Magyar Nemzet, 2020. október (83. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-03 / 232. szám
2020. október 3., szombat ír LUGAS 15 KÖNYVESHÁZ Se szivar, se pezsgő Churchill, a pénzember és adóssághalmozó B. G. R engeteg tanulmány, dokumentum és könyv elemzi Sir Wins ton Leonard Spencer Churchill nek, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökének tevékenységét, annak világpolitikai hatását. A mostani kötet több szempontból is rendhagyó: ötszáz oldalon még senki nem taglalta a politikus pénzügyi tevékenységét, amely Adolf Hitler elleni harcában is lényeges helyet foglalt el. A könyvet David Lough ismert befektetési és adótanácsadó jegyzi, aki óriási kutatómunkával térképezte fel lépésről lépésre a politikus összes financiális döntésének hátterét és eredményét - egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig. Másrészt azért is különleges e kiadvány, mert ritka, hogy egy korábbi miniszter és egykori államtitkára könyvkiadásba vágjon. A korábban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János és Csepreghy Nándor mégis vállalkozott erre. Okát sokan kérdezhetik, Lázár maga adja meg a választ: „Vajon egy politikus miért vállal szerepet a legújabb, sajátos szempontú Churchill-életrajz kiadásában? Különösen akkor, ha olyan nemzet fia, amellyel szemben a könyv főszereplőjének múlhatatlan adóssága van, hiszen felelősség terheli, amiért az angolszász bombázók - hadászati szempontból már aligha indokolható módon - 1944-ben földig rombolták Budapestet. Magyarként talán nincs okom szobrot állítani Churchillnek. (Igaz, európaiként annál több okom van megvédeni emlékműveit a szobordöntőktől.) Politikusként, közszereplőként ugyanakkor jó okom van arra, hogy ezt a könyvet ajánlott olvasmányként tegyem le a polgárok és a választott képviselőik asztalára. Lapjairól kiderül ugyanis, amit a pályám során magam is fölismertem: a közügyek intézőinek cselekvési szabadságát alapvetően határozza meg anyagi függésük vagy függetlenségük. E könyv legizgalmasabb fejezetei épp erről szólnak. Sir Winston Churchill saját függetlenségi háborújáról, amely során ugyanolyan ádázul verekedett, mint a londoni parlamentben vagy hazája ellenségeivel a világ legkülönbözőbb harcterein. Hogy e küzdelemből győztesen került-e ki, arra az olvasónak magának kell választ adnia...” - fogalmaz Lázár János. David Lough kutatómunkájában a legfőbb mankót az jelentette, hogy Churchill döbbenetes módon hivatalos iratai között hagyta magánbankszámla-kivonatait, valamint kiadási-bevételi jegyzeteit, továbbá befektetési jegyeit. Külön csemege, hogy ezek közül több is szerepel illusztrációként a fotókon. Az utókor számára pedig meglepő, hogy egy világpolitikát befolyásolni képes miniszterelnök meg sem próbálta eltüntetni azokat a bizonyítékokat, amelyek zömmel adósságairól, szerencsejáték-veszteségeiről tanúskodnak, így az olvasó képet kaphat arról, hogy Winston Churchill mekkora vagyont költött szivarra, ruhákra, utazásokra, pezsgőre, autókra. Ahogy a kötetben az időben haladunk előre, ennek is kiderül az oka: kompenzálásról van szó, ellensúlyozandó, hogy a politikus dacolt a kihívásokkal, őrlődött politikai döntésein, a feszültséget pedig így vezette le. Azt azonban sosem felejtette el, hogy honnan jött: öt évvel apja halála után úgy forgatta a pénzt, hogy mai árfolyamon számolva már egymillió fontos bankszámlával rendelkezett. Ám nem sokkal később fordult a kocka, jött az adósságlavina. A szerző rámutat: Churchill hivatali munkájában és pénzkezelésében egy közös van, mégpedig a kockázatvállalás. A kezdeti spórolás a politikus ötvenes éveire már rég a múlté, hiába a feleség, négy gyermek, mégis 2,5 millió fontnyi deficitet sikerült felhalmoznia. Az író megjegyzi: Churchill számláit tanulmányozva ennyi rossz és mindent egy lapra feltevő döntéssel sosem találkozott. A megfontolt fiatal Churchillből idős korára komplikált, megfejthetetlen elmeállapotú, megfáradt, olykor depresszív, adót is megkésve vagy egyáltalán nem fizető, beteges világpolgár lett. Borítékolható, hogy a XX. század egyik politikai ikonjáról alkotott kép a kötet végére megváltozik. Hogy kinek és hogyan, az egyéni döntés, ugyanis a szerző rafinált