Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-25 / 119. szám
1999. május 25., kedd Ilyen még nem volt! Magyar-francia rag- és névutószótár fordítóknak, tanároknak A felsőoktatásitankönyv-támogatási program keretében jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó Magyar-francia rag- és névutószótára. Ilyen könyv a hazai szótárirodalomban eddig nem létezett, noha nagy szükség van rá. A francia nyelvet már haladó fokon tanulóknak, fordítóknak, levelezőknek, tanároknak, tolmácsoknak szóló, nélkülözhetetlen segédeszközt Kelemen Tiborné és Pap Gábor szerkesztette. Aki tanult valaha idegen nyelvet, tudja, milyen nehézséget okoz a magyar ragok, határozók és a vonzatok pontos megfelelőjének kiválasztása a miénktől eltérő logikájú, felépítésű nyelvekben. Ez a most megjelent szótár 45 ragot és több mint 160 névutót dolgoz fel ábécésorrendben - példák sorával könnyítve a megértést. A könyv első részében a rágós vonzatokat, a másodikban a névutók francia megfelelőit és a névutós vonzatokat találhatjuk meg. Mindkét részben megtalálhatók a vonzatos állandósult szókapcsolatok francia megfelelői (például: égnek áll a haja, fűnek-fának elmond és így tovább). A szótárhoz két egyetem összehasonlító nyelvészeti kutatócsoportja gyűjtötte az anyagot: a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem francia tanszéke és a párizsi Centre Interuniversitaire d’Études Hongroises, illetve a Sorbonne Paris III. finnugor részlege. A hazai csoportot (Bárdosi Vilmos, Ginter Károly, Mészáros László, Pap Gábor, Szathmári István, Völgyes Gyöngyvér) Kelemen Tiborné, a franciát (Bertrand Boiron, Marie-Josephe Gouesse, Kassai György, Nyéki Lajos) Jean Perrot professzor irányította. A hatalmas gyűjtemény rendezése, különlegesen nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, Kelemen Tibornét és Pap Gábort, akik nemcsak kiváló szakkönyvet, hanem élvezetes olvasmányt is varázsoltak az adattengerből. (Magyar-francia rag- és névutószótár. Szerkesztette Kelemen Tiborné és Pap Gábor. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. Ára: 1767 Ft) Ferch Magda Az ÁPV Rt. újra vonzó befektetési lehetőséget kínál mindannyiunknak: a MATÁV Részvényt. Ha szeretne részesedni térségünk egyik legdinamikusabban fejlődő vállalatának sikereiből, most itt az alkalom. A MATÁV Részvény maximum ára 1480 Ft. A MATÁV Részvény mindenki számára elérhető, sőt, 600 Ft első részlet befizetésével is jegyezhető (ez a kedvezmény legfeljebb 500 db részvény vásárlására vehető igénybe). A MATÁV Részvényt 1999. május 25-től június 1-ig az alább felsorolt intézmények kijelölt fiókjaiban lehet jegyezni. (A megjelölt pénzintézeteknél folyószámlával vagy értékpapírszámlával rendelkezők számára gyorsított jegyzésre is van lehetőség. ) A CA IB Értékpapír Rt. és a szervezésében közreműködő Bank Austria-Creditanstalt Rt. fiókjai, az ABN Amro Equities (Hungary) Rt. és a szervezésében közreműködő ABN Amro (Magyar) Bank fiókjai, az MKB Értékpapír és Befektetési Rt. és a szervezésében közreműködő Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. fiókjai, a Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt. és a szervezésében közreműködő Postabank és Takarékpénztár Rt. fiókjai, a Takarék Bróker Értékpapír Forgalmazó és Tanácsadó Rt. és a szervezésében közreműködő takarékszövetkezeti fiókok, valamint kizárólag internetes jegyzésre az Első Internet Bróker Kft. (a Concorde Értékpapír Rt. ügynöksége) www.eib.hu www.matav.hu EHHH Egymás közti MATÁV Könyvesház Apokrif történetek Szappanos Gábor novellái A Magyar Napló, a Kortárs és a Polisz lapjain látott napvilágot először Szappanos Gábor írónak, műfordítónak az a hét elbeszélése, amelyeket most Apokrif történetek - Novellák egy hétre címmel gyűjtött egybe a Hungarovox