Magyar Nemzet, 2013. augusztus (76. évfolyam, 208-237. szám)
2013-08-12 / 219. szám
Kipr Nemes • Napos oldal 2013. augusztus 12., hétfő Szerkesztette: Ludwig Emil napos oldal@magyarnemzet.hu Régi költők és kúriák, jámbor krisnások (2.) Francia mesterek dolgoztak Szent László királynak ■ Kalandozás Belső-Somogy távoli tájain Belső-Somogy, vagyis a tágas dél-dunántúli megye nyugati része nem tartozik a legismertebb magyar vidékek közé. Távolságai nagyok, értékei rejtettek, meg kell fáradni értük. De megéri a küzdelem, évszázadok és kultúrák sokszínűsége találkozik itt a pannon tájban. Rakcsányi Gy.t.t.ért Múzsáknak szentelt kies tartomány - szólította meg Somogyot Csokonai Vitéz Mihály, mielőtt elmaradottsága miatt korholta volna a dunántúli vármegyét. Csokonai főleg Somogy nyugati fertályán, Csurgón és a környékbeli falvakban élt és kalandozott a XVIII. század utolsó éveiben. Kies ez a tartomány még ma is, de főleg kieső: kevesen ismerik kincseit, kevesen járják utazóként vidékeit. Induljunk hát el a Balatontól délnek! A Nagyberek környéki, szép hagyományokkal büszkélkedő falvak (Buzsák, Nikla) után egy magaslaton helyezkedik el Somogyvár és nemzeti történelmi emlékhelye. A már a bronzkorban is lakott település a Balaton akkoriban eddig érő partja fölött Somogy eredeti székhelye volt, amit Koppány is uralt. Rá száz évre már a Nyugatot választó Magyarország bástyája lett. 1091-ben a szlavóniai háborúból hazatérő Szent László király fogadalmat tett, hogy kolostort létesít e helyen. A király a dél-francia Saint Gilles-i apátságból hívott meg bencés szerzeteseket, akik hatalmas templomot és apátságot építettek a dombtetőn. László király negyven falut, hatvan szőlőt, háromszáz szolgát és száz fegyveres családot ajándékozott a szerzeteseknek, akik a keresztény, európai szellem messzire sugárzó központjává tették Somogyvárt. Az apátság az 1220-as évektől hiteleshelyi levéltárként működött, a királyi birtokon pedig ispánsági központ jött létre. Ma már csak romjai és alapfalai állnak az egykor 1300 négyzetméteres román stílusú templomnak a mellette lévő kerengővel és kolostori épületekkel. A mellettük álló kilátóról ugyanakkor át lehet tekinteni az egész térséget, s tiszta időben akár a Badacsonyig is ellát az ember. Somogyvámos szerény falva egyrészt a szántók között álló, Árpád-kori, magányos pusztatemplom egytornyos romja, másrészt pedig az eldugott helyen működő Krisna-völgy miatt ismert. A jámbor krisnások rendezett mintagazdaságát és technikai civilizációtól tartózkodó közösségét még annak is érdemes meglátogatnia, aki egyébként ódzkodik az Indiából idekeveredett vallástól és követőitől. Marcali álmos mezővárosán át Mesztegnyőre jutunk: találomra megállunk a Mini cukrászda nevű helynél, ahol kiváló kávéval, minőségi fagyival és hatalmas házi rétesekkel lepik meg az utazókat. Amíg ejtőzünk a nyári hőségben, vidám, félmeztelen cigány gyerekek érkeznek az út menti cukrászdába, üvöltetve a funky hiphopot a kocsijukból. „A mának élek, nem érdekel a holnap, Istennek hála, esküszöm, hogy ez egy jó nap” - szövegelik a hangfalból szóló rapperrel, Steve Antallal együtt. Szerintünk is jó nap ez, könyököt kitéve autózunk tovább a dombok között. Szenyéren felmegyünk a temetődombra, ahol vakító fehér vakolatú, Árpád-kori templom fogad minket. Egy friss felújítás után újra gyönyörűen érvényesülnek nemesen egyszerű román és gótikus vonalai. „A templom őrzi a XIII. század tudását