Magyar Nemzet, 1994. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
CSÜTÖRTÖK, 1994. február 17. Kultúra Schönberg kávé mellett A Fesztiválzenekar új koncertsorozata Bécs a századelőn - ez a címe a Budapesti Fesztiválzenekar új kávékoncert sorozatának, amely Kocsis Zoltán szerkesztésében három hangversenyből áll. Az első koncert február 18- án este háromnegyed nyolckor lesz a Városháza dísztermében. A zenekar szerdai tájékoztatóján elhangzott, hogy a kávékoncertek exkluzív szponzora ismét a Jacobs Suchard Budapest Kft., amely évi kétmillió fi ί . •'.tud támogatja e rendezve Kocsis Zoltán arról ■ -t 1., hogy a február 12-i, márc.-· -l-t ts 13-i kávékoncertek középpontjában Schönberg művei állnak. Meg szeretnék győzni a közönség radikális, antimodernista részét, hogy a XX. század nagy újító zeneszerzőit a muzsika törvényszerűségei, a tonalitás felbomlásának természetes útjai vezették műveik komponálásakor. Ez a folyamat már a XIX. század közepén megkezdődött - az atonalitás Chopin zenéjében már felfedezhető -, és a tizenként hang egyenértékűségéhez, a dodekafóniához vezetett. A három kávékoncerten Schönberg-művek mellett (a Zongoradarab, Op.II. megdicsőült éj, Op.4.) Liszt, Bartók, Berg, Webern, Varese, Stravinsky és a Schönberg-tanítvány, Cage művei csendülnek fel. A sorozat Liszt Hangnem nélküli bagatelljével kezdődik, amely bevallottan az első atonális kompozíció. ,r remélem, hogy a harmadik koncert végére a közönség egy része úgy távozik, hogy Schönberg muzsikájának megértő, lelkes híve lesz” - mondta Kocsis Zoltán. (devich) Fényérzékeny történet Erdőss Pál új filmjének hősnője munkanélküli fotográfus napjaink Magyarországán. Szorultságában mindent elvállal: esküvői fényképezést, óvodai csoportképet, gazdag gyerek születésnapi zsúrjának megörökítését tízezerért, sőt, még zsarolási célt szolgáló bérfényképezést is. Néha sorstársait, a munkaközvetítő előtt sorban álló munkanélkülieket fényképezi testi épségének veszélyeztetésével, itt készített képeit aztán egy képeslap szerkesztőségének kínálja fel. Nem kellenek azonban a lapnak a szociofotók, a vásárlók nem kíváncsiak önmagukra, saját hétköznapjaikra, a képeslapban gazdag és híres emberek életéről akarnak szép, színes képeket látni. A Fényérzékeny történet is hétköznapi emberek hétköznapjairól, kilátástalan vergődéséről szól, és nem volna igaz a történet, ha a róla szóló film nagyobb érdeklődésre számíthatna, mint a hősnő fotói. Pedig Kardos István forgatókönyvéből érzékeny és hiteles filmet rendezett Erdőss Pál. Igaz, sok minden ismerős már benne régebbi magyar filmekből. A rendszerváltozás nyomtalanul múlt el a fiatalok lakásproblémája fölött, az idevágó jelenetek ma is kikerülhetetlenek egy hétköznapi történetben. Ismerősek a megélhetésért folyó küzdelemnek olyan következményei, mint a szülők, a gyermekek elhanyagolása, az emberi kapcsolatokat őrlő fásultság és a fojtott agresszivitás. Ezek a tünetek kiegészülnek még a filmben a munkanélküliség szindrómájával, de a sztereotípiák mellett látható a munkaközvetítőben egy hátborzongató jelenet is, amelyben egy nő egyszerűen nem hajlandó fölfogni és tudomásul venni, hogy nincs számára megfelelő munka, és a végén már tegezve az alkalmazottat őrjöngve megfenyegeti. Ismerős a dokumentarizmuson iskolázott kisrealista feldolgozásmód is, az operatőrnek (Pap Ferenc) nincs más