Magyar Nemzet, 2019. december (82. évfolyam, 249-272. szám)
2019-12-07 / 254. szám
14 LUGAS Programok A magyar cukoripar privatizációja. A Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár 2018-as évkönyvének bemutatóját Lentner Csaba és Bertalan Péter történészek vitaestje követi Geo- és gazdaságpolitika és rendszerváltoztatás (A magyar cukoripar privatizációja 1989 után - dilemmák, alternatívák) címmel. Moderátor: Marinovich Endre főigazgató-helyettes. Helyszín: Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár (Budapest IX., Zsil utca 2-4.). Időpont: december 10., kedd 17.30. Rokonok és ismerősök a művészvilágban. Szentgyörgyvölgyi Péter könyvét bemutatja Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke. Helyszín: Belvárosi Polgári Szalon (Budapest V, Cukor utca 5.). Időpont: december 10., kedd 18 óra. Magyarok a Don-kanyarban. A Kossuth Kiadó kötetbemutatóján köszöntőt mond Bozsonyi Károly, a Károli Gáspár Református Egyetem intézetvezetője; a könyvet ismerteti Számvéber Norbert alezredes, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója és a szerző, Szabó Péter hadtörténész. Helyszín: Károli Gáspár Református Egyetem, Buda Béla Terem (Budapest VIII., Reviczky utca 4.). Időpont: december 11., szerda 18 óra. Jótékonysági koncert: Pál István Szalonna és Bandája koncertet ad a kecsői magyar iskola megmentéséért. Az iskolát megszűnés fenyegeti, mert a tanulók száma után járó fejkvóta nem fedezi a fenntartási költségeket. Helyszín: Duna Palota (Budapest V, Zrínyi utca 5.). Időpont: december 12., csütörtök 18 óra. Szőjük-fonjuk a mesét. A Hagyományok Háza ajándékkészítő műhellyel, zenével és mesével segíti a karácsonyi készülődést. A Szőjük-fonjuk a mesét sorozatban Fábián Éva és Soós Emőke várja az érdeklődőket, majd dúdoló következik Navratil Andreával, családi koncertet ad Bognár Szilvia. Helyszín: Hagyományok Háza (Budapest, Corvin tér 8.). Időpont: december 13-14., péntek-szombat 11 órától. (A programok@magyarnemzet.hu e-mail címre várják a programajánlatokat.) FILM - A Házassági történet egy kapcsolat végéről szól Boncasztalon TERJÁN NÓRA Noah Baumbach 2005-ben szülei válását dolgozta fel A tintahal és a bálnával, amelyben két brooklyni kamasz fiú szenvedi el nárcisztikus író apjuk és elnyomott anyjuk kapcsolatának széthullását. Az idén forgatott Házassági történetben már saját válását dolgozza fel Jennifer Jason Leigh színésznőtől: ma már ő maga ő a nárcisztikus New York-i művész, akinek színésznő felesége megelégeli az örök másodhegedűs szerepet, és válni akar. Az író-rendező filmbeli alteregója a Charlie nevű színházi rendező (Adam Driver), felesége, Nicole (Scarlett Johansson) pedig a férfi el nem ismert alkotótársa és múzsája. Szeretik egymást, odaadó szülei kisfiúknak, Henrynek (Azhy Robertson), de életük a színházi munka révén annyira összefonódott, hogy a nő úgy érzi, valahol útközben elvesztette saját magát, és mindent feladott a családjáért. Egy tévés munka lehetősége szülővárosába, Los Angelesbe szólítja, ez pedig katalizátorként hat a kapcsolat felbomlásához, mivel a férfi nem partner abban, hogy felesége külön utakon is kipróbálja magát, és visszatérjen a gyökereihez. A rendezőt nem lehet részrehajlással vádolni. Mindkét fél motivációit és belső küzdelmeit megismerjük, egyenesen kicsapja azokat elénk a boncasztalra. Nem ítélkezik, ugyanúgy bemutatja a férj múltbéli gyarlóságait, mint a feleség megkérdőjelezhető lépéseit a válás során, ezek végül a helyzet elmérgesedéséig vezetnek. A férfi sosem akart rosszat, mégis fájdalmat okoz a másiknak azzal, hogy annyira alárendeli magát a művészetének, hogy saját és szerettei életét már nem tudja függetleníteni tőle. A nő viszont, miután rájön, hogy mennyire kiszúrtak vele, szándékosan rúg fel megállapodásokat, és tisztességtelen eszközökkel próbálja rosszabb helyzetbe hozni a férfit. A különválás folyamata egyre fájdalmasabb lesz, hiszen a tét a közös gyerek elhelyezése. Az elején még úgy indulnak, hogy nincs szükség ügyvédre, békében is el tudják ezt rendezni. A vége pedig az, hogy a tárgyalóteremben az egyik válóperes ügyvéd arról próbálja meggyőzni a bírót, hogy az anya alkoholista, mert megivott egy pohár bort a gyerek előtt, a másik pedig arról, hogy a férfi rossz apa, mert egyszer nem ellenőrizte, hogy rögzítve van-e az autóban a gyerekülés. A Házassági történet a boldog, meghitt, családi békéből a „gyűlöllek, és azt kívánom, bár meghalnál” állapotig vezet. A már-már dokumentarista beállítások kiemelik a színészek természetes játékát, a leginkább végzet asszonya szerepekről ismert Scarlett Johansson a forgatás alatt egyébként maga is váláson ment keresztül. A színésznő meri smink nélkül, sírástól felpüffedt szemekkel, ormótlan ruhákban végigjátszani a filmet. Alakítása maníroktól mentes, ám még nála is jobb Adam Driver, aki nyers, elemi erővel adja át Charlie érzelmeit, a tehetetlenséget, a