Magyar Nemzet, 1993. július (56. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
II Magyar Nemzet ÖN ES A KIKAPCSOLODAS 1993. JULIUS 17. Az esőben dolgozók többször hibáznak A fény az élet sója A FÉNY HIÁNYA csökkenti a teljesítőképességet és a vérnyomást, valamint a vércukorszintet. Mivel a fényhiány a szellemi teljesítményre is kihat, ezt bizonyítandó érdekes kísérletet végeztek amerikai pszichológusok. Két csoportba osztották az abban részt vevőket: az egyik csoport csak napos időben, a másik csak esős napokon dolgozott, száz órán át, amikor is húsz feladatot kellett megoldaniuk. A kísérlet 12 napig tartott, s eredménye a következő volt: a „napos csoport” 50 hibával kevesebbet vétett és 18 órával előbb végezte el a feladatot, mint az „esős csoport”. (sy) (A Journal nyomán) Testünk orvosai lehetünk Callanetics Valljuk be őszintén, életkorunktól és a nemünktől függetlenül nagyon kevesen vagyunk elégedettek alakunkkal. Még kevesebben próbálunk a változás érdekében valamit tenni, főként többet és rendszeresebben mozogni. Pedig a zsírpárnáktól való megszabadulást sokunknál nem csupán az esztétikai igény diktálná, hanem az egészségi követelmény is. Talán mindezek miatt számíthat a világsiker után hazai népszerűségre is a Callanetics, a Magyar Könyvklub legújabb kiadványa. Mit is ajánl az amerikai szerző, Callan Pinckney műve? Nem keveset: tanácsai segítségével egy kicsit orvosai, egy kicsit szobrászai lehetünk testünknek. Könyvében 200 fotó mutatja be útmutatásával, miként végezzük a gyakorlatokat, amelyek az igényeknek megfelelően formálják a csípőt, erősítik a kart és a lábakat, feszessé teszik a feneket és a hasat. Műve azt sugallja, hogy a Callaneticsben leírt módszer alkalmazásával egy óra alatt ugyanolyan eredményt érhetünk el, mint az erőfejlesztő készülékekkel hét órán át, vagy az aerobickal húsz óra alatt. Sokunknak vonzó lehet, hogy a programhoz a legtöbb esetben diétára negyedórákra is fel lehet osztani, így is eredményessé válhatnak. Felmerülhet a jogos kérdés, balesetveszélyes-e a módszer? Callan Pinckney szerint olyannyira nem, hogy gyakorlatait akár 80 évesek is végezhetik, még azod"ízületeiket sem terheli.Jó tudni, módszere semmiféle segédeszköztigényel, és nem csupán csoportosan, hanem egyénileg, odahaza is végezhetők gyakorlatai. Rendkívül szimpatikus, hogy a szerző bevezetőjében leszögezi: programja egészségeseknek készült, életkorra való tekintet nélkül. Eredményessége bizonyítására pedig több olyan fényképet közöl könyvében, amelyeket összehasonlítva valóban kedvet kaphatunk módszere elsajátítására. (bányai) Hárfával az újszülöttek között Zeneterápia Emily Halpern hárfaművész hisz a zene gyógyító erejében. Minneapolisban az intenzív újszülöttosztályon hárfajátékával véli meggyógyítani a beteg újszülötteket. Bár semmiféle tudományos alapja sincs elgondolásának, mégis eredményt ér el. A kicsik nyugodtabbak és jobban tűrik a kezeléseket Mindezt ingyen teszi, mert szereti a gyerekeket és a zenét FEB-fotó Tudatunk a mély nyugalom állapotában A transzcendentális meditáció okán hivatkoznak Einsteinnek arra az pl állítólagos mondására, mely szerint szellemi képességeinknek legfeljebb kt tíz százalékát használjuk ki. Különféle technikák születtek arra, hogyan is lehetne a bennünk szunnyadó képességeket jobban kiaknázni. Vannak, akik a Silva-féle agykontrollra esküsznek, vannak, akik a relaxációval próbálkoznak, míg mások a jógázásban vagy más gyakorlatokban találják meg a számukra üdvözítő megoldást. A transzcendentális meditáció egy, a felsoroltaktól alapvetően különböző eljárás, melynek révén lehetőségeink kiteljesedhetnek. A szerző saját tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a TM rövidítéssel is emlegetett technika rendkívül egyszerűen megtanulható, jótékony hatása néhány gyakorlat után közvetlenül megfigyelhető. Az eljárás lényege, hogy egy más, az éber, az alvó és az álmodó állapottól eltérő, negyedik, majd ezt követően újabb