Magyar Nemzet, 2002. március (65. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-23 / 69. szám
Matar Mint Magazin EB 2002. március 23., szombat Egyszer el kell temetni a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit Beveszi a Mecsek gyomra...R emélem, élek meg és szívom a pipát, mikorra a bodaiak döntési helyzetbe kerülnek - fogad kedélyesen a négy- öetvenöt éves Kovács Győző polgármester. Arra utal, amit a telefonos egyeztetéskor már kimondott: a sajtó szerinte „kicsit előreszalad” ezzel a do- Az biztos, hogy főleg fiaink és unokáink fognak részt venni azon a lakossági szavazáson, persze ha egyáltalán sor kerül rá. A falu belterületén, ama nevezetes „kibúvás” tetején beszélgetünk, amit többek között francia, japán, amerikai geológusok is megcsodáltak. Itt, a Jáger-kert közepén a domb füve körül vörösesbarna kőréteg púposodik elő: az úgynevezett bodai aleurolit. Erről a kemény, tömör és súlyos agyagkőről az eddigi kutatások azt valószínűsítik, hogy alkalmas lehet a Paksi Atomerőmű Rt. kiégett fűtőelemeinek a tárolására. Tőlünk jobbra egy völgy, amely az északra magasodó hegyek felé vezeti a tekintetet. E völgyet itt keresztezi merőlegesen a nevezetes, tizenkét kilométer alapterületű, szilvamag alakú mélygeológiai képződmény. Kitüremkedésén álldogálva gondolkodunk az idő sokféleségén. Mert ugyebár van felezési idő - a radioaktív atomoké -, van engedélyezett élettartama a Paksi Atomerőmű területén ’98-ban kialakított ideiglenes tárolónak is - ötven év -, és vannak emberöltők, nemzedékekkel, melyek féltőn gondolnak az utódok majdani sorsára. Épüljön-e itt a 2040-es években tároló? Egyáltalán nem csupán kistérségi kérdés... A háttér felidézéséhez érdemes „átpillantani” a Tolna megyei Paksra. Az elhasználtüzemanyag-kazetták előbb öt évet pihennek az atomerőmű medencéjében, csak azután kerülnek szárazra, pontosabban egy felszíni betonlétesítménybe. Pakson jelenleg 2837 darab fűtőelem fekszik ebben az 1998-ban épült átmeneti tárolóban. Ez mellesleg 330 tonna, amint azt az Országos Atomenergia-hivatal főigazgatója, Rónaky József kiszámította. Ilyen elhasznált üzemanyagokat továbbra is ki lehetne vinni az orosz Majak nagyvállalatnak - ha ugyan megérné a szállítgatás -, de ott hagyni többé nem szabad. Annak ellenére nem, hogy az érvényben lévő, a hatvanas évek második felében született magyar-szovjet kormányközi egyezmény úgy szabályozza a fűtőelem-eladás és az újrafeldolgozásra való visszaszállítás üzletmenetét, hogy meg sem említi a hulladékkérdést. Ám a Cseljabinszk környéki tartós elhelyezést az orosz szövetségi legfelsőbb bíróság utóbbi döntése mostantól meghiúsítja. A további terhelést akarják megelőzni a Dél-Urálban, ahol nagyon sok nukleáris célú létesítmény van. Bizony óriási a környezet szennyezettsége Cseljabinszk környékén. Ezt nem csupán a Greenpeace környezetvédő világszervezet utóbbi akciói óta tudhatják az oroszországi illetékesek. Főleg hidegháborús időkből való örökségről van szó: a szovjet atomfegyverkezés rosszul kezelt hulladékáról és egy 50-es évekbeli, súlyos atombalesetről. Ha tehát némelyek Magyarországon azért félnek a kiégett fűtőelemek nyugat-mecseki elhelyezésétől, mert lám, az oroszoknak is elegük van belőlük, megnyugodhatnak: nem a paksi üzemanyag-kazetták okozták az elszennyeződést. Sőt az orosz energetikai kormányzat - amelynek elképzelését a bírói hatalom most meghiúsította - épp azért szeretett volna újabb használt paksi fűtőelemeket szerezni a korszerű technológiájú állami cégnek, hogy az újrafeldolgozás bevételéből túl lehessen számolni az ottani környezeti károkat. Az Országos Atomenergia-hivatal főigazgatója megerősítette, hogy ma még a világon mindenütt átmeneti tárolás folyik. Néhol viszont már nagyon közel kerültek a megoldáshoz, hogy a reaktorokban kiégett fűtőelemeket, illetve az ezek újrafeldolgozásából keletkező nagy aktivitású hulladékot hogyan és hol helyezzék el végérvényesen, tartós biztonsággal. Bush elnök például már döntött a Yucca-hegységbeli helyszínről, a finn