Magyar Nemzet, 2021. május (84. évfolyam, 100-123. szám)

2021-05-03 / 100. szám

2021. május 3., hétfő BELFÖLD 5 Stumpf István: Történelmi pillanat érkezett el a felsőoktatásban Az állami köldökzsinórról leszakadó egyetemek bürokratikus béklyóktól szabadulnak meg • Folytatás az 1. oldalról - A modellváltó egyetemek között van olyan, amelyiknek különösen nagy ki­ugrási lehetőséget jelent az átállás? - A jelentős üzleti kapcsolatokkal ren­delkező egyetemeknek (Győr, Debrecen, Veszprém, Kecskemét, Miskolc) egyfaj­ta gyorsítópálya. Voltam nemrég a Du­naújvárosi Egyetemen, nekik a Pakssal való kapcsolat jelenti a kiugrási lehető­séget. Olyan gyakorlati képzést tudnak indítani, amit sehol máshol nem képe­sek megcsinálni az országban, csak ott. A Szegedi és a Pécsi Tudományegye­tem előtt is új lehetőségek nyílnak meg. - Minden érintett intézménynél adottak a vállalati kapcsolatok? - A nagy tudományegyetemeknél az a nehézség, hogy számos szak - például a pedagógusképzés - nem piacosítha­tó, ebben az állam továbbra is jelentős szerepet kell, hogy vállaljon. És a klini­kák sorsa is sokáig vitatott volt, de végül egyértelművé vált, hogy az egyetemek­nél kell maradniuk. Sikerült megoldani, hogy összehangoljuk a központi kórhá­zi irányítási rendszert és az egyetemek autonómiájának a rendszerét. E két te­rület átalakításába szinte minden kor­mánynak beletört a bicskája. - Miért kétharmados törvénnyel fogadták el a modellváltást? - Az alaptörvény írja elő a sarkala­tosságot, de ezen túl azért van ennek je­lentősége, hogy stabilizáljuk a struktú­rát. Ha minden kormányváltásnál ösz­­szevissza lehetne rángatni az egészség­ügyet, benne a klinikák kapacitását vagy az egyetemek szerkezetét, akkor ott áll­nánk, ahol a part szakad. Nem lehetne hosszú távra tervezni, az intézmények nem tudnának 15-20 éves szerződések keretében gondolkodni.­­ A minap nyilvánosságra került az alapítványi kuratóriumok tagjai­nak névsora. Kormánytagokat épp­úgy találunk köztük, mint felsőokta­tási szakembereket. Mi lesz a pontos feladatuk és milyen viszonyban fog­nak állni az egyetemeket eddig vezető rektorokkal, kancellárokkal? - A korábbi állami fenntartó helyé­re az alapítvány lép, átveszi a jogosít­ványokat. A kuratórium a szenátussal együtt alakítja ki az egyetem alapító ok­iratát, szervezeti szabályzatát, pénzügyi vagyonkezelési szabályzatát, a jövőbe­ni fejlesztési terveket. Mindent közö­sen készítenek elő. Az arctalan fenn­tartó helyére konkrét személyek kerül­nek, akik személyes felelősséget visel­nek a döntéseikért.­­ Ezek szerint nem csorbulnak a jelenlegi vezetés jogai.­­ A stratégiai döntéshozó a kurató­rium lesz. A szenátus, vagyis az eddi­gi vezérkar pedig képviseli az egyete­mi autonómiát, és minden ellenzéki hí­resztelés ellenére továbbra is fontos sze­repe lesz az államnak az irányításban, a szabályozásban, az ellenőrzésben. A három szereplő harmonikus együttmű­ködése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a modellváltás sikerre vezessen. Jó esélye ennek akkor van, ha a szenátus és a ku­ratórium nemcsak békés egymás mel­lett élést mutat, hanem szoros együtt­működésben, stratégiai szövetségben újítják meg a rendszert. - Mi alapján választották ki a ku­ratóriumi tagokat? - Februárban minden rektornak le­velet írtam, hogy tegyenek javaslatot a kuratóriumi tagok személyére. Felkér­tem az Akadémia elnökét is, hogy te­gyen javaslatot a tudományegyetemek kuratóriumának akadémikus tagjaira. A kormány ezeket a véleményeket fi­gyelembe vette. Az üzleti szféra sze­replői, politikában érdekelt emberek, az Akadémia meghatározó tudósai, egye­temi vezetők, helyi-lokális környezet­hez