tudatállapotokba jussunk el. Ez a technika összesen hét állapotot különböztet meg. A Maharishi Mahesh jógi nevéhez fűződő transzcendentális meditáció segítségével tudatunk a mély nyugalom állapotába kerülhet. Ennek eredményeként nem kisebb eredményeket könyvelhetünk el, mint például: szellemi képességeink növekednek, egészségi állapotunk javul, személyiségünk egészségesen fejlődik, s nem utolsósorban harmonikus szociális viselkedés alakul ki. Alapvető, pozitív változások következnek be, olyanok, amelyek első hallásra bizonyára hihetetlennek tűnnek. De hát miről is van szó? A transzcendentális meditáció egy olyan egyszerű, természetes, könnyen elsajátítható mentális technika, melyet naponta kétszer, 15-20 percig célszerű gyakorolni. Nem igényel mást, csak kényelmes, ülő testhelyzetet, csendet és csukott szemet. A mély tudatállapotba egy mantra segítségével juthatunk el. A mantra egy, az egyénre szabott, jelentés nélküli szó, amely segít abban, hogy elménk könnyedén „csússzon át” egy másik állapotába. A hétköznapi szóhasználatban gyakorta mondjuk, hogy?min meditálsz?”. Valójában ez egy értelmetlen kérdés, mert nem lehet valamin meditálni. A meditálás a teljes csend.állapota, a lelki békéé, a megnyugvásé. E technika gyakorlása közben az egyén lehiggad, és a pihenő éberség nagyszerű állapotába jut. A test teljesen felfrissül, az elme túllépi az emberi tudatosság szintjét, végül is eljut abba az állapotba, ahol a tudat megnyílik önmaga számára. Ez a transzcendentális állapot az egyén teljes kreativitásának forrása. Félreértésekre adhat okot a transzcendentális meditáció kissé misztikus jellege. A meditáció bizonyos szertartásokhoz is kapcsolódhat, ahol a fehér kendőnek, virágoknak, gyümölcsöknek is szerepük van. Ez azonban csak külsőség, amely adott esetben el is maradhat. A TM valójában nem vallás, nem is filozófia, sőt nem is egyfajta különleges életmód. Egyszerűen egy olyan lehetőség, amely akkor is hatékony, ha nem is hiszünk benne. Ugyanakkor a transzcendentális meditáció nincs ellentétben egyik vallással sem, sőt lehetőséget ad arra, hogy megismerjük a mindennapi élet során nehezen elérhető tapasztalatokat és gondolatokat. A transzcendentális meditáció technikája a több ezer éves védikus hagyományokból származik. Művelői megkísérelték összegezni a hagyományos indiai bölcseletet és a világ felépítéséről szóló modern fizikai ismereteket, és mindezt egy egységes rendszerbe foglalni. Ahogyan a fizika eljut a végtelen bonyolultságú világ elemi szintjeire, a transzcendentális meditáció ugyanezt keresi az emberi tudat legegyszerűbb formáiban. Maharishi jógi ezt úgy fogalmazta meg, hogy a transzcendentális meditációban az elme önmagára irányuló állapotába kerül, és ez az emberi tudat legegyszerűbb formája. A tudatnak ez az állapota a fizika szuperszimmetrikus egyesített kvantummező elméletével összhangban van. A TM módszerének segítségével a tudat megnyílik saját teljes lehetőségei számára. Mit jelent ez a hétköznapok nyelvére lefordítva? Számtalan vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy kimutassák a transzcendentális meditáció hatásait. Igen figyelemreméltó eredményt hozott egy börtönben végzett kísérlet. Korábban a rabok többsége visszaeső bűnöző volt. Úgy tűnt, hogy ez egy megállíthatatlan, ördögi kör. Midőn a fogházban kipróbálták a TM-technikát, meglepve tapasztalták, hogy a visszaesők aránya feltűnően csökkent. Lehetséges, hogy ez az eljárás segít abban, hogy öntudatlanul is megtaláljuk a helyes utat? Egy másik vizsgálatban a transzcendentális meditáció egészégre gyakorolt hatását vizsgálták. Azt tapasztalták, hogy a vérnyomás - gyógyszeres kezelés nélkül is - az egészséges szintre áll be. Egyes biztosítótársaságok úgy döntöttek, hogy árengedményt adnak a transzcendentális meditáció gyakorlóinak életbiztosítása során. Személyes tapasztalatom is azt igazolta, hogy a meditatív állapot gyorsan bekövetkezett. Légzésem - amennyire utólag meg lehet