Magyar Nemzet, 1997. július (60. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-21 / 168. szám
HÉTFŐ, 1997. július 21. Dobozy Attila a SZOTE új rektora A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (SZOTE) újonnan megválasztott rektora az ötvennyolc éves Dobozy Attila professzor, a helyi bőrgyógyászati klinika igazgatója. Elődjétől eltérően - aki főhivatású rektorként működött - megtartotta korábbi állását. Dobozy Attila karrierje a mikrobiológiai tanszéken kezdődött 1963-ban, 1968-tól dolgozik a bőrgyógyászati klinikán. Végigjárta a ranglétrát, és amikor tanítómestere, Simon Miklós 1986-ban nyugdíjba vonult, „megörökölte” a vezetői széket. Fő kutatási területe a klinikai bőrgyógyászat és az immunológia. Hat éve szerezte meg az orvostudományok doktora címet. Munkásságát számos nemzetközi elismerés, tudományos társaságbeli tagság is minősíti. Neve a közelmúltban a nemzetközi sajtóban is gyakran szerepelt, amikor hírül adták, hogy Szegeden mutatták ki először a világon azt a herpeszvírust, amely szerepet játszik a kaposi szarkóma bizonyos formáinak, illetve az éreredetű rosszindulatú daganatok keletkezésében. Dobozy professzor a kutatások egyik irányítója. Az új rektor, aki nemrégiben jött haza Ausztráliából a bőrgyógyász-világkongresszusról, feszültségekkel teli hivatalt örökölt - amint elmondta -, hiszen elődje megkezdte a pereskedést az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, amely tavaly 212 ágyat vett el tőlük. A professzor reméli, hogy peren kívül - a bírósági tárgyalást most szüneteltetik - meg tudnak egyezni az OEP-pel. Negyvenöt ágyat szeretnének visszakapni, amit az is indokolttá tesz, hogy egy év alatt a betegforgalom egy százalékkal nőtt, és több klinikán bővült a beavatkozásra várók listája. Nehéz anyagi helyzetben vannak azért is, mert több tízmillió forintos ügyeleti díjat kell visszamenőleg kifizetniük az egyik jogszabály helytelen értelmezése miatt. Dobozy Attila rektori megbízatása idején főként azt szeretné elérni, hogy a Szegeden szerzett diplomákat külföldön is elfogadják. Rövid távú elképzelései között szerepel az, hogy a SZOTE tagja legyen a szegedi univerzitásnak. Az egyetem négy megye betegeit látja el, egy főre jutó tudományos teljesítménye a legmagasabb az országban, és minősítéséhez szorosan hozzátartozik, hogy milyen színvonalú orvosokat képez. A SZOTE a régió egyik legnagyobb intézménye. Költségvetése évi nyolcmilliárd forint. (halász) Dargay Attila hetvenéves Variációk több sárkányra Dargay Attila rajzfilmrendező néhány hete ünnepelte hetvenedik születésnapját. Manapság egyre ritkábban születnek vidám születésnapi köszöntők, de Dargay Attila nehéz esetnek számít. Majdhogynem lehetetlenség rávenni egy kis busongásra. Beszélgetésünket azzal kezdi, ugyan fogalma sincs, mit csinált hetven évig, de azért szerencsés embernek tartja magát. Pedig hajszálon múlt, hogy nem tört derékba az élete, amikor harmadéves főiskolai hallgatóként - sokadmagával - ott szerepelt a neve azon a listán, amelyen az „osztályidegen” hallgatókat sorakoztatták fel, akik előtt végleg bezárult a Képzőművészeti Főiskola kapuja. A gyerekek megnevettetője azt mondja, talán megkeseredett nyugdíjas rajztanár lett volna belőle, ha mindez nem így történik. Úgy gondolja, egyetlen esetet kivéve az életben mindig azt kapta, amit várt. Csupán kiebrudalt főiskolásként csalódott az emberekben. Ugyanis hajdani osztálytársait úgy „megrémítették” a sorozatos kirúgások, hogy úgy döntöttek, az a legegyszerűbb, ha átmenetileg amnéziába esnek, és ezentúl nem ismerik fel a régi társakat, barátokat... Dargay Attilát mostanában külföldi fesztiválokra hívják. Hozzáteszi, ott még tudják, hogy kicsoda. Sokáig azt hitte, nyugdíjba vonulásával óriási hibát követett el. Később megbékélt, mert abban reménykedett, akad még számára feladat. Tévedett. A rajzfilmstúdióba látogató mormon (!) megrendelőknek még elmondhatta, kicsoda is ő, de a tolmács azt gondolta, az a legegyszerűbb, ha Dargayról csak annyit mond a „jövevényeknek”, ő az az alkotó, aki a stúdióban a kommunista szemléletet képviseli. Nemcsak a tolmács kedvelte az abszurd humort. Dargayhoz szájhagyomány útján jutott el a hír: többen azt vallják, negyvenéves pályafutása során kizárólag saját tervei megvalósításával foglalkozott, ráadásul a fiatal tehetségek előtt elzárta az utat. Dargay azt mondja, azóta nem meri megkérdezni, mi hír a stúdióban. Érdekelt, hogy a filmjeivel milliókat székhez szögező Dargay mit gondol azokról az alkotókról, akik inkább az intellektuális animáció mellett kardoskodnak. Dargay szerint bírálóinak igazuk van. Filmjei valóban nem voltak „intellektuálisak’, mert úgy gondolta, ha neki is halálfélelmei voltak az iskolában, talán sokan így lehetnek vele. Ezért a gyerekek nagy része valószínűleg utál iskolába járni főleg tanulni. Ők pedig biztosan nem könyörögnek az alkotó lelki állapotát boncolgató, bonyolult filozófiai problémákat megoldani kívánó művek után. Tudja, hogy nem gyűjtött sok szeretetet azok körében, akik abban a meggyőződésben élik le életüket, hogy alkotásaik szellemi és művészi csemegék. Dargay mindig tudta, hogy mire vágynak a gyerekek. A forgatókönyvek megvitatásakor, főnökei helyett, mindig az ismerősök-barátok gyerekeire számított. A „tesztelés” rendkívül egyszerű volt. Ha valamelyik apróság egyre vágyakozóbban tekingetett kifelé az ablakon, tudni lehetett, baj van. Elismeri, mindez mellbevágó lehet egy olyan országban, ahol bérmunkában még Türkméniánál is olcsóbban készítenek rajzfilmeket, ezért kizárólag a megrendelő és a profit a lényeg. Összegzésként elmondta, sohasem valósíthatta meg azt, amit akart. Állandóan úgy járt, mint pályafutása karikatúrája, a repülőgéptervező Gusztáv, aki elhatározta, hogy a kizárólag selejteket gyártó repülőgépgyárban megalkotja álmai modelljét, így is tett, boldogan repült főnökéhez, aki lelkesen mondogatta, milyen nagyszerű, milyen csodálatos, csakhogy... És elkért egy ceruzát, hogy átrajzolja a repülőgépet a maga ízlésére. Gusztávot elkeseredésében már nem is érdekelte az egész, de a gépet legyártották, őt meg felszólították, rántsa fel a pilótasapkát, kesztyűt és repüljön , vagy zuhanjon hiszen ő volt a tervező. Dargay a Variációk egy sárkányra című rajzfilmet hosszas alkudozás árán megvalósult kivételnek tekinti. De ebbe a filmbe sem kerülhetett bele olyasmi, hogy a nyolcdioptriás szemüveget viselő, nagy sebesen oltár elé igyekvő, rövidlátó lovag a királykisasszony helyett a sárkányt vágja a hóna alá. Ötletét felháborítóan morbidnak minősítették. Dargay Attila mostanában újsággrafikákat készít a Dörmögő Dömötör számára. Elkeseríti, hogy egyre ritkább a meseköny-illusztrálási lehetőség. Azzal nyugtatták, hogy két-háromszáz évig biztosan nem lesz változás, de mi az neki, ezt a kis időt kibírja guggolva is. Addig is jól érzi magát a könyvei, folyóiratai között. Néha pedig kimegy a „birtokra”, Hegyestűre, felette Sajdik Ferenc, alatta Foky Ottó, és ott a kutyája, a lengyel cserkészköszöntésre elkeresztelt „Csuvaj”, ami valószínűleg azt jelenti: „hű maradok”. Horeczky Krisztina Dargay Attilát elkeseríti, hogy egyre ritkább a mesekönyvillusztrálási lehetőség Itáliai Mittelfest Claudio Magris olasz író Duna című, magyarul is megjelent könyvének színpadi változatával kezdődött meg az északolaszországi Cividale de Friuliban a Mittelfest elnevezésű közép-európai kulturális fesztivál, amelyen a térség összes országa részt vesz. A magyar származású, Olaszországban élő Giorgio Pressburger kezdeményezésére hatodszor rendezték meg a találkozót, amelyen színházi előadásokat, hangversenyeket tartanak, vitaesteket szerveznek. A PÁHOLY GALÉRIA AUGUSZTUSI ÁRVERÉSEIN RÓNA VIKTOR jelmeze, melyet Hacsaturján: Gajane című balettjében viselt AZ ÁRVERÉS HELYE: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ 1997. AUGUSZTUS 16. 