dolga, mint rutinosan követni a szereplőket, és olyan egyezményes filmnyelven beszélni, amelynek a kánonját ma már a televízió diktálja. Bizonyos motívumok már az új közhelyszótárból valók: a régi barátságok felbomlása, a gazdagok fényűzése, a szülők fizetésképtelensége - ezekkel az szokott a baj lenni, hogy leltárszerűen sorra mind felidéztetnek. Hogy a Fényérzékeny történet - nem jó ez a zsurnaliszta cím, nem esik jól így emlegetni a filmet - mégsem reked meg a leckefelmondás szintjén, az két dolognak köszönhető. Az egyik a hősnőt játszó Ozsda Erika alakítása, amely igazában nem is alakítás, hanem egy érdesen kemény és hányaveti mai fiatal nő jelenléte, a másik a végkifejlet, amely a történetet fölülemeli a kisrealista látlelet szintjén. A fényképésznő volt férje évek óta Münchenben él, és most egyszeriben látni szeretné tizenegy éves kisfiát, akivel eddig nem sokat törődött. Az após és az anyós közvetíti a karácsonyi meghívást, az anya nagy nehezen beleegyezik az utazásba, hiszen annyira akarja a gyerek, akit Szabó Dani elragadóan játszik. A nagyszülőkkel el is utazik apjához, de vissza már nem tér velük. Hiába megy utána Münchenbe az anyja, az ismert címen már senkit sem talál. A fényképésznő története így lesz kicsit több, mint időszerű helyzetjelentés, élete egyetlen maradék értelmének, fiának elvesztése számára a világ végét jelenti. Györffy Miklós KLAPKA sznszámijáz Francia szobalány jegyek válthatók a színház pénztárában (Vill. Kölcsey u. 2.) 13-19 óráig (t.: 210-0170) és a jegyelővételi helyeken. A BUDAPEST LEO Club jótékony célú bálja 1994. február 19., 19 óra HOTEL ASTORIA étterem Budapest V. ker., Kossuth L. u. 19. A bál fővédnöke: Sztevanovity Zorán A bál bevételét a vak gyermekek megsegítésére fordítjuk! Szalonzene és rock’n roll: Hotel Astoria-zenekar Fellépnek: Sztevanovity Zorán, valamint a ROCKSZÍNHÁZ művészei. Vacsora: Aperitif: pezsgő Előétel: vajas pástétom „HERCEGNŐ” módra Főétel: sertésbordák MUDRA módra Saláta: idény-vegyessaláta Desszert: vegyes rétes Jegyek kaphatók a Magyar Nemzet olvasószolgálati irodájában Bp. VII. ker., Erzsébet krt. 6. Nyitva tartás: kéfő-péntek 1—19-ig, szombaton 9-12-ig. A jegyek ára 1800 Ft. A kommunizmus , a szeretet munkája és a költő Kosztolányi Dezső R. U. R.-fordítása Hetven esztendeje. 1924. február 17-én mutatta be a budapesti Vígszínház Karel Capek R.U.R. című drámáját, Kosztolányi Dezső fordításában. A költő munkáját - a színház gépiratos szövegeként - a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára őrzi. A Kosztolányiirodalom nem tud róla, csak a cseh-magyar kulturális kapcsolatok szakemberei tartották számon, közvetítői forrását tekintve tévesen, eszmei értékét illetően jobbára igaztalanul elmarasztalóan. Capek drámája az 1921-ben történt ősbemutató után diadalutat járt be a világ színpadain. Magyarul Kassán hangzott el először 1921 decemberében, Kolos Ernő és Polák József lelkes, de nemegyszer sete-suta szövegével, a cseh-magyar irodalmi közeledés nyilvánvaló jeleként. Magyarországi, pesti bemutatóját közel két év politikai-irodalmi csatározásai előzték meg. Minden kísérlet, kezdve Hevesi Sándor tervétől, 1922 nyarán, a Trianon után oly sebzett, érzékeny magyarságtudat ellenállásán hiúsult meg. Végre 1923-24 fordulóján megtörni látszott a jég: magyar kormányküldöttség vesz részt a cseh nemzeti ünnepen, a két ország