állapítani — lelassult. Furcsa, de egyáltalán nem fájdalmas érzést tapasztaltam a fejemben. Olyasmit, mintha agyam - mint egy szivacs - valamiféle „folyadékot” szívott volna magába. Ez az érzet a megváltozott tudatállapotból való „kijövetel” után is megmaradt. Egy belső, jó érzés áradt el bennem, gondjaim már nem nyomasztottak, a dolgok a helyükre kerültek. Ugyanakkor igen kellemetlen a meditáció megzavarása, sokkalta rosszabb, mint amikor mély álomból hirtelen felrázzák az embert. A tanfolyamot követően az egyik hallgató belső késztetésre - leszokott a dohányzásról. Nekem nem sikerült ugyanez, ám tény, hogy én is a korábbi mennyiség felét-harmadát szívom. A transzcendentális meditáció hívei meg vannak győződve arról, hogy ez az eljárás, segít az emberek és a népek közötti konfliktusok feloldásában. Úgy vélik, ha a népesség egy meghatározott százaléka aktívan gyakorolná ezt a technikát, akár a világbéke is létre jöhetne. A világon több millió ember végez transzcendentális meditációt. Magyarországon kb. húszezer ember végezte el a TM-tanfolyamot. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a személyek saját, tényleges életkoruknál fiatalabbaknak tűnnek, sikerült a bennük felhalmozódott stresszektől megszabadulniuk, idegrendszerük felfrissült, tanulási képességük és kreativitásuk javult (sz. sz.) A dianetika módszer az elme megértéséhez Életünk és előző életeink? Mit kezdjünk azzal a foguralommal, hogy „lélek”? Mit rögzít a tudatunk? A. f A múltbeli események hogyan hatnak a jelenünkre? Honnan is kezdődik az életünk: a fogantatástól, netán sokkal-sokkal korábbról? A dianetika - amelyet a világon sok millióan ismernek és gyakorolnak - igyekszik választ adni ezekre. Nem csupán egy lehetséges elmélettel szolgál, hanem egy auditálásnak nevezett módszer segítségével visszavezeti a személyt a múltjába, szembesíti az átélt krízishelyzetekkel. Megadja a lehetőséget arra, hogy a negatív tapasztalatokat töröljük, ezáltal „oldottá”, majd „tisztává” váljunk. Kérdés azonban, hogy meddig tudunk visszamenni az időben. A dianetika, mint azt hívei állítják, megfelelő eljárás arra, hogy a születéskor, sőt az embrionális korban átélt tapasztalatokat visszaidézzük, és az onnantól eredeztethető negatívumoktól megszabaduljunk. Sokak számára már ez is hihetetlennek tűnik, a dianetika azonban nem áll meg ezen a ponton: azt állítja, hogy képesek vagyunk előző életeinket megismerni, azok krízishelyzeteit végérvényesen lezárni. Mi több, ezt az utazást a múltba bárki meg tudja tenni. Segítségével olyan tapasztalatokhoz juthatunk, amelyek egész életünket megváltoztathatják. Me higgy a csodákban! Ismerd meg azokat" - vallják a dianetika hívei. De vajon igazak-e ezek az első hallásra meghökkentő állítások? Nemrégiben egy Hamburgból érkezett előadó, Holger Hackenjos közelebb vitt ennek megértéséhez. Az előadó meggyőződéses híve annak, hogy információkkal rendelkezünk előző életeinkről, és ezeket képesek vagyunk megtapasztalni. A legfontosabb - mondotta -, hogy semmit se higgyünk el, mindent kritikával fogadjunk, és saját magunk győződjünk meg az állítás igaz vagy hamis voltáról. A dianetika nem más, mint egy módszer az elme megértéséhez. Az elnevezés az ógörög „dia” (át, keresztül) és a „ne” (lélek, szellem) szavakból származik. L. Ron Hubbard, a dianetika módszerének kidolgozója szerint elménk két részből áll. A kisebbik, tíz százaléknál is kisebb rész az analitikus gondolkozásra szolgál. A maradék 90 százaléknyi rész az úgynevezett reaktív elme. Ez az a terület, ahonnan az emlékek igen nehezen jönnek elő. Mi az oka ennek a szétválásnak? Miért nehéz visszahozni előző életünk emlékeit? A válasz az elme tulajdonságában rejlik. Tudatunk minden átélt eseményt képekben rögzít. Életünk minden másodpercéről 25 képkocka készül, és ez az egész egy végtelen hosszú filmmé áll össze. Nem csupán a vizuális élmény marad meg, hanem az ehhez kapcsolódó érzetek, körülmények, örömök és félelmek mindmind