kormány is határozott az alkalmas telephely felől. A ratifikálások azért még hátravannak... Világszerte azt vallja a szakma, hogy a végleges elhelyezés egyik biztonságos módja a megfelelő mélygeológiai képződményben való eltemetés, csakhogy ez általában makacs társadalmi ellenállást vált ki. A tudomány közben más megoldást is keres. Transzmutáció - hátha át lehet alakítani az elhasznált kazettákat „barátságosabb” hulladékká? A kiégett atomfűtőanyag hazai történetében a 90-es évek elején állt be változás. A Szovjetunió felbomlása politikai bizonytalanságot hozott. Számolni kellett azzal, hogy ez Paks működését is veszélyezteti, netán fennakad az elhasználtüzemanyag-kazetták folyamatos kiszállítása. 1993-ban a magyar kormány eldöntötte, hogy meg kell oldani a magyarországi, folyamatosan bővíthető átmeneti tárolást. A Paksi Atomerőmű telephelyén 1998- tól üzemel az ötven évre hitelesített átmeneti tároló. Attól az évtől elmaradtak az Oroszországba való kiszállítások, minden kazetta idekerül. A hulladékért Pakson a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. felel, az atomerőmű pedig milliárdokat fizet be a végleges elhelyezést előkészítő kiadásokért a Központi Nukleáris Alapba. Rónaky József főigazgató már a nyugat-mecseki községek sorsával kapcsolatban említi, hogy 1999-ben a környékbeli mélyművelésű uránbányát bezárták, és megkezdték természeti helyreállítását. Ezzel félbeszakadtak a bánya infrastuktúráján keresztüli - nagy jelentőségű - kutatások. Ugyanis a bezárás előtti években az uránbányához igen közel, Budán olyan földtani képződményt találtak, amely netán alkalmas lehet e nagy radioaktivitású atomhulladék-fajta fogadására. A kutatók a bánya tárnáin keresztül feltáró vágatot létesítettek több mint egy kilométer mélyen. Az eredményeket, melyek paksi és kormányzati pénzen születtek, a hivatal nagy becsben tartja, és fel kívánja használni az atomhulladékkal kapcsolatos nemzeti stratégia kialakításában. Az urán fűtőanyag végleges geológiai elhelyezésének a lehetőségét több területen is számba veszi az Országos Atomenergia-hivatal, nem csak Budán. Ha egy telephely alkalmasnak tűnik, kísérleti laboratóriumot hoznak létre. Egyelőre nincs más lehetséges helyszín, de Bodával kapcsolatban még semmiféle döntés nem született. - Nem kerget a tatár, van idő a nyugodt elemzésre - vallja Rónaky József. - A végleges tárolásra való átállás feladatát harminc-negyven év alatt kell megoldani. Baranya aprófalvas megye. Az olyan zsáktelepülésen, mint amilyen a Pécstől keletre fekvő, 425 lakosú Boda is, érthető, ha az emberek „halmozzák” a feladatköröket. A polgármester főállásban fuvarszervező a pécsi Epfunál, amellett a tizenegy tagú Zöld-völgy kistérségi önkormányzati társulás elnöke, megyei MLSZ-küldött s egy zenészduó billentyűs tagja. Ki ne feledjük a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulást, annak is ő a vezetője. Boda, Bakonya, Cserkút, Kővágószőlős, Kővágótőttős és Hetvehely tartozik ide, mint a lehetséges atomtemető helyszínében érintett falvak. - Igazi kistelepülési környezet ez itt - magyarázza a társulás létjogosultságát Kovács Győző. - Ha megjelenik egy idegen autó, már megkérdezik, hogy most ez mi. Az izgatott érdeklődés elég gyakori 1996 óta, amióta az atomtemető helyszínét itt kutatják. A környék polgármesterei összefogtak, hogy ellenőrizzék, hol tart a kutatómunka közigazgatási területeinken, s hogy erről megfelelően, áttekinthetően tájékoztassuk a lakókat. Az információkkal jó irányba akarjuk terelni az embereket, hogy ha bebizonyosodna a tárolóépítési szándék, tisztán mérlegelhessék lehetőségeiket ők vagy utódaik. A bodai polgármesterből nem lehetne kihúzni se igent, se nemet, hogy akar-e ide atomtemetőt. Ez az agyagkő éppolyan értékes adottság, mint a bükfürdői gyógyvíz - kezdi az óvatos választ. - De nekünk hátrány és gond. Persze a kiégett fűtőelemek elhelyezése egy egész ország gondja. Ha mi valaha vállalnánk, hogy a település egyfajta nyomás alatt legyen hisz megnőne a kockázatviselés, annak