Magyar Nyelv – 70. évfolyam – 1974.
Szilágyi Ferenc: A tájszógyűjtő Csokonai
Dorottya jegyzeteiben is utal rá, hogy dunántúli tájszót használ, de például a kráfli vagy a sterc, a dévaj vagy a tislér esetében nem; pedig itt is somogyi tájszóval élénkíti a vígeposz burleszk stílusát. Másutt is, pl. az első somogyi oskoláról ( a csurgói gimnáziumról) szóló híres versében ma már csak nyelvjárástörténész ismeri föl a tájszót: Hát csak sertést nevelt ? Itt a makki haraszt ? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt ? (I, 392-3.) A haraszt itt nem rímkényszerből elkövetett logikátlanság, hanem helyi szín, „couleur locale" a somogyi tárgyú versben, azt jelenti a somogyi nyelvjárásban: 'tölgy'. Azt sem nagyon értjük ma már nyelvjárástörténeti ismeretek nélkül, hogy miért éppen a polgár állt zsiványnak? Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mi vélték? Hány polgár banyikká ? Hogy jóba nem nevelték ! (I, 393.) A polgár jelentése itt a somogyi tájnyelv szerint: 'paraszt, földműves'. A dunántúli versekbe s fordításokba (A tavasz, Georgicon) becsempészett tájszavak a tájszógyűjtő költőről vallanak. A szótáríró Márton Józsefhez küldött leveléből ismeretes volt eddig is, hogy a bécsi tudós számára tájszavakat és szakmai kifejezéseket — ipari, tudományos stb. — műszavakat gyűjtött: „Már én az Úrnak jelentésére, s édes hazám s anyai nyelvem díszére és előmenetelére, a mint tudtam s a mit tudtam a ritkább régi, kevéssé gyakorlott, nyomtatásban esméretlen, tartományos és mesterszavakból 2000 és egynéhányat öszveszedtem, s mind ez ideig az Úrnak barátságos rendtételét vártam; és most is kész szívvel kívánom őket az Úrral közleni, mihelyt levélbe tett bizonyos akaratját megértem" (II, 673-4). Ismertük azt is, hogy Márton többször sürgette, hogy gyűjtését juttassa el hozzá. 1802. október 19-én ezt írta Pozsonyból a költőnek: „Kérem a' gyűjtött szókat." (Csokonai emlékek. Összeállította és a jegyzeteket írta VARGHA BALÁZS. Budapest, 1960. 123.) 1802. dec. 7-én újból megsürgette: „Édes lelkem, küldje az Úr a' szókat, ezt a' kincset óhajtva várom . . ." (Uo. 126.) Márton szótárának 1803-i kiadásához várta az új szavakat. Magát Csokonai szógyűjtését azonban mindeddig nem ismertük, még töredékesen sem. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának Csokonai-gyűjteményében sikerült megtalálnom a költőnek egy kb. ötven tájszót tartalmazó somogyi tájszó jegyzékét. E szójegyzéknek nemcsak az ad jelentőséget, hogy kiviláglik belőle: a felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője tudatos érdeklődéssel fordult a népnyelv forrásaihoz, s közvetlenül részt vett a korszak legjelentősebb szótárírójának munkájában, hanem megvan nyelvjárástörténeti értéke is: sok esetben első lejegyzésben tartalmaz tájszavakat, sőt van olyan szava, amely sem előbb, sem később nem fordul elő másutt. A szójegyzék a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában abban a gyűjteményben található, amelyet 1950-ben kötöttek egybe Csokonai dunán-