Magyar Nép, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
4 MAGYAR NÉP Levelek Kanadából Malt évben ment Amerikába két szász gazda. A kanadai és délamerikai állapotokról most levelet írtak haza Erdélybe. A levelekben lefestik sorsukat. A leveleket szószerinti fordításban alább közöljük. Az első levél szószerinti fordítása: Kedves Polgártársaim és Hitsorsosaim és mindazok, akiknek az a szándékuk, hogy a mi szép és régi Erdélyünket elhagyják, mert azt hiszik, hogy ott nem találhatják meg a megélhetési lehetőségeiket és akik éppen ezért Kanadába akarnak kivándorolni azzal a gondolattal, hogy itt könnyebben meg lehet élni, vagy sok pénzt lehet keresni, engedjétek meg, hogy mielőtt a kivándorlásra elszánnátok magatokat, titeket értesítsetek arról, hogy milyen volt nekem a sorsom, nekem, aki azt hittem, hogy a sokat emlegetett Kanadában feltalálom szerencsémet és sok pénzt tudok megtakarítani. Miután megérkeztünk Kanadába, azonnal egy a nyugaton fekvő tanyába vezettek bennünket, ahol mi egész nyáron át nehéz munkával és kínlódások között tartottuk fenn magunkat. Ezt még el lehetett volna viselni, de jött a tél és azzal együtt a mi elbocsátásunk a farmtól. Dolog és remény nélkül maradtunk és kezdtük a nehezen megtakarított pénzünket felemészteni. Azzal a tervvel, hogy újabb munkát keressünk és találjunk, összeálltunk hárman és ismét kelet felé vándoroltunk. De hogyan? A pénz megspórolása végett egy tehervonatial lopózkodtunk fel. Ez a gyönyörűség nem tartott sokáig, mert éppen abban a pillanatban fogott el a rendőrség és zárt be, miben a legbiztosabban éreztük magunkat. Választhattunk tehát a nagy pénzbírság, vagy egy hónapi börtön között Hogy hogyan választottunk, azt nem akarom elmondani, de minden esetre nagyon leverve érkeztünk meg egy helységbe, ahol ismét dolog után néztünk, de nem találtunk, mert nagyon sok munkanélküli volt, akik már hónapok óta dolog nélkül voltak. El kell, hogy mondjam, hogy itt nagyon nehéz az élet és ha ismét egyszer az én régi Erdélyemben lehetnék, sohasem jutna eszembe, hogy ebbe az Istentől elhagyott Kanadába jöjjek. Nyáron még lehet munkát kapni, különösen az erdőben fát vágni, de té és Délamerikából. Jen nehéz, mert az ember mindent felemészt, amit nyáron szerzett. Ne hagyjátok magatokat tehát csalogatni lelkiismeretlen ügynökök ígéretei által és maradjatok hazátokban, ahol ezerszer jobb dolgotok van, mint itt. Szívélyes üdvözlettel ! K. J. A másik levél szószerinti fordítása: Kedves Szászok! Ennek az évnek március hónapjában sokan elhagytuk hazánkat, hogy a messzi Kanadában új otthont keressünk. Az elutazás előtt azonban egy kanadai orvos Brémában szigorú vizsgálat alá vett és közülünk sokat alkalmatlannak talál a kanadai útra és az ottani tartózkodásra. Én is egyike voltam azoknak, akiknek nem volt szabad, hogy elutazzon. Rövid megbeszélés után másnap megegyeztünk abban, hogy Dél-Amerikában, Uruguai köztársaságban próbálunk szerencsét, ahol, amint azt az ügynök mesélte, még több pénzt lehet keresni, mint Kanadában. Így utaztunk mi a Sierre Cordova hajón Brémából el április 1- én és érkeztünk Montevideóba május 7 éa meg. Mindenki sietett kiszállni a hajóból, senki sem akart az utolsó maradni. Mi a koffereinkkel tanácstalanul és segítség nélkül álltunk. Az otthon nagyon messze volt, a hajókajütök sem voltak már a mi birtokunkban és akkor láttuk be először, hogy milyen nehéz egyedül állni az idegen világban. Egy bevándorló megmutatta az utat a hivatalos helyiséghez, ahol mi piszokban és tetvek között a munkanélküliek százait találtuk. Itt egy pillanatig sem tudtunk, sem nem akartunk maradni s rövid keresés után egy magyar vendéglőre találtunk, ahova mi beszállásoltuk magunkat. Másnap nekiindultunk a munkakeresésnek. Minden céget és gyárat megtiszteltünk látogatásunkkal, de senki sem akart bennünket felvenni. Mindenütt azzal utasítottak el, hogy csak olyan munkásokra van szükség, akik bírják a spanyol nyelvet. A munkakeresés hónapokig tartott. Most láttuk csak be, hogy milyen helytelen egy országba jönni anélkül, hogy annak nyelvét birnák, mindent csak a jó szerencsére bízni. A pénz mindennap fogyott s a honvágy bennünk mind jobban elhatalmasodott. Igen, kedves polgárok, akik szintén mindent a jószerencsére bízva akartak egy