a művészet nyelvén próbál közeledni egymáshoz. Az Operaház Az eladott menyasszonyt mutatja be, a Vígszínház vezetői (Roboz Imre és Jób Dániel) a fajvédők durva kirohanása mellett is elérkezettnek látják az időt a mű bemutatására. (A művészetben „az emberi lelkek és az értelem találkoznak és ölelkeznek" - nyilatkozik Roboz.) Az előkészületek leghűbb krónikásai a szlovenszkói és a prágai magyar lapok, megható igyekezettel számolnak be a részükről örömmel várt jelentős eseményről. Kosztolányi fordításáról is hírt adnak két pontban és igen figyelemreméltóan. Kosztolányi forrásául napjainkban oly kiváló szakemberek, mint Dobossy László, Csapláros István, majd Kováts Miklós, illetve Fried István a Kolos-Polák-fordítást jelölik meg. A Prágai Magyar Hírlap nyersfordításra utal („nyersfordítás készült a cseh eredetiből, melyet színpadra Kosztolányi Dezső dolgozott át”). E hivatkozást még nem ismerve - évekkel ezelőtt - kezdtem vizsgálni Kosztolányi szövegét. Ez félszáznál több, Kolos-Poláknál nem lelhető, de a mai cseh R. U. R.-szövegből is hiányzó passzust tartalmazott. Német közvetítő szövegre gondoltam: Kosztolányi összes szláv átköltésének - kivéve Ducié- és Rakié-fordítását - ilyen volt az alapja. Hozzá is jutottam: Helmut Rötzsch, a lipcsei Deutsche Bücherei feledhetetlenül segítőkész igazgatója és munkatársa, Brigitte Schroeter szolgáltak útmutatással. Ez Otto Pick, prágai cseh-német költőnek, a cseh irodalom németre fordítása egyik legkitűnőbb munkájának 1922-es fordítása (W.U.R. Werstand Universal Robots). Kosztolányi „többleteit” rendre felleltem itt. A még mindig hiányzó cseh megfelelőket pedig a dráma 1920-as, első kiadásában találtam meg (Prágai Nemzeti Könyvtár). Pick és nyomában Kosztolányi - de akár az orosz J. Mandelstam és J. Gerken is - az eredeti, az „ős”R.Uri. szövegét őrzik meg, a többi fordítás - Kolos-Poláké, de akár Zádor Andrásé is - a Capek által valószínűleg már 1921-ben üdvösen tömörebbre húzott R.U.R.-t magyarítja. Kosztolányi tehát Otto Pick végtelenül pontos szövegével dolgozott. Pick leleményesen adja vissza a Capek-szöveg minden szókincsbeli és képi árnyalatát, a szereplők ízes népiességét, istenkedő kiszólásait - így beszélnek mind, nemcsak Hana, a népi dajka, hanem a Robotgyár hat igazgatója is, kivéve a haláluk előtti kissé bizony fellengzős tirádáikat. Kosztolányi mégis joggal nevezhette Pick munkáját nyersfordításnak: a maga szövegében az említett erényeket tékozló bőséggel, roppant dinamizmussal, a logikai összefüggéseket tiszta fénybe állító előre- és visszautaló szavak seregével sokszorozza meg. A ránk maradt gépiratos szöveg Kosztolányi újragondoló, pontosító munkájának is egyedülállóan bőséges dokumentuma: az elsőre is számtalan telitalálatos megoldás mellett a javítások, utólagos toldások garmadáját is tartalmazza, a költő zöldtintás, majd grafitceruzás kézírásával. Dobossy László elmarasztalta Kosztolányit, mivel szerinte a Capek alkotta „Robot” szó „Robotos”-ra történt fordításával meghamisította a művet: a Capek képzelte gépemberek így a „napszámos, bérrabszolga’’ jelentésárnyalat révén a munkásosztály jelképévé váltak a vígszínházi nézők tudatában, mely — forradalmával — meg akarja semmisíteni az emberi civilizációt. Valójában Kosztolányi mindössze Pick szavát - Roboter -t teszi át magyarra (ezt teszi a „szocialista” Leningrádban élő