Magyar Nemzet, 2004. november (67. évfolyam, 289-317. szám)
2004-11-17 / 304. szám
kultura@magyarnemzet.hu 2004. november 17., szerda Kultúra m Eb Rovatvezető: Dippold Pál Az újabb elvonás kegyelemdöfés lenne tL£T Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője: Az irodalmi lapok kilátástalan helyzetbe kerültek felolvasóestre Ócsán, az egyik legfiatalabb magyar folyóirat, a Duna Part szerkesztője, Büki Attila szervezésében a közelmúltban szimpóziumot tartottak az egyre inkább ellehetetlenülő hazai folyóiratok helyzetéről. Számos író, főszerkesztő közül Oláh János író-költő, a Kilencek nevű, népi-nemzeti elkötelezettségű írócsoport tagja, a Magyar Írószövetség lapja, a Magyar Napló főszerkesztője festette a legelkeserítőbb képet. N Kutassy Máté Oláh János véleménye szerint az irodalmi intézmények, lapok, kiadók, egyesületek helyzete az utóbbi két évben is jelentősen romlott. Az általa főszerkesztett Magyar Napló című irodalmi havilap támogatása például két éve a névleges összeget tekintve ugyanannyi, de az infláció által két év alatt okozott veszteség több mint tíz százalék. Az idén életbe lépett, a költségvetési támogatást elnyert tevékenységek áfájának viszszaigénylését szabályozó rendelet következtében újabb húszszázalékos veszteség keletkezett, így kiderül, hogy két év alatt a támogatási összeg egyharmadával csökkent. Most azt hallani, hogy a kiadási támogatások újabb csökkentésére készülődnek a döntéshozók. Azok az irodalmi lapok, amelyeknek nincs jelentős önkormányzati támogatása, vagy a Soros Alapítványtól nem kaptak pénzt, már most is adóssággal küzdenek, alig vagy egyáltalán nem tudnak például honoráriumot fizetni. Ha valóban lesz újabb támogatáselvonás, az a kegyelemdöfést jelenti számukra. Miért olyan szűkkeblű a könyvtári vásárlások tekintetében a magyar költségvetés, amely annyi üzletág - többek között a kakaóbiztos számítógépprogram keretében kedvezményezett számítógépes lobbi - gazdagodását segíti sokmilliárdos állami megrendelésekkel? A főszerkesztő emlékeztet rá, hogy jó hatvan esztendeje, a szocialista társadalmi berendezkedés kezdetén, az államosítások során a magyar írótársadalmat már kifosztották egyszer. Csak a magyar irodalom javára, magántőkéből létrehozott Baumgarten Alapítvány törvénytelen kisajátításával, elkonfiskálásával többmilliárdos ingatlanvagyonra tette rá a kezét az állam, amiért soha semmilyen kárpótlást nem kaptak a kedvezményezettek, a mindenkori kortárs magyar írók. De az írószövetség elvi elődje, az írók Gazdasági Egyesülete elkobzott bérházaiból sem származtatott vissza az állam soha egyetlen petákot sem a magyar irodalomnak. A két világháború között a kortárs szépirodalmat piacra segítő kiadók vagyonának - székházainak, nyomdáinak, terjesztőhálózatainak - államosítása által okozott veszteség is sok milliárdra rúg, pontosan megbecsülni se lehet. Ennek a gátlástalan - egyébként más társadalmi szervezeteket is sújtó és soha jóvá nem tett - államosításnak nevezett fosztogatásnak a következménye a mai magyar irodalmi szereplők - folyóiratok, kiadók, egyesületek - tőkeszegénysége, kiszolgáltatott „piaci pozíciója”. A magyar irodalmi élet szereplőinek ezeket a veszteségeit és kárpótlásuk 1989-es elmulasztását a támogatási rendszer átgondolt kiteljesítésével lehetne orvosolni. Ehelyett azonban a döntéshozók azokat a támogatási formákat is meg akarják szüntetni vagy el akarják sorvasztani, amelyek