Magyar Nemzet, 1993. október (56. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
SZOMBAT, 1993. október 30. m .·i ·· A Fővárosi Főügyészség szeptember 27-én vádiratot nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz Dieter Hofmann osztrák állampolgár ellen. Az ügyészség ,a külföldi személy részére hozzáférhetővé tétellel elkövetett államtitoksértés'' bűntettével és hivatali vesztegetéssel vádolja a márciusban elfogott és azóta is előzetes letartóztatásban levő 51 éves üzletembert. A nemzetközi, főleg osztrák sajtó és a magyar lapok is sok valós és valótlan történetet, hírt közöltek a „szigorúan titkos” ügyről, illetve főszereplőjéről, Hofmann „tábornok”-ról, aki egyesek szerint „hírszerző szolgálatilag aktív” személy, mások szerint pedig „hobbititkosügynök”. A Magyar Nemzet dr. Bócz Endre fővárosi főügyészt kérdezte Európa egyik legtitkosabb emberéről és bűnügyéről. Kiadott frekvenciák - Főügyész úr! Mikor és miért indult büntetőeljárás Dieter Hofmann ellen? A Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal március 19-én vette őrizetbe, majd indítványára a Fővárosi Bíróság letartóztatta Dieter Hofmannt. Azért indult büntetőeljárás vele szemben, mert a dr. Bakonyi István rendőr százados ügyében folytatott nyomozás során alapos gyanú merült fel, hogy a rendőrtiszt vesztegetés fogalomkörébe eső ajándékot, egy Audi személygépkocsit fogadott el az osztrák „üzletembertől”. — A bűnügyben ki tette a feljelentést, és melyik hatóság járt el? — Az ügyben a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója tette meg a büntetőfeljelentést hivatali vesztegetés és államtitoksértés bűntett alapos gyanúja miatt. A nyomozást az ügyészségi nyomozóhivatal folytatta le, mivel a rendőrök elleni büntetőeljárás ennek a hatóságnak a kizárólagos jogkörébe tartozik. A sajtóban megjelent nem hivatalos értesülés szerint az ügyben „államtitoksértésre irányuló előkészület” miatt indult a nyomozás a Nemzetbiztonsági Hivatal titkos felderítőmunkájának eredményeként Dieter Hofmann tevékenységével kapcsolatosan szóba került a kémkedés is. A bűnügy jellegére tekintettel a büntetőeljárás megindítása előtt a Nemzetbiztonsági Hivatal tájékoztatta az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjét. Munkájukról semmiféle tájékoztatást nem adhatok, egyrészt mert az nem tartozik rám, másrészt pedig titkossága miatt a felderítés nem tartozik a nyilvánosságra. Annyit elmondhatok, hogy a büntetőeljárás során a Nemzetbiztonsági Hivatal megadott minden segítséget az ügyészeknek a nyomozás eredményes befejezéséhez. A „kémkedéssel” kapcsolatban csak a Fővárosi Főügyészség közleményében megfogalmazottakat ismételhetem meg. A vád szerint Dieter Hofmann 1989 vége és 1990 júniusa közötti időben technikai úton felderítette, s egy külföldi cégnek kiadta a rendőrség által szolgálati ügyekben használt rádiófrekvenciák adatait. Ezek államtitkot képeznek. A kérdéses cég olyan rádióvevőket állított elő, amelyekkel osztrák területen is venni lehetett a rendőrség bizonyos egységeinek szolgálati rádióközleményeit. Dieter Hofmann-nak ez a cselekménye 1989. október 15-ig, valamint 1993. május 15. óta hatályos büntetőjogi szabályok szerint kémkedésnek minősül, a két időpont között viszont a kémkedésnek egy olyan büntetőjogi meghatározása volt hatályban, amely nem