J. Mandelstam is, nála Rabotar Capek gépembere); a német nyelv ma is e megnevezéssel él. Kosztolányi fordítói „olvasatáról” két egymást erősítőmegvilágosító nyilatkozata tanúskodik. Az egyikben a bemutató napján a Színházi Élet olvasóit édesgeti Capek művéhez, szellemes dialógus formájában. Azt írja: „a költő (...) a Biblia szavával összebékít bennünket, és miután több meddő kísérlet kudarcát tárta elénk, megmutatja az igazi utat, melyen járnunk kell". A másik a Prágai Magyar Hírlap elsárgult hasábjai közt rejtőzött, mindeddig ismeretlenül, elfeledettenKäfer István sem jelezte - jelezhette? - meglétét nagy csehszlovák magyar irodalmi bibliográfiájában), és a pesti bemutató előtt négy nappal, 1924. február 13-án kelt. Ez sajnos csak tartalmi idézet, de a költő szavait kell hogy tartalmazza: a fentiek pontos megfelelője, parafrázisa. Dokumentum értékű mindazok számára, akik a húszas évek elejének Kosztolányijával, illetve R.U.R.-fordításával foglalkoznak, ezért teljes egészében idézzük: „Capek utópisztikus tömegdrámájának magyar fordítója, Kosztolányi Dezső egy színházi újságíró előtt nyilatkozott, s kijelenti, hogy a darab nyomról nyomra levetíti a világtörténelmi mozzanatokat, melyek a mai boldogtalan világot rágják: a vak önzés és a véres kommunizmus csődjét és a szeretet megváltó, újrateremtő munkáját. Kosztolányi irodalmilag a darabot eredetinek, újnak és izgalmasnak tartja, politikailag pedig iránymutatónak a szélsőségek közepette, mert a pénz és a forradalom jelszavával szemben az evangélium igéjével oldja meg az ellentéteket.” Kosztolányi munkájának jelentőségét máig is érvényesen a Komáromi Lapok névtelen cikkírója határozta meg 1928-ban - megdöbbenve azon, hogy a hatóságok megtiltották a Kosztolányi-házaspár szlovenszkói felolvasó körútját, hiszen „éppen” ő „volt az, akinek magyar fordításában előadták Budapesten 1918 után az első cseh darabot". „(...) Kosztolányi akkor megmutatta, mennyire felülemelkedik a nemzetiségi gyűlölködés atmoszférájából a művészet tisztább, emberibb régiójába, így” ő „volt az, aki a cseh kultúra ügyét legjobban szolgálta akkor, mikor két nemzet között a történelmi események következtében leginkább dúlt az ellentét.” Ezért példa ma is — amellett, hogy részletszépségeiben máig felül nem múltán tolmácsolja Capek drámáját, s megérdemelné, hogy kedvezőbb időkben kellő lelkiismeretes kiigazító és hiánypótló szöveggondozással közkinccsé váljék Kosztolányi munkája. Zágonyi Ervin Kosztolányi a cseh kultúra ügyét is szolgálta Dayka Gábor-ünnepségek Ungváron A kárpátaljaiak Dayka Gábor magyar költő születése 225. évfordulójának megünneplésére készülnek. Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége tudományos konferenciát szervez, melyen a neves külföldi irodalomtörténészek mellett a költő életének és életművének kárpátaljai kutatóit is szeretnék megszólaltatni. Helyére kerülhet a költő hányatott sorsú szobra, mely egykor a gimnázium épülete előtt állott, később a múzeum pincéjébe került, átadván helyét a „népek nagy vezére", Sztálin szobrának. Ungvár polgármestere most úgy döntött, hogy Dayka Gábor szobrát eredeti helyére állítják vissza. EK-segítség a tudománynak Az Európai Közösségek segélyprogramjai révén Magyarország az elmúlt négy évben mintegy 36 milliárd forint értékű, vissza nem térítendő segélyt kapott. Az összeg mintegy egyhatodával a kutatóintézeteket és az egyetemi kutatások legjobbjait támogatták — hangzott el Az Európai Unió • tudományos és kutatási segélyprogramjai című konferencia sajtótájékoztatóján. