Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)
2008-08-02 / 210. szám
__1.1. nwir, F. m 11. ömör vármegye egykori székhelye, a ma két és fél ezer lakosú Pelsőc (Plesivec) a magyar államhatártól néhány kilométerre, az Aggteleki-karszthegy mögötti lapályon fekszik. Történetéről Ila Bálint 1976-ban megjelent megyemonográfiája számol be. Eszerint a gömöri bányavidék túlnyomó részét az Ákos nemzetség tagjai nyerték adományként IV. Béla királytól azzal a szándékkal, hogy a tatárjárás megtépázta fontos országrészt be-, illetve újratelepítsék. Az 1243. június 5-én a Nyulak-szigetén kelt adománylevél az Ákos nembeli Fülöp és Detre ispánokat - akik „soha nem késlekedtek, nem lankadtak a hűség becses odaadását tanúsítani” - beiktatta az örökös nélkül elhalt Bors ispán birtokaiba, amelyek név szerint Pelsőc és tartozékai, vagyis Csetnek, Taplóca, Somkút, Mirk, Ardó és Lekenye voltak. Az átadott terület határai felnyúltak egészen az Alacsony-Tátráig, a Sajó és a Gölnic forrásvidékéig, s a hosszú adománylevél rendkívül részletesen leírja a hatalmas birtoktest határjeleit, összes javait, megnevezve erdőket, bányákat, malmokat és építményeket. (Szövege a Tatárjárás emlékezete című, 1987-ben kiadott könyvben olvasható.) Máté fiai, Fülöp és Detre méltó gazdái lettek a vidéknek, egy emberöltő alatt két tucat falut alapítottak, és népesítettek be német földről behívott telepesekkel. Utódaik, a Csetneki és a pelsőci Bebek családok tagjai az 1320-as években már Róbert Károly udvari emberei közé tartoztak, s a középkor végéig nagy szerepet játszottak Felső-Magyarország történetében. Pelsőc 1328-ban elnyerte Korpona jogait vásártartásra, címerhasználatra és bíráskodásra. A Sajó folyó partján, fontos utak találkozásánál épült városnak sokáig élt a német neve is - Pleissen -, régi lakossága azonban a XVI. századra beolvadt a környék szláv és magyar népességébe. (Magyarok másfél ezren laknak a településen, szintén magas a cigányság aránya, mint mindenütt a környéken.) Pelsőc még mindig magán viseli középkori szerkezetének jegyeit. Hosszú, széles piacterén könnyen forgolódhattak a szekerek, a házsorban látható az 1716 és 1719 között épült barokk stílusú vármegyeháza. A másik hasonlóan tágas, keresztirányú térség közepén találjuk az egykor Szűz Mária és Szent A SZERZŐ FELVÉTELE György tiszteletére felszentelt katolikus, ma református templomot. Tekintélyes méretű, keletelt tengelyű, gótikus épület, egyetlen hajóval és sokszögzáródású, támpilléres szentéllyel. A XIV. század második harmadában készült, a plébánia kegyurai, a Bebekek jóvoltából. Faragott sírköveik ott vannak a szentélyben, amelynek külső, déli falán Szent István és Szent László királyaink koronás-kardos alakjai láthatók egy 2x3 méteres, szintén korabeli freskón. A csúcsíves részleteket 1932-ben fedezték fel, és bontották ki a sok évszázados vakolat alól; a falképek kutatása és restaurálása 1978-ban abbamaradt. A török időkben éppen a nyílt kereskedőút okozta Pelsőc vesztét: a füleki bég serege 1558 nyarán kifosztotta és felperzselte a várost. Lakossága északra menekült, tönkrement templomát az 1600-as években vette birtokba és renoválta a protestáns lakosság. Átalakították a belső teret, átszabták az ablakokat, de az épület középkori jellege megmaradt, sőt mostani elhanyagolt állapotában egyre jobban látszik. A mellette álló barokk harangtorony az 1700-as években épült, falán Pelsőc háborús