illik a nyomozás során megállapított tényekre. Magatartását a bűncselekmény elkövetésének idején hatályban levő büntető törvényköny vonatkozó paragrafusa szerint kell elbírálni. Hangsúlyozom: a nyomozóhatóság 1993 márciusában véget vetett Dieter Hofmann bűncselekményének. Azt a tevékenységét, hogy magyar államtitkot szerzett meg és azt kiszolgáltatta egy külföldi cégnek, csak abban az esetben lehetne kémkedésnek minősíteni, ha a korabeli törvényszövegnek megfelelően be lehetne bizonyítani, hogy „külföldi kémszervezet tagjaként vagy megbízásából” végezte tevékenységét. Ám azt, hogy a kérdéses külföldi cég, amelyiknek a magyar államtitkot képező adatot átadta, „külföldi kémszervezet” lenne, nem lehet bizonyíttani. - Milyen nemzetiségű a kérdéses külföldi cég? - Nem magyar. Többet nem mondhatok. Szigorúan titkos - Mit tartalmaz a Fővárosi Bírósághoz benyújtott vádirat? - A bűnügy szigorúan titkos minősítésű, a vádirat tárgya azonban természetesen nem. Mint ahogy közleményünkben nyilvánosságra hoztuk, az ügyészség Dieter Hofmannt külföldi személy részére hozzáférhetővé tétellel elkövetett államtitoksértés és hivatali vesztegetés bűntettével, dr. Bakonyi Istvánt pedig hivatalos személy által elkövetett vesztegetéssel vádolja. Vesztegetés címén az a vád, hogy Dieter Hofmann egy Audi gépkocsit ajándékozott dr. Bakonyi Istvánnak — ő pedig azt elfogadta - lényegében azért, amiért szolgálati elöljárói utasítására, tehát hivatali feladatként kísérgette az osztrák üzletembert, a rendőri szerveknél látogatásokat, valamint programokat szervezett részére és tolmácsolt neki. - Ki valójában Dieter Hofmann? Mit lehet róla tudni? A büntetőeljárás egyik feladata az elkövető személyének és egyéni körülményeinek a tisztázása is. Állítólag kapcsolatban állt különböző nyugati titkosszolgálatokkal, más vélemények szerint pedig a volt szocialista országok egyes hírszerző szerveivel működött együtt. Dieter Hofmann osztrák állampolgárral valóban rengeteget foglalkozott a nemzetközi és a magyar sajtó. Az újságok sok olyasmit írtak róla, aminek az ellenőrzése és megállapítása, illetve hiteles bizonyítása egyszerűen túlmegy a magyar nyomozószerveknek a lehetőségein. Hozzáteszem, a különböző állítások többségének Dieter Hofmann magyarországi bűncselekményei szempontjából nincs jelentősége. Ezek ellenőrzése idő-, energia- és pénzpazarlás lenne. Tény, hogy a nyomozás során is különböző adatok merültek fel, amelyek Dieter Hofmann állítólagos titkosszolgálati kapcsolatait érintették, de olyan bizonyítékokat, amelyek a büntetőeljárásban hitelt érdemlően felhasználhatók, nem sikerült dokumentálni. Az biztos, hogy aki a vád tárgyává tett cselekményt elkövette, azonos azzal a személlyel, akit a nemzetközi sajtó Deiter Hofmann néven ismer, és aki ezen a néven van Magyarországon előzetes letartóztatásban. - A nyomozás során megállapították-e, hogy Dieter Hofmann kinek az ajánlására, illetve milyen útonmódon került szoros kapcsolatba a rendőrség egyes tábornokaival, illetve magas rendfokozatú vezetőivel? - A nyomozás során azt dokumentáltuk, hogy Dieter Hofmann a magyar rendőrség sok vezető beosztású munkatársával személyes kapcsolatban volt. Hogy ezek a kapcsolatok pontosan mikor kezdődtek, ki és kinek mutatta be Hofmannt, nem lehetett pontosan tisztázni. Az ügyben érintett