11 ÓRA Sorozatunk korábban bemutatta Róna Viktor esküvői jelmezét ugyanebből a darabból, melyben Armen szerepét táncolta. Most azt a zöld selyemingre vett, bordó színű, hímzett díszítésű, rövid ujjas kaukázusi kabátot láthatjuk, amely szabásában hasonlít az esküvői kosztümhöz, de erőteljesen elüt annak fehér színétől. Róna Viktor a balett cselekményének kétharmadát ebben a jelmezben táncolta végig, csak a befejező divertissement-ban öltötte fel a már korábban látott fehér kosztümöt. (Egyébként ebben az utolsó részben hangzik fel a Gajane - és talán flacsaturján életművének - legismertebb, legnépszerűbb dallama, a Kardtánc.) A balett-előadások jelmezei a régiség-árverés keretén belül jótékonysági aukció formájában kerülnek kalapács alá, a bevétel a Magyar nemzeti Balett Alapítvány számlájára folyik be. A kiállítás augusztus 1. és 9. között a Csók István Galériában 10 órától 20 óráig, valamint augusztus 11. és 15. között 15, 16. és 17 órai tárlatvezetéssel az Operaház Vörös Szalonjában tekinthető meg. Az aukcióról további információk kaphatók A Páholy Galériában (Bp. V, Haris köz 6. Tel.: 118-34-33). Management ““ Kultúra Versenyben a Witman fiúk Megkezdődött a huszadik moszkvai filmfesztivál A 20. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon vasárnap megkezdődött a versenyprogram bemutatása a Puskin mozi vetítőtermében - tudatta az MTI. A nemzetközi zsűri, Oleg Menysikov orosz színész elnökletével, tizenhat játékfilm közül választja majd ki a legjobbnak ítélt alkotást, és hat díjat ad át július 29-én. A magyar filmgyártást Szász János Witman fiúk című műve képviseli, amely az idei filmszemlén elnyerte a külföldi kritikusok Gene Moskowitzdíját. A versenyprogramban elsőként lengyel és francia filmeket vetítettek. A lengyelek Adek Drabinski Csapda című, ironikus felhangokkal fűszerezett pszichothrillerét mutatták be, a franciák Francois Velle Mint a királyok című vígjátékát. A győztes alkotás Szent György, Moszkva védőszentjének aranyszobrát kapja majd. A súlyos gazdasági válsággal küszködő Oroszországban heves vitát váltott ki a seregszemle idei megrendezése, ami 30 milliárd dollárba került. Az orosz kormány a filmszemle megtartása mellett döntött, fővédnöke Borisz Jelcin elnök. Szergej Szolovjov, a fesztivál igazgatója vasárnap a világ fimművészetéhez való, kiemelkedő hozzájárulása miatt Szent György-díjat adományozott Gina Lollobrigidának. i FOLYÓIRATSZEMLE Pad, Jelenlét Nagyszerű és felemelő foglalatosság egy folyóirat első számát megálmodni, nevet találni neki, külsőjét és tartamát megformálni. Még nem nyomasztja az embert a hagyomány, még nem fél a csődtől, az alapítványoktól, amelyek vagy adják az ígért pénzt, vagy nem. Dicső Zsolt és társai - Gulya István, Jankovics Zoltán - Szekszárdon adták ki a Pad című irodalmi és művészeti folyóirat első számát, Weöres Sándort idézve abban a reményben, hogy együtt úgy tudnak adni, hogy önmagukat is gyarapítják. (.Amíg az emberek egymás nélkül és egymás ellen kívánnak örülni, számtalan lemondásra és öncsonkításra kényszerülnek, mihelyt egymásban sokszorozzák örömeiket, nincs több okuk aszkézisre, mint a boldog szeretőknek.”) Az olvasónak is öröm lapozni a Baky Péter grafikusművész munkáival illusztrált verseket, kisprózákat, kisesszéket tartalmazó lapot, amelynek szerkesztői írásaiban titkon egymásnak felelgetnek, versben is, prózában is túl a posztmodernen, ismét felfedezve klasszikusokat és a modernizmus mestereit. Több nemzedék találkozik e lap hasábjain, ahogy a Petőcz András főszerkesztésében, a remények szerint hosszú távra újra jelen lévő jelenlétben, amely nyolc év szünet után kivételes eleganciájával is azonnal meghódítja az olvasót. Az egykori bölcsészkari irodalmi folyóirat megújult, vagy ahogy a főszerkesztő mondja, új lap születik. „Szellemi háttérként jelen van az egyetem, annak folyamatosan megújuló és változó huszonéves korosztályával, de jelen van ezzel együtt a kortárs irodalmi és művészeti élet a maga sokszínűségében.” A megújult, új 17. számot az 1946-ban létrejött MADI-csoport mai magyar követőinek (Saxon Szász János, Matzon Ákos, Haász István, Marafkó Bence, Bányász Éva, Ézsiás István és Kovács Tamás László) munkái