halottainak hosszú névsora olvasható. REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG Pelsőc középkori 11. temploma » A. Jászó Anna_____________________________ nyanyelvünknek is vannak régi aranykincsei, nem csak az inkáknak. Az emberek elzarándokolnak a múzeumokba, megcso- Jo Jdálják az évezredes tárgyakat, meg is tapinthatják őket. Vannak ám a nyelvnek is évezredes régiségei, amelyeket felidéz olykor egy-egy író, de nem sokat tudunk róluk, kimentek a divatból, az emberi elme muzeális raktárába kerültek - pedig ők is érdemesek a csodálatra. Csukás István a minap egy régi népdalból idézett a Kossuth rádióban, valahogy így kezdődött: Isten hozzád, szülöttem föld. A szülöttem föld különleges igeneves szerkezet, jelentése: ’az a föld, ahol születtem’. Egyetlen hasonlót ismerek: Mária nyugotta bokor (növénynév, nyelvjárási megnevezés, így jegyezték fel), vagyis az a bokor, ahol vagy amelynél Mária lenyugodott, megpihent. Az istenadta gyermek típusú szerkezetről van szó. A közepén az ad nem ige, hanem különleges igenév, -t képző járul hozzá, mint a befejezett melléknévi igenévhez, a végén pedig személyrag áll. Mai nyelvünkben főleg olyan összetételekben találkozunk ezzel a szerkezettel, mint: madárlátta kenyér, szélfútta mező, dércsípte fű, molyrágta ruha. A gyerekek Móra Ferenc humoros verséből, a Csókát csókából ismerhetik: róka csípte csóka, csóka csípte róka. Manapság olyan veretes stílusú íróink élnek vele, mint Sütő András. Létvégi hajrában című utolsó esszékötetében olvasható a következő mondat: „Megvallott vágya szerint ilyen költői pályában telt öröme Illyés Gyulának, így nőtt »kévénként« gyarapodva - villa rakta »emberi szép magasba« a hatalmas szellemvár. Begyűjtött élet.” Tehát: villa rakta magasba. A tudományos stílusban régebben kedvelték a következő kifejezéseket: az én említettem szerző, a te említetted példa, a Bárczi Géza említette adat. Valamikor az újságírók gyakrabban éltek vele, ilyesmiket lehetett olvasni: a bíró vezette mérkőzés, gondatlanság okozta baleset, aszály sújtotta vidék, számítógép ellenőrizte adatok. Már régen nem találkoztam ezekkel a szerkezetekkel prózai írásokban, pedig illenek mindegyik stílusnemhez. Különösen a régiségből vannak példáink szép számmal. Kódexeinkből idézek: Dávid szerzette zsoltár, az ő tette dologban, vegyed az neked szörzöttem koronát, a tetemen tötted frigyednek jegyéről. Feljegyeztek ilyen helyneveket a XIV. századból: menny ütte gödör, menny ütte mező, vagyis mennykő, azaz villám ütötte gödör, mező. Ősi szerkezetről van szó. Ezt azzal bizonyíthatjuk, hogy hasonló szerkezetek vannak rokon nyelveinkben, különösen a magyar nyelv legközelebbi rokon nyelveiben, a vogulban és az osztjákban, ilyesmik: istenadta erdei fa, az én birtokoltam csónakom. A példákból kitűnik, hogy az igenévnek kialakult a ragozási sora: az én tettem dolog, a te tetted dolog, bár a harmadik szentélyű alakok vannak túlsúlyban: az ő tette dolog, róka csípte csóka, villa rakta magasba. A szerkezet közepén álló igenév a rá következő szónak jelzője, így kérdezünk: milyen gyermek? Istenadta gyermek. Az igenév és a rá következő szó viszonya passzív: a gyermeket adta az Isten, a csókát csípte a róka. De ritkán határozói viszonyt is kifejezhet, ilyen a szülöttem föld, vagyis a föld, ahol születtem. A különlegesség és ritkaság az, hogy az igenévnek alanyi bővítménye van, így kérdezünk: ki adta? Isten adta. Mi