kötődő vállalkozók mind reprezen­tálva vannak. Színes, szélesvásznú kép lett, ahol nevesítve vannak a felelősök. Nem privatizációról van szó, amit fo­lyamatosan hangoztat az ellenzék, ha­nem arról, hogy a korábban használó­ként jelen lévő egyetem megkapja tulaj­donba az infrastruktúrát, de a vagyont nem fordíthatja másra, csak a felsőok­tatásai célokra. Ez a közfeladat pedig igen súlyos: Magyarország újjászületé­sének megalapozása és intellektuális tudáskincsének újratermelése. Ha eb­ben lemaradunk, akkor nemzetstraté­giai terepen vesztő pályára kerülünk. Ezért akarta a kormányzat az átalakí­tást, akkor is, ha politikai értelemben nagy a kockázat, mert egy évvel a vá­lasztások előtt minden változtatás bi­zonytalanságot, ellenérzést okoz. Ám az egyetemi szféra revitalizálása, újra­építése beruházás a jövőbe, olyan súlyú kérdés, amit nem lehetett tovább ha­lasztani, ezért vállalta a kormányzat a politikai kockázatot. - Nem kerülnek hátrányba azok az egyetemek, amelyek továbbra is álla­mi kézben maradnak? - Majd végiggondolják, hogy számuk­ra okoz-e há­trányt. A két nagy egye­tem, az ELTE a maga gyakorlóiskolái­val, számtalan karával, mamut kiterje­désével nem olyan egyszerűen alakít­ható át. A Műegyetem részére viszont szerintem ez a modellváltó struktúra sokkal adekvátabb, mint néhány tudo­mányegyetem számára, de majd eldön­tik, akarnak-e a jövőben csatlakozni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem való­színűleg hosszú távon is marad állami fenntartású, hiszen jórészt közszolgákat képez. Hogy mi lesz a művészeti egye­temekkel, azt meglátjuk. - A jövőben is csak az „vált mo­dellt”, aki akar? - Igen, már a kinevezésemkor azt szor­galmaztam Orbán Viktor kormányfőnél és Palkovics László miniszternél, hogy csak azok jöjjenek, ahol egyértelműen er­ről dönt a Szenátus. A modellváltás nem váltja meg az egyetemek összes gondját, de esélyt teremt arra, hogy a forrásokért, a hallgatókért és a belső megújulásért fo­lyó kiélezett versenyben az intézmények levessék azokat a béklyókat, amelyeket részben az államháztartási bürokrati­kus rend, részben pedig a központosí­tott közbeszerzési rendszer, a kötött bé­rezési struktúra jelent, illetve az, hogy nem tudnak szabadon szerződni az üz­leti partnerekkel. Számos, nagyon fontos szabadalom pihen az íróasztalfiókokban, mert nem volt hozzá pénz vagy elég mo­tiváció, hogy az egyetem nekikezdjen. A modellváltás révén ugyanakkor az egye­temek most próbálnak új konstrukció­kat is kialakítani, amelyek lehetővé te­szik az ilyen szabadalmak piacra vitelét.­­ Számítanak a hallgatói létszám növekedésére is? - Demográfiai elemzések szerint az elkövetkező húsz évben tíz százalékkal csökkenni fog az egyetemista korosztály lélekszáma. Kiélezett harc lesz a tehet­séges hallgatókért. Szerintem az egyete­mek képviselői meg fognak jelenni a kö­zépiskolákban, hogy magukhoz csábít­sák, lehalásszák a tehetségeket. Komoly kampányok várhatók. Főként, ha a ma­gyar felsőoktatási intézmények benne lesznek a nemzetközi versenyben, to­vább bővülnek az idegen nyelvű képzé­seink és jelentős számban jönnek kül­földi hallgatók is. Az új finanszírozási rendszer éppen azt szolgálja, hogy az alapfinanszírozás mellett megjelenjen a teljesítményalapú támogatás is. Vagyis ne csak a hallgatói kvóta döntse el, hogy ki mennyi pénzt kap, hanem a minő­ség, a kutatásban és az oktatásban nyúj­tott pluszteljesítmény. Emellett persze az infrastruktúra fejlesztésére is kell ál­lami pénzt szánni, hiszen a színvonalas munkának nélkülözhetetlen feltételei a jó minőségű laboratóriumok. - Mikor lép életbe a teljesítmény­­alapú oktatói bérrendszer? - Reményeim