a terekhez illő szerkezetekről, a szerkezetekhez illő és formákban megnyilvánuló anyagokról, az éghajlatról, a szellemi történésekről, a ceremóniák és a körülmények fontosságáról. Természetességében, archetipikus elrendezésében, emberi léptékében egyszerűség és tapasztalat tükröződik” - írja róla az Építészfórumon H. Nándori Klára műemléki szakértő és Horváth Dénes építész. Szenyér után ellaposodik a táj és ritkulnak a falvak, a külön-külön is hatalmas, egybefüggő Boronka-melléki és kaszói erdők uralják a tájat. A homokháti Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet több mint hétezer hektáron különleges növény- és állatvilág áll védelem alatt. A Kaszó-puszta körüli erdőkben a Baláta-tó Természetvédelmi Területet az ott fészkelő vízimadarak és ritka növények megmentése érdekében nyilvánították védetté még 1942-ben. Mindkét erdőség a vadászok hagyományos paradicsoma, a vadakról és a vadászokról (köztük a hírhedt Czinege Lajosról) anekdoták sora szól. A világháborúban sokat szenvedett Nagybajomba tartunk, hogy meglátogassuk a szépen felújított kúriában működő Sárközy István Helytörténeti Múzeumot. Csokonai Vitéz Mihály is vendégeskedett itt 1798-99-ben Sárközy Istvánnál, ez a művelt nemesember Berzsenyi Dániellel és Kazinczy Ferenccel is kapcsolatban állt. Múzeumi vendéglátónk Varga-Deák József, aki Sárközy leszármazott nejével, Györgyi asszonnyal együtt hosszú évtizedekig ápolta, majd tette újra fényessé a Sárközy nevet. A rendszerváltozástól apránként szerezték vissza az elveszett kúriát. A térképészeti munkája mellett címerfestéssel és helytörténettel is foglalkozó Deák-Varga József hely- és családtörténeti múzeumot hozott létre benne. Büszkén mutatja végig kül- és belföldről származó antik dísztárgyait, bútorait, címerfestői készletét, könyvtárát, falusi használati eszközeit, helytörténeti emlékanyagát - mindazt, amit e sokat próbált vidéken össze tudott gyűjteni történeteikkel együtt a háború és a kommunizmus pusztítása után. „Ezt az országot annyiszor kirabolták, de ami egy bolhánál többet ér Magyarországon, azt meg kell menteni” - mondta Deák-Varga József e sorok írójának korábban. Akit a gyűjtemény érdekel, az a 06-82/357-171 telefonszámon jelentkezhet be a házigazdánál. Nagybajomtól kanyargós, erdős utakon át lehet Csurgóra jutni: a horvát határ menti városka Csokonai-emlékeiről, régi református gimnáziumáról, annak ősfás parkjáról és a XVII. századból származó, török eredetű Basakútról ismert. Csokonai „interimális professzorságot” kapott a hétdiákos iskolában, s az itt írt és előadott színjátékokért és az egyévnyi tanításért összesen egy öltözet ruhát kapott, majd útravaló nélkül, gyalogszerrel bocsátották el, mint afféle fölöslegessé vált, kóbor diákot - írja Csokonairól Vargha Balázs a Beszélő házak és tájakban. Somogy csücskéből a Balaton felé visszafordulva érintjük Iharosberényt, ahol az Inkey-kastély parkjában hatalmas himalájai cédrust és mamutfenyőket találhatunk. Innen a mostani válságot nagyon megsínylő falvakon, mint például a 2010-ben csődbe menő, vagyonát elárvereztetni kénytelen Nemesviden és a félbehagyott motorversenypályáról ismert Sávolyon keresztül jutunk újra a Balaton közelébe. A festői dombok közé épült Holládon népi épületek, szőlőskertek és a XVIII. századi Szent Donát-kápolna emlékeztetnek egy emberközelibb korszakra. A Balatonberény fölötti dombokról - Somogyban utoljára - feltárul a Balaton egyik klasszikus