módon nyitva hagyja az olvasónak az állásfoglalás lehetőségét, figyelve arra, hogy nyíltan még véletlenül se befolyásoljon senkit. (David Lough: Nincs több pezsgő - Churchill és a pénz. Lázár János és Csepreghy Nándor kiadása, Budapest, ,2020, 528 oldal. Ára: 5999 forint) nincs több p£zs a Churchill Ipa pénz Magyarok istene Hogyan él a múlt Szörényi Lászlóval? TÓTH I. Ez régi történet! - kiabálják az utcán. Különben is vége a történelemnek, mint mondják, és nem is kíváncsiak a régi történetekre. Az ilyesféle ideológiai csatározások mostanában felerősödtek, közéleti vitának hívják, mely egy pillanat alatt személyeskedésbe, karaktergyilkosságba csap át. Mire föleszmélünk, addigra kisajátítják, lecserélik szavainkat. Ahogy Márai Sándor írja a Halotti beszéd című versében: „A »pillangó«, a »gyöngy«, a »szív« már nem az, ami volt. / Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt.” A szivárvány sem az. És szitokszó a „nemzet”. A harsány, rövidlátó megmozdulásokat új dimenzióba helyezi a Hogyan él a múlt - Szörényi Lászlóval beszélget Hafner Zoltán című kötet. A borítón kalligrafikus betűtípussal szerepel: Hogyan él a múlt Szörényi Lászlóval - a cím tehát így is, úgy is olvasható. A történelem pont ilyen. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez „csak” irodalomtörténet. Hafner Zoltán pontosan kérdez, Szörényi tanár úr ártatlan arccal válaszolgat, de amikor éppen azt fejtegeti, milyen utakon vezetnek el a latin eposzok Vörösmartyhoz, majd Mészöly Miklós prózájához, igazából a magyarok istenéről társalog kitartóan. Hogy az milyen? Úgy tűnik, ilyen is, meg olyan is, és ez a jelenség nem új keletű. Bár jelenkori vitáinknak nagy a tétjük, Szörényi László távlatos gondolkodása igazán felemelő. Megidézi például a brit birodalmi felsőbbséget megtestesítő Miltont, aki Artúr királyról kezdett el latin eposzt írni, majd amikor hírét vette a forradalomnak, hazament Itáliából Cromwell miniszterének. Költő és politikus: megírja az Elveszett paradicsomot, majd a Visszanyert paradicsomot, mert úgy gondolja, hogy a Bibliából kinyerhető őstörténet a legalkalmasabb minta, amelybe belefér a nemzeti mondanivaló. A neolatin eposz éppen így fenntartja a nagy elbeszélés lehetőségét a magyar irodalom számára, de a nemzeti sors és az Isten által elrendelt történelem eszméje a modernitásban is megkerülhetetlen - aki szereti Ady vagy József Attila istenes verseit, tudja ezt jól. Mészöly Miklós a Saulus című regényében bemutatta, hogyan lehet egy zárt kis történetbe - látszólag jelentéktelen epizódba - a történelem ezeréves rekvizitumait úgy belezsúfolni, hogy abból ne csak a személyes, hanem a nemzeti sors is megsejthető legyen. A pálfordulás mitológiai tematizálásával a magyar történelem egyik legdrámaibb mozzanatát, 1956-ot próbálta megmagyarázni. Mai kultúrharcos világunk előszeretettel tematizál. A téma meghatározásakor a „tálalás”, a történet elbeszélésének módja kulcskérdés, hiszen a legitimációért folyik a harc. Hitek és hitvallások igazolása zajlik, hogy kinek van itt joga és minek a nevében törvényesíteni az igazát. Akár szavaink, jelképeink elkoptatása árán is. Bár ez utóbbi egyre kevésbé tűnik fel, olyan gyors ütemben zajlik a nemzeti tudat lebomlása. Szörényi szerint lehet ez az iskolarendszer hibája, bár sokkal inkább a családi közösség mint oktatási alapegység gyengülése az oka, és persze a tömegmédia növekvő befolyása. Egyetemi tanárként mindenesetre egyre gyakrabban tapasztalja, hogy örömmel vesznek fel funkcionális analfabétákat, különösen magyar szakra. Mire való a műveltség? Egyfajta mélységet biztosít: Csokonai erotikus, pajzán verseit például egészen másképp értjük ma, mint amikor még az olvasói betéve tudták Ovidiust. Szörényi László hatalmas tudományos apparátust mozgat lenyűgöző könnyedséggel, s ezt saját bevallása szerint azért is megteheti, mert a művészet időtlen: tartalmazza a múltat és a jövőt. Ám ha a kultúrát pusztán eszköznek tekintjük, nem pedig megvalósítandó állapotnak, előbb-utóbb kiiratkozunk saját múltunkból. S hogy mi lesz a jövő? Szörényi amellett érvel, hogy még az egymás iránti ellenszenvet is könnyebb zárójelbe tenni a közös sors, a haza érdekében.Hogyan él