személyek ma már sok mindenre nem emlékeznek, nem jegyezték meg, hogy hol és milyen körülmények között ismerkedtek meg a vádlottal. A Belügyminisztérium és a rendőrség egyes vezetőit terheli-e valamilyen felelősség? Az ügyészség kötelessége, hogy a további bűncselekmények megelőzése végett értesítse az intézkedésre illetékes szervet a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő, felderített okokról és körülményekről. Az üggyel kapcsolatban küldtek-e ilyen értesítést (szignalizációt) valamelyik szervhez? A nyomozás adatai szerint a vádlottakon kívül nem terhel senkit sem büntetőjogi felelősség. Azt, hogy fegyelmi felelősség megállapítható-e, és ha igen, kivel szemben, a Belügyminisztérium, illetve a rendőrség fegyelmi szervének feladata tisztázni. A bűnügyben nem küldtünk szignalizációt sem a Belügyminisztériumnak, sem az Országos Rendőr-főkapitányságnak. Javaslat zárt tárgyalásra - A bűnügy „szigorúan titkos” minősítésű. Ez nagyon behatárolta az interjú készítését. Vajon a bűnügy tárgyalásáról mit tudhat meg a nyilvánosság? - A vádiratban azt indítványoztuk, hogy a bíróság zárt tárgyalást tartson, mert államtitkok szerepelnek az ügyben. Elsősorban az úgynevezett titkosszolgálati eszközök alkalmazására és a kiszolgáltatott adatokra utalok. Végül is a bíróság fogja eldönteni, hogy szükségesnek tartja-e zárt tárgyalás elrendelését az államtitkok megőrzése érdekében. A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében az ítélet kihirdetése nyilvános. - Dieter Hofmann állítólag egyik főszereplője az úgynevezett maribori fegyvercsempészési ügynek is. Ezzel kapcsolatban az ügyészség kihallgatta-e őt gyanúsítottként? - A magyar bűnügyi hatóságok Dieter Hofmannt nem hallgatták ki gyanúsítottként az úgynevezett maribori fegyvercsempészési ügyben. Mint ismeretes, jogsegély iránti megkeresést kaptunk Szlovéniából. Ennek kapcsán szlovén hivatalos személyek is jártak a Fővárosi Főügyészségen. Ők jelen voltak, amikor a megkeresés alapján kihallgatták Dieter Hofmannt, akit a szlovén hatóságok azzal gyanúsítanak, hogy közreműködött a Mariborba történt fegyvercsempészésben. Dieter Hofmann ezt tagadja. Megjegyzem, Dieter Hofmann Szlovéniával kapcsolatos magatartását magyar hatóság nem vizsgálja, ugyanakkor az üggyel összefüggésben a Fővárosi Főügyészség csempészet alapos gyanúja miatt ismeretlen elkövetőkkel szemben folytat nyomozást. Az eljárás során Dieter Hofmannt tanúként hallgatták ki, ez a nyomozás még tart - Az államtitoksértéssel milyen hátrányt okozott Dieter Hofmann a Magyar Köztársaságnak, illetve a rendőrségnek? - Vitathatatlan, hogy a magyar rendőrségnek hátrányt okozott Dieter Hofmann, miután egy időben meghatározhatatlan személyi kör részére hozzáférhetővé tette a szolgálati titkokat is tartalmazó magyar rendőrségi rádióforgalmazást. Azt nem lehet kideríteni, hogy ténylegesen kik és hol vették a magyar adást, továbbá hogy a tudomásukra jutott híreknek, közleményeknek milyen hasznát vették. Úgy gondolom, a rendőrség irányítói annak sem örültek, hogy a sajtó sokat foglalkozott a testület egyes vezetői és egy kétes egzisztenciájú külföldi állampolgár szorosnak látszó kapcsolataival. Baranyó György kémkedett-e Dieter Hofmann? Dr. Bócz Endre fővárosi főügyész az osztrák „tábornok99 bűnügyéről, a bizonyítékokról és a