szerint szeptember­ben. A már említett háromlábú finan­szírozásban nagyon nagy mozgásterük és szabadságuk lesz az egyetemeknek, amelyek egyébként már maguktól is el­indultak a teljesítménymérés és -ösztön­zés útján. Egyre inkább számít, hogy ki hány publikációt adott le, milyen külföl­di konferencián járt, jelent-e meg köny­ve, milyen közösségi aktivitást mutat, hány OTDK-s hallgatót menedzsel, hány szakdolgozatot vállal. Aki az új modell­ben tényleg jól teljesít, az igen komoly jövedelmet szerezhet. - Legutóbbi beszélgetésünkben em­lítette a kétlépcsős, 15-15 százalékos oktatói béremelést. Mikor érkezhet a számlákra a megemelt összeg?­­ Az új finanszírozási rendszer élet­belépésével, szeptember elsejével meg­lesz a 15 százalékos emelés, majd négy hónap elteltével, január elsejétől már kapják a második 15 százalékot az egye­temi dolgozók. Ez jelentős költségve­tési teher, de nemcsak a modellváltó, hanem az összes egyetem meg fogja kapni. Hosszabb távon gondolkodunk új típusú finanszírozási formák intéz­ményesítésén is, idetartozna az egyete­mi kötvény, a kockázatitőke-alap és az egyetemi tao. Ezekről még nincs dön­tés, egyelőre csak elemzés és gondol­kodás folyik. - Jelenleg milyen az egyetemek pénz­ügyi helyzete? Stabil vagy vannak ko­moly adósságaik? - Az állam legfontosabb törekvése volt a PPP-konstrukciók, 48,1 milliárd forint kiváltása. Ez sok egyetemnél sú­lyos költségvetési terhet jelentett. Ál­talánosságban az látszik, hogy a felső­­oktatási intézmények jelentős részé­nél van pályázati költséghiány , eb­ben is próbál segíteni az állam, és hát az infrastrukturális fejlesztéseket is ke­vesen tudnák saját zsebből megolda­ni. Fontos feladat lesz áttekinteni, me­lyik egyetemnek milyen a mozgástere. A hétfőn kezdődő online egyetemjá­rásom alkalmával szeretném eloszlat­ni a modellváltással kapcsolatos aggo­dalmakat és összegyűjteni a felmerült problémákat.­­ Az újonnan alakuló Tokaj-Hegy­­alja Egyetemmel különösen szoros lesz a kapcsolata, hiszen ön lesz a kura­tórium elnöke. Ott mire készülnek? - A Tokaj-Hegyalja Egyetem az Egri Egyetemből válik ki a sárospataki cam­pus jogutódlásával. Az intézmény szeret­né megpályázni a szőlész-borász képzés csúcsát, együttműködve nyugati egyete­mekkel, ugyanakkor a turizmus-vendég­látásban, a művelődéstörténetben, va­lamint a comeniusi hagyományok alap­ján a tanítóképzésben és az óvodapeda­gógiában, a képzésben is fontos szere­pet kíván betölteni. Számomra külö­nösen fontos ez az új egyetem. Sáros­patak szülötteként úgy értékelem, hogy 1650 óta, amikor Lorántffy Zsuzsanna behívta Comeniust Sárospatakra, ilyen intellektuális beruházás ebbe a régió­ba nem érkezett. Boldogsággal tölt el, hogy ennek részese lehetek. - Egyetemlátogatásai során hall­gatókkal is találkozik? - Természetesen. Különböző hall­gatói csoportokkal is találkozom. Ne felejtsük el: az egyetem a hallgatókért van. Az átalakítás legfontosabb értel­me, hogy a magyar egyetemisták ver­senyképes tudásra tegyenek szert, lehe­tőség szerint itthon szerezzék meg ezt a tudást és itthon fordítsák termőre. Na­gyon szoros kapcsolatom van a szak­kollégiumi mozgalommal is, sőt szeret­ném, ha a szakkollégiumi tevékenység a teljesítményalapú finanszírozás indi­kátorai közé tartozna. A szakkollégiu­mok ugyanis a minőségi tudásátadás mellett a közösségformálás műhelyei is. Azok a hallgatók, akik a közösség­hez tartozás élményét megélhetik, ér­zelmileg és emberileg is nagyon gazda­gok lesznek, mire elvégzik az egyetemet. Közösséghiányos társadalomban élünk, ezért a közösséghez tartozás olyan ér­tékes plusz energiaforrás, amit a köny­vekből nem lehet megszerezni.

Next