rögzülnek. Az előadó szerint mi elfelejtjük a képeket, de a képek nem felejtenek el minket. Mi történik a fájdalom és az öntudatlanság állapotában? Ilyenkor az analitikus elme kikapcsol, és minden, ami körülöttünk történik, a reaktív elmébe vándorol. Vegyük azt az esetet, midőn egy balesetnél elveszítjük az öntudatunkat. A reaktív elme minden érzést, szót, szagot feljegyez. Amikor magunkhoz térünk, nem emlékszünk arra, mi is történt velünk. Eltelik valahány év, és egy mentőautó szirénázását halljuk. És ekkor az illető, akivel a baleset annak idején történt, megszólal: fáj a lábam, bizonyára időjárás-változás lesz... Mi történik valójában? Kapunk egy jelt a jelenből, amire válasz jön a múltból. A probléma az, hogy az illető nem tudja, hogy valójában mi is történt. A reaktív elme ugyanis „nem ésszerű”, egyszerűen csak visszajátssza azt, ami valamikor történt. A reaktív elme nem kérdezi, hogy jelentkezhet-e. Hasonló jelenségeket tapasztalunk egy horrorfilm megnézése vagy egy szentimentális regény elolvasása során. A kép vagy a szöveg előcsalogatja a reaktív elménkben tárolt tapasztalatokat, az izgalmat vagy a könnyeket önnön emlékeink váltják ki. Kevesen gondolnak arra, hogy a magzat átéli a terhesség alatti szeretkezés eseményeit. Ez számára rázkódás, nyomás formájában jelentkezik. A reaktív elme mindezt feljegyzi, nem értékeli, ám bármikor képes annak lejátszására. Életünk két végpontja, a fogantatás (vagy akár a születés) és a halál öntudatlansággal és fájdalommal járó esemény. Olyan elemi erejű élmény, ami sohasem kerül be az analitikus tudatba, ám rögzül a reaktív elmében. Elhatárolja a múltat, egyben megnyitja a jelent A múlt azonban továbbra is létezik, szorongásai, félelmei megjelennek mindennapi életünkben is. Anélkül, hogy szembenéznénk saját múltunkkal, emlékeinkkel, nehéz választ találni arra, hogy vajon miért is retteg oly nagyon az egyik ember a villámlástól, a másik a víztől, miért vált ki rettegést egyesekben a csillogó kés, másokban a nagy magasság. Az ember megszokja reaktív elméjének üzeneteit a mindennapi életében. A múltat mint egy hozzánk láncolt vasgolyót hurcoljuk magunkkal. Cselekedeteinket, emberi kapcsolatainkat, sikereinket, kudarcainkat befolyásolja. Bolygónk egyike az univerzum milliárdnyi égiteste közül. A csillagászatilag belátható világ méretei lenyűgözőek. Nehéz választ adni arra, hogy mi az élet, és honnan származik. Hihetjük-e, hogy máskor és máshol is éltünk, talán esetleg egy másik bolygón? Nem tisztem, hogy erre a kérdésre válaszoljak. A tényekhez való hűség csak azt követeli meg, hogy rögzítsem, számos emberrel beszéltem, aki határozottan azt állította, hogy az auditálás során visszaidézte előző életének emlékeit. Az auditálás a dianetika legfontosabb módszere, amely során visszahívhatóak a reaktív elme képei. Az auditálásnak semmi köze nincs a hipnózishoz vagy a pszichoanalízishez. Célja, hogy a fájdalom és az öntudatlanság képeit előhívja, majd azt lezárja. Az auditor az a szakképzett személy, aki ismeri az auditálás technikáját. Az auditor nem értékel, csak abban segít, hogy végigjárjunk a múltunk ösvényein, és ennek eredményeként rádöbbenjünk arra, hogy mi az összefüggés a pillanatnyi problémánk és a múlt között. Képzeljük el, hogy mennyire változtatná meg az életünket, ha valamivel több örömet tudnánk átélni, és valamennyivel növekednének a szellemi képességeink. A dianetika azonban többet állít, azt mondja, hogy el lehet jutni a megtisztulás állapotába, amikor a múlt már nem rettent, hanem áttekinthető, megérthető eseménysorrá szelídül. Maga az auditálás némi bátorságot igényel, eltökéltséget arra, hogy meg akarjuk változtatni magunkat. *** A dianetikával kapcsolatban egy magyar sikerről lehet még beszámolni. Minden évben értékelik és díjazzák azokat a személyeket, akik a világon a legtöbbet tettek a dianetika használata érdekében. Ez évben a legeredményesebb auditori kitüntetést Bodrogi Attiláné nyerte el. Szabó Szilárd