felelősségről Sárkány Győző rajza ukorMasz Nemzet 13 A műhibapert kétszer kell megnyerni „Ügyfeleim legfőbb célja: vigyázzatok, orvosok!” Nagy port kavart Rédai Sarolta tragikus esete. A 19 éves lány látásjavító műtétre feküdt be a szegedi szemklinikára. Bradicardiában szenvedett, lassan vert a szíve, s félő volt, hogy operáció közben a szemgolyó nyomására az egyébként is lassú motor leáll. Rédai Sarolta szíve a műtét alatt háromszor blokkolt, és az újraélesztés is hiábavalónak bizonyult. Hatvankilenc napos kóma után a fiatal lány elhunyt. Az egy szem gyereküket elvesztő szülők polgári peres eljárás keretében kártérítést követeltek a szegedi orvosegyetemtől. Több mint egy évig tartott a tárgyalássorozat, s végül a Csongrád Megyei Bíróság első fokon kétmillió forintot ítélt nem vagyoni kár címén a Rédai házaspárnak. Védőjük, az országosan ismert orvos-egészségügyi jogász, dr. Ádám György, a budapesti orvosegyetem nyugalmazott professzora volt. A szakembert — aki ügyvédként orvosetikai kérdésekben vállalja a védő szerepét - arra kértem, elemezze a Rédai-ügy tanulságait. Hány forint egy ember? - Igaz-e a sajtónak azon állítása, hogy Magyarországon Rédai Sarolta esetében először forintosította a bíróság egy ember halálát? A Rédai-ügy nem az első eset, amikor a bíróság forintban is kifejezte az élet értékét. Ám a másik ügy nem műhibaper volt. Halálra gázoltak egy házaspárt, és az árván maradt gyermek gyámja pert indított a biztosító ellen. A biztosító nem akart fizetni, mondván, a halálért nem jár pénz. Végül is a gyám pert nyert, hiszen bizonyították, hogy a gyermek életét megnehezítette a szülők elvesztése. A Rédai-ügy a klasszikus műhibaper, jogilag nem is helyes a kifejezés. Gyűjtőfogalomként használják a zsargont. No persze ilyen értelemben a Rédai-ügyet a műhibákhoz sorolhatjuk, ám a megfelelő büntetőjogi szakkifejezése: a foglalkozás szabályainak megszegése. Sietve hozzáteszem, Rédai Sarolta halála miatt nem volt büntetőeljárás, a szülők nem tettek feljelentést. Csak polgári úton próbáltak érvényt szerezni igazuknak. - Úgy tudom, a tárgyalás után Rédai úr fontolgatja, hogy most tesz feljelentést. - A döntés a szülőkre tartozik. A Rédai házaspár korábban polgári pert indított, amiben a műhiba szakszerű megjelölése: jogellenes károkozás. Ezt végül is kimondta az alperes, elismerte az orvosegyetem. - Valamennyi tárgyaláson ott voltam, de én még ilyen izgalmas pert nem láttam. Professzor úr, árulja el, mi volt a fordulópont? - A szegedi orvosegyetem hosszú ideig vitatta, felróható-e a jogellenes károkozás. Aztán a perbe be akarták vonni az Országos Kardiológiai Intézetet is, ahol Saroltát a műtét előtt vizsgálták. Amikor ez nem sikerült, akkor következett a fordulópont: az egyetem elismerte a jogellenes károkozást. Ám a műhibapert ezzel még nem lehet megnyerni. - Hogy értsük ezt? - Maradjunk a zsargonnál. A műhibapert kétszer kell megnyerni: először a jogalap, másodszor a kártérítés tekintetében. Sok bíróság ezt a két fogalmat szétválasztja. Szegeden hosszú ideig arról folyt a vita: az alperes megbízottja, a Hungária Biztosító állította, a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaiból az olvasható ki, hogy halál esetén nem jár kártérítés. A valóságban sem a Legfelsőbb Bíróság, sem az Alkotmánybíróság ilyet nem mondott ki. Peráradat