Dombiné Páczer Katalin - Libárdi Péter: Gúta (Kolárovo) belterületi helynevei - Magyar Névtani Dolgozatok 185. (Budapest, 2003)

A második, ugyancsak feltételezhető néveredet kapcsolatba hozható az 1268- ból eredő Villa Gutta megnevezéssel. Az esztergomi érsekség birtokán lévő „vízi lakocska, házikó” neve lehetett. A harmadik magyarázat homlokegyenesen eltér az előző kettőtől. A Gúta helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév német eredetű. Erre való utalást az 1387-ben írt Zsigmond Oklevél tartalmaz (Kiss Lajos, 1983: 29). A Gúta elnevezés az évszázadok folyamán a következő változatokban fordult elő: 1268-ban Guta, 1281-ben Gutha, 1349-ben Gutta, 1773-ban Guta. 1948-ban a települést Kolárovóra nevezték át Ján Kollár, szlovák költő neve alapján. A város rövid története A róla szóló első adat szerint lakói eredetileg nem a mostani helyen teleped­tek le, hanem a Vágduna bal partján. Ezt igazolják a Nagy-Guta, Ó-Gúta dűlőne­vek is. A török pusztítás idején Nagy-Gúta népe a biztosabb menedéket nyújtó Csallóközbe menekült, így a harmadik helyen véglegesen megalapozta mai város­unkat. Régi oklevelekből kitűnik, hogy városunkat az Árpádházi magyar királyok idejében tiszamelléki jászokkal telepítették be. Elődeink életmódja, szokásai, va­lamint építkezésük sajátossága ezekével rokon. Ezen ősi telepítés után Gúta gyak­ran népesült későbbi bevándorlók által. Ezt mutatják a Füri, Kéri, Kürti, Letkési, Lévai, Libárdi, Madari családnevek. 1252: Királyi ajándéklevélben ekkor találkozunk Gúta környékének említésé­vel. Ekkor kapta ajándékba a túró és premontrei prépostság. 1268: Villa Gutta néven már az esztergomi érsekség birtokaként említett. 1268 és 1312 között az érseki halászati állomások egyike. 1349: Mária királynő Gúta mellett a Kis-Duna és a Vág között elterülő részen négyszögű földvárat emeltetett, melyet előbb Békevárnak, később Békavárnak neveztek. 1397: A község plébániája és temploma az esztergomi főkáptalan statútumai­ban már ebben az évben említettek. 1527: Martonosi Pesthényi Gergely a várkapitány, megerősítteti a földvárat. 1551-ben már mint város jelenik meg. Különböző kiváltságokat élvez: lakosai mentesítve vannak a harmincad, a vám, a révbér és a piaci helypénz fizetése alól. A város négy országos vásárt rendezhet. 1552: Török adószedők szerint Nagy-Gútán 33, Kis-Gútán pedig 7 ház állt. 1621-ből származó feljegyzésekből tudjuk, hogy Komárom vármegyében 81 behódolt és 53 behódolatlan porta van. A két Gútáról úgy tesznek említést, mint oppidumokról, azaz elsáncolt erősségekről, melyek közül az ógotai rész teljesen leégett. 4

Next