a múlt. Szörényi Lászlóval beszélget Hafner Zoltán. Nap Kiadó, Budapest, 2020,110 oldal. Ára: 2625 forint) Magyar Nemzet HÉTVÉGI MELLÉKLET ANYANYELVÜNK Vonzó rabság MINYA KÁROLY A képes és szemléletes megfogalmazásmód egyik legjobb eszköze a szólások használata. Ezek a megcsontosodott kifejezésegységek jól tudják „láttatni” a gondolatot, képesek szürke szöveget is élénkké, élvezetessé tenni. Sajnos egyre ritkábban történik ez meg, egyre kevesebb szólást ismerünk, használunk. Pedig gazdag a táj, a szerelemről szóló szólásokat illetően is. A legismertebb: A szerelem sötét verem. Eszerint a szerelemmel bánat, kínok, nehézségek is együtt járnak. A szállóige forrása Petőfi Sándor A szerelem, a szerelem... (1843) című verse. A szerelemszólások első csoportját azok alkotják, amelyek bölcsességet tartalmaznak, gyakran rímesek, ütemesek, ilyenek a következők: Szerelem, bor, kocka ürítik az erszényt. Szerelem, bor, kocka, mindenből kifoszta. A jelentése: sok pénzt elvisz az udvarlás, az ital és a szerencsejáték. Ugyancsak e nemes érzés „anyagi vonzatára utalnak” a következő mondások: Bor, pecsenye nélkül a szerelem meghal; Ahol a gond bejön az ajtón, a szerelem kimegy az ablakon; Ahol a szegénység benyit az ajtón, ott a szerelem kiszáll az ablakon. Aki szerelmes, az nagyon megváltozik, nagyon is meglátszik rajta. Szerelmet, füstöt, köhögést nem lehet eltitkolni. Szerelmet, hurutot, szegénységet nehéz eltitkolni. Ha valakit elkapott a nagy érzés, hamar megtudja a falu, a környék. Szerelmes szóláshasonlatok is léteznek: Tör a szerelem valakit, mint verebet a kórság. Szerelmes, mint az ágyú. A második csoportba a szerelemmetaforákat tartalmazóakat sorolhatjuk. „Földhözragadt” metaforának tekinthetjük a szerelem azonosítását a káposztával. A szerelem nem káposzta, hogy föl lehessen melegíteni. Tehát nem tartós az újrakezdett szerelem. A Ravasz a szerelem, aranybéklyóval jár szólás szerint a szerelem is egyfajta rabság, mivel elveszíti az ember a szabadsága egy részét azzal, hogy más emberhez kötődik, ugyanakkor ez a rabság, kötelék vonzó, arany. Megköt, megbilincsel az érzés, nem lehet szabadulni tőle, de azért ravasz, mert a szabadulást igazán mégsem akarja a szerelmes, mivel mámorító. Kilelte a szerelemhideg. Ezt akkor mondják, amikor az emberen végigfut hirtelen a hideg, és beleborzong. Ez játékosan átkerül a szerelemre, hirtelen csak átfut valakin, és elönti a szerelem, mint a futótűz. Ezt erősíti a következő meserészlet: „Volt egyszer egy fiatal, 24 éves, gyöngyadta herczeg, ki oly gyönyörűes volt, hogyha valamely vászoncselédféle meglátta, az iránta tüstént szerelemre gerjedt, tüstént kilelte a szerelem-hideg s mondogatta magában: »adta fia, de szép herczeg!be szeretnék a magvából!«” (Merényi László: Dunamelléki eredeti népmesék) Hasonlóképpen erősíti ezt meg egy palóc népköltemény: „Barna kis lyány meríti a vizet, / Akkor lelyl a szerelemhideg. / Barna kis lyány öncsiki a vizedet! / Elhagyatom rólad a hideget.” Czuczor Gergely A szerelem betege című versében pedig így ír: „A szép legény folyvást beteg, / Gyötri a szerelemhideg, / Ki gyógyítja meg a szegényt, / A sintődő magyar legényt?” A Titkos szerelemnek nem kell cégért dugni szólás népdalban fordul elő: „Szabad a madárnak ágról-ágra szállni, / csak nekem nem szabad te hozzád eljárni. / Igaz szerelemnek nem kell cégért dugni, / megtudják az irigyek, s elfogják átkozni.” (Tele van a sötét égbolt) Azaz nem kell hírelni, mindenki tudomására hozni. És harmadsorban a szólások között vannak olyanok, amelyekben nem szerepel a szerelem szó, viszont azzal kapcsolatos az értelmezése. Egy nyerget akar nyergelni valakivel: ez azt jelent, hogy valakinek a szerelmi partnerére igényt tart, maga is szerelmi viszonyt akar kialakítani vele. A futórozsot vetett szólást olyan gazdára mondják, akinek a felesége titokban eladogat a gabonából, és az árát a szeretőjére költi. És még egy: Rakott szekér mellett gyalog jó menni. Azaz nem szabad olyan lánynyal kikezdeni, akinek már van szeretője. Lugas - A Magyar Nemzet hétvégi melléklete Szerkesztő: Margittai Gábor; társszerkesztő: Szényi Gábor; tervezőszerkesztő: Tóth Tibor; olvasószerkesztő: Major Anita, Nácsai Katalin