várható - Téves jogmagyarázatról volt szó? - Igen. - Mi lesz a folytatás, több orvostól hallottam, a szegedi mintaper után attól tartanak, a magyar bíróságokat ellepik a műhibaperek. Valós veszély ez? - Első fokon ezt a pert megnyertük, de nem hiszik, hogy jelentősen befolyásolná az állampolgárok magatartását. A legtöbb ügyfél azért keresi fel a jogászt, mert tisztázni akarja, miképp történt a tragédia a gyerekével, hozzátartozójával stb. Nem azért kopogtat, mert kártérítést akar. Több mint száz műhibaeset miatt keresték fel irodánkat, de szinte mindenki azzal kezdi panaszát, legalább másokkal ne történjen meg az az iszonyat, ami náluk végbement. Ügyfeleink legfőbb célja a figyelmeztetés: vigyázzatok, emberek, vigyázzatok, orvosok! - Szavaiból azt veszem ki, a szegedi per után nem lesz műhibaperhullám. - Nagy valószínűséggel nem. A legszegényebb embernél is csak tizedrangú a pénz az ilyen esetekben. Egyik ügyfelünk, aki elvesztette a gyerekét, azt mondta, ha kártérítést kap, a pénzt kiviszi a fia sírjához, és ott elássa. Általában milyen ügyek keletkeznek, miért fordulnak a jogászhoz orvoslásért? - Ami megtörtént Rédai Saroltával, majdnem megesett egy másik fiatal lánnyal. Szerencséjére neki nem volt bradicardiája. Ez már nem Szegeden történt. Látásjavításra, szinte kozmetikai műtétre feküdt be a kórházba, de a hetedik operáció után sem lát. Tönkretették a szemét. Ha gyereket akar, csak császármetszéssel szülhet. Szerencsétlenül járt az a kétgyermekes anya is, aki el akarta vetetni magzatát. Nem sikerült a küret, az asszony megszülte a nyomorék gyermeket. Az orvosok úgy tudták, hogy méhen kívüli terhes az anya, és mégsem értesítették. Prosztataműtét után katéterrel tükröztek egy férfit, amivel átszakították a végbelét. Elég sok ügy keletkezett abból, hogy nem vizsgálták meg alaposan a terhes anyákat, ultrahanggal sem fedezték fel, hogy a magzat genetikusan károsodott. Ha megszakították volna a terhességet, akkor nem születtek volna kar nélküli vagy nyitott gerincű gyerekek. Aztán volt még egy különös eset. Sportolás közben megsérült egy férfi. Mert azt hitték, hogy meghúzódott az ínszalagja vagy izomzata, lábát gipszbe tették. Sisak a halála után derült ki, hogy érszakadása volt, és ennek következtében kapott tüdőembóliát. - Ne folytassa, professzor úr, a homlokomat máris ellepte a veríték. Tudatlanságra, gondatlanságra vagy mire vezethetők vissza ezek a különös halálesetek? - Nem akarok prejudikálni, és a bíróságot sem szeretném helyettesíteni. A valódi okokat majd a bíró kideríti. Ami tény: csak egyetlenegyszer fordult elő, hogy a per beadása után közvetlenül az egészségügyi intézmény elismerte a műhibát. Hihetetlenül szívós a védekezés, nem ismerik el a műhiba jogalapját. - Melyik volt az az egy eset, amikor elismerték? - Egy beteg hasában műtét közben ottfelejtették a törlőkendőt. Ez a mulasztás további hét műtétet követelt, és a páciens hasa tönkrement. A kórház elismerte a műhibát, mert azt hitte, elévült az eset. Mikor kiderült, hogy erről szó sem lehet, már visszavonták korábbi nyilatkozatukat, mulasztásukat illetően. - A sok orvosi selejt azt jelenti, hogy a magyar doktorok alulképzettek lennének? - Erről szó sincs, a magyar orvosok sem rosszabbak, mint más országokban. Svédországban egy év alatt 55 ezer műhibapert