az elmúlt tizenöt év alatt - épp az európai uniós országok gyakorlatához való igazodás következtében - létrejöttek. Ez a folyamat oda vezet, hogy azok a magyar írók, akik nem kapnak menedéket a Soros Alapítvány vagy a német ösztöndíjrendszer védőernyője alatt, asztalfiókíróvá válnak, még ha a megélhetési küzdelmek mellett maradna is írásra idejük. Oláh János A hűség poétája Tóth Endre kilencvenéves Hol az ártatlan, nyílt tekintet? / Oly furcsa, hogy te én vagyok, ki feléd már csak búcsút intek.” Imigyen tekint vissza a múltba gyermekkori fényképével szembesülve a hűség poétája, Tóth Endre, akinek ma ünnepeljük kilencvenedik születésnapját. A világcsavargók és világpolgárok korában azok közé tartozik, akik állhatatosak maradtak szülőföldjük megbecsülésében. Tóth Endre soha nem titkolta költeményeiben Debrecen, Csokonai Vitéz Mihály, Oláh Gábor, Gulyás Pál ősi városa iránti konok szeretetét. Míves kézzel bánik mindmáig a tradícióval, amelyet e nagy költők hagyományoztak reá. Tóth Endre a diadalmas költőkirály, Goethe weimari házában járva sem feledkezik meg Csokonairól: „S hirtelen egy koldusnál szegényebb, / viharvert poéta, ország vándora, / kinek nem kisebb / tálentumot adott a sors, vagy Isten. ” Tóth Endre sorsára is illenek e kimunkált sorok. Őt, a klasszicista ideált őrző, a nemzet és a szülőváros iránt elkötelezett költőt, aki egyben poéta doctus is tudott lenni, jeles kötetei ellenére is viszonylag kevesen értékelik igazi rangján, bár 1985-ben elnyerte a József Attila-díjat rangos életművére, többek között az Egyedül a tömegben, a Mindenért megfizettem című kiváló verseskönyveire, a forrásértékű Oláh Gábormonográfiára. Mégis, Tóth Endre megítélésére sokáig rávetült a vidéki irodalomszervezői szerepkörrel együtt járó, önként vállalt szerénység. Olvasószerkesztőként, fiatalok verseinek gondozójaként az Alföld című folyóirat hatvanas-hetvenes évekbeli fénykorának is jelentős tényezője volt. Kilencvenedik születésnapján köszöntjük Debrecen jeles poétáját, irodalomtörténészét, szerkesztőjét azzal, hogy az igazi versolvasók szeretete mindig is megadta neki azt a tiszteletet, ami megilleti a valódi tehetséget. Pósa Zoltán Egyenlőbbek az egyenlők között Fővárosi folyóirat-támogatás baloldali-liberális szellemi műhelyeknek Tizenötmillió forintot osztott szét néhány irodalmi folyóirat között a Schiffer János szocialista főpolgármester-helyettes vezette Pro Cultura Urbis Közalapítvány. A meghívásos pályázaton csak az arra kiválasztottak - kivétel nélkül baloldali-liberális kötődésű szellemi műhelyek - vehettek részt. ifj Hakik Norbert________________ Miközben irodalmi folyóirataink többsége évi egy-két millióból kénytelen gazdálkodni, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány nemrégiben több, tizenötmillió forintnyi támogatást ítélt meg négy folyóiratnak. A közalapítvány - amelynek elnöke Schiffer János, a főváros szocialista főpolgármester-helyettese - a támogatást meghívásos pályázaton osztotta szét, tehát már a megméretésen is csak az eleve kiválasztott szellemi műhelyek vehettek részt. A Liget és a Mozgó Világ háromhárommillió forintot, a 2000 című lapot megjelentető Mentor Irodalmi Alapítvány négymilliót, míg a Holmi szerkesztősége ötmilliót nyert el a pályázaton. A pályázat célja a kiírás szerint olyan „nem állami, önkormányzati fenntartású fővárosi kulturális műhelyek” támogatása volt, amelyek „hozzájárulnak