joggal kérnénk meg az árát! Budán még az önkormányzat alkalmazottai is különféle véleményen vannak. Dömötör Ferenc harmincnyolc éves mezőőr - továbbá polgárőr és a helyi horgászegyesület elnöke - valaha a bányában is dolgozott. - Húsz éve azok, akik eljártak munkába, majdnem mind az uránbányával voltak kapcsolatban. Ismerjük , sugárzási problémát, hozzászoktunk az „atomos” dolgokhoz. Nekem csak az a kikötésem lenne, hogy jól csomagolják be a hulladékot, ne a falun keresztül szállítsák, és legalább hatszáz méter mélyre kerüljön. Miért pont erre az eléggé sűrűn lakott területre gondoltak, akik ezt kiötlötték? - kérdez vissza Gergelyné Szitás Klára, egy tizenhat és egy hatéves lánygyermek édesanyja, aki kilenc éve költözött ide a közeli Pécsről. Bízom én a tudósok felelősségérzetében, de ők sem tudják kizárni a veszély lehetőségét. A kutatási körülmények nem biztos, hogy megfelelnek a valódi helyszínnek, vagyis ahol lejátszódnának a folyamatok. Én mindenképpen nemmel szavaznék. Gyermekeim nagyon megszerették ezt a helyet, nem tudom, hogyan érintené őket ez az egész... A hatvankét éves Varga József pénzügyes véleménye más. Környezetszennyezést ilyen tároló nem fog okozni Hátrányt nem látok, hacsak nem a településünk mázsának a romlását. Azért cserébe majd kedvezményeket kell kérni. Szedeczki Elemér bácsitól tudható meg, hogy Bodát valaha „külön köztársaságként” emlegették, mert a helybélieknek nemigen akaródzott a téeszbe belépni. Ő ugyan a szövetkezetből ment nyugdíjba, de előtte, amíg lehetett, lovakkal fuvarozott, s az erdészetnél dolgozott Hetvenöt éves. - A mi időnk már lejár - diktálja megfontoltan. - Hogy az utódainkra nézve mi lesz a következménye, nem tudjuk. Én féltem az iható kútvizeket és a levegőt. Azt hallottam, míg itt voltak a meddőhányók, volt a levegőben sugárzási differencia. Annyit tudok még mondani, hogy akik velem egykorúak voltak és az uránbányában dolgoztak, azok közül egy sincs már körülöttem. Többen pedig, akik itt akartak telket vásárolni, mikor hallották, hogy atomtemető épülhet, visszamondták... A húszesztendős Zsótér Sándor beletörődő, de nem elkeseredett. - Nem jó ötlet, de ha már eddig is annyi pénzbe kerültek a kutatások, biztosan keresztülviszik, hogy ideépítsék. Én szeretem ezt a falut, és nem fogom emiatt elhagyni. Érdemes ideilleszteni, hogy Rónaky József, az Országos Atomenergia-hivatal főigazgatója szerint mi szavatolná a bodai, kővágószőlősi, bakonyai stb. emberek biztonságát, ha életterük mellett építenék meg a paksi üzemanyag-kazetták temetőjét. Magyarországon rendkívül korszerű, az Európai Unióéval megegyező nukleáris biztonsági-hatóságiintézményi garanciális rendszer működik. Ez a biztosítéka, hogy atomenergiát alkalmazó tevékenységet hazánkban mindenütt csak pontos előkészítés, gondos vizsgálatok és nagyon szigorú hatósági feltételek szerinti engedély alapján lehet végezni. Bár az ügy kimenetele tán még évtizedekig nem jósolható meg, Boda lakói okkal érzik úgy, hogy terhet hordoznak. Illesse őket országos figyelem és figyelmesség ezért. Nem ők keresték ezt a különleges helyzetet. Egy kicsiny, de az anyagi válságtól nem megérintett, Pécshez közel eső, kistérségi összefogással SAPARD- pályázatokat sorozatban elnyerő, tavasztól őszig virágba boruló település, festői horgásztóval, millecentenáriumi parkkal, teleházával, helyi egyesületeivel, a falusi turizmusból is példát adva, nem szorulna rá különösebben olyan fejlesztésekre, amiket egy ilyen gond átvállalásáért kérhet. Csend van Budán, jó levegő... és egy kis izgatottság a rejtélyes agyagkő miatt. Bár a Déli-Jírás keleti része és a Nyugat-Mecsek egymástól távol esnek, beleszólhatnak egymás sorsába. Az orosz piacra termelő mecseki uránbánya pár éve bezárt, de lehet, hogy a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit végleg eltemetni. Az orosz legfelsőbb bíróság a minap tiltotta meg atomhulladékaink Cseljabinszk környéki elhelyezését, épp a közelben, Bodafalu mellett fogják .oó István_______________________________________