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium rendezésében megtartott tanácskozáson a hazai kutatóintézetek, tudományos intézetek és a Phare-irodák vezetői, munkatársai elsősorban a tudományos pályázatok lehetőségeiről kaptak tájékoztatást az Európai Unió tudományos és technikai segélyprogramjainak kezdeményezőitől és fő szervezőitől, az NGKM, az OMFB és az MKM illetékeseitől. * A nemzeti Phare-program keretében az Európai Közösségek évi 100 millió ECU támogatást nyújt Magyarországnak. Ezen belül, a Tempus program révén évi 16 millió ECU-t kapunk hallgatók és oktatók külföldi tanulmányútára, ösztöndíjára. A nem egy, hanem több kedvezményezett ország támogatására szolgáló regionális Phare-program szintén hozzávetőlegesen 100 millió ECU-t pályáztat meg. Ebből az összegből Magyarország szintén igen magas arányban részesül pályázatok alapján. MajorNemzet 15 Kisebbségek Konferencia a Közgazdasági Egyetemen Az Európai Hallgatók Egyesülete (Association des états généraux des étudiants de TEurope, AEGEE) budapesti szervezetével közösen február 17-től 20-ig nemzetközi konferenciát rendez Etnikai és nemzeti kisebbségek címmel a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem III. előadótermében. AzAEGEE 1985-ben alakult meg Párizsban, az európai egység jegyében, egyházi és politikai befolyástól mentes, gazdaságilag független, nem profitorientált és nem szakmai szervezetként. Célja az együttműködés kiterjesztése az egyetemi ifjúság körében. Kéthetes nyári egyetemeiket Európa száztíz városában szervezték meg. Fontosnak tartják az Erasmus és a Tempus program helyi, egyetemi támogatását és a hallgatói mozgásszabadság elősegítését. Az előadásokon, szemináriumokon szó lesz az azonosságtudatról, rasszizmusról, az asszimilációról, az etnikumok egymáshoz való viszonyáról és a nemzetközi jog nyújtotta garanciákról. Csütörtökön előadást tart Németh Zsolt, az emberi jogi bizottság elnöke, Krizsán Andrea szociológus és Lányi András történész. Pénteken Oldrich Andrysek, az ENSZ menekültügyi bizottságának tagja, a kelet-európai régióval foglalkozó hivatal vezetője beszél az európai menekültkérdésről, Csongor Anna szociológus a cigányság helyzetéről, és bemutatják Lázs Sándor dokumentumfilmjét a Bécsben élő menekültekről. A délutáni programban Svájc, a skandináv országok, a Cseh és Szlovák Köztársaság etnikai kisebbségeiről tartanak előadásokat nemzetközi szakértők. A konferencia utolsó munkanapján, 19-én Hegedűs T. András szociológus, Eric Weaver, Robert Wistrich londoni történész professzor tart előadást, majd kerekasztal-beszélgetést rendeznek a magyarországi nemzetiségi kisebbségek képviselőinek részvételével. A budapesti konferencia a tavaly júniusban Heidelbergben, novemberben pedig Freiburgban megtartott tanácskozást folytatja. Meghívott díszvendég Andorka Rudolf, a BKE rektora, Demszky Gábor főpolgármester, Entz Géza államtitkár, Göncz Árpád köztársasági elnök és Hans Beck, az Európai Közösség delegációjának vezetője. A konferenciára kétszáz európai diák jelentkezett, negyven százalékuk kelet-európai, többségük közgazdász- és joghallgató. A rendezők körülbelül ugyanennyi magyar diák részvételére számítanak. (f. m.)