Budapest kulturális hagyományainak ápolásához, kulturális értékeinek megőrzéséhez és gyarapításához”. Az MSZP-s politikus vezette alapítvány tehát jelentős hagyományápoló szerepet tulajdonít a szocialista kampánylapként működő Mozgó Világnak - amelynek az MSZP közeli József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány az egyik fő támogatója, és kurátorainak egyike Vitányi Iván szocialista országgyűlési képviselő, a párt kulturális munkacsoportjának vezetője és, a művelődési tagozat elnöke, míg olyan, nagy hagyományokkal bíró polgári-jobboldali kötődésű írói műhelyek maradtak ki a meghívottak köréből, mint például a Kortárs, a Hitel vagy a Magyar Napló. A kiválasztott folyóiratok állami forrásokból is jelentős támogatásban részesülnek: 2004-ben megjelenő lapszámaira a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól (NKA) a Holmi tizennégymilliót, a Mozgó Világ nyolc-, a Liget pedig hatmilliót kapott, míg az NKA a 2000 című folyóirat egyetlen különszámára ötmilliós támogatást ítélt meg nemrégiben. A közalapítvány egyébként Pro Cultura Urbis néven díjat is alapított, amelyet eddig Göncz Árpád volt köztársasági elnöke, Jancsó Miklós filmrendezőnek, Hofi Géza humoristának, valamint Szőnyei Tamásnak, a Magyar Narancs publicistájának adott át Schiffer János szocialista főpolgármester-helyettes. Ábeli kunyhó áll a magas Hargitán P. Szabó Fernő A havasi legelők frissességét megidéző haragoszöldek, a rengeteg titkait vallató mély kékek között parányi fehér folt a vásznon: gyermekkori olvasmányaira emlékezve valahogy úgy jelenik meg előttünk az ábeli kunyhó a Hargitán, ahogyan Szécsi András festőművész láttatja egyik alkotásán a Vármegye Szalonban, abban a kiállítóteremben, amely a Vármegye Galériával párhuzamosan mutatja be a határon túli, mindenekelőtt az erdélyi magyar művészet értékeit. Az Erdély Művészetéért Alapítvány tárlatain különböző generációk, stílusok, szemléletek képviselői jelennek meg. Vannak alkotók, akik szinte topográfiai pontossággal mutatják meg az „erdőn túli táj” egyes vidékeit, városait, monumentumait, mások az erdélyi szellemiséget idézik meg, s vannak olyan művészek, művek, akik, illetve amelyek egyszerre képesek rá, hogy vidékről vidékre kalauzolva megmutassák a nézőnek a régió különös értékeit, s érzékeltessék azt a gazdagságot, amely nem látható, csak érezhető. Szécsi András, a „konok és keserű szemű festő”, ahogyan Sütő András nevezte, az utóbbi csoportba sorolható. Ahogyan műveinek címei is mondják - Hargita téren, Homoródalmás felé I—II., Kisgalambfalvi feneketlen tó - az erdélyi táj látványa kimeríthetetlen kincsesházat jelentett számára, miközben expresszív képi világa, nyers, erős színei a tájnak a lelkét szólították, szólítják meg. A festőművész születésének hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett jótékonysági emlékkiállítás megnyitóján a művész régi barátja, a marosvásárhelyi vártemplom volt plébánosa, Fülöp G. Dénes méltatása hangzott el, amely nemcsak a festői pályáról, de az életút egészéről szólt. A többi között arról az 1956-os találkozásról is, amelyik Mátyás király kolozsvári szülőházában történt. A börtönt ugyan megúszta, ám a főiskolát sosem fejezhette be a festőnövendék, aki ily módon a lehető legnehezebb körülmények között vállalta az erdélyi művészsors minden szépségét és nehézségét. De - ahogyan Fülöp G. Dénes írja - talán éppen ezért lehetett „művészetének