Magyar Nőorvosok Lapja, 2014 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2014 / 3. szám - HOZZÁSZÓLÁSOK - Péter Iván Antal: Hozzászólás a nőgyógyászati rehabilitáció kérdéséhez
HOZZÁSZÓLÁSOK Hozzászólás a nőgyógyászati rehabilitáció kérdéséhez A Magyar Nőorvosok Lapja 2014. januári számában (MNL 77. évf. 1. sz Nőgyógyászati Rehabilitáció cikk (szerző: Dr. Tóth Emil) a „Harkányi Gyógyfürdőkórház, Nőgyógyászati Osztály”-t munkahelyeként megjelölő szerző, Tóth Emil dr. „Mozgáskultúra jelentősége a megelőzésben és szerepe a rehabilitációban (utókezelésben) nőgyógyászati betegeknél” címmel jelentetett meg közleményt a „Nőgyógyászati rehabilitáció” fejezetben. Mint az érintett munkahely jelenlegi vezetője, a munkahely megjelölés formai és a cikkben foglaltak tartalmi aggályai miatt, az ezekből adódó, a Harkányi Gyógyfürdőkórház működésének egészét érintő téves és hátrányos szakmai következtetések elkerülése céljából szükségesnek tartom felhívni a figyelmet az alábbi tényekre: A szerző, dr. Tóth Emil főorvos úr, ahogy az a lábjegyzetben is szerepel, valóban 25 évig volt a Harkányi Gyógyfürdőkórház Nőgyógyászati Osztályának vezetője. Fontos ugyanakkor azt is kiemelni, hogy ez a 25 év az 1995-ös évet megelőző időszak volt, azóta a kórházzal semmilyen közvetlen munkakapcsolatban nem állt. A közlemény megjelenése, a cikkben a munkahelyeként fent jelölt módon történt feltüntetése a kórház vezetésének tudta, beleegyezése és szakmai kontrollja nélkül, indokolatlanul történt meg. A szerző a megjelent írásában kizárólag saját véleményét és szemléletét fogalmazta meg, de semmiképpen nem a feltüntetett munkahely elmúlt évekbeli szakmai munkáját és álláspontját tükrözi az a felfogás, amit a közleményben megfogalmazott. Az azóta sok tekintetben elavult, főleg 1948. és 2004. között megjelent hivatkozásokkal alátámasztott „terápiás táncra”, „női torna”, „gáztorna” bizonyos megállapításaira, továbbá a „dzsessz gimnasztika és a ritmikus tornának a betegek utókezelésében és rehabilitációjában betöltött szerepére” vonatkozó kitételei okot adnak a tisztázásra. A cikkben inkább „életmódi és mozgáskultúra tanácsadás” szintjén megfogalmazott állítások nem az intézményünkben kezelt betegek ellátását érintik. A leírtak egyes részeivel „általános életvitel, szemlélet és megelőzés” szintjén akár egyet is lehet érteni. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a cikkben foglaltak nem felelnek meg a Harkányi Gyógyfürdőkórház 2007. óta kialakított, és az elmúlt évek változásait követő korszerű betegellátási gyakorlatának, terápiás és rehabilitációs szemléletének, a kórház jelenlegi valós szakmai törekvéseinek. A Kórház Nőgyógyászati Osztályán a nőgyógyászati betegségek pontosan meghatározott indikációira differenciáltan kialakított komplex balneo-fizioterápiás ellátás jellemző, amelynek integráns része a mozgásterápia, ezen belül is a speciális nőgyógyászati gyógytorna, kismedencei és gátizom torna. Ennek elhallgatása a cikk olvasása során az olvasóban az elmúlt évekbeli tevékenységünk téves és hiányos megítélését eredményezi. A női gyógytorna kórházunk keretein belül a kismedencei és gátizom gyakorlatokra alapozott, évente megújuló módszertani levelekben és irodalmi hivatkozásokban fellelhető újabb intenzív gyógytorna alkalmazásokkal bővülő torna megtanítását és megfelelő gyakoroltatását jelenti. Ezt a tervszerű, kúraszerűen végzett tevékenységet többnyire egyéb segédeszközökkel (pl. speciális pesszáriumokkal, súlyokkal) és a balneo-fizioterápia egyéb eszköztárával is komplex módon kiegészítjük. A nőgyógyász szakorvosok és a speciális nőgyógyászati kezelésekre is kiképzett gyógytornász-team tagjainak szoros együttműködésével, az érintett betegeknek a gyógytornásszal közösen elvégzett vizsgálatával valósul meg az ellátásunk ezen része. A nemzetközileg is elismert, a hozzánk forduló nőbetegek jelentős részének valódi rehabilitációját eredményező tevékenységet megítélésünk szerint méltatlan lenne a cikkben olvasható, a kórházunkkal összefüggésbe hozó, félreértésekre okot adó fent idézett tevékenységekkel azonosítani, összemosni. Végül még egy tisztázandó fogalom: 2012-ig a „nőgyógyászati rehabilitáció” (és nem, mint „utógondozás”, ahogy a cikkben szerepel!) indokoltan és rendeletileg is szabályozottan elfogadott volt. Azóta a rehabilitációs szakmai kollégium vezetésének 2012. évi döntése következtében - a nőgyógyász szakmai kollégium javaslata és tiltakozása ellenére - sajnálatosan és szakmailag nehezen indokolható módon a nőgyógyászati - és urogynekológiai szakmával kapcsolatos minden rehabilitációs tevékenység kikerült a „rehabilitációs ellátás” fogalomköréből, „nem létező fogalommá” vált, így a „nőgyógyászati rehabilitáció” kifejezés a jelenlegi illetékes szakmai kollégium állásfoglalása szerint egyelőre nem használható (...). Sajnálattal fogadtam és mulasztásnak tartom, hogy az általam vezetett intézmény nevét megjelölő, és azt ily módon érintő cikkbe a lapban történt megjelenését megelőzően nem állt módomban betekinteni és a fenti észrevételeket megfelelő időben megtenni. Dr. Péter Iván Antal Főigazgató Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórház Nkft. 77. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2014. MÁJUS MAGYAR NŐORVOSOK LAPJA 43