panorámája a Badacsonnyal és társaival. Ezt láthatjuk meg akkor is, ha épp az Adriáról száguldunk visszafelé: talán sokaknak eszébe jut ilyenkor, hogy a mi kis édesvizű tengerünk és hátországa is megérdemli a figyelmet és a gondoskodó, lokálpatrióta szeretetet. (Vége) A felújított mesztegnyői Árpád-kori templom A SZERZŐ FELVÉTELE Almabor negyed fordulattal és gregoriánnal Hagyománytisztelet a XXI. században • Norvégia távoli úti cél, esőkabátra szükség van, de a különleges élményekért megéri Nem tipikus nyaralási helyszín, csak azok utazzanak a skandináv országba, akik tudják, miért mennek oda, és a nagyon elszántak. Pedig sokszorosan megéri, az időjárás pont jó a túrákhoz, a fehér éjszakák hangulata sosem tapasztalt érzéseket kelt. És nem igaz, hogy a norvégok nem zeneszerető, tűzről pattant népség. Egyhetes utam meggyőzött arról, hogy érdemes ott hosszabb időt is eltölteni. E Fehér Anikó Aki még nem járt ott, azt hiheti, a sok eső - évente 300 napon át, a rossz nyelvek szerint - és a hűvös idő az embereken is meglátszik. A norvégok nemcsak az egészséges étkezéstől és a fehér éjszakáktól olyan kiegyensúlyozottak, csinosak és elégedettek, hanem attól a látványtól is, ami a nap minden percében eléjük tárul. Hófoltos hegyek, vízesések, átlátszó, kékes színű gleccserek mindenütt. Mindehhez évente tizenkét zenei fesztivál is társul, kétségkívül a legrangosabb köztük a július első hetében megtartott Förde folk- és világzenei fesztivál, amelyet a Songline magazin is a világ első 25 hasonló eseménye között tart számon. Kis kerülővel érkeztem Fördébe, Sognefjord megye központjába. Bergent kár lett volna kihagyni, Norvégia legnagyobb kikötővárosa, ahol a norvégok nagy zeneszerzője, Edvard Grieg született. A tradicionális felvonóval megközelíthető kilátóból jól látható a Bryggen, azaz a rakpart Hanza-kereskedőházainak sora, amely 1979 óta a világörökség része. A halpiactól kezdett séta során a hagyományos kötött gyapjúpulóvereket árusító üzletek sorával találkozhatunk. Tovább haladván a fjordvidéken, lehetetlen elkerülni a szintén mesés Fiam vasútvonalat. A mindössze 20 km-en át futó sínpár elkészítése húsz évet vett igénybe. 1944-ben villamosították, 20 alagúton vezet át az út, ebből 18-at kézi szerszámokkal vájtak. Néhány alagút falába ablakot is készítettek, hogy a gyönyörű látvány egy pillanatra se vesszen kárba. Az összesen kilenc közbeeső állomás mindegyikén feltüntetik a tengerszint feletti magasságot s a két végállomástól mért távolságot. A Kjos vízesésénél meg is áll a vonat, ki lehet szállni, fényképezni. Ha figyelmesek vagyunk, meghalljuk a finoman szóló muzsikát, majd az egyik ormon egy táncos jelenik meg, teljesen belesimulva a környezetbe. A Brekvam szakadék következik, majd a festői parasztgazdaságok sora. Végül Fiamba érkezünk, a 450 lakosú városba. Innen Balestrand felé vezet az út, immár hajón. Érdekes figyelni az utazó közönséget: szinte mindenki szótlan, a lélegzetelállító látvány, a víz kéksége és a hegyek tekintélyt parancsoló monumentalitása mindenkit tiszteletre késztet. Balestrand almaboráról, a ciderről híres. A pezsgő italt speciális körülmények között, apáról fiúra szálló tudománnyal készítik. A család egy vendégházat is üzemeltet, ahol nemzetközi konyha szolgálja ki az idelátogatókat. Mi török specialitásokat ettünk, de a norvégok jellegzetes ételei, a halak, gyümölcsök, zöldséges rétesek sem hiányoztak. Faerlandba ismét hajóval érdemes