Kiadó. Szappanos Gábornak ez az első önálló kötete, amelyet - ahogy Madarász Imre irodalomtörténész írja a könyv ajánlójában - egységessé tesz az író sajátos groteszk-lírai látásmódja, amely az ördögöt és az istent egyaránt a részletekben keresi. „A novellák világa a magyar alföldi parasztélettől az ókori görög álmitológiáig, a realisztikus képektől a szürrealisztikus víziókig, a tárgyszerű leírásoktól a belső monológig terjed. A novellákat egyként hatja át a magyar elbeszélő hagyományok megőrzésének és megújításának az a kettős igénye, amely Szappanos Gábor művészetének egyik fő törekvése, jellegzetessége és erénye.” (Szappanos Gábor: Apokrif történetek - Novellák egy hétre, Hungarovox Kiadó, Budapest, 1999. Ára: 480 Ft) Devich Márton Provokatív esszék Márton László összegyűjtött tanulmányai Szellemi izgalmakat ígérő, provokatív tanulmánykötettel rukkolt elő a pécsi Jelenkor Kiadó. Miként az Márton Lászlónál már hagyomány, könyve tartalmas és mind szólásában, mind megjelenésében is tetszetős. Három témacsokorból válogat a szerző, elsőnek a múlt irodalmi terméséről készült feljegyzéseit nyújtja át. Gyöngyösi Istvántól Kosztolányi Dezsőig vizsgálódik, töprengései alapos tájékozottságról, tekintélyek előtt meg nem hajló, önálló gondolkodásról tanúskodnak. Bármennyire üdítőek, meglepő következtetéseikkel nemegyszer zavarba hoznak. Hangütése és modora azonban úgy idomul az irodalomtörténet-írásban megköveteltekhez, hogy állításainak érvényét és komolyságát illetően nem merülhet föl gyanú az olvasóiban. A második részben német tárgyú eszmefuttatásait adja közre. Nyitó darabja az Élőkről rosszat vagy semmit című summázatos tanító költemény. Ha témájánál fogva a literatúra históriáját idézi is, e poétikus darab szépírói életművének kétségbevonhatatlan része. Jellegzetesen mártoni alkotás - csakúgy, mint a fejezetet záró párja: a Postdam környéki gondolatok. Köztül Goethe és főként Heinrich von Kleist művészetéről, illetve teremtő módszeréről értekezik. Kollégaként tekint a klasszikusok írói eljárásaira, nem tudományos szemszögből vizsgálódik. Innét pillantásának frissessége, illetve mondandójának szokatlansága. Felkészültsége és hozzáértése persze vitán felüli, olyasféle megfogalmazásokba ütközünk mégis, amilyenekkel nemigen tudunk mihez kezdeni. Talán befogadói érzékenységünk tompulása, esetleg gondolkodásunk satnyulása miatt pironkodunk, mikor olyasfélét olvasunk Kleist egyik hőséről (Az eltört korsóban szereplő Ádám bíróról), hogy „az identitás és az individualitás között ingadozik”. A kiélezett, nemegyszer szinte már képzavarig hajtott és nyelvünkre kevéssé valló fogalmazás uralkodik a harmadik, zárófejezeten is, hol kortársainak termését szemlézi. „Nemcsak megőrizte, hanem magasabb távlatba is helyzetbe tartását” - írja például Petii Györgyről. Kacskaringós, szerteindázó gondolatmeneteinek követését nem segíti a mindinkább elhatalmasodó sajátos szólásmód, a közbevetésekkel terhes, értelmezői mondatok halmozása sem, így tiszta képet éppen arról nem kapunk, amiről igényünk és föltevésünk szerint a legtöbbet és legértékesebbet adhatná: jelen irodalmunkról. Ennek dacára rendkívül tanulságos és élvezetes szembesülnünk a szokatlan észleletek, váratlan megfigyelések és szabad ötletek tömegével. (Márton László: Az áhítatos embergép. