentette, hogy az önkormányzati törvény módosítása nem időszerű és nem is szükséges. Viszont azt is mondta, hogy bizonyos pontokon majd változtatni kell. Mikor?­­ A jelenlegi önkormányzati rendszer poli­tikai és közjogi szempontból stabil, gazdasági­lag pedig működőképesnek bizonyult. Tehát nincs indok arra, hogy mindenáron és azonnal változtassunk rajta. Vannak elképzeléseink az önkormányzati törvény módosításáról - és a minisztériumban folynak az előkészítő munkák -, de a változtatások kétharmados többséget igényelnek. Arra viszont nincs esély, hogy a ciklus végéhez közeledve ez a parlament fel­vállalná, hogy a következő évekre kialakítja az önkormányzati működés végleges szabályait. Hiszen egy más politikai összetételű parlament másként vélekedhet bizonyos kérdésekben. - Mennyire működnek ma „önkormányza­tokként" a képviselő-testületek? - Szerintem a megválasztott képviselő-tes­tületek időnként talán túlzottan is önállóak, messzebbre mennek, mint amit a törvények le­hetővé tesznek. Az utóbbi két évben az önkor­mányzatok ráéreztek arra, hogy az ellenőrzési rendszer nem működik igazán. Óriási vagyono­kat kaptak, s ezek egy részének felélése folyik. Jelenleg az Állami Számvevőszék foglalkozik az ellenőrzéssel, de sajnos nem kellő hatékony­sággal. A jövőben a széleskörű gazdálkodási szabadság mellett meg kell teremtenünk a haté­kony és ütőképes felügyeleti rendszert is.­­ Sok helyen a mai napig politikai csatáro­zások dúlnak, amelyek adott esetben akadá­lyozhatják a szakmai munkát, s veszélyeztetik a működőképességet. - Valóban dúlnak viták, de ezek nem megta­karíthatók. Ahol a testületeken belül a frakciók jól működnek, ott a döntések kiszámíthatóak, s a politikai vita nem válik parttalanná. Inkább az a gond, hogy az önkormányzati működést nagy­fokú politikai bizalmatlanság jellemzi, s ennek eredménye az, hogy nem élnek kellő mértékben a feladat- és hatáskör-átruházás lehetőségével. A testületek igyekeznek a jogosítványok lehető legszélesebb körét maguknál tartani Ebből adó­dóan az üléseken 30-40 napirendi pontot tűznek ki maguknak, amit képtelenek megtárgyalni, így az első kettőn vitatkoznak órákig, majd próbálják „ledarálni” a többit. Szerintem a polgármesterek, a jegyzők és a bizottságok számára sokkal széle­sebb jogkört kellene átengedni a testületeknek.­­ Ha már a jegyzőket említette, bizonyára tud arról, hogy az utóbbi egy-két évben feltű­nően sokan távoztak erről a pályáról, a magas fizetések ellenére. Foglalkoznak-e azzal, hogy a jegyzők jogállásán változtassanak? - A képviselő-testület és a polgármester ál­talában laikus, a jegyző viszont kvalifikált köz­igazgatási szakember. A polgármester a saját politikai akaratát, gazdasági céljait akarja vég­hezvinni, ő működteti a hivatalt, utasításokat ad a hivatal dolgozóinak és a jegyzőnek is. Egyik oldalról a szakmaiság és a törvényesség, másik oldalról pedig az aktuális politikai akarat csap össze. Mi azt látjuk, hogy a jegyzők nem mindig tudják kezelni ezt a konfliktushelyzetet. A mai szabályok értelmében meglehetősen gyöngék a hatásköreik. Meggyőződésem, hogy mind a polgármesterek, mind a jegyzők hatás-­­­körét a jövőben szélesíteni kell. A jegyző munkáltatója a képviselő-testület, az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. Ez teszi végsőkig kiszolgáltatottá politikai érte­lemben a jegyzőt, az ilyen mértékű függés pe­dig nem szerencsés. - Hallani arról, hogy a jegyzők a jövőben állami alkalmazottakként dolgoznak majd.­­ Vannak olyan vélemények, amelyek sze­rint a jegyzők legyenek állami alkalmazottak. Ezzel én nem értek egyet, hiszen a fizetést az önkormányzatok adják, s ezzel a lépéssel az ön­­kormányzati jog sérülne. Lehetséges megoldás­nak tartom, hogy egyes munkáltatói jogosítvá­nyokhoz a köztársasági megbízott jóváhagyá­sát írnánk elő, például a jegyző felmentéséhez vagy a fegyelmi eljárás megindításához.­­Ez a köztársasági megbízottak jogosítvá­nyának további bővülését jelentené, ugyanak­kor az ellenzék véleménye szerint ők már most is túlzottan nagy hatalommal rendelkeznek. - A nálunk létrehozott köztársasági megbí­zott modell jogosítványrendszere az egyik leggyengébb Európában. A köztársasági meg­bízottnak nincs lehetősége arra, hogy felfüg­gessze a törvénysértőnek ítélt önkormányzati döntés végrehajtását, azt csak észrevételezheti. Ha nem kap választ, akkor elmehet a bíróságra, addig eltelik egy fél év, közben az önkormány­zat realizálni tudja a törvénysértő döntést. Ezenkívül nem szerepel feladatkörében gazda­sági, pénzügyi ellenőrzés sem. - Korábban felvetődött, hogy az önkor­mányzati választásokat egy évvel el kellene halasztani. Ön hogyan vélekedik erről? - Nos, a szakma jelentős részének állás­pontja szerint a legjobb az lenne, ha egy időben tartanánk meg a választásokat, hiszen több százmillió forintot megtakaríthatnánk. Ennek ellenére - mivel 1990-ben is külön történt a parlamenti, illetve az önkormányzati választás - célszerűnek tartom, hogy a jövőben is foly­tassuk ezt a gyakorlatot. Ugyanakkor úgy gon­dolom, nem szabad a jelenlegi önkormányzati képviselők mandátumát meghosszabbítani. Egyrészt a négyéves ciklus végére az emberek elfáradnak, másrészt a választók megkérdője­leznék legitimitásukat. Azt el tudom képzelni, hogy a ’94-ben megválasztott parlament műkö­dése során hoz majd egy olyan törvényt, hogy az 1998-as választásokon az önkormányzati képviselőket öt évre válasszuk, így a nyugati demokráciákban bevált „felezési ciklus" hosz­­szú távon kialakulhat. Őszy-Tóth Gábriel

Next