Dombiné Páczer Katalin - Libárdi Péter: Gúta (Kolárovo) belterületi helynevei - Magyar Névtani Dolgozatok 185. (Budapest, 2003)
A második, ugyancsak feltételezhető néveredet kapcsolatba hozható az 1268- ból eredő Villa Gutta megnevezéssel. Az esztergomi érsekség birtokán lévő „vízi lakocska, házikó” neve lehetett. A harmadik magyarázat homlokegyenesen eltér az előző kettőtől. A Gúta helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév német eredetű. Erre való utalást az 1387-ben írt Zsigmond Oklevél tartalmaz (Kiss Lajos, 1983: 29). A Gúta elnevezés az évszázadok folyamán a következő változatokban fordult elő: 1268-ban Guta, 1281-ben Gutha, 1349-ben Gutta, 1773-ban Guta. 1948-ban a települést Kolárovóra nevezték át Ján Kollár, szlovák költő neve alapján. A város rövid története A róla szóló első adat szerint lakói eredetileg nem a mostani helyen telepedtek le, hanem a Vágduna bal partján. Ezt igazolják a Nagy-Guta, Ó-Gúta dűlőnevek is. A török pusztítás idején Nagy-Gúta népe a biztosabb menedéket nyújtó Csallóközbe menekült, így a harmadik helyen véglegesen megalapozta mai városunkat. Régi oklevelekből kitűnik, hogy városunkat az Árpádházi magyar királyok idejében tiszamelléki jászokkal telepítették be. Elődeink életmódja, szokásai, valamint építkezésük sajátossága ezekével rokon. Ezen ősi telepítés után Gúta gyakran népesült későbbi bevándorlók által. Ezt mutatják a Füri, Kéri, Kürti, Letkési, Lévai, Libárdi, Madari családnevek. 1252: Királyi ajándéklevélben ekkor találkozunk Gúta környékének említésével. Ekkor kapta ajándékba a túró és premontrei prépostság. 1268: Villa Gutta néven már az esztergomi érsekség birtokaként említett. 1268 és 1312 között az érseki halászati állomások egyike. 1349: Mária királynő Gúta mellett a Kis-Duna és a Vág között elterülő részen négyszögű földvárat emeltetett, melyet előbb Békevárnak, később Békavárnak neveztek. 1397: A község plébániája és temploma az esztergomi főkáptalan statútumaiban már ebben az évben említettek. 1527: Martonosi Pesthényi Gergely a várkapitány, megerősítteti a földvárat. 1551-ben már mint város jelenik meg. Különböző kiváltságokat élvez: lakosai mentesítve vannak a harmincad, a vám, a révbér és a piaci helypénz fizetése alól. A város négy országos vásárt rendezhet. 1552: Török adószedők szerint Nagy-Gútán 33, Kis-Gútán pedig 7 ház állt. 1621-ből származó feljegyzésekből tudjuk, hogy Komárom vármegyében 81 behódolt és 53 behódolatlan porta van. A két Gútáról úgy tesznek említést, mint oppidumokról, azaz elsáncolt erősségekről, melyek közül az ógotai rész teljesen leégett. 4