csípte? Róka csípte. Nem tévesztendő össze az Isten által adott gyermek szerkezettel, ez más. (Tréfásan szoktuk mondani, hogy a szerkezet elöl aktív, hátul passzív.) A szerkezet helyesírását kétféleképpen szabályozták. A régi, megkövesedett szerkezetek első két tagját a hagyomány elve alapján - egybeírjuk: istenadta, madárlátta. Az egyedi szerkezeteket viszont különírjuk: a bíró vezette mérkőzés. Kedves olvasóim! Mi, nyelvészek olyan istenadta teremtmények vagyunk, mint bárki más. A rovarászoknak vannak kedvenc bogaraik, a kertészeknek kedvenc orchideáik, nekünk kedvenc szófajaink vannak. Van, aki él-hal a módosítószókért, volt, aki a kötőszókat szerette, az én kedvenceim az igenevek. Más is szerette őket, Szepesy Gyula egész könyvet szentelt az istenadta gyermek-féle szerkezetnek. Istenadta tehetség volt. ANYANYELVÜNK Istenadta gyermek 39Magyar Nemzeti Magazin 2008. augsuztus 2., szombat Sándor György Kivezetés az újságolvasásból (27.) „A sajtóban a köznapok lehetőségein túl nyújtsunk feledkezést és megtisztulást, révületet és lelkesedést. ” MEGPRÓBÁLOM „BEFEJEZNI” KÉT HÉTTEL EZELŐTT ELKEZDETT „ZSIDÓ-KERESZTÉNY-TYÉN” ... Nem lehet pontosan megfogalmazni, mit! De úgy sem szabad kezelni, mintha... (Nem is lenne.) Valamilyen fajta... (már ez a fajta is félrevisz a faj miatt.) KARINTHY MOTTÓJÁT KELLETT VOLNA A MÁRAI-MOTTÓ HELYETT A TETEJÉRE BIGGYESZTENI 1926-ban írta le: FAJELMÉLET Két ember közt nagyobb különbség van, mint két fajta közt. S AKKOR CSAPJUNK A „KÖZEPIBE” A gyűlöletkeltésnek is van anatómiája, ellentétének is lehet missziója. Mindjárt kiderül, mikor figyelmeztettem erre. Kevésbé nagyképűen, mikor kezdtem felszisszenni... holott nem szerencsés „minden kis szilánkhoz.. de ez távolról sem kicsi! közelről meg... (ma is kibeszéletlen... a mai napig sem „tisztázott”, és így bármikor bárki(k) pró és kontra bevetheti(k). MERT LEHET KÉT-, HÁROM-, ÖT-, TÍZEZERNYIEN IS FEL-FELVONULGATNI Attól még a kilenc egész kilenctized millió (pillanatnyi) otthon maradása (nem a számarányok miatt) jóval figyelmeztetőbb demonstráció. (1993-ból való felszisszenésemet folytatom.) TALÁLKOZTAM NEMRÉG EGY „MÁSIK OLDALON” LÉVŐ JÓ ISMERŐSÖMMEL Ő is velem... Mondtam neki: mi alighanem fel vagyunk cserélve. Neked kellene „ezen” az oldalon állnod, nekem pedig a „másikon”. És akkor ugyanúgy nem értenénk egyet, mint most. TÖRTÉNELMÜNK FOLYAMÁN többször próbáltak bennünket összeuszítani, mindig más és más - pillanatnyi - érdek szerint. Azután évekig nyögtük, évtizedekig... (századokig!). Hol engem játszottak ki ellene, hol őt, velem szemben, miközben a harmadik... Holott ha összefognánk ellene... Mert lassan már csak valami - valakik - ellenében lehet szövetségest találni. POPJELUSKO ATYA BrUTÁLIS MEGGYILKOLÁSA UTÁN ÍRTAM LE: Kiderült, hogy a hívők elleni hitetlen merénylők mindig biztosra mennek, mivel eleve tudják, hogy szemben velük, nekik, már csak a hívők kegyelmezhetnek meg! EGYÉBKÉNT A ZSIDÓ-KERESZTÉNY PÁRBESZÉD esetemben sem „fajulhat” odáig, hogy bolondnak nézzenek... mert magamban beszélek. EZT IS LEÍRTAM MÁR 1990-BEN, DE NEM LEHET ELÉGSZER! „BOLONDOT JÁTSZOTTAK [JÁTSZANAK] VELEM S már halálom is hasztalan” lehet?! ENNEK ELLENÉRE SEM VESZEM LE FEJEMRŐL A CSÖRGŐSIPKÁT Nehogy megtudják: nem vagyok bolond. (A 80 éves Szilágyi Gyuritól.) MÉG EZT HOZZÁÍROM: Az antiszemitizmus a legnagyobb bűnök egyike. Ezért nagyobb bűn az, ha ártatlanokat is sújtanak vele!