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999. Ára: 1200 Ft) Sneé Péter ÁHÍTATOS EMBERGÉP Madar Nemzet 17 így éltek elődeink Ágh Zsófia néprajzot tanít „Egy tizennyolc holdas család étlapja 1935 őszén így fest: Hétfőn reggel: szőlő, délben leves, este szőlő. Kedden reggel: kolbász, délben szalonna, este tej. Szerdán reggel: kenyér, délben leves, este szalonna. Csütörtökön reggel: kenyér, délben leves, este aludttej. Péntek reggel: szőlő, délben kenyér, este tej. Szombat reggel: szőlő, délben húsleves, este aludttej. Vasárnap reggel szőlő, délben húsleves, este szalonna.” Ágh Zsófia Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében című középiskolai segédkönyvében Szabó Zoltán tardi helyzetről szóló beszámolója mellé Bornemissza Anna szakácskönyvét helyezi, amelyből megtudhatjuk, hogy a császári vendégség 1680 körül a böjti napokra igen szerényen „zöldbékát rántva, vizát sütve fokhagymával, sóban főtt sügért, meg pozsártéjből (pontyikából) és petrezselyemből való fejér étket” kínál. A kötet az étkezés egy példáján, a liszt előmelegítésétől, szitálásától kezdve a kovásztevésen, dagasztáson, szakasztáson keresztül végigkíséri a kenyérsütés állomásait, majd összehasonlításként az Európában általános táplálkozási szokásokat mutatja be. Ez a felépítés - amely a téma tárgyalásával, sok forrással, szemléletes példával, összehasonlítással és utalásokkal teszi jól áttekinthetővé a Mozaik Oktatási Stúdió kiadványát - jellemzi mind a tizenöt fejezetet. Egybevetésre adhat alkalmat a gazdag képanyag is, Kecskeméti Kálmán reprodukciói és a Néprajzi Múzeum tulajdonában levő archív felvételek sora, amelyeken egymást követi Brueghel XVI. századi parasztlakodalma és egy hozzá kísértetiesen hasonlító XX. századi lakodalmi jelenet, a sárréti pákász meg a balatoni halász portréja. Néprajz, művelődés és régészet egymás mellett van jelen a segédkönyvben. Az élet színterét, a középkori Magyarország településviszonyait, a telkek és a gazdasági épületek elrendezését, a belső tér és a lakáskultúra változásait kíséri figyelemmel a könyv első felében Ágh Zsófia. A Gazdaság és életmód című rész értékes forrásanyag felhasználásával elemzi a még hagyományos paraszti világot, a befejező rész pedig mindennek felbomlását, a falusi közösségek megszűnését mutatja be. Mivel foglalkozzon ezek után a néprajzkutató? - teszi fel a kérdést a szerző. „Mit tehet a korszerű tudományos élet, ha szinte megszűnik tudományának tárgya, s önmagában használhatatlanná válik lassan a módszere?” Ágh Zsófia a történeti néprajzkutatásban látja a folytatás lehetőségét, mivel ott a történettudományok részének tekintik a leíró néprajzot, és a szociálantropológia felé irányítja a jelenkor „indiánjai” után kutató, a törzsi társadalmak veszélyeit is vállaló felfedezőket, a következő évezred tudósait. (Ágh Zsófia: Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében, Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1999. Ármegjelölés nélkül) N. Tóth Ida Tartu és Magyarország Forrásértékű levelek és emlékezések „Évszázadok történelmi viharai, céltudatos utazók, s néha véletlenek alakították Tartu, Észak-Sívföld és Magyarország a két, egymást rokoni mivoltában csak a múlt század második felében fölfedezett nép kapcsolatait. ...Bár a két nép kultúrkapcsolatáról nem kevesen s nem keveset megírtak már, mindmáig hiányzik az örökölt fehér foltokat eltüntető, jól dokumentált összefoglaló munka” - írja a Tartu és Magyarország című könyvecske előszavában a szerkesztő, Pomozi Péter. A kötetben több forrásértékű levél és emlékezés először lát napvilágot. Elsősorban Virányi Elemér, a Tartui Egyetem valamikori első magyar lektora és a világhírű magyarbarát folklorista, Félix Oinas, a Pázmány Péter Tudományegyetem első észt lektora köré szerkesztődött a Tartui magyar füzetek 3. száma, amelynek megjelenéséhez olyan szerzők járultak hozzá írásaikkal, mint Göncz Árpád, aki egykori középiskolai tanárát idézi meg Virányi Elemér személyében, vagy Voigt Vilmos és Árpád Károly, Ott Kurs és Thea Sepp, akik tanulmányaikkal, Varga Csaba, aki a Csekey-hagyaték dokumentációjával van jelen a kötetben. (Tartu és Magyarország, szerkesztő: Pomozi Péter, 1999. Ármegjelölés nélkül.) Vida Barbara