egyszerű mértéke az isteni érintettség hitele... Ég, erdő, föld s a kicsi házikó. Színei a tépázott fenyők lombjáról és a vörös egekről kerülnek elő, keretet feszítő vonalai a lombtalan törzsek kontúrjai baljós előestékről tanúskodnak, a legsúlyosabb személyes és közösségi tragédiák, a legteljesebb katarzisok néma díszleteként.” A Vármegye Szalonban november 26-ig tekinthető meg Szécsi András emlékkiállítása. A művész születésének hetvenedik évfordulója alkalmából az Erdély Művészetéért Alapítvány emléktáblát helyez el Marosvásárhelyen, az alkotó volt lakóházán, Hunyadi László szobrászművész alkotását. Fülöp G. Dénes megnyitóbeszédét fia, Fülöp G. András olvasta föl FOTÓ: VÁLI ANNA Munkatársunktól___________ A lommódosítások címmel hallhatta a szép számú érdeklődő közönség hétfőn este az RS9 Stúdiószínházban öt, többek között a Lyukasóra című folyóiratban publikáló alkotó, Erős Kinga, Varga Klára írók, Batári Gábor, Prágai Tamás, Végh Attila költők műveit Bökönyi Laura színművész tisztán artikulált, elemzően átélt előadásában. A kimondhatatlanra Varga Klára a Piéta című elbeszélésében találja meg a választ, Krisztus megfeszíttetésének és föltámadásának az ő személyes sorsára szabott üzenetét. Erős Kinga Az ittfelejtett című elbeszélése is megadja a saját válaszát egy időtlenül öreg, városi panellakásba kényszerült parasztasszony elégikus és drámai történetében. Látszólag kibékíthetetlen ellentétek kifinomult szintézise rögzül Végh Attila A reinkarnáció, A csoda, A fölolvasás című költeményeiben. A hívő keresztyén költő, Batári Gábor Alászállás, A kör négyszögesítése, a Kilökődés című verseiből kikristályosodik a túlvilági bűnhődés lidércnyomásos variációja: a bűnös ember halála után visszakerül a múltba, és kezdődik minden elölről. Egészen egyedi metaforákban, fennkölt és köznapi tárgyak, fogalmak összekapcsolásában fogant Prágai Tamás Etruszk halál, A selyemkufár két szonettje, A liget télen című verse. Prágai úgy érzi, hogy a költeménynek csak akkor szabad megszólalnia, ha a kimondhatatlannal találkozik. Ami ezen fölül van a világban, az csak prózába foglalható. Holokauszt a művészetben A magyarországi holokauszt hatvanadik évfordulóján tegnap kiállítás nyitt a budapesti Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban Holokauszt a magyar képzőművészetben címmel. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a tárlat megnyitóján úgy fogalmazott, hogy „a holokauszttal az egész magyar kultúra lett szegényebb; a gyász, a keserűség mindannyiunké”. (P. Sz. E.) Szekvenciák Herendi Péter Szekvenciák 2. című kiállítása nyílik meg ma este hat órakor a fővárosi Magyar Műhely Galériában (Akácfa utca 20.) Béki István Szembesülés című performanszával. (P. Sz. E.) Templomaink Mihály Zoltán Templomaink című fotókiállítását november 20-án 11 órakor Balog Zoltán nyitja meg a Rákospalotai Múzeumban (Pestújhelyi út 8.). (M. K.) Boborján Az Európa Könyvesházban (Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 35.) mutatják be ma 17 órakor Dolák-Saly Róbert és Szászi Móni Boborján című kötetét, amelyből a két szerző olvas majd fel részleteket. (P. O.) Harris az A38 hajón A Mississippi to Mali című, legújabb korongjának dalaiból ad hangversenyt Corey Harris az 5x5 Trióval az A38 hajón ma este fél nyolckor. A New Orleans-i rasztamuzsikus az amerikai bluest az afrikai gyökerekkel összekötő törekvések világhírű képviselője. (T. Z.)