regisztráltak. Nálunk pedig alig több mint száz ügy keletkezett. Svéd példát említettem, de hozzáteszem, ott az orvosok elismerik, ha hibáznak. Szinte lehetetlen bizonyítani - Nálunk miért hiányzik ez a gesztus? - Én elfogadhatatlannak tartom az orvosok magyarázatát. Azért nem ismerik el, ha hibáztak, mert félnek a sajtótól, a kipellengérezéstől. - Megint a sajtó a bűnös? - Ha peren kívül megegyeznének az orvosok, akkor legfeljebb négy-öt ember tudna az ügyről, és sajtójuk sem lenne. És nemcsak az újságírókat, hanem az ügyvédeket is hibáztatják, hogy ők fújják fel a dolgokat. Ez sem felel meg a valóságnak, nem célunk a pereskedés. - Valamilyen gyakorlati oka csak lehet annak, hogy a magyar orvosok kézzel-lábbal tiltakoznak mulasztásaik beismerése ellen? - Nekem az a véleményem, azért nem ismerik el a műhibákat, mert reménykednek, hogy megnyerik a pert. És ez a várakozás nem is alaptalan. Ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy polgári pert, minden terhelő körülményt neki kell bizonyítania. A polgári perrendtartás szerint ilyen a forgatókönyv. És a gondok itt következnek. Az állampolgárok nem tudják bizonyítani vagy nagyon nehezen, hogy mi történt velük a kórházban. Hiszen az iratok, dokumentumok az alperesnél vannak. Utólag kerülnek elő azok az írások, amelyekről még az sem biztos, hogy időben készültek el. Nagyon sokszor a kórház semmilyen dokumentumot nem ad ki, így a pernyerési esély a nullával egyenlő. Külön fejezetet érdemelnének az igazságügyi szakértők. Ők bírálják felül kollégájuk munkáját. Előmenetelükhöz, karrierjükhöz viszont a kollégák elismerése szükséges. Független szakértőknek hívják őket, de ez a függetlenség csak a papíron létezik. Nem állítom, hogy így is viselkednek, kétségbeejtően nehéz a helyzetük, mégis többnyire helytállnak. - A rossz joggyakorlat miatt faramuci a magyar helyzet? - Nem. A perbeli egyenlőség, ami - alkotmányos jog - hiányzik az objektív okok, helyzetek miatt. Általában minden perben a római jog óta, így a magyar perekben is, ügyfélegyenlőség van. Ami azt jelenti, mindkét félnél nagyjából hasonló bizonyítékok a rendelkezésre állnak. (Pl. nyugták, szerződések stb.) Műhibapereknél erről szó sincs, csak az egyik félnél van minden irat, a másiknál jóformán semmi. Angliában ezen úgy segítenek, hogy kivétel nélkül minden orvosi iratból kettőt csinálnak, és egyet azonnal átadnak a betegnek. Velem is megtörtént a közelmúltban, amikor az egyik kórháztól dokumentumokat kértem, elutasítottak, mivel azokban olyan feljegyzések vannak, amelyek veszélyeztethetik az orvosi kar reputációját. Az ügyvédi irodánkkal rendszeresen ez történik. A betegek iratainak kiadását törvényellenesen megtagadják. - Professzor úr, ön nem érez szorongást, ha arra gondol, hogy valamelyik kórházba be kell feküdnie? - Nem tartok attól, hogy a magyar orvosok rosszabbak, mint bárhol a világon. Arra pedig még álmomban sem gondolok, hogy velem rosszabbul bánnának, mint bármelyik más polgártársammal. Az én szerepem, munkásságom megítélésében megoszlik az orvostársadalom. Vannak, akik gyűlölnek, nem szívesen látnák, de nagyon sokan kifejezetten elismerik tevékenységemet. Magyarországon évente 170 millió esetben találkozik az orvos a beteggel. Ehhez képest csak száz ügy keletkezett - tehát nyugodtan járok orvoshoz. Halász Miklós