menni, ahol a Norvég Gleccser Múzeum fogadja a látogatókat, nemcsak kiállított tárgyakkal, filmekkel, fotókkal, de „hazavihető” környezetvédő munícióval is: ha vigyáznánk a földünkre, háromszor ennyi embert is eltartana - szól a figyelmeztetés a kiállítás végén. A bevezető rövidfilm olyan helikoptertúrára viszi a nézőjét, hogy egy pillanatra elbizonytalanodunk: részesei leszünk a repülésnek, mintha elindulna a szék is. A hatalmas, a termet körbevevő kivetítő teljes utazási élményt ad. 2534 gleccser van az országban, egy részükön túrázni, síelni is lehet. A gleccser színe a szakaszosan érkező újabb rétegek és a jég állandó mozgása miatt növekvő nyomás hatására változik fehérről kékre, kékeszöldre; a látvány leírhatatlan. A mászásra hívogató hegy lábánál helyi gazdák kínálnak egy kis kóstolót, barna színűre érlelt juhsajtot, szarvaskolbászt és helyben termelt gyümölcslét. Itt található a norvég könyvváros, a Booktown is: 278 lakosa és mintegy négy kilométernyi könyvespolca van e falucskának. Hogy miért is? A könyvet ebben az országban nagyon megbecsülik. Hiszen, ha rossz az idő - és ez gyakran előfordul -, ez a legjobb társ. Lehet itt kölcsönözni és vásárolni is használt és új példányokat. Könyv van mindenütt: a garázsban, a fürdőszobaablakban, a teraszon. Természetesen iskolája is van a „városnak”, úszómedencével. És minden gyereknek saját laptopja. Förde innen már közel van. A folkfesztivál minden július első hetének utolsó három napján zajlik, az idén mintegy 300 előadó, 30 ország, 100 koncert, 30 000 látogató és 300 önkéntes volt jelen a hat, egész évben dolgozó munkatárs mellett. Profizmus és zene mindenütt, sok mosollyal és hihetetlen könnyedséggel. Az idén két magyarországi együttes látogatott ide: a Söndörgő és a Besh O droM. Koncertjeiket álló ováció, és spontán kezdeményezett tánc is kísérte. De volt itt spanyol flamencoegyüttes, baszk dobosok, mali zenészek, kaukázusi férfikórus és sorolhatnánk. A norvégok speciális hegedűje, a harding fele a négy szokásos húr alatti öt zengőhúrjával, és az egyenes húrtartó lábbal önmagában egy zenekar hangzásélményét adja. A Fördehuset, azaz Förde-ház volt a koncertek fő helyszíne, de rendeztek zenei eseményt a templomban, szabad téren és a helyi művészeti iskolában is. A szabadtéri színpad előtti tömeg kedvét még az egyre barátságtalanabbul meginduló eső sem zavarta, megjelentek az alkalmi esőkabátot kínáló alkalmi árusok. Fontos tanács: Norvégiában nem szabad otthon hagyni az esőkabátot, esernyő nem elég! Az utolsó reggel fontos eseménye a fjord melletti szabad téren elfogyasztott hagyományos közös reggeli, ahova mindenki hivatalos, aki csak erre jár. Készül itt palacsinta, sül kolbász, hal, lazac, szendvicsek mindenütt. Ezután indul a résztvevők felvonulása, a menetet a polgármester és a fesztivál igazgatója, Hilde Björkum vezeti lovon, a résztvevők lovas kocsikban ülnek és muzsikálnak. A fesztivál témája az idén a zene és természet volt. Mert a népzene a természet tüneménye, Bartók szerint. És a zene csodákra képes: felolvasztja a gleccsert és érleli az almabort. A balestrandi gazda megmutatta, hogyan is lesz olyan finom az itala: amellett, hogy naponta egy negyed fordulatot mozdítanak az egyes üvegeken, esténként lemegy a pincébe a hordókhoz, és énekel nekik. Gregoriánt. Legjobban a Salve Reginát szereti a cider. Bryggen, a Hanza-kereskedőházak sora Bergen rakpartján - a világörökség része A SZERZŐ FELVÉTELE