illusztrálják. A mozgalom történetéről és hazai képviselőiről Dárdai Zsuzsa írt tanulmányt. Nagyon érdekesen van jelen a lapban az idősebb nemzedék, a nem egyetemista korosztály. Egyfelől újraolvasásra kínált művekben, mint Bodor Ádám az Én, a részvétlátogató című remek novellával, másfelől új műveikkel bizonyítván örök fiatalságukat, mint Rákos Sándor, Orbán Ottó, Kalász Márton vagy Karátson Gábor. Aztán a fiatalok kérdéseiben, Domokos Mátyást Oravecz Péter (húszéves költő, riporter, szerkesztő) faggatja Hajnóczy Péter jelentőségéről. „Örökségnek Hajnóczy esetében az írás moralitását tekintem - mondja Domokos. - Ha ma egy fiatal író nem akar beilleszkedni az aktuális (posztmodern, neoavantgarde) irodalomszemléletbe, nehéz utat kell bejárnia. Hajnóczy szelleme segítséget nyújthat nem írói technikája, hanem magatartása: a példátlan őszinteség és a kleisti meg nem alkuvás.” Hogy milyenek a fiatalok? Tarján Tamás irodalomtörténész, Balázs Tibor könyvkiadó, Wirth Imre esztéta és Vilcsek Béla tanár-szerkesztő neveit említve vagy nevek nélkül szól arról, hogy miért nehéz ma fiatal alkotónak lenni annak ellenére, hogy sok a publikációs lehetőség. Molnár Krisztina kortárs szemmel méltat három fiatal költőt: Grecsó Krisztiánt, Nagy Cilit és Bényi Gergelyt. (Közülük csak Grecsó Krisztián van jelen a lapban, két meggyőző tehetségre valló verssel.) A költők, köztük igazán tehetséges emberek uralják a lapot. Az a tény, hogy e nemzedék is komolyan veszi a műfordítást, igazán örvendetes. A Holmiban is publikáló utolsó éves bölcsész, Szabó T. Anna Szabó Lőrinc után fordítja újra Shakespeare szonettjeit. A felfedező kedvéről már lapokban, sőt kötetekben tanúságot tevő Lackfi János a múlt századvég francia költészetének három kóbor lovagját mutatja be pompás esszével és versekkel. Jelentkeznek a lapban prózaírók is, de a költőkhöz képest csak szerényen, mintha a nagy irodalom gondjai mutatkoznának meg itt is. Persze miért lenne másként? Csupa kétség és elkeseredés az irodalmi élet, mert egyre-másra szűnnek meg, ritkulnak a folyóiratok, köztük az utóbbi években rangot szerzettek és az ötvenes évek vége óta jelen lévők. Az újaknak kell a hiányokat pótolniuk nagy tapintattal. (osztovits) Magyar Nemzet 9 NAPLÓ HONISMERETI TÁBOR kezdődött Gyulán vasárnap a Magyarok Világszövetségének rendezésében. Programjain kétszáz hazai, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági gyermek vesz részt. A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN (Budapest I., Dísz tér 17.) megnyílt a múzeum jelenkori gyűjteményiből összeállított, szeptember végéig látogatható kiállítás. A reprezentatív bemutató gerincét a piktúra képviseli, a szobrászat ezúttal szerényebb anyaggal szerepel. MAROSI JÓZSEF BOROTVAGYŰJTEMÉNYÉT láthatják az érdeklődők augusztus közepéig az Iparművészeti Múzeumban (Budapest IX., Üllői út 33-37.). A kiállítás a borotválkozóeszköz fejlődését mutatja be 1762-től napjainkig. HATÁRESETEK - AZ ÉREM HARMADIK OLDALA címmel július 22-én, kedden délután öt órakor kiállítás nyílik meg a Budapest Kiállítóteremben (Budapest V., Szabadsajtó út. 5.). AZ EGRI VÉGVÁRI VIGASSÁGOKAT július 24. és 27. között rendezik meg a Dobó István Vármúzeumban. Lesz lovagi torna, versenyre kelnek amatőr és profi íjászok és falmászók, korhű színibemutatókat vitézi vacsoraestek követnek, és föllépnek régizenei együttesek. A sétálójegy ára 100 forint, a napijegyé 250 forint. A diákok és nyugdíjasok féláron vásárolhatják meg a belépőket. KISS ERZSÉBET ÉS NESZLÉNYI JUDITH hangversenye július 26-án, szombaton délelőtt tizenegy órakor kezdődik a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban (Budapest VI., Vörösmarty u. 35.). A SZÉKESFEHÉRVÁRI RÁCTEMPLOM csaknem három évtizede tartó rekonstrukciója a befejezéséhez közeledik. A bizánci jellegű belső tér, a Jézus és Keresztelő Szent János életének jeleneteit ábrázoló falfestmények, a rokokó ikonosztáz és a berendezés felújításával már korábban végeztek, s még a nyáron megkezdik a templom külső tatarozását.