dühöt és kétségbeesést. Az ügyvédeket alakító Laura Dern és Ray Liotta párosból főleg Dern sziporkázik, ráadásul Baumbach megajándékozta egy olyan monológgal az anyaságról, amelyet még sokáig fognak idézgetni. Noah Baumbach valójában nem talált ki semmi újat, de azt olyan érzékletesen tálalja két csodálatos színész tolmácsolásában, hogy a nézőnek elfacsarodik a szíve. Az író-rendező nagyon pontosan építi fel az apró, hétköznapi fájdalmakat és a hangos érzelmi viharokat is. Életszerűen mutatja be, hogy mekkora veszteség egy kapcsolat vége mindkét fél számára, ám nem riad viszsza attól sem, hogy a helyzet tragikumát a humor forrásaként is használja, ezzel oldva az egyre növő feszültséget. Egy válás viszont még akkor is kifordítja az embereket önmagukból, ha a két félben bőven maradt szeretet egymás iránt. (Házassági történet, rendező: Noah Baumbach, amerikai dráma, 136 perc. Bemutató: december 6. Forgalmazó: Netflix) Nicole (Scarlett Johansson) és Charlie (Adam Driver) fiukkal Forrás: Netflix KIÁLLÍTÁS - Araki világhírű japán fotóművész régi és legújabb képei Búcsú Yokótól TÓTH BÉLA ISTVÁN Nehéz megszólalni Nobuyoshi Araki képeit látva, ugyanis zavarba ejtő kettősség kezd munkálni a látogatóban. A virágokat ábrázoló, bámulatos színekben tobzódó fotóktól szinte egyenes út vezet a megkötözött nőkig és a különös pózokban látható meztelen prostituáltakig. Araki művészetét ezért könnyen tekinthetnénk az alantas ösztönök kiszolgálójának, és a pornográfia skatulyájába helyezve azonnal megfeledkezhetnénk róla. Mi sem lenne ennél könynyebb, mi azonban a nehezebb utat választjuk, a maga összetettségében kívánunk foglalkozni az Araki-képekkel. A virágok és a pucérság csak a kiállított anyag két esztétikai végpontját képviselik, amelyben jócskán teret kap az egyedi látásmód és a végletekig kiterjesztett önfeltárás is. Utóbbit voltaképp a kiállítás gerincét adó, 1971- es keltezésű - a tárlat címéül választott - Érzelmes utazás és az 1989-90-ben készült Téli utazás című fotósorozat testesíti meg. Míg az egyikben nászútját, addig a másikban felesége végzetes betegségét dokumentálta fekete-fehér képeken, de valójában mindkét sorozat központi alakja Yoko, a fiatalon meghalt feleség. Araki a bensőséges látásmódot követő, végletekig kitárulkozó Érzelmes utazás ciklusban egészen közel enged magához bennünket, bár tulajdonképpen szinte minden fotón Yoko látható, gyakorta intim helyzetben. A szokatlan fotóriport bizalmasságát - a szemérmetlenség dacára - jelentősen mérsékli felesége szenvtelen arca. A képek így egyszerre teljesítik be a nászút pillanatainak közönséges dokumentálását és esztétizálását. Nemcsak a kiállítás meghatározó része ez a képanyag, de magának az életműnek is. Araki tudniillik ezzel a magánkiadásban, fénymásolópapíron megjelentetett fotósorozattal alapozta meg azt a sajátosan személyes ars poeticát, amely innentől fogva számos fotócikluson tetten érhető. A tárlat törzsanyagának másik része, a Téli utazás sorozat, ha lehet még bensőségesebb, de megrázó és fájdalmas is egyben, hisz Yoko elmúlását dokumentálja, kezdve a kórházi szobába való megérkezéstől - akkor még civilben, az ágy mellett állva - egészen a halál pillanatáig. A téma felkavaró, s habár a képek tapintatosak, egyszersmind tabudöntők is. Mindezt fokozza Araki művészi önkifejezésének egyik kulcsmomentuma: kritikus állapotban lévő feleségéhez bimbózó japán liliomfaágat vitt be a kórházba, s miután az Yoko halála után nem sokkal fehér virágot hozott, a virág szimbólummá erősödött művészetében. Kiváló példa erre a műanyag figurákkal, női játék babákkal, olykor torzókkal és vízi szörnyekkel kiegészített virágkompozíciókat megörökítő, nagy méretű színes fotósorozat, amely mellett pusztán virágokról készült felvételek is láthatók. A tárlat másik meghatározó részét a megkötözött vagy tárgyakhoz kötözött nőket ábrázoló fotók adják. Ezek egy része kétségtelenül pornográfnak mondható, bár a félbevágott, virágokról és meztelen nőkről készített polaroid fotók összeillesztése révén létrejött sorozat valamelyest túlmutat ezen. A kiállítás számos fotóciklusból válogat, hiszen a még mindig bővülő, példátlanul gazdag életmű keresztmetszetét kívánja adni, s meglehetős sikerrel teszi azt. Araki jövőre tölti be nyolcvanadik életévét, és mint az egyik legnagyobb, nemzetközi hírű japán fotóművész máig töretlenül alkot, meglepő bátorsággal és esztétikai érzékenységgel nyúl tabutémákhoz, ami gyakorta vált ki bizarr érzetet. Épp ezért gondoljuk úgy, hogy a kiállítás főként 18 év feletti, az avantgárd törekvések iránt nyitott látogatóknak ajánlott, de könnyen lehet, hogy egy-egy kép nekik is megfekszi a gyomrukat. (Nobuyoshi Araki: Érzelmes utazás. A fotókiállítás 2020. január 19-ig keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között látogatható a Mai Manó Házban) Nobuyoshi Araki: Tokyo Comedy, 1997 Forrás: Mai Manó Ház